Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-08-22 / 67. szám

Á Békéscsabai Muzeum-Egyesület évkönyvét és titkári jelentését köszönettel fogadták, irattárba helyezték. Ujabb kölcsön. A felvenni szándékolt 300-000 koro ná s kölcsön ügyében jelenei a kiküldött bizottság, hogy beérkezett ugyan több ajánlat, de most még ne határozzon a község, talán jön jobb is. Haan Béla, városi ügyész, ugy tudja, hogy az elöljáróság és egy bizottság azzal is meg lett bizva, hogy egy lótesitendő községi takarékpénztár ügyében tegyen javaslatot. Kérdi, mit csinált eddig ez a bizottság ? S z a 1 a y József, mint a nép jóakarója szól hosszasan a tárgyhoz s panaszkodik, hogy a község sokat költ. A község tiz óv előtt kapott másfél millió forintot a közbirtokosságtól és nemhogy gyarapodott volna, de egyre több kölcsönt vesz fel. Hova fog ez vezetni ? Beliczey Géza utasitani kéri azt a kiküldött bizottságot, hogy a községi takarékpénztár lótesitése ügyében minél előbb tegye meg javaslatát. , Korosy László első jegyző, reflektál a felszólalásokra. Az ügyész csak azt tudja, hogy ki lett küldve egy bizottság, de azt nem, hogy ez a bizottság foglalkozik is az ügygyei, ami sok tanálmányt és nagy megfontolást igényel. Sőt más hasonló intézeteknek a helyszínen való tanulmányozása is szükséges lesz. Maga is óhajtja a községi takarókpénztárat ós rajta lesz, hogy létesüljön. Rosenthal Ignác, miut a kiküldött bizottság tagja, hatásosan reflektál különösen a Szalay által felhozottakra. Népszerű frázisokkal nem szabad a község fejlődósét megakasztani. Ha az elöljáróság rosszul gazdálkodott, az vád a képviselőtestületre is, a maga részéről ezt visszautasítja Mindenki, csak talán a felszólaló nem, meg van győződve, hogy tiz óv óta a község minden befektetése szükséges ós hasznos volt; tiz óv alatt roppant nagyot haladt minden téren a község s a mi befektetést tett, azt mind a haladást célozza, azt mind a fejlődés követelte. A községi takarékpénztárnak is eljön az ideje, ő volt az, aki mindig kívánta és kívánni fogja. Korosy László zárta be a vitát azzal, hogy a kiküldött bizottság lehetőleg három hó alatt megteszi javaslatát a községi takarékpénztár ügyében s időközönkint is jelentést tesz az ügy állásáról. Kisebb ügyek. A 7 éven felüli gyermekek részére gyermekmenhelyet akar létesíteni a belügyminiszter. A képviselő-testület erre a célra felajánlja a miniszternek a Simay-féle házat és annak udvarát. Jóváhagyta a közgyűlés a tanyai iskolák kerítéseinek költségvetését s a Bohus János, Dobróczki Andrásnó, Yalykusz Mátyás, Hrabovszky Mátyás, Uhrin András, Mázán Mihály ház ós telekvételi ügyét. A községi tisztviselők és szolgák fizetésemelés iránti kérvényeit kiadták 9gy bizottságnak, melynek tagjai : Zsíros András bíró, Korosy László jegyző, Szalay József, Kii m e n t *Z. Jánus ós Kovács adám; a bizottság a szabályrendelet némi módosítása ügyében is javaslatot fog tenni. Felvétettek a községi kötelékekbe: K o v á c s János, H u 1 y u k János tanitók és Majoros József gimnáziumi tanár. Derültséggel fogadták Ferenczi Zoltán kérelmét, a fővégrehajtói cim megváltoztatása iránt. Elutasították. Levelek egy anyához. A nevelés otthon. Nagyságos asszonyom! Yéghetetlentil örvendek ama kijelentésének, hogy előző levelemben meg pendített témáról