Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-04-21 / 32. szám

I. If elléklet a Békésmegyei Közlöny 1901. évi 34-ik számához. Kvint! Több se kellett a kontrázónak. Fölugrott és szikrázó szemmel csapta le a kártyalapokat. — Hogy ronthatja meg a kvartomat maga . . . S ezzel egy olyan állatnévvel illette a vigyá­zatlan játékost, amit csak Ujházy Edétől nem vesz az ember sértésnek. Szó szót követett s végre is az lett a vita vége, hogy hatalmas pofon csattant el a kvintes ur arcán, amit a kvartos azonnal, még csat­tanósabban kapott vissza. Vérbeborult szemmel ki­áltott hát ellenfelére: — Majd megadja maga ennek az árát ! Megyek a járásbiróhoz és bepanaszolom ! — Micsoda ? — kiáltott ellenfele, a kinek lo­vagias hajlamai voltak. Ez a sértés vért kiván. Hol­nap elküldöm önhöz a segédeimet. Azzal dühösen száguldoztak a vendéglőterem két végébe, néha gyilkos pillantásokat vetve egy­másra. Társuk pedig még mindig kezében tartva a kilenc kártyát meghökkenve, kérdően nézett rájuk : — Na, hát mi lesz ? — Mi lesz ? — méltatlankodott a lovagias ur. Hát mi lenne ? Vége a játéknak ! Csak nem képzeli, hogy tovább folytatjuk a mulatságot ? — Lássa, mit csináltak maguk az oktalan he­veskedésükkel, - mondta komoly, oktató hangon a derék harmadik. Megrontották a mulatságunkat. Mit tudunk csinálni ilyen cudar időben ? Megesz ben­nünket az unalom ! A két háborgó fél csak hallgatott. — Legalább ezt az egy pártit játszuk ki ! Hi­szen oly érdekes! Üljenek le szépen. — Én leüljek ezzel az emberrel ? Én szóljak még ahhoz a fráterhez? Igy forrongtak az ellenfelek, de lassan-lassan, a heves rábeszélésre csak odasomfordáltak az asztal­hoz. Rá se néztek egymásra : mogorván sütötték szemeiket a kártyalapokra. A párti valóban igen érdekes volt. A felvevő kvinttel rekontrázott, de mivel a kvintje alacsonyabb volt: szerencsésen elvesztette a játékot. A két nyer­tes ellenfél mogorva ábrázatára erre egy kis sugarat csalt a kártya békitő hatása. S a játszma végével a verekedés kezdője csöndesen kérdezte: — Ki oszt ? Mire a másik szelid mosolylyal felelt. • Mindig az, a ki kérdi ! . . . A baj okozója. Ez a „bajos" dolog meg itt történt a szom­szédban. Az anyakönyvi hivatalban egész család jelent meg roppant paprikás hangulatban. Az öre­gek egy tömzsi legénykét taszigáltak előre, hogy mondja el a bajt. Az aztán nekifohászkodott és föl­tárta a bajt. De nehezen adta a szót. Minthogy a bánat ólomsulya, ugylátszik, még a nyelvét is meg­akasztotta : — Most esküdtünk farsangon a Rozival, de kitört a nagy baj. — Mi a baj? — Az a baj, hogy a tekintetös ur összeadott bennünket — Ha ugy kívánták ! — De ha öszeadtak bennünket, már most vá­laszszanak el. — Miért? A legény habozott, de az ösztökélésekre csak kimondta: — Aszondta, hogy az ides anyámhon képest még a legroszszab égetni való boszorkány is csöndes, békességes galamb . . . Aztán ott hagyott. Most meg a szomszéd fiával egyezkedik. Én pedig némely illetlenségöt nem tűrök. A bírósághoz utasították a felbőszült famíliát. A „Békésmegyei Közlöny' táviratai. Trónörökös a politikában. Budapest, április 20. (Saj. tud. távirata.) Udvari és politikai körökben óriási feltű­nést kelt, hogy a király Ferenc F erd i­n á n d trónörököst táviratilag ad audien­dum verbum citálta, klerikális beszédje miatt. Budapest, április 20. (Saját tud. táv.) Bécsből jelentik telefonon : A német ó-pár­tiak tegnap értekezletet akarjak tartani Ferenc Ferdinánd trónörökös kat. iskola-egyesületi protektorátusáról. Megje­lentek