Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) július-december • 53-76. szám

1899-08-13 / 65. szám

A \VI. évfolyam. B. Csaba, 1899. Vasárnap augusztus hó 13-án. 65 szám. BEKESME&YEI KÖZLÖNY Szerkesztőség : POLITIKAI es VEGYESTARIAL.V1 U LAP. Megjelenik hetenkiut kétszer: vasárnap és csütörtökön A.ppouyi-utcza 891/. sz. (Zsilinszky-féle ház) a ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. __Fényre 8 forint.- Negyed évre i - s oO kr hova lap szellemi részét illet8 közleményed c-tyei szam a, a K., Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármitől lehet, évnegyeden belül is. küldendők Kéziratok nem adatnak vissza Hirdetéseket laounk számára tlfogad bármely jőnevfi fővárosi és külföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (ZeiJinszky-féle há» hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő .Nyllttér"-ben egy sor közlési dija 26 kr. (r.) "A •Zsivem^^rtíT tőlünk messze van, Turóc2rS7l>Mártonban Ha mégis szóba ejtünk egygyet mást a felvidéki tót-nőegyesü'et beL-ő életéből, tesszük ezt azért, mert e sorok irója közvetetten inpi esszióit mondja el Jelen volt mindvégig a most lefolyt gyűlésen és habár a rohanó évek után egyre kevesebb a remény, hogy a turócz szt.-mártoni tót és magyar intelligencia amalgamizálódik, jóllehet sajnálattal látunk nemzeti törekvést, mely konokűl szeparálja tanait és bámulatos fallanxkeut tud ellenállni a magyar kultura erejének, — mégis e sorok irója nem élhet, a szivében élő sovén öntudat dacára sem a korholás, a kicsibevevés és a hányavetiség szavával, melyet a társadalmi akciónak, vagy legalább a palástnak, mely együvé toborzottá a rokonlelkeket, számos el ismerésre méltó vonása, tulajdonsága van Mindenekelőtt a demokráciának igaz érvényesülése E sorok irója részt vett már mulatságon Dobozon ós Tu rócz-szt mártonban is. Turócz-szt.márton és Doboz intelligenciája között számra és fajsulyra mersze elütő különbség van az átlagos nézőpont szerint. Emitt a maroknyi intelligencia sem tud összetartani, nemhogy más társadalmi réteget tudna magához vonzani Amott a tótság legelőkelőbbjei tizenöt évvel kezdeményeztek ugy férfiak és nők társasköröket, abba a birtokos, a honoracior, az ügyvédné, doktorné, a kereskedő feleségével gyermekével, az iparüzővel. a nép fiaval, leányával együtt van. Együtt van tizenöt év óta. És micsoda lemondó tud lenni a nő, még hiúsága rovására is, ha egy eleven közérzés hajtja. A nők egyletében, dalárdájában a gazdagok nem rakják föl gyémántjaikat, nem 'öltöznek selyembe, nehogy a tisztes szegénységnek oka legyen magát e körből kivonni. Tanuljon a magyar társadalom! A mely ilyenre képes, azt nem lehet hányavetiséggel, egykedvűséggel és nembánomsággal leszerelni. Azt a magyar társadalomnak intenzív kultureszközeivel kell végeznie. Tudatosan használjuk a társadalom kultureszközeit, mert állami hatalom itt csak a kedélyeket teszi még hűvösebbé. A turóczi és általában a felvidéki magyar társadalomnak ugy is mulasztása van Nemcsak keresztbe j tette a tót társadalmi törekvések előtt a kezeit, de gúnyolta, semmibe vette őket és ezzel még elszántabb akcióba kergette. A magyar társadalom hűhóval, Károlyi István gróffal, bankettekkel, elmondott