Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-01-27 / 8. szám

kezik s üti a nagy dobot 'maga mellett, ki a hogy tudja s ki a hogyan birja. Jellemző vonása azonban a mostani kormányzat által inaugurált közszellembeli irányzatnak, hogy a megújhodott választási törvény s a meguiitott választási szabadság ethikai törvényeinek szabványai szerint irányítja a pótválasztásokon is a becsületes mérkőzést. Bár az uj kúriai bíráskodásról szóló törvény legtöbb intézkedése csak a jelen országgyűlés berekesztése után lép életbe, nem tagadható az a kihatás, melyet a törvény meghozatala, szentesítése s az ennek alapján megnyilatkozó kormányzati szellem már a törvény életbelépte előtt is a pótválasztások lefolyására gyakorol. Nyilvánvaló lett nem egy választástásból, hogy az eddig divott megtévesztési eszközök egész fegyvertára a régiségek mauzóleumába vándorolt és nem párt-politikai cself'ogások, sem másnemű terrorizmus nem fogtak ki a közvéleménynek tiszta megnyilatkozásán. A szabadé

1/ü párt elvesztett néhány kerületet — mivel csak amúgy is erőszakkal hódittattak meg — de viszont megnyert nem egyet, a melyeket a terrorizmus, a szemfényvesztés játszót át az ellentáborokba. A miiy jellemző a pótválasztásoknak ez a tanúsága a kormányzati ós központi szellemre nézve, épen olyan biztató a mindinkább közelgő általános választásokra való tekintettel. Akkor fog a nemzet a tisztességnek ilyen tág határai között megnyilatkozni. Erős a hitünk, sőt a meggyőződésünk is, hogy az óriási többség a jelenleg uralkodó vezérleté s a szabadelvű párté lesz igy is. Dsk. Színészetünk rendezése. — Értekezlet a főispánnál. Gyors léptekkel halad előre színészetünk rendezésének ügye. Pénteken délután fontos értekezlet volt e tárgyban a vármegye főispánjánál, mely nemcsak elvi kérdésekkel, hanem a dolog részleteivel is foglalkozott. Emiitettük ugyanis, hogy az országos ankét által kiküldött nyolc tagu végrehajtóbizottságnak — melynek az a feladata, hogy a kerületeket megalkossa és életbeléptesse ™ vármegyénk főispáni a, dr. Lukács György is tagja. Ez a bizottság már ma tartja Budapesten első ülését s a főispán azért hivta össze a pénteki értekezletet, hogy az érdekelt városok kívánságait meghallgatván, azoknak odafönn érvényt szerezhessen. rémlik, hogy boldogok leszünk valamikor, néha azt hisszük, hogy régente boldogok voltunk. De az a perc, amikor meg tudjuk fogni a boldogságot, egész a sírunkig nem érkezik el . . . A szép asszony könyes szemmel nézett a mindinkább leszálló alkonyatba s halkan, szomorúan susogta : — Ezért félek attól a perctől, amikor egészen a magáé leszek. Elérem-e azt a boldogságot, amiről annyi idő óta álmodom? Vagy megint a mindennapi élet szürke prózája lesz-e a sorsom ? Ha tudnám, Talján, ha tudnám, ha bizonyosan tudnám... A fiatal ember kezére támasztotta a fejét s csöndesen mormolta: — Engem épp oly kevéssé szeret, mint Miskát, vagy a gyerekkori bábuját. Ha szeretne, nem kételkednék a jövőben. Mert egyedül a szerelem az a csoda, ami a tünő percben is boldoggá tesz bennünket... A esők jövőjeIrta: Marcel Prévost. Jó hirt kaptunk Melbourneból. A Transzválból visszatérő ausztráliai önkénteseket, a veteránok it, • amint hamarjában elnevezték, agyoncsó' 'Iták' a fogadásukra megjelent asszonyok leányok; Sőt az egyik altiszt olyan mjleg fogadtatásban részesült, hogy ájultan szállították el egy közeli gyógyszertárba. A Westmimster Gazette, ez a komoly újság msgirta, hogy. a bronzarcu hőst háromszáz