Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-06-09 / 46. szám

\ XXV1IÍ. évfolyam. F # Békéscsaba, 1901. Vasárnap, junius hó 9-én 46 szám BEEESHEBTEI ZLONT POLITIKAI LAP. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. .Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI Dl J: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. - Negyedévre 3 kor. - Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Vizsgák előtt. Békéscsaba, jun. 8 Az iskolákat bezárják. Vége az előadásoknak. Csak a vizsga-termek lesznek még egy pár héten át nyitva és elkövetkezik a szünidő. Az iskola,kban, mindenikben nálunk most van az utolsó hónap. A legkeservesebb, a legkínosabb hónap. A nagy diáknak, a ki bajusza pelyhét pödörgetve készül érettségit tenni, épen ugy, mint annak a szepegő kis leánvkí inak, a kit minden reggel édes apja kisér az iskola ajtajáig, amelyen belül az ABC rejtelmeivel igyekszik megismerkedni. A nap vörösen izzva tüz a földre. A levegő tikkasztó, szárazon lebeg a meghasadozott föld felett Nii.cs árnyék és enyhet hozó szellő. Még ha le is száll a nap, elernyesztő langyosság fekszik nagy lomhán a földre. Ember és állat elbágyadtan pihen, keresve a tétlen, nyugo lalmas pihenő helyet. Ámde a zsúfolt osztályban hatvan TJ kis poronty közül az egyik verejtékezve kísérletezik a nyelvtörő „körtve" kiolvasásával, a gimnázium folyosóján a hipnotizáltak egyhangúságával ejtegeti, hajtogatja egy sereg vézna gyerek az audiót, vagy a tüpto-t, estenden pedig a diákszoba lámpája a kimerült és elcsigázott magoló fiukra! veti világát, a mig csak ki nem égi a kanóc, vagy el nem fogy az olaj. Kétségbeejtő buzgósággal tömik gyermekeinkbe a tudást, mert hisz a tanterv készítők legjobb hite szerint a gyermeknek nemcsak hogy első sorban, hanem kizárólag arra van szüksége az emberré levésre, hogy mentül előbb tudománynyal legyen megterhelve az agy. A nevelési rendszer utilitárius iránya a maga egyoldalúságával, rideg önzésével elátkoz és eltipor minden más tekintetet, mintha az ifjakból nem fenkölt érzü letü és tiszta jellemű embereket, hanem mozgó enciklopédiákat, avagy felületesés rendszertelenugyan, de mindenre kiterjedő lekszikonokat akarna nevelni. Ez a nevelési rendszer okozza, hogy az értelem mellett a testi és erkölcsi nevelés elhanyagoltatván, kinos diszharmónia áll be az uj nemzedék fejlődésében. Felméri a hosszas értelmi munkára fogott tanuló helyzetét a jobbágyéhoz hasonlítja. A jobbágy a röghöz volt kötve (glebae adstrictus), a tanuló az iskola dolgozatokhoz (scripturae adstriktus), kit okvetlen „tudóssá" akar tenni az iskola. Ugy vélik azt bizton elérni, hogy mentül ttöbbet görnyedjenek, könyvükre hajolva. És elfeledik, hogy a végre, hogy a gyermek agya sikeresen végezhesse a tőle megkívánt szellemi munkát, szüksége van szórakozásra s testi szervezete foglalkoztatására. Feledik, hogy a mily természetes ösztönzője a léleknek a tudásvágy s a gyomor működésének az étvágy, ép oly serkentője az öröm után való, vagy játékvágy a szervezet működésének. Legrange szerint az örömtől megfosztott gyermek a legszomorúbb látvány, mert lelkét unalom lepi meg Ez pedig ép ugy megcsappantja a szervezet működését, fejlődését, erősö dését, mint a testi fájdalom, sanyargatás. Ép ugy hat a gyermek táplálkozásra, mint az emésztő bú Bámulatos, hogy korunk mily keveset ad erre az igazságra. Mintha nem lenne képes megérteni, hogy az elcsigázott, tultömött agy sokkal kevesebbet tud megemészteni, mint a pihentetett elme Pedig a józan angolnevelés már régen alapelvül vallja, hogy értelmi munkára naponta hat óránál nem szabad többet fordítani. A mennyivel többre szorítjuk gyer mekeinket, annyival többet ártunk szellemük fejlődésének és semmisem rosszabb, mint az oly szellem, mely tul akar tenni a szervezeten Annak, hogy oly sok koravén gyermekkel, blazírt ifjúval találkozunk, egyenesen a nevelési rendszerünkben meggyökeresedetttulterheléss a kedely fejlesztésének, az ártatlan örömérzetnek