és el nem mondott beszédekkel alakított kulturegyletet, megijesztve a tótokat, akik még jobban összefogtak ; a vége pedig az lett, hogy a kulturegyletet mindenki lép csőnek nézte, melyen közpályán magasra mehet, csak minden lépcsőfoknál kurjantson egyet. Azt a szerencsétlen egyesületet ellepték a stréberek, benne minden felvidéki stréber vezéri pálezát kapott, aztán ármánykodtak, összevesztek, de fölöttébb tunyálkodtak. Addig pedig a lenézett tótok szívósan összeverődtek és társadalmi érintkezésük melege forrasztotta össze az öntudatlan politikai törekvést s ez évek során megcsontosodott és politikai közhitre érlelődött, a magyar társadalom osztálygőggel állc ellene, sőt a maga társadalmában sem tudott semmire menni, csak kicsinyes tűszúrásokkal ösztökélte a tót szeparatisztikus törekvéseket, mintha csak az lett volna czélja, hogy a tótok ne lankadjanak. Bizony nem minden keserűség nélkül irjuk ezeket. A felvidéki tót akcziót a magyar társadalom elnézése, erőtlensége, közömbössége, rut osztálygőgje és tekintélyes indolenciája érlelte meg. Amazok tudták a módját, mert mozgalmukba bevonták a nőket s a női kedély szerint állapították meg a kereteket. Egyet kétségkívül tanulnunk lehet a felvidék tót társadalmától, azt, hogy benne nincs osztálygőg és ott nincsenek uri, iparos, kereskedő kaszinók. Turócz-Szent-Márton igen kicsiny város ; de sokkal nagyobb az intelligencziája mint Csabának s ott a tót és magyar intelligenczia nemzetiségéből kifolyólag csupán van szeparálva ha a magyarság résen állott volna annak idején, akkor e téren sem lenne. Ott nincs uri kaszinó, polgári kör, iparos olvasókör, jaminai kaszinó, gazdakör, kereszytén és zsidó nőegylet, közmivelődési egyesület, társadalmi, munkásügyi, nemzetiségi, hölgy bizottsági szakosztály, vereskereszfc, egészségügyi, torna, orvos, dalárda egylet; de már igazán nem soroljuk föl részletesen, mert közel vezetne az őrülethez, amilyen sok czimen vannak nálunk az emberek a közmunkásság sodrójába vonva, hogy éppen ezért ne tegyenek semmit; csak a tagsági dijak fizetésétől őszüljenek meg és az egyleti kifutóktól irtózzanak. Turócz Szent-Mártonban nem igy van. Ott van egy nagy tábor. Az egész tőt intelligenczia. Nekik nincsennek sem egyletük, sem szakosztályaik. Ha csinálnak valamit, azt mindenki csinálja. Mudrony Pál leánya, a ki oly tekintélyes család sarja, mint nálunk az a hölgy, kire 100 hold ősi birtok kelengyéje vár, a karba áll, ha a borbélynének, ha arról volna szó, hogy az iparos ifjakkal mükedvelősdit játszék. És nagyobb tehetsége van szerelmes szerep elhárítására, nálunk a Mudrony leányhoz illő hölgy összelibavörösödnék, — ezt ne kicsinyeljük. Az öntudatos demokráczia elvégre politikai sikerekhez is juttat. Kétségtelen ! A tót kérdés, habár a zsivénások szeretetreméltóan s fanatikusak egy kissé, — nagyon messze áll a veszélyességhez és föderalisztikus törekvéseihez szemben pl. a románnal; de azért ne kicsinyeljük és főleg legyen erkölcsi bátorságunk tanulni a tót náczióttól, mely már a kitartás és munkaszeretetben is oly szép példát adhat a vitéz magyarembernek, a ki még a hazájáért mindenkor halni kész, de élnifájdalom nem mindenkor tud. k magyar gazda ós a börze. Zay