Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-09-19 / 75. szám

XXVlll. évfolyam. Békéscsaba, 1901 Csütörtök, szeptember hó 19-én 75. szám BEKESME6YEI KQZLONT POLITIKAI LAP. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. — Negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Lengnek a zászlók. Békéscsaba, szept. 18. Országszerte lengnek a zászlók, folyik a választási mozgalom, küzde nek a pártok mandátumért, a választók bizalmáért. Á jelszavak röpködnek, ígéretek jönnek hangosan ós suttogva — vajjm milyenek az egyes pártok választási esélyei ? Mint a mikor harcra készen szemközt állanak a hadseregek, mielőtt a döntő küzdelembe lépnének, ugy lehet most is a szavazatok döntő harca előtt megtartani a nagy szemlót, mely birálja az erőket minden részen s a mely megalkotnatja előzetes Ítéletét a várható eredményekre vonatkozólag. Nézzünk hát végig a pártokon, bíráljuk meg erőiket és kilátásaikat. Az ellenzéki mezőn legelsőbb a függetlenségi Kossuth-párt jön számításba, mint a számra legnagyobb ellenzéki párt. Kétségtelen, hogy esz méinek és programjának hatása még mindig nagy a választóközönség egy nagy részére, mely esküszik a függetlenségi zászlóra és a Kossuth névre De viszont az is kétségtelen, hogy a viszonyok ujabb * alakulása folytán hódító erejéből mostanában mégis vészit sokat e párt. Oka ennek egyrészt a függetlenségi háború a? Ugron-párttal, a mely háború, ha nem is a Kossuth-párt vereségével járt, de több olyan dologról rántotta le a leplet, ami azelőtt hatalmas választási eszköz volt a párt kezében Oka továbbá az, hogy az önálló vámterület követelménye ma már nem tisztán a Kossuth-párt programjában foglal helyet; hanem a gazdasági helyzet folytán sokan más pártiak, szabadelvüpártiak is hivei az önálló vámterületnek, és ez bizonyára inkább kárára lesz a Kossuth párt számbeli gyarapodására, mint hasznára. A második ellenzéki párt, mely a számításba veendő, a néppárt. Rémmeséket hallani arról, hogy e párt milyen kitűnően szervezkedett a választásra, hogyan szervezkedett ós hogy mily nagy megerősödésre van kilátása. Csak az a baj, hogy e pompás híreket mind önmaga a néppárt terjeszti önmagáról, a valóságban azouban erősen trómáz a mostani választás néppárti eredményeitől. Terjed országszerte a felvilágosodás s minél jobban terjed, annál jobban háttérbe szorulnak a néppárti sötét árnyak. Nagy veszedelem e párt eddig nagy mértékben űzött agitációjára nézve a kancelparagrafus és bizonyos, hogy a reverendával, papi izgatással űzött néppárti izgatással a mostani választáson csökkennie kell. Mivel pedig ez volt a néppárt győzelmeinek titka — világos, hogy itt is nem valami rózsásak a kilátások az uj választások eredményei tekintetében. Szóljunk-e az ellenzék harmadik csoportjáról: az Ugrón-pártról ? Ez le van verve, még pedig nem a legádázabb ellensége: a Kossuth-párt verte le, hanem saját vezére: Ugrón Gábor, ki egyik nap visszavonul, másik nap újra fellép, üldözve a Rimler röpirataitól és fejetlenül hagyva pártját. S ha már most áttekintünk a másik mezőre, a szabadelvű pártra, ennek erejében, fényében, legújabb diadalában ismét mini olyan tüneteket látunk, a melyek az ellenzék kilátásait csökkentik ellenben a szabadelvű pártnak s a szabadelvű eszméknek ujabb íónyes győzelmeire nyújtanak reménységet. A mit a párt ellenfelei kikezdeni akartak: a tiszta nemes szabadelvüsógét Széli Kálmán a Szilágyiról tartott beszédében, szilárd egységességét pedig legutóbb a gazdasági ellentétekről mondott szónoklatában igazolta be fényesen, az egész országban felhangzó lelkes visszhangtól kisérve. S a mig a többi párt választási kiáltványokkal fordul a néphez, addig e pártnak a feje, mint belügyminiszter, nemes intencióju körrendeletben csak egyre figyelmezteti a választások vezetőit: a tiszta, becsületes választások törvényére ós kötelességére. Hadd lengjenek hát a zászlók, hadd folyjon a választási mozgalom. Mindezekből fényes győzelmek reménysége int a szabadelvű párt, a szabadelvű eszmék és azok igazi hivei felé! Kamarák beszámolója. Az erőpróbák esztendeje. A beszámolók 6S prOgla mbeszódek világában szenteljünk egy kis figyelmet annak a beszámolónak, amit most adtak ki az ország kereskedelmi ós iparkamarái. Ama kissé triviális közmondással szólva, nézzünk utána annak is, amiből élünk. Hi ;zen különben is ugy áll a dolog, hogy ha x.