Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-04-28 / 34. szám

Annál is inkább nem, mert ime a nyugat egy másik nagy birodalmában, Németországban, liatátozottan konzervatív irányt vett az uralkodó szellem s ez egy úttal az egyház diadalát is jelenti. Belgiumban is konzervatív párt az első tényező, erre támaszkodik a király is. Amerikában, bármily furcsán hangzik is, olyan erős, mindenesetre amerikai szellemben módosított konzervatív áramlat vonul végig, mely hivatva van az egyház prosperálásra nézve kedvezően átalakítani az uj világot. Ausztriában pedig olyan erős az egyház, aminő talán még sohasem volt. • A nagy hullámzás első fodra már átcsapott Magyarországra is. Maholnap már elönt bennünket az első hullám is. De a nagy vihartól még messze vagyunk. Az egyház és parlament által vezetett nép itt sokkal közelebb áll egymáshoz, mint a nyugaton. Nemzetünk szabadságáért vivott százados küzdelem füz össze bennünket ós ez a kötelék szinte széttéphetetlennek látszik. Adja Isten, hogy itt ne üssön be a társadalmi és felekezeti haro. Mert a mi országunk gyönge annak kiheverésóre, nem ugy, mint Német- vagy Franciaország. Magyarország életkérdése, hogy ezekben a nagy kérdésekben elmaradjon a külföldtől s nyugalommal várja be, micsoda uj rend forr ki ott a világot vezérlő eszmék laboratóriumában. Egyházmegyei közgyűlés, Kondoros, ápr. 25. A békési evang. egyházmegye április 24-én rendkívüli közgyűlést tartott Kondoroson. A közgyülóstartást szükségessé tette az orosházi egyik üresedésbe jött lelkészi állás betöltése előtt szándékolt hiványváltoztatás, de ezenkívül több igen fontos ügyben határozott a gyűlés. Igy a többek között a szarvasi istentiszteletek nyelvi kérdésében is, a mi annyi port vert már fel s évek óta veszélyezteti a szarvasi egyház békéjét. A közgyűlést megelőző napon lelkészi értekezlet volt, melyen a lelkészi kar tárgyalta a mult évben sok port felvert „Egyházmegyei elnökség egyházlátogatása" cimü szabályrendelet tervezetet, az ügy előadója: Keoiczky László lelkész ismertette a szabályrendeletet ujabb szövegezésben s elfogadásra ajánlotta, mint olyant, mely lényegében ugyan nem változott, de az előbbi munkálatban sérelmeseknek talált pontok ebből kihagyattak, AZ értekezlet többek hozzászólása után a szabályrendeleti javaslatot ellogadta s a közgyűlésnek elfogadásra ajánlta. ftédei Károly lelkész értekezett azután a prédikációknak nyomtatvány utján való terjesztéséről. A tárgy élénk vitát keltett, melynek eredménye, hogy a kérdéssel komolyabban kiván foglalkozni az értekezlet s igy annak további megvitatására a kivitelt illetőleg bizottságot választ, A lelkészi értekezlet után előértekezletre gyűltek a közgyűlés tagjai a községháza tanácstermében. Itt a tárgysorozat végleges megállapítást nyert. A közgyűlés napján reggel 8 órakor isteni tisztelet volt, melyen Reviczky László mondta a könyörgést. A közgyűlést Haviár Dániel egyházmegyei felügyelő nyitotta meg tartalmas szép beszéddel, melyben meleg szavakkal megemlékezett az egyházmegye kiváló lelkészének: Harsányi Sándornak elhunytáról s a közgyűlés határozattá emelte, hogy az elhunyt lelkész kiváló érdemei elismeréssel méltattassanak a jegyzőkönyvben. Veres József esperes jelenti, hogy évi jelentését a rendes közgyűlésen teszi meg, hogy az igy egy jegyzőkönyvben maradion. Az orosházi lelkészi hivány