MiklÓ9 gróf, az orosházi k<-rüiet képviselője, választó polgarailn: nyilt levelet intézett, s azt az alábbiakban közöljük : A mult évben nyilt levéllel léptem vála-z'óim elé. hogy beszámoljak az or„Békésmegyei Közlönytárcája" Régi világban. — A Békétmegyei Közlöny eredeti tárczája. — Irta : Radiyrls. Tburómzky György és Mihályfi Gtr gely uram emberemlékezet óta szomszó dok voltak. Sőt nemcsak szomszédok, B n int a hantoekerti mellett kisütötte Mi hálj fi uram, hanem rokonok is. Azt a; ónban, hogy íeimenő, lemei ő vagy oldalági rokonság-e ez, annak kimutataeót hagytak az utókorra. — Eleg az. hogy a rokonságot tartották és egygyei több volt az ok, hogy buBlmaeabban Cfipkedhesprk egymás féleségének ajkát Tan a tor nak volt különös szeszélj e, de igaz, hogy Tburán»zky György uram, atyai ba'aímat gyakorolt egy kis fiu, Mihályfi urfin pedig egy kis leány felett. A kollegiális érzületnek lön folyomány*, hogy a Mihályfi Gergely uram kis lánya a Thuranszky György felesége nevéről neveztete't Magdának, mig ifj. Thuranszky a keresztségben Ger k,e!y nevet nyert. Egy csaledi konferenczia alkalmával azt is elhataroztak, hogy e két ifjú csemetét egymásnak nevelik fel. Jött s ment az év, az ifjú pár iga znn szfpen fejlődőit. Mwgdi, gyönyörű karcsú termetével, *ötét fekete szeme villámával hamar megtudta boniani a fiatal emberek szi vet Szeretetre méltóságával, kedvességével lebilir.ot elte környezetét. Mikor {gyik estélytn piros falu, apró fehér loLCtés luhaji ban tánczolta a osárdást, oly andaiitíar. kedves és ss.ép volt, hogy a jelerivoltak szerint a Thuránszky do minium üvegkertjében nem fei-lett még olyan üde ró?3a. Es mi Thuránfezky Gergelyt illeti, ő a corpus juris civilis t-aolgalatába állott. Tsnulmónyozta Í3 htgyományoa buzgómaggal, mig meg nem unta. Ei p dig hamarosan megtörtént. Miért is : „Az egyetemnek oldalát hájjal bekené* ér bohém embernek illő kedvteléssel a lá nyok u an adta magát és pazarul költe kezett. II. A Thuránszky dominium kastélyát még fel sem iita a nap a harmatot, már nagy lótás-futás tet'e hangossá. Thursnsrky Gergelyt várták haza. Ugy déltájon jöttek tüzes paripákon hasonltán! nemesek a hogy már reggel ott volt Mihályfi uram is, az természetes. A kis Magda fri-s bokrétát hozot jegyesének, kit, mondhatni, inkább megszokott, mint megszeretett. Az ebédlő ben foglaltak helyet, a hol Thuránszky uram a családfára vonatkozólag szolgál: historikus magyarázatokkal. E kedvencz thémájával annyira lekötötte a hallgatóság figyelmét, hog\ észre se vették a kocsi zörgését, melyen Gergely fia jött. De hát künn várta az édes anyja hiszen már olyan sokszor végig néteM ar.on a végtelenségbe alámerülő poroországúton. De nagy volt a meglepetése. Gergel* magával hozott egy gyönyörű szőke l-anyt. Szép volt nagyon, hogy tündér kirftiynének is beillett volna. Gergely ugy adta elő a dolgot, hogj az uton találkozott ezzel a szép leány nyai; a kocsi tengelye törött el, nem juthatott oda, a hova akart s hogy ne vesztegeljen, fölajánlotta neki kocsiját Különben bárónő, igy mondá, szive fogadtatásra találhat. Az ebédlőben iá megtudták, hog> itthon van Gergely. Siettek ki s az öregek biztatták Magdát, hogy rögtönözzön egy kedves