Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) július-december • 53-76. szám

1899-08-03 / 62. szám

XXVI. évfolyam. B.-Csaba, 1899. Csütörtök augusztus hó 3-án. 62. szám. BEKESM ZLONT POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. ' Szerkesztőség : Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház) a hova lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 8 forint. — Negyed évre i . ; o'J kr Egyei szam áí-a 8 kr. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a poéta utján utalványon. Előfizetni bármikoi lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára 1 fogad bármely jónevü fővárosi ős külföldi hirdetési iroaa. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 ez. (Zsilinszky-féle ház hova a küldemények éa az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő ,Nyílttériben egy sor közlési dija 26 kr. A zóna. Észre se vesszük, hogy a zóna mennyire megöregedett: immár tiz éves. Minden évvel nagyobb előttünk, a ki megvalósította: Baross Gábor. Minő kár, hogy nem élt tovább, ha a zóna negyedszázados jubileumát élnők, akkor neki nem oly polgári szobor jut. Ámbár az a szobor igen szép és kifejező ott a Kerepesi-ut kiszélesedett terén. Csakhogy Baross oly nagy volt, hogy neki ez a szobor is kicsiny, vele szemben tényleg nem frázis, „hogy emlékét ércznél maradandóbban őrzik meg alkotásai. Mert a zóna csakugyan csodás eredményt ért meg a tiz év alatt. Mig zóna nem volt, az államvasutaknak 5 millió frt bevétele volt, ma ez a bevétel 21 millió. A zónát megelőzött évben utazott az államvasutak vonalán 5 millió utas, ma 33 millió ember. Tiz év előtt az államvasutak hossza 4 5 ezer kilométer volt, ma közel jár a 8 ezerhez. Ezek a döntő számok; de hát az erkölcsi eredmények. A zóna eddig nem sejtett módon emelte mesterséges csoportosításával a fővárost. Mintha a főváros idegen forgalmáért csinálták volna! Mindazonáltal a főváros sem volt a tegnapi Baross ünnepélyen. De hát mit keressünk kegyeletet a fővárosi urak részéről, mikor a meleg augusztusban kellemesebb a fürdőzés ? . . . Es a többi erkölcsi eredményekről hallgassunk-e, a miket a zónával elértek ? Régente nagy utat csak nagy urak tettek kedvtelésből, ma a zóna következtében ezer számra jönnek a magyar rónára a Felföld munkásai, a munkáskiegyenlités szoczi ális politikájának szolgálatára. Tiv év előtt „ muszáj "-ból utaztak az emberek, ma az üzletkötés lebonyolítás minden ténye személyesen történik. Ma az utazás társadalmi szükséglet, az emberek látköre fejlődött vele és általa, minden foglalkozásnak rétege a maga kvótáját eredményesen fölhasználta a tiz éves institucziónak, melynél nagyobb alkotása az uj alkotmánynak nem volt Mindenki vallja, hogy a zóna teljesen nincs kiépítve. A minisztérium szakemberei állítják, hogy egyes viszszáságait reparálnunk kell. Azt, hogy Budapestről Brassóig 4 frt 50 krért lehessen, utazni kissé túlságos kedvezménynek találják s a díjtételek emelését az óriási anyagkopással igazolják Viszont, —

: s ezekhez csatlakozik Hegedűs Sándor is, a Baross I Gábor politikai ós tárczaörököse, — hogy ellenkezőleg: még olcsóbbá kell tenni a zónát. A messze távolságok ám maradjanak meg, hanem a középviszonylatok és a szomszédos forgalom még inkább olcsóbbittassék. Mert a zóna tendencziája mindig az kell hogy legyen, hogy olcsó vasúti dij minél gyakoribb utazásra csábítsa a forgalom útjaira azokat is, a kikre nézve az utazás nem kötelesség. Mert nem kell ezt a kérdést fonákul a bürokrata szemével nézni. Mit tapasztaltunk ? Azt, hogy minél olcsóbbá tették a levélportót., annál nagyobb bevétele lett az államnak. A távíróra addig mesésen rá kelletett fizetni, mig le nem ^szállították a dijakat és a mig a telephon nem lesz bevezetve, még mindig mérsékelni kellene Azért nem kell megijedni a kocsik kopásán, a sokszor megújítandó sinek s egyébb kiadások miatt. A zóna elvében dúsan visszatér minden beruházási költség s ha nem a fiskális