Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-02-07 / 11. szám

mennyiben az változatosabb ós az egészség követelményeinek megfelelőbb lesz. Igaz, hogy a konyha-kertészet igen jó ós elég nedves, vagy legalább könnyen nedvesíthető földet kiván, de van ilyen földje elég az országnak a Duna, Tisza és a hármas Körös vidékein. Azon földek, melyek állandóbb mocsarak és belvizek által gabonatermelésre alkalmatlanokká vannak téve, a természet által is konyhakertészetre vannak predesztinálva, mert eléggé termékenyek és mivel a viz kisebb, sekély csatornák által könynyen szétverethető, öntözésre felhasználható. Igaz, hogy a mely f'öldmives buzit fcec- ( Bojkott. Budapest, február 6. (Saj. tud. táv.) Bécsi távirat jelentése szerint az ottani marhakereskedők elhatározták, hogy hétfőtől kezdve magyar marhákat nem vesznek. A magyar marha bojkottját L u ó g e r polgármester is támogatja. Esküdtszéki tárgyalások. — Három bünügy. n. gyulai kir. törvényszéken hétfőn délelőtt ült össze a februári időszakra kisorsolt esküdtszók, hogy Ítéletet mondjon három bonyodalmas bűnügyben. A felolvasott vádirat szerint S z n o p e k György és hót társa, csorvási legények a büntető törvénykönyv 306. §-ába ütköző, halált okozó súlyos testi sértés bűntettével és a 308, §-ba ütköző súlyos testi sértés bűntettével vannak vádolva. A mult évben ugyanis a csorvási Rudolf-majorból nyolcan átmentek a Károly-majorba, bálba. Ott verekedés közben botokkal annyira elverték Őze Ferencet, hogy még aznap meghalt, G 1 o z i k János pedig 24 nap alatt gyógyuló súlyos testi sértést szenvedett. Ezután a vádlottakat hallgatta ki az elnök. TVTt.~I melt, az nem kertészetre é.mindenesatre vesen Xt r at a konyhanem is ért hozzá. A kezdet nehéz. E tekintetben ugy a jxz első ügy cs>rvasi parass verekedé: é'öői származott, rneh, renc halálával és G1 ozi -legények j . Öze Fe-j lános sulvc k( iiü.ínyiv, mint -i güzflasiig! •"-•gyesiiletekre várakozik ugy. a kezdeményezés, mint az irányadás feladata. Alkalmas vidékeken feltétlenül szükséges, hogy ugy a kormány, mint a gazdasági egyesületek által kisebb minta-konyhakertészetek és ezenfelül kertésziskolák létesíttessenek. Ha a konyha-kertészet meghonosul, a kisebb darabokra felosztott kisbirtokok a mindinkább szaporodó földmives-családok tagjai kezében megmaradhatnak ós elég ió exisztenciát biztosithatnak Különben is a magyarnak nem lehet nagyobbszerü ideálja, mintáz egész NagyAlföldnek gazdasági szempontból való csatornázása. A ki ezt megvalósítja, az oly nagyszerű alkotást hoz létre, mintha aNagy-Alföldet még egyszer akkora területűvé tette volna. Mert az öntözött Nagy-Alföld termékeny földje és a napnak különösen julius —augusztusi nagyfokú energiája csodaterméseket hozna létre, ai állattenyésztést is eddig nem is képzelt magas fokra emelhetné. Ekkor lehetne csak igazán mondani, hogy Magyarország teijel-mózzel folyó ország. Az alföldnek általános csatornázása ma még utópiának látszik, de bizony ennek okvetlenül be kell következni ós hiszem is, hogy be fog következni, mert a lakosság folytonos szaporodása elkerülhetetlenné fogja tenni. Máday János. A „Békésmegyei Közlöny" táviratai