Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-05-26 / 42. szám

I. If elléklet a Békésmegyei Közlöny 1901. évi 34-ik számához. termelés versenyében immár vesztessé váló töldbirtokaink hozamát. Felölelik e vasutak a községek belső forgalmát, a közlekedés könnyűsége és sűrűsége folytán megsokszorozzák a megyei központok felé irányuló forgalmat, erősitik a fejlődésre képes nagyközségeinket s korrigálják ez által azt a végzetes hibát, melyet helyiérdekű vasutainknak akként való kiépitése által követtünk el, hogy azok a helyett hogy a vármegyei gazdasági gócpontokba, a nagyobb községekbe vonnák a forgalmat, épen elterelik azoktól. Ily szembontokból mérlegelendő azon keskeny vágány u vasútnak nagy jelentősége, melynek eszméjét nemrégiben dr. Fábry Sándor, vármegyénk tevékeny alispánja vetette fel s melynek gyors lótesitósón azza az erős akarattal ós fáradhatlan tevékenységgel buzgólkodik, melylyel annyi nagyszabású tervét vitte már diadalra. Oly nagy fontosságúnak, közgazdaságunkra nézve oly messzeható horderejűnek ösmerjük*fel ez uj vasút létesitésének ügyét, hogy szükségesnek tartjuk, hogy az Alföldi Első Gazdasági Vasút igazgatóságától mert hivatalos adatok alapján minden irányban ismertessük e vasúttal egybefüggő kérdéseket s ez ismertetés által a legszélesebb körben felkeltsük a nagyközönség érdeklődését. Az uj vasút szükségessége. A tervezett vasútvonal felkarolni kívánja mindazon forgalmi érdekeket, melyek: 1. B.-Csaba ós Békés nagyközségek helyi közúti közlekedésének kielógitesót már szükségessé teszik. 2 Békés nagy ós virágzó községet egy nagy vasúti központtal hozza oly szoros kapcsolatbe, amely lehetővé teszi minden, még a legkisebb földmivesnek is, hogy gyorsan és olcsón juthasson ugy Csabára, mint a megye székhelyére, Gyulára. Olcsón és gyorsan juthasson ki a határba és onnan terményeit minden időben ós kisebb menynyisógben is beszállíthassa, akár Békésre, akár a csabai piacra vagy közraktárba. 3 A Békés ós Vésztő között elterülő nagy uradalmak elsőrendű érdeke, hogy egy oly forgalmi ut álljon rendelkezésükre, amely minden időben lehetőséget nyújt arra, hogy gazdasági terményeiket elszállíthassák ós azonkívül nagy tömegárukat is termelhessenek. 4. Vésztő nagyközség, amely vasútja dacára igen távol esik egy nagyobb helyi piactól és főleg a megye székhelyétől, közvetlen kapcsolatba jusson Békéssel, Csabával és Gyulával. Olyan fontos és megérett érdekek ezek, amelyek jól megfontolva nagyon is indokolttá teszik a keskenyvágányu vasúti tervezetet. Vájjon kielógitik-e a jelenlegi vasutak z, az isKolai élet alatt a lélekben meg ogamzott művelődési tényezőknek a létéi aló harca, hogy a mindennapiság sablonj alatt el ne csenevésszék, mint a növény melynek nincsen levegője. Az egyoldalúság elleni küzdelem, me lyet a minden téren lábrakapott munkameg osztás s annak elvadító, elernyesztő hatása fölidéznek, az a mükedvelés. Hogy a hiúság is belejátszik, nagyon alárendelt szempont A mesterember kertészkedik, gazdálkodik is, a földműves fur-farag, házi-ipari űz; a hivatalnok a vadászat sportjánál adja magát, a szobai foglalkozás által lekötött városi turista a szabad természettői elzárt madarakat, kutyákat, macskákat tart maga körött, állattenyésztő vagy jardiniéreket rendez be magának. Még ÍL Rákóczy Ferenc is esztergályoz rodostói magányában. Dicséretes, de mindenekfölött érthető szokások ezek: a különféle társadalmi osztályok, foglalkozási ágak ügyeinek, bajainak megértésére s az ellentétek enyhítésével a társadalmi összefüggés megszilárdítására vezetnek ; és