Wol f és Schö n erer képviselők is, de a gyűlés elején a német szociálde­mokraták berohantak a terembe s ököllel és bottal szétverték a pártülóst. S c h ö­11 erer és W o 1 f a verekedésben meg­sebesültek. Lipót király é« leánya. Budapest, április 20. (Saját tudósit. táv.) Gróf L ó n y a i Elemérné, Stefáni a kir. hercegnő, a napokban leánya: Erzsébet kir. hercegnő látogatására Bécsbe érkezik ; onnan Nizzába utazik, hol találkozni fog atyjával, Lipót belga királylyal. Itt fog Lipót király leányával kibékülni. Stefánia külön társadalmi előnyöket fog a kibékülés folytán nyerni. Fejérváry kitüntetése. Bndapest, április 20. (Saját tud. táv ) Báró Fejérváry Géza honvédelmi mi­niszternek a király — hir szerint — leg­közelebbi jubileuma alkalmával a grófi rangot fogja adományozni. ÚJDONSÁGOK. Darányi miniszter Békésmegyében. Kedden délután fogadta Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter dr. F á b r y Sándor alispánt, Zsiros Andrást, Csaba község biráját és Korosy László első­jegyzőt, kik a vármegye és Csaba község nevében meghívták őt az államsególylyel létesített és legközelebb már üzembe veendő rétöntözés megtekintésére. Fábry Sándor alispán, kinek kezde­ményezéséhez fűződik köztudomás szerint a bókésmegyei mezőgazdasági öntözések nagy horderejű kérdésének ügye, referált a miniszternek az öntözési ügyek állásáról, mely szerint mintegy 8000 hold öntözésére ról a kínzóját és félém közeledett ós eleven szinekkel mondta el, hogy mennyire meg­gyötörte a poéta . . . De ki is nevettük ám Apolló tanítványát, aztán a társaság­nak többi remek figuráit is sorra vettük. Remekül mulattunk egymással, hátha még a férjem is nem lett volna ottan ! Huh ! micsoda szemeket vetett reám ! Nem fe­lejtem, amig élek ! Talán bizony azt akarta volna, hogy ő vele beszélgessek ? No de ilyet ! Másnap Baraldi látogatójegyet dobott nálunk : „Lodovico Baraldi, tüzórhadnagy," Grófi korona is volt a sarkán, de avval csöppet se törődtem. Hiszen, most minden­kinek van koronája ; talán már előre rá­nyomják a látogatójegyekre. Baraldi ud­varias volt és pár nap múlva eljött hoz­zám. Csak a kö elességét teljesítette. Kü­lönben nem talált egyedül, mert Rinuoci-né volt nálam, tudja sign^r Anselmo, az az üvegszemű és gummidereku hölgy, akiről azt mondták nekem, hogy egyszer séta közben elvesztette a derekát ; no, meglehet, de hát mit törődöm vele ! Szóval láthatja, nem voltunk téte-á-téte. Hanem Rinucei­nénak rossz nyelve vau, ez az egész. Azt híresztelte rólam, hogy a hadnagyocská­nak találkát adtam a városligetben. Bi­zony ilyet csak azok a csúnya vénasszo­nyok tudnak kitalálni Mindebből csak annyi igaz, hogy azt mondtam Baraldinak, hogy ha ugy hosszabb ideig vagyok Fi­renzében, hát négy órakor mindig kiszok­tam menni a városligetbe ... De édes Istenem, hiszen valamiről csak kell be­szélnie az embernek ! . . . Tehetek én róla, hogy neki is négy óra volt legalkalmasabb a sétálásra. Hát kikocsiztam a ligetbe; Baraldi gyalog volt ós azt maga is tudja, hogy ha a gyalogos emberek a kocsikhoz n. .