Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-06-20 / 49. szám

XXVIII. évfolyam Békéscsaba, 1901. Csütörtök, junius hó 20-án 49. szám mm BEKESMEGTEI EOZLONT POLITIKAI LAP. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI Dl J: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. - Negyedévre 3 kor. - Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Parlamenti és társadalmiillem. Budapest, jun. 18. Az elintézett Rakovszky-Kubinyi afférben tulajdonképen nem az a fontos, hogy ki mennyi sebet kapott ebben a furcsa duellumban s ki győzte jobban gorombaságokkal, hanem a fontos és lényeges az, hogy az efféle vitatkozások a magyar parlamentben egyáltalán előfordulhatnak. A politikai helyzetből s a pártoknak egymáshoz való viszonyából nem lehet kimagyarázni ezt a jelenséget, mert már jó ideje, hogy a Sipkaszorosban minden csendes. A baj forrása mélyebben fenekük. Magában a társadalomban. A parla mentben megnyilatkozó vitatkozási hang nem egyébb, mint hü visszhangja a társadalmunkat szabályozó szociális szellemnek Ha a család, a klub és a szocietás reagálna az ilyen hang ellen, képviselőink bizonyára ovakodnának e hang használatától Ellenkezőleg, mert jól tudják, hogy a nagyközönség nem itéli el ezt a hangénemet, nosza, hát éljünk vele, akitől ahogy telik! Szeretünk azzal dicsekedni, hogy kulturnemzet vagyunk, hogy történelmi missziónk: átplántálni a nyugat műveltségét a keletre. Nagy ambíciónkban azonban felejtjük, hogy nagyon sok tekintetben magunk is rászorulhatunk még ennek a nyugoti civilizációnak a melengitő sugaraira. ) o'leg, ami a társadalmi illemtudást illeti, nagyon elmaradtunk a nyugati népek mögött. Nálunk az emberek nem tudnak sem járni, sem beszélni. Még a legközönségesebb dolgokról is ha foly a társalgás, az emberek folyton kiabálnak s olyan széles gesztusokat végeznek, hogy valóságos hadonázásnak mondható. Az utcán minden harmadik lépésnél beleütközünk valakibe. Kitérni senkisem akar vagy ha akar, ügyetlen a szándéka végrehajtásához. Annál nagyobb ügyességet fejtünk ki a villamos kocsik és a vasúti kupék megostromlásában. Hány családban uralkodik olyan hang, mely nemesítő hatással van a gyermek zsenge lelkére? Különösen sajnos, hogy az anyák és hitvesek nem tudják míg a lady szó igaz jelentőségét. A nőnevelés vagy inkább a nő oktatása nagy lendülelet vett. Polgári iskolák, női kereskedelmik, leánygimnáziumok és egyetemi oktatás irányítják a fiatal leányok értelmi kiképzését s épp most olvastuk, hogy uj s helyesebb alapra fektetik a női oktatást Nem kívánunk e helyen a kilátásba helyezett reformmal bővebben foglalkozni, de különösen fontosnak tartanok, hogy reform kapcsán uri nőket neveljünk a fiatal leányokból. Ez alatt azonban nem azt értjük, hogy úrias és helytelen passziókra, költekezésre és fényűzésre tanítsák meg leányainkat Ez irányban ugyanis messzebb mentünk, mint szabad lett volna. Mi olyan nők nevelését óhajtjuk, akik finomult Ízlésükkel javitólag, finomitólag és nemesitőleg hatnak eldurvult családi és társadalmi életünkre. Ha elérhetjük azt, hogy ezek a serdülő leányok mint anyák és hitvesek jobb modorra tanítják majdan férjeiket s a mi fő: gyermekeiket, akkor az emberek nem lesznek többé oly szegletesek, amilyenek most. Lépten-nyomon nem fogunk egymásba ütközni; hang és modor tekintetében pedig teljesen át fog alakulni a magyar társadalom. Az a durva tónus, az a társadalmi faragatlanság, melylyel most a csal'dok legtöbbjénél és még inkább az utcán találkozunk, lassan lassan szelídebb, nyugati modornak fog helyet engedni. Ma ugy vagyunk, hogy a jobb nevelésű ember nemcsak a kávéházban, de még a jobbnevü klubokban sem érezheti magát otthonosan, környezetének társa dalmi fogyatkozása miatt. Ha mindenütt csak durvaságot és Ízléstelenséget tapasztalunk, mi ala pori kivánhatnók a parlamenttől, hogy fölemelkedjék az angol alsóház nívójára? A magyar képviselőházban dívó tónust és modort nem helyeselhetjük, de objektivitásunkból folyólag ki kell jelentenünk hogy mindennek nem a a parlament, hanem maga a társadalom az oka, melynek köréből kerül ki a parlament s a mely létrejötte után is a legszorosabb érintkezésben marad ezzel a társadalommal Ha tehát javítani