módosításáról Gajdács Pál lelkész, egyházm. jegyző felolvassa alapos, tartalmas, lelkiismeretes munkálatát, melyben kimutatja, hogy az 5000 koronára tervezett fizetés az előbbinek csonkítását, leszállítását jelenti s annak elfogadását nem javasolja. Magas színvonalon álló vita következett ezután, melyben részt vettek: Tobak István orosházi kiküldött. HJ iiár Lajos, dr. Krcsmárik János, dr. Naqy Elemér, 'Bulla Sándor orosházi felügye ö, dr. Haoiár Gyula, Veres József ós Haviár Dániel. A tanulságos tárgyalás eredménye a közgyűlésnek azon határozata, hogy a hivány módosítási munkálat az orosházi egyházközségnek visszaadassék azzal, hogy a tervezetnek némely homályos pontjait helyesbítse s különösen a káplántartás kötelezettségéről szóló intézkedésen változtasson s az igy helyesbített munkálatát a következő közgyűlésre terjessze. A tótkomlósi tanítói hiványok módosítását célzó határozatokról Keviczky László egyházmegyei jegyző referált, s javasolta, hogy a munka visszaadassék a komlósi egyházközségnek azzal, hogy az erre illetékes közgyűlés határozzon a községi szabályrendelet rendelkezésének figyelembe vételével. A szarvasi egyháznak az istenitisztelet nyelvi kérdéseben hozott határozata, mely szerint az uj templomban ugy marad, mint eddig egy vasárnap m agyainyelvű, másikon tót nyelvű istenitisztelet s a mikor ottan következik a tót nyelvű (mert kisebb a templom) olyankor a régi templomban is a magyart megelőzőleg tót nyelvű istenitisztelet is legyen —- a közgyűlés a kívánatos béke érdekében elto gadta s felkérte Veres József esperest, hogy az egyházmegyének e tárgyban beadott íelebbezósót vegye vissza, a ki ezt meg is Ígérte. Igy remélhetőleg ez ügy js végre békességes elintézést nyert. Zvarinyi egyházmegyei pénztáros állapotában örvendetesebb változás történvén, a pénztár továbbra is az ő kezelésében marad, miután lemondását úgysem adta be. Hosszabb vita folyt még a szarvasi lelkészek és tanítók sególyegylete alapszabályai körül, mely ügy ismételten az egyházmegyei szabályrendeleti bizottsághoz utaltatott. Jövő közgyűlés Szarvasra lett kitűzve. Hitelesítők kiküldése után a közgyűlést az esperes berekesztette. A közgyűlés után közebéd volt a csárdában, melyen számos szép felköszöntő hangzott el. Elsőnek dr. Haviár Gyula kondorosi felügyelő üdvözölte Kondoros vendégeit. Veres József a kondorosi egyházat, Keviczky László az elnökséget, Havidr Dániel az egyházközségeket óltetó. Ben ka Gyula szép visszaemlékezéssel Kondoros fejlődésére emelt poharat, Mázor József Benka Gyula szarvasi gimnáziumi igazgatóra, Haviár Lajos a más felekezethez tartozó itt megjelentekre, Suhajda Antal kondorosi jegyző az egyházi ügyekórt lelkesedő hazafiakra, dr. Krcsmárik János a lelkészekre, ökályi Adolf a felügyelőkre Becskereki a tanítókat, Kevrczky a lelkészi kar egyik uj tagját éltette, mire Soltz Gyula szarvasi lelkész válaszolt, ajánlva magát az egyházmegye jóindulatába s éltetve a közügy hü munkásait. Szeged—Csaba—Nagyvárad—Debrecen. - Összeköttetés a müutakon. — Az I. ós a III állami transzverzális müut által, melyek tudvalevőleg egész hosszában és szélességében átszelik Békésvármegyét s Csabán keresztezik egymást, összeköttetés fog létesülni három nagy alföldi város : Szeged, Nagyvárad ós Debrecen között. Erről az összeköttetésről — mely Orosházán, Csabán és Gyulán át vezet — Piinkösty