Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-05-26 / 42. szám

lopás miatt a szegedi törvényszék által egy izben már 3 hónapi fogházzal volt büntetve. A törvényszék figyelembe véve ro­vott előéletét és azt, hogy visszaeső bűnös, 6 havi börtönre Ítélte, a miben megnyugodott. Elhibázott élet. Irta. Akác. Szegény Radosnyay Félix, még most is előttem van komoly arca, a mint egy­kedvű közömbösséggel járt-kelt közöt tünk. Akármilyen jókedvünk volt, akár­mennyire csillogott is a szemünk ós he­vült az arcunk a bor tüzétől, nála min­dig megmaradt valami megátalkodott ke­sernyés józanság s rendesen egy nagyon elfáradt ember nem törödöttségével ült társaságunkban. Azokban a mozdulatokban, a mikkel a cigarettát, a poharat szájához emelte s abban a tekintetben, a melylyel a füst gomolygását nézte, volt valami öntudat lan gépiesség, ugy hogy nem egyszer pirítottunk rá, mikor mereven maga elé bámulva, tudomást sem vett társasá­gunkról. Pedig ő sem volt ám mindig ilyen. Nem is olyan régen vidám, eleven fiatal ember volt, kivel igen szívesen elcseveg­tek a nők; — de a mióta a kis Bada­lóy Tinkával szakított, oda lett a jó­kedve s szinte bántó közönyösséggel moz­gott közöttünk. Egy nyári mulatságon találkoztak először. Valamelyik jóvérű komposzsze­szornak eszébe jutott csónak-kirándulást rendezni a nadánvári erdőbe; nosza ha­marosan össze is verődött egy társaság és zeneszóval, vígan úsztak lefelé a fo­lyam habjain. Egész véletlenül Radosnyay egy ha­jóra került Tinkával, ki elegáns szabású piros ruhájában, mosolygó arccal gyö­nyörködött a természet szépségeiben. A hüs szellő láthatlan, bóditó áramokat hajtott feléjök, az erdő halk zúgása, a mezei virágok illata összekeveredve a százados fák ózondus kipárolgásával, ott rezgett, kóválygott a levegőben, ellepve mindent, együtt repülve a szétfoszlott gólya virág fehér pelyhével, a könnyű i vizpárazattal, a jövő-menő lepkékkel és bogarakkal. Radosnyay maga sem tudta hogyan, de'egyszer csak azon kapta magát rajta, hogy nagy figyelemmel szemléli a leány bájos, finom vonásait, ki mosolygó, dió­barna szemeivel szinte megbűvölő hatást gyakorolt rája. Minden olyan kedves, szinte nagyon is csinos volt rajta, kezdve szende kifejezéső arcától karcsú terme­téig és kiesi kezéig. Beszédes szemei ab­ban a harmatban úsztak, melyet a meg­figyelők az egészség jelének tartanak. Önkénytelenül is ábrándos érzések fakad­tak lelkében. Lehet, hogy része volt benne a poé­tikus tájnak is, mert az erdő lombjai által mérsékelt nap melegsége, a gyö­nyörű kilátás, az evezőkről szertefrecs­csenő vizparányok tündöklése egyformán alkalmasok voltak arra, hogy olyan han­gulatba ringassák, melyben az ember leg­hamarabb válik szerelmessé. Érzékeit megzsibbasztotta, szivét el­lenállhatatlauul magával ragadta az egy­ügyű vágyódás, hogy szeresse őt egy olyan nő, kinek most fogja hallani ebben az életben először édes kacagását. Fejé­ben egymást kergették a gondolatok, csak nézte-nézte a szelíden tekintő ma donna arcot. Mennyi érzést fakasztottak benne e finom vonások! Mily nemes gondolatokat sejtett a szép homlok alatt; — és szinte szentségtörésnek vélte elha­tározását, hogy a leányt álmodozásaiban — megzavarja. Ez kezdetben szórakozottan figyelt társalgására és sokéig bámulta a gyor­san váltakozó panorámát. Később feléje fordult, vonzódó mosolygás jelent