ío,gyai'or3zág néps jCvltalanos jelétnek örvendene; ha minden foglalkozásbeli ág bőségesen el volna látva keresettel: akkor a politika terén se keletkeznének érdekcsoportok ; akkor nem versenyeznének egymással agrariusok és merkantilisták, hogy melyikük baján kell előbb és inkább segíteni. Ebből a szempontból is rendkívül fontos az a hatalmas mű, amelyet az ország kereskedelmi éa iparkamarái most közrebocsátottak ós Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszternek ajánlanak. A nagy terjedelmű munka, mint címe is mondja, a Szent István koronája alá tartozó országok gazdasági állapotának ismertetése, mely az 1900. évről számol be nekünk. Tanulságokban gazdag könyv, amelyet érdemes végiglapoznunk, sőt tanulmányoznunk is. Az igazsághoz képest konstatálnunk kell, hogy azok a tanulságok, amelyek a mü adataiból hozzánk szólanak, nem valami rózsásak, nem keltenek bennünk valami nagy diadalörömet. De az is bizonyos, hogy nem rabolják el a jobb jövőbe vetett reményeinket. A kamarák jelentése az 1900. évet mint rendkívül kedvezőtlen esztendőt tüntetik föl, mely sokkal rosszabb volt elődeinél. E szerencsétlen évben az aratás ós egyáltalában ja mezőgazdasági termelés messze mögötte maradt az előző évek eredményének, ama szoros és benső összefüggésnél fogva, mely a mezőgazdaság ós a közgazdaság többi ágazata közt fennáll : a kereskedelem ós ipar is visszamaradtak a tejlődés utján. Sietünk azonban konstatálni, hogy visszaesés azért nem következett be, legfölebb pangás; s közgazdasági életünkben egyetlen pont se mutatkozik gyógyithatlan bajnak. Persze, hogy elég szomorú dolog a pangás is, a mikor a többi szerencsésebb nemzetek mind lóhalálában sietnek előre. És sajnosan kell konstatálnunk a kamarák jelentéséből a vállalkozási kedv általános hanyatlását. Viszont ki kell emelnünk, hogy ezen a bajon a törvényhozás ós a kormány teljes erejével iparkodtak segíteni, erős kézzel tartva föl a hanyatlást. Magyarország a szociális politika terére lépett, természetesen nem hebehurgyán, de kellő megfontoltsággal. Az utóbbi időben támadt a mozgalom a magyar ipar pártolása érdekében is ós örömmel látjuk, hogy e mozgalomnak már is megvannak a maga gyümölcsei. Kívánatos tehát, hogy a maBékésmegyei Közlöny tárcája. A kis Tibike baja. Irta: Kohányi Róbert. A cseléd a gyors futástól lihegve jelentette : — A doktor ur nincs odahaza. A Nagysága azt mondta, hogy csak hót órakor jön haza. A fiatal asszony kétségbe volt esve. AZ orvos csak hót órakor jön haza! . . . „hét órakor." Csak nem hagyhatja oly sokáig segély nélkül a kis Tibikét, az ő egyetlen, aranyos kis Tibikójét, mikor minden percnyi halogatás veszélyt jelenthet. Talán máris elkésett. Egy negyed óra előtt a daganat kis ujjának csak egy izületére szorítkozott, most már egész ujjára kiterjedt és a szúrás vagy csipés helye, mely eddig fehér volt, most sötét veres ós kékesen határolt. Gyürki, a férj megakarta nyugtatni: — De édes Margitom, ne izgasd ugy magadat. Megnéztem Tibike kezét. A baj nem lesz oly nagy, a milyennek te látod. Igaz, hogy a daganat nagy, de hátha csak egy méh vagy darázs csípte meg, a mi mindenesetre fájdalmas egy ilyen kis gyermeknek, de nem életveszélyes. Gyürkiné e szavakból a férfiak ösmert szívtelenségét olvasta ki. Izgatottan válaszolt : — Persze, hátha . . . hátha ... de hátha nem méh, hanem valamoly légy csipte meg, mely éppen egy állat hullájáról repült ide s hullamérgezóst idézett elő. Hiszen a mult héten olvastuk, hogy ilyformán pusztult el egy 16 éves fiu, kinek előbb a kezét, majd a karját vágták le, mert az orvos elkésve, csak akkor érkezett meg, mikor a méreg már az egész testben elterjedt. Az