Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) július-december • 53-76. szám

1899-08-24 / 68. szám

Előáll tehát egy kényszerű, soha nem létezett szövetség: a szabadkőmivesek és az orleansok szövetsége. Zavar, belső kuszáitság, a hadseregnek érzelmi és politikai kettéválasztása volt az Orleansok czélja öt év óta a Dreyfus ügygyei és ennek rettenetesen jól megfeleltek. Soha olyan közel nem állott Francziaország ahhoz, hogy a köztársaságot elfújja a szól. Mivel e szándék meztelenül előállott, a respublica hivei is fölállították a dogmát. Az ő dogmájuk ez : a hadsereg becsülete forog szóban, bogy Dreyfus bűnös maradjon. Véges emberi ésszel az ember nem tudja megérteni: hogyan lehet egy két ember hazaárulása a franczia katonaság becsületbeli kérdése ? Akár Walsin, akár Dreyfuss az áruló, a franczia hadseregben áruló volt s in corpore ez az ügy nem piszkolt, ha mégis a franczia hadsereg gloárját tépi: egyaránt tépi azt, bármelyikük is árulta el hazáját. Ámde a dogma kelletett, mert az volt a fő czél. polgárság és katonaság között nagy örvényt támasztani. Hogy a respublica rombadőltét nem a hadsereg akadályozsa meg — annak idején. Dreyfus ? Mi volt ő ebben a pörben. Egy élő ember, a ki csak sakkfigura, melylyel a pokoli játék esetleg megnyerhető ? Mit értek a Dreyfus becsületeórt remegő levelei, szörnyű bánata, özvegyének heroikus küzdelme ? Semmit 1 Valóban a politikában vad állattá alja sodik az embei. A Dreyfusnó könnyei, a Dreyfus bámulatos makacssága, ós a más égövről való állandó és kiáltó tiltakozása még igen kitűnő eszközök voltak a játékhoz. Színházban is ezek csinálják az effektust. Ezek nyerték meg Európa minden népét a Dreyfus ügynek. A ki az i gazságot szereti, minden idegszállával csür g ezen a drámán, melyet a modern gyilkosság ilyen apparatuseával még nem látott. Mi lesz Dreyfus8zal? Dreyfust okvetetlen elfogj á k ítélni, nég ha minden birája meg volna is gjőíődve, kogy olysn értatlan, mint a gjuntk.El kell itélDi, igy kívánja Frarcíiaorszég. A kaih Franciaországiak ÍZ A zfitió vtíúkui titít A vértanuja. Ha el nem ítélik, akkor a köztársaságnak vége A forradalmi jelek már neg\acntk. Ai Orleamok teljes akcióban. Dreyfus szabadsága a resbublika halála lenne. Azért kell újra Dreyfust elitélni. Igy fondorkodnak össze a politika boszorkánykonyháján. Ámde van egy tényező, — egy igen nagy tényező. Az Igazság. Az Igazság kegyetlen bosszút fog állani, m»rt ha a hazugság pillanatra használhat is, szükségképpen árt hosszú időre : az igazság ellenben hosszú időre használ, ha pillanatra ártott is. A Dreyfus ügy, igaza van Cassagnac-nak elpusztítja Franciaországot. De csak azért, mert nem Dreyfus az áruló és államérdek miatt mégis őt Ítélik el. — tán soha sem is látja többé ebben a keserű életben ? Katonáék azonban megelégedtek az első fogással. Feltették a rozsdás ágyukat egy szekérre a ceütörtökházi kara bólyokkal együtt; belegyürték az összes irományokat egy zsákba ülésnek s a megvasalt vezért rátették nyomtatóknak Azzal közzé csördített a barkó kocsis a lo vaknak, a trombitás megeresztette kürtjén azt a régi osztrák indulót hogy: „Menjetek csak, menjetek csak, arra van az ut; Aki egyszerre arra fut, istenugyse Bécsbe jut I" És ugy eltiint a faluból, hogy egy