egész tintatartókat kellene irni, mert a családi nevelés sok kinövése között egyetlen egy sem olyan súlyos természetű, mint az a könnyelműség, mely az anya helyettesek megválasztásánál -igaz, nem mindig és mindenütt, de azért meglehetősen sok esetben nyilvánvaló. Levelezésünkben lesz alkalmunk még érinteni a családi nevelés eme „sine qua non"-ját, épp azért szives engedelmével áttérek a nagyon becses válaszlevelében felvetett eme kérdésére: minő legyen a családban a gyermekek f egyelm ezóse Nagyságos asszonyom könnyíteni óhajtotta nekem a válaszadást és sorok közt engedi következtetni, hogy olyan legyen mint az iskolában. Bocsánat! Ebből én azt látom ós következtetem, hogy a nagyságos asszonyom lakhelyén kitűnő kezekre bízatott a népiskola vezetése. Olyanokra, minőknek munkáját nem egy iskolában észlelhetjük és érezhetik örömteljes megelégedésükre a szülők, de a minők sajnos — nem mindenütt találhatók. Az iskola a család helyettese ós nevelő eljárásában tartozik ugy járni el, amint az a családi nevelésben kívánatos. A természetszerűsóg azt követeli, hogy az iskolai nevelés ós jelesül a fegyelmezés olyan legyen, a minőnek lennie kell a családinak. Ez az általános szabály : fegyelmezz szeretettel; fegyelmezésed eszköze legyen a szeretet; fegyelmezési módszered : szeretettel nevelj szeretetre. Arra, ami sokra képes ós csudákat mivel. Helyesen pedig csak az a nevelő fegyelmezhet, aki maga is szeretni tud és szeretni is csak az tud, akit szeretettel neveltek, szeretettel fegyelmeztek. Meg méltóztatik engedni, hogy néhány konkrét példázattal, jobban értessem magamat. Példáimat az életből merítem és igy érdekességükben ós fontosságukban vélem megtalálni azt a támogató indokot, me'ynek alapján a legjobb reményben bátorkodom hosszadalmasságomért szives elnézése mellett becses türelmét is kikérni. Itt is előre kell bocsáj tanom, hogy legjobban, legtermészetesebben tudnak szeretni azok a lelkek, melyek legközelebb áll.-inak a természethez. És minél közelebb állanak a „m esterihez", annál kevósbbó természetes szeretetük. Igaz, hogy ez a nyers szeretet nem oly öntudatos, mint a „finomított", mely utóbbi oly viszonyban áll a „mesterkélthez, mint az öntudatosság a „tettetéshez A" „finomított" lényégében és valójában természetes, de a tetszetősség nélkülöz minden természetszerüséget ós csak a valószínűsége által képes kísértetbe vinni. Figyeljük meg csak a kunyhókban lakó, munkát szerető családot és annak lelkét: az anyát a gyermekeivel való bánásmódban. Az nem állítja sarokba a kis Marcsát, ha esetleg nem engedelmes ; nem térdepelte ti le a kis Bandit, ha esetleg eltörte a tejfeles csuprot; nem parancsol reá, hogy ne játszék gyufával, mert baja lehet, hanem egy sokat mondó megbánást keltő komoly, de szeretetteljes pillantással engedelmességre hivja fel a kis Marosát; Bandinak pedig elég fájdalmat okoz az anyja bánkódása az odaveszett tejfel felett és elég oktatás reá nézve az, hogy az ő t szerető édes anyja nem adhat neki már tejfelt, ahelyett, melyektől gondatlansága következtében „elesett" ; a tűztől óvja, hogy ne közeledhessen hozzá, a gyufát meg elteszi, hogy a Bandi játszó kedve rá ne akadhasson. Szóval ösztönszerűleg óv és szoktat; nem tiltja el semmitől, de egyúttal lehetetlenné teszi, hogy gyermeke, tiltott