Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) július-december • 53-76. szám

1899-08-20 / 67. szám

gazdája a mákjával. A politika világát semmi sem zavarja, a német barát­kozik a francziával, az orosz ölelkezik a némettel, együtt jár az orosszal a Balkánon is, egyebütt is monarkiánk és jó egyetértésben van vele még az angol is A termés sokkal jobb, mint a milyennek tartották, a gazdasági világban megint jókora a föllendülés, Hágában pedig egyenesen a békéért való rajongásban versenyeztek a ha­talmak. A világ még sem akar meg­nyugodni, mert bántja a — mák. A tranzváli kérdés. A független hollandus parasztok és az angolok baja. A bör­zék idegesen lesik a londoni hireket s a mult héten a budapesti börzén nagyot esett a papirosok értéke, a miért Krüger ur ballábbal kelt föl az ágyából. Mert a természet ugy alkotta meg az embert, hogy ha már jól fizetett a buza, a mák megzavarja az elége­dettségét A béke nem elementuma az embernek, jól esik ugyan neki, de soha sem bizik benne. A gazdasági föllendülés örömébe bele kell csöp­pennie mindig néhány keserű csöppnek. A tiszta kék ég alját keserves igyek­véssel ókumlálja az ember, nem lát-e rajta valamelyes bárányfelhőt, a mely­ből valahogy égiháború támadhatna ? Amióta a politika nemcsak az állam­férfiak és politikusok dolga, hanem a nagy világé is, minden ember jelet magyaráz és idegen sejtelmeket haj szol. Most is ezzel zavarja a világ a maga békességét. Valahogy még is érzi, hogy a Dél-Afrikában készülődő zenebona talán még sem elégséges ok a nyugtalankodásra. De hál' Is­tennek kerül ok elég a renes-i vég­tárgyaláson. A világ talán nem is lesné olyan mohón a rennes-i teleg­ramokat, ha nem láthatna a szavaik között olyan felhőket, a melyek eset­leg beborithatják a politika meny­boltozatját. A szerencsétlen kapitány sorsa iránt talán csak a lágyszívű emberek érdeklődnének vagy azok, a kik még kíváncsiak az igazság járá­sára, de most a maga elégedettsé­gével elégedetlen nagy világ is ér­deklődik iránta, mert ebből az ér­deklődésből politikai izgalmak kínál­koznak neki. Mikor haragszik meg a német császár? Mikor tiltakozik az olasz kormány? Nem csomagolj a-ebe a holmiját Münster herczeg ? A tiszta kék ég alján szerencsésen fölfedezték azt a felhőt, a melyből egyelőre ta­lán csak komüniké esik, a mely­ből azonban lecsaphat az ultimá­tum is. Emlékezzél reám, emlékezzél reám, Emlékezzél reám — ó Leonora! * A délután sehogyse múlik. A kin­torna pillanatra elhallgat; hallom a két­kerekű kocsi zörgését, amint átmegy sz utc2a lulsó oldalára s olt vontatott, resz­ketős hangon újra kezdi : Emlékezzél reám . . . Emlékezzél, emlékezzél 1 ... A SZÍ vem tele van ezzel a szóval, a nippek, melyek az Íróasztal faragványain sora­koznak, szomorúan kiáltják felém: em­lékezzél 1 Ezt a szót ismétli a fali óra is a bútorok, a nyári szélben megleb­benő ablak függöny és a sarokban álló virágvázából kihajoló szegfűk is sóhajtva, halkan súgják felém: — Emlékezzél, emlékezzél 1 A szoba csöndes homálya egyszerre megtelik halvány, elmosódó, suhanó ár nyakkal. A falak szétszaladnak. A