csillapító ereje van az egyoldalú munkában izgalomba jutott idegekre, jobban állítják el a megzavart belső egyensúlyt, mint az alvás, alkalmasabbak a hypochondriát elűzve derültté tenni a kedélyt, mint bármely más szórakozások, t*. kor ferdeségeit gyógyító erejük van, mert a mikor annyi mindenféle csábit ki a nagy világba, megszeretteti, kedvessé teszi a magányt, az otthont. Bensőnk nyugalma, lelki erőink arányos foglalkoztatása Epedig a művelődésnek legelsörendü föltótele. A mükedvelés kulturális jelentőségét tehát csorbítani igazságtalauság A hiúságot, szereplési viszketeget említeni, mint legfőbb okát, fölszínes megítélés. Ez éppen ugy hangzik, mint Schopenhauer hires véleménye a szerelemről, hogy evvel csal meg bennünket az emberi nem önfenntartás)' ösztöne, a mikor a boldogság cukros hójában adja be nekünk a házasság keserű piruláját. Nemcsak csalétek az az érzelem, mely sziveket összeköt és a mely műkedvelői foglalkozásra ösztönöz, hanem a lélek legnemesebb törekvéseinek jelentkezése; a vak szerelemnek, a műkedvelő hiúságának héja, husa tán lehet bóditó, de a magva egészséges. Donner Lajos. Csaba-Békés-Vósztői vasút. - Első közlemény. — Közgazdasági tekintetben mindinkább nyilvánvalóvá válik a keskenyvágányu vasutak nagy jelentősége. A rendes nyomtávolu vasutak a távolsági forgalmak lebonyolítására hivatottak, mezőgazdaságunk belterjesebbé tételét, a helyi forgalom szükségleteinek kielégítését azonban csakis a keskeny vágányu vasutak lehetnek képesek teljesíteni, melyek minden gazdaságba bevezethetők, ez által módot nyújtanak a cukorrépának s egyéb nagysúlyú kultúrnövényeknek termelésére s emelik a maga helyi érdekeket? Talán többet kap a békési és vésztői kisgazda gabonájáért, mint az előtt, mert Békésen ós Vésztőn vasút van ? Nem, mert ugy Békés, mint Vésztő kisgazdái a helyi központokban adják el ma is a szekéren beszállított terményeik nagy részét, hisz pl. B -Csabán 30—40 fillérrel kap mótermázsánkónt gab inájáért többet, mint akár Békésen, akár Vésztőn. Ennek oka természetes; hiszen Csabáról akár Budapestre, akár Szegedre sokkal olcsóbb a szállítási illeték, mint nevezett két állomás bármelyikéről, azon felül pedig a csabai gabonapiacn ik meg van a többi vidéki piacok feletti árkülönbsége is. Nézzük a személyforgalmat, talán ez irányban lett a községek érdekeinek elég téve ? Tudjuk nagyon jól, hogy a községi lakosok túlnyomó nagy része Budapest felé csak nagy ritkán utazik, hanem utaznék a szomszéd nagy községbe és a megye székhelyére, ahol összeköttetései vannak, ahol piac és vásár alkalmával terményeit értékesiti és a hol a hatóságok székelnek. Kielógiti-e ezen fontos érdeket a jelenlegi vasúti összeköttetés akár Békésen, akár Vésztőn ? Egész határozottan állithatjuk, hogy nem. Nem pedig azért, mert ma Békésről például Csabára ós vissza a III. osztályú személyjegy ára 130 fillér, tehát egy egész napszám ára. Gyalog elmegy a szegény ember kényelmesen 2 óra alatt ós 2 óra alatt vissza, elvégezheti teendőit és félnapnál nem vesztett több időt. Kettőhárom kocsin olcsóbban megy ós sokkal gyorsabban kerül haza, mint vasúton. Vésztőről nem is kell beszólni, hiszen onnan pl. Csabára ós vissza 5—6 koronába kerül az út. Éppen olyan kevéssé szolgálja tehát e téren a helyiórdeket, mint az előbb említett teherforgalomnál. Mindezek szerint a helyi érdekeltségnek szüksége van egy olyan közlekedési vállalatra, a melyik : 1. minden tisztán helyi érdeket szolgál; 2. az érdekeltek részéről befektetett tőkét kamatoztatja. Lássuk, melyek azon követelmények, amelyeket