dolgot cselekedhessék És mit teszünk mi, az öntudatosak? Ha Marcsánk nem engedelmeskedik, hosszulére eresztett ós könnyeket facsaró predikátió kíséretében sarokba állítjuk. Ott hagyjuk, amíg kisírja magát, ha pedig közbe-közbe duzzog és durcáskodik, hatványozott mértékben ismételjük rosszalásunkat és ha hosszú kinzás után a gyermek belefáradt és a bömbölésben belerekedt, a sírástól a szemei kidagadtak, megszáll a szánálom érzése és meghagyjuk a kis picikének, hogy ha kezet csókol, bocsánatot kér ós megköszöni a büntetést, akkor minden meg lesz bocsáj tva. A leány vagy megteszi, vagy pedig tovább is duzzog. Ha megteszi, akkor cselekedósébői hiányzik az őszinteség, de kirí a kényszer vagy pedig az, hogy a gyermeki ész jobban ismeri önzésünket ós gyengeségünket, mint mi magunk. Ha nem teszi, két eset állhat elő, vagy szigoruabbak leszünk ós harmadik hatványra emelkedik haragunk, boszankodásunk, vagy pedig megszáll a fájdalom. Első esetben nagy kárt teszünk a szülők iránti szeretetben ; másodikban pedig csorbát ejtünk a szülői tekintélyen. Ozólt semmi esetre sem érünk. Legalább állandó jellegűt nem. Ellenkezőleg: megismertettük már kicsiny korában a gyermekekkel a zsarnokságot, a basáskodást, vagy pedig megengedjük, hogy „megnőjjenek a szarvai." Csoda-e ha a gyermek a zsarnokság ellen védekezik és a szarvaival, ha pajkosságból is, de döf. Szoktatni a jóra ós óvnia rossztól, ez a nevelés sarkalatos elve ós a fegyelmezésnek célravezető eszköze. Gramma Döme. INNEN-ONNAN. Vicinálison. Egy békésmegyei vicinális vonaton a minap mulatságos eset történt. Az utasok észrevették, hogy egy munkás, aki közöttük ült a kupéban, eltiint. Keresni kezdték és nem találták sehol. Figyelmeztették a kalauzt, a ki a vonatot a legközelebbi állomáson vesztegelni hagyta s a mozdony visszament Négy vagy öt perc múlva végre felpillan tott a biró és egy félénk tekintetű, fehér nyakravalós, szürke hajú, körülbelül ötven éves emberkét látott maga előtt, akinek sovány ujján két karikagyűrű csillogott egymás mellett. — Ön az a Yerdunt doktor, aki 1839 augusztus ü0-án született Tourban ? — Igen . . . igenis, biró ur . . . igen kérem — szepegte az emberke. — Ön azért van itt, mert kétnejüsóggcl vádolják. — Engem, biró ur? Engem? a. biró lapozni kezdett az iratcsomóban — Önugy-e 1886 julius 4-én nőül vette Adoux Elíz kisasszonyt. — Igenis, biró ur. — Verduntné született Adoux Eliz most is életben van és nincs törvényesen elválasztva öntől. — Nincs, biró ur . . . — Akkor hogy lehet az, hogy ön 1889 junius 3-án másodszor megnősült ós nőül vette Achard Eliz kisasszonyt ? — Bi . . . A doktor nem tudta befejezni a szót, hanem halálosan elsápadva székre rogyott. - Térjen magához, beszólt tovább a biró és mondja meg . . . Az emberke most vérpiros arccal pattant fel a székről ós f z Íróasztalhoz lépve, szorongással teli tekintetet vetett az ajtó felé, aztán megragadva a biró kezét, beszélni kezdett: — Kérem, könyörgök . . . Tessék intézkedni, hogy négyszem közt maradhassunk . . . Elmondom. . . Megmagyarázom . . . Amivel vádolnak, az nem igaz . . . Nem vagyok bűnös . . . Engem mindenki tisztel, mindenki ismer ... De ... ez a hamis vád ... ha megtudnák, el lennék veszve . . . Kérem, nekem nincs két feleségem . . . — De uram ! Mindenekelőtt üljön le és ne szorongassa a kezemet. Itt vau t;z a nyomtatott kártya, melyen ön jelenti, hogy junius 3-án egybekelt Achard E iz >,..