Ferenc műszaki tanácsos érdekes nyilatkozatot tett a Szegedi Napló egyik munkatársa előtt. A többek közt ezeket mondta : — Hartig Sándor miniszteri osztálytanácsos elnöklete alatt március végén folyt le a III. transzverzális ut bejárása Biharés Bókésrnegyében. Megjelentek a tárgyalásokon Bihar, Békés, Arad, Csanád és Csongrádvármegyék és Hódmező-Vásárhely város kiküldöttei s mindegyik kiküldött arra működött, hogy a nagyjelentőségű ut a saját törvényhatóságuk területén vezettessék keresztül. — Honnan indul ki az ut ? — A harmadik alföldi transzverzális ut Berettyó-Újfaluból épitik ki s halad Szeghalom, Körös-Ladány, Körös-Tarcsa, Mezöberény, Békés, Csaba, Csanád-Apáca, Puszta-Földvár községeken keresztül Orosházáig. Már épitik is az utat, most a földmunkálatokon dolgoznak. Ugy tervezték, hogy Orosházától Csanádvármegyón keresztül Makó felé vezetik az utat, holott a természetes központ Szeged lett volna. — Igy tehát Szeged ismét elesett a harmadik transzverzális úttól ? — Szerencsére nem, de ez pusztán Hódmező-Vásárhely város érdeme. A v iros kiküldöttei valósággal harcot vivtak a tárgyalások során, azért, hogy az ut a természetes központ felé vezettessék. A tárgyalások befejezése után pedig személyesen jártak a kereskedelemügyi miniszternél a város érdekében. Most már változtattak is az eredeti terven s elhatározták, hogy a harmadik transzverzális ut Hódmező-Vásárhelyen keresztül építtetik ki. — Nagy jelentősége van ennek az utnak, jegyezte meg a tanácsos. Legközelebb kiépül a Gyula—Nagy-Szalonta közötti útvonal, miáltal Szeged összeköttetik Nagyyáradd'u és "Debrecennel. Ezekből a kijelentésekből nyilvánvaló, hogy az uj transzverzális müut — melynek tervét Békósvármegye törvényhatósága, illetve alispánja vetette fel elsőnek — Orosházán és Vásárhelyen keresztül egész Szegedig fog vezetni, tehát Orosháza, Csab i ós Gyula egyenes összeköttetésbe jutnik Vásárhely lyel és Szegeddel. Ha pedig kiépül a Gyula—Nagy-Szalonta közötti vonal, akkor Várad ós Debrecen felé is nyitva lesz az ut. A gazdasági egyletbői. - Választmányi ülés. — A Békésvármegyei Gazdasági Egylet igazgató-választmánya legutóbbi ülésén — a titkár-választás után — még néhány fontosabb egyleti ügyet is tárgyalás alá vett ós elintézett. D ara n y i Ignác földmivelésügyi miniszter értesítette az egyletet, hogy a pénzügyminiszter egy bizottságot küldött ki a földadó helyes és igazságos megosztásának alapját képező kataszteri munkálatok teljesítésére. Békésmegye K a z y József miniszteri osztálytauácsos, kataszteri biztos körzetébe tartozik. Kéri a miniszter, hogy az egylet támogassa őt munkájában. A választmány örömének adott kifejezést, hogy a földadó helyesbítetni fog s üdvözli a. kataszteri biztost. Wenckheim Frigyes gróf levélben értesítette az egyletet, hogy tanulmányozás céljából készségesen és szivesen látja a gazdasági egylet bizottságát akár kigyósi, akár békési birtokán, akár mindkettőn, A választmány örömmel és köszönettel vette tudomásul az értesítést. A kirándulás május végén, vagy junius elején lesz, mindkét birtokra. Hivatalosan kiküldetett a következő tíz tag: dr. Zsilinszky Endre, L ó d e r e r Rudolf, ifj. ü e r c z y Péter, P f e i ff e r Antal, S t o j a n o v i t s Gyula, Szabó János, K á 11 a y Ödön, Ursziny Dezső, B e 1 i c z e y Gó/.a, M orva y Mihály és a két titkár, kikhez az egylet többi