kőnv ves-szekrény helyén az eperfa lombja reszket, kinyújtott karján ott leng a hinta s alatta, a sárga, meleg homok­ban egy kék ruhás leány várja, hogy a hintára ültessem. A szivem összerezzen, a mint meg pillantom a kék szallagot, melyet én fon tam egykor ebbe a hullámos, lömött, le­omló, szőke hajba a a kicsi czipőket, me lyeket valamikor én Begitettem kigom tolni, hogy homokkal megtölthessük. Anyám nagyon szerette ezt a csöpp leányt, a kinek a ruhája sohasem volt piszkos a homoktól mint az enyém, a czipőjét sohasem sározta be, mint én és sohase szakította le a szalmakalapjának a karimáját mint ón szoktam, a mikor orgonabokrokat először lepték el a pil­langók. Nem fog lecsapni. Miért is csap­jon le? A francia kormány nem fél a nacionalistáktól, a politikai körökre nem hat a rémitgetés, a közvélemény jórésze is fölszabadult már abból a hipnózisból, a mely egyre arra szo­rította, hogy a Vogézek felől jövő veszedelemtől rettegjen. A német kor­mánynak nincs rá oka, hogy a ren­nes-i politikai meséket komolyan vegye, a mikor a francia politikai világ se veszi őket komolyan. Talán még cá­folat-eső sem ered meg abból a fel­hőből, nemhogy menykő csapjon le belőle. Sem Rennesből, sem Tranz­válból nem fog a világra baj sza­kadni. A mi nyugtalanságot okoznak, szakasztott olyan, mint a magyar gazdának a máktermeléssel való elé­gedetlensége. Bókésmegye — Szegeden. — Saját tudósítónktól. — Szeptember hó harmadikán nyílik meg az országos gazdasági egylet alföldi nagy mezőgazdasági kiállítása, melyre most folynak a lázas előkészületek. Bókésmegye hozzá méllóan kollek­tív mezőgazdasági termény kiállítással, ló, szarvasmarha, juh kiállítás ÓH házi iparival vesz részt a kiállításon. Líssuk ezeket egyenkint. Kollektív mezőgazdasági termények. Zlinszky István gazdasági egyleti tilkar kérelemmel fordult a kiváló mag­termelőkhöz, a kik közül igen sokan Ígér­ték meg,, hogy a szemtermelésben első alföldi megye régi becsületének megtar­tása, öregbitese érdekében küldenek mag­vakat. Igy a kiállítás ezen része gazdag lesz. Különben e kiállításon a fősúlyt nem arra fektették, hogy minél több ter ményt halmozzanak fel ós a kiállítók számát növeljék anélkül, hogy ebből va lami gyakorlati hasznot lehetne várni, hanem főtörekvóse arra irányul a renda­zősegnek, hogy az Alföld különleges mezőgazdasági terményei, amelyek itt minden gazdaságban jóformán nélkülöz hetetlenek, mivel a jegjobban díszlenek 8 ezért a legnagyobb jövedelmet is nyújt a termelésük, tanulságos módon legye­nek egybeállítva. A rendező-bizottságnak ezt a vázo t törekvését nagyban elősegi tette Cserháti Sándor tanar a m.