guerilla se látta színüket, sem az illatos szénából. Nem is tudtak volna tán meg soha, hogy a legszebb ember hová tünt el a sártekéről, ha a miskolczi gőzmalomba nem vetődik egyszer egy barkó me nyecske. a kinek már liszt nélkül is fehér volt a haja és fonnyadtak az arcza rózsái, a rohanó évek guerilla-harczától. Ott mondta el egy névtelen hős a játék végét, melyhez Haynau csinálta a csattanót. — Hárman voltak vasra verve az „Uj épület" egy saük czellájában. Haynau benézett egyszer hozzájuk is és ugy találta, hogy „annak az akasztófara való magyarnak szebb arcza van, mint egy becsi udvari dámának." Éjfélkor megpergettók a dobot udvaron és kivezették közülök a guerilln vezért. Egy tompa pukkanás hallatszott be a sortüzból a vastag falon és reggel négy deszka közt lökték ki a világnak a legszebb ember históriáját. Ez volt a Fodor Ferencz tragédiája. Békésmegye egy féléve. — A közigazgatási bizottság jelentése. — A kormányhoz intézett s a megye állapotát részletesen feltüntető jelentésből a következőket közöljük: A községi életnél felvilágositólag megjegyzi a jelentós, hogy minden községnek van jóváhagyott költségvetése. Az 1898. évi számadásokat 3 község nem terjesztette még be; törvényhatóságiig megvizsgáltatott 7 község száma dása, a többi községek számadásai az októberi közgyűlésen terjesztetnek elő. Előző évekről egy községnek sincs felülvizsgálat an számadása. Békésen többbókóeilakoB angol canodai gyarmatokra készül ki vándorolni, a honnét egy Nógrádi Gyula nevü irogatott buzdító leveleket; az illetők tervük helytelensége iránt felvilágosittattak s a levelező kilétének felderítése iránt a nagyméltóságú m. kir. belügyminiszter úrhoz felterjesztés tétetett. Hasonló mozgalom jelei nyilvánulnak Gyula városban is. Az egészségügy állapotát föltüntetik a következő adatok : E fél óv alatt a fertőzőbetegségekben történt öszszes megbetegedések száma 2475 volt, s ezek közül meghalt 265, vagyis 10'8%. Ha e számadatokat egybe vetjük az előző év hasonló időszakának adataival, ugy megnyugtató bizonyságát látjuk annak, hogy a fertőző betegségekben törtónt megbetegedések tetemes apadást mutatnak és ezzel együtt lépést tart a halálozási százalók csökkenése is. A trachomás betegek létszáma 174 és 22 trachoma gyanús volt, igy tehát a mult hó első feléhez viszonyítva 28 tra chomás és 5 trachoma gyanús esettel kevesebb mutatkozik. A fertőző betegségek tovaterjedésé nek meggátlására a betegek lehető elkű lönitése, az idegeneknek a fertőzött házaknak jelzőcédulával való ellátása több esetben szigorú rendőri felügyelet alá való helyezése, a fertőzött házakból az élelmi szereknek kiviteli, árusítási tilalma; a betegségek lefolyása után a ruhanemüek, bútorzat, lakás, gondos ellenőrzés mellett történő fertőtlenítése vétettek foganatba, Az agrar-szoczialiszlikus mozgalom miként a mult évben, ugy most ÍB erősbödött és terjedt, intenzivitásában azonban vesztett, a mi részban az 1898. évi II. t czikknek ós a törvény helyes végrehajtásának, részben pedig a hatóságok lelkiismeretes és buzgó eljárásának tulajdonitható. Az 1898. évi II. t.