Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-06-20 / 49. szám

városnak, kutatta a város nevének eredetét, mely a legnagyobb valószinüség szerint Csaba királyfival függ össze; majd a régen itt lakó népekre vonatkozólag nyújtott felvilágosítást, miközben szépen ragyogtatta fényes történeti tudását. A tudós, tanulságos és élvezetes felolvasást sokáig tapsolták. Közlését mai számunk tárcarovatában megkezdettük. R é t h y László a magyar faj ki alakulásáról értekezett. A kiváló tudós bámulatosan szóles látókörre helyezkedve boncolgatta tárgyát s az ember azt sem tudta, mit élvezzen inkább : gondolatainak irányát, mélységét e, vagy érdekes előadását. Sok szép gondolata közül alapeszmeként az domborodott ki, hogy a magyar fajnak nagy jövője van, dominálni fog teljesen e hazában s a mi korunk, mely telve van nemzetiségi és nyelvi ellentétekkel, csak átmeneti kor, melyet egy szebb idő fog követni, a midőn a magyar magába olvasztva a különböző elemeket, ki fogja egyenlíteni az ellentéteket. Tapsviüar jutalmazta a rokonszenves tudós előadását. Maros György főtitkár terjesztette elő ezután nagy körültekintésre ós tanulmányra valló beszámolóját: vonzó előadás keretében ismertette az egyesület életének legfontosabb mozzanatait. A mult évi zárószámadásból kiemelte, hogy a bevétel 1869 kor. 65 f., a kiadás 601 kor. 72 f., a maradvány 1367 k. 93 t. volt. A folyó évi költségvetést 2778 kor. 93 f. bevétellel és 2750 kor. kiadással kérte előirányozni. A tagok száma 130, alapító 5, rendes 103, pártoló 22. Indítványozta a főtitkár, hogy özv. gróf Batthány Ferencnó, szül. Trefort Editet válassza meg a közgyűlés tiszteletbeli tagjául, az egyesület iránt tanusitost azon jóindulatáért, hogy négy becses Murillómásolatot adományozott a muzeumnak. A közgyűlés az indítványt egyhangúlag határozattá emelte. Bálás Adám muzeumi igazgató adta elő ezután jelentésót a muzeum gyűjteményeiről. Komoly lelkesedéssel jelölte teendőit, ecsetelte a gyűjtemények gyarapodását s vázolta tanulmányútját az ásatások tekintetében, majd ásatását Tótkomlóson s felhívta a közönség figyelmét a nevezetesebb látnivalókra Mindkettőjüknek bőven kijutott az éljenekből, mit meg is érdemeltek, mert úgy Maros, mint Bálás munkálkodásának, lelkesedésének, ügybuzgóságának ós tudásának rendkivül sokat köszönhet ifjú egyesületünk. A közgyűlés V a r s á g h Béla elnök zárószavai ucán véget ért s a közönség általment a muzeum helyiségeibe, hogy a szépen elrendezett gyűjteményekben gyönyörködjék, mit elősegített a buzgó igazgató szakszerű felvilágosítása. Társas-vacsora. Este a Széchenyi-liget pavillonjában vacsorára gyűlt össze a vendégek tiszteletére városunk intelligenciájának nagy része, közte hölgyek is. A felköszöntők sorátK o r o s y László főjegyző nyitotta meg, ki politikai tartalmú beszédben Zsilinszky Mihály államtitkárt éltette, úgyis mint Csaba város jövendő képviselőjét. Zsilinszky Mihály szép beszédben megköszönte a személyét ért kitüntetést s találóan jellemezvén azt az átmeneti kort, melyben Csaba város most van a fejlődós utján, ennek intelligens közönségét éltette R e 11 Lajos dr. élénk tetszés mellett minden kulturális ós hazafias intézmény lelkes előharcosát: Varságh Bélát éltette. V a r s á g h Béla szokott szellemességével