Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-12-29 / 104. szám

évfolyam. Békéscsaba, 1901. Vasárnap, december hó 29-én. 104. szám BEKESME6YE POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7. Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. A közigazgatás rendezése. Békéscsaba, dec. 29. . Azon tiz óv alatt, mióta a közigaz­.ás államosítását tervezik, orőgeii megtisztultak a nézetek ,az állami ^miursztráció felől. A gyakorlati élet **sztalatai megtanítottak bennünket arra, hogy a reformot helyesen miiy irányba kell terelnünk. A. vármegye elvesztette régi jelen­ségét már 1848-ban, midőn a köz­•^ti parlamentáris rendszert és a központi felelős miniszteri kormány­ndszert behozták. Azelőtt a vármegye szerves összefüggésben volt az or­szággyűléssel. A régi országgyűléseken minden nemes ember részt vehetett ~>tt üléssel, szavazattal birt. Az \ ónban később kivihetetlen lett, mi­őn a nemesek száma tetemesen meg­zaporodott, akkor, kezdetben szokás, césőbb törvény utján meg lőn hatá­rozva, hogy a nemesek a megyékben gyülekezzenek és a megyei közgyü lések kebeléből, külön-külön három­négy követet küldjenek az országgyü lésre. Az országgyűlés eiső táblája tehát túlnyomó részben a megyei köz­gyűlések követeiből, nem pedig kép­viselőiből állott. És ez a megyei követ ' -"•esott a megye által adott utasítást követni, különben a megye visszahívta mást küldött helyette. Ez a viszony azonban megszűnt az országgyűlés és a megye között, mivel most a megyéből független ke rületek népképviseleti alapon küldik a képviselőket, akik minden utasitás nélkül, választóiktól teljesen függetle nül járnak el feladatukban. Ezen fej­lődés következtében a megyei köz­gyűlések és a megyei törvényhatóság helyiérdekű hatóság lett, a megyei adminisztráció feladatai is jelentéke nyen megváltoztak. A bíróságok álla­mosítása folytán megszűntek a me­gyei törvényszékek és a szolgabírói bíráskodás. Államosították a tanügyet a pénzügyi közigazgatást,, a közmunka. | és épitési ügyet, a közegészségügyet, | az állategészségügyet, a rendészetnek karhatalmi részét szintén stb, stb Most végül államosították a pénztár­kezelést s a számvevőséget. De jóformán államosítva van már az egész közigazgatási hatáskör, me­lyet a vármegye végez; hisz mind­ezen ügyekben legfelső fokon a bel­ügyminiszter határoz, és a megyei közegek csupán végrehajtói a központi hatalom akaratának. A törvény is ugy mondja, hogy a vármegyei tör­vényhatóság az ő vármegyei tisztvi­selőivel tulajdon képen közvetítője az állami közigazgatásnak. Az egész me­gyei közigazgatási hatalomból nem maradt meg más, minta megyei tiszt­viselők választása. De tisztán csak a választása. Mert a miniszter teljesen szabadon, a saját belátása és felelős­sége mellett felfüggesztheti, fegyelmi alá vonhatja a megyei tisztviselőt, s azt el is mozdíthatja állásából. Ime tehát a megyei adminisztráció se nem-megyei, se nem állami, hanem olyan valami „mixtum compositum", amelynek nincs gazdája, de aminek mindenki parancsol. A megyei önkormányzat is a bel ügyminiszter gyámkodása alá került; mert határozatai túlnyomó részben, valamint az évi költségvetése is csakis akkor hajtható végre, ha a belügymi­niszter nyiltan vagy hallgatag jóvá­hagyta. Ez nem önkormányzat, hanem a függésnek egy igen szerencsétlen formája, melynek semmi értelme sincs. Az állami érdek sem kapja meg a kellő védelmet, a megyei érdek sem talál független istápolást, mert. a tör­vényhatóság önrendelkezési joga kor­látolt. A belügyminiszter rendelkezik a megyék erejével, pénzével, közegeivel. De meg van a keze kötve a belügy­miniszternek abban, hogy nem maga válogatja ki a tisztviselőket és ki le­het téve annak; hogy a megyei köz­gyűlés megtagadja rendeleteinek vég­rehajtását s ezzel hosszú és kellemet­len huza-voni van egybekötve, s végre is az erősebb győz, és sokszor nem az, akinek igaza van. Ez a me­gyei önkormányzat, ez a megyei köz­igazgatás. Mindenki tudja, hogy rossz, min­denki érzi, hogy azt szükséges javí­tani es mégis a törekvések mindeddig meghiúsultak. Ujabban ugy a közigaz­gatási tudomány ós a közigazgatási ismeretek fejlődésével ós terjedésével, valamint az