-cz. alapján való eljárás a mult évben 7 esetben, a folyó évben 4 esetben került másodfokú elbírálás alá. A népiskolai, részről ezeket tar talmazza a jelentós: Örömmel tapasztaljuk, hogy Békésmegye népoktmásügye folytonos haladásnak ós fejlődésnekindult, a mennyiben a tanítási eredmény daczára a sok mulasztás nak teljesen kielegitőnek mondható. Hasonlóan örvendetes a haladás a magyar nyelv terjedése körül ós ennek jutalmazásául ez időszakban is több tanító részesült jutalomban. Majd igy folytatja a jelentés: tekintettel különösen a Bekósvarmegyében létező tanyai iskolák nehéz hozzáfórhetósére, ez alkalommal is hangsúlyozni kénytelen, hogyha kir. tanfelügyelő utiátaianya legaiabb évi 500 frtra volna felemelendő, mivel méltánytalan dolognak tekintjük, hogy a kir. tanfelügyelő évről évre fokozódó iskolalátogatásait, melyeknek eszközlesére pedig épen a magas kormány a népoktatásügy helye 8en felfogott erdekében a tanfelügyelő ket móltan kötelezi, mindig csak saját fizetésének terhére végezze. Kéri a jelentés a bókésvármegyei kir. tanfelügyelőséghez egy seged-tanfelügyelőnek vagy legalább egy tolnoknak kinevezését. Világi ünnepélyek templomban. — Zsilinszky Endre di. nyilatkozata. — A mezöberényi Petőfi üanepélyrői sokszor ltsz még szó f. közfirumokon, Eltekintve attól, hogy az arad-békési espereeségnek csabai gyültse foglalkozni tog ezzel a dologgal, — szó keiül erről mar csak Jeszenszky Karoly lelkész felebbezóse révén a bányáké-ületi ülésen. E közforumokon való pertraktació mellett, Zsilinszky Endre dr. az aradbékési esperesség felügyelője kénytelen volt a Békés egy ujabb keletű hírlapi cikkére nyilatkozni. Ugyanis a S z e b erónyi Zs. Lajos csabai lelkész egyházi jellegű - lapjának a mezöberényi ünnepélyre vonatkozó részét a gyulai lap közölte 8 pedig Korén esperesre, de a felügyelőre, meg az esperesség szellemére bántó módon. Zsilinszky Endre aztán ezekben teszi meg ugyancsak a támadó lapban meg jegyzéseit: A „Békés" 32-ik számában „Korén esperes lemondása" czimmel egy közlemény jelent meg, melynek egyes kifejezéseit, bár Csabáról és a megyéből való távollétem miatt későn véve róla tudomást, kissé megkésve is, kötelességem helyreigazítani. Magára az esperes lemondására, illetve a lapnak erre vonatkozó állítására nézve csak annyit jegyzek meg, hogy a nevezett czikk irója többet tud a lemondás okáról, mint én, a kinek az esperes a lemondását be küldte, mert ón csak annyit tudok, hogy az esperes a püspöknek hozzá intézett levele miatt mondott le, a czikk irója pedig azt mondja, hogy azért, mert a püspök megengedte a templomnak a közművelődési egylet gyűlése részére való átengedését. Azután újra feszegeti, hogy Korén ellenkezése a templom átadása, illetőleg a Petőfi szelleme iránt tartozó kegyelet ellen volt irányozva. Hát én nem akarom as ellenkezőt bizonyítani, mert ugy látszik, hogy a czikkirónál óp ugy, mint a t. lapnal, melynek szerkesztőjét eléggé igyekeztem meggyőzni arról, hogy Korén minden tekintetben kifogástalan hazafi, ez már dogmává vált s ellenkezőjót nem fogja elhinni, ha eddig nem hitte el, hiába való munkát végeznék tehát, ha még most is kapiczi tálni akarnám; de azt lartozom kijelenteni, hogy a hogy éu ösmerem Korén esperest, ő van olyan tisztelője Petőfi szellemének, mint akarki azok közül, a kik Mező-Berónyben ünnepeltek. Tudok ón s talán a t. szerkesztő ur is, Korennél sokkal előkelőbb úrról, a ki állítólag magyar főúr