Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-03-10 / 20. szám

Világ folyása. - Külföldi szemle. — Vilmos császár ellen Brémában merényletet követett elegy 20 éves fiatal ember: vasdarabot dobott a császár arcába, mikor nyitott kocsin a vasúthoz hajtatott. A merényletről érkező ujabb hirek egyértelmüleg azt jelentik, hogy szó sincs politikai, vagy éppen anarkista-merényletről, egy elmebajos ós eleptikus ember követte el a merényletet. Weilandot, a merénylőt, miként Schnapka Zelmát, a ki Boroszlóban fejszót dobott a császár kocsiia után, az őrültek házába viszik. Az ügy ilyképpen nemsokára lekerülne a napirendről, ha Vilmos császár meg nem sebesült volna. A császár sebe nem súlyos természetű ugyan, de komolyabb; mert mély, a csontig érő s mert közvetlenül a szem alatt van. Belekerül egy-két heti ápolásba, amig a császár sebe begyógyul. A dél-afrikai harctérről érkező ujabb jelentések arról adnak hirt, hogy sok helyen csatáznak az ellenfelek, miközben keleti Transzválban nem tudjuk, mi törtéuik BothaésFrench között. Az első csata hire Transzvál nyugoti részéből jön. Itt Lichtenburg város angol helyőrségét, a mely ötszáz emberből áll, megtámadták D elarey búrjai. Egy napig folyt a csata, a melyben Kitchener jelentése szerint elesett két angol tiszt; mennyi a veszteség katonákban, arról Kitchener nem tesz emlitóst. Az angol helyőrség igen szorult állapotban van; a fővezér Pretoriából gyorsan segitőcsapatokat küldött. A másik két csata hire a Fokföldről jön. Lent a Fokföld részén egy hétszáz főből álló bur sereg elfoglalta Fearston várost, majd tovább nyugatra menve, támadást intézett Aberdeen város ellen is. Igen érdekes a dologban az, hogy a Foktőid belsejében még mindig van egy ilyen nagyobb számú bur sereg, holott a minap azt jelentették a táviratok, hogy D e W e 11 tábornokkal együtt észak felé ment valamennyi bur komandó. Ugy látszik tehát, hogy északra mégis csak De Wett maga ment, mig H e r t z o g ós Brand parancsnokok komandóikkal ismét bementek a Fokföld belsejébe, a melyen most keresztül-kasul kalandoznak, elfoglalják a kisebb őrségeket s megfosztják minden élelmétől, fegyverétől ós lövöszerétöl. Azuj olasz kormánya héten mutatkozott bea kamarában s Zanardeli miniszterelnök mindjárt elö is adta az uj kabinet programj át. A kormány elsősorban csökkenteni akarja a nép adóját s azért indítványozza, hogy töröljék el a liszt, kenyér és sütemény fogyasztási adóját. Hogy azonban az államháztartásban az egyensúly meg ne zavartassák, a kormány az adóteher más, igazságosabb fölosztásával segit rajta. Javaslatot dolgozott ki azután a kormány a munkások érdekében is. A kamara helyesléssel vette tudomásul ezeket az intézkedéseket, mert reméli, hogy ezek végét fogják vetni azoknak a véres zavargásoknak, a melyek idáig minden évben, a mikor nem volt bor- vagy olajtermés, megismétlődtek s az idén lázadásra kényszeritettek az ország déli vidékének egész szegény lakosságát. Bukarestből irják, hogy a román kormány meg van elégedve azzal a szigorúsággal, a mellyel a bolgár kormány a macedón forradalmi bizottság ellen eljár ; s hogy a bolgár kormány végre rászánta magát arra, hogy a macedón izgatók ellen energikus 'ópóseket tegyen, Oroszország kőzbenjára.