életszükségletek által is taníttatva,, arra a tisztultabb felfo­gásra jutottunk, hogy szerencsés re­formot csak ugy tudunk csinálni, ha az önkormányzattól elválasztjuk a közigazgatási teendőket. Ez a legújabb és a miniszterelnök által kinyilatkoz­tatott közigazgatási reform kiindulási pontja. A törvényhatósági önkormányzatot igenis fönntartjuk és fejlesztjük. A közgyűlési terem nyerje vissza régi, magasztos szerepkörét. Legyen fókusa a közszellem megnyilatkozásának, le­gyen a közügyek iránti érdeklődés tüzének ébresztő, fenntartó helye. A közigazgatás terén pedig legyén a szerepeellenőrzés. Ne m.iga közvetlen a saját közegeivel intézze az ügyeket, hanem ellenőrizze az állami közegek által végzett adminisztrációt. S ha e tekihtetben hibát lát, megokolt pana­szával forduljon az országgyűléshez, vagy a kormányhoz. A megyei önkor­mányzat valóbxn bírjon is szabad ön­rendelkezési joggal. Határozatai bel­ügyminiszteri jóváhagyás nélkül haj­tassanak végre Szigorúan' körvona lozni kell a korm iny felügyeleti jogát a törvényhatósági határozatokkal szem­ben, hogy a belügyminiszter kénye­kedve szerint ne avukőzzék a vár­megyék dolgába Egészséges közszellem csak szabad önkormányzati testületekben fejlődhet ki. A mikor a törvényhatósági bizott­sági tagok vagy fölfelé vagy lefelé elvesztik függetlenségüket: ez nem önkormányzat; ez szatírája az ön­kormányzatnak. Legyen erős és független a me­gyei közgyűlés; az összes közigazga­tási teendőket pedig szigorúan fegyel­mezett felelős állami tisztviselők vé­gezzék. A megyék szabaduljanak meg azon terhes szolgálatoktól, a melyek­kel ma is csak nagy nehezen birkoz • hatnak meg; viszont arra hivatott és feladataik magaslatán álló állami tiszt­viselők végezzék a közigazgatás teen­dőit gyorsan és megbízhatóan. Az adó és bevallása. Nem valami kellemes téma, de éppen azért irunk róla, hogy még kellemetlenebbé ne váljék. Alkalmat ad pedig az a körül­mény, hogy itt van már az adó bevallások beadásának ideje az egész vármegyére nézve, a pónzügyigazgatóság rendelete folytán. Lapunk mai számában is van erre figyel­meztetés az adófizető polgároknak, JS. be­vallás megírását senki se cselekszi szíve­sen ; még többen nem teszik körültekintő gondos figyelemmel, amivel pedig nem any­nyira az államot károsítja meg az adófizető polgár, hanem saját magát. Mert az adótárgyak eltitkolásának fel­Békésmegyei Közlöny tárcaja. Áldja meg az Isten! ... Áldja meg az Isten hófehér kezed tt, A mely engem mindig jó uton vezetett Elbotlástól óva, S ha kő megütötte, ha tövis megtépte - Mikoron utamról hárítottad félre ­Tűrted mosolyogva. Áldja meg az Isten őrző két szemedet, A mely minden veszélyt már akkor észrevett Mig én nem is sejtém, ilynek csak mosolygó verőfényét láttam, .. .g könynyét úgy sírod — hogy nekem ne fájjon ! Előlem is rejtvén. , ja meg az Isten imádságos ajkad, Mely értem könyörgött - mikor búnak-bajnak Tengere szakadt rám S elvakult agyam az Isten ellen lázadt ­Irgalomért esdve, keresztény alázat Szavait zokogván. i meg az Isten a szived, a lelked, nek szelid lángja még itt is melenget Mfcssze idegenben . . . Áldja meg az Isten a lábad nyomát is ; A lábad nyomának legkisebb porát is Édes anyám, lelkem ! . . . Karaszy Ödön. Az aranyifjúság és a táne. Irta: Zalay Masa. II. Mi egy mai bálterem ? őszintén be­vallhatjuk : — fanyar fórfiarcok gyönyör­ködtető kiállítása, —pedig a cigányzene pajkos melódiája rezg a virágillatos leve­gőben és a hölgyek, mint tündöklő, szines lepkeraj — lebegnek a sima parquetten, a tánc imádata ott ól enyelgő mozdulatuk­ban, arcuk verőfényes mosolyában, de izzó tekintetük hasztalan lángol bele a férfi­szivbe, mert abban nincs már egyetlen hal­dokló szikrája sem a tánc poétikus vágyá­nak. Visszasírják a rococcó világ copfos lovagjait, a kikben nemcsak a bálterem ezeregyéjszakája, de.egy prózai veteményes­kert is több költészetet nevelt. Hiszen ismerik önök azokat a finom pastell képeket, melyeken az empirruhás hölgy miniatűr öntözőkannával áll zöldelö saláták, piruló paradicsomok között és hajporos udvarlój mégis olyan hódolat­teljes bókkal hajol előtte, mintha táncra kérné. A háttér lombos ágán gyanakvó