Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-04-21 / 32. szám

egy éve szabadságon van, betegsége foly­tán felmentette állásától. Az elöljárósági tanács a legelismerőbb szavak kíséretében tette az erre vonatkozó előterjesztést, kie­melvén, hogy Sailer Dezső éveken át odaadó buzgalommal és kötelességtudással töltötte be hivatalát. A közgyűlés sajnálattal vette tudomásul az előterjesztést s egy évi fize­tését végkielégitésül adta a volt iktatónak. Az iktatói álláson kívül, S u c h Béla le­mondása folytán, egy irnoki állás is meg­üresedett a városnál. Mindkettőre legköze­lebb kiírják a pályázatot. — Esküvő, albert Béla, endrödi gyógyszerész szerdán vezette oltárhoz Mező­berényben P e t r i c s Etelka kisasszonyt, P e t r i c s Pál birtokos bájos leányát. — Eljegyzés. Kurtág Mór, csabai kereskedő eljegyezte Yilág Etelka kis aszzonyt, Yilág Mór kurticsi termónyke­keskedő szép ós kedves leányát. — Hirtelen halál. Mélyen lesújtó fáj­dalmas csapás érte a gyulai Komló-ven­déglő bérlőjét F i s c h 1 Jakabot, nejének : H a y Jettynek váratlan elhunytával. A szivjóságáról ismert asszony életének alig néhány percnyi szenvedés után tüdő szél­hűdés vetett véget s a gyorsan előhívott orvos már csak a halált konstatálta. Te­metése nagy közönség részvétele mellett pénteken délután folyt le s hirtelen halála élénk részvétet kelt Gyuláu. — Öngyilkosságok. Gyulán Yitályos Péter nyugdíjazott törvényszéki fogházőr szombaton reggel öngyilkossá lett. Revolver­golyó oltotta ki életét. Nem volt több 55 évesnél s valószínűleg életuntság kergette a halálba. — Gyomán felakasztotta magát egy Csapó Albert nevű szegény ember, mert a felesége évek óta nagybeteg s rá­unt a sok nyomomságra. — Halálozás. Fürst Vilmos, volt kondorosi kereskedő kedden, élete 60-ik évében Csabán elhunyt. A megboldogult csak legutóbb is nagyértékü adományban részesítette a csabai izr. hitközséget. L e r­n e r J. Géza nagykereskedő nagybátyját gyászolja benne. — A regény vége. Weinstein Yilmost, a gyomai leányszöktetőt, ismét utóiérte a sors keze. Legutóbb tudvalevő­leg egyedül szökött meg, ellopván a meny­asszonya apjától 520 koronát. A budapesti rendőrség a héten elfogta s leszállította Gyulára. Most ismét a törvényszék foghá­zában ül. — A tánctanítók országos egyesülete e héten Budapesten tartott közgyűlésén H e r c z Márton csabai tánctanítót az egyesület választmányi tagjául választotta s kiküldte őt a tánctanítókat vizsgáló bizottságba is. — A Proféta-vendéglö bérlete, A Csaba város tulajdonát képező Próféta-vendéglő bérletére két ajánlat érkezett be: Hartl Albert évi 30Ü0, Hornyacsek József 8060 korona bórt ajánlott. A közgyűlés Hartl Albert ajánlatát fogadta el, a ki ezzel lemondott a Zöldfa-vendéglőre való előjogáról. — Békés-Csabai közraktárak. Április 20-án raktáron levő gabona, termény- és iparcikkek állandéka 23,300 métermázsa. Ezekre kiadott kölcsönök összege 149,500 korona; áruforgalom ez évben 62,20() métermázsa. — Kitüntetés. Darányi földmivelésügyi miniszter köszönetét és elismerését nyilvá­nította Mauthner Ödön cs. és kir. ud­vari magkereskedőnek azon hazafias tevé­kenysége ós közreműködéséért, melyet a párisi nemzetközi kiállítás magyar osztá­lya sikerének biztosítása érdekében kifej tett. Fiát, Mauthner Alfrédet pedig ő Fel­sége ugyancsak a párisi kiállítás magyar osztályán ki.ej tett ügy buzgó tevókenysé­geért az arany érdemkereszttel tüntette ki. A fiatal, alig 23 éves képzett és törekvő kereskedő valóban rászolgált a kitüntetés­re, mert a kertészeti kiállítás rendezésében, ami oly fényesen sikerült, nagy része volt. — Egy polgár* kör jubileuma. A „békési polgári kör" 20 éves fenállása alkalmából május 4-én a bérház nagytermében saját könyvtára javára hangversenynyel és fel­olvasással egybekötött táncvigalmat rendez. A hangverseny műsora: 1. Hymnus, énekli: a békési iparos dalárda. 