-óvar­növénytermelósi kísérleti állomás főnöke, aki magára vállalta az A,föld. két főter­ményének : a búzának ós a tengerinek tanulságos összeállítását. EÍ a kiállítás fogja kepazni a szegedi kiállítás tulaj ­donképeni terménykiállitását és mefogja mutitni a gazdaközönsógnek, hogy a termónykiállitást is lehet tanulságosan és érdekesen összeállitmi anélkül, hogy az a magminlak végtelen sorozata által zavart útvesztővé, vagy unalmassá válnék. Az állatkiállitás. Bikésmegje ló, szarvasmarhát és bir'ia tenyésztésit mutatja ba a szegedi Minden délután áthitta hozzánk Z 1­mát Alattomos irigyseggel neztem, hogy milyen hízelegve csókol kezet anyámnak, a ki megsimogatta szőke, hátrafésült ha­ját ós ozsonnanal mindig több epret ra­kott a tányérjára, mint nekem. Estig együtt játsztunk az eperfák a'alt. Akkor bementünk a sza'onbajZel ma odasimult az anyámhoz, a ki meg­csókolta, aztán, mialatt ón csöndesen meg húzódtam a hintaszék mélyében, halkan, kissé lehajtott fejjel játszott a zongorán Zalma ott állt mellette. Kiesi, tiszta, fe­hér kezét hátratette ós édes, remegő, gyerekes hangom énekelte : Emlékezzél reám, Emlékezzél reám, 0 Leonora ! . . . Egy napfényes, lángoló délu án tör tónt. Julius vagy augusztus lehetett. Az epjrfalombok a hőségtől eltikkadva, fon­nyadtán hajlottak össze. Czézár, az ud­var fekete, sima szörü, rettegett réme, lustán elnyújtózva feküdt a kerítés árnyé­kában. A hintán ültem és a czipőm hegyé­vel térképet rajzoltam a homokba Egyezerre könnyű ruha uhogást hal­lottam a hátem mögöit. A kek ruh;,s leány volt Tenyérnyi nepernjőjét kénye­sen tariolta a feje fölött ós mosolyogja kérdezte : — Mit csinál maga ? — Látja : hintázom — Tudjc mit? mondja rövid gondol­kozás után. — Mit akar? — Vegyen föl maga mellé. — Minek? — Szeretném, ha repülnénk egy kicsit. kiállításon. Az állatkiállitásra bejalente­tetett összesen ló 480 drb ; szarvasmarha magyar alföldi 631 drb; erdélyi jellegű 88, bonyhádi 55, szimmentháli 126, berni 63, pÍQ7.gaui 69. borzderes 50, kereszte­zés 161. összesen 1253 darab szarvas­marha. Juh bejelentetett finom gyapjas 48, fésűs gyapja* 230, czigája és raczka 37, keresztezés 66, összesen 381, sertés bejelentetett hazai kondor 493, hu fajiák 66, hízó seriósek 43, összesen 582 darab. Mindösszesen tehát 2676 darab allat les/, a kiállításon bamu atva. Ezenkívül az ebkiállitá sra több mint 100 kü'öQÍále faj­tájú eb jelentetett be, a baromfíkiálli táara bejelentett szárnyasok száma pedig az 10C0 darabot jóval felülhaladja. Bókésmegye kiállítói: A szarvasi mezőgazdasági bizottsági n'*gy tájfajta anya kancza és birka. Endtődből: Rmuer Páter (3 ló), Bakuez Tivadar (4 ló ós 5 szarvasmarha) Vésztőről: Kiss Mihály (ló es szarvasmarhát mu at be). Kincses Ist­ván dr. tehet állit ki. Szeghalom: Páter András lovat, szarvasmarhát é* birkát állit ki. Az állatkiállitás ezer frt költséget igényel, melyet a gazdasági egylat fedez. Háziipar. /7 csabai szöoöttes. A szegedi kiállításnak kétségkívül egyik legérdekesebb csoportja less a csa­bai szövőipart bemutató különböző szö­vött munkák csoportja. Az aradi keres­kedelmi és iparkamara kiküldöttjei S a i­ler Gyula varot-i gazdasági intéző kalau­zolása mellett remek szép kézimunkákra akadtak, ujy, hogy nehany kiallhásra kerülő darab a hasonlófajta gyári pro­duktumokkal is bátran kiállja a versenyt. Hogy a csabaiak ilyen nagy tökelyre fej lesztették a szövőipart, az abban eh ma­gyarázata', hogy itt ez már ősfoglalko­zását képezi a lakosságnak és noha kö­zönséges, r^gi szövőszékén dolgoznak, a