Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-02-21 / 15. szám

XXVIII évfolyam. BEKÉ B.-Csaba 1901. Csütörtök, február hó 21-én 15. szám. POLITIKAI LAP. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI Dl J: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. — Negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. A kultusz-vita. Budapest, febr. 20. Az idei kultusz vitát maga Wlassics Gyula vallás- és közoktstásügyi miniszter vezette be nagyszabású, minden apróbb részletkérdésre kiterjedő, de tisztán tanügyi beszéddel. A miniszter a tárcájához tartozó kettó's ügycsoportnak első részére, a tan ügyi politikára terjeszkedett ki ezen elsó' beszédében valószínűleg azért, hogy a vallásügyekre nézve a vita tolyamán fog alkalmat venni tüzete sebb nyilatkozatra, A miniszter ezen bevezető beszédében kizárólag a tanügygyei igy külön tüzetesen és részletesen azért foglakozott, mert a kulturális politika tekintetében nem szabad pártpolitikai szempontoknak m.reven előtérbe helyezkedniük. Igaza van -a miniszternek abban, hogy összes iskolai intéz ményünknek kiindulási pontja az le gyen, hogy a magyar állameszmét szolgáljuk, jó hazafiakat neveljünk. Az eddigi népiskolai politika szintén ezt a célt követte, de az állam ere jét inkább a nemzetiségek által lakott vidékeken értékesítette A Wlassics Gyula népoktatási politikája épen megfordítva az állam támogatását a faj nagyar lakta vidékeken akarja érvényesíteni. E végett a magyar vidékeken államosítja az iskolákat, ott, ahol arra szükség van. Mert a miniszter igen helyes felfogása szerint az államosítás nem cél, csak eszköz a kultúrpolitika szolgálatában. A miniszter arról győződött meg, hogy egyes magyar vidékeken a beiskolázott magyar gyermekek száma kisebb, mint a más nemzetiségi vidékeken. Ennek okát pedig abban látja, hogy az ottani iskolafönntartók, az egyes községek és felekezetek nem tudják teljesíteni ez irányban elvállalt kötelezettségeiket. Miért is állami iskolákat kell felállítani, hogy ezen fajmagyar vidékeken a kulturát, az értelmi előrehaladást elősegítsük. Ugyanis manaps ig többé már nem a nyers erőszak és fizikai erőképesség érvényesítése mutatja valamely nemzetnek életrevalóságát, hanem valamely nép jövője attól függ, hogy ki van-e értelme kellőleg müveive, bir-e a hasznos ismereteknek azzal a tömegével, amelyre a nemzetek versenyében föltétlenül szükségünk van? A nemzetek eme versenyében pedig többet ésszel, mint erővel ismeretes régi elve érvényesül. Széchenyi István gróf azt mondta, hogy csak gazda és vagyonos nép lehet önálló és független Ez a mondás annyiban igaz, hogy a gazdaság és vagyonosod is bizonyos értelmi munkának az eredménye. A nagy magyar az okozatot vette az ok helyett. Ezt a mondást akként kell értelmezni,'hogy csak müveit, iskolázott és nagyobb fokú kulturával biró népek képesek a függetlenségre és önállóságra, mert ezek oly nagy anyagi erőnek vannak birtokában, amely erővel bátran megküzdhetnek más nem zetek hóditó törekvéseivel szemben. És csakugyan azt tapasztaljuk, hogy a civilizációban elmaradt adófizetők jobbágyai lesznek az erősebb nemzeteknek Nálunk Magyarországon a kultura tekintetében még egy sajátságos tényezővel kell számolnunk és ez a magyar faj helyzete a többi nemzetiségekkel szemben. A magyar faj idebenn a hegemóniáját, melyet évszázadokon keresztül a kardra ós a faji erényekre alapított, ezután csak a kultura fegyvereivel védheti meg Épen azért hazafias lelkesedésünk egész melegével üdvözöljük Wlassics Gyula minisztert, kinek tanügyi politikája abból indul ki, hogy a kulturális célokra szánt állami erőket legelső sorban a magyar faj erősítésére fordítsuk. Az állami pé.izeken legelső sorban azon magyar vidéke ken állítsunk fel iskolákat, amelyeken a községek és felekezetek nem képesek megfelelni kulturális feladataiknak. És csak ha a magyar faj mindenütt beiskolázott és értelmileg megizmosodott, menjünk tért foglalni iskoláinkkal a nemzetiségi vidékekre. Ilyen