akarjuk a parlament színvonalát, mindenekelőtt át meg át kell gyurnunk magát a társadalmat. Kétségtelen, hogy a képviselőház maga is sokat tehet abban az irányban, hogy vitatkozásaiban és a képvise löknek egymással való érintkezésében a finomultabb és tisztultabb hang és jobb modor jusson kifejezésre A képviselőház ujabb időben anynyi reformot hozott ép abból a célból, hogy a maga etikai színvonalát emelje, hogy nem ártana, ha e dicséretes törekvések kiegészítéséül, most már a parlamenti illemtudás tekinte tében is elszánná magát uj ösvények taposására. Ezt az illemtudást, sajnos, nem lehet az inkompatibilitás módjára tör vénybe és paragrafusokba foglalni, mert, ha ez lehetséges lenne, Széli Kálmán bizonyosan rnár rég rákényszeritette volna a Házat az illemkódex megteremtésére. A Békéscsabai Muzeum-Egyesület közgyűlése. Vasárnap délután tartotta évi rendes közgyűlését a Békéscsabai Muzeum-Egyesület. Hogy ez alkalmat, midőn összes tagjait összehívj a s vendégként szivesen látja városunknak intelligens közönségét, minél ünnepiesebbé és tartalmasabbá tehesse, az egyesület vezetősége fölkérte nagyérdemű védnökét: Zsilinszky Mihály államtitkárt és dr. R é t h y Lászlót, a Magyar Nemzeti Muzum tudós őrét, tudományos előadasok tartására. A vendégek. R é t h y László egy nappal hamarébb érkezett városunkba, hol egykor — épen 25 éve — mint általánosan kedvelt tanár működött Domer Lajos polg. leányisk. igazgatóval ós dr. Zsilinszky Endre egyházmegyei felügyelővel. Vasárnap délelőtt érkezett Zsilinsz ky Mihály álllamtitkár, kit az egyesület tisztviselői fogadtak és szivből üdvözöltek a vasútnál. A pesti vendégeket s az egyesület tisztikarát Varságh Béla elnök látta szivesen ebédre vendégszerető házánál. A közgyűlés. A közgyűlés délután 3 órakor kezdődött a Rudolf-főgimnázium torcsarnokában nem nagy, de válogatott közönség jelenlétében. A hivatalos asztalnál az előadók s az egyesület tisztikara foglalt helyet ; a közönség soraiban jól esett ott látuuuk vármegyénk érdemes és népszerű alispánját : ur. F áb r y Sándort ós dr. Bodoky Zoltán vármegyei főjegyzőt. A közgyűlést az egyesület fáradhatatlan, buzgó, tevékeny elnöke: Varságh Béla nyitotta meg, lendületes beszédben üdvözölvén a vendégeket és a közönséget. Utána Zsilinszky Mihály felolvasása következett. Az eiőadó nemcsak mint nagyszabású tudós szólt Csaba nevéről és régi lakosairól, hanem mint hü fia e Békésmegyei Közlöny tárcája. Csaba nevéről és az itt lakott népekről. Irta: Zsilinszky Mihály. I. Ha igaz az, amit egy régi államférfiú mondott, hogy „boldog az a nép, melynek évkönyvei unalmasak": akkor a mi Csabánk valóban boldog lehet; mert ennek évkönyvei alig jegyeztek fel oly eseményeket, melyek igényt tarthatnának az ország közérdeklődésére. Csaba, amennyire adataink terjednek, sem a régi korban, sem az ujabb időben nem volt sem politikai, sem társadalmi, sem vallási, sem közművelődési nagy eseményeknek színhelye. Határában nem vívtak országos érdekű nagy csatákat; nem emeltek évezredekre szóló nagy építményeket, sem várakat, sem fejedelmi palotákat. Szóval: a mi városunk a közfelfogás szerinti hírességre soha sem emelkedett. Ha e vidéken az őskorból valami emléket akarunk látni, kénytelenek vagyunk azt a föld alatt keresni, ahol nem bántotta se a tatár, se a török. Ami a föld felett emberi mű gyanánt egy ideig fenállott, amiből következtetést vonhatnánk a régi lakosok foglalkozására, szokásaira, erkölcseire es vallására, nyelvére ós viseletére, szenvedéseire ós mulatságára, azt elpusztította a vad ellenség. Ily körülmények között nem csoda, hogy a történetírók nem igen érezték magokat ösztönöztetve Csaba történetének megírására. Mert ki törődnék az olyan múlttal, amely nem fénylik és> ki érdeklődnék az olyan tettek iránt, melyek ismeretlenek ? ! Az alföldi városokról századokon át az volt a közhiedelem, hogy nem volt figyelemre méltó szerepük; azért nem jegyezte fel senki történeteiket. A nemesi gőg és tudatlanság korszakában általában úgy gondolkoztak az emberek, hogy a parasztoknak, a jobbágyoknak még ahoz sincs joguk, hogy valaki feljegyezze sorsukat. A nemesi vérből származott földes urak, az összes politikai ós emberi jogok kizárólagos