reflektált a félköszöntőre s Csaba város törekvő és áldozatkész népére ürítette poharát. Korén Pál ev. lelkész a fiatal tudóst : Róthy Lászlót köszöntötte fel. R ó t h y László kedves beszédben mondott köszönetet s üdvözölte régi ismerőseit. A társaság kitűnő hangulatban sokáig maradt együtt s élvezte P u r c s i zenekarának remek játékát. Á „Békésmegyei Közlöny" táviratai. Egán — Páris. Budapest, junius 19. (Saját tud. táv.) A képviselőház mai ülésén Barta Ödön meginterpellálta a földmivelésügyi minisztert, hogy miért mentette fel állásától Páris Frigyest, ki helyettese volt a rutén akciót vezető Egán Edének ? "Darányi Ignác azt válaszolta, hogy Páris Egán alá volt rendelve s Egán ellen valótlan vádakat emelt, de a vizsgálat előtt, junius 9-én lemondott állásáról. Lemondását junius 15-ón, a vizsgálat befejezte után elfogadta. Ugy Bartha Ödön, mint a Ház tudomásul vette a választ. Havazás nyáron. Budapest, junius 19. (Saját tud. táv.) Meránból azt a meglepő hírt sürgönyzik, hogy erősen havazik. A hóesés egész napon át tartott. Választási mozgalmak. Hentaller Gyulán. Nagyobbszab ásu fogadtatásban akarta részesíteni a gyulai függetlenségi párt Kossuthista árnyalata Hentaller Lajost, a kit felléptettek Bartha Miklós ellen s a ki vasárnap délután tartotta meg programbeszédét. Plakátok hirdették, hogy a párt vezetősége bandériummal, zászlókkal és zeneszóval fog kivonulni az állomásra Tehetős földmives gazdákból álló küldöttség jött Csabára, hogy a jelöltet üdvözöljék. Az ünnepélyes fogadtatást azonban elmosta a több órán át tartó nyári zápor. A kivonulás ennélfogva igen szerény méretű volt, néhány kocsi, a hány zászló, annyi ember és a bandérium képezte a sokadalmat. A nyalka parasztlegényekből alakult bándérium különben jól festett s kedvezőbb idő esetén hatásos kíséretet képezett volna. Egy praktikus ember mégis akadt közöttük — a bandérium vezetője. Patyolat gyolcs fehér ruhában, panyókára vetett mándlival, kalapjáról hosszan lelógó széles vörös pántlikával — esernyő alatt vezette a menetet. Oh szent civilizáció ! mit meg nem kell érni a magyarnak ! Hentaller Lajost Nóvery Albert fogadta az állomáson. Kíséretében voltak: 11 y é s Bálint, B a lo g h László, Papp Elek és D i e n e § Márton országgyűlési képviselők s Halász Lajos nagyváradi szerkesztő. Egyenesen a „Magyar Király" szállóba hajtattak, hol nem valami nagyszámú és a legkülönbözőbb pártállásu polgárok jöttek össze, hogy a képviselőjelölt beköszöntőjét meghallgassák. Hentaller tagadhatlanul szimpatikus egyéniség s ez alkalommal nem programbeszédet jött mondani Gyulára, hanem egyszerűen megköszönte választóinak jelöltetesét. Beszédét szzal a tisztelettel és figyelemmel hallgatták, melyet a közóletban szerepet vivő emberekkel szemben a gyulai nép minden alkalommal tanúsít. Különösen a Kossuth és Ugron-párt közötti különbséget fejtegette érdekesen s nem sok jót mondott Bartha Miklósról. Utána Illyés Bálint méltatta Hentaller érdemeit, D i e n e s Márton a Kossuthkultusz fontosságáról beszólt s Papp Elek ós Halász Lajos buzdították a választókat. A választókat azonban elhagyta a türelem, mikor Kovács Lajos pártelnök emelkedett fel szólásra. Beszédét Bartha Miklós becsmérlésével kezdte, a mi zajos közbeszólásokat provokált. Sok Barthapárti polgár