Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-12-29 / 104. szám

fedezése után nagy büntetést kell űzetni, melyen nem veszt az állam; mig ha a polgár maga állitja ki magáról az eredeti állapotnál terhelőbben a vallomást járatlanságból : az adó lesz nagyobb. Az adókivetésnek alapja az adóbevallás. Ennek adatai szerint vetik ki az adót ós igy, ha helytelen a bevallás, helytelen lesz a kivetés is. Ebből ered azután az adózó polgárok számtalan panasza, amelyek miatt gyűlöletes lett az adó. Minden kellemetlenségét egyedül és tisztán az adótörvények ós szabályokban való járatlanság okoz. Felhozunk néhány példát. Egy adózónak a cselédje még nem töltötte be 16-ik életévét, gazdája azonban — nem lóvén bizonyos a dolog felől — 16 éven felülinek vallja be — saját kárára — mert nem tudja, hogy mindenki aki a 16-ik esztendejét még nem töltötte be, sem I., sem II. oszt. kereseti adó alá nem tartozik. Kivéve, ha véletlenül ingatlannak birtokosa, vagy oly tőkéje van, mely adóköteles. Igaz, hogy az adótörvények paragrafusai ós azoknak alkalmazása valóságos útvesztő ; remélhető, hogy ezen segiteni fog valószínűleg a tervbe vett adóreform. Hogy az előbbi példát folytassuk: van az adótörvényeknek oly szakasza, mely az adómentességet biztosítja. Ilyen a napszámosok adómentessége, mert töraény szerint, aki magát és családját napszámból tartja fenn, az nem fizet adót. A tőbekamatadóra nézve is van mentesség. Nem köteles ily adót fizetni az a polgár, kinek nincs évi 630 korona jövedelme. Semmit sem lehet jobban tanácsolni annál, hogy mindenki, aki csak egy pillanatra is kétséges ily dolgokban: illetékes és hozzáértő embereket keressen fel kórdezősködéseivel. A házadónál is van egy igen gyakran előforduló eset. A házbirtokos bérbe adja egy részét házának: kivetik a házbéradót. De kiköltözködik a lakó s a ház üresen marad. Ha ezt a laküresedóst a tulajdonos bejelenti 14 nap alatt, akkor törölik az adót. Megfordítva is áll a dolog. Az üres ház bérbeadását szintén 14 nap alatt kell bejelenteni, mert különben jön a büntetés, Kikaptunk néhányat a magtörtént esetek tengeréből. Bár kicsiben is, de rámutattunk, hogy milyen kellemetlenséget : adótöbbletet okoz a járatlanság, melyet egy kis figyelemmel el lehetne kerülni. Itt van az adóbevallás ideje. Kiki utána nézhet, hogy helyesen irta-e meg bevallását? Nincs-e olyan adótárgya, amelyre nézve adómentességet igényelhet ? Vagy nem akad-e olyan adótárgy, amelyet nem vallott be ? Igaz, hogy ebből nem sokan csinálnak lelkiismereti kórdóst; éppúgy, mint ahogy nem törődnek saját vallomásaikkal. De hát, — ne kárán tanuljon már a magyar ! Birtokrendezések a megyében. Nem mondhatni, hogy a vármegyénk területén fekvő községek birtokviszonyai teljesen rendezettek lennének; egyes birtokosoknak lépten-nyomon tapasztalniok kell, hogy mily sok, igen gyakran leküzdhetlen nehézséget okoz az a körülmény, hogy a tulajdonjog a telekkönyvben nincsen kitüntetve. JXZ elődök mulasztásait most kell aztán helyrehozniok. E tekintetben dicséretes mozgalom észlelhető. Az endrődi ós gyomai részleges telekkönyvi helyesbítési munkálatok már befejezést nyertek, a békési telekkönyvi átalakítási eljárás pedig anynyira előrehaladt, hogy