Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-08-22 / 67. szám

XXVlll. évfolyam. Békéscsaba, 1901 Csütörtök, augusztus hó 22-én 67 szám BEEESHEBYEI EOZLONT POLITIKAI LAP. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI Dl J: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. - Negyedévre 3 kor. - Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Gondolatok egy agrár tehénről. I. Meddig agrár egy tehén, a mely a mezőn legel ? Eddigi ész szerint a tehén addig volt az agrár érdekek alattvalója, mig meg nem vásárolta a mészáros. Ezen gyilkos férfiú, a ki a tehenet letaglózta, ipari foglalkozást követ s fontos előmozdítója a közélelmezési ügyeknek és székálló legénye, a ki a tehén húsát fontonkint pénzért árulja, bizonyos merkantilista. A. tehén bőre, a tehén elmúlása után szintén átoson szelíden az ipari foglalkozások anyagszertárába, hogy mint talp bőr és egyéb bőr teljesen merkantilista legyen. Mint kereskedelmi áru visszakerül ipari anyagnak a csizmadiákhoz s végül mint csizma ismét kimegy a földbe egy agrárius lábán. Eddig ez igy volt, senki benne megütközni valót nem talált, ez volt a természetes folyamata a tehén életének, halálának ős halála után való létének A három faktor együttesen kezelte a tehenet és a bőrét s hogy ez igy van, az egészen természetes következménye az élet fejlődésének. Valaha, időtlen idők előtt bizonyára ugy volt, hogy a tehenet a tenyésztő maga vágta le, húsát maga ette meg, bőrét maga cserzette s maga is varrta meg magának saru gyanánt. Az esz kimóknál még ma is igy van (a kinek nagyon tetszik ez igy, ki is mehetne közibök lakni.) S egyszerre, nagy, nagy hirtelenséggel, agrár-politika cimen és cégér alatt föláll az esz kim ó-tantétel,a mely többé nem akarja megért eni a köz gazdasági faktorok valamennyijének egyenrangú mivoltát, hanem jogokat, úgynevezett extra,-wurstokat követel magának, a mi azonban még neki nem elég: követeli még a másik közgazdasági faktoroknak a háttérbe szorítását. Ez bizony nem nagy tulszerénység s ebben a formájában komikus is volna, ha egyúttal nem volna veszélyes azon igazság által, hogy a bevallott programok mögött szoktak lakni a be nem vallott programok. Az agrárpolitikának, araig az a rendes mértékig űzetik, épp ugy meg van a joga ós jogosultsága, mint bármely más politikának Rendes mértékig való célja azonban nem lehet más, mint a mezőgazdasági érdekek előmozdítása. Ez ellen senkinek sincsen kifogása és senki sem fogja felpanaszolni az agráriusnak azon igyekezetét, hogy a fogyasztó közönség ezentúl hamisított tej helyett jó tejet kapjon. De az azután már túlzás, mikor a tulajdon kalapja alá akarja vonni az egész életet és agrár-tárgynak tartja az ipari és kereskedelmi uton áruba került selyem kendőt csak azért, mert a selyembogár hernyója annak idején egy agrár eperfa leveleiből táplálkozott. E fajta túlzások pedig azok, amelyekkel amidőn magát az országban elsőrangú tényezőnek emliti és tartja, az ipart és a kereskedelmet ledirigálja másod-, harmad- vagy x-osztályu faktornak. Kinek akarja ezen úgynevezett igazságot a fejébe gyömöszölni? Hogyan akarja, hogy ezt elhigyjük? Hiszen ennek az ideje letelt! A közgazdasági lelet mi már nem ismer külön sarI zsikat, hanem csak együtthatókat isI mer s nagyon jól tudja, hogy az erő