meg ajkain. Radosnyay ezt a mosolyt a vi­rághoz hasonlította, oly üde, oly tiszta, oly piros volt az. Sajátságos hevülést ér­zett ereiben felpezsdülni, mikor a leány állhatatos kitartással tekintett arcába. Eleinte szakadozott modorban tár­salogtak, majd gyorsan, csevegve a ki­rándulásokról, a cserédi bálokról, a vá­rosi ismerősökről, aztán halk, vontatott bangón csodálatos, nevetni való semmi­ségekről, miközben Radosnyay közelebb húzódott hozzá. Aztán együtt gyönyör­ködtek a lehulló vízcseppek szivárvány játékában, közbe közbe ugy kihajolva a hajóból, hogy a leány szökés hajfürtei esaknem az arcát érintették. Radosnyay öntudatlanul is megfogta a leány puha, fehér kezét s már susogva, bizalmasan mondotta : — Lássa, én azt hiszem, a gondvi­selés hozott össze minkét! Hogy én eddig magát nem ismertem ! A leányon látszott, hogy kellemesen van meglepetve. Karcsú derekán keskeny, szines öv volt, azt csavargatta ujjai köré, a másik kezét pedig gyönge erőszakkal igyekezett kiszabadítani. S mikor a férfi azt erősebben megfogta, halk, remegő hangon kérte : — Bocsásson el 1 Edes, kissé fátyolozott hangon be­szélt, s e hang rokona volt szépségének, kiegészítvén ellenállhatatlan női báját. Radosnyay érezte, hogy a hang ép ugy körül veszi őt, mint az imént a táj bű­bajos poézise, s gyöngéd áhítattal bá­multa a szép kis piros ajkát. A cigány e közben valami kedves, búsongó nótába kezdett, a primás kezei alatt ugy zengett a hur, a cimbalmon ugy rezgett a dallam, mintha valaki pa­naszkodnék olyan hangon, a mely inkább tréfás; valamit a mi nagyon komoly, a mi elmúlt nem is térhet vissza soha ; a mit nem vall senkinek a szóban, be­szédben, csak a zengő hurokra bizza. A hajók végre a mulatság színhe­lyére értek. Radosnyay előzékeny szolgá­latkészséggel segített a leánynak, s mi­kor a puha, zöld pázsiton voltak, akkor azt mondotta : — Kapaszkodjék a karomba ! Nakérem! Még mindig visshangzottak lelké ben a zene lágy rythmusai, s hogy ott remegett a gyöngéd leánykar az övén, megszállta valami bűbájos lanyhaság és vágyódás ; — mély erős vágyódás, ha minden örökké igy tartana 1 Nem tudott magán uralkodni s valami belső erőnek engedelmeskedve, súgta a leány fülibe : — Tinka, maga olyan jó és szép s én nagyon, de nagyon szeretném ha a maga jósága és szépsége az enyém volna Egyedül és mind örökre. A leány bámulva felejtette rajta szemét. Gyöngéd arca hol piros volt, hol elhalaványadott, aztán fejét lehajtva, csöndes hangon mondotta : — Maga túlságosan bizalmas. De ez nem gátolja őket, hogy igen kellemesen mulassanak. Ugy látszik, e naptól számítva érezte Radosnyay azt a boldogságot, mely szivének minden ré­szecskéjét eltöltötte. Szerelmes lett Tin­kába. Voltak illúziói és óhajtott élni. Ettől kezdve sűrűn megfordult náluk, mi természetesebb mint az, ha egy ifjú ember magának szán két tiszta, naiv, dióbarna szemet, a mik egy gyermek­leány számítás nélküli bizalmasságával mosolyognak reá. Eszébe sem jutott, hogy nem szívesen látott vendéggé is válhatik. A mama igényekkel telt. nagyravágyó nő volt, előzékenyen fogadta addig, mig látogatásairól azt hihette, hogy azok csak szórakoztatás céljából történnek. Hízelgett hiúságának az a tapasztalat, hogy leánya után a férfiak érdeklődnek; de mihelyt a Tinka szerencséjéről volt szó, nem sok ügyet vetett a lelkiismeret törvényeire, s