Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-03-10 / 20. szám

XXVIII évfolyam. B.-Csaba 1901. Vasárnap, március hó 10-én 20, szám. BEKESM KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI Dl J: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. - Negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. A mezőgazdasági hitelügy. A német mezőgazdasági tanács (Landwirthschaftsrath)nemrégiben tartotta Berlinben 29. teljes ülóséb, amelyen az egyes német államok mező gazdasági képviseletei és a kormánynak számos képviselője vett részt A teljes ülés igen gazdag tárgysorozatából a tárgy fontosságánál és általános érdekénél fogva kiválik annak a bizottságnak a jelentése, amelyet a mult teljes ülés küldött ki a Hechtféle törlesztéses életbiztosítás tervezetének megvitatására. Ezt a jelentést ilyen cim alatt: „jelentés a törlesztő ses adósság és életbiztosítás, mint a földtehermentesítés eszközeinek refor njáról" a bizottság előadója, báró Hammerstein titkos kormánytanácsos terjesztette elő. Ebből a jelentésből, noha a mi jelzálogi és különösen földhiteli viszonyaink lényegesen eltérők a német viszonyoknál és ezeknél sokkal kedvezőtlenebbek, egynémely tételt érde mes külön is megrögzítenünk, mint olyant, a mely nálunk, a mi viszonyaink szempontjából is a legnagyobb figyelemre érdemes. Ilyen mindjárt az első követelmény, hogy a gazdasági érdekképviseletek szóval és Írásban, de még tényleges közbenjárás által is tegyék lehetővé a kedvezőtlen kölcsönök konvertálását törlesztéses kölcsönökké. Ha ez jogos követelmény Németországban, a hol a Landschaftok mégis gondoskodtak bizonyos külső szervezetről, fokozott mértékben az nálunk, a hol voltak idők, a mikor a gazda kapott elég jelzálogkölcsönt és elég olcsón, de soha sem volt gondoskodva olyan szervezetről, a mely ezeknek a kedvező időknek az igénybe vételét ajánlotta ós közbenjárása által megkönnyítette volna az olyan gazdáknak, a kiknek a földjeire súlyos kamatozású és konverzióra alkalmas terhek nehezedtek. Terheli e részben hiba a jelzálogbankokat is, a melyek a saját érdekükben gondoskodhattak volna valamelyes organizációról, sokkal inkább azonban a magyar földhitelintézetet és a kisbirtokosok földhitelintézetét, a melyek kitűzött és törvényesen ked vezményezett céljaik hatályos kivitelére szükségképpen rászorultak országos szervezetre, de ilyennek létrehozásával nem törídtek, hanem merev centralizációval elintézték egyszerűen azokit a kérvényeket, a melyek véletlenül hozzájuk beérkeztek. Pedig milyen könnyen lehetne a gazdasági egyesületek keretében egyegy jelzálogközvetitő központot létesit ;ni, a mely a kerületi gazdákat kedvező időkben konverzióra serkentené, kölcsönügyekben őket szakavatott tanácsosai látná el, kérvényeiket át venné és a budapesti központba jut tatná, ez pedig — összeköttetést ló'e sitvén az összes magyar jelzálogintézetekicel — oda terelné a kérvényeket, a hol azok legkedvezőbben intéztetnek el, ellenőrizné és elősegítené az elintézést ós lebonyolítást stb. Ilyen apparátus fölöslegessé tenné a gombamódra elszaporodott ingatlan ügynökségeket, megmentené a gazdákat ezeknek a visszaéléseitől, megkönnyítené a jelzálog-intézetek munkáját ós a gazdasági egyesületeknek pénzükbe se kerülne, mert abból a fél százalék jutalókból, a mit az intézetek ma a közvetítőknek adnak, az egész apparátus könnyen föl lenne tartható. A másik szempont, a mely nálunk is érvényesülhetne: a törlesztési hányad körültekintőbb megállapítása. A mi intézeteink, hogy az annuitás leszállításával a versenyt megkönnyit sék, egyre kinyújtották a törlesztés időtartamát, éppen a földhitelintézet volt 9jZj EL mely 63 éves kölcsöneivel ezen a téren rekordot ért el. Pedig mennyivel gazdaságosabb lett volna ós lenne a törlesztési hányad emelé sével az adósság lefizetését siettetni, de nem erőszakos rendszabályokkal, hanem — ugy mint a Hammerstein jelentése kontemplálja —- az által, hogy az erősebb törlesztésű kölcsönö ket olcsóbban engedélyeznék Itt újból a két földhitelintézetnek kellene úttörőnek lennie, hiszen ezek nem dolgoznak nyeresegre, összegyűjtött nagy tőkéiből pedig bizony áldozhatnának a földtehermentesités általános céljaira az által, hogy a rövidebb törlesztésű kölcsönöket a kamatláb mérséklése által propagálnak. Végre is ezeknek az intézeteknek a tőkegyűjtése nem lehet öncél, csak eszköz, közgazdaságilag fontos, a földhitelügy körébe vágó föladatok elérésére. A jelentés többi része nem bir reánk közvetlen érdekkel. A „törlesztési alap" rendszere nálunk nem lé tezi'k (a mit a „kisbirtokosok" annak nevez: az merő könyvelési machináció), a magasabb törlesztési hányad levonhitása legföljebb a jövedelmi pótadónál jöhetne tekintetbe, itt pedig nem bir valami nagyobb fontossággal; végre a jelzáloghitel és életbiztosítás kapcsolata nálunk, a hol a gazda a magas annuitást is csak kínnal tudja fizetni, egyelőre alig honosítható meg. ( r.) Mikor lesznek a választások? A nagy összeférhetetlenségi zűrzavarban is állandóan izgatja az országos képviselőket az a kérdés, hogy mikor lesznek az uj választások ? Félhivatalosán jelentik, hogy téves az a hír, mintha a kormány a választások idejére nézve már határozott volna. Arról a kombinációról, mintha a képviselőválasztások juniusban lennének, kimutatják most, hogy ez a terminus már a parlamenti munkaprogramm miatt sem lehetséges, mert juniusig a parlament föltétlenül elintézendő munkaanyaga nem látható el. A delegációk csak május hónapban fognak tanácskozni s juniusban még javában el lesz foglalva a képviselőház az összeférhetetlenségi revízióról szóló törvényjavaslattal Csak e javaslat után kerülhet sorsa a szintén még ebben a ciklusban elintézendő fontos ügy : a helyiérdekű vasútokról szóló törvényjavaslat. Ez a törvényjavaslat-tervezet a kereskedelemügyi minisztériumban már elkészült s most a kereskedelmi államtitkár asztalán van; mihelyt itt is s a miniszter részéről is az utolsó simításokat elvégzik rajta, a törvénytervezetet nyilvánosság elé bocsátják, hogy a közvélemény s a sajtó megbírálhassa s hogy az esetleg felmerülő helyes eszméket még felvehessék a javaslatba. Csak azután nyújthatják be a képviselőházban a javaslatot. Nemcsak azért, mert az uj törvény régen és erősen erzett hiányt pótol, hanem fontos stratégiai szempontból is feltétlenül szükséges, hogy a javaslatot még ez az országgyűlés emelje törvényerőre. Minthogy pedig az eddigi kilátások szerint a legjobb esetben is csak junius végén kezdheti meg tárgyalását a képviselőház és minthogy ez a tárgyalás az ügy fontosságához képest hosszú lesz : már most kétségtelen az, hogy juniusban uj képviselőválasztás nem lehet és valószínű, hogy az uj választásokra ősz előtt nem kerül sor. Békésmegyei Közlöny tárcája. R Almos volt a lány. Irta: Biró Lajos. Poéta-barátom igy szólt egyszer hozzam — Az ember életét nevetséges csekélységek döntik el. Egy napsugaras tavaszi délelőtt tesz bennünket boldogtalanokká, nyomorultakká ós egy álomtalanul töltött éjszaka néha fegyvert nyom a kezünkbe. Ekkor jutott eszembe ez a törénet. A férfi sokáig ment utána, de nem merte megszólítani. Nem volt benne bizonyos, hogy az-e, a kit ő keres. A járása, a termete, a haja egészen olyan volt. De az arca. az a kifestett petyhüdt arca egészen más. Végre mégis erőt vett a remegésén és csendesen megszólította: — Jolán! A leány hátrafordult az utcai lányok megszokott, szinte arcára kövesült mosolygásával. Megnézte a férfit. A mosolygása elmúlt ós ijedt arccal bámult rá. — Te vagy Jolán ? Te ? A leány bután nézte. Nem tudott feleszmélni a rettenetes meglepetésből és csak azt érezte, hogy valami borzasztó történt vele. Azt hitte, hogy ez az ember m«ssze van, tengereken tul . . . Amerikában. A mikor hallotta, hogy nevét szólítják, örvendve fordult hátra, mert azt hitte valamelyik ismerőse szólítja ... ós íme . . . Végre tudott mondani valamit. — Visszajöttél? Visszajöttél György? Alázatos volt a hangja ós látszott, hogy fél a férfitől. Az gúnyosan válaszolt. — Igen, visszajöttem ! Nem vártál ngy-e? A leány lehajtotte a fejét. A gyalogjáró közepén állottak ós a járókelők megbámulták őket. A férfi észrevette és durván megragadta a leány karját, ugy hogy az felsziszent. .akkor rákiáltott: — Ne félj ! Nem bántalak ; csak beszélni akarok veled. Szinte vonszolta magával a lányt. Bementek egy kávéházba és minthogy sehol másutt nem volt hely, az ablakhoz ültek. Nyári éjjel volt; az ablakok ki voltak nyitva és ők szinte az utcán voltak. Sokáig hallgattak. A férfi nézett az utcára és csak néha-néha pillantott a leányra, mintha kereste volna a kifestett arc mögött a másik arcot, a szüzet, a tisztát, a melyet ő hagyott itt. ^ leány nem tudott tovább hallgatni. — Hadd beszéljem el György, hogyan történt. Alázatosan, könyörögve beszélt A férfi ezt válaszolta : — Úgyse hiszem el, akármit beszólsz. — Nem hiszed? Nem hiszed ? Hát miért hazudnám ón neked ? En nem várok tőled már semmit, el sem fogadnók tőled s®mmit, messze vagyunk egymástól. Csak elakarom neked mondani, hogyan törtónt, nehogy azt hidd, hogy én már akkor rosz voltam. A férfi ránézett, de nem szólt semmit. A lány tovább beszélt. — Nem voltam rosz. Ha éheztem volna, ha koldulnom kellett volna, akkor se tettem volna meg, de másképen törtónt. Nem tehetek róla, nem az én hibám. A férfi gúnyosan mosolygott. A lány ; ingerültem mondta : — Mórt mosolyogsz ? Hidd el azt a ; mit beszélek. Csak azért beszélem, mert | szerettelek valamikor, mert szeretnélek most is, ha volna rá jogom Azért mondom el, hogy ne gondolj olyan nagyon rosznak. A férfi már nem mosolygott. Komolyan nézett a lányra. A z arcra elé tette a kezét, ugy hogy csak a szemei csillogtak ki — Elmondom az egészet, hogyan történt. A mikor te kimentéi Amerikába, én majdnem belebetegedtem a bánatba. Később is csak az vigasztalt, hogyha te tőled levelet kaptam, hogy ha arra gondoltam, milyen boldogok leszünk, ha visszajösz. Tudod, abból éltem, hogy tanítottam, órákat adtam. De azután elvesztettem néhány tanítványomat és sokat éheztem. Hiába járkáltam reggeltől estig, semmiképen nem voltam képes pénzt szerezni. Elzálogosítottam a ruháimat, a kevés ékszeremet, de az is elfogyott. Akkor azt a tanácsot adták, hogy legyek kasszírnő. Szép vagyok, azt mondták, könnyű lesz állást szereznem. Eleinte elutasítottam, megvetéssel. De azt mondták, hiszen azért maradhatok ón becsületes leány . . . Sokat éheztem elfogadtam. A férfi ökölbe szorította a kezét. A leány ósrevette ós azt mondta : — Ne haragudj. Régi dolgok már ezek. Látod, röviden mondok el mindent, hamar vége lesz. Itt voltam Budapesten több kávéházban. Minden helyről el kellet jönnöm, mert üldöztek, mert azt akarták, hogy ne maradjak becsületes. De az maradtam. Voltam olyan helyen, a hol innom kellett a vendégekkel. És ón — a ki azelőtt nem tudtam egy korty bort meginni, ittam fél éjjeleken át és becsületes maradtam. Látom, hogy nem hiszed. EsKüszöm, hogy becsületes maradtam. Nem itt törtónt. Mikor már minden helyet otthagytam, akkor azt mondták, menjek vidékre, ott nem fognak üldözni Kaptam állást. Válahol messze ^rdélyben volt. Az utolsó éjjelt még itt a budapesti helyemen töltöttem. Következő nap elutaztam és egész éjjel uton voltam. Vonaton nem tudok aludni, ugy hogy mikor megérkeztem, már két éjjel nem aludtam Qtt sem fekhettem le. Mindjárt be kellett mennem a kávéházba, hogy a törzsvendégek megismerjenek. Ezek kezet fogtak velem, a tulajdonos azt mondta, hogy ő megköveteli tőlem a becsületességet, ugy hogy valósággal boldog lettem. De olyan fáradtságot éreztem, hogy alig bírtam a lábamon állani. A kávéház éjfélig szokott nyitva lenni és ón nekem addig ott kellett maradnom. Olyan nyári éjszaka volt, mint most, a tülledt levegő melegsége szinte kábító, tikkasztó volt. Es már harmadik napja volt, hogy nem aludtam. Nem tudtam a szememet nyitva tartani. Vagy előre estem, vagy hátra hanyatlottam ós csak akkor ébredtem fel, ha a mögöttem levő tükörbe ütöttem a fejemet. Kevesen voltak a, kávóhazban. Mindenki engemet nézett En tudtam és mégse voltam képes egy két percnél tovább ébren maradni. Ott a széken ülve aludtam és ha felébredtem, csak az órát néztem, mulik-e az idő. Végre 12 óra lett. Azt mondták, haza mehetek. A szomszéd házban vettem lakást, pár lépésnyire a kávéháztól. Ugy lépkedtem, mint valami gép. Nem voltam képes goudolkozui és ha halálos veszedelem fenyegetett volna is, akkor sem tudtam volna sietni, csak indultam hazafelé eszmélet nélkül, ingadozó léptekkel, A. mikor a kávéház ajtaja bezárult mögöttem, egy férfi csatlakozott hozzám. Benn volt a kávóházhan egy sarokban. Ott várt rám a kávéház előtt. De én nem láttam az arcát, nem is emlékeztem rá. Szólt hozzám — nem hallottam. Átkarolt — nem éreztem. És hallgatva, szinte betegen az álmosságtól, mentem hazafelé. 0 velem jött. Az ajtómat kinyitottam, de bezárni már nem tudtam. Ledőltem ruhástól az ágyamra,