Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-01-27 / 8. szám

XXV .yam. B.-Csaba 1901. Vasárnap, január hó 27-én 8. szánj. BEIESMEGYEII0ZL0NI POLITIKAI LAP. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Réziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI Dl J: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. — Negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. A tisztviselők érdeke. Nemcsak a hivatalok ügye az, hogy kik és miként Ítélkezzenek a tisztviselők fegyelmi ügyében. A tisztviselők alkotják a magyar társadalom jelentékeny részét. Sőt épp a tisztviselői elem az, mely azt az intelligens középosztályt adja, melyből a magyar társadalom jellege domborodik ki. Az a gondolatvilág, mely a tisztviselőké, jellegzetes gondolatvilága a magyar társadalomnak. A tisztviselői kar függetlensége ilyképen szinte egy a magyar társadalom íüggetlenségével Ezért mondhatjuk, ho^y nemcsak a hivatalnokvilágnak, de a magyar társadalomnak ügye az, a melyet a tis/fcviselők országos egyesülete a mult héten napirendre tett A hivatalnok hivatásánál fogva mindig alárendeltje valakinek. Arról tehát nem lehet szó, hogy a hivatalnokságot ezen aláren deltségi viszony alól feltétlenül függetlenítsék. De arról igenis gondoskodni kell, hogy a hivatalnok ne legyen kiszolgáltatva az alárendeltségi viszonynak, hogy a hivatalnok, a ki egész életét pályájának szenteli, ne legyen rabja vagy ide-oda dobható játéka fölöttesónek. Ezt a célt szolgálja a hivatalnokok mozgalma, a mely szabályozni akarja a hivatalnokok fegyelmi hatóságát és a fegyelmi eljárást. Ezeket eddig nálunk törvény nem szabályozta. Kusza rendeletekben öszsze vagyon ugyan hordva egy s más rendelkezés; de élére állított esetben ugyanaz, aki a rendeletet megalkotta, hatályon kivül is helyezte vagy eltekinthetett tőle s nem igen kellett félnie a nyilvánosság tiltakozásától, mert ezek a fegyelmi ügyek s a belőlük támadt egy-egy családot néha tönk szélére kergető komplikációk rendesen a hivatalszobák négy fala közt játszódtak le. A lesújtott hivatalnok nem kereste a nyilvánosságot; meghúzódott, nehogy a felelőség még szigorúbban sújtson le rá. Ezért lép fel most a tisztviselői kar önérzetesea első sorbin azzal a követeléssel, hogy a fegyelmi ügyek, mint a polgárság egyéb jogszolgáltatási ügyei, ne legyenek elbujtatva a világ ellenőrző szemei elől, hanem tárgyaltassanak a nyilvánosság ellenőrzése mellett. Ez lehet ugyan kényelmetlen az önző felettes hatóságra nézve, de érde'<e a hivatalnokságnak; bárha tagadhatlanul meg van a nyilvánosságnak a maga hátránya a hivatalnokokra nézve is. Ugyanis a hivatalnokot fis sértheti, ha fegyelmi ügyét, mely tán felette alapos is és személyi természetű, nyilvánosan tárgyalják. De ezt a maliciumot a hivatalnok köteles elviselni azért a jóért, amely a nyilvános tárgyalásban rejlik Összefügg ezzel az is, hogy a fegyelmi ügyeket tárgyalják szóbelien. Eddig aktába verte a hivatalnok a maga védekezését. Ugy volt, hogy a ki nem értett a toll forgatásához, annak inkább volt vesztett ügye A bírákban nem volt meg a személyes impresszió, a melynek alapján a bíróságok néha bűntetteseket mentenek föl vagy súlyosabban Ítélnek el. A közvetlen érintkezés a fél és a biró közt csak áldásos lehet az igazsig szolgáltatásra; lehet, hogy kárára