Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-06-02 / 44. szám

tizenhat órai rendkívül terhes aratómunkát. Minden magyar parasztnak legfőbb, mondhatni egyetlen vágya egy kis rész birhatása a termőföldből, ebből a legbiztosabb tőkéből, amely kenyerét, öreg napjaira nyugalmát és utódainak fennmaradását biztosítja, amely a paraszt felfogás szerint egyéni értékmérője, büszkesége, amelyen mint patriárka uralkodik. Szerelmes a magyar paraszt a földbe, áhítattal lesi termését, fohászra kelti a pacsirta hajnali danája, hálaadó imára a termő rügy fakadása. Neki a buza: élet: a föld: anyaföld. Á magyar parasztnak a föld után való mérhetetlen vágyódása elől kell az akadályokat lehetőleg elgördíteni. Ezzel oldjuk meg a mi szocializ nusunk kérdését. Hazánkban a török hódoltság után a földbirtok megoszlása nem természetesen fejlődött ki. Latifundiumok foglalják el az Alföldet s nagy községekben — ami pedig az ipari államok jellege — kényszerült tömörülni a földmivelő nép. Pedig a földmivelő állam jellegét a szétszórt apró falvak adják meg, melyeknek népe hangyabolyként képes elözönleni közeli földjeit s képes felszínre hozni a föld összes áldásait. A földbirtok okszerű megoszlását kell hát elősegítenünk s elősegítjük ezzel hazánk erősbödését is. A világverseny nyomása alatt a földművelés is mindinkább kénytelen igénybe venni az öntudatos teknologia alkalmazását s az ezzel járó befektetések, a vizszabályozások, a talajjavitások mind nagyobb és nagyobb forgó tőkét igényelnek. Az el nem adósodott nagybirtok e követelményeknek — olykor erős küzdelemmel bár — meg bir felelni. A kisbirtokos, aki maga munkálja földjét, aki annak legnagyobb hozadékát felszínre tudja hozni, akinek igényei leszállanak földjének jövedel méhez, a versenyt szintén ki birja állani. A középbirtokos azonban, akinek igényei társadalmi helyzetéhez és műveltségéhez képest egyenlők a nagybirtokosokéval, — sajnos — elesik a harcban. A pazarlásáért igaztalanul, annyiszor megrótt gentrynk elpusztulásának ez a valódi oka. E végzetes közgazdasági harcban siessünk legalább a szorongatott, de ellenállni tudó paraszt osztály védelmére; legalább annak erőforrásait szaporítsuk. Agrárpolitikánk sarkpontja legyen tehát nem a földosztás, hanem a föld fokozatos, jogszerű és a nemzet gazdasági érdekeknek megfelelő megoszlása. Ennek az elősegítése céljából vásároljon meg az állam minden eladásra kerülő birtokot és juttassa ezt a járadékelv alapján a megbízható kisbirtokosok kezére, vagy legalább is közvetítse a megvételt és eladást. Ez a helyesen alkalmazott parcellázás a leghelyesebb telepítés is, s a mellett okos nemzeti politika Beksics Gusztáv statisztikailag kimutatta, hogy a magyar faj rendkívüli szaporasága és terjeszkedő képessége szoros viszonylatban van aföllbirtoklásban való részesedéssel. A földbirtoknak okszerű, a kinálkozás alkalmaira szorítkozó és igy jogos arányú megoszlása: erősbitése a magyar nemzetnek leghatályosabb módja a gazdasági és társadalmi egyenetlenségek leküzdésének. Választási mozgalmak, A gyulai függetlenségi párt egy töredéke meglehetős averzióval viseltetik a város mostani képviselője: B a r t h a Miklós iránt, it azzal gyanúsítanak, hogy tit kon a néppárttal cimborál s ez okból mindent elkövetnek, hogy újból leendő megválasztását lehetetlenné tegyék. Az a legkülönösebb a dologban, hogy