2 A polgári kör alakulása és 20 évi története, felolvassa : Környei Lajos elnök. Férfi duet, énekli: Szerencsi és ifj. Farkas. 4. Felolvasás, tarja: Farkas Ferenc. 5. Szózat, énekli: a békési iparos dalárda. A hangversenyt tánc követi. Belépő dijak : személyjegy 1 kor., 2 tagu családjegy 1 kor. 60 fill., több tagu családjegy 2 kor. Kezdete este 8 óra­kor. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag fognak nyugtáztatni. — Legjobb orvoss-sg. Mindazok, kik gyomorbaj, étvágytalanság, rosz emésrtós, májfajditlmak, kóiika, vérszegénység, ideges fogfájásba szenvednek, használják a világ­hírű Pserho í'er vértisztitó labdacsokat, melyek teljesen ártalmatlanok, gyorsan és biztosan hatnak ós a legelsőrai gu orvosok által ajánltatnak. Hasznos szolgálatot vé­lünk tenni t. olvasóinknak, ha e kitűnő szert b. figyelmükbe ajánljuk. 1 tekercs, mely hat doboz á 15 labdacs 1.05 frt. A pénz előleges beküldése után 1 tekercset 1 frt 25 krért, 2 tekercset 2 frt 30 krért, 3 tekercset 3 frt 35 krért, kőldi bórmentve Pserhofer J. gyógyszertára, Bécs 1 Sin­gerstrasse 15. — Köztudomásu, hogy a Zoltán-féle csuz és közvény elleni kenőcsben egy oly kipróbált szert ösmernek orvosok és bete­gek, melytől még azok is, kik 15-20 óv óta szenvednek, s fürdőket ós különféle szere­ket eredménytelenül használtak, néhány­szori bedörzsölós után meggyógyulnak. Üvegje 2 k. Zoltán B.gyógytárábanBpest V. — Lopás. Kellemetlen felfedezésre jött e héten D e u t s c h Vilmos, a békési ken­derkikészitőtelep hivatalnoka. Lakásáról feleségének ékszerei, mintegy 200 korona értékben, a zárva tartott szekrényből el­tűntek. A lopással Bihari Zsuzsa cse­lédleányt gyanúsítják, ki álkulcscsal nyi­totta volna fel a szekrényt, tettét azonban tagadja. SZÍNHÁZ Műsor. Vücárnsn • Délután : Ocskay brigadéros. Vasárnap . ^ . Xakácso k_ Hétfő: Bölcső. Kedd : Napfogyatkozás. Szerda: Kis szökevény. Csütörtök: New-York szépe. Péntek : Angello. Szombat: Titkos rendőr. Szerdán este, mint már emiitettük, az egyik énekesnő betegsége folytán hirtelen a G é s á k-at rántották elő. Tökéletes elő­adást tehát senki sem várt, a főszereplők : Ráthonyi Tilla (Mimóza), D ó r y Blanka (Rolly-Polly), H e t é n y i Elemér (Vuncsi) és Kemény Lajos (Fairfax) mindent megtettek, ami tőlük telt, hogy kárpótolják a közönséget az elmaradt Viceadmirálisért. Erdei Boriska ügyesen játszotta a francia leányt, P e r c z e 1 nő­vérek tánca élénk tetszésre talált. Csütörtökön volt a szezon legsikerül­tebb előadása. Disztingvált, előkelő közön­ség töltötte meg a színházat s feszült ér­deklődéssel kisérte mindvégig Brieux ér­dekes darabját, a Bölcs ő-t. A legrégibb szinházbajárók is alig emlékszenek, hogy egy finom tónusu társalgási darabot az első szótól az utolsóig oly kitartó figye­lemmel, oly áhítatos csöndben hallgatott volna a nézőtér, mint ez estén. Amiben a darab mellett nagy része volt a kitűnő előadásnak, mely valósággal lebilincselte a nézőt Ez a darab fényes sikert aratott a Nemzeti Színházban, de majd mindenütt elbukott a vidéken, mert nem találták el a hangját s a legdrámaibb jeleneteket meg­ölte a közönség kacaja. Nálunk eltalálták s oly egyöntetűen, szépen megjátszották, hogy kifogásolni valónk alig lehet. Rápolthy