jóllehet a maga személyére nézve csupa egyszerűség ós lemondás volt, mégis leánya számára mindig fényt ós hiu ünnepelte­tést kivánt. Midőn észrevette, hogy Radosnyay látogatásai komolyabb szinozetüvé válnak, gondja volt rá, hogy Tinkának elvegye kedvét minden meggondolatlan romanti­kától. Nagyravágyó létére sohasem egye­zett volna bele, hogy leánya egy szegény­sorsú emberé legyen. Egyre azt hangoz­tatta előtte : — Egy olyan szépségnek mint te, parthiet kell csinálni, és pedig olyan par hiet, kinek több pénze van mint neked. A legfőbb boldogság a kényelem. Ugy neveltelek, hogy nem mehetsz akár­milyen szegény emberhez ; bolondság is volna. Radosnyay jellemes, .derék ember, de mit ér, ha — szegény. Örökös lemon dás és a legfeketébb nyomor volna mel­lette osztályrészed. Tinka szeretett mulatni s nem volt híjával az udvarlóknak ; kedves, rózsás arca, tiszta, barátságos tekintete és bájo san sugár termete igen sokaknak szemet szúrt, és a mily mértékben rajongták körül, olyan mérvben nőtt hiúsága, de egyúttal növekedtek igényei is. Lehetetlenség is, hogy hiúvá ne vált volna. A hiúság pedig a legéhesebb fenevad. Annak mindennapra kell táp­lálék és az a természete, hogy nem vá­logatós az eledelekben. Kezdett összehasonlító bírálatokat gyakorolni s ugy találta: anyjának igaza van, mikor Radosnyayt nem találja hozzá­illőnek. Érezte ugyan, hogy eljárása nem egészen helyes és árulásszámba megy azon odaadó vonzalommal szemben, me­lyet Radosnyaynál tapasztalt. Néha ké­nyelmetlenül is érezte magát e miatt, mert alapjában nemes gondolkodású volt s súlyosan nehezedett szivére a csalfaság gondolata. Hanem anyja tanácsai, a rokonok tömjénezése s a hódolók hizelgése elnyom­ták aggodalmait, és végkép eloszlott min­den kételye, mikor anyja — hiúságának hízelegve — magasztalni kezdte : — Előre tudtam, hogy sikereid lesz­nek, neked szükséged van a fényre és szereplésre, s erős a bizalmam, hogy olyan lelkitulajdonok mellett minővel te is birsz, csak gazdag férjre tehetsz szert. Tinka lassacskán nemcsak gondol­kodásában, hanem viseletében is meg­változott. Kezdett léha, kacér modort el­sajátítani s miután unos untalan azt hal­lotta környezetétől, hegy szépsége ele­gendő lesz jövőjének biztosítására, Rados nyayt kezdte kicsinyelni. Szegény kárvallott fiu, csendes két­ségbeeséssel kezdettannak tudatára jönni, hogy minél többször találkozik Tinkával, annálkevésbbé ringathatja magát abban az illúzióban, hogy az valaha az övé lehet. A régi szende leány helyett egy hiu, kacér teremtést látott maga előtt, ki rend­szeresen mellőzte őt, különösen olyankor, ha a mama igényeinek is megfelelő fiatal ember került a társaságba. Radosnyay szivét titkos keserűség töltötte el, mikor tapasztalnia kellett, hogy bár jellem, lelki ­műveltség tekintetében talán felül is muja azt, a kit oly szívesen látnak, de mert társadalmi állás és vagyonosságra nézve azzal nem versenyezhet, föltótlenül ő a vesztes. Fájdalmas melancholia vett erőt szi­vén, ha Tinkának mostani viselkedését összehasonlította azaz előttivel, igen bol­dogtalannak érezte magát és lelkében nagy szárazságot érzett. Nem tudott bele­nyugodni, hogy Tinka végkép elfordult tőle ; tépelődő, oktalanul fellendülő, majd elcsüggedő lelkének egy belső hang azt súgta: még nincs minden vesztve. A ki valaha szeretett ós a kit valaha meg­csaltak, az mind