szempot a lényeges : dúsan kamatozik az intézmény a nemzeti fejlődés javára, anyagi ós szellemi téren egyaránt Azért méltó dolog, hogy a ki ezt szerencsével vaskézzel, letörve és elhárítva annyi akadályt, megvalósította arról az intézmény tizedik évfordulója alkalmából emlékezzünk meg. Baross nagy volt és életének nagy alkotása dúsan kamatozik. Az embereket nagy koncepcióhoz szoktatta: utódainak hivatása, hogy azt az alkotást, melyet a gyakorlat igy kipróbált, fejleszszék tovább és ne visszafejleszszék. Petőfi emlékünnepély megyénkben. Az országos ünnepélyekből, maga is országos ünnepélyt rendezve, kivette részét Békésmegye tündöklően ragyogó hazaszeretetének egész lelkesedésével. Es tegyük hozzá mindjárt elöljárójában : bogy nálunk még abban az időben fakadt egy országos jellegű Petőfi ünnep eszméje, mikor a Petőfi kultuszát ápoló ós nevét viselő egyesület sem gondolt olyan egyetemes ünnepre, a milyen meg dobogtatta a sziveket. Közmivelődési egyesületünk vetette föl az ünnep eszméjét 8 elhatározta még kora tavaszszal, hogy emléktáblával jelöli meg azt a házat, a hol Petőfi Sándor Mezőberényben tartózkodott. És mihelyt meg volt az eszme, készséggel léptek sorompóba a lelkes berónyiek, kiknek érdemét Lukács György dr főispán kétszer is elismerve és lelkesen méltatva, — az igaz ságnak ós méltó hálának volt tolmácsa. A herényiek Horváth János kaszinói ésgaidaköri elnök vezetésével ötven tagu rendezöbizottságot alakítottak és fáradoztak nagy lelkesedéssel. Az emléktábla költségeit ők gyűjtötték össze s minden ben kezére dolgoztak az egyesületnek, hogy az ünnepélynek nagy méretei legyenek, elmék és szivek fölemeltessenek, a Petőfi nagy neve ós eszméi legyökereztessenek ama néprétegnek talajába, hol a Petőfi nimbus talán öntudatossága szerint eddigelé nem is ólt ennyi erővel. Mint a minap megírtuk, a szombati napot igénybe vette a rendezés gondja. Gyönyörűen földíszítették a házakat, több házon drapperiák csüngtek. Ezek között szép a Horváth Jánosé, továbbá: Jeszenszky Károlyé, a kinél a bejáró fenyőgalyas, nemzeti szinü zászlókkal, — igen szépen festett. Virágos volt minden ház és az utczákon sem hiányzott a Pettfi kedvenc szeretetének tárgya; a virág. Fehérruhás leányok láttak el belőle minden vendeget A megérkezés. De vegyük az esoményeket sorra. A mint Csaba felől berobogott a gyorsvonat, éljenzésben tört ki a vendégek tiszteletére kivonult fogadó bizottság. A főispán kíséretében voltak : Zöldy János dr. főorvo--, Ra/ey Sylvius kir. tanfelügyelő, Zsi inszky Endre, a községek küldött ségei, Kohn Dávid egyesületi titkár és az egyesület több tagja. Az a'elnököt, „Békésmegyei Kozlönytártája" Petőfi. Irta: Szabolcska Mihály. Előadta a szerző a mezőberényi Petőfi-ünnepélyen. Soha jobban nem vágytam volna rá, Hogy igazán jó költő legyek: Mint most, mikor Ő róla kellene Mondanom éneket. — Keresem a szót, a mivel ki tudnám Fejezni méltókép', hogy Ő ki? . . . S zengő magyar nyelvünkön nem találok Szebb szót ennél: Petőfi 1 Oh, mert e szóban minden benne van, A minek itt lent örökélte van. Az a dal, mely születés-idejében Már ott cseng milliók szivében. Az áloé dal, a mi ugy terom Nagy-néha nap, egyszer egy ezredévben 1 Ő az, Petőfi 1 — s ha még idele, A szabadságnak nem volna neve; Ha csak akkor szállt volna le az égből: Bátran hívhatnánk most az O nevéről 1 De százszor boldug vagy te, nemzetem 1 Ha elfelednéd egyszer, hogy magyar vagy, S rabláncz csörögne megint kezeden : Ő érte, hogy tiéd volt valaha, A jó Isten százszor megváltana I ... De dalban 0 nem magasztalható, Csak.az ő dala hozzá fogható. Jelzőnek a szó. Rá visszásra jő ki, Ő semmi más, — *0 büszkén csak Petőfi! Egyetlenegy, az is marad halálig, Mint dalai örök hármoniája 1 — Mikor rózsa-erdőben mendegél A halkan járó nyári esti szél, A hogy susognak a szól meg a rózsa: Az az ő lantján a szerelmi nóta De mikor lelke, haraggal teli, „ Rab nemzetek bilincsét tördeli," A hogy viharzik dala