melyből 2900 darab van Békés-Csabán, az előállított munkák ízléses, a legké­nyesebb igényeknek is megfelelő kivitelű egyenesen bámulatot keltő. Abban a csinos gyűjteményben, a mely száznegyvenhat darab különböző abroszt, ágyneműt, kötényt, törülközőt foglal magában, különösen kiválik T a­d a n a y K, Máriának, a csabai városi al­biró leányának a kézimunkája, a mely­nek minden egyes darabját bátran a gyári munka fölé lehet helyezni. E*y hibaja azonban még is van ezeknek a szőtteseknek. Meglehe ős drágák. Igy például egy egy asztalkendőért 40—50 irtot ktr a készítője. Ez sok, bizo:iy sok. A kamara kiküldöttje is ezen u vóleinó­nyen volt és mtg is mondta ti kiállító­nak, hogy ilyen ár mellett alig ha akad vevője n portékának. — Nem is akarom, hogy megvegyék, — volt a felelet, mert az az ón staffi­rungom. Igen szép kézimunkákkal fog sze­repelni a kiállításon D a r i d a Ilona is, a kinél különösen meglepő a szép rajz alkalmazása ós annak izDses kirí tele. Kiállítanak még: Palusik Má­ria. B e n y ó lika, Botyánszky Ju­Fitymáló mosolylyal kérdeztem: — Maga is hintázni akar? — Nagyon szerelnék. — Igen, de ahhoz érteni kall . , . — Miért kell érteni ? — Különben leesik az ember. Hiitelen előrelépett; megfogta, a ke­zemet, ugy, mint ahogy az anyám kezét szokta simogatni ós könyörögve mondta: — Vegyen föl. Meglássa ón nem fo gok leesni . . . A következő pillanatban mellettem ült és a hinta magasra lendült a lom­bok felé. Zalma felsikoltott örömében. Haja szétbomlott, ruhája suhogva lobo go t s a hinta egyre magasabbra és ma­gasabb repült velünk. Ugy éreztem, hogy most is inger­kedik velem, a mint kaczagva kálim pált czipőivel a levegőben — Nem fel? Most se fél? — kér deztem. — Nem I Nem I — kiáltotta büszkén, ragyogó szemekkel. A hinta már az ágakat érintette. A levegő megmozdult körülöttünk ós éle­sen csapott az arezunkba Teljes erővel löktem előie ós előre a hintát. A keri­téf, a fehér tornácz ós az alvó Ozézár egyszerre táncolni kezdtek előt'e n, a ka­lapon m^sszira repült, da a hinta egyre sebsebben 'endült tovább éti tovább . . . Zelma, e ki egy idő óta e.Hallgatott, mos; nagyot sikoltott, aztán éreztem, hogy meglazul a derekam kör ii a kara s a másik peiczben mtr nem volt mel­letem Feh.r arczczal, behunyt szemekkel, mozdulatlanul feküdt a fa alatt az ud­vsr kövesetén Szemeit akkor sa nvitoíta ki, miko! a', összefutott, szolgák íölemo ­ték, híde;j: víznél locsolták a l.omlokáu­dith, K e s j á r Erzsébet, Kovács R Ján^anó, Petrovszky Istvánná, M o • kos Dorottya, V a r a; a Ilona özv P r i s • kin Jánosné, Podsztrelen Mária, Zsíros Andrásné, Szaszák Pálné, R o h o s k a Pálné ós Kovács F. Já­nosné. Bizonyos, hogy ennvi s?