Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-09-19 / 75. szám

gyar társadalom tovább is haladjon ezen a jó uton. Bármily kedvezőtlenek is az egyes kamarák jelentései, a végső következtetés, amire c könyvből juthatunk, az, hogy e válságos 1900-iki esztendő, még az sem mutatja közgazdasági állapotunkat vigasz­talannak. Annyi bizonyos, hogy ugy a törvényhozás, mint a kormány ós társa­dalom intenzív munkájára van szükség, hogy helyzetünk javuljon. Erre a munkára pedig erőt ad, hogy a fáradozás nem mu­tatkozik sikertelennek. Mert a leíolyt esztendőben, amiről a kamarák jelentése szól, Magyarország gaz­dasági élete valóságos erőpróbát ál­lott ki. És pedig kiállotta nagyobb rázkó­dás nélkül. Ez az, ami a kereskedelmi és iparkamarák hatalmas, gonddal készült művében vigasztaló ós biztató. Fizetésrendezós Csabán, Bizottsági javaslat a közgyűléshez. Békéscsaba község tisztviselőinek nem kell annyit szervezkedniük a fizetésrende­zós eléréseért, mint az államiaknak. A képviselőtestület egy bizottságot küldött ki javaslattételre, mely hétfőn délután Z s i r o s András biró elnöklete alatt tárgyalta az ügyet s ebből kifolyólag a következő j avaslatot terjeszti a pénteki rendes havi közgyűlés elé: A bizottság megállapítja, hogy a köz­ségi elöljárók, kezelő- és segédszemélyzet, valamint a szolgaszemélyzet fizetését, az első községi törvénynek életbe léptekor, 1871. évben, tehát 30 évvel ezelőtt rend­szeresítette a község képviselőtestülete, az 1886. évi XXII. t.-c. életbeléptekor az 1871-ben rendszeresített tiszti fizetések java része ujabbi megállapítás alá került, de vannak ma is még olyan tiszti fizeté­sek, melyek a lefolyt 30 esztendő alatt változást nem szenvedtek. A községi köz­igazgatás folytonos fejlődése, évről-évre bővülő munkakörrel, súlyos terheket ró a községi tisztviselőkre, a kik közül egyik­nek-másiknak fizetése épen nem áll arány­ban az általa teljesített munkával. Más­részt azonban a 3 évtizeddel ezelőtt sta­tuált tiszti fizetések, az évek óta tartó sú­lyos közgazdasági viszonyok között a tisz­tességes megélhetés feltóteleit alig bizto­sítják, pedig, a mikor a társadalomnak a köztisztviselővel szemben napról-napra fo­kozódó igényei vannak, egyben gondos­kodnia kell azon anyagi feltételekről is, melyeknek biztosítottsága mellett a köz­tisztviselő a társadalomban nékie kijelölt helyet tisztességgel, becsülettel betöltheti. Mind ezeknek elismerése mellett a bi­zottság kimondja azon elvi megállapodá­sát, hogy vannak a községi tiszti fizetések között olyanok, melyek évtizedek óta ujabbi megállapítás alá nem kerülvén, sem az álláshoz kötött s megszaporodott munka­körrel, sem a megélhetés kívánalmaival arányban nem állanak, s ez okok folytán megfelelő kiegészítést igényelnek. Szabályozni kívánja egyben a bizott­ság annak kérdését is, hogy községi alkal­. . . ,S amint kimeredt szemmel bá­mulok a levélcsomóra s ajkam panaszra nyilik, megjelen előttem a soroknak irója hideg, nyugodt arcával, metsző szemeivel s azt mondja: — Nono kedvesem, csak nem fogsz busulni ilyen ostobaság miatt? Nem kell az ilyesmit komolyan venni . . . Mintegy védekezésül rámutatok a levél­csomóra : — És ez? — Játék volt kedvesem. Egy kis szó­rakozás. De hiszen csak beláthatod, hogy elég volt. Nyolc hót, plusz kót nap! Mit akarsz még ? És én nem szólhatok, nem mondha­tom : — Téged akarlak! Téged egyedül ós senki mást. ígérted, hogy az enyém leszel s — hazudtál Hazudtál szerelmet, ámítot­tál egy szebb jövővel, engedtél hinni, re­mélni, szeretni . . . Szinte hallom mint mondaná erre is : — Ne sopánkodj kedvesem, mert un­tatsz . . . ... De hisz ez tulaj donképen oly tu­cat-história : szeretni, csalódni, meghalni . . . Hisz ezért élünk. Voltakópen kár is az ilyesmit papírra tenni . . . De hát ki tehet róla, ha vannak ilyen magamfajta iámbor halandók, a kiknek* az a végzetük, hogy a mi a szivükön, az a — tollúkon. S ha sgy ilyen csalódik ? Elsírja ke­servét a — világnak. A világnak, melynek csak egy atomja ő, s melynek nagyobbré­sze kikacagja a naiv irónómbert. a ki azért csak ir . . . . csak ir . . . * mázott mikor és mely módon kórheti tiszti! fizetótónek javítását ? Gyakran van al­kalma a község képviselőtestületének fize­tés felemelést kérő lolyamodványokkal fog­lalkozni, s a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a képviselőtestület eljárása ily kérel­mek elbírálásánál nem egyöntetű. A kére­lem jogosultságát mindenkor az eltöltött szolgálati idő, valamint a kérelmező tevé­kenysége, szorgalma, fedhetlen magavise­lete szabályozza. A bizottság abban a nézetben van, hogy fizetés felemelés iránt benyújtott kérelmeket csak is ezen kérdé­sek lelkiismeretes kezelésével lehet méltá­nyosan elintézni, azért egyrészről a községi alkalmazottnak miheztartása, másrészről a községi képviselőtestület eljárásának sza­bályozása céljából javasolja, hogy mondja ki a képviselőtestület, miként községi alkal­mazott az állami tisztviselőknél szokásos előlépés idejének kétszeres számításával — az elöljárói ciklusok szerint — minden betöltött hat szolgálati óv után jogosított fizetósénék felemelését a képviselőtestület­től kérelmezni, s a mennyiben kérelmét a képviselőtestület a fentebbi elvek alkalma­zásával teljesíthetőnek nem találná, ugy 3 éven belül ujabbi folyamodással nem élhet. Fizetés felemelés iránti kórelmek minden­kor a költségvetés tárgyalásakor birálan­dók el. Mindezek után a bizottság tárgyalás alá veszi a községi elöljárók, kezelő ós segédszemélyzet, szolgák ós szegődmónye­sek fizetéséről szóló szabályrendeletet, — annak kijelentése után, hogy a szegődmó­nyesek fizetését a bizottság ezúttal figyel­men kívül hagyja, mert mindannyiszor, a mikor szegődmónyesekkel kötött szerződés jóváhagyásáról van szó, a képviselőtestü­letnek alkalom nyilik az egyes esetek meg­birálására, — a szabályrendelet nem érin­tett részének épségben tartásával a követ­kező módosításokat hozza a képviselőtes­tületnek javaslatba: 1. a szakesküdtek közül az iskolaügyi ós árvaügyi nagyobb képzettséget, irodai teendőkben való jártasságot s egész éven át folytonos nap-nap utáni foglalatoskodást igényelvén, előbbinek évi 800, utóbbinak évi 500 korona törzsfizetés hozatik javas­latba ; 2. az orvosok közül a tiszti orvos részére a nyilvánossági joggal felruházott községi kórház igazgatása körül megsoka­sodott teendőire való tekintettel, az eddigi 1200 kor. evi fizetés helyett kórházi igaz­gató-orvosi címmel 2000 kor. s a kórház egyes osztályaiban felmerülő teendők el­látására kórházi orvos cimmel egy, évi 1200 kor. fizetéssel javadalmazandó állas szervezését hozza a bizottság javaslatba; ezen 20j0 korona fizetési többlet — me­lyet a képviselőtestület korábbi határo­zatával már meg is állapított — a kórházi pénztárt terheli; 3. a községi mérnök 240) kor. évi fizetése az első 30 óv előtti szervezés óta változást nem szenvedett; tekintettel a megélhetési viszonyoknak 3 évtized óta oly súlyos megváltozására, tekintettel to vábbá a mérnöki hivatalban a teendőknek évről-évre tapasztalt rohamos