a tervezett közlekedési vállalatnak ki kell nagy uradalmak érdekében áll, hogy lehetőleg minden nagyobb major közel feküdjék egy-egy rakodó állomáshoz, vagy ha ez lehetséges nem volna, ugy egy-egy szárnyvonallal a közvetlen csatlakozás lehetségessé váljék. Ezen szempontok figyelembe vételével a oonal nyomjelzéie a következő lenne : B. C«iba állomás közvetlen közelében fekszik az A. E. G. V. állomása, innen történnék a kíágazás és haladna a szóles Orosházi-ut (telegráf'-utca) közepén a görögkeleti templom-térig, itt befordulva a tér egyik oldalán, halad a Vasut-utcáig, amelyén végig futva a piactérre hajlik. A piáctéren végig húzódva a Mezőberóny felé vezető ut lenne a leghelyesebb irány, amely utat csak azon pontnál hagyná el, a hol a Békés felé vezető műút eltér. Ezen utóbb említett müuttal párhuzamosan haladna a vonal Békésig. Békés-Csaba községben megfelelő számú megálló és kitérő lesz létesítendő ott ós oly számban, ahol ós amennyit a helyi igények szükségessé tesznek. Természetes, hogy egy szárnyvágány a Rosenthál-fóle malomhoz is készítendő lesz Csabától Békésig az irány alig lehet más, mint a műuttal párhuzamosan fekvő nyári-ut, amely — lehet mondani — jelenleg használva alig Van és a legrövidebb vonalat képezi. Ezen vonalrószen különösebb érdek nem kívánja meg, hogy a legrövidebb iránytól eltérjünk, mert nagyobb birtoktestek nem lóvén, csak személyforgalom várható, ez pedig leggyorsabb és legolcsóbb akkor, ha a kocsik a legrövidebb uton futnak. A 10 kilométer hosszú szakaszon kívánság szerint 2—3 megálló létesítendő. - Folytatjuk. — Kirándulás Debrecenbe. — Gazdáink a Hortobágyon. Engedje meg Szerkesztő ur, hogy b. lapjában néhány szóval beszámoljak az arad- ós bókésvármegyei gazdák debreceni útjáról, ami a kellemes idő hozzájárulásával és segítségével kiválóan sikerült. Már a pályaudvaron kellemesen lepett meg bennünket a szives fogadtatás, amelyben a Debreceni Gazdasági Egyesület alelnöke: R i c k 1 Antal üdvözlő szavaival részesített. Hosszú kocsisorban indultunk szállásunkra, hogy ott a portól kikefólelógitenie. A vonal iránya. Mindenekelőtt szükséges, hogy B.-Csaba állomáson az átmenet a tömegáruk részére biztositassók ós hogy a M. A. V. felvét li épülete az átmenő személyforgalom szempontjából a befutó személyvonatok által kedve, üdülni kivigyenek bennünket szives lehetőleg megközelítve legyen. B.-Csaba j vendéglátóink a Nagyerdőre; innen este község 5000 normál waggon helyiforgalma ismerkedő vacsorára a Bika-szállóban gyülszükségossó teszi, miszerint a mellett, hogy tünk egybe, de nem sok ismerkedésre volt a tervezett vasút legyen kihasználható, szükségünk, első pillanatban eloszlott az módot nyújtson arra is, hogy a helyi a bizonj'os idegenkedés, ami az ismeretnagykereskedők ós iparvállalatok szállít- | lenek között önkéntelenül is elfoglalja az mányaikat a M. A. V. kocsijaiban közvet- embert s a legkedélyesebb hangulatban, len, átrakás nélkül kapcsolhassák vagy mintha csak régi jóbarátok lettünk volna, szállíthassák. beszélgettünk együt jól bele az éjszakába. Megkívánjuk, hogy Békés község ugyan- Fáradalmainkat kipihenve, másnap, csak közúti vasutat kapjon, mely lehetővé vagyis hétfőn a Pallagra rándultunk ki, teszi a gyors és olcsó közlekedést ugy a útba ejtve a 48-ban elesett honvédek sirközsógben, mint ki a határba, akár Csaba, ját, mit a debreceni dalárda szivet-lelket akár Vésztő felé. rázó megható Szózata után Vásárhelyi A Békés és Vésztő között elterülő László, az Aradvármegyei Gazdasági Egylet „Dal a nyomorból." Irta : Belencéresi