Miniszterek Bécsben. Budapest, február 6. (Saj. tud. táv.) Széli Kálmán miniszterelnök és Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter ma hosszasan tanácskoztak Bécsben Kállap közös pénzügyminiszterrel a bosnyák vasutak dolgában. >v-rüvégzoíiótt IIf-i.Jön egész nap tárgyalta az esküdtszék ezt a rendkivül bonyodalmas ügyet, melynek homályosrészleteit azonban az elnöklő biró: V. Szakin áry Arisztid nagy tudása és éles szeme mégis megvilágította a bizonyitási eljárás során. Ebben az ügyben kedden délután hirdették ki az Ítéletet, aztán megkezdték a másik tárgyalását. A második ügy sokkal súlyosabb : apagyilkossággal volt vádolva Kovács Bálint orosházi legény, ki anyja védelmében egy doronggal leütötte az apját. Szerdán került a sor a harmadikra, egy rendkivül érdekes, de kényes részletekben szerfölött bővelkedő lopási ügyre. Jónás Dániel gyulai lakos és valami D ó s i Julianna nevü asszony-személy a vádlottak ebben az ügyben, mely igen sokban hasonlatos a csabai Zsilák-fóle esethez, csakhogy itt az áldozat nem az életével, hanem csak egy csomó pénzzel fizette meg az idillt. E két utóbbi ügyről legközelebb számolunk be, az elsőről alább következik a tudósítás. Az alaknlás. A tárgyalást mint elnök V. S z a km á r y Arisztid kir. törvényszéki biró vezette, szavazóbirák voltak : dr. T h o 11 István és Hubay Lajos. jegyzőkönyvet Vandlik Vendel aljegyző vezeti. A vádat Tóth Ferenc kir. alügyész képviselte, hivatalból kirendelt védő dr. Frankó László ügyvéd. Szakértők : dr. SteinerZsigmond, dr. G,remspjerger Ferenc ós dr. Berkes Sándor orvosok. Mint magánvádlók Őze János, Öze Jánosné és G 1 o z i k János vannak jelen. Miután az elnök a vádlottakat ós tanukat az általános kérdésekre kihallgatta, az esküdtszék a következőkép alakult meg: Rendes esküdtek: Sin Sándor, Püski János, Gellay I. István, dr. Kincses Imre, Debreczeny Károly, Francisci Mihály, Bor Mihály, dr. Pándy István, Keller Imre, Konkoly Jenő, Szokolay Gergely, Pollák Kálmán. Pót-esküdtek: Szalay József, Pohl Gábor. e k Uyörgy a,z első vádlott Elmoiidirt «-?/ 'j'setét. Hornyán János hivta őket a Károly-majorba bálba, azt is mondta, hogy ott van egy haragosa: Glozik, a ki meg akarja verni. Összebeszéltek, hogy nem hagyják magukat, vittek botokat is. Hornyán adott egy vasas-botot, n. mint odaértek, Hornyán megszólította Glózikot: — Úgy hallom, komám, meg akartok verni? Amaz, mindjárt ütött, elfújták a mécset, neki hárman rohantak, ő csak egyet ütött meg, de az elesett mindjárt. Többet nem tud. Dudás Dezső szintén ugy adja elő az esetet. Neki is Hornyán adott egy szeges botot A verekedésben megütött egy legényt, de nem tudja kit. H o,r n y á n János eleinte mindent tagad. Ő oda járt a Károly-majorba egy lányhoz, de nem hívott senkit, AZ egész cselédség meg volt hiva a bálba. Glózik a bálban őt megtámadta, de ő nem bántott senkit, se Glózikot, se Őzét. Bot se volt nála. Sznopek ós Dudás szemébe mondják neki, hogy hivta őket és kérte, hogy védjék meg; bot is volt nála. Azt is mondta, hogy ő lesz felelős mindenért. Hornyán János beismeri, hogy ő Glózikot fejbe verte, el is esett. Őt már előbb kétszer