íinek egy kicsit tereferélni az ismerő­seikkel, azon ugyan soha senki se talál valami kivetni valót. Csak egyetlen egy­szer szálltam ki a kocsiból. Mozogni akar­tam egy keveset, kát egy kicsit sétáltam... i XX liadnagyg-yal • — Igen, a hadn ag,y&y a i- amint sétálgatunk, egy SZ 6rr e csa k Pozzo markézát pillantom meg, amint nagy sze­relmesen karon fogva járkál egy mellék­ösvényén egy úrral, akit nagyon jól isme­rek ; gondolhatja, mennyire meg voltam lepetve. Tudja, az az uri ember képviselő és bizony jobban tenné, ha Rómában lebzselne . . . De hát mások dolgaiba elv­ből nem szoktam be'eivatkozni . . . Leg­főlebb tiz percig sétáltunk . . . aztán itt van, mi minden keletkezett belőle, igazán rettenetes ! Először is megtiltották, hogy négy órakor a ligetbe menjek, másodszor rám parancsolták, hogy azonnal Bolognába utazzam ós „néhány hetet" a családomnál töltsek. De megin csak nem volt nyug­tom. Nyolc nap múlva Baraldi is Bologná­ban termett. De hát tehetek én róla? Hisz nem én vagyok a kapitánya ! Aztán min­denki oda mehet, ahová neki tetszik, és akkor, amikor neki tetszik ! A vasutat is bárki használhatja ! . . . Persze, a kedves napam asszony egy rémhosszu levéllel tisztelt meg, amibe legalább is százsor benne volt, hogy „erény", meg „erkölcs". Pedig bizony neki van legkevesebb joga ilyen prédikációt tartani. Jobban tenné, ha a fiatalabb éveire gondolna . . . Mert látja, signor ünselmo, bármily hihetetlen­nek lássék, a napam asszony is fiatal volt. E pillanatban ütni kezdett az óra. — Ugy-e három ? — kérdé Doretta. — Nem. Négy. — Négy ? Nekem mennem kell. . . A kocsimat már fél négyre rendeltem . . , — De mondja csak, Doretta . . . — Majd máskor, barátom. De most nem lehet. Már úgyis mindent meggyóntam. — Az ám, kedves gyermekem, hanem eddig csak a mások bűneit gyónogatta . . . de a magáét . . . — Oh, az ón bűneim oly csekélyek, hogy teljes bocsánatot érdemelnék. Bizton remélem, hogy ezt szüleim is belátják majd, — Csak egy percet . . . — Egy másodpercet se. Köszönöm a I szívességét," Anselmó bácsi. Viszontlátásra Doretta kirohant a szobából, az öreg ur pedig hüledezve nézett utána. készen vannak a tervek, az alsó-fehér­körösi társulat által elkészíttetett már az ólövizcsatorna alsó torkolati szivattyú-te­lepe — mely alapfeltétele volt az öntözés megyénkben való terjedtebbkörü meghono­sításának — és teljesen elkészült már a 175 kat. holdon berendezett minta-öntözés munkája. A vármegye háláját és köszöne­tét tolmácsolván a miniszternek ugy az ezen ügyben, mint általában a megye iránt tanúsított jóindulatáért, felkérte, hogy jöj­jön le Csabára a minta-öntöző-telep m ;g­nyitására s adjon alkalmat ezáltal Békés­vármegye közönségének arra, hogy ottho­nukban is tanúsíthassák iránta való hálá­jukat és ragaszkodásukat. Csaba község elöljárói is megköszön­vén a miniszternek a város iránt tanúsított jóindulatát, a melynek részéről is ismétel­ték a meghívást. Darányi Ignác kifejezte válaszában Bókósmegye iránti igaz rokonszenvét, fej­lődése iránt való mindenkori érdeklődését s kilátásba helyezte, hogy lejön ame­gyébe, ha nem is az öntözés megnyitá­sára, mert a király budapesti tartózkodása alatt, mely időre esik épen az első szük­séges öntözés, a fővárosból nem óhajt távol lenni, hanem egy általa később meghatá­rozandó napon, ^.zt azonban kikötötte, hogy semmiféle ünnepélyes, ceremóniás fogadtatást ne rendezzenek a tiszteletére s kilátásba helyezte, hogy ha ideje engedi, ellátogat Csabáról Békés és Orosháza községekbe is. Reményünk van tehát Darányi mi­nisztert nemsokára megyénkben üdvözöl­hetni s bizonnyal azzal az igaz, szinte rajon­gónak nevezhető szeretettel fogja őt fo­gadni Bókósmegye közönsége, melyet iránta a megye minden lakója érez. A minisztert dr. B a r t ó k y József osztálytanácsos, a munkásügyi osztály ve­zetője fogja békósmegyei útjára lekisérni; kíséretében lesznek természetesen a kultúr­mérnöki osztály szakemberei is. — Sierbán János