Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-02-28 / 17. szám

XXVIII évfolyam. B.-Csaba 1901. Csütörtök, február hó 28-án 17. szám. BEEESME&YEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI Dl J: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. — Negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Irányeszmék. Dr. L u k á c s Győr Ty, vármegyénk közszeretetben álló főispánja, nagyszabású beszéddel nyitotta meg a törvényhatósági bizottság ezidei első rendes közgyűlését A szónoki formák tekintetében is kiváló szép beszéd, mely nagy hatást tett a közgyűlésre, kiterjeszkedik a nemzet-erősitő, a tár sadalmi és a közéleti tevékenység több ágazatára, nemes irányeszméket adván a törvényhatóságnak jövőbeni működése tekintetében. Á beszéd igy hangzik: Mélyen tisztelt Közgyűlés 1 Örömmel üdvözlöm bizottságunknak ezen évi első rendes közgyűlésünkre ily szép számban megjelent igen tisztelt tagjait ós kivánom, hogy a mélyen tisztelt bizottság ebben az évben is sikeres és eredményes tevékenységet fejtsen ki ós ebben az évben is létesítsen olyan kulturális és közgazdasági alkotásokat, melyekből előhal adás és jólét származzék vármegyénk népére. Egyébként közviszonyaink fokozatos fejlődéséről ad számot, az alispáni évnegyedes jelentós, amelyben egyebek között kiemelve látom a most lefolyt népszámlálás eredményét, tanúságát népességünk örvendetes szaporodásának. Arra, hogy erős nemzet legyünk, számban nagyon, de nagyon-meg kell még gyarapodnunk. Hiszen a nagyszabásulag roppant horderejű művelődési és közgazdasági célok elérésére tervszerüleg szervezett nemzeti erők oly sokasága vesz köröl bennünket inagyorokat, hogy ebben az óriási világversenyben nyomot hagyó működést csak akkor fogunk kifejthetni, ha sokan sok irányban sokat teszünk és dolgozunk. És pedig mi is terv szerint meggondolva, szervezetten. De nem elég ám számban gyarapodnunk. Népességünket meg is kell tartani. Erről szólva, örömmel dobban meg a magyar sziv, mert íme most foly törvényhozási előkészítése a gyermekmentós nemzeti nagy feladatának. Ha közegészségügyi viszonyaink fokozatosan javulnak is, ma is megdöbbentő ós elszomorító a roppant gyermekhalandóság. Nos, a magyar törvényhozás mindenkorra kiküszöböli ezen roppant gyermekhalandóság azon egyik nagy előidéző okát, mely a gazdasági viszonyok mostohaságában, a szegénységben rejlik. Az állami gyermekmenhelyek létesítése által megmentjük széles Magyarországon mindenütt azokat a, fájdalom, igen nagy számú gyermekeket, akiknek nincs őket eltartani képes hozzátartozójuk. A gyermekmentés üdvös munkáját saját erejéből, szerény keretekben a társadalom kezdette meg. A Fehér Kerezzt országos lelencház-egyesületet ós az első budapesti gyermekmenhelyet illeti az úttörés mindenkorra emlékezetes nagy érdeme. Majd az állam nagy anyagi támogatásával oly jelentékenynyó fejlesztette ez a két jótékony egyesület a gyermekmentóst, hogy a Fehér Kereszt fiókjaival együtt most már 8000, az első budapesti gyermekmenhely pedig 1300 gyermeket ápol. A fejlődésnek ezen a fokán érett meg az állami gyermekmenhelyek létesítésének ügye. Be fogják hálózni ezek a gyermekotthonok az ország egész területét s nem lesz Magyarországon hót éven aluli elhagyott gyermek, aki közellátásban ne részesüljön. Az, hogy a hét éven aluli elhagyott gyermekek gondozását az állam közvetlenül saját közegei által fogja gyakorolni, korántsem teszi azt, mintha a társadalomnak a jótékonyság ezen a terén való közreműködése megszűnnék. Ellenkezőleg, a társadalom közreműködése még hatékonyabban fog igénybe vétetni, mert egyfelől feladata lesz a társadalomnak az állam mellett segitőleg