megverte Glózik, most vissza akarta adni a kölcsönt. Özét, azt hiszi, Sznopek ütötte le, de nem látta. Seben András, 10l-es baka, feszes haptákban áll s katonásan felelget. Azzal kezdi, hogy igenis bűnösnek érzi magát. Glózik öt fejbe verte, erre ő is ütött, csapott rá vagy tízszer, nem tudja, hogy minden ütés érte-e, de valószínűleg kapott a fejére. Sznopek mondta, hogy Özét valószínűleg ő ütötte meg. A vádlottak kö zött ez a legrokonszenvesebb. Látszik, hogy katona: egyenesen és őszintén felel minden kérdésre. Kecskem éti János beismeri, hogy ő adta a botot Sznopeknek. A verekedésben nem vett részt, nem is látta. Bot nem volt nála. Lukoviczki György csak a bálba ment, nem akart verekedni, nem bántotta senki, ő se bántott senkit. Hornyán János mondta, hogy ne féljenek, ő lesz felelős mindenért. Fehér György nem verekedett, de kapott egy ütést. Elment mindjárt, nem látta a verekedést. A kit megvertek. Az első tanú Glózik J átios, akit a vádlottak elvertek. Azt állítja, hogy Hornyán János kezdte a verekedést; őtet ugy fejbe ütötte, hogy mindjárt elesett, eszméletét veszítette s a tová»biakról nem tud semmit. Ugy vitték be a ssobába. Özét nem tudja ki ütötte meg. Hirom hétig feküdt, jobb szemére egészen megvakult. Kártérítésül 100 koronát kér. T h o 11 biró: Hogy került & verekedésbe Öze? Tanú: Nem tudom. Őze táncolt, mikor Hornyán odajött hozzám. Frankó dr védő : A szemének azelőtt nem volt baja ? Tanú: Ne i — Bot magáDál nem volt? — Nem. Nem is ütöttem senkit. — A lámpát ki oltotta el ? — Nem tudom. — A többi vádlottak közül kit látott? — Senkit. Keller Imre esküdt intéz még kórdóseket a tanukhoz, majd a vádlottak állítják, hogy volt Glóziknál bot és ütött is Hornyán Jánosra. A tanút megeskették. A tárgyalást ekkor az elnök délutánra halasztotta. Tanuk. Délután a tanukra került a sor. Uhlár Mihály azt látta, hogy Hornyán belekötött Glózikba, de többet nem látott, mert a lámpa elaludt. Kecskeméti Mihály súlyosan vall Hornyán Jánosra. Hornyán előbb vele fogott kezet, aztán megszólította a mellette álló Glozikot s mindjárt fejbe is vágta. Őzét bottal fejbe -ütötte valaki, de nem tudja ki. Hornyán persze tagad, de a tanú szermébe mondja Kis Kálmán, tizenhatéves gyerek, látta, hogy Hornyán ütött Glozikra. Öze valakivel huzakodott, azután az fej bevágta. Krnács Márton ugy vall mint az előbbiek, terhelően Hornyánra. — Szabó Károly, Szabó Ferenc, K o n d a c s András, M ih á 1 k a András, V r e z g ó András, P a u1 i k Pál, Mihalka/s-'-' Barát Márton szintén ugy v , oóbb-kevesebb eltéréssel. Ezután érdekesebb fordulatot vett a tárgyalás : a báli hölgy-koszorura került A sor. Sorra léptek elő a csorvási magyar lányok, ünneplőben kiöltözködve. Tizennyolc-husz éves, nagyobbrészt igen csinos lányok, feltűnően értelmesebben ós bátrabban beszélnek, mint a legények. Sárközi Zsuzsanna, az első női tanú, bátran felelget. Határozottan állítja, hogy Hornyán kezdte a verekedést. Látta mikor Öze elesett, de nem tudja ki ütötte meg ; még vissza is jött ós még egyet ütött rá. Bella Julianna, Bella Mária, Nagy Julianna, L i p t á k Erzsébet, K u n s t á r Mária nagy egyhangúsággal vallanak. Azt