hölgy rohanta meg s mindegyik egy tucat csókot cuppantott az arcára. A hős tehát elájult a fáradalomban és a boldogságban . . . A.zt mondom : jó hir ez. Mert néhány elkeseredett agyvelő már nyugtalankodik aziránt, hogy az átalakuló erkölcsök világában mi sorsa lesz a női csóknak. Sokan már az udvariasság krachjától rettegnek. — Az a, zony, mondják ezek, hamarosan elveszti minden vonzerejét azonAz értekezleten a főispán elnöklete alatt jelen voltak: dr. Eábry Sándor alispán, dr. Bodoky Zoltán főjegyző, Deimel Lajos főszámvevő, továbbá Gyuláról Dutkay Béla polgármester, Keller Imre és Kóhn Dávid, Csabáról B,osenthal Ignác szinügyibizottsági elnök, Maros György és Kintzig Ferenc, Békésről Popovics Szilveszter főszolgabíró és Szathmáry Gábor főjegyző. Az orosháziak és szarvasiak nem jöhettek el, az idő rövidsége miatt L u k á c s György főispán tartalmas megnyitó beszédében felölelte a vidéki színészet rendezésének egész anyagát, kiterjeszkedvén annak minden részletére. Megnyugtatta az aggályoskodókat, hogy a kerületi rendszer mellett a szabad verseny ép oly széles körben érvényesülhet, mint jelenleg, a városok autonom jogaikat ép ugy érvényesíthetik s a kormány a kerü letet senkire oktrojálni nem fogja,. A rendezést tehát a kerületi rendszer alapján megkisérleni bátran lehet. Ismertette ezután Festetich gróf tervezetét, hogy a kerületek miként osztassanak be, miként kormányoztassanak s ennek keretén belül a városok miként gyakorolják autonom jogaikat. Az értekezlettől három kérdésre kért véleményt: 1. a kerületi rendszerről általában ; 2. a felügyelő által tervezett beosztásról ; 3. a kerületek szervezetéről és autonómiájának mikénti gyakorlatáról. K o h n Dávid : A miniszterelnök parlamenti beszédéből citálva, máris megbukottnak tartja a kerületi rendszert, különösen ha a városokra nem kötelező a belépés. Azonban a vidéki színészeten lehet a kerületi rendszerrel segíteni és Békésmegyében ilyen is a hangulat. Gyulát legszívesebben Aradhoz vagy Szegedhez szeretné csatolva látni, de ha nem lehet, jó Nagyvárad is. Orosházának szintén egy elsőrangú téli állomás társulata kell. Csa bának kivételes a helyzete, mert az egyetlen téli állomás a megyében, a felügyelő által tervezett beosztás azonban sérelmes. Ha alföldi kerületet akar szervezni, törekvése jogos, de az össz-szinészet szempontjából nézve a dolgot, csak Gyula és Orosháza kihagyásával. Szarvas ha megelégszik Kecskeméttel, jó. Keller Imre: A beosztást bírálja. Talán lehetn' v egedet Vásárhelylyel, Csabával és Gj il egyesíteni. Eose. ti a 1 Ignác: Megyei és községi szempontuol sürgeti, hogy az egymásra utalt megyei községek művészeti téren is vitessenek közelebb egymáshoz. Ennek szükségét kifejtette a csabai szinügyi-bizofetság ismeretes memorandumában. Kötelességük a megyei nagyobb községeknek a kisebbekről is gondoskodni : Békés, Mezöberény, Gyoma és Szeghalomról Nagyobb igényünk nem lehet, mint a mennyit adni tudunk, mi pedig csak 3—4000 frtos havi gázsival birunk el társulatot. A délvidéki kerületbe Csaba semmiesetre sem mehet. Kéri az alföldi kerület megalkotását, vagy ha az nem lehet, legalább érdekeink vétessenek figyelembe. Lukács György főispán: Felvilágosítással szolgál, hogy a felügyelő egyelőre azért osztotta be Csabát és Orosházát a délvidéki kerületbe, hogy az a társulat itt regreszálja magát. Maros György: Helyteleníti Csabának ós Orosházának a délvidéki kerületbe való beosztását s az önálló alföldi kerületet sürgeti. Kéri