ép kézimua kát ritkán lehet litni egy rakaton ós bi­zonyára általános érd ik lőd >snak lesznek központjai a kiállításon, a hol a szegedi kamara területér31 bácskai sterb vászon­nal annál is inkább könnyebben verse­nyezhetnek, mert eí.ek izleses ós külö­nösen művészet dolgában messze mö­götte maralnak a c<abai ssö-/öltnek. Mezőb'erényi szöoött-árúk. A szövés remekeiből érdekes gyűj­teményt állított össze M-'zőbarónyban Horváth Jánosné. P tros, szabályos dí­szítésű szövött szoknya, paplan és párna ­huzat, aszia teriiők. Itt már finomult alak­jaban nyilatkozik meg a békési háziipar szövés iskolája. A pamutszalakon kivül selyem is van beszőve. Síépek Mezőbe­rényből Valentinyi Maria dolgai. Dunna- és párnahajakat hasonlódat kó­száéit. Bámula'osan precziz a mintázása, akármelyik gyár munkájaival kiállja eb­ben a versenyt. Békésmegye a kiállításon. A gazdasági egylet mint kiállító már a kiállítás megnyitasra, a melyet József főherczeg végez, küid ki deputácziót es pedig: Zsilinszky Eadre dr. ig. elnököt, Beliczay Gézát es Zíiaszky István tit­kárt. Bákósmegye törvényhatósaga is kép­viselve lesz. A kiállítás tartama alatt két ankett lesz, egyik az áltaianos gazdasagi Kong­resszus, melyen a gazdasági e^y-.etet Gyula elnök, Zsilinszky Endre ar. ós Zlin-zky titkár képviselik. Másik padig a szőlőszeti kongresszus, melyre az egy­let két szakértője Stark Adolf ós Vi­dovszky Karoly mennek el. Da hihető­leg sokan fognak rós^t venni a kialiitá son. Az allamvasuiak 33%. az arad-csa­nadiak 50% ármérséklést adnak. Csoportos kirándulatok. A szegedi kiálli !á-ra a békásjaegyei gazdastgi egyesület fog reaii^m cso­portos kirándu ;ásokat, hogy ily módon a szerényebb sorsú kisgazdákra nézve is megkönnyítsék a Szegedre való uta­zást s az ott tartózkodást, továbbá, hogy módot nyújtsanak nekik a kiállítás rend szeres tanulmányozasara. Az érdekeltek tájékoztatása végett alabb közlünk egy csoportos kirándulási tervet, melyben a részvételi dijak is fixirozva vannak oly módon, hogy ezen reszveteli feltetelek szerint barnonnan is lehel szervezni cso­portos kirándulásokat. A kedvezmények kiterjednek a kö­vetkezőkre : Utazásnál : I. osztályon Il-od osz­tályú, II. osztálvon Ill-ad osztaiyu III ad osztályon, fél Ill-ad osztályú vasu;i jegy; ez a kedvezmény kirándulók által csak akkor vehető igénybe, ha legalább 20-an utaznak csoportban, kik között azonban hölgyek is részt vehetnek. Később hazavitték ós sokáig nem lattam löbbé. Már ősz volt, a mikor egyszer a ke­rítés rácsán keresztül megpillantottam, a mint biczegve, sápadtan sétált az ud­varukon. Fölmásztam a rácsra ós átkiál­tottam hozzá: — Miért nem jön hozzánk játszani ? Összerezzent ós szomorúan néze t Aztán köhögve mondta: — Nem szabad. — Miért? — A mama megtiltotta. Elmúlt a tél és egy ragyogó tavasz­napon az utcza megtelt fekete ruhás em­berekkel. A Zelmáek kapuja előtt fényes aranyos hintó állott. — Hol van Zalma ? — (kérdeztem anyámtól. Megcsókolt és könyes szemek­kel mondta: — Ott viszik azon a szép kocsin. Azóta nem láttam libegő kék ruháját, a kék szallagot a hajában, tiszta, fehér cipőit kicsi lábán ós soha sa énekelte többé: — Emlékezzél reám . . . * Mindjárt este van. A szoba egészen besötétedett. Az ut­c?a csöndes éa kihalt s a kintorna rég elment a harmadik utczába, vagy a má­sik városrészbe. Az emlékek eltűnnek. De a kék ru­hás kis leány halvány, szon:.oru|képe ott reezkett sokáig előttem és hal kan mondja: — Emlékezzél reám I

Next

/
Oldalképek
Tartalom