Katinka játszotta a címszerepet. Legnagyobb dicsérete : hogy nem zajos, de annál intenzivebb sikere volt. Finom ós diszkrét játékával meg­kapta a közönséget, a lelkéhez fór kő­zött, meghatotta ós lekötötteoly erővel,hogy taps nem törhette meg a templomi csendet. Néha meglepetés moraja futott végig aszók­sorokon s a közönség osztatlan elismerése kí­sérté mindvégig briliáns játékát. Rápolthy otthon van a szálon parkettjén, ritka intelli­genciával fogja fel s nemcsak tehetséggel, de teljes odaadással dolgozza ki alakítását, mely eredeti, egységes s minden részleté­ben művészien csiszolt. Kiforrott művésznő, minden póktól ós pátosztól ment, bámulatosan egyszerű s épen azért közvetlen eszközök­kel éri el a legnagyobb művészi hatást. Fénypontja volt játékának — s az előadás­nak is — a gyermekről mondott tiráda a harmadik felvonásban. Itt- teljes erővel kitört belőle z anya s nemes hév ragadta szívhez szóló szavait. ívzzal nem mondunk ujat, hogy öltözködésében (minden felvo­násban más a toalettje) ugyanaz az ele­gáncia ós izlós nyilatkozik meg, mely leg­íellemzőbb sajátossága ennek a miivésznő­nek. Virágkosárrnl is kedveskedtek neki. a. két férjet Rajz Ödön ós K e­m é ny Lajos játszották. MindkettíŐ intel ligens, rutinirt színész, a kiket szívesen látunk ilyen miliőben. Roppant nehezek az ö szerepeik is, sok ízlés és gyakor­lat kell hozzá, hogy eltalálják a han­got s tehetség, hogy meg tudják ját szani. Rajz az utolsó felvonásig nagyon mérsékelte magát, ott a végső nagy je­lenetekben annál hatásosabban érvényesült tüze és organuma. Kemény bámulatot kel­tett drámai szereplésével. Igaz, hogy min­den énekesnek ambíciója a drámázás, de nem mindeniknek Tan hozzá megbecsülendő tehetsége, mint Keménynek. Nem mondha­tunk nagyobb dicséretet: játékban be­szédben egyformán kész drámai művész A kisebb szereplők is kifogástalanul simultak a gyorsan gördülő előadáshoz : C. Ver tán Anna, Szepessy Gusztáv és C a t h r y Ferenc. Ezt a jó előadást hétfőn meg­ismétlik. Pénteken másodszor adták fólhelyárak­kal, a Tartalékos fér j-et, melynek komikus helyzetein és Sipuluszi szóviccein sokat kacagott a közönség. A hűvös tavaszi idő kezdi felforgatni a heti műsort : pénteken berekedt R á­t hőnyi Tilla s ezért szombaton a Nap­fogyatkozás helyett elővették az Assz o ny­regem e n t-et, mely a tavaszi szezon legnépszerűbb darabja volt. * Ma, vasárnap este Hauptmann egyik leghíresebb darabját, a Takácso k-at tatja be a társulat. Ez a szociális tenden­ciájú darab az egész világot bejárta s min­denütt nagy sikerrel adták. Hétfőn a Bölcs ő-t, Brieux drámá­ját másodszor adják, leszállított helyárak mellett. Keddre halasztódott a Napfo­gyatkozás premierje. Szerdán és csütörtökön egy fiatal éne­kesnő : G e r 1 a k i Hermin fog vendég­szerepeli a Kis szökevényben és New-York szépében, melyek népszerű darabjai voltak a tavalyi szezonnak. Gerlaki a télen Kecs­keméten működött s jóhir előzi meg. Péntekre egy hires dráma: Angelló van Kitűzve, szombaton egy franaia vígjá­ték, aTitkosrendőr bemutatója lesz. Csodaszittyák. — Aktuális csevegés. — Akárhogy csipkedjük is Barnum és Társa kóklerságait, az üzleti zsenit el nem vitathatjuk tőlük. Jövedelmezővé tenni azo­kat az abnormitásokat, melyekkel a termé­szet a teremtés koronáját: az embert súj­totta ; — kincses bányaként aknázni ki azt a hatalmat, melylyel az emberi kitartás az oktalan állatt felett uralkodik s a melylyel az állati ösztönt szinte művészetté képes idomítani, — valóban zseniális gondolat, s bámulatra méltó üzleti szellem. Sokszor megtörténik