leghevesebb ós leggyülölködőbb ellenfelei azok sorából kerülnek ki, kik a mult választás alkalmával ugyancsak buzgólkodtak a mellett, hogy a függetlenségi zászlót diadalra vigye. Ez a megokolatlan gyűlölködés feldúlja apóttagok egyetértését ós szerencsétlen pártviszályt fog előidézni. Az a nagy garral hirdetett frázis, hogy csak helyi jelölt választandó, mert az bir érzékkel a város érdekei iránt, helyén való volna akkor, ha a párt egy olyan jelölt személyében állapodna meg, kit egyénisége, jelleme és képzettsége s nem pedig hiúsága kvalifikál erre az állásra. Csakhogy ilyen ember, a ki arra való volna, a jelenlegi felfordult viszonyok között nem fog vállalkozni a jelöltség elfogadására, mert senki sem hajlandó magát kitenni olyan piszkolódásoknak, minőkben a legutóbbi gyűlés alkalmából Barthát részesítették. Á gyulai függetlenségi párt Kossuthlsta árnyalatának ugy látszik az a célja, hogy a mandátum ismét szabadalvü párti ember kezébe jusson. Ez a törekvése igen könnyen sikerülhet, mert iia olyan közkedveltsógü férfi, minő a vármegye főjegyzője: Bodoky Zoltán dr. fog fellépni, ugy igen valószínű, hog^ f győzni is fog. Utoljára nekik ugy is mindegy, hogy minő pártbeli ember ül az országházban, a fő dolog a helyi jelölt. zottság mólyen tisztelt tagjait májusi rendes közgyűlésünkön. Bizton hiszem, hogy ezen a közgyűlésen is áldásos munkát fog végezni, ez a mélyen titztelt bizottság olyat, mely vármegyénk közügyeit több irányban fogja előre vinni Tartalmas tárgysorozat fekszik előttünk, közgazdaságilag és kulturailag fontos kérdések várnak elintézésre. Olyan tárgyak, melyek fenszóval hirdetik, hogy Békésvármegye a haladás földje, hogy Békésvármegye gyakorlatilag is megmutatja,hogy érti a kor intő szavait, mely szerint itt e magyar hazában stagnálni nem szabad, mely szerint nekünk magyaroknak, kik rövid idő alatt annyi hiányt pótoltunk, megingathatlanul szilárd helyzetet kell biztositanunk magunknak a kultur nemzetek sorában. Ennek pedig csak egyedüli módja, csak egyedüli eszköze van : a fáradhatlan, SZÍVÓS, kitartó, folytonos munkásság. De nincs is kétségem, hogy ez a vármegye a haladásnak eredményt hozó utján állandóan meg is marad. Nincs kétségem, mert törekvéseink gyümölcsei szemünk előtt fejlődnek. S ha már fejlődik a gyümölcs, szint kap és nedvektől duzzad, csak nem fogja abban hagyni munkáját a gondos kertész, csak lesz talán kitartása, hogy teljesen meg is érlelje mindazt, amit az elvetett mag kilátásba helyez ós igór! Haladásunk eredményeit nem tagadhatja a roszakarat sem. Utalok például közlekedési intézményeinkre. Minő biztató a kép, melyet ezek nyújtanak! Utaink fokozatosan kiépülnek, kőuthálózatunk mind jelentékenyebbé válik. Az alispáni jelentés örvendetesen számol be a harmadik transverzális müut ügyének előhaladásáról. Vasút hálózatunk fejlődése kiválóan praktikus irányba kezd terelődni és a személyszállításra egy egészen uj sokat idérő szállitásmód, az automobil kocsik alkalmazása veszi kezdetét. Mindezek jelentőségét nagyban fokozza egy perspektíva, még csak remény, de már oly sok tanulmányon épül fel, hogy a legmesszebb menő várakozásokra jogosít, t. i. vizi utaink nagyszabású kifejlesztése. E tekintetben lehetetlen fél nem hívnom a közfigyelmet arra a nagy szaktanulmányra, mérnöki tudományra és szóles körű közgazdasági tájékozottságra