1 közreműködni a hét éven aluli elhagyott gyermekek gondozása terén, másfelől uj, eddig még alig gyakorlott feladatok jutnak osztályrészéül, nevezetesen, hogy gondozza ós támogassa azokat a hét éven aluli gyermekeket, akiket hatóságilag elhagyottnak nyilvánítani nem lehet ugyan, mégis segélyre szorulnak, továbbá főleg az, hogy gondozza és hasznos polgárokká nevelje a hót évet meghaladott elhagyott gyermekeket, akikről az állam ez idő szerint még nem gondoskodik. A magyar társadalom már elég erős és humánus arra, hogy a gyermekmentés terén ezt a segédkező munkásságot teljesítse oly hatékonyan és energikusan, amily bátor eltökéltséggel vette kezébe kót évtizeddel ezelőtt a kezdeményezést. Pedig a magyar társadalomra más fontos teendők, kötelességek is várnak a nemzetanyag megőrzése terén. A halálozási tabellák mutatják meg a gyermekmentós, mellett melyik az a másik tér, melyen az ember-anyag megmentése szintén a lótfentartás jelentőségével bir. A gyermekkor éveiből kinőtt ifjú nemzedék soraiban hazánkban is mérsékelt, normális a halálozások száma. Ellenben a legmunkabiróbb férfi korban előáll népünk iszonyú ellensége : a tüdővósz. És tizedel kérlelhetetlenül. Tizedeli azokat, akiknek vállain a nemzeti termelés munkája nyugszik, tizedeli az erős férfiakat, a családfentartókat, akiknek egészsége ós élete nemcsak maguknak és az összeségnek drága, hanem drága azoknak az eltartottaknak, gyermeknek, hitvesnek, öregnek, akik önmaguk nem tudnak megküzdeni a léttel. Közgazdaságilag kiszámíthatatlan az a veszteség, a nemzeti tőkének az a megrablása, melyet a tüdővósz okoz azzal, hogy a munkára termett férfiak nagy tömegét kórágyba dönti: 60 és 70 ezer között ingadozik azok száma, kiket évenkint megöl a tüdővész. Többet pusziit, mint a többi fertőző kórok együttesen. S ha valahol, ebben az országban keserűek a tapasztalatok e tekintetben : az Alföld az a vidék. Kétségbeejtő az a rombolás, melylyel a tüdővósz a magyar nép elejét, az alföldi magyar munkás elemét pusztítja. Ezzel a nemzeti veszedelemmel meg kell küzdenünk. Mert csak fél munka, ha a gyermeket megmentjük a hazának. Gondoskodnunk kell arról is, hogy mikor a megmentett gyermek munkás férfi lett, ne bírjon vele az a gyászos hatalom, melyet tüdővésznek nevezünk. Tudós férfiak már megvilágították az útját annak : mikép lehet- leteperni ezt a félelmetes ellenséget. Lánglelkesedés ós kitartó munka immár megteremtette a tüdőbetegek első- szanatóriumát a főváros közelében. Az áldásos intézet alighogy képes megkezdeni működését, mert a társadalom áldozatkészsége még mindig nem hordott össze elég tőkét a nemes czólra. Társadalmi téren nincs nemesebb, nincs humánusabb eszme, melyért áldozni kell, mint a tüdővész ellen való küzdelem. És, igen tisztelt uraim, engedjenek meg !ezért az alanyi kitérésért, de mióta ennek a vármegyének főispáni székét elfoglaltam és mióta ennek a mólyen tisztelt testületnek tanácskozásait vezetni szerencsém van soha nehezebb, egyenesen kimondom, soha szomorúbb kötelességet nem teljesítettem, mint mult évi december havi közgyűlésünkön, mikor konstatálnom és határozatilag kimondanom kellett, hogy a vármegye közönsége a tüdőbetegek szanatóriuma javára javasolt 1/3% pótadót nem szavazza meg. Senki nálam jobban nem méltányolja azt a nyomasztó súlyt, melylyel a közterhek minden adózó polgár vállaira rá nehezednek. De a tüdővósszel megküzdenünk oly nagy cél, oly első rendű feladat, hogy azzal szemben kötelesség elmenni az áldozatkészség legszélsőbb határáig, különösen kötelesség itt, az Alföldön, ahol ez a félelmetes ellenség oly kérlelhetetlenül pusztít. Békésvármegye közönségének nemes Békésmegyei Közlöny Mrcája. Az uj házas. .— Tipus universalis, — Irta • Lovassy Andor. Először is hit alatt kijelentem, hogy ez a tárca sem Péterre, sem Pálra nem vonatkozik, csupán azokról a furfangos emberekről szól, a kik ezer ravaszsággal széttépni akarják Hyinen rózsaláncát. Az uj házasokról beszélek. Menyecskék figyeljetek ! Mikor a legény öregedni ós kopaszodni kezd, vagy mikor hajfürtjei közé fehér fűmagot vett a haladó idő, elhatározza, hogy megházasodik. — Nagysád, én szeretem magát; szeretem, mint a fülemile a hangyatojást és ha nem lesz az enyém, beleugrom a Fekete tengerbe, a hol legfeketébb ! A hölgv ránéz az epedő ifjúra és eként válaszol: — Muki, maga nagy kujon, maga csalfa, csapodár, maga nem fog engem megbecsülni. Erre Muki térdre omlik ós égfeló tartván három ujját, megesküszik, hogy ő meg fogja becsülni őnagyságát, mint a szent földre