a főispánt, nagy befolyásával hasson oly irányba, hogy az alföldi városok szövetsége létrejöhessen. Kintzig Ferenc: Felvilágosítással szolgál arad-gyulai kombinációt illetőleg, mely legalább egyelőre létre nem jöhet. Országos szempontokból kiindulva, a szinügyek vezetőinek körében tényleg az a felfogás, hogy ne a téli állomások fejlesztessenek, hanem a meglevőknek biztositassanak jó nyári állomások. Es ez a legnagyobb akadálya az alföldi kerületnek, mert Gyulát és Orosházát kiszakítja.' Kóhn Dávid a békésmegyei felfogást helyteleníti, mig Maros György a helyi szempontokat védi. Szathmáry Gábor : Pártolja a csabaiak tervét, Békés is csatlakozik az alföldi kerülethez. F áb ry Sándor dr.: Az alföldi kerületet ha megalkotni nem lehet, leghelyesebb Gyulát Szegedhez vagy Váradhoz, Csabát Miskolchoz vagy Kecskeméthez, Szarvast is Kecskeméthez beosztani. Orosháza esetleg maradhat a délvidékiben, de Békést is fel kell venni valamelyik kerületbe. Kintzig Ferenc : Az alföldi kerület szép tervét kívánatosnak tartja, de ha nem lehet, akkor Csabát mint pót-téli állomást, kora tavaszi és késő őszi hat-hat hetes szezonnal Miskolchoz vagy Kecskeméthez kall csatolni. Tizenöt várossal az a délvidéki kerület abszurdum ós nagyon harmadrangú is. Bodoky Zoltán dr. : Az alföldi kerületet plausibilisnek tartja, talán ugy lehetne megkisérleni, hogy Szentes, Csaba ós Szolnok mint téli állomások, a kisebb helyek mint nyáriak vétessenek bele. Gyula maradhatna nagyobb társulat nyári állomásául. Dutkay Béla: Leghelyesebb, ha Gyula mint nyári állomás Szegedbez csatoltatik, hat hetes szezonnal május közepétől juliusig, vagy augusztus közepétől októberig. Többek hozzászólása után L u k á c s György főispán összegezte a kívánságokat. Első sorban tehát az alföldi kerület volna kívánatos, egyébként Gyula mint hat hetes nyári állomás Szegedhez vagy Váradhoz szeretne jutni, Csaba mint pót-téli állomás kettős szezonnal Miskolchoz vagy Kecskeméthez, Szarvast mint nyári állomást kielégíti Kecskemét, Orosháza is mint nyári állomás jó másodrans- kerületet igényel, Békés pedig négy hetes szezonnnal szintén felveendő valamelyik kerületbe. Diskusszió tárgyát képezte még a kerületi kormányzati fórumokszervezetei a miben az értekezlet egészen magáévá tette a főispán álláspontját. T. L két fórum legyen: 1. minden városban egy bizottság, mely a helyi teendőket végzi ; 2. e bizottságok kiküldötteiből alakítandó egy kerületi tanács, mely a feltételeket megállapitj pályázatot meghirdeti, az igazgatót megválasztja s a szezont felosztja. Ellentétben az úgynevezett törzsvárosok diktatúrájával, e tanácsban minden város egyenlő jogokkal és befolyással képviseltesse magát. n. főispán végül megköszönte a szíves érdeklődést s ezzel az értekezlet — mely három órától hatig tartott — véget ért. A szoeialisták fészke. — Levél a szerkesztőhöz. — (Cifrán állanak a dolgok a szomszédos aradmegyei Megyesegyháza községben, mely tudvalevőleg csabai lakósok kitelepülésével alapíttatott alig 12 éve s a virágzás legszebb jeleivel indult a fejlődésnek. Minden kommentár nélkül adjuk az alábbi levelet.) Megyesegyháza, jan. 25. A Békésmegyei Közlöny csütörtöki számában le volt írva az a botrány, melyet a megyesegyházi szocialisták az állami iskolában tartott hangverseny alkalmával rendeztek. Ez a kis botrány magában véve nem volna nagy dolog, mert minden községben akadnak izgága emberek, hanem igenis ott van a nagy baj, hogy ez alkalommal is egy nagyszámú, jól