annak befejezése a közel jövőben remélhető. ü békési birtokrendezés több mint két év óta tart, a nagy költséggel és fáradsággal foganatosított munkálat lehetővé tette, hogy a több mint 60 ezer kat. hold területü békési határban a birtok viszonyok annyira tisztába hozattak, hogy a tulajdonjog a telekkönyvben akadály nélkül kitüntethető Az öcsödi közöslegelő felosztása és egyénenkénti telekkönyvezése most kerül sorra. Az előmunkálatokat a szarvasi járásbíróság már befejezte és a helyszíni tárgyalást a jövő hó 14-re tűzte ki. Az érdekelteket hirdetményileg hivta fel, hogy az előmunkálatok során készített felosztási tervezetet tekintsék meg, s amennyiben azt magukra nézve sérelmesnek találnák, bizonyítékaikat a kiküldött bizottsághoz mutassák be. Az öcsödi telekkönyvi átalakítási eljárás körülbelől 6—7 hónapig fog tartani, s hogy az gyorsan befejezhető legyen, az igazságügyminiszter kivételes intézkedések megtételét rendelte el. Ehhez képest a gyulai törvényszék a csabai járásbíróságtól K i s s Kálmán kisegítő bírót rendelte ki, kinek a telekkönyvi átalakítási és birtokrendezési eljárásban már gyakorlata van. Köröstarcsán a tagosítás pár évvel ezelőtt lett befejezve. A birtokviszonyok azonban telekkönyvileg még mindig rendezetlenek, mert a békési járásbíróság személyzetét teljesen lefoglalta az az óriási munka, melyet Békés község telekkönyveinek rendbehozatala zuditott rája. Az előmunkálatok ennek dacára a jövő évi január 1-vel kezdetöket veszik, s miután Köröstarcsán körülbelől 15,420 kat. holdat kell az egyes tulajdonosok nevére telekkényveztetni, előre láthatólag hosszabb időbe kerül, mig a birtokrendezési eljárás befejezést nyer. Bucsatelep birtokviszonyai szintén tisztáztattak, a felosztási tervezetet az érdekeltek elfogadták, s a gyulai törvényszék úrbéri bírája nem rógen ejtette meg a hitelesítési eljárást. Most már csak a telekkönyvben keli feltüntetni, hogy kinek mennyi birtok fog nevére íratni. Szeghalmon sok akadály leküzdése után sikerült a tagosítást dűlőre juttatni, az egyes birtokosok elhelyezkedtek a nekik kijelölt földterületeken, s mikelyt a felső bíróságok az utolsó felebbezést is elintézik, mely a tagosítást ellenzők részéről beadatott, a szeghalmi járásbíróság telekkönyvi hatósága azonnal elő térj esztóst intéz az igazságügyminiszterhez, kérve a telekkönyvi átalakító és helyesbítő eljárás elrendelését. Szeghalmon ezzel nincs kimerítve a birtokrendezés, mert még folyamatban van a közöslegelő elkülönítése s egyénenkénti telekkönyvezése iránt foganatba vett eljárás. A gyulai törvényszék a kataszteri birtokiveknek azon telekjegyzőkönyvekkel való azonosítását rendelte el, melyek alapján az egyes birtokosok a közöslegelőbeli járandóság iránti igényüket érvényesíttetni kívánják. Pár héttel ezelőtt érkezett le a kir. Kúria határozata a gyulai törvényszékhez, melyben Körösladány közbirtokosságának kérelmére a tagosítást elrendelte, s igy a tavasz folyamán az előmunkálatok ott is kezdőtöket veszik. az érdekelt községekre a birtokrendezéssel kapcsolatban meglehetős nagy költségek nehezednek, de bőven megtérül az igy felmerült kiadás abban a jogbiztonságban, mely a birtokosoknak lehotő\é teszi ingatlanságaik felett