- ik tudható be. Sarafovot ós társait a bu áresti gyilkosságokban való bűnrétzessóg miatt nemsokára törvény elé állitják. Az uj spanyol kormány végre megalakult; a régens-királynó sok habozás után végre is kénytelen volt Szagasztát s a liberásokat a kormányra hivni. Belekerült a kabinetbe W e y 1 e r tábornok is, a kit annak idején a régebbi Szagasztakormány hivott vissza Kubából. Az uj kormánynak azonban az a baja, hogy nincs biztos többsége a kortezben, ezért valószínű, hogy a kortezt, föloszlatja és uj választást rendel el. Spanyolország tehát ismét nagy izgalmakon fog átmenni, mert a választásokon sok minden történhetik. A karlisták, hir szerint, már újból mozgolódnak s el vannak határozva, hogy ha Szagaszta megvalósítja az egyházi rendek ellen tervezett rendszabályait, kiadják a jelszót a polgárháborúra. Szövetkezetből — takarékpénztár. — Uj részvénytársaság Csabán. — Részvénytársasági alapon uj takarékpénztár van alakulóban B.-Csabán, azaz, hogy a „B.-Csabai iparosok segély- ós hitelszövetkezete" készül takarékpénztárrá átalakulni. Tudvalévő, hogy már a szövetkezet 1900. évi közgyűlése kimondta az átalakulás szükségét, a folyó évi közgyűlés pedig utasította az igazgatóságot, hogy az uj részvénytársaság alapításában szövetkezeti üzletrészeikkel részt venni akaró szövetkezeti tagoktól erre nézve kötelező nyilatkozatot szerezzen be s a beérkező nyilatkozatok alapján a részvénytársaság alapítási tervezetét egy összehívandó rendkívüli közgyűlésnek mutassa be. A szövetkezet igazgatósága most bocsájtotta ki a felhívást a tagokhoz, nyilatkozatot kérvén arról: vájjon a szövetkezethez befizetett üzletrészeikkel óhaj tana k-e az u j részvénytársaság alapításában részt venni? A felhívás nagy körvonalakban ismerteti a tervet is, hogy milyen alapon fog azuj részvénytársaság megalakulni, illetőleg a mostani szövetkezet részvénytársasággá átalakulni. Ha a most kibocsájtott felhívások alapján az írj részvénytársaság alaptőkéje biztosítva lesz, az igazgatóság annak tervezetét elkészítheti: a szövetkezeti tagoktól beérkezett,nyilatkozatokban foglalt felhatalmazások alapján szövetkezeti üzletrészeiket s azok haszonjárulókait a szükséges részletekben átteszi az uj részvénytársaság alaptőkéjéhez. Ma a szövetkezet tartaléktőkéje 43.172 kor. 93 fillért tesz ki s ebből minden egyes teljesen befizetett szövetkezeti üzletrészre kerek számban 8 korona 40 fillér jut. Ha tehát a tartaléktőkét tovább nem is dotálják, minden az uj részvénytársaság alaptőkéjére szánt s teljesen befizetett szövetkezeti üzletrósz ós annak tartaléktőkéje 58 korona 40 fillér értéket fog képviselni. Az igazgatóság terve az, hogy minden három szövetkezeti üzletrészből alkot egy — 200 korona névértékű - - uj részvényt, a melyre a szövetkezeti tagok részéről a három üzletrósz s haszonjárulóka felhasználásával legalább is 175 korona 2 ) fillért befizet. Ha azonban szövetkezet teljes felszámolásának befejezóseig a tartaléktőkét a tiszta nyereségből tovább is dotálják: egy uj részvény befizetésére még nagyobb összeg jut Az uj részvény azután teljes névértékéig az uj részvénytársaság tiszta nyereségéből fog kiegészíttetni. A szövetkezeti tagok tehát minden három üzletrószszel egy uj — 200 koronás részvényt szerezhetnek, de ha üzletrészeik száma 3-mal nem osztható: a fenmaradt 2-—2 üzletrészt is fordíthatják az uj jegyzéshez, csakhogy azon összeget, a mely a 3 üzletrésznek s haszonjárulékának megfelelő értékből hiányzik : annak idején oly módon fogják készpénzzel pótolni, mint a hogy az a nem szövetkezeti tag részvényaláiróra nézve elő lesz írva. Sőt hogy a kisebb pénzű egyéneknek is lehetővé tegye az igazgatóság a részvényjegyzést, 100 korona névértékű félrészvényeket is alkot s igy azon szövetkezeti tag is részt vehet az átalakulásban, a kinek csak 1 —2 üzletrésze van és illetve az üzletrészeknek hármasával való csoportosítása után fenmaradt 1—2 üzletrész még egy fél uj részvény vételére fordítható. Az uj részvénytársaság a minimális alaptőkéjét 150.0 0 koronában áll apitotta meg, ugy azonban, nogy ezen összeg túljegyzése esetén az alaptőke is nagyobb lesz. Az alaptőke maximális összege a szövetkezeti tagoktól kért nyilatkozatok beérkezte után fog inegállapittatni. Az alaptőke 200 koronás egész ós 100 koronás fólrészvényekre fog felosztatni. Üzletköre az uj részvénytársaságnak a rendes hitelintézeti üzletkör lesz, de már most jelzi az igazgatóság, hogy kebelében uj szövetkezetet fog alakítani s fentartani, mely a szövetkezettel felébresztett takarókosságot fejleszteni lesz hivatva. Az uj részvénytársaság alapitói, kik a szövetkezet igazgatóságából s esetleg más — nagyobb számú részvényt jegyzőkből is — fognak kikerülni, a kereskedelmi törvényben foglalt jogokon kivül semmiféle kiváltságot vagy előnyt a maguk részére ki nem köthetnek és kötelesek az uj részvénytársaságra vonatkozó nyilvános aláírási felhívást haladéktalanul azután kibocsátani, a mint afolyó óvfolyamanöSsSzehivandó rendkívüli közgyűlés az átalakulást elhatározta. Ezen felhívásban meg lesz állapítva az aláírás zárhatár ideje is, mely után két hónap alatt az uj részvénytársaság alakuló közgyűlése összehívandó. Természetes, hogy a most emiitett aláírási felhívás nem a szövetkezeti tagoknak, de mindenkinek szól, azon csak készpénzzel s nem szövetkezeti üzletrószszel lehet az alapításban résztv«nni ; a szövetkeieti tagok üzletrészeikkel a j«len felhívásra beadott nyilatkozatok alapján vesznek részt. Az uj részvénytársaság megalakulásával a jelenlegi szövet-kezet feloszlik, illetve felszámolása iránt intézkedik s a felszámolás befejeztével összes vagyonát tagjai közt felosztja. Es pedig ugy, hogy az uj részvénytársaság alapításában üzletrészeikkel résztvett szövetkezeti tagoknak részüket az uj részvénytársaság megfelelő számú részvényeivel, az átalakulásban részt nem vett tagoknak pedig készpénzben adja ki. A „Békésmegyei Közlöny" táviratai. Kitchener

1 és Botha. Budapest, március 9. (Saját tud táv.) A londoni esti lapok azt jelentik, hogj

7 Kitchener lord tegnap találkozott B o t h a tábornokkal. A délafrikai harctér két főparancsnoka a hadjárat beszüntetéséről tárgyalt volna. A Reuter-ügynökség azonban azt jelenti Utrechtből, hogy K r ü g e r elnök erről a találkozásról semmit sem tud Szerelmi dráma. Budapest, március 9. (Saj. tud. táv.) Debrecenből véres szerelmi dráma hirét hozza a táviró H a g y m á s i Sándor, egy nagyváradi kereskedő 21 éves fia, R o s e nb e r g Linával, ki szintén váradi kereskedő szülök gyermeke, pénteken este Debrecenbe szökött. A Fehér-ló szállóban vettek lakást s elhatározták, hogy együtt mennek a halálba. A fiatal ember előbb a szive alatt lőtte meg a leányt, azután önmagát lőtte szivén. Hagymási rögtön meghalt, a leány haldoklik. Szüleik ellenezték a házasságukat, ez vitte őket az öngyilkosságra. A látszat, — Amely csal. Ennek a történetnek a hőse egy élemedett korú ur, a ki a fiatalságát igen vidáman töltötte és anynyit mulatott, hogy a szakadatlan vigasság között eszébe se jutott volna megházasodni. A mikor azonban deres lett a haja s kezdett ráeszmélni, hogy nem jó az embernek egyedül lenni, gondolt merészet s nagyot s megházasodott. Feleséget természetesen onnan választott magának, a hol legtöbbet forgolódott a nők körül: az orfeumból. A menyecske gyönyörű volt s ha a társaság nem is volt hajlandó elfogadni, azt elismerték, hogy neki van a legszebb szeme a mérsékelt égöv alatt. Az élemedett korú ifjú férj, hogy az asszonyka ne legyen híjával minden társaságnak, szinte mindennap magukhoz invitálta egy fiatal doktor barátját, a kinek a komolyságáért, szolidságáért és karakteres voltáért minden pillanatban hajlandó volttüzbe tenni a kezét. Minthogy pedig a menyecske társadalmi műveltsége még nem volt éppen tökéletes, mestereket fogadott melléje. Az asszonyka magaviő vetkőztetett le. Ha kést szegzett volna a szivemnek, akkor sem tudtam volna védekezni. A hatalmában voltam teljesen, tökéletesen, azt tehetett velem, a mit akart. Egy szóval, egy hang^ sem tiltakoztam, csak feküdtem eszméletlenül, megdermedve az álomban. Másnap délután ébredtem fel... És én mégsem voltam rossz. Tehetetlen, nyomorult voltam ós kiraboltak. Igaz, azután rossz lettem. Nem tudom miért. El voltam keseredve, jött hozzám újra az az ember és jöttek mások. Azután az lettem a mi most vagyok. De nem azért, mert rossz vagyok, mert nem szeretlek. Csak azért, mert akkor álmos voltam. Ez volt mindennek az oka. Olyan meleg nyári éjszaka volt, mint most. Almos voltam. A kezét levette az arcáról ós szomorúan nézett maga elé. A férfi előre hajolt és kutatva nézett a leány arcába. Keresett valamit abból a régi arcból, a tiszta, szűzi arcból. De nem talált semmit. A kifestett, petyhüdt arc kétségbeejtő sivárságáról a megfizetett ölelések borzasztó pusztítása ordított le, a fakó szemekben semmi sem volt az elpazarolt tűzből. A férfi lehajtotta fejét. A leány mégegyszer mondta könyörögve, mentegetőzve : — Az volt minden, hogy álmos voltam ! Az. Az ellopott apa. Irta: Albert Cim. — Kérem, Anna, vigyázzon jól az atyámra. De Lantryné soha sem feledkezett meg a^ról, hogy figyelmeztesse a cselédet, mikor ez a szegény öreg Buvignióres urat kocsijában a sétatérre tolta. Buvignióres magasrangu hivatalnok, nyugalmazott pónzügyigazgató, a becsületrend tisztje s több exotikus külföldi rendjelnek a lovagja volt, mikor hetvenéves korában megütötte a szél. Özvegy volt s nem volt senkije, csak egy leánya, aki néhány hónap óta maga is özvegy volt. A leánya persze azonnal magához fogadta s gyöngéd szeretettel ápolta. Lantrynónak volt egy hét éves fia s egy husz hónapos kis leánya. Passyban lakott egy szerény, de békességes villában a Ranelagh-utcában s ha szép idö volt, mindennap elment sétálni vagy a boulognei erdőbe vagy Muette környékére. Két gyermekét maga vezette, Buvignióres urat pedig a cseléd tolta egy kis kocsiban. De ha Lantrynénak el kellett mennie valahova, vagy ha látogatója volt, akkor Anna mindig egyedül ment el hazulról a beteggel s ilyenkor Lantryné mindig figyelmeztette: — Kérem, ^.nna, vigyázzon jól az atyámra ! Ugyan mi baj is érhette volna? Kocsik ezen a környéken nem igen járták s nagyon hamar a boisba érhettek ; itt aztán egy kis uton be kellett fordulni egy oldal fasorba, a hol nem volt szabad se kocsiknak, se lovasoknak járni. De egy juniusi délutánon megtörtónt, hogy Anna, a ki ezen a kis uton egyedül ment a beteggel, találkozott egy földijével. A pad közelében, a gyep szélén volt egy sürü cserje s Anna ideállította a tolókocsit, hogy a beteget se a nap, se a szél ne érje, Különben nem kellett attól félnie, hogy a beteg el fogja mondani, mi törtónt vele, mert az öreg ur már olyan beteg volt, hogy csak érthetetlen hangokat tudott adni, nem hallott és nem látott úgyszólván semmit; nem érdekelte a világon semmi s ugy látszott, csak azért él, hogy egyék. Nagyon érdekes dclogról beszélgethettek a földiek, mert a beszélgetésük egy teljes óra hosszáig tartott. Mikor Anna ! végre rászánta magát arra, hogy bucsut vegyen a földijétől, s az öreg ur után nézett: Lantryné atyja már eltűnt a kocsival együtt — nem volt sehol ! iinna nem akart hinni a saját szemeinek. Elkezdte a beteget keresni, ide-oda futkosott, remegve Kérdezősködött a járókelőktől, de nem látta senki se a beteget, se a tolókocsit! . . . . Végre is csak haza kell mennie Kétségbeesésében a szegény leány még arra is gondolt, hogy Buvignióres ur valami csoda következtében egyszerre meggyógult, a maga lábán ment haza s csupa tréfából maga vitte haza a tolókocsit . . . De ah, nem volt otthon. Könnyű elképzelni, hogy Lantryné mily felháborodásai ós kétségbeeséssel hallgatta a cseléd vallomását. — Nem mondtam, hogy jól vigyázzon rá ? Ugy-e mindig mondtam ? Es mindig azt mondotta, hogy ne féljek, nem lessz semmi baj ! S látja hogy most mi történt? Följelentést is tettek a rendőrségnél, de hiába volt minden kutatás ; hetekig sem tudtán Buvignióres urnák a nyomára akadni. Lantryné mindig hitt benne, hogy rátalál s mikor látta, hogy az emberek segítségétől nem sokat remelhet: az Istenhez fordult. Folyton imádkozott s Isten irgalmasságához folyamodott, hogy az öreg beteget oltalmazza s adja vissza neki — ha még itt van ezen a világon. Egyszer meglátogatta egy gyermekkori barátnőjét, aki egész fönt a St.-Michel boulevardon lakott. Mikor hazafelé tartott a fiával s a kis Suzanneval, akit Anna vitt a karján, a Luxemburg-kert rácsánál egy öreg koldusasszony panaszos hangja vonta magára a figyelmüket. — Könyörüljenek egy öreg szólütött emberen ! Lantryné a zsebébe nyúlt és apró pénzt vett elő. De épen ekkor, mikor a pénzt oda akarta adni a koldus asszonynak, anna felsikoltott : — Asszonyom ! Asszonyom ! Lantryné odatekintett, ahova a leány ,. A kerítés mellett egy tolókocsi volt s Buvignióres ült benne. Nem a régi, elegáns tolószók volt, hanem egy másik, régi tolószékben, amely azonban nagyon tiszta volt. Az atyját azonban határozottan felismerte. Nem volt semmi kétsége benne. Jobb színben volt ugyan, mint azelőtt, de azért mindjárt föl Jehetett ismerni. A becsületrend szallagját is óvatosan kivették a kabát gomblyukából. — ^.tyám ! Atyám ! Te vagy — kiáltott Lantryné. S a paralystikus öregnek az arcán meglátszott, hogy nagyon örül a találkozásnak. — Hogy kerül ide a beteg ? Hol találta ? Es hogy merészel vele koldulni ? De a koldusasszony nem tartotta szükségesnek, hogy válaszoljon ezekre a kérdésekre s mivel ebben a helyzetben nagyon kényelmetlenül érezte magát: gyorsan elmenekült. — Anna, adja ide Suzannet s tolja haza az urnák kocsiját. Ugy látszott azonban, hogy Buvignióres úrra nézve a hazatérés nem járt oly kedvező eredménnyel, mint gondolták. A koldus-asszony tiz esztendeig ápolt két paralytikust, először a férjét s azután az apósát; s nemcsak kitudta őket használni, hanem tudott is velők bánni ós rajtok uralkodni. Nem adott a betegeknek se bort, se véres hust, semmi izgatószert, — csak boros vizet s főzeléket, de nagyon sok főzeléket és gyümölcsöt. Lantryné csupa gyermeki szeretetből sokkal nagyobb hibát követett el. Sőt arra is törekedett, íiogy az atyját valamikópen