2 átvivő szij egymagában nem ér semmit, de azt is tudja, hogy az. egész cséplőgép-garnitúra sem ér semmit erőátvivő szij nélkül, bármily erősen forognának is a kerekei. Az élet egyformán nehéz s a munka egyformán verejtékes. Kár különbségeket csinálni akarni ebben a mostani világbm, mikor éppen az volna a főcél, hogy az okos és helyes kiegyenlítődéseket keressük. AHotelRoyal zártkörű bankettjén lehet kasztozni, de másként az már nem alkalmatos. Abban a küzdelemben, amelyet a fölvilágosodottság az egész világon folytat az egyenlő emberi jogok megszerzése s a már megszerzettek biztosítása körül, rendkívül csekély értékű fegyver, rozsdamarta kard már az az ötlet, amely a megélhetési nehézségek súlyosbításául első, másod, meg harmadrangú osztályokat akar megállapítani a kenyérkereső életben. A képviselőház megnyílása. A parlament tevékenysége ez idén szokatlanul korán, már két hét múlva ismét kezdetét veszi. Szeptember első napjaiban tartja az országgyűlési szabadelvű párt értekezletét; a képviselőház első ülésének tárgya : a vármegyei számvevőségi és pénztári szolgálatról rendelkező törvényjavaslat, melynek mielőbb törvény erejére leendő emelésének szükséges voltát még a nyári szünidőnek egynémely ismeretes eseménye is szomorúan illusztrálta. A politikai szezont bevezető pártértekezleten, ugy halljuk, meg fog emlékezni az elnökség az elnapolás óta történt s a szabadelvű pártot közvetlenül érintő személyi dolgokról s azok sorában a Szilágyi Dezső elhunytáról is. Közgyűlés Csabán. Augusztusi közgyűlését hétfőn délelőtt tartotta Csaba község képviselőtestülete. A tárgysorozat nem sokat igórt, kevesen is jöttek el a képviselők, de váratlanul nagy viták törtek ki két fontos tárgynál : a csaba—vésztői motoros-vasut ós a község ujabb 300.000 koronás kölcsöne ügyénél. A vésztől vasút. Z s i r o s András biró megnyitván a közgyűlést, Korosy László elsőjegyző előterjeszti a rendes havi jelentéseket, melyeket a gyűlés tudomásul vesz. A Békéscsaba—Békés—Vésztői kes kenyvágányu motoros-vasuthoz való hozzájárulás ügyében a kiküldött bizottság javasolja, hogy adjamega százezer korona hozzájárulást, de a következő kikötésekkel: a 100.000 koronát elsőbbségi kötvények ellenében adja a város s vagy egyszerre, vagy tiz évi részletekben fizeti; ünnep és vasárnap a malomhoz vezető mellékvágányon egész a Széchenyi-ligetig közlekedjenek a kocsik , ha a személy és teherforgalom megnövekedése szükségessé teszi, a város belterületén kettős vágányok építendők ; a csaba—vésztői vasút mint részvénytársaság jövedelme más vállalattal össze nem vonható s külön mutatandó ki. Többen szóltak hozzá az útvonal megállapításához. S z a 1 a y József a Vasut-utcát nagyon élénk forgalmúnak tartja, hogy ott vasút is közlekedjék. Inkább a Sürgönyutcán vezetné a vasutat. B e 1 i e z e y Géza ezzel szemben a vasut-utcai vonal mellett foglal állást. Rosenthal Ignác eloszlatja az aggályokat, melyek a vasut-utcai vonal veszedelmessógóre nézve felmerültek. Az csak természetes, hogy a vasútnak ott kell haladnia, ahol forgalom van, sőt ez az életfeltétele, máskép nem prosperálhat s veszélyeztetjük a jövedelmezőségét. A közgyűlés elfogadta a bizottság javaslatát s az útvonal eredeti tervét. A csabai ág. evang. egyháznak iskolai célokra Gerendáson átengedett a közgyűlés egy hold területet, de oly