s a ki kifejezetten tiltakozott a Petőfi ünneplése ellen, de még e becses lapban nem olvastam a megrovását; igaz, hogy az nem lutheránus ós nem tót pap; annak szabad gázolni a nemzeti kegyeletet, de a tót pap még akkor is bűnös, ha nem tette, azt szabad pellengérezni. A „Békés" még ennél is tovább ment 1 Nem elégszik rreg azzal, hogy Korent jól helybenhagyja, hanem beszól „bizonyos velieitásokrél", beszél „szláv hierarchiáról", „szláv perfidiáról." Hát ez mind egy kissé ismerős hang; régen hallottunk ugyan, de nem egyszer és mindig valamikép Csabával kapcsolatosan En erre Kálmán királylyal csak azt mondom: „a boszorkányokról, melyek nem léteznek, szó se legyen." Ep azért sajnálattal kell kijelentenem arra a szives felhívásra, hogy a „szláv hierarchia kihivasára ós s?árny próbálgatásával szemben" hogyan fogom egyházmegyei felügyelői állásom tekintélyét megvédelmezni : miszerint ez alkalommal sehogy ; mert állásom tekm télye ez esetben megtámadva nincs ós a keresett szláv hierarchia nem létezik. Igaz, hogy a Csabán megjelenő „Evang egyházi szemle" egyházi szempontból kritika tárgyává tette az én eljárasomat, melyet ez ügyben legjobb belátásom szerint követtem s ily esetben jövőre is kö vetnek; és az is iga?, hogy e kritika reám ntm kedvező : de hát neaa volt-e annak a lapnak hoz-.á joga? Avagy a jogos kritika mindjárt a tekintélyünket sérti, ha cselekedeteinket nem dicséri ? Különben a t. czikkiró megnyugtatására kijelentem, hogy az, említett lipnak a maga helyén megadom a választ. Itt ugyancsak ezen, a „szláv hierarchia közlönyének" minősített lapra nézve csak azt jegyezvén meg, hogy a tisztán egyházi lap s magyar nyelves, jelenik meg, a miből a higgadtan gondolkozó olvasó megóriheti, hogyan lehet az szláv ? Ha állásom tekintélyének megsórtó séről lehet szó, akkor azt nem az „Ev. egyházi szemle" ben, hanem e t. lapban kellene keresni, mart ez a lap az, mely egy testület, egy 40,000 lélekből álló egyházmegye jegyzökönyvéről könnyű verrel el merte mondani, hogy annak „a mezöberényi ügyre vonatkozó hatá rozata a tenynek meg nem felel." En voltam, a ki az esperesaógi gy illésen a hatarozatot mint elnök kimond;am ós a szóban levő jegyzőkönyvet elnöktár ammal aláiriam 8 igy a meresz vád engem illet. Ha a t. czikkiró az álta

!a ismeri de meg nem nevezeti világi un.k „egyértelmű' oyila tkoza'a alapjón ;ogot vél formaihat.ii arra, bogy a mi s-iavahihn tőségünkéi és biteUssógüake? sótsegbe vonja, az ízlés dolgi s szebad r.^ki; ne kem uinc móclom 3 , mint neu egyházamhoz tartozót rászorítani, hagy a jegyzőköryv hueless igéi, ismer e al; dt talan jobb vélemonyre hangolom, ha megjegyzem, hogy ez a kifogáso. t jegyzőkönyvet kívülünk még világi részrő Steller Árpád kir. járásbiró, Varságh Béla, Bukovszky János gimnáziumi ta nár; egyházi részről Jeszenszky Károly egyházmegyei jegyző, mezöberényi lel kóez s Frint Lajos egyházmegyei jegyző, aradi lelkész is aláírták. Ebből láthatja, hogy nincs okom szegyelni magamat ily társaságban, hogy a t. czikkiró szép hegedüszóban jegyzőkönyv hamisítóknak deklaralbennünket s egyátalán nem érzem magamat indíttatva visszautasítani az insinuácziót, mert meg vagyok győződve, hogy azon mindenki ^megbotránkozott. Dr. Zsilinszky Endre, arad-békési egyházmegyei