Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) július-december • 53-76. szám

1899-08-20 / 67. szám

XXVI. évfolyam. B.-Csaba, 1899. Vasárnap augusztus hó 20-án. 67. szám. BEEG ZLOHY POLITIKAI es VEGYESTARTALMü LAP. Szerkesztőség : Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön Apponyi-utcza 891/, sz. (Zsilinszky-féle ház) a ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. - Fél évre 8 forint. - Negyed évre . ; oU k, i . ,, , töves szsifl ara o Kr. hova lap szellemi részét illető közlemények Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni b&rmikui lehet, évnegyeden belül is. küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetéseket lapunk ozámára ti ogad bármely jónevü fővárosi éB külföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/ 4 sz. (Zsilinszky-féle ház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő ,Nyllttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Szent-István napja. Legyetek bármily vallásfelekezet­nek tagjai: álljatok meg a közmun­kásságban és lélekben ihletetten ün­nepeljetek, ha hű fiai vagytok a ha­zának. Mert a magyar honalapító iga­zabban István volt, mint Árpád. Két­ségtelen. hogy a keresztény áramlat, ha diadalmasan meghódolásra nem készteti a turáni fajt: a népek har­cában kiirtották volna. A keresztény erkölcsök szeliditő nagy tulajdonsá­gainak kelletett jönni, hogy a nemzeti erőt konserválja és az állami beren­dezkedést konsolidálja. István nagy volt és nemcsak az első apostoli ki­rály, de legelső a sok között, a ki koronáját utóbb fején hordotta. Azért nem volt szabad egy konfessziónak lefoglalni ünneppé: Istvánnak nemzeti ünnepnek kelletett lennie. Minő kár, hogy azok, kiknek az ünnep-rendezés kezókben van, a kik egy nemzedék hazafias képzését, lélekbeli tartalmát kezükben tartják s az utóbbit kiala­kítják : sokan közülök a felekezeti el­fogultság szemüvegén át nem látják meg István királynak a nemzetalko­tónak világra szóló dicsőségét és nagy­ságát és mintha ünnepe sem hatná át ugy a sziveket, a mint kellene. Ok az, hegy a kath. vallás ter­jedése és ister.es élete által beatussá lett és századokig csak a kath. hí­vek ünnepe volt. De ez nem ok ma, midőn országos törvény foglalta nem­zeti ünnepnek augusztus 20-át s nin­csen az a protestáns ember, akinek történelmi ismeretei vannak, hogy be ne látná, hogy mily nagy és sürgős szükség volt a magyarra, hogy uj hazájában kereszténynyé legyen. Hogy a kereszténységgel együtt mily nagy­szabású államalakitásokat végzett Ist­ván, korának legnagyobb statusférfia. Azért ünnepel neki az egész vo­nalon és a kulturegyletektől pedig azt vártuk volna, igy a nemzeti szö­vetségtől is, hogy ebben az időben, midőn a nemzeti ünnep köztudatát némely helyen a felekezeti elfogult­ság közömbösíti, hogy most áll ama hazafias feladat elé: glóriát fonni a szi­vekben a nagy király emlékének. Hálatelten gondoljatok ma mind­nyájan a haza megtartó István ki­ralyra. A nemzet minden hü fia vésse szivébe, hogy nélküle már nem volna magyar nemzet! -i'ására, az elnökség azonnal javas ! lattéteire az elnökséghez átteszi. A megyebe'i községek már megkül­dottek azon hü gazdasagi cselédek és jóravaló in >zei mucikasok jegyzéké., a kik a jualmat megérdemlik. Daranyi íöldmiv;|esüífi juínirzter a szegedi ki­álínái helyi rendezósegenek e Czimen rzer koronát uj > nlott