az iskolából való kizárása az oka. Igen, a kettő együttvéve. Az örömérzet nemcsak a test egészségének lényeges föltótele, hanem a lélek higiéniájának is. Ez teszi kitár tóvá a figyelmet, tartóssá az emlékezetet, ez ad szárnyat a képzeletnek, erőt a fölfogásnak. Ezért mondjuk, hogy nevelési rendszerünknek nemcsak a túlterhelés a hibája s nem elég, ha ezt kiküszöböljük, a tantárgyak és tanórák végtelen számát megapasztván, hanem gondoskodni kell a lélek szórakozásáról is, melynek alapmoti vuma az öröm. Ott, a hol a nevelés már a tudományok tudománya és nem kétes értékű kísérletezési tér, annyira ismerik a szórakozásnak, az örömérzetnek nevelő, erkölcsösitő és humanizáló hatását, hogy a London utcáin összeszedett rongyos cellengőket a községi iskolába vive, játékokkal és mutatványokkal mulattatják. És nálunk ? Legfönebb ha egyszer egy héten elviszik egy poros terembe tornászni. Azonban ilyenkor, mikor már gyermekeink elméje nem képes többet fölvenni a, tudományok tengeréből, csodálkozik egyik-másik tanterv-készitŐ, hogy a mi iskoláink eredménye elmarad a francia és angol iskolázás eredménye mögött, és azon töpreng, hogy mi jót kellene még beléjük önteni. Sőt azon is csodálkozik, hogy a látható csekély eredmény tanúsága szerint kifejtett kevés szorgalom, el méjük jelentéktelen megfeszítése után miért várja oly sóvárgó lélekkel az iskolának minden szerencsétlen rabja a megszabadulást jelentő szünidőt. Csak csodálkozzanak. És talán fölnyitván szemüket, igyekeznének látni is, a látottak fölött pedig gondolkozni is. Szoeialista képviselőjelöltek. Békéscsaba, jun. 8. A választási előkészületek diszharmonikus zajába, ami az egész országot eltölti, most beleharsog a szocialisták indulója is. A pártszervezkedés általános munkájából kiveszik a részüket azok is, akik még nem alkotnak parlamenti pártot, csak most törekszenek bejutni a képviselőházba. A szocialistákról az a hir érkezik, hogy az ország hatóan kerületében szándékoznak jelöltet felállitani s a közzétett névBékésmegyei Közlöny tárcája. A lótuszvirág. Irta: Sienkiewicz Henrik. Egy szép holdas éjjelen felébredt a nagy ós bölcs Krisna az ő hosszú és mély álmodozásából és igy szólt önönmagához : — Eddig az emberben láttam a föld legszebb alkotását, de most megvallom, hogy ez tévedés. íme, ott a tó fölött a lótuszvirágot himbálja az éjjeli szellő — mennyivel külömb az minden vetélytárnál! Szirmai az esti csillag ezüst sugarainak érintésére nyiltak ki és ón nem birom tekintetemet elfordítani róla ... Nem, nincs hozzáfogható szépség! tette hozzá sóhajtva. Majd hirtelen elhatározással folytatta: — Miért ne teremtsek olyan lényt, mely az emberekre nézve az legyen, ami a lótusz virágok között ? Igen, igy legyen, minden élők örömére! Lótusz, változzál át páratlanul szép hajadonleánynyá és jelenlj meg előttem ! Es e pillán- tban megremegett a tó vize, mintha fecske szárnya érintette volna ; az éjszaka világosabb szineket öltött; a hold ragyogóbban sütött és az éjidőn zengő madarak danája vidámabb vala. Akkor aztán egyszerre nagy csend lőn ... a csoda megtörtént ; a lótusz megjelent Krisna előtt, emberi alakban. Az isten el volt ragadtatva. — Eddig a tó virága voltál — igy szólt hozzá — ettől íogva légy az én gongolataim virága és beszólj. És a leányka oly lágyan, oly szeliden kezdett szólani, hogy szinte hallotta a lótuszvirág szirmainak hajk csengését, mintha a nyári zefir dalt pengetne levelein : — Uram, te élő lénnyé változtattál 9ngem. Hol jelölsz ki számomra helyet ? Ne feled, hogy a szól megremegtet és leveleimet összecsukja. Félek a zivatartól és esőtől, a villámtól és az ég dörgésétől. Az izzó napsugarak heve is fáj nekem. Bár átváltoztattál, természetemet megtartottam és félek a földtől ós mindentől, mi rajta él. Hol jelölsz ki számomra helyet uram ? Krisna föltekintett a csillagokra, azután igy szólt: — Akarsz-e a hegyek ormain lakni? — Uram, ott hó ós jég van; félnék ott. — Nos akkor a vizekeu fogok neked kristály-palotát