Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) július-december • 53-76. szám

1899-08-03 / 62. szám

Oláh Györgyöt és a vármegye alispánját a megyéből való távollétük, előbbit betegség tartotta vissza a megjelenéstől. Mikor az érkező vendégek félkörben elhelyezkedtek a főispán körül, Horváth János bizottsági elnök fogadta az érkezőket szivélyes szavakkal, kifejezést adva annak a hazafias örömnek, mely Berónyben birtokába veszi a sziveket, hogy a bókésmegyei közmive lődési egylet kegyeletei ünnepélyét ebben a községben rendezi ós hogy ez alkalomból, a nagy ezólokra hivatott egye sületnek vezetőihez s tagjaihoz szerencséje van, — a kiket magyaros istenhozottal fogad. A lelkes éljenzés csillapultával Lukács fői&pán szólott, már itt a küszöbön igaz szívbeli köszönetet tolmácsolva a berónyiek iránt, kik oly hazafias lelkesedéssel valósították meg a kegyeletes czólt, mely a közmivelő dósi egylet kebelében fogantatott ós a melynek alakot is adnak. Szívélyesen viszonozza az isten hozottat, sikert kívánva az ünnepnek ; a derék berónyiek kel kezet fog. Ezután szép bevonuló következett Elől száz lovas banderista fegyelmezett csapatban; árvalány hajas pörge kalapjaik alól, a napbarnított dólczeg alakok igen jól föstöttek. A főispánt, egyesületi elnököt négy lovas hintó vitte házigazdájához, Jeszenszky Károly lelkész hez, kinek vendégszeretetét élvezte. A többi vendégeket is magánházak nál szállásolták el. A pesti vonattal meg érkezett a Petőfi társaság küldöttje Abafi A i g n e r Lajos, C 1 a i r Vilmos, a Budapesti Újságíró Egyesületnek küldöttje, Mérő Károly, a Telefon Hírmondó igazgatója. Ezeket a vendégeket B e r t ó t h y Károly vezetésével bizottság várta a vasútnál. A rendezőség a szük terepviszonyok mellett is kitűnően tartotta fönn a rendet. Az utczákon hullámzott a közönség ós csak igen kis részben fórt be a templomba. A diszgyülés. Délelőtt tizenegy órakor kezdődött meg a diszgyülés. Az egyesület tagjai, a vendégek, fehérruhás leányok sorfala mellett tértek isten hajlókába. Igen sokan vettek részt az ünnepélyen. Zsúfolásig megtöltve a kicsiny templomot. Békésről P o p o v i t s Szilveszter főszolgabíró Hajnal István dr., Endrődről Gróo Béla prépost volt jelen. Itt láttuk H o y o s grófot, báró Fehórváry Celestine úrnőt, a berónyi társadalom színe-javat; a karzaton a berónyi testületek küldöttségei zászlóik alatt vettek részt. az elhangzott preludium után mindenki ajkán zengzetesen, fölszallva az égi trónus felé, a magyarok istenéhez, fölfakadt a nemzeti hymnus ünnepi éneke Majd Lukács György dr. főispán ünnepi csöndben mondotta el fényes be szedet, mely főleg a pesti vendegeket lepte meg, a kik még nem ismerték főispánunknak szónoki nagy tehetségét ós azt a választókos gondot, mely minden alkalmi beszédét oly szépen jellemzi. Beszéde vége igy hangíik : Petőfi szelleme, tekints reánk 1 lm, itt, az örök Itten szent hajlékában a ha yfcfiui érzés lüzével lelkünkben ígérjük mi mind s velünk mindazok, a kiket képUtközben egy lélekkel sem találkoztam észrevétlenül értem a kert kerítése alá, mely mögött a Laura által jelzett lugasból elébb tompa s érhetetlen szavakat, aíután a következő felkiáltást haliam : „imádott Laurám, szeretem 1" Fejem szédült, szivem megszűnt