látták, hogy Hornyán belekötött Glozikba, de az ütést nem, mert akkor már elszalad cak. Panaszosok. Öze János, az agyonvert legény öreg apja az esetről semmit se tud. ^ fia megöléséért 1000 korona kártérítést kér, temetési költségek fejében 100 koronát. Az elnök megkérdi a vádlottakat : — Nem sokallják a költséget? — Sokalljuk, mert pénzünk nincs. Vilma, Marz Irén, Miklya Z. Jucika, Michnay Teréz, Patay Jucika, Rosenthal Mariska, Szalay Ágnes és Margit, Stojanovits Ilona és Sárika, Schossberger Margit, Tausz Giza, Wallinger Mariska (Békés), Zsilinszky Berta. Na, csakhogy idáig vagyok ! Szép tőlem, ha ennyire is képes voltam, mert még most is fáradt vagyok egy kicsit, még most is kóvályog a fejemben a báli hangulat . . . olyan rózsaszínű izé ... de ez nem tartozik a nagy nyilvánosság elé, csak annyit mondok még, hogy derék emberek a tisztviselők, a kik ilyen szép mulatságot rendeztek ós azt hiszem minden leány a ki ott volt ezt mondja, a ki peclig nem volt, sajnálhatja hogy otthon maradt. Viszontlátásra — a kalikó-bálban ! A mama leánya. Még nines későn. Irta: Jane Azur. (Elegáns ssoba ; a kandollóban parázsló tűz. Az asszony huszonötesztendős, szőke, nagyon szép, karosszükben ül, elgondolkozva, az ölébe csukott könyv. A férfi harmincéves, nagyon distingvált külsejű, az asztalnál ül s újságot olvas.) A feleség (halkan): A.Z élet mégis csak mulatságos ! . . . A férj (feltekint): Nem mondhatnám... A féleség: Természetesen! Csak egy szót kell mondanom, hogy ön az ellenkezőjót állítsa . . . A férj: Bocsánat! Meg tudná mondani, hogy mit talál olyan mulatságosnak az életben? A féleség: Ezerféle dolgot! Először is a magam szórakozásait, aztán pedig a mások gondjait . . . A férj : Áldott jó sziv ! A feles.óg: Éppen olyan, mint az öné, azzal a különbséggel, hogy én sokkal őszintébb vagyok s bevallom az önző voltomat! A férj (szárazon): Nem is volna könnyű eltitkolni . . . A féleség: Lássa, abban a pillanatban, mikor kiszaladt a szájamon az a megjegyzés, arra gondoltam, hogy már három éve, hogy házasok vagyunk. Három évvel ezelőtt még nagyon szeretett ... ne tagadja. En is szerettem. S egyszerre, senki sem tudja, hogy miért, a szerelem elröppent, illúzióival együtt . . . A férj : S ezt találta mulatságosnak? A feleség: Igen. A férj: Nincs igaza. Szomorú dolog ez. A feleség: Hm. Tudja-e, hogy rég nem mondott már nekem ilyen szeretetreméltó dolgot ? A férj (nagyon hidegen): Nem akarok szeretetreméltó lenni. Csak sajnálkozom. A feleség (ránéz a férjére): Nézze csak ! Nagyon ritkán esik meg, hogy igy együtt elbeszélgethetünk. Ma ön a rossz idő miatt úgyis kénytelen itthon maradni, nem használharnónk fel ezt az alkalmat, hogy nyíltan és őszintén feltárjuk egymásnak azokat az okokat, amelyek távol tartanak egymástol bennünket ? A férj (összehajtogatja az újságot): Rendelkezésére állok ; kezdje el! Feleség: Jobb szeretném, ha előbb ön. . A férj : Jó! . . . Egyébbként, azt hiszem, hogy a mi a legjobban elidegenített egymástól bennünket, a mindennapi érintkezés volt. Azok a hibák, melyeket kölcsönösen felfedeztünk egymáson. A féleség: Meglehet. A nézeteink nagyon is ellentétesek, a karakterünk