- ts/.szonynyal. — Kérem, az hamis ! hamis ! . . . Igaz, hogy száz darabot nyomattam, de csak azért tettem, hogy betegeim előtt leplez zem az igazságot . . . Csak egyszer nősültem ... ós n.doux Eliz a feleségem . . . — Igen, az első. És Achard Eliz kisasszony ? — Adoux-Achard ! Nem ismeri biró ur az Adoux-^.chard nagykereskedő céget . . . St.-Denisben ? — Uram, vágott közbe a biró szigorúan, ön a mint látszik, gúnyt űz a törvény emberéből ! — Bocsánat, bocsánat . . . rosszul fejeztem ki magam . . . elmondom apróra . . . Hosszú história az kérem . . . nagyon kényes helyzet . . . Hát, kérem, ugy van az, hogy 1886 julius 4-én csakugyan feleségül vettem Adoux Eliz kisasszonyt, az Adoux-Achard cég leányát. Akkoriban Boutigny-ban voltam orvos és nagy szenvedély ly el foglalkoztam a régi érmekkel, ugy hogy az Akadémia is kitüntett pálmájával. Házasságom első éve kimondhatatlan boldog volt; szerettük egymást ós feleségem nagyon csinos ! Fájdalom, túlságosan csinos! A második évben aztán szomorú dolgok történtek. Terrier ur személyében uj alpolgármestert kapott a városunk.. . Ah ! biró ur s nagyon fáj a lelkem, ha rá gondolok . . . De rövid leszek és csak annyit mondok, hogy Terrier ur megszöktette a feleségemet! Gondolhatja biró ur, hogy a rettentő eset után nem volt maradásom Boutignyban. Betegeimet egy fiatal kollégámra ruháztam. Párisba mentem ós szomorúan bevonultam a régi diákszállásomba. Legelső dolgom az volt, hogy a rendőrségnél a feleségem után tudakozódtam. Meg is találták Nigy szomorúságban volt s/.egény

5 tele adóssággal. Terrier ur persze csakhamar faképnél hagyta. Szerettem az asszonyt, de nem akartam viszontlátni, hanem kifizettem az adósságait ós visszaküldtem az apjához és a a nagybátyjához, szóval az Adoux-Achard céghez. Azután Páris környékén orvosi prakszist kerestem magamnak. Szorgalmasan böngésztem az orvosi lapokat és a szerencsés véletlen Saint-Jean-de l'Oiseba vezetett, a hol meg is telepedtem. Elődöm egy-két nőnevelő intézetnek is orvosa volt ós ón, hogy megnyerjem a családok bizalmát, elég helytelenül azt mondtam, h' gy özvegy ember vagyok. Persze a mamák mind engem választottak házi orvosnak ós szinte kínálták a lányaikat. De ón nagyon boldogtalan voltam, mert még mindig szerettem Elizt. Hónapok teltek el és egyszer azt irta a feleségem, hogy atyja meghalt és ő most a nagybátyjánál él. Ott találkoztam is vele és régi szerelmem oly erővel lángolt fel bennem, hogy feleségem nélkül nem tudtam volna tovább élni. Ismét egyesültünk tehát, csak az volt a baj, hogy otthon mindenki özvegy embernek tartott. Soká tanakodtunk rajta, mit tegyünk, hogy a kecske is jól lakjék, a káposzta is megmaradjon ? Végre jó gondolatom támadt. ü.zt tettem, hogy esküvői jelentéseket nyomattam, mintha most venném először nőül a feleségemet és hogy teljesen meg legyen mentve a látszat, Elizt az anyja és nagybátyja nevén szerepeltettem. így lett Adoux-ból Achard ... Az Istenért biró ur, ne árulja el a titkomat, mert ha megtudják a lányos mamák, elvesztem a kenyeremet . . . a kiindulási pontig, hogy a kizuhantnak vélt utas roncsait felszedje. Nem találták sehol, tehát visszakormányozták a