rend Jikazósre, mely osszegbő egy zi koronás dijat b gaz d isági egyieiek aj inlottai nyernek el Azoakivüí a bekesmegyei gazdasagi E-yíet táját hatáskörében teendő aj in­latok aiapjan egy 50, egy 4U és ket egyenkint 30 koronás dijat oszt ki, hogy a községek ajánlottéi közül az elnökség jeiöije meg az erre legérdemesebbeket, — e'. mondatott ki hatarozatul. Dr. Zsilinszky Endre dr. ig. elnök bemu a'ja tz országom gazdasági egylet átiia át, melyben arca hívja fel az egyletet, hogy a s: öveikeíetet, melyeta tüz és jégkárok szövetkezel utján való megtóritese erdekében alkotandó bizto­sítási szövetkezeteket ugy rószletjegy zéssel tamogatni, mint a közönséget an­nak íámogatasaia tcegnyerui szivesked jtk Ez a megkeresés hosszabb eszme­estre u án véleményezés végett annak a bizottságnak adatoit ki, mely a kartel lek ügyeben az előző ülésen kiküldetett. Ezután as igazgató választmány ki­mondotta a mini-ztir fölhívására, hogy a legkészségejebben all e tekintetben rendelkezi sere, hogy a teli gazdasági tanfolyamok mennel sikeresebben történ jenek a vármegyében. A részletes pro­poziciókkal az elnökseget bíztak meg. Az öimüködő permetező gépet a kereskedelmi miniszier kedvezménnyel szállítja, a fölemivelétügyi miniszter a gazdáknak beszerzésre melegen ajánlja. Egy példány ban ezt az ügyes szerszá­mot az egylet bis erzi, kertjében hasz nátja, rea pedig a tagok figyelmét föl­hívja. Egyleti titkár kéri, hogy a szegedi kiállnassal kapcsolatos kiadások fede zésére utalványozzon ki a valasztmánv Gazdasági egyletünkből. Az egyleti kertészi állás betöltése. — Hü cselé dek kitüntetése. — A téli előadások. — A sze­gedi kiállítás. — A jégszövelkezet. — Folyó ügyek. Gazdasági egyletünk ígazgaió-va­la>zimánya a most íolyó sürgős uiezei oiuiikaü ellenere megszakította nyári szabadságidejét, a mit főleg az tesz meg­okolna, hogy a azegsdi gazdasagi kiál­litas küszöbön van s a gazdaaági egylet kialiitására kelletett a végső eihatáro zas s a szükséges összegek kiutalása. Az ülesen Zsilinszky Endre dr. eltökélt, a ti üdvözölvén az egylet meg­jelent vslasztmaDji tagjait, bemutatja a Kti;és2Í aliasia beadott, palyazaloktt s jtvatoija, hegy a kerteszeit szakosziáiy ttgye intg jeiolesét, kival&sztvsn a pi­íjaiók közül azt, a ki legjobban érde­mes az állasra. Az elnöki propozteztót az­zal logadták e), hogy jövőben a szak­osztalyokat erdeklő ügyeket, azok gyor­„Békésmegyei Közlönytárcáia" Dér a virágon. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárczája — Irta: Radigris. Akáezfás, orgonabokros kertben fe­hér padon ult a kis szőke Dátnei Bella. A fcürü lomb alatt csattogtak a mada rak, játszi röpkedésök meg-megingatta az orgona sötét zöld levelét. Bella ál­modozva nézte hosszan a kis madarak pajzánkodasát, szivére Dyomta kis ktzét, talan veiesét számlálta, vagy c&iiitanj akarta, hogy ne dobogjon olyan heve een ? Megzörrent a bokor. Lasiu léptekkel, ss omorusn jött, B r­keszi Jenő. Lthajioit a szép .