volt jelen, kiket fölöttébb boszantott az, hogy a múltkoriban a pártelnök a hazafiság, testvériség ós egyenlőség nevében nyílt falragaszokon „lecsőcselókelte" őket. Ingerült hangon követelték : — Ne beszéljen ! Hagyja el a pódiumot ! Négy óv előtt ő is dühös Barthapárti volt, most miért változtatott párt állásán ? Szóval a gyűlés nem a legszebb akkordokban végződött. Kovács azonban egyet elért: a függetlenségiek alaposan összevesztek s a 48-as körből, melynek vegyesen voltak Kossuthisták ós Barthapártiak tagjai, az utóbbi árnyalathoz tartozók tömegestől kiléptek s ezzel a kör fenná'lása is kérdésessé válik. A választók egyrésze zavarban van, hogy melyik frakcióhoz szegődjók, furcsának találják azt a harcmodort, mellyel függetlenségi ember — függetlenségi embert kipellengérez. Hogy mindez nem a testvériség és egyenlőség nevében történik, az a legelfogultabb koponyában is megérthetővé válik. Jelölés Orosházán. Az orosházi szabadelvüpárt vasárnap délelőtt értekezletet tartott, melyen végre megtörtónt a jelölés. Bulla Sándor pártelnök előterjesztette T h é k Endre levelét, melyben kijelenti, hogy a felajánlott jelöltséget nem fogadj a el, amit sajnálattal vett tudomásul az értekezlet. A végrehajtó-bizottság javaslatára ezután egyhangúlag dr. Szalay József tb. főszolgabirót kiáltották ki az orosházi szabadelvüpárt jelöltjéül. A gyűlés után küldöttség kereste fel Szalay t, tudtára adván a jelölést. S z a lay köszönettel vette polgártársai bizalmát s a jelöltséget elfogadta. Vasárnap az orosházi választókerület összes községeinek szabadelvű választói n a S y~S y ü 1 ó s t tartanak, melyen Sz a1 a y József elmondja programbeszédét. Thék Endre levele. Rendkivül érdekes az a levél, melyet Thék Endre az orosháziakhoz intézett, kijelentvén, hogy nem fogadhatja el a jelöltséget. A visszautasítást igy indokolja meg : A szabadelvüsóg szolgálatában állottam mindig, de annak egyik sarkalatos következményét abban véltem feltalálni, hogy a nemzet közkincsét, mely a munkásságban rejlik, minden irányban fejleszteni kell és hogy a munka értéke is emeltyű legyen a társadalmi pozíciók eléréséhez. Fájdalom, itt is egy nagy kátyúba került parlamentünk, midőn a törvényhozás utján oda juttatta a nemzet igaz, becsületes munkás elemét, hogy a parlament tagja csak akkor lehet, ha vagy megfosztja a nemzetet az ipar terén elért előnyöktő^ otthagyva tudásával és anyagi erejével elért összes eredményeit, — melyek nem lehetnek csupán magán érdeküek, mert a nemzeti jólét fejlődésének minden ipartelep egy-egy láncszeme, — vagy ha megtagadna múltját, álnevek utján gyakorol a parlamentben befolyást idegen, a vagy magánérdekek előmozdítására. Az összeférhetetlenségi javaslat, a mely most van tárgyalás alatt, nem épen fényes világot vett iparpolitikánk esetleges fej leszthetésére; mintegy kizárva azon elemet, a mely ott eddig nem volt és tért hagyva a jövőre is annak, a mivel bővelkedik a múltban. Mindezek egybevetésével sajnálattal kell kijelentenem, hogy örök hálára kötelező egyhangú jelölésüket el nem fogadhatom. Nem akarok oly alapon szolgálatukra lenni, a mely alapot a magam részéről elitélek s igy jelen levelem kérem hálás köszönetemmel tudomásul venni azon kérelemmel, hogy hazafiúi jogaik legszebbikét oly férfiura ruházzák, a