emelkedé­sére, nemkülönben tekintettel azon magas szakképzettségre, melyet a mérnöki hiva­tal nagyfontosságú teendőinek megnyug­tató ellátása igényel s különös tekintettel végre azon Ígéretre, melylyel a jelenleg működő községi mérnöknek hivatalba lé­Ha a tollam nem volna, bizonyára móg közönségesebben fejezem be a históriát — egy revolver durranással, vagy — gyufa­oldattal. Csak ez mentett meg. Élek, hogy igy is hassak. Dicsőségre szomjazom, hisz egyetlen örömöm — már csak e z. Legyek v a 1 a m i, mit nem tagadhat el az sem, aki most gúnyos lenézéssel fordul el tő­lem. Pedig csak egy bűnöm van vele szem­ben: nagyon szeretem ós ostobábban tu­dok ragaszkodni hozzá, mint egy-egy rö­geszmómhesz. A hűség pedig oly — unalmas! . . . Csak ezek a levelek ne volnának ! Ezek a levelek, melyeket naponta százszor elolvasok, kívülről tudom minden betűjü­ket s mégsem tudok betelni velők. ... Eh fotdittuk tovább a latin-lec­két. De előbb tűzbe a levólcsomóval ! A kályhaajtó nyitva, bedobálom egyenkint. Egy, kettő, nyolc, tiz . . . A legutolsót ugy sajnálom . . . Olyan édes . . . Hirtelen ... ón nem is tudom . , . talán csupa véletlenből . . . ajkaimhoz szorítom a teleirt papírlapot s egy szen­vedélyes, forró bucsucsókot nyomok reá . . , Aztán ennek is vége . . . A lángok körülnyaldossák a szóleit s a nagy világitásnak tisztán kivehető az irás : „Szeresd a te szegény szolgádat, de nagyon szeresd, mert ő téged igazán szeret s nem adja oda semelyik részedet senki fiának." ... Az erős fénytől, a nézéstől a sze­mem könnyezik s ugy eltűnődöm a nagy élet problémáin. — Szeretni, csalódni, meghalni . . . pése alkalmával a fizetés felemelése biztos kilásba helyeztetett, a mérnöki fizetésnek évi 3000 korona összegben leendő megálla­pítása hozatik javaslatba; 4. a főpénztári ellenőr 1600 kor. törzs­fizetés mellett 400 kor, a katonai nyilván­tartó 1200 kor., az állami adókönyvvezető s a három városi adószedő pénztárnok 1000—1000 kor. évi törzsfizetós mellett 200—200 kor. személyi pótlókot élveznek ; ezen tisztviselők részére a személyi pót­léknak a törzsfizetéshez leendő csatolása mellett a bizottság a község minden rneg­terheltetóse nélkül s különösen arra való móltányos tekintettel, hogy nevezettek a január elsején életbe lépő községi nyugdíj­intézetnek magasabb osztályú tagjai lehes­senek, a következő fizetéseket hozza ja­vaslatba: c/) főpénztári ellenőr fizetése évi 2000 K. b) katonai nyilvántartó „ „ 1400 „ c) áll. adókönnyvvezető) „ „ d) 3 városi adószedő ) fejenként 1200 „ 5. a községi végrehajtók (5 adóvégre­hajtó, 1 községi bírósági végrehajtó) évi fizetése 1871-ben nyervén megállapítást, a bizottság, hogy a község ez alkalmazott­jait fokozottabb munkára serkentse, s né­kik a megélhetésre némileg kedvezőbb módot nyújtson, a végrehajtók évi fizetését közbevetett kórelem folytán 700 koronában hozza javaslatba ; 6. 20 községi közrendőr fejenként évi 480 korona fizetést élvez; miután a köz rendőrök naponként 18 órai szolgálatot teljesítenek, a bizottság csak ugy vél ezek sorsán enyhíteni, ha a közrendőrök létszáma szaporittatik ; miután azonban ez a bizottság feladatának körén kivül esik s miután a bizottság a jelenleg működésben lévő köz­rendőrök fáradságos munkáját honorálni s őket feladatuk kitartó teljesítésére ösztö­nözni kívánja, közbevetett kórelem folytán azon javaslatot terjeszti elő, hogy a kép­viselőtestület 20 községi közrendőri állás­ból nyolcat I oszt., tizenkettőt másod osz­tályúnak minősitseni a Il-od osztályú köz­rendőrök fizetését