kikötéssel, hogy ott csak magyar tannyelvű iskola létesíthető. Békésmegyei Közlöny tárcája. A szombathelyi találkozó, (Széli Kálmán és iskolatársai.) A Fejérváry báró tiszteletére rendezett fényes ünnepségek után jubileumra készül Széli Kálmán kormányelnök is. Negyven éve, hogy az érettségi vizsgálatot letette, ennek emlékét ünnepli meg vasárnap régi tanulótársaival a szombathelyi főgimnáziumban. Kívánságára csöndben, minden külsőség nélkül fog lefolyni az ünnepség, mely után a miniszterelnök ebédet ad a régi tanulótársak tiszleletóre. Négy évtized multán, 1861-ben végzett huszonöt diák közül már csak kilenc él, a tanárok közül csak egy, S z t r a k a Gábor, a történet tüzes lelkű professzorra, most már törődött erőtelen aggastyán. SzéllKálmán diákkora, 1858-tól 1861-ig, az abszolutizmus nehéz idejére esik. A gondolat békóba volt rakva, de a szombathelyi premontrei gimnázium, a melynek tanárai szabadságharcban kardott kötöttek a fehér reverenda mellé, messzire kivált tanárainak hazafias irányával. A gimnázium évkönyvei azt mutatják, hogy a fiatal Széli kezdettől fogva állandóan első diák volt, s az érettségi bizonyítvány, a melyet most negyven éve adtak a kezébe, osztályában a legelső diáknak tünteti föl. Nagy része lehetett ebben a kiváló előmenetelben annak a rendkívül gondos nevelésnek, a melyet édes apja, Széli József, külsejében és érzésében igazi magyar ur, fiaira, (a fiatalabb, Ignác, a belügyminisztérium jelenlegi államtitkára) fordított. Az öreg ur a szabadságharcig Vasvármegye alispáni tisztét viselte, azután egy évtizeden át, visszavonultan a közpályától élt Szombathelyen. Egyszerű, köznemesi házában töltötte a mostani miniszterelnök gyer1 mekkorát. Az ifjúkori jóslatok ritkán válnak be, vagy ha be is válnak, nem mindig -egészen : Széli Kálmánnak is megjósolták szép jövőjót fiatal korában, de az irodalmi téren. Mert arra mutat minden, hogy Írónak készült, s a szombathelyi premontreiek könyvtárában máig megvan az az újság, a melyet saját maga szerkesztett, és adott ki Székely Ferenccel, a mostani budapesti főügyészszel együtt. A lap cime Bimbólüzór volt, a mottót Vörösmartyból választották ki: „Kezdj buzgón s már sokra menél, halad a ki megindult." Együttesen irták és adták a lapot, P á k h Albert Vasárnapi Ujság-jának mintájára egy nagy írott iven, egy személyben volt a szerkesztőség ós kiadóhivatal, mert saját maguk is irták le a cikkeket. Széli Kálmán novellákat irt. egy hosszabb történeti novellájával Nagy Lajos korából nyilvánosan el is nyerte az Eruuszt Kelemen által kitűzött egyaranyos pályadíjat. Székely Ferenc azóta hűtlen lett a múzsához s átpártolt a jogi tudományokhoz, de ifjú fővel ő is költői babérról ábrándozott, s ő volt a lap házi poétája A fiatal szerkesztők lassankint beletanultak a lapszerkesztés minden fogásába. Ha nem volt elég kézirat, maguk gondoltak ki valami cimet, s a szerkesztői üzenetekben megkritizálták a be sem küldött novellát, vagy verset. Megfordult a lap a Deák Ferenc kezében is, a mikor a dolgozószoba öblös tiutatartója mellett egy este szerkesztői munkába mélyedve, találta a fiatal Szélit, s pár héttel később Pesten el is beszélte mosolyogva Pákh Albertnek, hogy Szombathelyen kétbuzgö fiatalember lapot szerkeszt az ő mintájára. Az a tanácsadó képesseg, melyért a a Wekerle-kabinet