mennydörgése: Hasonlat sincs arra a mindenségbe. Oh, magyar alföld, ékes rónaság, Volt-e rajtad azelőtt virág? Termett-e rajtad addig árvalányhaj ? Vagy O hozta csak mindezt rád magával ? Hát délibábod lett-e másmiből, Mint az ő lelke merengéseiből?! O nézte rád ezer szépségedet S adta világgá híred-nevedet 1 Ő szeretett legjobban a világon, Légy érte hálás, édes pusztaságom 1 Gyepszőnyegeiden, homokodon át: Nődd be virággal a lába nyomát! — Hát te mit adnál Néki, nemzetem ? Emlékszel e még a „Talpra magya"-ra? A riadókra, a csatadalra ? Miktől kilobbant a szemedben Nagy régi büszkeséged . . . — Hol, a ki mert gyávának nézni téged ? I Emlékszel-e még, A rád szakadó zivatarra 1 M'kor magadhoz visszatértél, S egy félvilággal szembenéztél ? . . . — Hallod-e még? Hogy cseng bele egy dal minden csa azajba! Ő az, Petőfid; a hogy sziláján Vad tűzzel zengi el ajka Harsány himnuszodat, százszor szent égi szabadság! S ugyan mit adnál Néki nemzetem ? Felek, nem adhatsz semmit, sohi sem. So ká lesz az, mig Ő lesz a nagyobb, Mig a dicsőség Róla rád ragyog! . . . ... Egy vágya van csak, s holnap esteiig ! Segesvárnál hajh, az is betélik Elnyeli végszavát az aczél zörej, A trombila hangja, az ágyúdörej . . . Holtteste felett, fújó paripák Száguldanak át. Mígnem a mezőn „közös sirba rakják" Nagy dalnokodat, oh, világszabadság! Árván maradott magyar nemzetem, Oh, ne ilyen dalokkal ünnepeld Őt! Azzal emelj nevének Pantheont: Tartsd meg örökké szabadnak e hontl S hadd szálljanak a szálló rzredévek, Maradj te a Petőfi nemzetének 1 Három levél. 1898 juL 15-én. Kedves barátom I A balaton-füredi fürdőzés felolvasztá szivemről a jeget: szerelmes vagyok. Neked, ki előtt boldog jogászkoromban soha sem volt titkom, mint minise teri fogalmazó is bevallom, hogy Füreden angyalszépsógü leanykával ismerkedtem meg, aki elbájolt, szerelmessé tett a ón most boldog, felette boldog vagyok, mert Methávy Laura viszont szeret. Te I ha láttad volna mikor „ő" vallomásomra kimondá a boldogító igent; ha láttad volna, mint boritá el arcia havát a szendeség rózsapirja, mikor az első csókot leheltem pici ajakára? ... Oh barátom az egy festő öcsstóre méltó jelenet volt; Munkácsy annak megörökítésével még nagyobb nevet vívna k;,mint a mi'yennel bir már jelenleg is. Az aranyos angyalka édes atfja s derék fivére már mégis hívtak vendégszerető házukhoz Udafalvára a nyár fo lyamára, meghívásukat támogatta Laurácska is, aki kellemesen csevegett falujok szépségéről, a kertjükben levő lugasról a hol kézi munkával foglalkozik, vagy kedvenc íróinak munkáit olvasgatja. Biztosított, hogy nem fogom unni magamat, mert több c.-alád lakik Ildafalván, a kikkel jól el lehet tölteni az időt, 8 feUo rolta a osaládok neveit, a többi között Bárm István földbirtokos s kedves nejét emiitette, kiknek szép örökvidám kedélyű ieányuk van stb. stb. Készséggel megígértem, hogy lerándulok hozzájuk. Két hete jöttem vissza a fővárosba, mely azonban mióta nem látom „őt", unalmas, fád előttem, ez okból elhatároztam, hogy meglepem angyalkámat minél hamarább, s igy holnapután, azaz vasárnap Idafalván leszek titokban I Te pedig édes barátom csak készíttesd frakk, klakk és lakkod, mert azt hiszem, nemsokára hymen rózsaláncait fogom viselni s arra kérlek, hogy menyegzőm alkalmából te hü, kipróbált barát, légy vőfélyem. Nem lesznek agglegény, nem halok siratatlanul meg 1 Isten veled, ölel sirig hü barátod Aladár. Budapesten, 1899. augusztus 1-én. Kedves barátom. I A rózsafelhők szótfoszlottak 1 Rómitő csalódás érti Gyűlölöm a világot! Gyű lölöm a csalfa nőket s szeretném nyakon ütni ostoba magamat, mert hittem — nőnek ha ! ha I ha I . . . Kép:;eld 1 a multi levelemben irt vasárnapyn csakugyan leutaztam Ildalfalvára. A vonatról kiszáll/a, erős szivdo bogások között az angy, ilkám (?) leírása szerint fekvő kertjük föl j vettem utama , hogy az „ő" megl pelósi annál nagyobb legyen. Elképzeltem a viszontlátás édes örö mét, síet:em . . .