hallotta ezt a hangot, mely okoskodik az okosság ellenére és arra nógat, hogy reméljünk, minden re­ménység ellenére. Tinka anyja nem sokat törődött vele, vájjon az általa kiszemelt egyének lel­külete, jelleme összeillő-e leányával ? neki csak egy célja volt: jól férjhez adni Tinkát, hogy az szerepelhessen, ragyog­hasson a társaságban. Nála mellékes volt az, hogy az oltár­hoz vezető utat a szivuek is be kell járnia ; s megfeledkezett arról, ha a holtomiglant- i holtodiglant egyedül a templom viszo- , nozza, s nem egyúttal a szív is, ott a nász — gyász. Azt a pici kis he­lyecskét, melyet szívnek neveztek a tu - í dósok, mely központja a létnek, az é'et­nek, melynek dobbanása élénkebb beszéd mint akárhány ajaké, nem lehet betölteni hiúsággal, nem lehet eloltani hamis ta­nokkal, oda érzelem kell : szerelem. Radosnyay nehéz elhatározással küz­ködött, érezte helyzetének megalázó voltát és dühös kétségbeesés fogta el lelkét, ha szerelme hiábavalósága jutott eszébe. Egyenek jelleme irtózott a kacórságtól, a hazugságtól ós mindazoktól a hitvány ságoktói, melyek az emberi léleknek leg istenibb érzelmét megbecstelenitik. A féltékenység is marcangolta szivét, s ha Tinkára gondolt, akárhányszor meg­esett, hogy a falhoz kellett támaszkodnia, mert olyan érzése volt, mintha finom, hegyes tüt forgattak volna szivében. Gyötrelmes lelkiállapota végül is oda kényszeritette, hogy kétségeinek véget vessen. A legelső alkalom-nal megszólí­totta a leányt: — Tinka, én nagyon szenvedek, mondja, szeret engem ? A leány végig simította szemét rózsás körmű kezével, azután olyanformán mo­solygott, mintha bocsánatot kérne, a miért szomorúságot okoz ós megszólalt azzal a kedves, gyermekes változékonysággal, a minőre csak a nők képesek : — Ugyan minek csinál magának fáj­dalmat, kár igy búslakodnia. — De Tinka, nem bírom tovább, a valót akarom tudni. — Istenem, én elismerem magáról, hogy jó ember de azt nem kívánhatja tőlem, hogy a nélkülözést, szegénységet válasszam maga mellett osztályrészül. Tudja, nehéz a jólétről lemondani s nincs erőm hozzá, hogy kunyhóban végezzem pályafutásomat. — Tehát elutasít? A leány^ untatta Radosnyay fagga­tása, s hideg közönnyel felelte : — Nem adtam rá okot, hogy re­méljen. Radosnyayt elfutotta valami indula­tos érzés, mely a torkát szorította, szi/e verését nehézzé tette . . . hanem aztán erőt vett magán, s remegve válaszolt : — Tinka, én búcsúzom magától, szi­vemből óhajtom, hogy sohse érje olyan csalódás, minő engem. Az án néma meghajlással üdvözölte a leányt és komcir hangulatban, lelkében sötét kétségbeeséssel távozott. Kegyetle­nül szenvedett, s ajkain önkénytelenül tört fel a visszafojtott fájdalom gyötrelme : — Nincs szive . . . Nincs szive . . . Nem szeret . . . soha nem is szeretett engem . . . Panaszos szavaival feltárta lelke se­bét, a hiába elpazarolt szeretet fájdalmát, melyet csak az anyák és csalódott sze­relmesek érezhetnek igazán. Azóta sohse láttam jókedvűnek, ritkán is találkozunk, ha véletlenül mégis össze­jövünk, fanyar kesernyésséggel felel kér­dezősködésemre. Egyszer fél komolyan az mondtam neki: — Te, mórt nem nősülsz? Tinda még most sem ment férjhez, meglásd a tied lesz ő még 1 Komoly hangon válaszolt: — Én nem vagyok az, kit ma el­vetnek ós holnap fölvehetnek. Többet nem is hoztam elő ezt a thémát; minek okozzak vele indokolat­lan