^zöke Dá mti Behaboz s a mint megcsokolta gyön­géden kis ítLér ke»é», ráesett egy me leg köujcstpp is. Damai Bella össie­rezztnt. Miniha égette volna az a köny­csepp, tjktba htnpou, aiczizmai rán­gatózni keidtek, palástolni akarta faj daimát, de nem lehetett a az ő két fe­nj es sztmeből is kic-ordúlt a kőny. — Csakugyan menny asszony. — Az vagyok Pedig ugy szerettem volna élni még, elni s szeretni, aztau meghalni boldogan. — Bízzon a jövőben, AZ a fia'al ember, ki az ön kezet megkerte, tisztes seges és bicsü.etes ember Ha most nem is még, majd megszokja, szeretni ós élni fog, azután bal csak meg, ha egyszer boldog volt, — Jenő, ho^y mondhat ilyet? Én magát Bi,eretem. Megalkottam lelkemben kepet bohó leáüykori almaimban. Síe rettem, imádtam magat, istenem volt Be kem . . . — Es mégis, ki boldogságunknak j gátat vetett, egyedül 'Tibor testvére. j — Nem egyedül. Az egesz család. S mi mégis szerettük egymást. Titokban ezen a helyen együtt vonunk olyan sok­szor. En lestem ajkáról a szent szerelmes szavakat, hisz oiy szepeket mesélt teslő virágról, szerelemről, ooidogsagról. Ra­jongtam magaert, ítnamba foglaltam a ne­vet . . . S mig ön oda volt, hogy tanul jon eiten, hogy majd éljen nekem, addig jótt ez, a kt megkert. Es oda erőszakol­lak. Psdig szemébe mondouam annak az urnák nyntan, kereken, hogy nam sze­retem, e nem is fogom tudni szeretni soha. — Meg fogja szokni. Beletörődik a megmátiihatlan végzetbe s k: tudja, tán elégedettebb lesz, mint lett volna velem. Lissa, ezért kérem most magát, felejtsen el. Ugy gondoltam, magának iá könnyeb­ben tog etni felejteni, nekem is, ha nem látjuk egymást. Ezért szándékom elutazni, talán mar holnap. Es ha majd maga is elmegy innen, s vissza se néz sokáig erre a kis lalura, elfelejti majd, hogy van iit egy rajongó fiatal ember, a ki magát imádta, szerette s ugy tűnik majd föl az egész, mint egy édes bűvös álom, mint bűbájos tündér mese : hogy volt egy ifjú, meg egy szőke kis lány, kik találkoztak gyakran akáezfás, orgonabokros kertben, együtt kaczagtak és sirtak a párja után csattogó madarral . . . — Oh, maga kegyetlen játékot üz velem. Azt hiszi, hogy el tudnám feledni ? Nem, soha 1 Annyi önzés sincs bennem, hogy kívánjam a maga szerelmét, ha fe ledni akar, isim neujen, én szeretni fo gom s őrizem laikemban emlékét mindig, a koporsoig.. Es meg valamit. Ne men jen meg holnap Újra kiséiletet. teszek, s ha csakugyan nem akarjak, hogy az öne .egyek, a vegsóra hatáiozom magam. Most isten vele 1 Holnap ilyenkor újra itt.. Jenő fájdalmasan nezett a szőke Bella után, elgondolva, milyen kegyet­len sokszor iz a szülői beavatko^as, ha­lálát o.íoiza sok fiatal szívnek, mint dér a virágnak. II. Dámai Bella dscíosan állt meg az édes anyja eiőtt: — Igen, szeretem azt az embert es senki nem fog megtartani tőle. Es mig Jenő egy csöppnyi vonzalommal visel tetik irantam, addig másé nem leszek soha. Tibort is keserű szemrehányásokkal illette Bella. Tibor haragos is lett nagyon — Hogy merészkedik az az ember egy eljegyzett léányal nyilvános helyen beszélni? Akkor, mikor a csaladdal áll haragban ? Rögtön megbízottakat küldött Ber­keszi Jenő lakására, hogy az ügyet hu gzonnégy óra lefolyása alatt bárhogyan, intézzék el. Jenő a kihívást elfogadta, annélkül, hogy magát csak tisztázni is próbálta volna. Mtsnap délelőtt már farkas sze met néztek Jenő és Tibor. — Hideg, el­szánt nyugalommal álltak meg a pisztoly csöve előtt s mikor a vezénylő segéd szava elhangzott, Jenő nem lőtt. A má­sodik golyóvaltásnál még ideje sem volt. Megrázkódott, aztán görc-ös vonaglásai leomlott a fűbe. Az orvosok odasiettek, felgyűrték az ingujját, vizsgálták a nagy lősebet s megállapították, hogy a seb halálos. Es Berkeszi Jenő pár perez múlva