valló előadásra, melyet az osztrák csatorna tervek ismertetésével kapcsolatosan a magyar Alföld vizi utainak fejlesztéséről Hieronymi Károly volt belügyminiszter, hazánk egyik legelső műszaki tekintélye a magyar közgazdasági társaságban csak a minap tartott. Azzal a problémával foglalkozott ez az országos szaktekintélyünk, hogy — feltéve miszerint Ausztriában a Dunát az Elbával összekötő csatorna létesül, az Alföld folyó vizeinek, s Szamosnak, a Körösnek, Berettyónak, Marosnak hajózhatóvá tételével a közben szükséges mesterséges csatornák létesitósóvel, a Duna és Tisza összekötésével miként lehetne Szatmártól az Alföldön, nevezetesen Bókésvármegye egész területén keresztül s Temesvárról a Bánáton keresztül a legnagyobb gabonatermő vidékek dus termését gabona kivitelünk főpiaczára, Ausztriába, be egészen Csehország közepébe a mai szállítási költségeknél összehasonlíthatatlanul olcsóbban elszállítani. Ha ezek a vizi utak nevezetesen a budapest-csongrádi csatorna, a szatmárdebrecen-gyoma-csongrádi csatorna vonal ós a temesvár-perjámos-szeged-csongrádi hajózási vonal megépíttetnék akkor, — Hieronymi számítása szerint ezen vizi utak felhasználásával 2 —3 koronával olcsóbb lenne a gabonának szállítása az osztrák piacra s minthogy a tapasztalatok szerint a magyar termékek itthon annyival olcsóbbak, mint a külföldi piacokon, amennyit a szállítási költség kitesz, a szállítási költség jelzett csökkenésével a magyar piacokon a magyar gabona ezen 2—3 koronányi szállítási költség különbözettel drágábbá lenne. Ha a feltevéseken alapuló számitások az életben egészen apodiktikusan beválnának, akkor a magyar gazdára egyenesen óriási jelentőségű volna a kérdéses vizi utak létesítése, mert a gabonaárak jelentékeny felszökését jelentené. De ha az említett számitások nem válnak is be egészen, az kétségtelen, hogy az Alföld gabonatermő vidékeinek csatornákkal ellátása aránylag nem okoz túlságos költségeket, mert a sik földön nincsenek különösebb technikai nehézségek; tudva van továbbá, hogy az Alföld egyes vizeinek, nevezetesen a Körösöknek hajózhatóvá tételét illetőleg a műszaki tervek készen vannak ; (az alispán indítványára ez az actió éppen Bókésvármegye törvényhatóságától indult ki); az is kétségtelen, hogy szállítási költségek kisebbedése az áraknak, ha nem is az egész szállítási költséggel, de annak jelentékeny részével való emelkedését okvetlenül maga után vonja ; az is bizonyos, hogy ez az áremelkedés nemcsak a tényleg vizi uton kiszállított gabonára, hanem a piacra kerülő összes gabonára kihatna. Mindezeknél fogva a csatorna tervekkel foglalkozni a magyar gabonatermő vidékeknek, első sorban az Alföldnek és az alföld gazdaközönségének saját jól felfogott érdekéből hasznos és szükséges dolog. A kérdés mindjobban érik, nár pedig Bodoky az lesz, s tegyük hozzá, logy a személyéhez fűzött reményeknek neg is fog felelni. Az a tervezgetés, hogy Lukács György iőispán lépjen fel szabadelvüpárti programmal, már azért sem lesz megvalósítható, iiert a főispánnak nincs szándókában maniátumot vállalni S aztán az igazat meghallva, nem is szívesen látnók az ő távoiását, mert mint főispán, humánus goniolkodásával, a közdolgok iránti meleg érdeklődésével sokkal többet használ megyónkaek, mintha egyszerű képviselő lenne, fíizelkedós nélkül elmondhatjuk, hogy képviselőt, ikár jót, akár