országos tejgazdasági felügyelő, a földmivelósügyi miniszter meg­bízásából ma, vasárnap tartja meg előadását Gyulán ós Csabán a tejszövetkeze­tek megalakítása érdekében. Gyulán dél­előtt 11 órakor, Csabán délután Y 24 órakor lesz az előadás, a városháza termében, ahol bizonyára nagy számban fog össze­gyülekezni érdeklődő gazda-közönségünk. A főispán meghívásán kiviil a községi elöljáróság ós a gazdasági egylet is százá­val küldte szót a meghívókat ez előadásra. — A csabai rom. kat. hitközség egyház­tanácsának legutóbb tartott ülésén Sohár Kálmán világi elnök elköltözvén Csabáról, állásáról lemondott. Az egyháztanács saj­nálattal vette tudomásul az elnök lemon­dását s a hitközség ügyei iránt tanúsított fáradhatlan munkálkodásáért jegyzőkönyvi köszönetet és elismerést szavazott, Ü. lel­készi földek illetékegyenórtéke ügyében hozott közigazgatási bírósági határozat fel­olvastatván, az egyháztanács hosszabb vita után elhatározta, hogy perújítással fog élni. — Munkácsy-ünnepély. A csabai Mun­kácsy-emléktábla leleplezési ünnepélye má­jus 2-ikára, csütörtökre lett vóglesen kitűzve. Z s i r o s András községi biró és Korosy László első jegyző a héten személyesen kérték fel koszorús költőnket: Jókai Mórt, hogy irjon odát ez alkalomra s vegyen részt az ünnepélyen. Jókai lakásán, felesége társaságában fogadta a község kiküldötteits megköszönve az iránta való figyelmet, a legnagyobb sajnálattal adta tudtukra, hogy gyöngélkedése miatt sem dolgoznia, sem — a szobát elhagynia nem szabad. Igy tehát nem vehet részt az ünnepélyen. A ki küldöttek ezután felkeresték dr. V á r a d i Antalt, a jeles poétát, ki készségesen ígérte tueg, hogy megírja az ódát s személyesen el is szavalja. Munkácsy Mihály özvegye szintén értesitette Zsilinszky Mihály államtitkárt, hogy le fog jönni a csabai ünnepélyre. — A vármegyei árvaszék uj otthona. Régi panasz nyert orvoslást annak a kér­désnek megoldásával, mely a megyei árva­széket uj otthonhoz juttatta. Tudvalevőleg a vármegye szókházának beosztása oly sze­rencsétlen, hogy a segéd- és kezelő-hivatalok lég a nyári hónapokban is gyakran gyertya mellett kénytelenek dolgozni A megye közönsége ugy segített a tarthatatlan álla­poton, hogy a régi fogház-épületet 24,000 korona költséggel átalakíttatta, n. tisztes ódonság a restaurálás folytán rendkívül kellemes változáson ment keresztül; az ' emeleti részeken talált uj otthont, az árva • szók, mig az épület földszintjén az irattá lés egy-két kezelőhivatalnok van elhelyezve Az átalakítások a megyei államópitószet hivatal által kidolgozott tervek szerin történtek. Az árvaszék által eddig használ helyiségekbe valószinüleg a számvevőség fog átköltözni, mig a számvevőség álta most elfoglalt szobák a főispáni lakás ki bővitósére fognak igénybe vétetni. A: árvaszék mindenesetre nyert a lakás-csert által, mert a mostani hivatali helyiségek hasonüthatlanul külömbek a régieknél. — A Békósmegye! Gazdasági Egylet ma vasárnap délelőtt tartandó igazgató-vá­lasztmányi gyűlésén fog eldőlni, hogy ki lesz az egylet uj titkára, A tizennyolc pályázó közül különösen háromnak van erős pártja, ezek : Kemény Szilárd, L a­v a t k a Gyula ósPfeiffer István. Kö­zöttük fog eldőlni a harc, melynek kime­netele elé feszült érdeklődéssel néznek gaz­o dáink. Lavatka Gyula ur, a mult szá­munkban foglalt közlemény folytán, annak kijelentésére kórt fel bennünket, hogy ő pályázati kérvényét nemcsak gazdasági gyakorlatára való hivatkozással, hanem egyetemi képzettségével is támogatta — A Zenekör közgyűlése. A békés­csabai Zenekör április 18-án tartott köz­gyűlésén, tekintettel arra, hogy az általa nem régiben rendezett hangversenyen a közönség érdeklődéséből biztos jelét nyerte életképességének, kivetkőzve eddigi ma­gán-jellegéből, alapszabálylyal biró nyilvá­nos egyletté alakult. Ezen alkalommal meg­választosta tisztikarát is. Elnöknek sikerült megnyernie Keresztes Ferenczet, ki már mint ideiglenes-elnök a Zenekörnek lelkes vezére volt. Alelnöknek Láng Gusztáv választatott meg, titkárnak P e t z József, pénztárnoknak Vas Sándor, gond­noknak K 1 i m e n t Endre, karnagynak I r s a Ferene, helyettes karnagynak G a 1 li János, ügyésznek dr. P á n dy István. Vá­lasztmányi tagok lettek : S i n g e r Fe­renc, T e v a n Adolf, Zsilinszky Sándor, Fábry Géza, B a b i c h Pál ; póttagok : Faragó Mátyás ós Áchim Károly. A Zenekör alapító ós pártoló-tag­jai sorába már eddig is számosan léptek be ós remélhetőleg még többen fogják a zenekedvelők közül ezt a számot szaporí­tani, annál is inkább, mert a Zenekör ala­pító ós pártoló-tagjai részére évenként né­hány hangversenyt fog rendezni, a melye­ken az alapító ós pártoló-tagok tagsági dijaik fejében díjtalanul vehetnek részt. Ilyen hangversenynek junius 1-én való megtartását a Zenekör már el is határozta. — Választási mozgalmak. Szarvason a függetlenségi és 48-as párt április 28-án, jövő vasárnap tart szervezkedő' gyűlést, melyen Draskóczy Lászlót fogják kép­viselőjelöltül kikiáltani. Draskóczy az ősz­szel kisebbségben maradt Bolza gróffal szemben. — Békésen erős hullámokat ver a mozgalom, a helyi jelöltek nagyban szer­vezkednek. Kecskeméti Ferenc ev. ref. lelkész ma, vasárnap délután 2 órakor, V i n e z e Ödön diósadi ev. ref. lelkész 4 órakor tartja programbeszédét. Vincze elvhü 48-as, Kecskeméti radikális 48-asnak nevezi magát. — Tornaegyleti közgyűlés. A csabai tornaegylet többször egybehívott közgyű­lését végre megtarthatta vasárnap délután. A pénztári jelentés meghallgatása után a közgyűlés megbízta az elnökséget és vá­lasztmányt, hogy a tornacsarnokot, ameny­nyiben a városnak az állami elemi iskola részére úgyis tornahelyisógről gondoskodni kell, 6000 korona összegórt megvételre ajánlja fel. A tiszujitásnál meg választattak : elnöknek S t e 11 e r Árpád, alelnöknek dr. Ursziny János, titkárnak dr. Margócsy Miklós, pénztárosnak Szathmáry Endre, ellenőrnek W i 1 i m István, orvosnak dr. Wagner Dániel, ügyésznek U ü k e Lajos. — D'Orsay gróf Szarvason A tájfajta tenyésztő szarvasi gazdák abból az alka­lomból, hogy D'Orsay Olivér gróf volt me­zőhegyesi ménesparancsnok egy éves món­csikók vásárlására Szarvasra érkezett, tün­tető ovációt rendeztek, hogy kimutassák iránta való rokonszenvüket. S z r n k a Já­nos tekintélyes gazda üdvözölte D'Orsayt, keresetlen, de szivből jövő szavakkal kö­szönte gazdatársai nevében, hogy őket is belevonta a tájfajta tenyésztés szövetkeze­tébe, mert csak rövid két év alatt is bá­mulatos eredményt értek el a lótenyésztés terén. D'Orsay gróf jóleső örömmel fo­gadta a gazdáknak iránta tanúsított sze­retét s kijelentette, hogy nagyobb öröme az lesz, ha az általa megjelölt irányban fog­nak továbbra is haladni a tenyésztők. Ké­sőbb a gazdák felvezették az egy éves tájfajta méncsikókat s D'Orsay azok közül 18-at vett meg az állami ménesek részére, 360 koronát fizetett egy-egyért. — Üresedések a varosnál. Csaba köz­ség képviselőtestületének legutóbbi köz­gyűlése S a i 1 e r Dezső iktatót, ki már

Next

/
Oldalképek
Tartalom