Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-09-15 / 74. szám

XXV111. évfolyam. Békéscsaba, 1901' Vasárnap, szeptember hó 15-én 74. szám BEKESHEKTEI EOZLONT POLITIKAI LAP. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. — Negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Zsilinszky Mihály. Békéscsaba, szept. 14. Békéscsaba község szabadelvű pártja s azt hisszük, egész közönsége, osztatlan lelkesedéssel tömörül azon férfiú személye körül, a kinek a közügyek terén való szereplését nemcsak itthon, hanem mindenütt, a hol sokágú tevékenységének tér nyílik, áldásos nyomok, folyton szaporodó eredmények örökítik meg. Zsilinszky Mihály szerencsés kézzel mozdítja elő, amellett, hogy az ország kulturális életébe i rábízott előkelő szerepet oly méltóan tölti be, Békéscsabának és Békésmegyének speciális érkekeit; nemcsak a közügyek iránt mindig tanúsított szeretete, bámulatos munkabírása vezeti és segiti Őt ebben, hanem az a lelki összhang, melynek a művészetek iránti hajlama csak külső jele, de a melynek alapját, humanizmusának és vallásosságának a haza ós szülőföld szeretetével való benső összeolvadása képezi. Az ország jelen politikai helyzetében, mely az erők tömörülését teszi szükségessé, melyen rajta van Széli Kálmán kiegyeztető módszerének jellemvonása, éppen e tulajdon Ságoknak becse kétségen kívül áll. Zsilinszky Mihály hiven képviselte a múltban választókerületét; hisz Bév£éw-csaba a neve s a pártharcok sohasem öltöttek itt olyan mérveket, melyek azokat társadalmi bajjá kvalifi kálják. Képviselőjének éles ellentétektől tartozkodó iránya szorosan hozzásimulhatott választóinak gondolkozásához. S abban a véleményben vagyunk, hogy éppen a szabadelvüség hamisítatlan szelleme az, mely itt nálunk, a vezetőknél és a közönségnél egyaránt a mérsékeltségnek és józanságnak biztositéka volt mindig, mely meggátolta, hogy az elenfelet valaki ellenségnek tekintse, mely a társadalmi érintkezés terén összehozta ismét, a kiket a politika elválasztott. A szabadelvüség fokmérője, hogy a kulturális haladásban mennyire adunk alkalmat mindenkinek a műveltség azon fokának elérésére, a melyre szüksége van a szabadsággal élni tudónak. S ezt a mértéket bátran alkalmazhatjuk városunk közönségére és képviselőjére egyaránt. Tizenöt állami tanítóval s?"áporodott rövid egy-két év alatt érdemes népnevelőink kara, államivá, lett a polgári leányiskola, fölállittatott az állami polgári fiúiskola, nyolc osztályúvá fejlődött gimnáziumunk, államivá lett földmives iskolánk, az alsófoku iparoktatás sokat ígérő átalakulás küszöbére jutott s létrejött a békéscsabai muzeum. Mily gazdag sorozata ez a kulturális intézményeknek! Az a Békéscsaba, mely a gazdasági emelkedésnek annak idején és most is folytonosan föltételeit nagy áldozatokkal meg tudta teremteni, megtanulta köznevelésünk átalakulása közben, hogy az ennek érdekében tett befektetések gyümölcsözőség tekintetében nem állanak hátrább. Ez az uj meggyőződés mind erő-sebb gyökereket ver s nyíltan ki kell mondanunk, hogy hű fiának, Zsilinszky Mihálynak köszönhet ezt illetőleg legtöbbet; ő, akiről tudja, hogy szereti szülőföldjét, h)gy igazi szükségeit oly éles szemmel ismeri föl, mint szülő a gyermekeit, volt fölélesztője a kulturális érzéknek, diadalra juttatója azon egészséges nézetnek, hogy minden krajcár, mely a közműveltség előmozdítására fordittatik, busásan meghozza kamatait nemcsak anyagiakban, hanem a közélet minden terén, különösen a politikában is. Nagy kincs egy nemzetre nézve, ha szívósan ragaszkodik jogaihoz, aspirációihoz, Magyarország azért áll fönn már ezer esztendeje ; de még nagyobb szerencse az, ha e jellembeli szilárdság nem kényszeríti egyúttal intranzigens makacsságra, mely gyakran romlásba sodorhatja. A mi képessé teszi arra, hogy a magához való hűséget s eszméi valósításában az időkhöz és módokhoz való, sikert biztosító alkalmazkodást összeegyeztesse, az az intelligencia. És a midőn ez a történeti hagyományokhoz,vagy elavult nézetekhez, vagy szélsőségekhez ragaszkodó