induló keresztes vitéz a mamájától kapott amulettet. — De maga lump, kártyás, kikapós és csapodár lesz ezután is. Muki felfogadja, hogy ö sohasem fog inni egyebet, mint vizet és még a káposzta levelet is szeszes italnak tekinti, az ördögnek harminckét levelit bibliáját máglyán égeti el, mint Husz Jánost, a leányokra rá sem néz, otthon fog ülni, remete lesz, a szerelem remetéje ós tartja a gombolyagot az ő kedves kis féleségének igaz hűséggel s ha az Isten is ugy akarja, rengeti a bölcsőt teljes odaadással. Erre. ő nagysága megsimogatja a Muki homlokát s igy kiállt fel : — Beszéljen a mamával. A mama persze húzódozik, de végre is a papa közbeszól: Add oda anyjuk, ugy is marad elég lány ! És Muki pár nap múlva, láncszemmel az ujján, egy vastag arany gyűrűvel jelent meg a hivatalban. ü. cimborák közt híre fut. A lapok közlik az eljegyzési hirt és pár nap alatt mindenki tudja : hogy Muki, a derék Muki leházasodott. Az asztaltársak összetörik a papucsvitéz sörös poharát, a széket kifelé fordítják a kávéház sarok asztalnál és a kasza-tündér kitörli őt a jelenlevők névsorából. Elkövetkezett az esküvő napja, a pap alaposan megáldja Mukit ós a menyaszszonyát. Beszól nekik a házasólet boldogságairól, örömeiről, a férj kötelességeiről, a hitvesi hűségről stb. Es Muki könyezik a szép beszéd hallatára. Kezdődnek a mézes hetek. Az uj párt nem látják az utcán. A kapukulcson rajta fekszik a menyecske és Muki boldog, mint a tejbe fulladt, légy. Múlik az idő, telnek a napok. Muki szeretne egy kis levegőhöz jutni, már kikilibben az utczára és sanda szemmel bebenóz a kávéházak ablakán, szive megdobban, mikor a korcsmából a régi asztaltársak fülébe húzza a cigány azt a régi nótát : Hogy engem egy asszony Komendérozgasson, Olyan nincs a sifonérban ! Szomorúan ballag haza. — Mi bajod kis uram ? — kérdi a menyecske. -— Semmi, semmi, csak a májam nyilalik a sok üléstől. — Mustár papirost reá! De Muki mája nem állja a medicinát. Lefekszik a pamlagra, rágyújt egy cigarettára és olyanokat ásít, mintegy csalódott pelikán. Pár hónap múlva már benyit a kávéház ajtaján s ravasz furfanggal igy szól: — Hó pincér ! Nem volt itt Gyömrödi Marci ur? Persze, hogy nem volt ott : de azért Muki leül a sarokba ós rendel egy pikkoló kapucinert. — Ejnye, ejnye, hogy nem jön az a Gyömrödi Marci ? De jönnek helyette a régi jó barátok. — Nini, a Muki, a kedves jó Muki! Hát te kiszabadultál a ketrecből ? Muki ravaszul mosolyog. — Gyere, ülj le, igyál! — Nem vagyok szomjas. — Akkor ülj le velünk egy párti alsósig. — Nincs nálam pénz. A világért rá nem tudták venni a gonoszságra ; de azért odaül gibickedni. A régi csataedzett vitézből, hitvány csatlós lesz. Sebaj. XÍZ asszony nyugtalankodik. Már itt a vacsora ideje és Muki még nincs itthon. Végre nyolc óra felé haza jön. — Hol voltál te Kósza Gyurka. Erre a Muki kitalál valami ügyes hazugságot. Dolgozta a restanciát, pusztította az aktákat. Szidja a vármegyét, — a mely megöli a tisztviselőt, — mint a rossz gazda az igáslovát. Az asszony is kifakad a vármegye ellen, de végre lecsillapul és vacsora közben oda nyújtja a kappan sárkánytyuját a kedves férjének, hogy gondoljanak valamit ós aztán törjék szót. Muki a szerencsés, neki törik a sarkanytyu tarója. Az asszony gyanakodva rázza a fejét: — Muki, te hazudtál! De Muki ügyes, mint a kigyó s kisiklik a gyanú hálójából. Egy év múlva, midőn már kis Muki is van hásznál, a figyelmes családfő csörgős babát visz haza az apróságnak, structollas kalapot a mamuskának. Az asszony örül. Mivel háláljam meg ezt neked édes kis uram? — Mivel ? Tudod mivel ? — Na szólj, beszélj 1 — Adjál nekem hetenként egy napi kimenőt. A kis menyecske elszomorodik, — de végre is beleegyezik — a kalap miatt; hanem kiköti, hogy csakis a kaszinóba szabad menni és legkésőbb kilenc óráraJitthon keil lenni Ugy is lesz 1 Muki pár hétig a kaszinóban kártyázik, este a rendes időben hazamegy, semmi baj sincsen, mert Muki csak kaláberezett. És ugy is lett. Egyszer azonban a láncát széttépett tigris belemerül a nemzeti játékba és a ferblin elveszti a fél havi gázsit.