Dezső. A holdvilágos, illatos, langyos, tavaszi éjszakában a kerti kávéház nyílt terasszán ült Botond Aladár a festő, Zobor Géza a regényíró ós Balassa Andor a poéta. Egy sarki kerek asztalnál ült a három jó barát, kiket még az ifjúság kínlódásai, küzdelmei kötöttek össze. Az asztal fölé, szinte odaborult az orgonabokrok lombja, a melyen alig rezgett át a kávéház közeli villanyos lámpájának a sugára. Botond sóhajtott egyet ós befejezte a beszédét. — S azóta őt, ki megosztotta velem a kínlódás gyötrelmeit, nem láttam soha. A képpel pedig megnyertem a nagy dijat s ez volt kezdete pályafutásomnak. Mind a hárman hallgattak. Balassa, ki teljesen a lombok alatt ült, szitt egyet szivarjából — s egy pillanatra látható lett az arca — s végig simította kezével a homlokát és lassan megkezdte a beszédet. — Most jövök akkor én Szomorúbb lesz az én történetem mind a kettőtök meséjénél. Az az talán nem is szomorú, mert hiszen az ifjú évek nyomorúságáról ad egy halvány képet, a mit ugy, a hogy átéltem, érzem: elmondani sem tudom . . . De megpróbálom, mert nekem is ez volt fordulópont az életemben Régen volt ez, akkor mikor egy csomó kéziratot, meg még több rajongást hoztam fel magammal. De hagyjuk ezt . . . Elmondom azt a napot . . — Egy apró, kis utcában laktam akkor, olyan parányi szobában, hogy alig tudtam megfordulni benne. Egy ablakom volt, a mely fővárosi nyelven a „lichthofra" nyillott. Ott ültem a rozoga íróasztal mellett és írtam. A lámpa már alig pislogott s nekem be kellett fejeznem a dolgomat. De nem láttam már ... A lámpa még egykét erősebb lobot vetett, azután kialudt. Az ajtó repedésén át néhány fénysugár szökött a szobámba. Végig húzódott a padlón, meg a falon függő ócska fametszeteken. Lámpát gyújtottak a konyhában. Hallottam a tűzhelyen égő fa pattogását, majd az étel illata tódult be az ajtó hasa dókáin. Odakint főznek, vacsorálni fognak és még én az nap nem ettem. Utolsó hatosomat petróleumra adtam az asszonynak, hogy írhassak s most már ez is elfogyott. Ereztem, hogy éhes, éhes vagyok s a fejem szédülni kezdett. S nem volt a szobámban egy falat kenyér sem. Gondolkozni sem voltam képes, csak azt éreztem, hogy éhes vagyok ... S az illat, az étel illata olyan csábítóan hatolt be hozzám . . . Nem bírtam tovább a szobában, mentem ki, ki . . . Sötét keskeny volt az utca s csak a sarkon égett egy halvány, lobogó gázláng. Megindultam. A másik utcában bórkocsisor állott üresen. A kocsisok a bakon összegörnyedve feküdtek. Egyikben a bársony ülésen ült a kocsis, mellette egy kendőbe burkolt nőalak. Fazekat tartott kezében, melyből a férfi evett. Irigyen néztem arra, majd kimondhatatlan keserűséggel fordultam el. íme, ez az ember, a ki műveletlen, talán ostoba s nem ért egyébhez, csak a lovakhoz, vacsorál . . . S mig én, ki tanultam, küzdöttem eddig is, s kinek a lelke tele van fényes, ragyogó gondolatokkal, csengő rímekkel — éhezem . . . Botorkálva haladtam tovább. S fényes étterem mellett mentem el, a mely tele volt vidám, gondtalan emberekkel, — ós mind vacsorált. Befordultam egy másik utcába, mely éppen olyan keskeny, éppen olyan sötét volt, mint az enyém. A sarkon rendőr állott s pár lépéssel odább tompa hangzavar s dohányfüst ömlött ki egy pincehelyiség ablakából. Lenéztem. A tágas szobában a terítetlen asztalokat a szoba tetejéről lefüggő lámpa világította meg. Az asztalok mellett nyomorúságos alakok ültek, de mindegyik előtt tányér volt. S ugy sóhajtottam fel a sötétben. Oh istenem, még ide is lemennek, csak pénzem volna rá! — Tovább mentem. S gondolkoztam