szervezett, szociálist a tábor több ízben való erőszakos fellépése ismétlődött. Hogy tényleg jól szervezett szocialista táborral lesz dolga a hatóságnak rövidesen — s meglehet, hogy akkor nem oly simán fog a dolog manni, mint most, mikor véletlenül egy.csendőrfőhadnagy is jelen volt — hivatkozom a „Népszava", az ismert szociálista újság szerdai számára, melvben nevük kezdőbetűivel fel vannak sorolva a megyesegyházaí szocialista „pártvezetőség" tagjai. Nem ártana, ha az illetékes hatóság betűzne egy kissé ebben a névsorban. Megyesegyházán is ismétlődik az, a mi megtörtént Csabán és Orosházán 1891ben, t. i. a hatóság nem veszi komolyan e veszedelmes emberek szervezkedését, sem a járás főszolgabirája : J a n k János, sem a község újonnan választott jegyzője: Kovács Lajos semmit sem tesznek a szocialisták bujtogatásai ós erőszakoskodó eljárásai ellen, mert — nem mernek ! Ez persze vérszemet ad a szocialistáknak s még jobban súlyosbítja a polgárság ós az intelligencia helyzetét. Álljon itt néhány eset a legutóbb történtekből. Decemberben jegyzőt választott a képviselőtestület, Ekkor J a n k János főszolgabíró a harminc képviselőtestületi tag közül csak tizenháromnak, egytől-egyig a szocialistákhoz tartozó képviselőtestületi tagoknak szavazatát nyilvánította jogosnak, mig a többi tizenhét tag szavazatát, a kik az intelligens osztályhoz tartoztak, semmisnek jelentette ki. Igy választatta m

eg jegyzőül Kovács Lajost, eddigi főszolgabírói Írnokot, a szocialisták jelöltjét. Ugyanis Kovács a választást megelőzőleg közben, amig a szellemeikben versenytársává válik a férfiaknak A férfiaknak elmegy a kedve attól, hogy udvaroljon neki. Vagy képzeljenek el flirtet két ügyvéd között, de kik közül az egyik férfi, a másik nő ! Borzalom ! Az uj asszonyok csak béküljenek ki a gondolattal: örökre elmúlt a szép idő, a mikor a hős még egyetlen csók reményében ment a háborúba. Nyugodjunk meg.: e kellemetlen augorokat alaposan lecáfolták. A angol-szászok társadalmában, a hoP pedig a két nem egyenlőségének elve leginkább virágzik, — nagy keletje vagyon a csóknak. Mindössze az történik, hogy a nők kissé nagyobb engergiát fejtenek ki a kínálatban: a kereslet azonban a férfiak részéről még mindig élénk, egész a hősiességig. Mint a •keresztes hadjáratok századaiban, ezer veszedelemnek teszik magukat — a csókért. Hobson hadnagy este óta, aki hajója felrobbantásává,! a Santiagói öböl bejáratát eltorlaszolta s ezért a háború után körülbelül százezer csókot kapott, külön neve is van ennek: hobzonizálás, A melbournei önkénteseket tehát ineghobzonizálták. S ezzel egy időben azt is jelentik, hogy azonnal 25UU ujabb önkéntes jelentkezett a háborúba. Komolyan mondom, érdekes megfigyelésekre nyújt alkalmat az udvariasság fejlődése abban a mértékben, ahogy az aszszony átalakul a modern társadalombau. Ha a fiatal emberekben kihalna a tetszés vágya a szép nem irányában, energiájuk nem nyerne, de veszítene vele. Mert az asszony felkelti, sarkalja és megkoronázza a férfiak akaraterejét, akik enólkül nem cselekedtek volna. Aki az asszonyok kitüntetésére pályázik, kissé egyszerű, kissé nevetséges az ideálja, de még mindig ideái. Ha a gyermek nem szereti a munkát a munkáért, a dicsőséget a dicsőségért, talán megmozdu. benne valami, ha igy szólunk: — Dolgozzál, légy gazdag ós hires, meit ha valamikor szép asszonyt akarsz hódítani, előre is nyert ügyed lesz. Azután a tetszés vágya a férfi ós a nő között a legerősebb társadalmi