dobogni, " félig eszméletlenül kukucskáltam be a sövény njilásán a lugasba s képzeld mit láttam? „0" az „aranyos angyal", a ki csak pár héttel előbb monda, hogy csak engem szeret, egy Ízléstelenül öltözött, bajusz és szakáltalan tacskó karjai közzé omlott 1 — Elég volt . . . Szeretem volna a föld ala sülyedni szégyenemben. Eszeveszettként rohantam az első állomásra vissza s most itthon vagyok. Hanem azt a nevetést, mely tá vozásomkor a tacskó ós volt ideálom ajkairól hallatszott, nem ludom feledni, nem tudom érteni . . . Üldöz, mint a lelkiismeret- mardosás s fülembe cseng szüntelen 1 Oh minek is van a sziv s a szívben szerelem ! ? Miért is van angyalarca a daemonoknak ? Ne készíttesd a frakkod ... ne készittes semmit. Agglegény maradok Hajlak meg megsiratatlanul. Ne legyen résztvevő arc halálos ágyamnál 1 Apropos : halálos ágy. Ha olvasod a lapokban, hogy vizbe ugrottam, nagyon ne ctudálkozz rajta, van okom reá, mert gyűlölök és szeretek se kétéizelem meg bomlasztja az agyst, megtöri a szivet... Szerencsétlen barátod viselünk, vármegyénk társadalmának minden tagozata, vallás- és fajkülömbsóg nélkül, ígérjük, hogy a hazát ugy fogjuk szeretni mindig, a mint Te tetted. Hogy a hazáért alkotni, fáradni, küzdeni fogunk. Te szavadnak lángját oltottad a szivekbe, hypnofizáltad népedet, a lelkesedés tüzét gerjesztetted a nemzet minden igaz fia kebelében. Mi mindnyájan a foglalkozásnak azon a terén, a melyet a Gondviselés és viszonyaink nekünk ki jelölnek, közpályán ós magánéletben, társadalomban ós családban, egyenkint ós összesen, szivünkkel, lelkünkkel, eszünkkel, vérünkkel fogjuk szolgálni mindig ezt a szent hazát, utolsó lehelle tünkig. „Ugy legyen 1" Égy félénk, önkónytelen éljen csapódott fel a templom kárpitja felé, de aztán, mikor az „ugy legyen" elhangzott, elementáris erővel nyilatkozásra hívta az érzelemtől megtelt sziveket. Hatalmas él jen szálit az ég felé s ez a templomi tömegkiáltás bizonnyal kedves volt Istennek, hiszen refrén volt az az ünnepi beszód szárnyaló fogadalmára : a szent hazának boldogságáért való „ugy legyen!" Az emlékbeszéd. Ezután Jeszenszky Károly ág. ev. lelkész kezdett nagy szorgalomra, mély tanultságra ós az adatgyűjtő szen vedélvessógére valló beszédbe azé az adat gyűjtőébe, kinek a kicsiny részletek is tetszenek, ha felölök, mint az apró mozai kokból megkonstruálhatja a hangulatot ós az egész művészi képet. A szorgal mas búvár ugy a többször tárgyalt herényi látogatásokról egész uj részleteket talált, adatait emelkedő szónoki forma közzé helyezte Gazdag retorikai képek mellett a szürke részletek is fényesekké váltak A lelkész féltékenyen óvta a szentelt helyet, hogy a pórias, a szürke, hótköznapias es mój a kedélynek csillogás! se sértse a hely fönséget. Egy helyen, a gyomai bíró és Petőfi eseténél mégis derültség terjengett, melyet a betániai szókép visszavezetett ünnepi áhítatos hangulatba. A beszéd szépségének móltatására elég legyen annyi, hogy a Petőfi-társaság küldöttje, maga is a Petőfi irodalom adatgyűjtője, frappirozva meg volt lepetve annyi ismeretlen adat közlésére és a sokak között is melegen gratulált a szónoknak, a ki a mezőberónyi tartózkodás bőséges ismertetése mellptt Petőfinek irodalmi nagyságát is tel jes egészében és nagy