tagjai csatlakozhatnak. A Magyar Gazdatisztek Országos Egylete meghívta a gazdasági egyletet ünnepélyes ós jubiláris közgyűlésére, melyre kópviselőkül kiküldettek : csákói G e i s z t Gyula elnök, Szabó János, Kraft Viktor Emperl Ernő ós B mner Béla. Az aradmegyei gazd. egylet kirán . • lást rendez a debreceni dohány kísérleti állomás megtekintésére s csatlakozásra szólította fel a békésmegyei egyletet is. Laehne Hugó, az aradmegyei egylet jelenlévő igazgatója, kifejtette, hogy erre a tanulmányi kirándulásra a Csabán tartó öt közös ülésen hívta meg Kerpely igazgató az aradi, békési és csanádi egyleteket, lehet az enyém . . . Hát mondja, lehet vádolni a szivemet azzal, hogy csapodár? A lány csendesen megrázta a fejét. A piros rózsabimbó az arcára gördült, amit megkapott kezével s visszatűzött a hajába. — Nem ... — És ha felment a nehéz vád alól, adja nekem azt a piros rózsát a hajából. Nagyon szépen kérem . . . A lány lehajtotta a fejét, ugy, hogy fekete haja majdnem Borsa arcát érte. — Vegye ki. Oda adom. Borsa lázasan nyúlt a rózsa után ós a lány hajának érintésétől remegő kézzel tűzte a virágot kabátjára. Mikor vége volt a táncnak s leültek, szinte sóhajtva mondta a poéta : — Milyen kár, hogy holnap már nem leszek itt! — És elfelejti a falusiakat ugy-e ? Borsa határozottan mondta. — Nem felejtem el soha. Piroska mosolygó szemmel fordult felé. — És nem jöhetne le máskor is ? A jövő héten nálunk lesz mulatság. ígérje meg nekem, hogyha lehet, arra lejön. Kis kezét a poéta felé nyújtotta. — ígérem, felelt a poéta s megszorította a feketeszemű lány bársonyos kacsóját. IV. Mikor Borsa leült a szerkesztőségben asztala mellé és ciengett a telefon és szaladgáltak a szobában: még akkor is a feketehajú, feketeszemű leány állott előtte, lelkében pedig csengett « strófa: . . . Piros rózsa hervadt szirma, Elherhadt a szivemen . . . S a hogy hull és hull a szirma, Boldogságom temetem. V. . . . Tudom, érezem : óriási vakmerőség, hogy e levelem irom. De bocsásson meg egy rajongó, lázas szívű embernek, a ki nem tud uralkodni a szive szenvedélyén. A kinek most nem az ész, de a sziv parancsol. Bocsásson meg, mógegyszer kérem, és ne haragudjék arra a poétára, aki visszavesszi a szavát, a mit magának adott. Nem tudom leírni, nem akarom leirni, hogy miért. Hanem hallgassa meg és értse meg egy szenvedő sziv panaszos meséjét. . . . Volt egyszer, hol nem volt egy bohó poéta, a kinek a szive tele volt rajongással. S a szegény poéta lázas vágygyal, égő rajongással kereste, kutatta itt a földön az égi ideálját. Tikkadozó ajka szomjúhozott az ideál boldogitó, menyországi csókja után, vágyott hosszú, forró ölelésére, szerelmetes, édes szavára. S kereste, kutatta . . . Vándorolt, barangolt szelós e világban s lantjának húrjairól mondhatlan epadéssel szállt a bánatos dalok szomorú akkordja. S a szegény poéta egyszer csak elérkezett Tündérország kapuja elé. Belől a kapun, a bársonyos zöld mezőn, az illatos, pompázó virágú, lombos fák árnya alatt, mulatozott tündérek körében a tündérkirály világszép leánya. Fekete volt a haja, amely leomlott hófehér nyakára, piros volt az ajka és kicsike, mintha csak csókra lett teremtve. A szeme meg, az a fekete szeme, olyan volt, mint két fekete gyémánt . . . Ragyogott, tüzelt ós a szeme sugarában benne volt minden, a mi szép csak van a világon. A szegény, kóborló, rajongó lantos megállott a kapu előtt, szivéhez szorította a lantját s megtermett lelkében a túlvilág üdvössége, a mint a királylány sötét szemével reá tekintet. Bele kapott a lant húrjaiba s nem hangzott többé a tört akkordok búgó panasza, hanem édes dal áradt a húrokról, mámoros örömmel, sugárzó derűvel. S a röpke szellő lebbenő árja elvitte a dalt a királylány rózsaszín füléig s az kis kezével fekete hajából kivett egy piros rózsát s odadobta a lantos poétának. Az pedig pengette a lantot s a rezgő hurok csengő zenéje csak a megtalált ideálról regélt. Most egy öreg, hószakállu tündér kiszólott a kapun: — Bohó lantos, mint zenged ábrándos dalaidat róla, a világszépéről, a kincses tündórkirály egyetlen lányáról. Eredj, kóborolj tovább . . ., Ne epesszed magad. Te halandó kapzsi, önző fia vagy, te ugy sem érheted el a kincses tündórkirály lányát... Az a piros rózsa a tiéd, de a ragyogó gyémánt, mi fekete haján ragyog, az ám nem lesz a tiéd sohasem. Mert ón nem hiszek a te langyos dalaid rajongásának . . . Én vagyok a tündérek bölcse, a nevem Világ. Én tudom, tenéked csak a fény, csak a kincs kellene ! Eredj, mondom, tovább ! A poéta kezéből kihullott a lant ós éles csengéssel, bántó diszharmóniával pattantak el a húrok. Egy könycsepp hullott ki a szeméből s legördült a piros rózsára. Kesergő, hosszú sóhajjal vette fel a földről hangszerét és összetört szívvel, összetört lanttal s a piros rózsával ment a messzeségbe . . . Ez a mese. Ugy-e szomorú a vége ? Oh sajnálja meg a szegény, rajongó poétát, kiről azt mondta a Világ szava, hogy a gyémánt, a kincs kellene neki, pedig szerelmet, ideált keresett, a kit megtalált, de a Világ szavo,, az önérzete, a büszkesége a messzeségbe űzött. S a ki a feketehajú s feketeszemű tündériányt mégsem tudja elfeledni soha, soha . . . Szeme sugára, kicsi ajakának édes mosolygása örökkön örökké ott lesz a szivében . . . S boldogtalansággal megy a a messzeségbe. Oh ha vizszatérhetne ! A legnagyobb bánat. Irta: Jakab Ödön. Az öreg Ábrahám Ferenc csendesen ballagot lefelé az utcán, Iszlainó amint a tornáczból megpillantotta, kiszaladt a kapuba s elkezdett az öreggel perelni. — Hát még most is tartja a panaszát ? — Én nem tartok, fiam, semmiféle panaszt; ón csak a pénzemet keresem. — S aztán miért gyanúsítja éppen az uramat ? — Nem én gyanúsítom, a törvény gyanúsítja. — Ugyan ugy-ó! Talán bizony nem a kend gyanúsítására ül az uram most vizsgálat alatt ? És erős meggyőződéssel bizonykodott: — Pedig esküt mernék tenni, hogy ár atlan ! — Lehet fiam ! ón csak annyit tudok, hogy nekem még Magfalván megvoltakét ökör ára. Ha az Isten ő felsége olyan vá ratlanul el nem szólította volna, megmondhatná Sándor öcsém is — ós átmutatott Henternó házára. Együtt poharoztunk a lacikonyhán a mikor fizettem, ő is látta azt a babos kendőt, amelyikben a pénzem volt bekötve. — Hát aztán ? — Hát aztán elindultam haza s egyedül jöttem egészen a gegesi hágóig. Ott a férjed utolért és 'felvett a szekerére. A szekérben aztán csakhamar elnyomott az álom, s mikor itthon felébredtem: nem volt , már a pénzem. Én, fiam, csak ennyit tudok. A többinek aztán járjon végire a törvény. — Bár járna! Mert az ón uram, tudom, hogy nem nyúlt a pénzéhez. — Hát aztán hova lett? — Valaki azt a zsebéből kilopta. Hogy az Isten annak a gaz tolvajnak még a másvilágon se adjon nyugalmat soha !