lemondása idején a szabadelvű párt egyik korifeusává kormányok „jó szellemének" nevezte el a miniszterelnököt, ugy látszik, már fiatalságában is mutatkozott, nehéz föladatok megfejtésére, ha bajban volt az osztály. Hálából a jó segítségért az osztály aflos inventutis (az ifjúság virága) elismerő címével díszítette föl. Egy volt iskolatársa méla rezignáció val beszéli, hogy legjobban szerették j volna, ha súg nekik, ez azonban nem volt lehetséges,mert az eminensnek az első padban volt a helye. De igy is megtörtént, erős lóvén az osztályban az összetartás, hogy a mögötte trémázó diák felelet közben odatámasztotta a könyvet a hátához, a professzor rövidlátó lóvén, nem vehette észre a jól ismert fogást, hogy a felelő a könyvéből puskáz. Néha megesett, hogy az osztály rossz fát tett a tűzre, apró csínyekért kellett vezekelni, vagy valami kérésük volt, ekkor Széli adta elő a kórelmet, s az ő szavára engedett a szigorúság. Kétszer hetenkint volt megengedve a diákságnak a színházba járás, ha a vendéglő tánctermében vándorszinószcsapat ütötte föl a tanyáját. A heti színházi engedelem egy izben már letelt, de a műsorra Észak csillaga volt kitűzve, opera, a minőt még azelőtt nem adtak Szombathelyen. Hasztalan volt minden kórós, a gimnázium igazgatója betiltotta a harmadszori színházba menetelt. Kevés idő múlva a diákság deputációja, a mely lelohadt lelkesedéssel távozott, ismét az igazgató ajtaja előtt áll. A szigorú öreg pap haragosan kinyitja az ajtót, a diákok előtt megpillantja Szélit, a kitívódőpajzsul vittek el magukkal. Az igazgató komoly arca kiderül, s este a diákság a roskadásig megtöltött karzaton kedve szerint tapsolhatta az újdonságot. Az abszolutizmus ideje alatt a szombathelyi megyeháza viharos tisztujitásoknak volt színhelye. A nagyterem karzatát elözönlötte a gimnáziumi fiatalság, s a megyefőnök csengetése elveszett a zajban, a mikor a fiatalság fütyköseinek kopogása, s a karzatról lezugó a b c u g-ok hívatlanul beleszóltak a tanácskozásba. Lelkes látogatója volt ezeknek a gyűléseknek a fiatal Széli is, s elmólázgatva a főispánok fehér parókás régi arcképein, itt szőtte terveit a megyei pályáról. Csakugyan a megyénél is kezdette, s mikor pár évvel reá szentgotthárdi szolgabírónak lépett föl, a karzati fiatalság lelkes tüntetésének nagy rész9 volt megválasztásában, mert az alant álló Szóll-pártiak szavazását dörgő tapssal és éljenzóssel kísérte a karzatot ellepő diákság. Az 1861. év őszén az egyetem egyik termében Kőnek Sándor, a kánonjog tudós professzora irta alá az újonnan érkezett hallgatók leckekönyveit. SzéllKálmán ós Székely Ferenc együtt mefhtek beiratkozni. Kőnek előkéri az érettségi bizonyítványt, végigfutja, azután Széli felé fordul ós mosolyogva bólint fejével : — Ennyire szép bizonyítvány, ezt becsülöm. öntől sokat lehet várni! Noha az iskolasorból is kivillan a nagyrahivatott elme, de sürün van eset rá, hogy a nagyreményű eminensek pályája szürke középszerűségben mosódik át az életben kiváló emberré. Ebben az esetben a szombathelyi professzorok és a pesti jogtanár várakozása beteljesedett. A kétnejü ember. Irta: Paul Bonnetain. — Vezessék be Verdunt doktort! A zsandár kiment és a doktor belépett a vizsgálóbíró szobájába, aki ismét egy iratcsomó olvasásába volt elmerülve. A doktor köhintett, de nem mert leülni.