épiteni. — Az óceán mélyén kigyók és egyéb szörnyek teremnek; ott is félnék uram. — Talán a megmórhetlen pusztákon kivánsz lakni ? — Oh uram, a pusztákon viharok száguldanak végig és feldúlják tenekestől. •— Hát akkor mittóvő legyek veled, emberré lett virág ? Ellora barlangjai szent remetéknek nyújtanak oltalmat és menedéket. Akarsz-e ott, mint ők, a hegyek szivében, távol a világ zajától, lakóhelyet találni'? —-Ott oly sötét van uram ! Krisna leült egy kőre; fejét kezeibe hajtá. A lányka pedig remegve állott előtte. Eközben a hajnal gyöngéd pirral kezdte bevonni az eget. A tó vizén pedig a pálmafák és a bambus-szövevóny aranyos visszfényt vetett: a kékestollu daruk és a fehér gémek a parton karban rázendítettek reggeli dalukra, e hangversenyhez ime, egyszerre csak édes férfihang és húros muzsika szegődött kiséretül. Krisna föleszmélt és fölemelte fejét: — Ez Valmiki, a költő, ki a hajnalt köszönti . . . És röviddel rá szótnyilt a virágfüggöny és a tó partján megjelent Valmiki. Az átváltozott lótusz láttára elhalt ajkain a himnusz, a lant kiesett kezéből és karjai ernyedten hulltak alá. Ugy állt ott mozdulatlanul, mintha a nagy Krisna szoborrá változtatta volna. Elragadtatva müve fölött, igy szólt az Isten: — Térj magadhoz, Valmiki ós beszélj ! És Valmiki szólt: — Szeretek! Ez volt az egyetlen szó, melyet e pillanatban ki tudott ejteni. Krisna arca hirtelen földerült. — Csodás leányka, mondá, találtam helyet a földön, mely méltó hozzád . . . Vonulj be a költő szivébe! És Valmiki mégegyszer ismételte: — Szeretem. A nagy ós mindenható Krisna akarata a leánykát a költő szivéhez vezette, melyet ennek számára tartott fönt és átlátszóvá alkotott, miként a kristályt. Mosolyogva, mint a nyári nap ós vidáman, akár a Granges egy-egy fölcsillanó hullámfodra vonult be a lányka a számára kijelölt szentélye. Ám ahogy betekintett Valmiki szivének redői közé, heves félelem fogta el és mintha fagyos szól legyintette volna meg, elsápadt. Krisna elámult fölötte igy és szólt: — Emberé lett virág, a költő szivétől is félsz ? — 0 uram, viszonzá a lányka, milyen helyet jelöltél ki nekem? Ez egyetlen szivben meglátom a hegyek havas ormait és a vizeknek szörnyetegektől hemzsegő mélységeit, a pusztaságokat az ő viharaikkal ós orkánjaikkal, sőt még az Ellora sötét barlangjait is ... ós azért félek ! Ekkor igy szólt a nagy ós bölcs Krisna: —• Ne félj, emberré lett virág. Hahavat látsz Valmiki szivében: légy meleg tavaszi szellő, mely a havat elolvasztja ; ha látod benne a vizek mélyét, légy annak gyöngye ; ha a sivár pusztaságot látod, ültesd bele a boldogság virágait és ha szivében fölfedezed Éllora sötét barlangjait, légy napsugár, mely világosságot teremt a sötétségben! Es Valmiki, ki ezenközben ismét viszszanyerte szavát, hozzáfűzte: — Igen, tedd ezt és légy áldott órte! A vitézkedés vége. Irta : Ki viczky László. - Folytatás. — Rófalvióknál nagyobb társaság volt együtt. A táncmulatságon részt vett lányok-ifjak élénken tárgyalták a kellemes estvónek emlékeit. Armand vitte a szót s kifogyhatatlan volt ötletekben. Kapossi meg is jegyezte Pista barátjának : — Folyton fecseg ez az ember. Erezték a falusiak, hogy komolyan háttérbe szorulnak, velők alig törődik valaki. A lánykák olykor csak ildomosságból szóltak itt-ott hozzájok is s azzal még fokozták elkeseredésüket. — Miért oly rossz kedvű Hadar ur ? — Bizonyosan nem aludta ki magát. — Vagy talán eped valaki után. — Hosszú volt az éjszaka ! Ilyen elmósségekkel tudakolták szótlansága okát. Pista meg is felelt kissé mogorván. — Az semmi, kérem, egy ilyen éjszaka ! Ilyent hatot is kibirok egymásután , . . Pista önkéntelenül is udvarias volt. A Ferencz József keserűvíz világszerte ismert jó hirnevót kitűnő minőségének köszönheti, minek következtében a földgömb minden részén, még a kisebb helyeken is, most már található és árusitva lesz. A Ferencz József keserüvizböl mint rendszeres adag egy boros pohárral reggel óhgyomorravóve elegendő.