ki közgazdasági életünk teljes függetlenségének minden más érdektől menten rendithetlen hive. ÚJDONSÁGOK. A gyulai állami hivatalnokok mozgalma. A magyar állam tisztviselői országos mozgalmat indítottak, hogy sok tekintetben mostoha anyagi viszonyaikon a lehetőséghez képest segítsenek. A kezdeményező lépést a tordai állami tisztviselők tették meg s köriratilag felhívták az ország valamennyi vármegyéjében élő állami alkalmazottakat, hogy e mozgalomhoz csatlakozzék. tatta fogát a vendég felé. Most egy ostor csattant és a dögök hirtelen elhallgattak. — Erre az ut nagyságos ur — szólalt meg az öreg Gyömbér, illemtudóan emelve meg ócska vadászkalapját. - Tessék besétálni ! Azzal zsinegen húzta föl a sássövény egy részét, amely mint a vasúti sorompó emelkedett föl. Az idegen nevetett. — Hát az ajtót miért találták tel ? — Az ajtót ki tudja nyitni az okos kutya. — Ezt meg kikaparja. — Az én kutyám nem. Van abban becsület. — No a mi a kutyabecsületet illeti — felelt a vendég, aki egy kissé elfogultan nézett az öt körülszimatoló ebekre — a kérdés még nincs elintézve. De nem zárnád el ezeket a dögöket ? Gyömbér sátorformáju szemöldöke alól egy kis ideig ránézett a fiatal emberre, aztán így szólt. r— Él is zárhatom őket, ha félni méltóztatik. Takarodjatok a fészerbe ! A kutyák egy kivételével illedelmesen odább állottak. Ez az egy, amely a gazda szavára megvicsoritotta fogát, nagyfejű, világos szemű vizsla volt; szépnek lehetett volna mondani, ha a fejét nem húzza be örökké a vállai közé. Gyömbér fölkapta az ostort és feléje vágott. — Pusztulj ! — kiálltott rá és erei ugy kidagadtak, mint a korbács nyele. fi. kutya összehúzta magát ós elsomfordált. Mikor nem vigyáztak már rá, még egyszer hátrakapott a levegőbe. — Honnét került ide az a dög ? — kérdezte a vendég az állat komiszságán nevetve. — Valahogyan idetévedt. Vadászni volt, de ott hagyta a gazdáját s egy málnabokor alá feküdt aludni, ott találtam rá. Magamhoz vettem addig is, de azóta három óv mult el ós a gazda nem jött érte. Később hallottam, hogy ki volt a gazdája és hogy Amerikába szökött. Ilyenformán hát engem vert meg vele az Isten. A többit lenyelte tz öreg. Ez a vizsla, amelynek Bitang lett a neve, a legkomiszabb állat volt, amely valaha Gyömbér kezén megfordult. Az öreg vadásznál ez nagy szó volt. Gyömbér ugyanis, kivénülve a puskázásból, azzal foglalkozott, hogy egy KÍS pénzért, meg jó szóért kutyákat idomított az uraknak Esztendőn át ötvenhatvan vadászeb is megfordult a keze alatt s ő értett hozzá, hogy a mennyire lehet, emberiséget neveljen beléjük. Maga is tenyésztett kutyákat, a melyeket szivesen vettek meg tőle a szomszéd birtokosok. Gyömbér mindég feljegyezte magának, melyik kutyát, kinek adott el, s mint a jó tanitó a növendékei iránt, érdeklődött iránta, mi lesz belőlük. Egy pár ebnek érdekesebb élete volt, igy az egyik egy okos, de iroppant könnyelmű, miden nyúlnak felülő vizslakopó a pálosi földbirtokoshoz került, aki három esztendőn belül kőnkre ment és főbe lőtte magát; egy nagyfejű, lusta, de komorképü vizslát a. városi gimnázim igazgatója vásárolt meg és az eb husz esztendős kort ért él, sőt megdögölvén, ! kitömetett; egy szép setter a deli főispáni titkárhoz jutott és egy pár esztendő múlva a székvárosi piaczán csupa setterkorcs szaladgált ós igy tovább !Csak Bi-1 tangón nem tudott Gyömbér túladni, a' dög senkihez sem vonzódott és őt se kívánta meg senkisem. Alamuszisága daczára ravasz és lelketlen állat volt; ha senkisem látta, halálra tépte az apró csirkéket vagy ellopta a társai által elásott ételmaradékokat. Nem ette meg a csontokat, csak szójjelhordta, s mikor a többi eb keresgélt utánok, közömbösen, mintha a dolog nem tartoznék rá, sétálgatott föl s alá A fiatal vadász is kutyáért jött Gyömbórhöz. Két vizslával már szerencsét próbált, de a kutyák, miért, miért nem, nem sokáig álltak ki nála s visszaszöktek a volt gazdájukhoz. A fiatal ember azért igen boszankodott, annyival inkább, mert tudomása szerint jól bánt az ebekkel, ételt, italt adott nekik bőven ós nagy munkát se igen követelt meg Róla különben még föl kell jegyeznünk, hogy Gál Tamásnak hitták és Vitnyódi Samunak, az erdő és a hatalmas birtok urának vőjelöltje volt. — Hat ami a kutyabecsületet illeti Gyömbér — folytatta a fiatal vadász — az ebeid nem igen tüntetik ki magokat. Szeretném, ha már valami jóravaló állatot adnál a kezemre. — Nem értem, nem értem — dörmögött Gyömbér a szakálába — a két legjobb vizslámat adtam át uram. — A legjobbat ? No, jól állunk 1 — nevetett gúnyosan Gál. — Az első egész éjjel ugatott s hacsak valaki fegyverhez ért, ugy bőgött, mint a sakál. A másik épen becstelen dög volt. Vaddisznót hajtott, s mikor nem akartam bemenni vele a mocsárba, lábamhoz kapott. Az öreg vadász sokáig nézett rá. — No, nincs igazam ? — méltatlankodott az. — Persze, persze — bólintott ősz fe jével Gyömbér. — Hát tessék kiválasztani egy másikat. Előszólította a vizslákat, amelyek fütyszavára nagyokat lódulva közeledtek felójök. A vendég körültekintett az ebken, egyikót-másikát meg is fogta az örvónói fogva. A kutyák ijedten, gyanakodva néztek föl rája ós minden áron szabadulni iparkodtak. Egy vén vizsla panaszosan üvöltött, mikor a kezébe került. Gál nevetett. — Tudott mit gondoltam öreg? — szólt széthúzva száját. — Megpróbálom Bitangot. Meglássuk igazad van-é ? — Ahogy gondolja, nagyságos uram. Bitang nem ellenkezett. Előbb rászegeszte ravasz tekintetét Gálra, aztán pislogott a szemével, megcsóválta a farkát ós nyomon követte uj gazdáját. Még hátra se nézett Gyömbérre, mikor kiment a sás sorompón. A fiatal ember ós a kutya délig együtt vadásztak s akkor visszatértek Gyömbérhez. — A kutya jó — mondotta Gál — mondhatom öreg, ezúttal cserben hagyott a tudományod. — Vadászott? — kérdezte csodálkozva Gyömbér. Gál odadobta neki a vadásztáskát. Két nyul volt benne, mind a kettő agyon fojtva ós harapva, azonkívül egy szegény kis barázdabillegető. — Még ezt is megapportirozta — szólt Gál büszkén a madárra mutatva. Gyömbér összeszorította ajkát. — Akkor hát áll az alku, nagyságos uram. Odaadom a kutyát ingyen. Gál zöld szeme felcsillant. — Igazán mondja? — Igazán — Nagy bolond kend, öreg, de helyes ; Bitang hát az enyém. Mikor útra keltek, eszébe jutott valami. A zsebébe nyúlt ós egy szivart adott az öregnek. Gyömbér sokáig elnézegette a kissé összetört Regalitászt, aztán busán dörmögte vizslák felé. — Hej vége már ennek a szép darab erdőnek szolgáim. Jó lesz, ha odább állunk, mig ki nem ebrudalnak belőle ! Gál ós a kutya lassan eltűntek a homályban.