kevésbé jót kaphatnak a gyulaiak akárhányat, de olyan minden izében korrekt főispánt, minő Lukács György, aem mindig kaphat a vármegye Pedig a lelyi érdekek mellett figyelembe veendők i megyei érdekek is, azért csak helyeselaetjük annak a szarvasi uri embernek a iiszólását, ki — midőn a főispán szarvasi ielöltetóséről volt szó — kereken kijelentette : — Ha Méltóságod fellép, mindent elkövetünk megbuktatására, mert képviselőt kapunk mi akárhányat, de ilyen nekünk való főispánt — csak nagyritkán.' Legutóbbi számunkban azt irtuk, hogy Békésen valószínűleg a Kecskemóthi és Vincze-párt egyesülni fog. Erre vonatkozólag most a Vincze-párt elnökétől a következő, eléggé jellemző sorokat vettük : Békésen a 48-as elvet valló V i n c z e párt sem az egyik, sem a másik párt jelöltjét, sem azok támogatóit nem szólta és nem szólja le; tegyen ugy mindenki, a hogy akad ; de a mi akaratunk az, hogy sem ezen, sem a más világon nem olvadunk bele sem a dr. Meskó,sem a Kecskeméti urak pártjába s igy mi tisztán ós függetlenül állunk. Konsiczky János, pártelnök. Tót-Komlósón is megalakult a függetlenségi párt Az alakuló gyűlésre Orosházáról nyolcvanan vettek részt, JA. párt elnökéül Lehocz ky Mátyást választották meg. Békésvármegye közgyűlése. Csütörtökön tartott vármegyei közgyűlés a törvényhatósági tagok nagy érdeklődése mellett folyt le s kireparálta egyik régebbi hibáját, megszavazta az 1/a

0/o pótadót a tüdő vész elleni szanatóriumban létesítendő ágyalapitványra, elhatározta a Csaba — békés — vésztői keskeny vágányu vasútnak lótesitósét. Mint minden közgyűlésen, ugy most is a vármegye főispánja, dr. Lukács György vármegyénket köztevókenységre irányító beszédet mondott, melyet többszörösen szakított félbe az általános helyeslés. A főispán megnyitó beszéde. Mélyen tisztelt közgyűlés ! Őszinte örömmel üdvözlöm a törvényhatósági biszöbét átlépni, akinek egykor fájdalmat okoztam. — Az nem a maga hibája volt. Magát nem vádolhatja lelkiismerete. Maga fiatal volt. A fiatal sziv olyan, mint a viaszk, azt gyurhatunkbelőle, a mit akarunk. Lehet, hogy egy keveset a természet is hibázott, a midőn egy kis hiúságot ós nagyravágyást oltott a lelkébe, de ezeket a tulajdonságokat a nevelés ellensúlyozhatja. Nem maga az oka, hogy ez nem történt, sőt e tulajdonságokat inkább élesztették és fokozták azok, akiknek éppen az ellenkező lett volna feladatuk. — Igaza van, de ne folytassa, mondá Magda, egy mély ós hosszú sóhaj kíséretében. A kik ezt a hibát elkövették, máirég pihennek a sírban. — Bocsásson meg, ha elragadtattam magam. Nem akartam a holtak nyugalmát szemrehányásommal zavarni. De lássa, 12 óv óta sem heggedt be teljesen a seb, a mit elutasításával, visszavont szavával a szivemen ejtett. Az első percekben kevésbé sajgott a seb, de amint később otthon, magányos szobámban elgondolkozva, feldúlva, összeomolva láttam azt az otthont, melyet képzeletemben magamnak megalkottam, mikor azt a napsugaras jövőt, a melyről éveken át álmodtam a ködbe veszni láttam, elborult előttem a mindenség, s nem sokba telt, hogy embergyűlölővé lettem. Öt évig hordtam magamban a tövist, mig végre találkozott egy lélek, aki megértett engem s azon volt, hogy a tövist a' szivemből kivegye. Magda lesütött szemmel, lelke mélyéig meghatva, hallgatta Iván beszédét. Többször akarta félbeszakítani, de vibráló ajkin mindig