lesz a f ílnek, a ki a biró előtt áll, mert a biró jobban belelát a tett titkosabb motivumaibi, de az igazságszolgáltatás érdekei mindenesetre inkább meg lehetnek óva a szóbeli tárgyalás mellett. Jól teszik tehát a tisztviselők mozgalmát intézők, ha a szóbeli tárgyalást erélyesen követelik s ha ragaszkodnak ahhoz, hogy a ki nem bir a szó hatalmával, az vehessen maga mellé a fegyelmi ügyekben védőt, a ki pótolja azt, a mi elokvenciában a fegyelmileg vádoltból hiányzik. Legfőbb kívánsága azonban a hivatalnokságnak az, hogy ne a principális legyen a vádló és a biró egy személyben, hanem valósággal birák vegyenek részt a fegyelmi Ítélkezésben. Független birói elemeket követelnek a fegyelmi bíróságba S ezt a követelményt csak méltányolni lehet. Biró eddig e fegyelmi ügyekben a hivatal beli társ volt; ugyanannak a hi vatalnak tisztviselői, bárha magasabb tisztviselők, Ítélkeztek a fegyelmi alá vont hivatalnok fölött. Az ebből származó sok félszeg helyzetbó'l az egyetlen menekülés az, hogy az igazságszolgáltatás elemeit vonják be a fegyelmi bíróságba. Benne lehet emellett a tisztviselői kar is, mint a szakkérdésekben irányító elem, de a fegyelmi tanácsokban többségben mégis a független birói elemeknek kell lenniök. Csak ekkor bizható nyugodtan a férfiak becsülete, a családok nyugalma a fegyelmi bíróságokra s csak ekkor bir a magyar társadalom feltétlenül megbízható elbíráló testületet a magyar társadalom lényeges részét kitevő tisztviselői kar számára. központ képviseletében E n d r ey Gyula és Szina'y Gyula orsz. képviselők vesznek részt a gyűlésen. — Párt-szervezkedóí. Az orosházi függetlenségi és 48-as párt január 27-én, ma délután 3 órakor tartja pártszervezkedő gyűlését, melyen elnököt, alelnököt, jegyzőt és végrehajtóbizottságot választanak. A Beesüietes mérkőzés. B.-Csaba, január 26. A legutóbbi parlamenti események egy bár sporadikus, de azért jellemző részletéről akarunk megemlékezni, mely dacára annak, hogy a parlamenti életen voltakópen kivül játszódott le, azért mégis szerves összefüggésben áll a tőrvényhozás belóletóvel. Értjük ez alatt az' úgynevezett pótválasztásokat, melyeknek kényszerű szüksége lemondás, vagy elhalálozás folytán a véletlennek csodálatos összejátszása következtében ez idén többször előfordult, mint talán bármikor valaha. Ma egyik, holnap másik kerület képviselője tűnik el, vagy a napi politikai élet porondjáról, vagy az élők sorából. A mennyiben a politikai élet porondjáról lép le, a legtöbb esetben az aktiv politikának magasabb elhivatásu állásába lép, mivel a mindennapos politikában elért sikere s működése megérlelte az illetőt arra, hogy a kormány bizalma nagyobb hatáskör betöltésére hivja el. Am, ugy a magasabbra elhívottak, mint a mennyekben fölhivottak örökébe egész serege tolul a vágyakozóknak. Egy képviselői mandátum ma is a legbecsesebb holmik közé tartozik, habár sokba is kerül megszerzése előtt is, ós azután is. Némelyek (ezeket lenyomva hála Istennek a közbecsület mérlegén a tisztesség) üzletnek, mások pedig arravalóságuk érzetében megnyilvánuló ambíciójuk kielégítésének tekintik a képviselőséget, nem szólva azon csekély számú kivételekről, a kik pusztán uri passzióból hajszolják a kerületeket. Természetes, hogy a kerületek időközi megürültével mindhárom jelölt 'fajta jelentBékésmegyei