szerencsével méltatta. A beszéd nagy tetszést keltett. A beszéd közepót egy két incidens zavarta meg. Egy leányka a tikkasztó hőségben elájult s halotthalványan vonaglott. Be lenczéressi M. József karjan vitte ki a gyermeket a hol a levegőn újra magá hoz tért. De perczek teltek el, míg a közönség újra türelmessé lett, mert sokan, a kik a jelenelet nem látták, nagyobb bajt sejtettek. kitűnően akcentuálva, volt tolmácsa a I bemutatja a Mezőberényből Petőfit SeAz emléktábla leleplezese. Aladár. Dél elmúlt, midőn a menet megindult a régi Petricb, most Berenji házhoz. Szürke felhők kavarogtak az égen, a szél porfeíhől tánczoltatott ; igy kezdett belé a berényi, ezen alkalomra ad hoc ö^ sze verődölt iparos dalarda az éneklésbe, a rossz idő is indifponált, de főleg az, hogy nem szabad négyes karoknak ad hcc összeverődni, hanem rendszeresen kell az éntktanulásnak időt szentelni, — így történt az, hogy ezt az éneklést nem mélta haljuk. Az utohó akkordra lehullott a lepel a háztól, hol Petőfi utolsó, lapszodikus köitemenyét, a „Szörnyű időket" irta. Az emlekiábla egy méter magas, 85 cm. széles, vörös márványlap, felső baloldalán Petőfit porlrait.-zerü hűséggel ábrázoló művészi bronzrelitffel, a relief alatt következő felirattal: Petőfi! innen ragadott a végzet Harczok terén keresni dicsőséget, Innen távozva ért utói halálod, S leltél halálban - halhatatlanságot! Kegyeletül 1899. évi julius 30 án Békésvármegye közművelődési egyesülete. A fenti poétikus szöveget Somló Sándor irta. A remek négy sor m i nd e n t kifejez és fölöslegessé tesz min den egyeb magyarázatot. Az emléktábla készítője Kallós Ede, a ki feladatát igazán művészi btcsvágygyal, önzetlenséggel és szeretettel végezte. Ezután állott fel S z a b o 1 c s k a Mihály, hogy a Petőfi ünnepély során költőink nemes versenyéből bízvást szélsőt faját költeményét elszavalja. A ki elolvassa mai lérczánk elején sz őgfönyörü költeményét, a magyar ódaköltess.etnek ezt a gyöngyét, mely bekerül az antolópiákba, az iskolakönyvekbe és hirdeti S*abolc*ka költészetének nagyságát, igazat fog adni nekünk abban, hogy Szanapra írott köheménynyel zengő poezisánek ós hatása nagy, emlékezetes, feledhetetlen volt. A kik érte ünnepelték, ezek sorában elsőül L uk á c s főispán, azok szemében láthatta a költő, hogy költeménye mily nagy, hatást keltett. A közönség háromszor belekezdve újra üdvözölte költőjét, a ki ily szépen tud áldozni Petőfi szellemének Sok időbe tellett, n mikor elült a« éljenzés ós Tannaynó Halmy Margit, a debrecxeni színtársulat taarj i szavalta stylszerü görög kosztümben, fején diadém mel, Jókai Apotheodsát. A költemény mély üatást tett a szivekre. Bájos in'erpretátora lelkesen, szépen adta elő a nehéz, a szónoklásra kissé alkalmatlan müvet. Most a koszorúk átadása következett Ezek sorában Békésvármegye nevében B o d o k y Zoltán dr. tette le koszorúját a megye kék-fehér színeivel. Mezőbereny nemzeti szinü koszorúját M u c s i Mihály h. főjegyző adta át. Abafi A i g n e r Lajos szép koszorút helyezett le a Petőfitársaság nevében, mint a társulat tagja ós küldöttje; Horváth János a helyi rendezőség babérkoszorúját adta át néhány lendületes szóval. S t e i n Mór a békési fiatalsag nevében szólott és hosz szabb beszédben a fiatalság