elakadt a szó. Iván néhány pillanatnyi szünet után folytatta. — De' csak részben sikerült, mert egy kicsiny szilánk a tövisből a sebhely alatt megmaradt. Legboldogabb óráimban is feltámadt a maga emléke lelkemben, mely még jobban megzavarta nyugalmamat, a mikor hallottam — mert mindenről értesülve lettem — hogy nagyravágyó tervei, fényes reményeim nem mentek teljesedésbe, mert bár megcsalatva, mindég a maga boldQgságát kívántam. Es mondja nekem bárki az ellenkezőt, én azt állítom, hogy az igazi szerelem nem ösmer megtorlást, nem ösmer bosszút. Magdára tördöfóskónt hatottak ezek a szavak. Á meghatottságtól remegő hangon mondta — És mért kell nekem ezt most itt hallanom ? ! — Le akartam rakni a terhet, mely éveken át szivemet nyomta. — De hát tudja-e, hogy ezzel ezt a terhet az ón szivemre rakta ? Nem gondolta meg, hogy ma nem vagyok az, aki 12 óv előtt voltam, s hogy a mit a meggondolatlan, félrevezetett, elvakult 18 éves leány elbirt, fel sem fogott: az alatt az öntudatos, éretten gondolkozó nő összeroskadhat ? Magda az utolsó szavakat már csak akadozva mondta ki. Zsebkendőjével eltakarta szemeit, melyekből a könnyek sűrűen törtek ki. Iván megfogta kezeit s ellágyulva mondotta : — Bocsásson meg, hogy könnyekre fakasztottam. Nem akartam kegyednek fájdalmat okozni, s ha tettem, önkénytelenül tettem . . . Bocsásson meg ! Magda felkelt s kezeit kifejtette Iván kezeiből — Énnekem nincs mit megbocsátanom. Én csak őszintén sajnálhatom, hogy annyi bánatot okoztam Önnek, de a megtörténtet meg nem történtté tenni nem áll hatalmunkban. Az ón dolgom most csak az lehet, hogy megköszönjem a bizalmat, melylyel gyermekei nevelését reám akarta bízni, de engedjen meg, ha ezek után ajánlatát elfogadni nincs elég erőm. Iván RÍSSÓ elhalványult. — És miért nem fogadhatná el ? — Mert mindig gyötörne az önvád, a hányszor látnám, s mindég pirulni késztetne ha arra gondolok, hogy hiu nagyravágyásomban eltaszítottam magamtól a legnemesebb lelkű férfiak egyikét. — De hátha fátyolt vetnénk a múltra s ott kezdenők, a hol 12 év előtt ama szomorú napon . . . Magda tagadólag rázta fejét. — Nem, nem, az lehetetlen, hogy Ön, ki magasan áll felettem, most már engem ugy becsülhessen, a hogy 'én férjemtől — ha valaha férjhez mennék — becsültetni kívánok lenni. Önnel szemben eljátszottam ezt a jogot. — Iván közbevágott : — És hátha nem ? Mivel bizonyítsam be, hogy kitöröltem multam emlékeiből mindazt, a mi abban keserű volt, s most is csak ugy becsülöm, s szeretem mint valaha ? Magda nedves szemeit a csodálkozás kifejezésével emelte Ivánra. — Hát lótezhet-e férfi, aki azt a nőt, a ki öt oly könnyen eltudta magától taszítani, csak egy percre is még szeretni képes legyen ? Es mégis . . ... hinnem kell önben, mert mi kényszeríti Önt, a szabad embert, hogy hozzám közeledjék, a mikor legszebb férfi korában, tekintélyes állásában joga van fiatalabb, szebb leányok közül választani. S ha ennek dacára rám gondolt, bizonyságot tett azzal, hogy szavaiban igazság rejlik. Én hiszek ós bízom Önben, s ha lehet, a múltban elkövetett hibát jóvá tenni a jó akarat ben nem nem fog hiányzani. Mikor később Delényinó a kis Ivánnal bejött, az idősebb Kárász Iván igy fogadta őt, Magdára mutatva : — Bemutatom menyasszonyomat, gyermekeim jövendő anyját. Delényinó kebelére ölelte Magdát és mosolyogva mondta: — Igy van ez jól!