velünk az élet nagy vásárjában, hogy rendkívüli dolgot látunk, de közömbösen haladunk el mel­lette. Szánakozunk a furaságon, vagy ki­kacagjuk ; de hogy bennük dúsan kamatoz tatható tőkét keressünk, arra már gondolni is restellünk. Persze ! persze ! . . Barnumóknak is való az ilyen üzlet. Már csak inkább az acélos búzát, mint az időtlenségeket visz­szük a piacra. Igy is megélünk hóttig ! Pedig akadtak is, akadnak is honi föl­dünkön szittya-specialitások, a melyek Bar­numék kezében kapitálissá válnának. De igy magunk között biz' azok elkallódnak s hirük sokszor még a szomszéd falu ha­táráig sem ér el. Alkalomszerűnek vélem olvasóinknak egy pár honhazai csoda-embert bemutatni, a kikre akár Mr. Bailey is ámulva néz­hetne. Gedei Jóskának bölcsője is az Ipoly­völgyén ringott, sírjára is ott domborult a fekete göröngy. Hetven s valahány esztendő nyomta már vállát, mikor én mint diák­gyerek a szivarvégek révén vele ismerett­séget kötöttem. En t. i. „szivarcsutkát" hordtam neki, ő meg seregély fiókákat szállított nekem. Mert Gedei bátya a pol­gári életben szőllő-csősz volt. De ez most mellékes, egyéb jelességeík akarom elmon­dani. Gedei Jóskát jó palóc földieim Zsák­hasú Jóska néven tisztelték. Ezt az epite­tont alaposan ki is érdemelte. Saját val­lomása szerint, mikor „eskolás" korukban, kántor uram arra intette a nebulókat : ákácvirágot ne zabáljatok, mert attól ha­lálnak halálával gebedtek, — Jóska egy szuszrak é t kalappal kebelezett be — próba képen ! Bizonyságom szerint hetven eszten­dőn belül nem ártott meg neki Nyáron az Ipolyban fürdő cimborákat azzal mulittatta Zsákhasú Jóska, hogy minden rágás nélkül nyelte le a pattantott kuKOricányi — csigaházakat 1 Még pedig tekintet nélkül arra: volt-e benne lakó vagy nem ? Emésztési zavarok ilyen honi osztriga-lakoma után csak annyiban mu­tatkoztak nála, hogy még óhesebb lett. Legény korában három itce lisztből készült s öt garas ára túróval dekorált „száraz tésztát", s utána húsz drb mákos ferentőt (sósperec nagyságú élesztős tészta) evett meg fogadásból Fényesen meg is nyerte a — meszely pálinkát! Ennyit fizettek a virtusért a bokmackerek. De legnagyobb bravúrja az volt Jóska bátyómnak, mikor egy debreceni makra­pipáért megevett: kilenc fő vereshagyma körzettel egy font szalonnát, a legavasabb­jából s kellő kenyér adagolással; utánna lottyantott egy termetes köcsög aludt tejet; s ezeknek hegyibe konfektül bekezelt száz szem duráncai szilvát, jobbára magostul ! E kosztolás után — szemtanúk állítása szerint — „zsák" jelzővel tisztelt testré szenek bőrét még jó bakarasznyira húzta ki! Gedei nagyétűségót előttem is többször hangoztatott eme nyilatkozata illusztrálja legjobban : — Kétszer „kenekedek" ki uram ked­vemre egy esztendőben: Demeterkor, a „bócsónapján",— meg szüretkor! Mer tet­szik tűnni, ezen a két jeles napon szüretel a szőllőtlen csősz is. Hátha még többször is kikenekedhetett volna! . . . Hatalmas csontozatú, öles termetót drágán adhatta volna bérbe Barnumóknak. A kies parádi fürdő adminisztracionális ügyeit a 80-as évek derekán egy deli, fiatal gazdatiszt vezette. Csinos legény volt ez az ifjú Tollyás. Klasszikusabb férfifejet alig láttam az övénél. Szobrász bátran megmintázhatta volna Hermes-nek. Nem is igen volt fürdőző bakfis, kinek szeme meg ne akadt volna a különben is atlétatermetű Hermesen. Mi, a cimborák azonban a klasszikus fej kemény koponyá­ját csodáltuk. Valaki egyszer a társaságban a Thonet­fóle nádszékek tartóssága mellett vigóces­kedett Hermes barátunk ellenvéleményt kockáztatott