kötelék közül való. Amelyik napon nem farkasszemet fog nézni egymással, Alfréd de Vigny mondása szerint, legjobban teszik ha akár rögtön meghalnak. Megérjük tehát ós megbocsátjuk azoknak a riadóját, akik tartanak tőle, hogy elapad a férfiak akaraterejének ez a forrása és elszakad ez a társadalmi kötelék . . . Vannak peszimisták, a kiket még a Hobson hadnagy és az ausztráliai önkéntesek esete se képes megnyugtatni . . . Bemegnek a régi tár, sadalom sorsáért, amelyben az udvariasság kiveszőben van, kárpótlás nélkül. Mindenekelőtt néhány szót kell ejtenünk a régiek udvariasságáról. A keresztes hadjáratok idejéig kell visszalapoznunk a valódi udvariasság után, amely azóta siralmasan viszatejlődött. A mód, ahogy XIV. Lajos idejében bántak az asszonyokkal, még az udvariasság szentélyében, az udvatnál is, felháborítja a mi polgári érzésünket. XV-ik Lajos alatt mógrosszab sorsunk volt. Frideric Masson tanulmányaiból tudjuk, hogy a miben az első császárság alatt a császártól és marchaljaitól részük volt a nőknek, minden egyéb volt, csak nem gyöngédség. A Bourbonok visszatérésével és a juliusi monarchia alatt az asszonyok kevesebb zajt csaptak az udvarnál, mint az ancien regime alatt, méltóbban is bántak velük. A második császárság alatt ismét látszólag övék az uralom, valósággal pedig a brutalitás. A törénelem századain által igy jelentkezik nálunk a társadalom egyensúlya : amit megkapnak a nők a szépségük iránt való hódolatban, elvesztik női méltóságuk igazi megbecsülésében. Az uj Évában van-e hát annyi éleslátás, hogy észrevegye a brutális vágyakat a sima formák mögött ? Nincsen kétség benne : a két nem helyzete meg fog változni egymás iránt abban a mértékben, ahogy a* asszony erkölcsi tartalma és jogai tudatára ébred. Amint már most is megtörténik sok szép művésznővel, aki rajong a művészétéért fel fogja háborítani a hódolat, amely csupán a szépségüknek szól. De hát annyit jelent-e ez, hogy szépségük iránt már most közömbösökké kell lenniök s le kell-e mondaniok arról, hogy a férfiak tetszését megnyerjék ? Nem látom be az okát. Sully Prudhomme, a legnagyobb lélekbúvár a "poéták között, gyönyörű versekben korholja az olyan viszonyokat, ahol az egyik adja a csókot, a másik meg elszenvedi. Hogy melyik szenvedi, a költő nem mondja meg, magától értetődik; századok óta az asszony. Hogy a nő elfáradt ebben a szerepben, hogy szabadságot, de sőt a kezdés jogát is követeli a szerelemben: ebben nem veszedelmét, de sőt újjászületését kell látnunk a valódi udvariasságnak. A férfiak nagy általánosságban, eléggé hajlandók arra, hogy elszenvedjék a csókot; péMa rá Hobson hadnagy ós a melbournei önkéntesek. Ennek következtében, aszerint, amint a haladó idő a két nem helyzetét és jogait kiegyenlíti, csak fokozott mértékben kél majd bennök a vágy, hogy az asszonyok szeressók. Majd ha a női csók nem lesz többé olyan éjtók, amelyet a legcsekélyebb jótettel vagy pénzzel be lehet cserélni: meghatározhatatlan értéke lesz, mint az olyan tárgyaké, amelyek el nem adódnék. A férfi, hogy csókot kapjon, kénytelen lesz vagy telrobbantani a hajóját, vagy kerasni a veszedelmet.: szóval dicsőséget kell majd aratni valamilyen formában . . Engedjük tehát, hogy az uj művelődés vére átitassa a mi régi társadalmunkat, hogy kiveszszenek az udvariasság régi formái, amelyek különben a mi akaratunk ellenére is kivesznének. Azok pedig, akik a csók csődjétől tartanak, nyugodjanak meg. Még megvirrad majd ennek a bizarr, bájos gusztusnak.