nagyon is külömböző . . . Nekem például jó szivem van, önnek meg semmilyen sincs. Önző s bármit mondjon is, én nem vagyok az. A férj (gúnyosan): Folytassa csak, kérem. Ezek az apró részletek igazán érdekesek. A feleség : De csak nem fog megharagudni ? A. férj : En egy cseppet sem ! Ellenkezően . . . A feleség: Tehát: Ön gőgös, még pedig a legnagyobb mértékben. Csak a nagyvilágban szeret élni, udvarol jobbra-b lra, anélkül, hogy eszébe jutna, hogy néha nekem is mondjon egy-eg • jó szót. Legalább is másfóiesztendő óta igy van . . . (elhallgat.) A férj : Végzett ? A feleség : Igen. A férj (feláll): Tehát most rajtam a sor ? Hallgasson meg: nekem van szivem, önnek nincs ; bennem megvam a meggyőződés bátorsága, önben nincs. Önző, s bármit mondjon is, ón nemvagyok az . . . .a. feleség (haragtól kipirult arccal) : Ez már mégis csak sok ! Gúnyolódni akar ? férj : Eszemágában sincs. Kimondom, amit gondolok. Ezért csak nem haragszik meg ? n. feleség (ironikusan): En ? Egy cseppet sem ! Ellenkezően . . . A férj (mosolyogva hajtja meg magát) . El kell ismernem, hogy ön szép, szellemes és okos. A feleség : S ón kijelentem, hogy önben szintén megvan mind ez a jó tulajdonság . . . a férj : Nagyszerű 1 Most már csak azt kell kiderítenünk, honnan van, hogy ma ilyen szépen egyetértünk . . . A feleség : Két esztendő óta először. Mert lássa, éppen két esztendeje, hogy önön a legelső . . . hogyan is mondjam . . . nem kellemes vonást vettem észre. A férj : Ugyankkor tettem önön ón is ezt a megfigyelést. A feleség : Pedig egészen jelentéktelen dolog volt. Nem tudom, emlékszik-e még az öreg Mathurinre ? A férj : Hogy emlókszem-e ! .a feleség: Mikor láttam, hogy ez a szegény ember könyörög önnek, hogy várjon még egy kissé, nedobja ki a bérletből, mikor csaknem tórdreborulva esengett, a gyerekeit s a nyomorúságát emlegette, s ön mégis hajhatatlan maradt : engem olyan különös érzés szállt meg. Mit vétett az a szegény ember ? Ő volt a hibás, hogy a rossz aratás miatt nem fizethette a bórt ? A férj : Igazán a szdvam is elakad! Mig Mathurin ott könyörgött, ön olyan közömbös arcot mutatott hogy ón szinte összeborsóztam töle ! . . . Bizonyára megkönyörültem volna azon a szegény emberen, ha ön csak egyetlen egy szót szól, hacsak a szemével int! (Tompán.) De nem akartam gyengébb lenni egy asszonynál . . . A feleség: S ón, ón

1; aki alig birtam visszafojtani a könnyeimet, nem mertem semmit sem szólni . . . Tudja mit tettem másnap ? Ötszáz frankot küldtem a szegény öregnek s megígértem neki, hogy minden esztendőben annyit kap. A férj : S ón még ugyanaznap elmentem a jegyzőhöz s ezer frank évjáradékot biztosítottam Mathurinnek. (Megütközve tekintenek egymásra.) A feleség: ^ másik dolog, a mely önben felháborított, a hallgatása volt, mikor tavaly Dalmasóknál D'A.ncel s Jaz az orosz kalandor . . . Istenem hogy is hívták . . . olyan csunyául magtámadta legjobb barátainkat Briveséket. A férj : Az ön dolga lett volna felelni. Az asszony mindig jobban megtalálja a szavak mórtókét s rendet tud csinálni, anélkül, hogy sértene. En is nagyon haragudtam, az ön hallgatása miatt. A feleség : Ne g ndolja, hogy később