élvezői, egész a XIX. század közepéig, teherhordó baromnak tartották a köznépet, melynek értelmi ós kedélyi világa senkit sem érdekelt. Csak a jobbágyság megszűntetése óta van történeta a népnek is, — csak ujabban kezdjük felismerni, minő fontossága és becse van azoknak az alföldi városoknak, melyekről hosszú századokon át megvetőleg csak úgy beszéltek, mint nyomorúlt „paraszt fészekről." Csaba is ilyen alföldi jelentéktelen parasztfószek volt, melynek földesurai távol vidéken vagy külföldön laktak sokáig, tanúbizonyságául annak, hogy nem sokat törődtek népüknek jólétével. Még a történetírók is azt hitték, hogy csak a fejedelmek története ér valamit, — hogy csak a véres harcok jelenetei érdemlik meg tollúknak fáradságát. Ujabb időben azonban, kivált a természettudományok fellendülése óta, azon nézet emelkedett érvényre, hogy valamint a természetben nincs semmi felesleges ós haszontalan, iigy a történelemben és az emberi életben sincs semmi oly csekély, aminek hatása ne lenne az egyetemes haladás előmozdítására. Minden község ós minden város népe kiegészítő része lóvén a nemzetnek, joggal tarthat számot arra, hogy fáradalmai, szellemi és anyagi törekvései, eszményei és aspirációi figyelembe vétessenek. Ma máiminden történetíró vallja, hogy az ország történelmét helyesen ós méltóan megírni mindaddig nem lehet, mig nem ismerjük az ország egészét képező városok ós köz sógek részletes történetét. Ezeknek fejlődésében, szokásaiban, szabásaiban, közigazgatásában, törvénykezésében, adózásában, kereskedelmében, iparában, mezőgazdaságában ós szellemi kultúrájában lehet csak látni és megismerni a nép igazi éle tót, szellemi és anyagi képességeit. Ez a helyesebb felfogás birt engem arra, hogy ennek a mi igénytelen városunknak a múltjával foglalkozzam ; dacára annak, hogy e foglalkozás talán sokak előtt unalmasnak ós hálátlannak fog látszani. Szeretném a jelen nemzedéket megismertetni őseink ós apáink tetteivel ós gondolkodás módjával. Fötörekvósem, hogy amennyire a rendelkezésemre álló történelmi adatok lehetővé teszik, világos ké pet nyújthassak városunk ősi kezdetéről, nevéről és első birtokosairól. Fel akarom tüntetni a szegény nép viszonyát hajdani földesurához, aki sok tekintetben védője és oltalmazója. de többször valóságos zsarnoka és hóhéré volt. Nem fogom mellőzni szellemi és erkölcsi életének nyilvánulásait sem, melyekben lelkének világa nyert tisztább kifejezést ; ós melyek századokon át, sok változáson menvén keresztül, megmutatják a közművelődési haladásának útját egész a legújabb korig. Bizonyára érdekes volna tudnunk : miféle nép lehetett az, amely az első kunyhót építette azon medrek partjain, melyeket egykor folyó yizek hullámai mosták s melyek ma már szántóföldeink mélyebb ereit képezik. Hányféle nép lakhatott itt, rövidebb ós hosszabb ideig, például a magyarok bejövetele előtt? Honnan kapta nevét az első telep, melyet Csabának hivtak? Ki volt az első ember, aki ezt a nevet viselte, ós a ki ezt a földet sajátjaként birta? Kik voltak vérrokonai ós utódai; ós minő viszontagságokon ment keresztül az első falu, melyből végre a mai nagy ós virágzó Békéscsaba nőtte ki magát ? Ezekre a kérdésekre óhajtanék ón jelen igénytelen müvemben megtelelni, hogy szülővárosom iránti szeretetem tanuj eléül ezzel is ébresszem polgártársaimban az önbizalmat és a további haladásra való törekvés nemes hajlandóságát. Mert azon meggyőződésben vagyok, hogy igaza van azon régi római történetirónak, aki azt mondotta : nem tudni, mi törtónt születésünk előtt, annyi mint örökké gyermeknek maradni! A gyermekkorból kiemelkedve, kutassuk tehát a régi dolgokat ; keressük fel őseink emlékeit ós tiszteljük a multat, mert csak ugy fogjuk megérdemelni a szebb jövőt. -- Folytatjuk. — A kutya. Irta: Lovlk Károly. Az erdő közepén álló, gombafödelü kis vityilló előtt két kerekű vadászkocsi állott meg, amelyről egy magas, körszakállas, vörhenyes hajú fiatal ember ugrott le. — Itthon vagy Gyömbér ? — kiáltotta be az udvarra, amelyet ritka sássövóny határolt. — Nyiss szaporán ajtót Az ösmeretlen hangra pokoli ugatás volt a felelet. Egy tucat kutya különböző fajtájú, eszű ós korú nekiágaskodott a kerítésnek és kiteszitert nyakkal csattog-