ugy rendelkezni, a hogy az rájuk nézve legelőnyösebb. Magyar mezőgazdák országos segély és nyugdíj intézete. — Egy kis elmélkedés. — Magyarország földmives ország volt már ezer év előtt; ma is az és ez lesz örökké: mert természeti fekvésénél fogvá csakis ez lehet. Voltak idők a szabadságharc lezajlása után, midőn az ország pénzügyi helyzete válságba jutott, kereskedelmünk nem volt, az ipar pangott, az állam háztartása a tönk szólén álott. De a Mindenható nem hagyta el az ő népét! Adott a hazának gazdag földet és erre a földre oly szorgalmas népet, mely nem csügged a nagy csapástól, uj erővel, uj reménnyel tért vissza régi mesterségéhez: a földmiveléshez. Munkáját áldás ós siker koronázta. Mindnyájan tudjuk, hogy a jól megmunkált föld 10—12-szeresét adta viszsza az elvetett magnak, Voltak az országban jó aratások és lehet mondani, hogy ezek a jó termések voltak a zilált viszonyok között tengő haza megmentői, mert a termés emelkedésével szaporodtak az állam bevételei s ezzel az ország helyzete javulni kezdett. Bölcs államférfiak, jó hivatalnokok, okos kereskedők, és józan felfogású iparosok, dolgos munkások, mind, mind az állam hatalmas gépezetének főalkatrószei; de ugy hiszem nem túlzok, a midőn azt állítom, hogy a gépezethez szükséges és nélkülözhetetlen a kenő olaj, az adók óriási mennyisége, melyeknek túlnyomó részét a gazdák adták és adják még ma is. JóltudEgyszerre megmozdult a beteg keze. Vékony, fehér ujjai görcsösen szorongatták a kis ibolyabokrótát, azután mély, hörgő sóhaj szakadt ki a keskeny, belapult mellkasból, majd megmozdult szinte áttetsző szempillája, lassan felhúzódott ós a sovány, fehér arcból két nagy, fekete*szem bámult mereven a plafonra. Berta néni odasietett az ágyhoz. Balkezével megtogta a beteg aszott kezét, jobbjával megsimogatta magas, fehér homlokát és hullámos fekete haját. A gyöngéd érintésre lassan megnyílt a beteg tonnyadt ajka ós halkan susogta: — Megint itt volt. Összenéztünk: Berta néni, az orvos, meg ón. — Bántott ? — kérdezte Berta néni, a beteg homlokára tapasztva tenyerét. A beteg merev arccal bámult a plafonra és halkan, szakgatottan, lihegve mondta: — Bántott , . . Mindig, mindig bánt. Kértem, könyörögtem, nem bántson. Mégis bántott. Átfonta derekamat és ugy megszorított. Kértem, eresszen el. Még jobban szorított. Ereztem, hogy kiszorítja a lelkemet . . . Dulakodni kezdtem vele. Még erősebben ölelt. És rám nézett. Anyám, anyám, olyan borzasztó a nézése. A törékeny test minden ízében megrázkódott, a hófehér homlokon kiült a veritek. — Borzasztó a nézése, anyám ! Kértem, ne nézzen ugy rám! Még közelebb hajolt hozzám. Egészen közel. Éreztem, hogy a nézése perzseli arcomot. Aztán rámlehelte aat a tüzet. Ssk-sok tüzet. És egyre közelebb ért hozzám. Meg akart csókolni. Hajába kaptam. Megfogta a kezemet. Magához szorított. Anyám, anyám, megcsókolt. Megint megcsókolt és szitta a vére'" L "^isKitta. kiszítta mind és tüzet öntött belém. Olyan forró volt . . . anyám, anyám olyan forró volt. A beteg mell lázasan zihált, a vékony ujjak ökölbe szorultak, az egész test görcsösen vonaglott a kék selyempaplan alatt, mialatt beszólt. Utolsó szava már köhögésbe fult, szeme kidülledt, arca bíborvörös