az eddigi 400 kor. az I-ső osztályuakót 520 koronában állapítsa meg. Az I-ső osztályú közrendőröket a főbiztos meghallgatása mellett a jelenlegi létszám­ból választja, jövőben pedig üresedós ese­tén képességük s józan magaviseletük sze rint a H. oszt. közrendőrökből lesznek meg­válasz tandók. Miután a javasolt fizetés felemelések összesen 1520 koronatöbb kiadással terhe­lik a költségvetést, mely aránylag igen cse­kély, kiadási többlet éppenséggel nem bil­lenti meg a mórleget, ajánlja a bizottság jelen javaslatait a képviselőtestület szives jóindulatába. Választási mozgalmak. Zsilinszky Mihály Békéscsabán. Lelkes örömmel fogadta vasárnap Bé­késcsaba község egész közönsége Zsi­linszky Mihály államtitkárt, a város volt képviselőjét, ki eljött, hogy megtartsa beszámoló-beszédét s az újból felajánlott jelöltsóg elfogadásával megköszönje a pol­gárság impozánsul megnyilatkozott egy­hangú bizalmát. Délután 2 órakor, a budapesti személy­vonathoz csatolt termes-kocsiban érkezett Zsilinszky Mihály. A perronon nagy közönség várta, polgárságunk legelőke­főbbjei voltak ott. Zsíros András köz­ségi biró meleg szavakkal üdvözölte az államtitkárt, ki válaszában kifejezte, hogy mint mindig, most is örömmel jött szülő­városába. AZ államtitkár, a községi bíróval, a város nógyesfogatán vonult be, követve hosszú kocsisortól. Az utcákon összegyü­lekezett nagy tömeg lelkesen üdvözölte. Igazán, minden pártszinezet nélkül, mint az egész város közönségének ünnepe folyt le ez a vasárnapi fogadtatás és be­számoló. A menet egyenesen a városházához vo­nult, hol ekkor már összegyülekezett a köz­ség csaknem valamennyi választója: az intelligencia, a gazdaközönsóg, az iparosság teljes számmal megjelent, benn az udvaron egymás hátán tolongtak az emberek, a szó­les folyosók a földszinten is, az emeleten is zsúfolva voltak. Körülbelül 3000 ember fogadta zajos éljenzéssel az államtitkárt, mikor megjelent az emelvényen elhelyezett asztalnál, követve a város vezetőfórfiaitól s a békéscsabai szabadelvüpárt elnökségétől. Zsilinszky Mihály csaknem egy óráig tartó, nagyszabású és nagyhatású beszédben számolt be a lefolyt országgyű­lés tevékenységéről, megemlékezve az ak­tuális politikai kérdésekről s azokról is, melyek Békéscsabát közelebbről érdeklik. A közönség mindvégig feszült figyelemmel hallgatta s folytonos helyesléssel ós éljen­zéssel kisórte a gyönyörű beszédet, mely megérdemli, hogy olvasóink egész terje­delmében élvezhessék, de terünk szük volta miatt csak legközelebbi számunkban közöl­hetjük. A beszámoló után Y a r s á g h Béla, a szabadelvüpárt elnöke emelkedett fel s az ő ismert ékesszólásával köszönte meg Zsilinszkynek az ország és a város érde­kében kifejtett eredmónydus munkásságát. Lelkes éljenzés kisórte szavait, mikor ki­fejtette a város rohamos fejlődése körül szerzett hervadhatatlan érdemeit, mikor kifejezte ezért az egész polgárság mély háláját, a személye iránti ragaszkodását ós bizalmát s annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy mindezt ép oly őszintén és igazán érzik azok is, a kik esetleg más politikai nézetet vallanak. Ezért Zsilinszky Mihályt mint az egész város közönségének jelöltjót üdvözölte s kérte őt, hogy tisztelje meg szülővárosa szabadelvű polgárságát az újból felajánlott jelöltsóg elfogadásával s erőt merítve, az egyhangúlag megnyilat­kozó őszinte bizalomból, sokáig folytassa áldásos tevékenységét a város ós a haza javára. Az utolsó szavak elvesztek a nagy erővel kitörő óljenzajban, mely betöltötte a hatalmas