csalogány hintázik, ós megtépett felhő­foszlányok közül a discrét hold álmatagon alámosolyog. Milyen kiálltó „pendent"-ja ez szecessziós korunknak ! Mi bizony nem állunk rococcó modellt a kalucsnis gaval­lérjaink előtt, a csalogányok sem ülnek fal egyhamar az ostoba látszatnak. Manap az olyan pillanat, mikor ketten ilyen fes­tői poséeban hallgatnak — nem a szere­lem zavara, — hanem az oggodalomé — mindkettő fontos számvetést csinál, idege­sen oszt ós tiioon — ós csak akkor ol­vadnak fel csendtörő szóban, ha a vég­eredmény kielégítő De mert minékünk nőknek Achillesi sarkunk a mathezis — természetesen itt is, mint mindenütt — is­mét a férfiak részére hajlik az előny. Hasztalan hisszük mi megingathat]an b.ilgasággal, hogy kezünk minden ujjára egy-egy táncos — az tiz táncos, — mikor elszámolni még sem tudjuk ezt a tizet. Mert ugyan /?/ táncol manap? Tudja Is­ten, a bálban minden férfi egészségügyi tanácsadó, szörnyen elijesztő példákkal variálják a tánc ártalmas voltát és érzé­keny szivünk méltán ellágyul — nem meg­ható jóindulaton, hanem a bölcs morálon, — a minek következtében agyonpiheijáb magunkat. Önöknek uraim fogalmuk sem lehet arról az inquisitroi tortúráról, amit egy először bálozó fiatal leány átszenved, mi­kor a cigány táncdarabot játszik és ezt olyan mozdulatlan nyugalommal kénytelen végig hallgatni, mint egy kesergő gyász­indulót. Eltemetheti mellette rózsaszín áb­rándjait, elhervadt egy éjszakán reményei­nek Összes nyiló virága, — mint az önök rendezői chrisantheum jelvénye, amit ke­gyetlen udvariasságból eldobnak csak azért, hogy helyére a hölgyük csokrából tűzze­nek egy szál piros szegfűt. Ez virágnyel­ven a táncban állandóságot jelent, vájjon tudják-e ezt önök ? Mert láttam már piros szegfűt is hal­dokolni a parquetten ós láttam lehajolni érette egy bájos fiital leányt, a ki felös­merte, hogy az ő csokrából hiányzik. Az ilyen eltiport kis virág románét olyan fáj­dalmas mint a milyen hétböznapi. A. férfi aki elveszti — ritkán keresi meg újra, és a leány, a ki megtalálja, nem ád már hi­telt többé azoknak a balga meseszerű val­lomásoknak, a melyekben napfényből és virágmézből két ember óráknál tovább is elél. Igen! igy vesztik el' illúziójukat az édes gyermek lányok, a kik bohón azt hi­szik, hogy az első bál az a szines kaleid­oszkóp, melyajö^Ő perspektíváját mutatja Valamikor csakugyan atáacban szövődtek az élet regényes episódj ii, — de akkor az arany ifjúság nem az illem kónyszereróből támadt, hanem kedvből és lelkesedésből. Varjukról lnillutinálok — kár! kár I — mely figyelmeztetve arra int, hogy kár az aranyifjúság eló hajítani a provokálás keztyiijét, mert ők nem azért emelik fel, hogy a jelentőségét akceptálják, hanem hogy kicsinylő elnézéssel udvariasan vissza­nyújtsák, ilyenformán értetvén még velünk, hogy míg nem vagyunk párbaj képesek. Addig tehát — mig a doktori diplo­mánkhoz ezt kivívjuk, türjük Ja fegyver­szünetet — de eljővén ez idő: a mikor önök fognak szégyenkezve, a legyőzőjük mögé rejtőzni avval a bizonyos zöldség­félével, amit a bál;eremben is árulnak, mi pedig a billiárd szobában karambolászunk ós gyártunk körörvendő epigrammákat Önökről, meg Morpheusról, akinek meg­hódolni kénytelenek. Ha többet érne Önöknek egy kicsiny kéz bátortalan szorítása, mint a versenytéri közönség tapsvihara! Higyjók el Uraim előttünk egy keringő király kedvesebb a világ ö-sszes bajnokainál! Aztán lássák, gavallér uraim, érhet sok leányt ilyen tü­körbaleset, ós mindannyi szívesen vezekel érette 7 évig is, — ha ezt a hosszú időt vidáman áttáncolhatja ! Mert legyünk bár­minő jó gazdasszonyok, — tud,' Isten a petrezselyem iránt előítéletesek vagyunk ós ha Önök ezt nem veszik tekintetbe, — vi­gyázzanak ! az is önöket bosszulja meg majdan a jövőben, az asszonyka által főzött első leves izén ós zamatján! Gyötrődés. Irta: Szabó Sándor. A ködön keresztültörő őszi napsugár piszkos vöröses barna szint vetett a fehéj párnára, Ü. gyönge ibolyaillatot, mely a beteg kezében lévő kis bokrétái ól áradt szót, elnyelte a gyógyszerek kellemetlen, nehéz szaga ós a szobában szomorú, bus­borongó csönd uralkodott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom