Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) július-december • 53-76. szám

1899-08-24 / 68. szám

XXVI. évfolyam. B.-Csaba, 1899. Csütörtök augusztus hó 24-én. f8 ÍÍÍU. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség : Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház) a ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 8 forint. — Negyed évre . J'J kr hova lap szellemi részét illetS közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 8 Kr, Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken ft posta utján utalványon. 'Előfizetni bármikoi lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevü fővárosi és külföldi hirdetési iroaa. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 ez. (Zsilinszky-féle hí hova a küldemények és az előfizetési pénze küldendők. A hirdetési díj készpénzzel helyben fizetend »Nyi!ttÓr"-ben egy sor közlési dija 26 kr. Zavargás. A zavargást jól ismerjük a magyar rendőri krónikából. Mi hamarosan zavargunk s különösen zavarogtunk, valahányszor valami sérelem esett rajtunk. S alkalmunk volt rá elég. A nemzeti önérzetet sehol a világon anyiszor meg nem alázták, mint Magyarországon s az egyéni szabadságot és törvényes jogokat csak a tőlünk keletre eső államokban korlátozták ós bántalmazták olyan önkényességgel, mint Ausztriában és nálunk, A nyugati államokban a hatóság kiméletesen bánik az emberi élettel, azért kelt a párisi vasárnapi ufcczai csata oyan óriási feltűnést, hogy még a börze is megijedt tőle A párisi zavargások hirére estek az árfolyamok; a börze nyilván azt hiszi, hogy ez a forradalom kezdete. De nyilvánvaló, hogy nem kell franczia, forradalomtól tartani, a mig a hadsereg hü marad a köztársasághoz. S ebben néhány generális gyanús viselkedése és a Dreyfus-pör izgalmai ellenére sincs elég ok alapos kétségre. A vasárnapi zavargást nem is idézték elő a köztársaság ellenségei, hanem a szoczilisták, a kikről, a mivel a bourgeois ellen törnek, csak nem lehet föltenni azt, hogy a monarchisták érdekeit szolgálják. A szoczialisták nincsenek meg elégedve a jelenlegi köztársasággal, de azért a respublikának hivei a monarkista törekvések ellen. A csehországi graszelici zavargásnak már tiszta szocziálista színezete van, abból a szempontból, a melyet föntebb jeleztünk. Minél nagyobb zavar, annál jobb: ez a szocziálistakáténak egyik legvastagabban aláhúzott tétele. Mennél jobban sikerül szétrobbantani a jelenlegi rendet: annál bizonyosabban épül föl az óhajtott uj rend, a melyről a szocziálisták álmodoznak. A szocziálizmus ereje nem is fejlődik most sehol olyan hatalmas arányokban mint Ausztriában, a hol most a legzavarosabbak az állapotok. Mennél jobban közeledik az ország az abszolutizmushoz, annál több anyag kinálkozik a szocziálistáknak az agitáczióra. Az alkotmányos gépezet csődje, a népképviselet tehetetlensége, a 14. §., a czukoradó kivetése s az általános elégedetlenség, mely Ausztria összes népeit izgalomban tartja, mindez kész préda a szocziálista agitáció kezében. A most országszerte rendezett tüntetésekben a nagynómet Wacht ani ti bein mellett csaknem mindinütt fölhangzott az Jlrbeiter-Liedis, mely nemzetközi szocziálista húrokon csendül. De mind a mellett kisebbrendü összetűzések voltak a tüntetők és a rendőrség között, összeütközések, mint Bécsben és Salzburgban, a honnan olyan jelentések érkeztek, hogy a rendőrség fegyverét használta, a mi hivatalos nyelven kardlapozást jelent. A graszeliczi zavargás az első tervszerű ostrom és támadás az államhatalom ós a csendőrség ellen. Graszelic tiszta gyárváros, a hol százezer számra készül a trombita ós egyéb fúvóhangszer; másrészt a csipke verésről hires az észak-cseh város, a melynek tízezernyi német lakossága tisztára munkásokból áil. Itt tehát érthető a munkás-zendülés, nagynémet és szociálista színezettel Hogy pedig a kerületi főnök nem hajolt a békés kiegyenlítésre, a polgármester közvetítését viszszautasitotta, a nép föltétlen megadását követelte és a sortűzre bízta az ügyek rendezését: ezt már csak ugy lehet megmagyarázni, hogy Ausztria végre is egészen közel esik Magyarországhoz és az idők során tanulhatott valamit Transzlajtániától. Mi lesz Dreyfussal? A Békésmegyei Közlöny abban a szerencsében részesült, hogy megintervievoihatta Zichy ö. grófot, aki állandóan Párisban lakik és a ki előtt a legelőkelőbb szalonok nyitva vannak, a franczia kül- ós belsöpolitikában teljesen veizirt. Zichy gróf előadása egésí más világításban tárja föl a Dreyfus-ügyet. Bizonynyal érdekelni fogják azok lapuuk olvasóit. Mikor az egész vjiág azon töpreng, kinek van igaza : Merciernek, a ki az Ordögtziget volt ti onioiu foglyát alámeríti, avagy Piquait nak, a ki karrierjét adja oda zsákmánjul a maga igazvágának, a melyhez rendületlenül és makacs sággal ragaszkodik, — merem mondani, hogy nem ez a Hamleti töprengés képezi a kérdés lényegét. A z egész Dreyfus árulás fictió. Az or leansistak, a kiket népszeiübb néven jezsuitáknak nevez a párisi gamin, mes terségesen rendezték az egesz dolgot A res-pubíika pedig belement a csapdaba. Tudnunk kell, hogy a borderóval, végső elemzésébe n valami főbenjáró titkokat nem szállítottak ; tudnunk kell, hogy azt ScLweiczkopen német ügyvivő nem is látta. Hihető, hogy a borderót mesterségesen tették a diplomata papírkosarába, (lehetetlen el is képzelni, hogy ő tette volna oda), hihetőleg mesterségesen, szinpadszerüleg jutott az annak a franczia kémnek a kezébe, a ki lelkendezve szaladt a hadügyminiszierhez és jó megvette az árat a titkos alapból. A tábornok urak megrőkönj ödtek s kisütötték, hogy az áruló Dreyfus — zsidó volt ós mert az irasa hasonlít a borderó hoz. A minthogy hasonlított is. Czélzatosan hamisították a Dreyfus írását, mert nekik, a kik teljesen elkészített és jól felépített drámát akartak, — szükségük volt a zsidó vezérkari lisztre. Ez fogja még csak jól összekuszálni a dolgot. Az antisemitiz mus csöppje volt itt a robbantó szer. Az Orleinsok tehát, amig egy oldalon egyre küldözték a Drejfust kompromittáló adatokat, más oldalon a zsidóságot allarmirozták. Ismeretes, hogy a zfiidók minő rokon és érzelemközösséget fejtenek ki az egész földkerekségen, ha egy társuk értatanul azért jut bajba, mert az ő vallásuk tagja. Ez a zsidóságnak ragyogó faji tulajdonsága. A vallásáért üldözött hitsoreost védeni ós érte áldozni. Ezt a fajerőt mozgósítottak Kamcsatkától Patagóniáig. Minden zsidó ez ügynek szellemileg, sokan, — különösen a titkos jótékony zsidó társulatok — anyagilag megnyerettek. A Dreyfus-revizió sokat, milliókat emésztett meg. Nem azért, mert igaztalan ügy, de azért, mert nemzetrombolásra keverték. Bizonyos dolog volt, hogy a mint a mesterségesen összeállított vádkártyavár szerteomlik, mint bizonyosabbá lesz Dreyfus ártatlansága, a szabadktművesek, az igazság hivei is Dreyfus pártjára állanak. „Békésmegyei ftözionytárcája" A legszebb ember. — Egy guerilla vezér históriája. — Irta: Fodor Gyula. Nagy dolog a háború ! Hősök kelnek ki a földből s a gyávák elbújnak a föld alá. Amszokatmeg ctókiti a lörtér.elem, emezeket nyelvére vesii a néphumor; mert his en nem foglalkoíbatik a história meg olyanokkal is, a kik semnit nem teltek a hazáért. Ezt a két elemet siratta — nevette sokáig négyvennyolcz után a iü?h<lyére szoiult hazafisag. Pedig volt meg egy harmadik szerep ője is a szabadtágharcnak : a nepíeikelő. Ez már alig ért rá babért aratni mégis sóban hanak m^g kö ü ök a hazaért. A történetíró tolla átsiklott a ne vükön, mi rt hogy csak az , Uj épületben" sz rnpellek legtöbbet, a hol Haynau csinálta a finálét ahhoz a játékhoz, mely lelkestdessel kezdődött és ártatlan vér kiömlésével vé^ződött.Czim nélkül dob ák ki egyszerű desíkakoponóban a viiágba Erre pályázott a mi gueriila vezérünk is Legnebb embernek tartották Bor fódbun ; pedig olt tokán rászolgálták erre a kis hiúságra. Neki azonban több justa enml hozzá, mert viczispán volt az tpja s azval szembe mert szá'.ni a me t yi-gy ül' seken. AZ apja csak vic éit pán voh, de ő a valódi főszolgabíró. Csak iarto^atta egy ideit ~ „körérdek" ÍI zöld asztalnál, de mikor n g hallotta, hogy túlnyomó eilunéá' •. ;ő! lefelé vonul a magyar í-eieg, Jec-npta a kai&nust az 8?;Malra : húzza tovaijb en kúdt urarsi a közigazgatás nyikorgó ta lyigaját; ő nihgt köz é vágott a n

4gy lovanak es az: al kös/ői tött be jarasa közsegeibe, hogy: „feg> vérre magyar!" No, meg ilyen öokicdot se hallotta világ egy szolgnbirótól, — mondogatták az egyik bortermelő községben és bebújtak a föld alá, a tágas borpinczékbe Reggelig^ ittak a hazáért és estig aludtak a honfitú miatt. Akadt azonban olyan is. a ki he gyével fordította fölfelé nyelén a kaszál és kiállt a falu végére „komandót" ta nulni Igen jó nép ez a mi pórunk ; mindig talik a verejtekéből is, a véréből is, mikor az anyafö'd szomjazik. Meg is kéne tan becsülni az istenadtát. Neki is olt volt a kastélya a Bikk hegység egy eldugott falujábfn Akaszszak fel azt a muszkát, a melyik látta valaha Balatont 1 Tudom, hogy még a hadi térképén se szerepelt a neve, mert mit keres-ett \olna ott az ellenség, a hol az isten épített erős bástyákat re teniő hegyekből. íszonj u sziklákból? Maguknak is feladat volt kijutni kö; üle. Nigyon vendé gmara.-ztó az a vörös nvirok, ha könnyezik a bujdosó felhő. Hanem a népe tiszta magyar, főit nélküli, mint a színarany ; még a kondása is nemes ember volt ann-^k idején. Ki is állott egvtzáliga komendóra ; hiába nasztgatta őket a papjok a c ászár haragjával, m "g az isten irgalmával. Jobbra kanyarodtak, balri szakaszodtak s ugy neki sza'adtak a mi jó „barkóink" a csererdőkn;k — szerencséje annak a németnek, hogy nem került a kasza hegyebe I Csupa mulatság volt nézni ezt a harczi játékot. Az asszonynép ki is állt a domboldalba es onnan kiabált egymásnak: „ottég mngy az én uram la I" Nehéz sor pedig akkor menni, mikor szép asszonyok nézik a vitézséget: könnyen elvéti az emb-r a komandó lépést. Oda pedig tele marokkal széria az isten a 6zép asszonyokat, mint a me/őre a himes virágot Ho tanulta a főszolgabíró ur a ko mandót? — nem tudni; de hiszen a magyar etob-r mind született katona. Az óbester nagybátyját is Borsodvármegye temette el dt-izköltsógen röviddel azelőtt. Elég az hozzá, hogy értett a komandóhoz. Még egy rozsdás vas ágyút is adtak neki kölcsön az egri várból s a hogy üresen neki „stellirozták" az asszonynépnek, olyan sivalkodás támadt a domb oldalon, hogy valamennyi az ura nyakába szaladt az ijedttégtől. „Ne is teréfáljanak avval a fcoloud szerszámmal, mert annak meg Ktpolna alól is ide hallalszott a hangja." A gueriila vezer, — mert hogy a főszolgabíró ur maga viselte ezt a móltóságot, — megsuhcghatta görbe kardját haragjában és kiparancsolta az asszonynépet a kemény táborból. Egy njurga legény volt a zászlótartó. Éppen hogy most szaladt haza a hatodik gimnáziumból és mér is oda alít mellőle egy kis menyecske a vezér elé. Csípőjére tette a két kezét ós ugy állt mosolygó szemekkel, durczés ajkakkal a hadfi előtt. — Feri bác;i l Ereszsze haza ezt az én uramat, mert tudom ám ón, hogy tréfától lesz a figura. — Menj haza a kis fiadhoz l — riadt ra a vezér es megfúvatta a katonaviselt csordással az indulót, ugy léptetett el seregével a keczagó asszonyok tói arra Eger felé. Még szilvásig sem értek, mikor tépett rubáju, rongyos bakkancsu honvédek hozták a gyászhírt, hogy Világosnál letették a fegyvert. Kicsordult a köny a vezér szeméből ; a mi jó barkóink pedig nem tudták elképzelni, mi fajhat a tékintetes urnák oly nagyon ; hiszen ők olyan jól bele találják magokat a katonésdiba, hogy akár Egerig is elmennének egy csapásra benne. Pedig úgyse mentek tovább A csordás visszafelé forditoüa a trombitáját a falunak. Azt jeien'tette, hogy : „hátrálj !" No hiszen n ajd lesz otthon rémület, ha megest a falunak al' a vaságyu torka. Dehogy is volt. Es még kiszalsdt.<-k a kis mennyecskék a kap ba ós ugy összecsókolta az urát mindenik, hogy az kétszer is megnyalta a száját az édesség mián. Csak a tekintetes urat nem várta senki a kastélyban, mert legónyembernek csak otthon nincs párja. Mogorván dobta oda a kantárszárat a hetyke hajdúmk; felakasztotta fringiáját a vas fogasra a többi klenódium meilé, a vatágyút p<dig beállította egy virágf'gy közepébe Hadd ásiteon ott a rengő virágokra, ugy is ahhoz szokott a gyakorlaton. Aztán leült az íróasztalához és irt éjjel rappal szakadatlanul. Kitudottvolna akkor a'udni, mikor Világosnál fegyverhalmot emel'ek sz elesett szabadság fölé ? Alig győzte a hajdú hegyezni a ludpennákat a sjapora dologhoz. Egyik irást Gera ba', a mást Tera néni vitte, jól elrejtve a kebelében. Nem volna jó, ha megsütné a rap világa, menten kipattanna belőle a keserűség. A pap mégis csak meglátta a templom halmáról azt a sok stafétát ós szöget ütött a fejébe. Azt pedig nem szokták ott hagyni, mert nagyon nyom a hegye. Egy napon aztán a vezér kapott levelet. Lovas ember hozta, sötét éjszakában. rR

jjttd el ami fegyver van náiad, mert följelentettek, mint konspirátort." — Hát hiszen szép dolog, ha már tollat sem lehet forgatni a hazáért I — zsörtölődik a vezér és kiadta a parancsot : húzzák az ágyút a pincze ltgmélyebb ágába ós rakják hozzá a rozsdás puskakat, amikkel jó lett volna riasztgatni az ellenséget, ha csütörtök nem ült volna a kupikján. Hajnalban már egy század osztrák katona, fogta körül a kastélyt. A szép menyecskék a szénapadiósra dugtak az uiokat s a létrákat is a ku lakba ereszigettek : kedve ne jöjjön valakinek utána nézni a hadseregnek Maguk pedig pityeregve ültek ki a küszöbre : hogy is elment az istenadta a csatába,