lett. a lélegzete elakadt. Berta néni a párnája alá nyúlt az egyik kezével és felültette a leányt. Igy még gyöngébbnek, még véznábbnak látszott a törékeny test. Az orvos is odasietett ós gondosan ápolt, fehér kezébe vette a leány kezét, majd megtapogatta ü;erét és szótlanul nézett a beteg arcába. Végre elmúlt a roham. Berta néni gyöngéden lefektette a leányt és megigazította a párnát, miközben a beteg behunyta szemét ós fáradtan lihegett. A függönyön keresztül szűrődő világosság elvesztette vöröses-barna szinót ós a szoba kékes szürkeségbe borult. A tárgyak körvonalai mindjobban elmosódtak, csak az ágy fehérlett még világosan. Egyszerre csak felsikolt a beteg ós egy hirtelen mozdulattal felül ágyában, — Anyám ! Anyám ! megint itt van ! Segits, anyám ! Megint fojjogat! Anyám, segits Géza ! Géza ! Géza ! Ne bánts ! Az ijedtség egészen eltorzította arcát, a mint sovány, fehér kezével kétségbeesetten hadonázott a levegőben, mintha 'valakivel birkóznék, Szemében vad iszonyat tükröződött. Ajka vonaglott, melle lázasan pihegett. Egyszerre a párnára hanyatlott, behunyta szemét és elhallgatott, Kinos csönd uralkodott a szobában. Némán, tehetetlenül néztük a beteg. Kis vártatva újra megnyíltak ajkai és a szája körül gyönge beteges mosoly jelent meg. — Eljöttél ? Be jó ! tudtam ám, hogy eljösz. Vártalak. Hiszen megígérted, hogy visszajösz értem . . . De nem fogsz többé bántani ? Ugy-e ? Látod, az ölelésed táj. Nagyon fáj. Ugy fojtogat ... És a csókod éget. Nem szabad többé megcsókolnod. Mert akkor köhögök és meghalok , .. Igy, látod igy ! Gyöngéden tedd derekamra a karodat, De nagyon gyöngén. Igy, látod igy ! És most veled megyek. Oda föl, a honnan te jöttél. Ugy-e ? Nini, micsoda fény az ott ? Ugy-e az Isten ? Megint olyan gúnyosan mosolyogsz ! Hát nem az Isten az! Hát mi ? A nap ? Milyen szép a napfény ! Milyen meleg ! Olyan édes ez a meleg, ugy-e ? Itt maradunk mindig. Hát ott ? Nini angyalok I Vagy talán lepkék ? Jer, fogjunk egyet . . . Nini dalolnak . . . Milyen szépen dalolnak ! ... De miért dalolnak olyan szomorúan ? . . . Fgyszerre elakadt a beteg szava, majd felsikoltott és arca megint eltorzult. — Már megint ? Géza, az Istenért, ne bánts ! Ne nézz ugy rám ! Ne fojtogass ! Ne fojts meg ! Újra elővette a köhögési roham. Arcát elfutotta a vér, ajkai közül egy vércsöpp szivárgott ki, teste kínosan hánykolódott az ágyon. Egyszerre nagyot hörgött az aszott mell, a szájból csak ugy patakzott a vér, a vékony ujjak görcsösen kapaszkodtak a paplan selymébe, azután hirtelen felemelkedett a teste, de a következő pillanatban visszazökkent a párnára és ott feküdt mozdulatlanul. Az orvos felkelt ós odament az ágyhoz Megfogta a beteg üterét, azután elfojtott, alig hallható hangon mondta: — Vége! A következő percben halk zokogás hangzott. Berta néni sötét alakja odaborult az ágy szólére . . . juk, hog> alkatrészeibe y hamar elpusztul, IN eiu vdT többi osztályokkal szemben, ha az zetóst kizárólag csak a gazdakí erényei közé soroznám ; mert hisz világom a dolog, hogy ma (kivéve a mágnás ós a tőkepénzes osztályt) mindenki túlontúl meg van áldva közterhekkel. Mi mezőgazdák addig, mig terméseink jók voltak, szó nekül birtuk és fizettük is a nagy