jelenetet, hiszen f zabad, úgyis A sötét hajú kis Magdinak tényleg az volt első dolga, hogy Gergelyt megölelte, megcsókolta. A szép szőke leány zavartan bámulta e jelenetet s fehér lett, mint a fehér mennyasszonyi rózsa. Pedig körülötte voltak, szívesen fo gadták, helyét is alig lelték. Hogyne, egy főnemes a Thuránszky kástélyban. Befele indultak, mikor meglátta valaki, hogy egy kocsi jön sebes vágtatva a kastély felé. Bizonyosan baj van a faluban. Bevártak. A koc-in a szőke lány apja jött. Szikrázó szemekkel kereste a leányt, a ki kibontakozva a ven dégek sorából, eleibe futott s leomlott előtte a porba : — Edes apám .... Lelkem Bocsásson meg, nem nyomta még bün a lelkemet ... A vétkem: hogy sze rettem. Nem fosztott meg ez a kinov való nevemtől,se becsületemtől . . .Könyörüljön meg rajtam . . . Edes apám lelkem . . . Es a szőke leány édes apja szivé hez ölelte gyermekét. Megbocsátott neki, mert látta, hogy ártatlan, mert nagyon szerette. A vendégek nem tudtak magukhoz térni az ámulattól, mig az öreg Thu ránszky odasietett örömtől derült arczczal: — Báró ur, szívesen látott vendég asztalunknál, tartson velünk báró ur . . — Báró ur? Ne csúfolódjék kegyelmed, szólt vissza mo górván a lány éde* apja. — De báróur . . . hisz nincs semmi baj, ne vegyen komolyan semmit . . . Csak a kocsi tengelye tört el . . . — A kocsi tengelye . . . 1 ? ismétli összeránczolt szemöldökkel az apa. — De báró ur, hát . . . — Nem vagyok ón báró, tisztességes czéhmester vagyok én, más semmi. Hogy ide jöttem, a kegyelmed fia voli az oka, mert elcsábította a gyermekemet, íme, megszöktette. Büszke lehet kegyel med a fiára. Már mindegy. Megtörtént Csak hogy erre már Mihá'yfi Gergely uram is dult fúlt, nem is bántta senki, merre viszi a lányt, meg az apját a kocsi kocsi tengelye, hanem arra voltak kíváncsiak, mit szól ehhez Mihályfi uram. Ö pedig szembe állt Thuránszky urammal ó* igy szólt: — Thuránszky György uram beláthatja, hogy ilyen dolgoknak megtörténte után nem adhatom a lányom a kegyelmed fiához. Azzal sarkon fordult és odakiáltott a kocsiínak : — János, fogjon kend be 1 — No, ha kegyelmed is igy van Mihályfi uram, — mondja Thuránszky György, — akkor azt a tizennyolez éves bort, a mit a lakodalomra tartogattam, csapra üttetem. — Hát csak üttessa Thuránszky György barátom uram. — De hát csak megkóstolja kegyelmed, mielőtt elmenne? — Azt nem mondottam, hogy nem. No nagy imposztor az a gyerek. Csík most vették észre, hogy se Gergely, se Magda nincsen mellettük. Hova lettek? Biz' azok ott súgtak búgtak az ebédlőben, mint a szerelmes gerle pár. — No lám, az Isten is egymásnak teremtette ezeket, Mihályfi uram, mondja Thuránszky György. — De én 'ám nem ugy akarom, — nondja még mindig haragosan Mihályfi uram. Kezdték aztán békíteni, csitítgatni, nig végre a gyöngyöző aranysárga bor láttára magától elcsitult. Kocziatgattak, iszogat'ak, ugy, hogy Mihályfi uram azt is elfeledte, hogy a kastély bejárata előtt befogva áll a két pej, hanem inkább előbb ugy rendesen fütyülgette, azután pedig a komiasszonynak el is dalolta az ő nótáját : Komámasszony pinozéjében, A kilincsen Rozsda nincsen . . . Thuránszky uram pidig a sarokban erősen tárgyalt a tisztelendő úrral, mi-