vonatot. A kérdéses pályaudvaron már ekkor ott pipázott az elveszett atyafi. - Hát kend hogy került ide? - rivalt rá a mozdonyvezető. - Csak itt vagyok, felelte flegmatikusán a pasasér. - De hová tűnt el a kupéból ? - Kiszálltam. Elvesztettem a pénzemet; öt forintot ; hát meg kellett találni. - És megtalálta ? Vigyorgó arccal felelt rá : - De meg ám I Még áldomást is ittam egy csárdában. A vonat ezután tovább „robogott" ... A nő - zeneileg. Egy hires londoni zeneujság a nőt különböző életkorában zenei kifejezésekkel definálta. És pedig következőképpen: J1 nő: 15 éves korában — apreggio 20 éves korában — allegro 30 éves korában — forte 40 éves korában — adante 50 éves korában — rondo finale 60 éves korában — tremolo con sordini. Nincs tovább. A költő, ha álmélkodik. A versírásban nem lehet megakadályozni az emberfiát semmi áron: a pajkos rimek eget kérvén, áttörnek minden gátat, a szerkesztőségek papírkosarán keresztül a nyomtatott ujságlapig. Persze igen messze ut ez és sok szegény, becsületes poéma pusztul el siralmasan azon a meredek kapaszkodón, mely a közölhetőség úgynevezett mértékéhez vezet. Ettől a sorstól akartuk megkímélni egy derék kovács mesterember versét, a mit beküldött hozzánk, s aminek íme itt adunk helyet : Egyszerű költői álmélkodás. Nagyon tisztelt szerkesztő ur Engedjen kirisemnek. Adjon helet a lapjába Ha lehet a versemnek. Versejiniet a közönsig Nagy érdekel olvasa Mondták többen: — kovácsmester Versit tovább foltasa. Mivelhogy én nem tanultam, Nem vigeztem oskolát, Versejimen jól mulatnak, Találnak bent több hibát. S egem könnyű, tollam nehéz : Nincsen abba semmi más Kis koromba megtörte a Kezemet a kalapács, Versejim a munka melet Élvezetbül kiszülnek, Amikor a tollat fogom, A kezeim remegnek, Azt mondják: a fübe-fába Terem a jó orvoság, Egyszerűen a találmán Nem igen nagy boldogság. Sok cilinder kalap alatt A tudomány megszelid Tanyát ver és gyökeret, Csakhogy árva, mind erdőn a Nem gondozott vadvirág, Akárhogyan virujjon is: Mit sem ád rá a világ. Azér szabad, mint a madár Repül a levegőbe, Az a vadvirág ily költővel Fürdik a termiszetbe ! Clenner JJntal, ekegyártó Vers-Faragó. A „Békésmegyei Közlöny" táviratai. Egy képviselő halála. Budapest, augusztus 21. (Saj. tud. táv.) Székesfehérvárról táviratozzák: Mészlény Lajos országgyűlési képviselő ma reggel meghalt. Politikai ós társadalmi körökben mély részvétet keltett a gyászhír, a képviselőházra és a kaszinókra kitűzték a fekete lobogót. Meszlóny halálhíre nem jött váratlanul; hónapok óta feküdt betegen s már két hót óta reménytelen volt az állapota. Meszlóny függetlenségi elveket vallott, pártkülönbsóg nélkül kedvelt ember volt, egyike volt a Ház népszerű humoristáinak. Pofozkodás a lóversenyen. Budapest, augusztus 21. (Saját tud.táv.) Ma intézték el fegyveresen azt a botrányos affért, mely a Szent-Istvánnapi lóversenyen Törley József pezsgőgyáros és Löwensteiu Sándor csemege-kereskedő között keletkezett. Összepofozkodtak a versenytéren, aztán kölcsönösen provokáltatták egymást. Tötleynek K o s z t k a Emil és Szabó Nándor, Lőwensteinnak S z e m e r e Attila és Nyeticzky Antal voltak segédei a ma délelőtt lefolyt pisztoly-árbajnál. Súlyos feltótelek mellett folyt le a párbaj, a felek kétszer váltottak golyót, de egyik sem talált.