Közlöny tárcája. A tűnő pere. Irta: Szomaházy István. Ahogy most a csinos ebédlőben, a virágok, feketekávés csészék, japáni gyorsforraló bizalmas milieujében együtt ültek, Talján mérnök — a szép özvegy legkitartóbb udvarlója — egyszerre ideges mozdulatot tett. — Mi baja? — kérdezte tőle Szalayné mosolyogva. Talján keresztbe vetette a lábát — ezt a mozdulatot Nádaitól tanulta a Nemzeti Színházban — ós látható boszankodással eképp szólott: — Mi bajom? Az a bajom, hogy már torkig vagyok ezzel a mulatsággal. Szép asszony, maga szörnyen visszaél azzal a tudattal, hogy három óv óta a hűséges kutyája vagyok. Mit akar velem? Jól tudja, hogy az árnyéka sem lehet ragaszkodóbb magához, s három óv óta mégse tesz egyebet, mint hogy az orromnál fogva vezet. Miért nem mondja, hogy kotródjam innen ? Kíméletből ? Köszönöm az ilyen pokolnál kínosabb kíméletet. Ha szeretem is, utóvégre van bennem annyi férfiasság, hogy véget tudnók vetni ennek a siralmas állapotnak. Mondja, hogy közönbös irántam — és én eltűnök, mint a cigarettám füstje. Vagy szeret? Akkor meg mi célja ennek a gyermekes habozásnak? jeremiádjaimra csak kétféle választ adhat: igen-t, vagy nem-et, ahogy saját maga jónak látja. De se igen-t, se nem-et, bocsánat, igy csak a primadonnák viselkednek a bölcsészek, a jogászok és a gyógyszerészeti hallgatók iránt. Gondolja meg, hogy miképp bánik velem három év óta! Ősszel azzal biztat, hogy Abbáziábm mond feleletet, télen a májusi napokkal vigasztal, májusban pedig nagy kegyesen azzal a reménnyel bocsát el, hogy a fürdőn majd végképpen határoz. Három tavasz, három nyár, három tél mult el — ós ón még mindig ott tartok, ahol ismeretségünk elején. Meg fogja engedni, hogy van némi okom a panaszra, mert fájdalom, rég kinőttem abból a korból, mikor az ember egy kék szalaggal megelégszik. Mi a szándéka? Mit határozott? Mondja meg őszintén. Ha ugy kívánja: meg fogom csókolni a kis kezét és ezentúl épp ugy fogom köszönteni, mint a többi barátnőjét, a ki a zsurjain megfordul. Ha pedig azt hiszi, hogy nem lenne nagyon unalmas velem együtt csavarogni az egész életen keresztül, hát holnap elmegyek az anyakönyvvezetőhöz. De vagy az egyiket, vagy a másikat, — ha kórnem szabad — mert a várótermet már alaposan meguntam. Szalayné kissé melankolikusan nézett az idegesen kipirult fiatal emberre, aztán szelid gúnyolódással kérdezte: — A szerelmi vallomásoknál most ez a tónus van divatban. — Csodálja, hogy nem vagyok türelmes? — szólott Talján gyerekes érzékenységgel. — Hiszen annyira szeretem, hogy már szinte magam előtt is szégyellem . . . A szép asszony rózsás arcáról eltűnt a gúnyolódó mosolygás, okos, acélosan kék szemét megindulva szögezte Taljánra, s most már ő is gyöngéden szólalt meg: — Mit akar tudni ? Azt, hogy a szerelmét viszonozom-e ? — Persze, hogy azt. Az özvegy lehunyta a szemét ós remegő hangon susogta: — Talján . . . hát nem látja . . . nem érzi ? A mérnök dobogó szívvel kapott Szalayné keze után, de a szép asszony kissé szomorúan intett neki. — Várjon, még nem mondtam el a többit . . . Szeretem, ez bizbnyos ... de ez nem minden . . . Hiszen három évvel ezelőtt épp ugy szerettem, mint ma . . . Akarja tudni, hogy miért haboztam addig a válaszszal ? Nem szeszély volt, nem kegyetlenség, mint maga gondolja. Tartozom azzal, hogy a