adót; most azonban, a mikor már több esztendeje termésünk csak hogy épen visszaadta a vetőmagot ós jóformán magunkat és családjainkat alig bírjuk fentartani : gondoskodnunk kell önmagunkról ós jövőnkről. És miért ? Azért, mert olyan viszonyok között élünk, . a melj-ek vajmi kevés reménnyel ke9segtetik a mezőgazdák jövőjót. Hangoztatják, hogy szaporítani kell a katonaság számát, ebből pedig, ha valóra válik, következik : pénz, pénz és pénz ! Ha igy lógunk haladni, ma-holnap ilyen mórleget áliiuuat össze a mezőgazda évzartávo-l: jövedelem = semmi (000). Kiadás = nagyon sok! Mai törvényeink gondoskodnak arról, hogy hivatalos közegeink, ha egy bizonyos időt híven és becsületesen kitöltöttek, nyugdijat élvezzenek, ha elhal a tisztviselő! hátramaradt családját a nyugdíjtörvény nem engedi elveszni. Ne gondoljuk azonban, hogy ez a nyugdíj egészen az állam vagy a község kasszájából kerül ki ; ugy tudom, hogy minden egyes nyugdíj képes hivatalnok fizetéséből navonkónt húznak le bizonyos nyugdíj illetéket ugy, hogy mire az illető nyugdíj képességét eléri, esedékes nyugdijának tekintélyes részét .önmaga fizette be. Ebből láthatjuk, kogy a kis erők társulás utján mily szép dolgokat kép esek produkálni. A.z iparosok ós kereskedők társulás utján egyleteik ós kamráik által igyekeznek segiteni egymás baján. A cselédek, napszámosok ós szegény emberek jövőjéről törvény gondoskodik, megalapítva a cselód-sególypénztárt, a melybe rövid idő alatt már mi gazdák is tekintélyes összeget befizetünk. Minden társadalmi osztály igyekszik a maga és családja jövőjét biztosítani, csak mi mezőgazdák tartunk Pató Pállal : hejh, ráérünk arra még! Pedig dehogy érünk rá, talán még sohasem volt oly égető szükség a gazda közönség társulására, egyesülésére, mint éppen most, amikor az óriási terhek s a már több éven át egymásután következő rossz termések teljesen kimerítették az ugy is sok oldalról igénybe vett magyar gazda-osztály erejét. Magyarország nemzetgazdasági berendezkedése olyan, hogy az állam főfenntartó eleme a magyar gazdaközönsóg; ha ez a közönség minden erejéből kiszipolyozva, magyarul mondva : „be adja a derekát" és megdől, — a mitől Isten őriz — akkor a magyar állam háztartás egyik legerősebb oszlopa roskad össze, a mi beláthatatlan következményeket vonna maga után. Ez a legfőbb órv, a mire ón a magyar mezőgazdák országos segély ós nyugdíjintézetének szükségét alapítom, s a melynek folytán remónyleni merem, hogy a magyar földmivetésügyi minisztérium sem fogja érdeklődésót ez eszmétől megvonni. A részletterveket magamnál okosabb emberekre bizom, mert a segítség jó, akármilyen gúnyába is legyen felöltözve; csak jöjjön hamarabb! Magyar mezőgazdák, tömörüljünk ! Ne sajnálja egyikünk se az önkéntes adót, melyet ez eszme igényel; mert ha a magyar mezőgazda bizton tekinthet a nem sok reménnyel kecsegtető jövő elé, ezzel a magyar haza jövője is biztosítva van! Áchim L. András, földműves. A régi jó időkből. Az öreg Korén s a Plavetz fiuk. Az öreg Korén István volt az időben (1874), midőn ón a III-ik osztályba kerültem föl, a leghíresebb professzor a szarvasi ág. evang. gimnáziumban. Az öreg Korén jóval tul volt a hetvenen, de azért ifjú tűzzel oktatta a ne-