fájdalmat. — Fonlard-selyem 65 krcártól méteren­kint egész 3 frt 65 krig blouzokaa és öltözetekre úgyszintén „Henneberg-selyem fekete, fehér és szines 65 krcártól egész 14 frt 65 krig méterenkint. Min­denkinek bér- és vámmentesen házhoz szál­lítva. Minták azonnal. Schweicba a levélviteldij kétszeres. O. Henneberg, selyem-gyáros (cs. és kir udvari szállító), Zürich. .Margit' GYÓGYFORRÁS. Mai'ííitforrás'telep (Bereg jsegye) A budapesti m. kir. egyetem vegyelem- • zése sserint kevés szabad szénsavat, ellenben sok szénsavas nátriumot és lithiumot tartal* j maz. Ezen tulajdonságai azok, melyek a hasonló összetételű vizek fölé emelik. Kitűnő i hatású a légutak s tüdő hurutos állapo­tainál, különösen ha a köpet nehezen sza­kad fel ; tüdővészeseknél még akkor is, ha vérköpésük van, a „M a r g i t'V i z" megbeceülhetetlen szolgálatokat tesz kevés szabad szénsavánál fogva. Kiváló hatást látni tőle a gyomor és belek hurutos álla­potainál, főleg azon esetekben, hol a fölös menynyiBégben képződött sav oka a rossz emésztésnek A húgysavas sók lerakodását akadályoz­ván, becses szolgálatot tesz továbbá a hó' lyag hurutos bántalmainál, a kő ós ho« mokképződés eseteiben, miért is a buda­pesti es bécsi egetem orvostanárai, mint az orvosvilág egéb előkelőségei a legszívesebben használják, előnyt adnak a „Margif'-forrásnak a hozzá hasonló össze­tételű gyógyvizek fölött. pjf- Mint ivóvíz; "BQ kiváló óvó Kiérnék bizonyult jftrvAnyos betegségek liléjén, főleg typhut ellen. Mint borvíz általános kednltúgntk örvend. Főraktár ÉDESKUTY L.J cs és kir udvari szállító ásványvíz nagykereskedő. Kapható minden gyógyszertárban, fűszer- . kereskedésben és vendéglőben. KÖZGAZDASAÖ. Gabona árak. B.-Csaba, május 25. Budapesti gabonapiacunk irányzata a kót utolsó napban valamivel szilárdabb volt, mert egyes vidékekről még mindig esőhiányról adnak hírt. Csabai hetipiacunkon mérsekelt kínálat mellett a következő árakban vettek : Buza 6.70—7.20 Morzsolt tengeri 4"8J—4"90 Csinquantin „ .... 510—5-20 Budapest, május 25. (Saját tud. táv.) Kószbuza tartott, tavaszbuza 7 40—41, őszi buza 7-71—73, tengeri 5-38—40. Szerkesztői üzenet. W. G.-né. szülésznő, Orosháza. Törvényszéki tudósítónk pusztán a vádbeli cselekmény rövid előadására szorítkozott. Tény, hogy ön ellen névtelén feljelentésre megindították a bűnvádi eljá­rást s a törvényszék a közvádló indítványának helyt adva, vád alá helyezte, de a főtárgyaláson bi­zonyítékok nem merültek fel, ez okból felmen­tették. Ugyanez ugyanígy tudósítónk közlemé­nyében is el van mondva, tehát közleményünkben egyszerűen a tényeket regisztráltuk. Ha önnek titkos ellenségei vannak s akad köztük olyan, ki önt meggyalázó cselekmény elkövetésével vádolja, ha sikerül az illető személyét kinyomozni s ellene bizonyítékokat beszerezni, jogában áll őt h a t ó­ság.előtt rágalmazásmiatt feljelenteni s megbüntetését kérni. Azt talán felesleges monda­nunk, hogy a »meghurcolás" a mi célunk nem volt és nem lehetett, a biróság pedig teljes elég­tételt adott önnek. Filelös szerkesztő: Kintzig Kopár Ferenc. Ki vagyonát rövid idő alatt megkétszerezni, gyarapítani akarja, használja fel a kedvező alkalmat. Lelkiismeretes tanáescsal szolgál „Das Goldland." Melléklap az osterr.-ung. Finanz­Rundschau-hoz, Bécs, I. Graben28. Mutatványszám ingyen és franco.

Next

/
Oldalképek
Tartalom