udvart s csak akkor csillapo­dott le, mik r Zsilinszky Mihály új­ból megszólalt. Rövid szavakban gyönyörű programot adott. Minden mondatát zajosan megéljenezték. Igy szólott: Tisztelt polgártársaim ! a.z előttem szó­lott pártelnök urnák elismerő szavai ós a szabadelvű polgárság nevében tett felhívása mély hálára kötelez. Nemcsak azt érzem, hogy a felhívás rám nézve nagy beesései bír, hanem azt is, hogy móg igen soka tenni ós végezni való váro­sunk haladásának érdeké be n. Ha Önök, uraim, ugy vannak meggyő­ződve, hogy a megkezdett alkotások utján az ón segítségemmel tovább kell haladnunk; ha azon nézetben vannau, hogy a parlament­ben ón általam viselt kópviseltetósük üdvös ós kívánatos ; ós végre ha bíznak abban, hogy a választás tisztaságát az uj törvény értelmében meg fogják őrizni: akkor a felhívást há­lás köszönettel elfogadom. Elfogadom azon reményben, hogy isten továbbra is kedvezni fog városunk ós hazánk közügyeinek előmoz­dításában. Senki sem érzi élénkebben, mint ón, hogy a jövő országgyűlésre nagy felada­tok várnak és hogy azoknak megoldása ko­moly munkát követel. Ha valaki azt kér­dezné tőlem, hogy minő irányt óhajtok kö­vetni a jövőben ? — erre azt felelném, hogy azt aszabadelvü és haza­fias irányt, melyet eddig kö­vettem.} Uj programot nem adhatok, nagy ígéreteket nem tehetek: csak azt az egyet, hogy kötelességemette 1­jesiteni fogom. Ugy vagyok meg­győződve, hogy ha már negyven évre ter­jedő nyilvános közszolgálatom nem elég biztosítók a jövőben követendő politikai ós társadalmi magatartásomra nézve, akkor a leghangzatosabb szónoki virágokkal fel­ékesített programbeszód sem lenne képes részemre hódítani a bizodalmat. Én csak azt ígérhetem önöknek, hogy amíg kezem és lábam mozogni bír, amig agyvelőm gondolkodni ós szivem dobogni fog: a d­dig nem szünök meg fáradni azon a téren, melyre önök bizalma ós az isteni gondviselés állítani fog. Utolsó sza­vam : éljen boldogul Csaba város nagykö­zönsége, éljen a haza ! ülig akart megszűnni az éljenzés, mely a beszéd nyomán ketetkezett. Csak lassan oszladozott szót ezután a nagy tömeg. EsteZ s i 1 i n s z k y Mihály tiszteletére sokan társasvacsorára gyűltek a Széchenyi­ligetben. Vacsora után az államtitkár ós az egész társaság megjelent az iparos­ifjak táncestólyén. Hétfőn délelőtt Zsíros András biró ós Ko rosy László első jegyző vezetésével a községi elöljáróság tisztelgett az államtit­kárnál, hogy megköszönje azt a sok jót, amit a lefolyt öt óv alatt a város érdeké­ben tett. Zsilinszky Mihály elhárított magától minden érdemet, amit tett, azt kö­tele»sóge volt tenni s a kötelességét ezen­túl is mindig teljesíteni fogja. Az Iparosok Olvasókörének választ­mánya szintén tisztelgett az államtitkár előtt, Zvaratkó Pál elnök vezetésével. Meg­köszönték az államtitkárnak hogy alapitó­tagul belépett az egyesületbe, valamint azt is, hogy hathatós támogatásával az ipar­iskola kifejlesztésének ügyét dűlőre vitte. Magánosok is sokan tisztelegtek Zsi­linszky Mihálynál, ki később néhány látogatást tett s a délutáni szegedi vonat­tal elutazott horgosi birtokára. Szalay programbeszéde. Orosházán vasárnap délután, a város­háza előtti téren tartotta programbeszédét dr. Szalay József, a kerület szabad­elvű-pártjának jelöltje. Az a hatalmas, nagy közönség, mely a programbeszód meghallgatására össze­gyűlt, biztató előjel a választási küzde­lemre. A kerület minden községének sza­badelvű választói küldöttségileg képvisel­tették magukat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom