Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-06-09 / 46. szám

sorban legelső helyen áll: Orosháza. Itt, mint tudjuk, már a legutóbbi választások alkalmával is megpróbálták a szocialisták; most ugy látszik újra komolyan készülnek a harcra s Bokányi Dezsőt és Mezőfi Vilmost emlegetik jelöltekül. A magyarországi szocializmusról nemrégiben jelent meg egy igen érdekes cikke fábry Sándornak, — melyet a B. N. nyomán közöltünk mi is — s mely a mi városi szocialismusunk ós mezei szocializmusunk, az úgynevezett agrár-szocializ mus lényegét ós külömbségót fejtegette. E cikkely szerint a magyarországi ipar

1 szocialismus teljesen a Lassale féle tanok alapján áll, célja a kommunista elvek megvalósítása. Agrár-szocialismusunk ellenben egészen speciális magyar jelenség, mert a mi cucilistáink éppen nem kommunárdok, hanem egyéni birtokszerzésre törekszenek. Ez a fejtegetés valóban találó s épen azért a mezei szocializmus sokkal nagyobb rokonszenvünkkel dicsekedhetik, mint a gyári szocializmus, mely kozmopolitikus törekvéseket szolgál; mindazonáltal nem habozunk kijelenteni, hogy ugy a városi proletárok, mint a mezei munkások követeléseiben sok olyan dolgot találunk, a minek teljesítése szerintünk föltétlenül méltányos és igazságos. A. szociális irányú reformok szükségét lassan-lassan kezdi belátni már minden ország kormánya és törvényhozása. Különösen az történik a munkás osztály hely zetének javításán Németországban, ahol, külön birodalmi munkáshivatal kezeli ezt az ügyet. Franciaországban különösen hatalmas szociálista párt ül a képviselőházban, sőt tudvalevőleg maga a kereskedelmi tárca jelenlegi minisztere is a szocialisták vezérembere volt. Nálunk csak a legutóbbi időben merült föl az a jelszó, hogy meg kell lenni a szociális olajjal a törvényhozás kerekét. Csöpögtetik is rá az olajat, de csak nagyon mérsékelt adagokban. Legnevezetesebb az irányzatnak a gazdasági és cseléd pénztár, mely a keresetképtelenné vált ós elaggott munkásokról ós családjaikról gondoskodik. De ez csak egy csepp édes orvosság a keserűség tengerében, ami a kis emberek lelkét eltölti, mindez édes kevés még Magyarországon a tömérdek bajjal küzdő legalsóbb nép osztályok helyzetének javítására. Móltányos ós felvilágosodott ember nem tagadhatja, hogy a szociális követelések közt sok olyan volt, aminek teljesítése a társadalomnak egyenes kötelessége. Kiáltó ellentétek vannak a társadalmi rend birtok és jogviszonyaiban, amiket okvetlenül szabályozni kell. De bizonyos az is, hogy a szocialisták kívánalmai közt sok olyan is van, ami részint megvalósíthatatlan álom, részint megvalósítható és ez esetben igen veszedelmes dolog. A társadalomnak, kormánynak ós törvényhozásnak az volna tehát saját érdekében a feladata, hogy a szociálista kívánalmakból kiválasszuk azokat, a melyek megvalósíthatók és méltányosság ós igazság szempontjából megvalósítandó dolgok hogy igy aztán ne léptessék életben maguk a szocialisták azokat a kívánalmaikat is, a melyek csak gonosz veszedelmet, általános erkölcsi romlást hoznának az emberiségre. A törvényhozásnak arra kell törekednie, hogy a nép mélységes elégedetlenségét megszüntesse, sebeit behegessze, szóval a szociálista apostolokat feleslegessé tegye. Legyünk mindnyájan szociálisták, de csak addig, ameddig az igazság és humanizmus megköveteli s az emberi civilizáció haladásának nem árt. A muzeum-egyletből. - Előkészülete«k a közgyűlésre. — A Békéscsabai Muzeum-Egyesület igazgató-választmánya a napokban a Széchenyiliget pavillonjában népes gyűlést tartott, a melyen összegezték az egyesület mult évi működésének eredményét s megállapították az évenkint tartatni szokott közgyűlés tárgysorozatát. Jelen voltak : V a r s á g h Béla elnök, dr. R e i s z Miksa alelnök, Maros György főtitkár, dr. R e 11 Lajos titkár, Fábry Géza pénztárnok, K a b ó s Bálint könyvtárnok, Bálás Adám igazgató-őr, B uk o v s z k y János, D o n n e r Lajos, K o r o s y László ós dr. K r a m m e r Nándor igazgató-választmányi tagok. Gyarapodás. xv bejelentett fontosabb ügyek a következők : A Haan Lajos-féle archaeologiai gyűjteményből a rokonság birtokában levő némely értékes tárgy az illetők szives ígérete alapján elhelyezés vagy ajándékozás utján nemsokára a muzeumba fog kerülni. Maros György főtitkár jelenti, hogy Láng Gusztáv, mint az Altalános Békésvármegyei Tanító-Egyesület elnöke révén és szives közreműködésével lehetseges íesz a megyebeli összes tanitókkal megismertetni muzeumunk törekvését s megszerezni támogatásukat oly módon, hogy a maguk körében tartsák számon a régészeti s más muzeális tárgyakat, a gyermekeket és népet szoktassák rá az ilyenek megbecsülésére, hogy igy lehessen egész megyénk archaeologiáját összegyűjteni. A Rudolf főgimnáziumban a muzeum céljaira szánt termek már mind az egyesület rendelkezésére bocsáttattak. Örömmel vették tudomásul, hogy a párisi világkiállításról Budapestre visszaérkezett iparművészeti tárgyak közül a vallás- és közoktatásügyi minisztérium 228 darabot 2280 korona értékben a csabai muzeumnak juttatott s a tárgyak már meg is érkeztek. A budapesti Mintarajziskola és Rajztanárképző - - hasonlóan miniszteri rendeletre — igen szép rajzokat, festményeket s egy forgatható vasállványt küldött, a melyek szintén a párisi kiállításon voltak bemutatva ; az ugyanitt használt szekrények közül pedig az egyesület 15 darabot vásárolt összesen 300 koronáért. A Munkács y-ünnep alkalmával az elnökség felkérte az özvegyet, hogy az el-! hunyt művésznek néhány festészeti alkotá-; sát ajándékozza a muzeumnak; az özvegy j megígérte, hogy férje ereklyéi közül többi j között azEcce homo vázlatát el fogja küldeni. Költségvetés. A kiküldött számvizsgáló-bizottság a pénztárnok, igazgató-őr és könyvtárnok ügykörét megvizsgálván, azt a legnagyobb rendben találta. A pénztári záró számadás adatai szerint az egyesületnek 1900-ik évi financiális állapota: Bevétel: Alapító tagság 300, adományok 220, tagsági dijak 262, államsegély 600, egyéb jövedelem 487 ; összes bevétel 1869 korona; összes kiadás 501 korona, maradvány 1368 korona, mely összegnek javarésze pénzintézeteknél van elhelyezve. Varságh Béla elnök jelentése szerint az egyesületnek oly irányú megkeresésére, hogy működése körében államsegélylyel népkönyvtárat állítson fel s rendezzen be, a iöldmivelósügyi minisztérium leiratban tudatta, hogy miután az egyesület alapszabályaiban ezt a célt nem tűzte ki, államsegélyt nem utalványozhat, mivel külön intézkedéssel rendezi a vármegyékben ezt az ügyet; az egyesület ezek után sem mondott le a kulturális eszme megvalósításáról. Ü. községi képviselőtestület a Békéscsabai Takarékpénztártól neki jótókonycélra átadott összegből 600 koronát a MuzeumEgyesületnek adományozta támogatás cimén; az egyesület hálás köszönettel fogadja a nagylelkű adományt. Megállapítja ezután az igazgató-választmány a foiyó évi költségvetést és pedig 2786 korona bevételei szemben ugyanannyi kiadással; a kiadások közt föl van véve 600 kor. ásatásra, 200 kor. könyvtár gyarapítására, 400 kor. évkönyvre, 40J kor. muzeumi tárgyak szerzésére. Az igazgató és könyvtáros jelentése szerint Gsetneki Teréz úrhölgy egy régi szerkezetű szép órát;, Varságh Béla a Századok eddig megjelent összes köteteit, Zlinszky István pedig összes müveit ajándékozta Jegyzó'könyvileg fejezi ki köszönetét ajándékozóknak az egyesület. Csepreghy György ev. esperes és K ú n Ede bejelentette belépését az egyesület tagjai sorába. Közgyűlés. A közgyűlést junius 16-ára vasárnap d. u. 3 órára tűzték ki a Rudolf-főgimnázium tornacsarnokában ; a közgyűlésre leérkezik s fölolvasást tart a Muzeum-Egyesület védnöke is : Zsilinszky Mihály államtitkár és dr. Réthy László, a Nemzeti Muzeum őre. A „Békésmegyei Közlöny" táviratai. Bur harcosok Budapesten. Budapest, junius 8. (Saját tud. táv.) Dewett, adélafrikai háború legyőzhetlen burparancsnokának unoka-öcscse, több társával B.-pesten időzik, hol a szabadságharc keletkezéséről ós lefolyásáról tart előadást. A búrokat meleg rokonszenvvel fogadták; lakásuk az Erzsébetszállóban van, hol ma reggel ezrekre menő közönség állt ós éltette Dewettet, ki megjelent az erkélyen, kalapját lengetve. Tíz órakor a burok a Petőfi-szoborhoz mentek, annak talapzatára álltak s hollandul beszéltek. Szalay fordította magyarra : Örülnek, hogy a szabadság lánglelkü dalnokának szobránál üdvözölhetik a burokkal rokonszenvező magyarokat. Ily lánglelkü szabadság vezér Krüger. Majdan a történet özös vonatkozásokat fog közöttük találni. Letették a zöld, piros, fekete szalagu koszorút. Folytonos ovációk között megtekintették a Bazilikát és az uj országházat. Délután Kossuth sírjához is elzarándokoltak. Kigyulladt fegyház. Budapest, junius 8 (Saját tud. távirata) A váci fegyházban délelőtt tíz órakor nagy tüz keletkezett, mely oly nagy arányokat öltött, hogy a fővárosból kértek segítséget. Délig sikerült a tüzet lokalizálni. Oltás közben egy tűzoltó meghalt. A kár mintegy százezer korona. A társaságból. Stácit megjubilálták. Sorsát senki sem kerülheti el. Stáci bács i is - akit hivatalos Írásokban Caucig Nándornak neveznek - megérte azt a szerinte szomorú napot, a mikor megjubilálták. Akár akarta, akár nem, egyszer csak beütött a jubileum, mert a jubileum is olyan mint a zssni, kitör és eget kér. Rendszerint megelégszik azonban egy bankettel. Stáci - van-e ki e nevet nem ismeri ? - harminc kemény esztendeje eszi a magyar államvasút kormos kenyerét s vagy tizenhárom esztendeje igazgatja a Csakhogy ő azt gondolta tovább : Látnátok csak, mikor mink egy-két jó cimborával kvaterkázunk és nótázunk, de reggel csak ott vagyunk, a hol kell! Irénke, a házi-kisasszony nagyon kedves volt; bájolóbb, mint a táncestén. Armand eléggé vakmerő volt tartózkodás nélkül magasztalni őt. Látszott, hogy gyakorlata van e téren. Viszont ö maga meglehetett elégedve, mert csakugyan a figyelemnek központja volt, mi még inkább fokozta elbizakodottságát. Beszólt ügyekről, esetekről, melyeknek ő volt a hőse. Ámulattal hallgatták, hogy mi minden nem történt vele ilyen fiatal kora dacára. Kapossi csak hallgatta ós bosszankodott, mert ugy találta, hogy az illető ezt az érdeklődést nem tudná állandósítani. Nos hát — az ember igyekszik önnön magát megnyugtatni. A házi-kisasszony sétát indítványoz. — Nézzük meg a falut — urak — ha ugy tetszik; metietünk a nagy aléba. Mind örömmel fogadták. íl falun nem sok nézni való volt. A malacok egykedvűen eprésztek az eperfák alatt, olykor nagyot bökve ormányukkal egymáson. — Látod Esvány, igy kéne ! szól János keserűen. — Az ám. Csakhogy nagyon lóg az orrunk. — No legalább ne mutassuk, hogy ugy van. —» Hasze, más azt nem is veszi észre. Ilyen volt a falubeli ifjak hangulata. De azért kitartottak híven. Armand Irénkével s a többi hölgygyei előre ment. Még mindig vidám történetkéket beszélt, milyenekben bőséges részt vett: szárazon ós vizén, Párisban ós Pomázom. János és István hátul kullogtak. S hogy ne vegye észre senki, mintha mellőzve volnának, megnézték útközben érdeklődéssel olyan füvecskót is, milyet az előtt észre sem vettek. — Nézd, nézd János, ez talán az a madárhúr, mondja István egy növényt szemlélve. — Dehogy. Kakukfű. — Hasze kakuk is madár, szól kesernyés mosolylyal Pista. A társaságból eközben valaki mégis észrevette, hogy elmaradtak. A kedves Ványai Ilonka. — Ni, h*gy elmaradtak. Siessenek ! — Megyünk kérem, csak egy kicsit botanizálunk. Ekkor történt, hogy amint közelednek a társasághoz, a hölgyek mind visszafordultak egy pillanatra; Armand pedig valami virágot látott s a t'eló sietett az árokparthoz. Ott libák legelésztek. Amint oda érkezik, a virág után nyújtja kezét. .abban a pillanatban egy sziszegő gúnár kél nagy haraggal a libasereg védelmére s egyenest neki Armandnak. Ez ott felejtve a virágot, hadonászni kezdj vékony sótapálcájával. De a gúnár ezt fel sem vette; csapkod a szárnyaival ós kiáltoz éktelen lármával. .armand azt se tudta, miféle szörnyeteggel van dolga, ugy vélte, hogy „szégyen a futás" — ós ahogy győzte táncra termett lábaival — iramodni kezdett. A gúnár látva a könnyű győzelmet, vakmerővé lett és utána! Hatalmasan neki vágta csőrét Armand lábaszárának. — Nó, Nó ! Te, Te ! Segítség — ordít lélekjelenlétét vesztve — mit akar ez a bestia ? 1 Az pedig, ha már fogta, cibálta is egy kissé. A viaskodás meghatotta Kapossit. Sietett telebarátja védelmére. — Hess te cudar! Kössön fel a hóhér ! Mit akarsz ? Ne féltsd a falkát ni ni ! Menj a libácskáidhoz . , . A vitéz gúnár kiengesztelődve, barátságos csevegéssel látszott mentegetődzni, hogy hát hiszen ő kezdte, csak nem hagyom a famíliát l"

1 És vissza ment a falkához, hol meg igen-igen nagy diosekedóssel mondta el a kissebb libáknak. — Lássátok hogy elbántam vele Ugy kell neki; mit okvetetlenkedik ? ! Az öreg ludak gratuláltak a vitéznek a kicsinyek jajgattak, utólag sejtve a veszedelem nagyságát. A komikus történet alatt a társaságbeli lánykák előbb hangosan kacagtak, azután csiklandozta őket az eset ós igyekeztek olyat beszólni, a mi nevettető. Szóval a helyzet nagyot változott! Armand — szegény — egyre törülte kezével a csípés helyét s folyton mondogatta : — Nem tudtam, nem hittem ! Igazán majd megijedtem. De nagyszerű ! Ilát olyan veszedelmes állat az ! ? Ugy-e lud ? de nem csináltam néki semmit. Égy virágért mentem és ilyen malőr! — Lám, nem jó falun virágot szedni, szól István kétes értékű sajnálkozással. — Azt hittem, hogy valami túzok, mentegeti magát Armand. — Dehogy túzok, dehogy — szól Kapossi — az nem jön olyan közel ; ez egész közel jött ugy-e ? tán meg is csipte ? — Igen ; de ón nem tudtam, hogy csíp ? — Hát igaz, ezt ő maga sem tudja Node nem oly nagy baj az. Nem tesz semmit. Faluhelyen megesik az ilyen. Nem tudja az az állat, hogy kivel van dolga. Ez itt a rendőrség, mint hajdan a kapitólumban. Egyszerre oly beszédes lett a János, amint érezte, hogy ö még sem szaladt volna meg. A hölgyek dicséretére legyen mondva, hogy az eset fölött napirendre tértek ós igyekeztek másról trécselni, de nehezen ment. Fordultak is haza felé. Ugy is alkonyodott. Mikor Irénkóók szép falusi lakához értek, már esteledett. Búcsúztak tőle s még egy pár konvencionális szó hangzott innen is, onnan is s a társatág oszlóban volt. Ezalatt növekedett a falu élénksége. Mindenféle jószág hazafelé igyekezett. Portelleg terült el a falu felett. Egyszerre az esti szürkületben a búcsúzkodó társaság közvetlen közelében ismerős hang hallatszik : — Ga, ga, ga. . . . Armand megrezzent, a többiek is oda néztek a honnan a hang jött. Egy ökölnyi kis lányka hajtott haza felé egy falka libát. Olyan szelídek voltak ! A cseppség dirigálta. — Haza, haza, libuskáim, este van. Jó estét kívánok ! mondja a társaságot köszöntve. Mire Pista elhatározással szól: — No gyerünk : jó éjszakát! S azzal elszéledtek. Armand rövidebbre szabta falusi tartózkodását. Sürgősen kellett elutaznia. Búcsú üdvözletét hagyta az ismerősöknek Vészes Jenő barátjánál. Nemsokára azután Kapossi János is komolyat gondolt. Feleségül vette Réfalvi írónkét. Már régebben is megtehette volna, de csak ama bizonyos táncmulatság óta tudta, hogy mennyire szeri ti. Azért jók a táncmulatságok. Irénke is boldog volt. Meg is mondta jegyesének : — No már látom, hogy mégis csak derék ember maga ! — Hát szó a mi szó, ón nem is félek egy gu . . . . Nem mondhatta meg mitől nem fél, mert egy bársányos kacsó tapadt beszélő ajkára, hogy ne dicsekedjék tovább, mert megjárhatja . . .