felfogás, ilyen célok mellett el kell némulniok az ellenvetéseknek az iskolák államosításával szemben. Igenis államosítsuk a népiskolákat mindé nütt, ahol az állameszme és az államfenntartó magyar faj érdekei ezt meg követelik. Azt hisszük, hogy Wla-ssics miniszter kultúrpolitikája egyhangú helyesléssel találkozik nemcsak a képviselőházban, hanem mindenütt, ahol jó magyar hazafiak laknak. Ezt bizonyítja az is, hogy Zichy János gróf, a néppárt vezére, szintén n em tudott érdemleges ellenvetéseket felhozni, az iskoláknak ilyetén államosításával szemben. A felekezeti szempont valóban nem lehet irányadó az állami iskolákkal szemben akkor, midőn azt látjuk, hogy a miniszter közel háromszázezer koronát fordit évenkint az állami iskolákban a hitoktatásra Az ilyen államra, amely ennyire pártfogója a hitoktatásnak és az erkölcsi nevelésnek, nem lehet igazságosan ráfogni, hogy vallástalan ós a vallás érdekeivel nem törődik. Igenis az állam felekezet nélküli törekvéseken kivül áll és egyik felekezetet sem segiti a másiknak rovására, hanem mindegyiket igazságosan támogatja, amennyiben az állami célok elérése ezt megköveteli, különösen Wlassics Gyula valláspolitikájában domborodik ki e törekvés, ki a vallás felekezetek érdekében kifejtett nagy tettekre mutathat vissza. Igy mindenekelőtt rendezte a lelkészek kongruáját, ugy, hogy a nem katolikus lelkészek már tényleg meg is kapták, az állami segélyt. A katolikus lelkészek kongruájának rendezési ügye pedig a főpapok kezeibe van letéve, mert ezek magukra vállalták a katolikus lelkészek kongruájának rendezését. Ugyancsak a rég óhajtott katolikus autonomia létesítése is egyedül a főpapi kar magataitásán múlik. Ha a főpapság mostani állásfoglalásától el nem tér, a katolikus autonómiából nem lesz semmi. Sajnos, hogy ezt előre megjósolhatjuk s épen azért tiltakozunk az ellen, hogy az autonomia bekövetkezhető bukása miatt a magyar kormányra hárítsák az ügy ódiumát 278.437 lélek. — A népszámlálás eredménye. — Az alispán negyedéves jelentése közzéteszi a Békésvármegyében megejtett népszámlálás véglegesen megállapított eredményét. Ez az eredmény csak épen hogy kielégítő, mert mindössze 20.754 lélek a szaBékésmegyei Közlöny tárcája. A t o k. 'Irta: Zalay Masa. Ez a bál utáni jelenet egy fehér, illatos leányszobában játszódott le, a hol kanári csattogott a reggeli verőfénynek és délszaki növények virultak, pompáztak a szivárvány minden színében, hogy a diszharmónia annál kiálltóbb legyen. A férfi szólalt meg először, sajátságos megindulástól remegett a hangja és a | leány — aki mosolyogva, előrenyújtott kézzel szaladt elé — hirtelen megállt, mi-! alatt örömtől piruló arca ijesztően elhalványodott. Köröttük bájos rendetlenségben hevert hervadt ibolyacsokor, filigrán legyező, táncrend, mind megannyi árulója, tanuja egy vidáman áttáncolt bili éjszakának. — Ámbár orvos vagyok ! — kezdte a korai látogató fájdalmas hanglejtéssel — és késemmel a gonosz lélek legfájdalmasabb sebébe is szánalomnélkül mólyesztem, de oly műtétnél, melyet élő testen hajtok végre, a kezem reszked és a szemem elhomályosul még akkor is, ha egy apagyilkos vonaglik műszerem alatt. Nézzen reám ! Rajtam végigtombolt ma a legirgalmatlanabb gyötrelem, egy férfi feküdt előttem haldokolva, akit megváltottam volna az üdvösségem árán is, de nyomorult, tehetetlen téreg arra az ember, hogy egy hitvány kis ólomgolyó rövid útját behegeszteni képes lenne! Maga csak egy jó táncost veszített és legföljebb hiányozni fog illata annak az ibolya-csokornak, amit Zoltántól naponta elfogadott.,— de én meg vegyok fosztva fivéremtől, a kivel a lelkünk is iker volt ! Látott már kegyed férfit sirni? Nem ugy, amint szerelmet esdekel és léha cselfogásból térden hever a nő előtt, hanem a mikor hirtelen kialszik körötte a szeretett világa, mely eddig életútjára fényt hintett és az égbolt bealkonyul felette, noha az arc még nem barázdás és a haj még nem szürke . . . . Ismeri kegyed ezt a szent fogalmat: szeretet ! ? Ha igen, akkor talán megérti, hogy mitől rabolt meg fivérem halála? Lelkemnek minden álmát, szivemnek minden érzelmét elvitte magával! Azt, hogy élünk, — nem tudtuk még, a mikor már árvákká lettünk, nem volt rajta kivül soha senkim, aki megvigasztalt volna bánatomban, aki örült volna sikereimnek ! És ma, a mikor ott görnyedtem mellette, a tudomány, melyre alkottak, csak arra volt képes, hogy elszálló lelkét az élet hatarán egy pillanatra megállítsam; akkor reá nézett megtört szemével, — vádolón — az ön arcképére, mely keretben áll Íróasztalán és erőtlen keze bocsánatkérőleg belesimult az enyémbe ! . . . Hangját hirtelen elfojtotta a megin dúlás, szemében gyűlöletes megvetés izzott, amint végigpillantott a leány megtört alakján. Ada, kinek szőke, laza fürtjei között még ott diszlett a tegnapi estély irigyelt bálkirálynői jelvénye — egy égőpiros kamélia — reá volt borulva a zongorára ós csak halk sóhajai hallatszottak. Különben csend volt, kinos csend, mint mikor a vesztett boldogságot temetik, a test nem érez semmi fájdalmat, csak a lélek vergődik hangtalanul abban az emberfölötti gyötrelemben, melynek nincsenek megváltó könnyei. Egy betévedt aranyos napsugár meg nem érdemelt glóriát font a leány lehajtott feje körül, ott rezgett a kamélia rozsdás levelein, aztán ijedten újra kirebbent a függönyrésen — ós a szobára borongó homály szállt, mint ködös, őszi napokon. — A tegnap és ma között mintha egy ezredév állana! — szólalt meg újra a férfi kegyeletes emlékezet hangján. Ma először jöttem egyedül, Zoltán nélkül, a kit megbűvölt szívtelen kacérságaf Itt voltunk a közelmúlt minden átkos napján ós én botor megadással vártam, hittem, hogy az ön leányos könyörülete végre is rést enged azon a bűbájos varázshálón, ' melyben szegény fivérem a szerelemtől ittaj san vergődött. Érző szívvel játszani a 1 a! c s o n y kedvtelés, de a szerelmet színlelni még nemtelenebb! . . . A leány összerezzent és megmozdult. Egy pillanatra látni lehetett vonagló ajakát, mely ugy össze volt szorítva, hogy vér serkedt a fogak alatt, de a mosolygó szép szemek zárva voltak; álom szállt reájuk, egy percnyi álom, mely alatt végigszenvedte az örökkévalóság összes kínjait. Egy férfit lát képzelete, aki ragyogó szemekkel esdekli a szei-elem négyesét, a miről a gyermekbálak bajusztalan lovagjai is tudják, hogy együtt táncolása kölcsönös szerelmi vallomás, de kikosarazása a felajánlott szív halálos Ítélete. ü.da könnyedón nevet ós megtagadja, aztán váltanak még néhány udvarias, hideg szót — és a leány könnyedón elfordul, a párok pedig lejtenek tovább, de halk gyászinduló zenéje hallszik, mintha sírból jönne, aztán lövészaj reszked a légben ... és az álmodozó Adában a lelkiismeret egy éles, szivetrázó sikoltással felriad. — Kegyelmezzen! Kegyelmezzen! és arcát elöntötte a könnyözön. Minden vádoló szava gyilkos sebet ejt! — nyögte aztán alig hallhatóan —- meg fog ölni! .. . — Nem az a szándékom! — mondta a férfi hideg, elutasító kézmozdulattal, mintha undorodnék az eszmétől, — bár ha tehetném, kegyetlen bosszút állanék, de ha igaz az, hogy méltányos átok megfogan, akkor kegyed el nem kerüli, a miért egy nemesen érző szivet könnyelmű kacórságával a halálba űzött. Éljen soká! nagyon soká! — de a viszontszerelem verőfénye soh'se melegítse fel szivét, hadd fázzék, dideregjen az egész hosszú életén keresztül ; ne legyen egyetlen emléke, a melynél gondolata vigasztalódva megpihenjen; kísértse örökké a végzetes báléj története ós ettől a rémtől legájtatosabb imái se nyújtsanak menedéket — és szeressen ! szeressen olyan emésztő, vad szenvedólylyel, a minő csak ilyen ördögien kegyetlen, csalta szívből gyulladhat ós az, akiért lángolni fog, vesse meg az ön szerelmét, irtózzék az ön közelétől! . . . A férfi hirtelen megfordult és mintha mérgezett volna a lóg, kirohant a szobából. Ada erőtlenül néhány lépést tett utána. — Már megfogant az átok! ... — sóhajtotta halk panaszhangon — hisz rég téged szeretlek! . . .