felügyelő. A „Békés" dr. Zsilinszky Endre le veiét azzal vezeti be, hogy legközelebb megteszi reá észrevételeit. Csengetés előtt. Csaba, aug. 23. Az iskolaépület tisztogatását, sandn s/emmel nézi a tanköteles. Puczoválják már 1 És megszállja a bus sejtelem : végefeié jár az arany szabadság. A kik a szülői tűzhelyet elhagyni kénytelenek, aggodalmasan számlálgatják a napokat: fogy, rohamosan fogy. Egyszer aztán csak megjelen a lapokban az iskolai óv megnyitásáról szóló értesítés. Ugy nézi, mint katona a behívót. Nincs kibúvó. A kik felsőbb intézetbe lépnek, azoknak a keblét a félsz mellett bizonyos rátartiság, bü

;zkeség dagasztja. Hogy fogja majd ő, az első osztálybeli gymnazista lenézni a népiskolást, a felső gymnazist^ az alsót I Találkozzam csak a tacskóval, szeretném látni, hogy nem tér-e ki az útból! Az újdonsült egyetemi polgár alig várja, hogy a fővárosba jusson. Hogy fcgják majd ott nézni. Bizonyosan sultogM lógják : az is jogász ! A gymnázistát egy atláthatjan felhő választja el tőle és ő e felhő fölött úszik tagy magasságban, szinte kételkedik, hogy valamikor ő is volt gymnazislfi. Li hetetlen, egy jogász, a ki miniszteri tárczéról álmodozik, aztán négy év múlva majd felébred mint a sá r-szent-jénosfalvi járásbírósághoz beosztott fbetésnólküli joggyakornok. De most még uiiniszlerjelölt. Gyönyörködik a most kióliilott Index aléirásair. Ah I mikor majd ő is ily olvashatatlanul, ily sejtelmes hieroglifekkel tudja majd a nevét aláirni. De ai után köveikeznek egymás után a prózai hétközmpok az ő végielen sorozaiukban és végtelen szürkeségükben. AZ ábrándképtklassanként, de azérthamar elfoszlanak, eltűnik az a bizonyos felhő is, mely fölé oly magasra emelte őt a képzelet ós néha visszasóbajt: ah 1 mikor még gymnazista voltam ! Még a népiskolai apró bohóságai is fel-fel bukkannak emlekezeteben és ugy'találja, hogy abban a nagjon szükkönü életben tömérdek volta poézis, ebben pedig nem kevésbé tömérdek a próza, mert fjében mar az élet mindenLapiasságával ér öszsze. De nemcsak a „diák" olvassa már szorongó szívvel a napokat. A szülői aggodalom is föllép. S ez még csak az igazi aggodalom. Az első korosztálybeli tanköteles előtt nyílik csak még uj világ. A szülők előtt olyan különösnek, olyan lehetetlennek tűnik föl, hogy ezentúl csak a nap bizonyos kevés óráiban láthaijak D ajd az ő beczézett kicsijüket. Aztán m8jd hogy bánrak velők? Jaj, ha megverik azok a nagyobb kamaszok i S következnek a szülői oktatások, tanácsok, intelmek. A sok jó tanács elég velna egy éjssaksarki útra is. De azért mindig jönnek ujabbak. Már egy héttel előbb megkezdődik a betanítás, hogyan köszönjön majd a tanító urnák. Bizonyosra foghatjuk, hogy a kis megoktatott sehogysem fog köszönni, még a sapkáját is elfelejti levenni ós egy országért el nem árulna, hogy hívják. Dd ez nem zárja ki, hogy harmadnap földhöz ne tnremtse véznább kollegáját. Háí a vidéki szülő ? Az édes anya egy világot befogadó gondossággal készíti útra a levakácziozott nebulót, minden darab ragyog a tisztaságtól. Egy héttel előbb kezdődik a pakkolás, iioktatva a naial mindenre, hogy mi melyik résziben van a ládanak, hogy t&lal rí íegkönynyeoben, hogyan viseljen rá gondot, melyiket mikor vegye föl és még számtalan útbaigazítás.