viselkedésemet megmagyarázzam . . . hallgasson hát meg, mielőtt ítéletet alkotna . . . jx fiatal ember égő szeme lázasan tapadt a szép asszony alakjára, melyet egy drágaköves öv karcsúbbá, kívánatosabbá tett, Szalayné pedig kissé álmadczva folytatta: — Ne kacagjon ki . . . ón azt hiszem, hogy nincsen is igazi boldogság, A boldogság csak a gyerekek képzelődése. A remény \ ós a visszaemlékezés ad zomálicot a multnak ós a jövőnek. ±± jelen szürke ós köznapi és minden csa>k akkor lesz poótikussá, ha már elmúlt vagy még csupán a fantáziákban él. Mikor kisbaba-koromban bárányhimlőben feküdtem, sokat beszéltek nekem egy aranyhajú báburól, melyet a felgyógyulásom napján kapni fogok. Lázálmomban mindig ezt a bábut láttam és boldogan szorítottam magamhoz a kicsi vánkost, mert az aranyhajú hercegkisasszonyt láttam benne. Mindig a bábu gondolatával ébredtem. Egyszer aztán tölgyógyultam a betegségemtől és a kékszínű tündért csakugyan elhozták. Teljes huszonnégy óráig boldog voltam, de aztán nagyon unalmasnak találtam a viasz-kisasszonyt, aki mindig üveges mosolylyal nézett rám. Nem örültem többé neki, nem szeretem, nem dédelgettem. Egy napon azonban a bábuval baj történt, valami rossz cseléd ellopta. Édesanyám szörnyű haragra lobbant, az ón szememet pedig elfutották a könnyek. Mily szépnek láttam megint a hűtlen hercegkisasszonyt ! Még tizennégy éves koromban is Beatrice-báburól beszéltem ós ma is azt hiszem, hogy az volt a legkedvesebb jószágom. Pedig akkor, ha őszinte akarok lenni, amíg meg volt, nem vetettem rá egy jó pihantást. És lássa, én azt hiszem, hogy minden földi dologgal csak ugy vagyunk, mint az ón bársonyruhás Beatric-emmel... — Ugy beszól, mint egy ószaknómet filozofus, — vetette közbe Talján kissé keserűen. A szép asszony elgondolkodva folytatta : — Szalay egy margitszigeti majálison kórt meg. Körülöttem édes fenyőillat lebegett a tavaszias éjszakában. Ugy éreztem, hogy mindennek fenyőillata van és az élet is olyan csillagosan bájos, mint a margitszigeti éjszaka. Mennyasszonykoromban elégedett ós boldog voltam, mert ugy éreztem, hogy igazán szeretem őt. Mit vártam a jövőtől! Milyen szépnek láttam mindent! Azt hittem, hogy egy örökkótartó mesevilág borul rám . . . Es lássa, mikor az oltártól eljöttem ós Velencze misztikus csöndjében kóboroltunk, voltak percek — miért ne vallanám meg ? mikor a boldogság is köznapinak tetszett. Más voltam-e, mint a többi öthetes asszony? A jó Isten tudja. Én némelykor mindent oly szürkének találtam : a képtárakat, a pincéreket, a liftes embert, az esőt, a lagunákat . . . Es később se volt soha egy pillanatom, mikor zavartalanul boldog lettem volna. Igazi boldogság! Hol van az! Házasságom idejében ellágyulva gondoltam vissza a kékszemű Beatrice-ra, mert ugy rémlett, hogy csak vele voltam igazán boldog. És később, mikor a szegény Miska mindörökre egyedül hagyott, magányosságomban nem a szürke órákra gondoltam többé, hanem,a Margitsziget csillagsugaras éjszakájára. És ugy rémlett, hogy egész üázaskorom olyan illatos volt, mint az a leánykori majális. Ma is azt hiszem, hogy Ve^ncóben voltam a legboldogabb. Pedig akkor ha ősainte aüarnék lenni . . . Es igy van, hogy nem hiszek többé a boldogságban. A boldogság csak gyermekeknek való mese; egy hazug álom a múltból vagy a jövőből. Néha ugy