meg; s a nádszövedóknek előtte pókhálószerü pipotyaságát legott be is mutatta . . . Felkapott egy nem is régi Thonet­gyártmányt, karjánál fogva feje fölé emelte s acélizmokkal úgy rántotta koponyájára, hogy a nádszövedék foszlányokká tépve felvette a néhai nevet. Hermesünk pedig a Stuart-gallérrá avanzsirozott nádszékkel nyakában csak enynyit mondott: — No úgy-e ? igazam van! Más alkalommal egy vig kompániát azzal mulattatott Hermesünk, hogy test­hosszánál valamivel magasabb ajtó közi állva, kidobolta a takarodót. Hanem ez furcsa dobolás volt! Hat ,lmas ugrások közben koponyájával a felső, lábaival meg az alsó küszöböt döngetvén, akkurátusan kiverte a taktust. Volt a kompáiliában ej;y, Hannover­ből a Mátra alá csöppent jáger is : Hugó von Deym. A visontai, meg a derbői már lehetősen melegítették a sógor füle tövét s a produkcióra azt mondta hogy : s hmnrn ! azt ő is megcselekszi Neki is vadult, a német; de már a második bakugráwiál úgy vágta a koponyáját a szeuiöldökfába, hogy menten összeesett! Ugy locsoltuk fel a jámbort timsósvizzel. A vasfejű Hermes most itt, a mi me­gyénkben cselekszi az agrikulturát, mint egy grófi uradalom kasznárja. Mikor aca­tolás után Barnum csoda-emberiről olvas­gat, a kinek fején követ törnek, - tudom kicsinylőleg veti oda : — No már ilyen látványosságért nem adok pénzt. Kemény fejem magamnak is van ! . . * Ugy nevezett „gummibőrű" esoda-em­bert a mult ősszel láttam Dobozon. Egy fiatal akadémikus erdész az illető. Ez a fiatal ember — a ki a bécsi Ronacherben sok kóglerséget ellesett — nyakbőrót egész : könnyedséggel képes áláig felhúzni. Fel­csipett arcbőrével pedig kényelmesen be­takarja szemeit. Nyulékony bőre mellett arcizmai is annyira rugalmasak, hogy pillanat alatt majd rémes, majd kacagtató torzképet mutathat be velők. Nevető görcsöket kaptunk, mikor az amatőr arfivta ábrázatát pillanatról pil­lanatra úgy változtatta, hogy a társaság négert, hindii 1, indiánt, kinózert, pápuát s egész sereg különleges típust látott maga előtt. S ez a sok oldalú fiatal ember ma Valahol Boszniában csinálja a kincstári er­dők üzemtervét. Képjelem micsoda boto­kud képet vág az olyan erdőséghez, a hol tulajdonképen fa sincs. * Ismertem egy juhászlegónyt, a kinek kai'jaiban Toldira emlékeztető izmok duz­zadtak Ez a lejfény egyszer csacsiját akirti, befogni két rudas vizhordó-kordóba. Ugy • látszik a-fülás nem igen kedvelte a vizve­1 zetóki hivatalt, mert sehogy sem akart rúd­nak állani. A legény egyideig csak biztatta a kam­póval. De mikor a csökönyös jószág erre sem reagált, megmarkolta hátán az avas bundát, felkapta négy lábával a levegőbe s ugy vágta a két rud közé, mintha csak egy tokjuh ürü lett volna. Mivé lehetne az ilyen karizmokat fej­leszteni ! A bojtár saját filozófiájával legfeljebb annyira becsülte kincseket erő kót karját, a mennyire egy csökönyös szamár rendre utasításánál érvényesíthette. A rendesen kijáró konvenció mellett, ki is menne ko­médiába — vasgyúrónak ? . . . Lehet, a t. olvasó még csodásabb szittyákat ismer mint ón ; de csak rendkí­vüli alkalmakkor beszél róluk, mint most magam is. Mert hogy ilyen is a magyar természet. Kót mázsás termetét, vagy 30—4) kilós Sanyaró Vendelsógót nem mutogatja pénzért a szittya. Ha túl ke.nény a kopo­nyája, inkább megpuhitatja fokossal, de követ nem töret rajta. Ha acélizmok fe­szitik karját, kihajigálja a Makk-hetes csárcla törzsvendégeit, de nem mókázik vele. Eddig ez helyes is ! De egy kis Barnum­fóle élelmesség talán mégis ránk férne ! Két-ess.

Next

/
Oldalképek
Tartalom