aggodalom, mely a gyermeke életéért remegő anyát elfogta arra a visszaemlékezésre az apára is átragadt, amit Margit azonnal észre is vett. Nedves szemeit férjére emelve s mintegy enyhítésére előbbi hevességének, kórőleg mondta: — Ugy-e látod, hogy igazam van ? Egy percnyi késés halált hozhat Édes Gyulám, kórlek menj, szaladj és keress bárhonnan egy orvost. Kérdezősködj a hol csak megtudod, hogy beteg van, tán nyomába akadsz egynek. Azután a szobaleányhoz fordult: — Juci, hozd ki hamar a tekintetes ur kalapját . . . igy ni! ... Nem kell más kabát, elég jó ez ! Csak menj, eregy • • • gyorsan ! S ezzel a szó teljes értelmében kituszkolta férjét a szobából. — Jajj az orrom ! Ez a felkiáltás Gyürki űr ajkairól szaladt el, mielőtt a megnevezett testrészt marokká görbített kezével egyengette. A dolog ugy törtónt, hogy abban a percben, mikor Gyürki az ajtót kinyitotta volna, valaki azt kívülről erélyesen betolta . A belépő a házi-orvos volt, ki midőn látta, hogy az összeütközésnek semmi komoly következménye nem volt, tréfásan megjegyezte: — Más ember előbb lesz beteg, azután hivatja asj orvost, te előbb mógysz az orvosért s azután töreted be az orrod. Azután utána tette: — Megtudtam véletlenül, hogy kerestetek. Mi a baj ? Ki a beteg ? Gyürki helyett a felesége válaszolt: — Jöjjön, jöjjön hamar doktor ur ! honnan és kitől hallotta a szerencsétlenséget ? Csakhogy itt van! Tán nem késett még el . . . még megmentheti . . . S a doktort nem engedte szóhoz jutni, karjánál fogva a gyermekszobába húzta. — Kint játszott a gyermek a pesztonkával a kertben, — folytatta. A pesztonka egy percre magára hagyta Tibikét, hogy egy jázminbokorról egy ágacskát letörjön. A mint vissza fordult Tibikéhez, látja, hogy ez az ujját dörzsöli. Tibike eleinte elég csendesen viselte magát, de csakhamar fájdalmat kifejező hangokat adott, végre sírásba tört ki s mire ón odaértem, az ujja már fel volt dagadva. Nézze doktor ur, nézze milyen kékes vöröses a daganat! Istenem, Istenem ! . . . Az orvos néhány megnyugtató szó után megfogta a gyermek kezét, megtapogatta a daganatot, néhány kérdést intéz elébb az anyához, majd a cselédhez, csóválja a fejét, azután komoly, aggodalmas tekintettel Gyürüinóre nézve mondja: — Nagyságos asszonyom, a baj komoly. Ezt a gyermeket megcsípte — egy szúnyog. UnaJmas mese. Irta: Márton Gabi. Iróembernek (vagy mondjuk : nómbernek) nincs titka. A mi szivén, az a tollán. Szeret? Tollat fog s megírja a sze relmót. Busul ? Vigasztalása ugyancsak ez. Dühös ? Pennát ragad s villámként cikáznak zivataros hangulati a papíron. S ha csalódik ? Elsírja keservét a — világnak. | A világnak, melynek csak egy atomja ő, s melynek nagyobb része kikacagja a naiv, kis csalódott iró-nómbert, aki azért csak ír . . . Ilyen hangulatok leptek meg ;most .... Most latin fordittás közben , . Előttem a könyv — mellette egy levólcsomó . . . A fentemiitett hangulatot nem a néma latinforditás, hanem ezek a levelek idézték elő. Egy csomó régi levél! . . . Eégi? A legutolsó egy hetes. Egy hét előtt és — most . . . Tulajdonképen csekély különbség. n.kkor még hittem, reméltem és — szerettem. Most nem hiszek, nem remélek ós — csalódtam. Az efféle levelekről nem szokták kérdezni, hogy ki irta őket. íródtak. . . . Volt egyszer egy férfi, aki unatkozott s volt egyszer egy leány aki ideált keresett. Ez a • kót emberfia találkozott. A férfi meglelte unalmának elűzőjét, a leány a keresett ideált, A leány szeretett, a férfi — nem unatkozott. . . . Aztán szétváltak ismét utaik. Egy ideig még tart a varázs . . . Levéllel űzi el unalmát a férfi, levélbe önti szerelmét a leány ... És aztán ... és aztán ennek is vége . . . A férfit nem elégítik ki a rajongó levelek, ismét unatkozik és ismét talál unaloműzőt. A leány pedig siratja a megtalált ós elveszített ideált — örökre. Eddig tart a mese. Most itt hevernek előttem a hazug, ámító levelek, melyek beszélnek nagy, kimondhatatlan nagy boldogságról, örök szerelemről, egy szebb világról, melyben csak mi élünk.