azon, hogy miért is kell minden halandónak, — kinek a Múzsa a látogatója, — az életében egy időn át koplalni . . . Kegyet- j len is az az égi lány. Édes üdvösség a mig marad, de éhséggel kell érte megfi- [ zetni. Nyomorúság, kínlódás után lehet csak megszületni a fényes eszméknek s a születósöket is csak koplalás követi. Csak két nappal lennék odább. Huszonöt forintot ígértek a „Boldogság furiáí"-ért. S most félbe kellett hagynom. S hogy dolgozzak lázas agygyal, mikor azt szúrja, égeti, tépi az éhség. Előttem áll minden, de égő agygyal nem tudom rendbe szedni a gondolatokat. Egy gondolat ébred* bennem csak, hogy éhes vagyok ós éhezni fogok talán holnap is. — Hirtelen haza gondoltam. Igen, ilyenkor asztalnál ülnek. A lámpa fénye bizalmasan árad szót a fehér terítőn s a tányérokon. S a gőzölgő étel ott van az asztal közepén. S ott ülnek miudnyájan ós nem tudják, hogy én itt kószálok cél nélkül, a homály utcákban,— éhesen. Nem tudják, nem sz<..oad tudniok. Hiszen összeszorítaná szivüket a fájdalom. Hiszen hívnának, elvinnének innen haza. S ón meg itt akarok maradni. Elérni azokat a fényes álmokat, a boldogságot, a miről álmodozok. Elérni a célt, mit rajongó szívvel tűztem magam elé. S ha kell, nyomorgok, küzkojök hosszú időn keresztül, a hogy most. S azért ott van minden remény a szivemben, megcsorbulva egy kicsit, —csak éhes vagyok... S Balassa rákönyökölt az asztalra, arcát két kezébe hajtotta s ugy beszólt, mintha tegnap élte volna át ez estét, mintha nem röpült volna el azóta egy pár esztendő, s mintha most is kínlódás volna az élete. — Hirtelen szól kerekedett az utcán, a mely egészen átjárta testemet és az arcomba csapott. A Dunához értem. A viz locsogott, a mint a part kőkockáihoz ütődött s túlnan a budai oldalon is csak a kígyózó lángok világoltak. — Megfordultam, mert nem mertem a Duna vizébe nézni. Rohantam vissza, s egy üzlet feljáróján megbotlottam. Benéztem a szűk ajtón. Egy szürkés fejű ember pénzt olvasott a rács mögött. Az állványokon csomagok, apró fadobozok . . . Zálogház . . . — Megállottam. Megkaptam felső kabátomat s egy gondolat villant át agyamon. S levettem a kabátot. S reszketni kezdtem az éles durva szélben, — de beléptem. A szürkés fejű ember a gázláng felé tartotta a kabátot, majd egy darab papirost ós pénzt . . pénzt adott a kezembe . . . Kiléptem a sötétbe, de felegyenesedve, kifeszített mellel álltam szembe a széllel . .. S mintha megfordult volna az egész világ velem, rohantam haza a csapkodó esőben .. . — Van pénzem . . . Van. Nem fogok éhezni tovább. S a midőn kis szobában lámpafény mellett raktam félre a grajzleraj-ból szerzett vacsora maradókát s ajkaim közt egy fólkrajcáros cigaretta füstölt, — nem havanna, mint most — nyugodtan, megelégedetten vettem elő a tollat. Müvemet befejeztem, de éreztem, hogy még irnom kell valamit . r. . S írtam . . . Remegve . . . Lázban ... És megszület a „Dal a nyomorból". . . — Másnap elvittem kész munkámat s ezt az ötven soros verset a kiadóhoz S ez a vers „Dal a nyomorból" elragadta a szerkesztőt, el a lap olvasóit, elragadott mindenkit és e naptól kezdve lett Balassa Andor „meleg, érző szívű, ragyogó tehetsággel megáldott poéta". . . Balassa eldobta a szivart s mintha lelke megszabadult volna az emlékek hatalmától, könnyedón hozzátette. — S akkor, talán . . . talán boldogabb voltam, mint most, mikor három verses könyvemet emelte az égbe a kritika... Botond is, Zobor is elgondolkozva, sóhajtva hagyta rá . . . — Igaz . . . Boldogabbak voltunk ! S ugy ültek ott, mind a hárman csendben, szótlanul . . .