csakugyan meghalt. Betakartak pokró ezokba s a kocsin lassan, csendesen vit­ték befelé Tibor meg se nézte áldozatát, undorító közönnyel ült fel kocsijara, ha­zahajtatott. Otthon padig meselte öröm mel, hogy cuár Berkeszi is kiábrándult, mert eiu'ai;oit, hogy vissza se térjen többé. Nagy bire volt a párbainak és Dá mai Bella még se tudott róla semmit. Suttogva beszélgették, tán ixert Dát> ai Bella pártában maradt volna, vagy a szive hasadt volna meg. * Hanyatló fáiben volt a nap. Atemp­1000 frtot. A kérelem utóLgos elszámolás kötelezittséggel teljesítetett. Az ezer frt állat és termény kiállítással kapcsolatos szükségletekre szolgál Rosenthal lgnácz fölveti azt a körülményt, hogy az ig. választmányban több tagsági hely üres. Eanek betöltése a legközelebbi vándor­közgyüiés tárgya lesz, Az ülésen, tekintettel a nagy dologidőre csak néhányan jelentek meg és pedig Zsilinszky Endre dr. elnöklete alatt Banner Béla, Bakucz Tivadar, Kovács L. Mihály, Fejér Béla, Ko­cziszky Mihály, Bajcsy János és Zlinszky István titkár. A mák. Deák Ferencznek hires volt a mákadomája. A magyar gazdát szokta vele jellemezni. A soha meg nem elé­gedett gazdaembert, a kinek az sem jó, ha esik, az sem, ha melegen tüz a nap. Azt tudakolta egyszer valame­lyik ismerősétől, hogy milyen az idei termés ? — Nem jó, bátyámuram. — Nem jó ? Talán rosszul fizetett a buza ? — Dehogy is, búzánk hál' Istennek, szépecskén van. — Hát a rozs ? — Az is bevált. — Hát az árpa? t— Az is bőven lett. — No de a zab ? — A zab ? Meg lehetünk vele elégedve. — Hát akkor, öcsém mi panaszod van a termésre? — Hogy mi panaszom van rá ? Az, hogy mák kevés termett. A világ is ugy van az idén a ma­ga nyugalmával, mint a Deák Ferenc lom harangja megkondult. Lesték. vár­ták az emberek, mire harangoztak. Talán tenetnek ? Fiatal leányt, alkonyatban csendben? Nem. Dámai Bella, fehér at­lasz-te'yem ruhájában indult esküvőre. Ugyanakkor egy kis alacsony ház ka­pujából egy összetört, reszkető öreg em­ber indult ki, utána ment sötét gyászru­hában egy, a fájdalomtól roskatag öreg asszony, mentek ki a kakukfüves vad virágos temetőbe. Barit a templomban Dámai Bella ott térdal az oltár előtt, sir és esküszik a hatalmas Isten nevére. Kint a temetőben kót zokogó üreg igazgat egy uj sírhalmot egyetlen fiokat, reményűket, mindonöket elfedő uj sír­halmot. Jönnek a templomból. Öröm, kacza­gás mindenütt az uton. A leroskadt kót öreg keserves sirása odakünn a kakukfüves, vadvirágos te metőben Es igazán, mi más az élet a temető kapuján kivül ós a temető kapuján balői. Emlékezzél reáml Irta : ifj. Téglás Gábor. Ebben a szobában nem lehot dol­gozni . . . Tiz perez óta, de lehet, hogy már szaz óv óta tartom a bemártott tollat az iróaszia'ra helyezett fehér papiros fő lőtt, da a gondolatok, melyek az előbb, mig behunyt szemmel a pamlagon fe­küdtem, szabályos, iogikus sorokba fűződ­tek Össze az agyamban, most mint a pa pirosra akarom térni őket, megriadva és idegesen folynak szejjel . . . Odakünn egy köbögős kintorna zokog az ablak alatt. Valami megfakult, ósdi Verdi-áriát forszíroz a kétségbeeaósig. A kopott, szür­ke melódia — hasztalan védekezem ellene — beszivárog az ablakredőay résein szo moru hullámaival keresztül reszket a szivemen is a ;elkem lassanként megtelik a régi, megvénült dal melankolikus üte­meivel :

Next

/
Oldalképek
Tartalom