elemekkel találja magát szemközt, az erőszakos föllépés káros visszahatásainak tudatában önkénytelenül azt az álláspontot foglalja el, hogy politikai küzdelmekben számot kell vetni az ellenfél igazaival s a szabadság megvalósítására célzó intézkedések Fokozatai ugy állapitandók meg, hogy válság nélküli hala dás váljék lehetségessé. Ez az igazi szabadelvüség, mely <»nem fél az ellenáramlatokkal való nyüt küzdelemtől, azoknak rátöiténTJ I hető esetleges befolyásától, mert szilárdnak érzi magát a szabadság elvéhez való ragaszkodásában, ha a kö rülmények arra is késztetik nSha, hogy a kerülő utaknak adja az elsőséget. Egy község, melynek lakossága kulturális téren haladhat, igy jut po litikai érettségre; és a midőn örvendünk annak, hogy Békéscsaba közönsége birtokában van immár mindazon feltételeknek, melyek művelődésünk folyamatát gyorsabbá, eredményesebbé tehetik, nem csekély részben szolgál lelki megnyugvásunkra, hogy a politikai jogok gyakorlatában való haladásra nyílik tág perspektíva. Az a férfifa, a kinek politikája ily előkelő színvonalú s a mellett hasznos eredményeiben olyan kézzel fogható is, a mely egy felül a lelki arisztokráciát neveli, de másfelül a tiszta, elfogulatlan demokráciának teszi a legnagyobb szolgálatokat, a kinek érintetlen befolyása a társadalmi békének és nyugodt haladásnak kezessége, — az a férfiú, ha semmit sem is tett volna eddig értünk, ugy is méltán jogot formálhat osztatlan bizalmunkra minden alkalommal, de legfőképpen akkor, ha legszebb polgári jogunk gyakorlatára: a képoiselőoálasztásra kerül a sor. A vármegye költségvetése. Az állandó választmányból. Pénteken délután ülést tartott Bókósvármegye állandó választmánya, melyen a csütörtökre összehívott rendkívüli közgyűlés tárgyait s az 1902-ik évi költségvetés tervezetét tárgyalta le. Dr. Lukács György főispán megnyitván az ülést, dr. Bodoky Zo'tán főjegyző olvasta fel a rendkívüli közgyűlés ^ első tárgyát: az országgyűlést egybehívó királyi meghívólevelet. Az áll. vál. javasolni fogja a közgyűlésnek, hogy a kegyelmes királyi leiratot meghirdetvén, alattvalói hódolattal' vegye tudomásul s további intézkedésekre a központi választmányoknak adja ki. Az alispán jelentését Krcsmarik János dr. szarvasi főszolgabíró lemondásáról, tudomásul vételre ajánlják a közgyű: lésnek. . A közigazgatási és gyámhatósági szükségletekről ós ezek fedezetéről az 1902-ik Békésmegyei Közlöny tárcája. Ismerősök. Irta: Molnár Ferenc. A doktor ur. A tanár ur. (Éjfélután kettő. Egy nagy kávéház emeleti különszobája. Füst, fülledt levegő. A nagy társaság éppen távozóban van. A hölgyekre kissé feltűnő belépőket segítenek az urak. sok cilinder és az asztrakángallér. A pincérek borravaló-izgatottsággal járkálnak az urak közt, hátul már takaritj kettő a nagy asztalt. A doktor ur a többi közt áll felhajtott gallérral, a tanár ur hátul bujkál, hogy észrevétlenül mehessen haza. Lassanként az egész társaság kijut a szobából s a mikor a tanár ur ki akart köztük osonni, a doktor megfogja.) A doktor ur: Maga ugy megy el, mintha valaki megsértette volna. A tanár ur (kinos mosolylyal): Dehogy, dehogy . . . ja. doktor ur: Mit szólna hozzá, ha azt mondanám, hogy maradjunk itt és igyunk tovább egy kicsit? A tanár ur (látja, hogy ez. egy kicsit már ivott): Nem, nem kedves doktor ur, haza kell mennem, holnap nyolckor órám van. Azt is mondhatom, hogy ma, mert már fél háromra jár. A doktor ur: Maga ugy számit, mint az éjjeli pincérek. Ne csináljon faksznikat, üljön le ide velem . . . (visszahúzza.) A tanár ur (kinos mosolylyal): De édes doktor ... de (Kénytelen engedelmeskedni. A doktor már egy kissé bizonytalanul mozog, de azért leveszi róla a téli kabátot, maga is levetkőzik s leülnek egymással szemközt a hoszszu asztál végén.) A doktor ur: Pincér, hozzon valami jó fehér bort . . . A tanár ur (odakacsint a pincérnek, hogy ezt ne vegye komolyan): Feketekávét hozzon. A doktor ur: Hallja professzorkám . . . ne pislogjon annak a fiúnak. Te, ha ide kávét hozol, hozzád vágom ezt a . . . hozd azt a bort. A pincér (a tanár úrra néz). A tanár ur (szomorúan belenyugszik). (Csönd. A tanár ur maga eló néz, a doktor pedig a sok pohár közt két tisztát keresgél.) A doktor ur : Ez tiszta;, öreg. A tanár ur: Igen. Ebből még nem ittak. (A pincér behozza a bort, a tanár tölt.) A doktor ur: Nem annyi szódát fiam... A tanár ur: Nem tudom szóda nélkül inni. A doktor ur: Hát majd én megtanítalak . . . pardon . . . (hirtelen gondol egyet) hány éves maga tanár ur ? A tanár ur: Huszonöt. A doktor ur: Na hát, öcsém, akkor ón vagyok az öregebb, szervusz. A tanár ur (egy kicsit elfogult hangon, a megtisztelt emberek mosolyával): Szervusz, doktor ur. (Isznak.) A doktor ur : Most csókolj meg, öreg, a pofámon. (Odatartja az arcát; a tanár ur elpirul, feléje hajol s valahol a gallérja körül megérinti a doktort. Hosszas csönd.) A doktor ur: En azt veszem észre, öreg, hogy te nem mondasz semmit . . . Kinéz a szemedből, hogy nem vagy mulatós fiu. A tanár ur: (szerénykedve): Hát bizony . . . ( A doktor megint tölt, megint isznak. A tanár urnák egy kicsit árt az ital. Már a harmadik pohár után ragyogni kezdett a szeme és végtelenül komoly arcot ölt.) A doktor ur: Ejnye fiam, hát mondj már valamit, ne ülj itt, mint egy fakutya . . . Én kibeszélem a torkomat, te meg csak ugy éppen, hogy odaböksz egy-két szót ... A tanár ur: (őszintén): Mit mondjak? . . . A doktor ur: Pedig jó fiúnak látszol, ón ma láttalak először, de már nagyon tetszel nekem. Azt hiszem, jó barátok leszünk. Te rokonuk vagy ezeknek a Bányaióknak ? A tanár ur: Igen, távolról. A Bányait ezelőtt Beksnek hivták. Az ón anyám pedig Beks-leány volt. De nem testvére. A doktor ur: Igen . . . igen. Nem testvére. Hát akkor idd még ki ezt a kis resztlit, öreg, hadd töltök. (Isznak.) A tanár ur (már egészen piros arccal): Te, én azt hiszem, hogy már ón régebben ismerlek. Ugy-e téged Fehérnek hivnak? JA. doktor ur: Igen, parancsolod a névjegyemet . . . Eötvös-utca négy, kettő, tizenhat. A tanár ur : Igen, Fehér. (Csönd.) A doktor ur: Honnan a fenéből ismersz? A tanár ur: Tudod, ez egy kicsit szomorú dolog ... A doktor ur : De elmondom . . . Én már három éve tudom, hogy te ki vagy. Sokszor láttalak az utcán és mindig megismertelek. Ugy-e a Drechslerben szoktál lenni ebéd után ? A doktor ur: Ott. A tanár ur : Aztán láttalak a Koronaherceg utcában, meg egyszer a fővárosnál. De a nevedet már elébb tudtam. A doktor ur : Honnan ? A tanár ur (most már kínálás nélkül izik): Hát tudod, ugy volt, hogy az én szegény édesanyám most három éve meghalt. (A doktor, a ki már teljesen részeg, megemeli cilinderét.) A tanár ur: Tudod, szegény még egészen fiatal asszony volt ós ón voltam otthon az egyetlen gyerek, hát képzelheted, mi volt az nekünk. Az egész olyan egyszerre jött. Te, mint doktor legjobban tudod, hogy mit érnek az egyetemi tanárok. Mind ott voltak, de nem tudtak rajta segíteni, (A oktor most már egy szót se szól. csak figyel.) Ü tanár ur: Aztán meghalt szegényke. (A hangja egy kicsit elfullad.) Még most» is gondolom nóha, hogy miért nem iön vissza ? (Iszik, aztán közelebb húzza a székét.) Tudod, én nagyon szerettem a mamámat . . . öreg . . . hiszen hát ez érthető .. . (nagyon mosolyog, de már vizes a szeme.) Mindig vele voltam szegénykével, aztán most ugyan magamra maradtam... az apámtól elválva éltek, hát csak ón voltam. A mit ugy kerestem . . . Hát mit keres az ember az ón koromban . . . adnak egy privát óráért egy pengőt . . . (a mosoly már nincs az arcán, a szeme egészen vizes) . . . Egy pengő ötvenet . . . (Nagyon elfullad a hangja) . . . Hát neki adtam, olyan szépen éltünk . . . A doktor ur : Mond, fiam, ne félj. A tanár ur: Hát eltemettük. És hát éppen itt van, a mit elakarok mondani . . . Tudod, a mikor bevittük a temetőbe kint, az uj remetöbe vittük, hát még egy egész sor állt üresen. Nem is egy, egész sor, már volt négy-öt sir benne. És ugy ott volt előttünk a gödör, a mibe a mamát be kellett tenni, hát ott volt . . . A doktor ur : Igyál egy kis szódát. A tanár ur (izzadtságot töröl a hom-