költőjót, Petőfit dicsőitette. C 1 a i r Vünios a bu dape3ti újságírók egyesületének ko?zo ruját, ezt a legremekebb ,koszorut helyezte el a táblán. A remek koszorú Gara Antónia mükertészetóben készült. A koszorúk átadása után Lukács György dr. a községi bíróhoz Szekeres Andráshoz intézte szavait, felkérve, hogy vegye gondozásába az emléktáblát, mire a biró igy válaszolt: „Móltósá gos főispán ur! Én ezt a táblát átveszem, gondozom és szükség esetén vi gyázok rá, megőrzöm. „Éljenzés hangzott fel erre az egyszerű beszédre. A közlakoma. gesvarra szállító fuvarost, a kinek egész ségeórt iszik. Cdpkár Pál emberségesen kihörpsntette borát. A világta'an magas embernagyérdeklődéstárgva volt. Ugyancsak M e z ő Sándor is Vésztőről, a ki gyalog jön az ünnepélyre, mert ő Segesváron együtt harcolt a költővel. Még felolvasták a mai napra érke zett telegrammokat: Barabás Bíla ós T a 11 ián Bála együttes telegrammot küldöttek 03 pedig ezt: „Segesvári csatatérről küldjük haiafias üdvözletüaket ; innen indult Petőfi lánglelke a hallhatlanságba. A szabadság szeretete innen virágozzék a szívben." Fabry Sándor dr, alít pán sürgönye „igy szól: A mai szép ünnepélyre hazafiúi érzülettel köszöntöm Mezőberény lelkes közönségét es a közmivelődési egyesületet". Üdvözlő sürgönyt küldött még Bihály berónyi kereskedő, ki most Barlangligeten időzik. A tárraság Jókainak ós a s?gesvári ün nepélyen jelenlevő Bartók Lajosnak sürgönyt küldött. — a katona zenekar az egész ebéd során magyar dalokat, többször a Rákóczyt nagy hatás mellett adta elő; a közönség lelkesen megtapsolta őket szép játékukért. Délután séta-hangverseny volt; a szavallatok elmaradtak. Csabán. bolcskíhoz e egy versenytársa sem ért föl, sőt nem is . kóífchutu atg. Szabolcska csengő ezóvtljk öltfit élten. Vég,ül Jeszenszky Pali Háromszázan jöttek össze a „Magyar Király" nagytermében közebedre, a hol már akkor a budapasti honvódzenekar, a hires Bakó karnagy vezetésével hangszerelt. Az asztalok fejen Luk ács főispán, jobbján a Petőfi-tarsasa.{, biljao Horváth János rendező-bizoitsági elnök fog laltak helyet. Az első pohárköszöntőt, mély ós nagy hatást keltve, Lukács főispán mondotta arra a királyra, a kit az Isten is nagyon szeret, mert nagyon sokat meglátogat. A beszédre, a honvédzene kar a hymnust instruilta s a közönség ugy a baszéde', mint a hymnust állva hallgatta végig. Sűrűn következtek az tán a pohárköszöntők. Jeszenszky Károly nagy tetszést keltő beszédben a vármegye főispánját élteti, ki a köz- és társadalmi munkásságnak minden vonalán első a íevekenytégben, Bertóthy Karoly elegáns szónoki formában a Petőfi-társaságért iszik; Abafi Lajos Békósvármegye közönségét élteti s indítványozza. hogy Jókait táviratilag üdvö?.öljek. Kovács László dr. szép beszéd ben a sajtó munkásságát méltatja s üriti poharát a sajtó jelenlevő képviselőire. Mazor Elemér dr. nagy hatást keltő dikcziójában a nőket s ezek között Be rény szülöttét a Jókai ihletett múzsája interpretatorát, Halmy Margitot élteti. Olair Vilmos, a kinek thémaját előtte szóló elvette, a honvedségre emeli poharát és a katonai zenekarra, mely íti a hazafias érzésnek oly pregnánsan ad kifejezést. A beszéd lelkes tetszést kel tett. Rezey Sylvius az olah nemzetiségű, de utolsó idegszálláig magyar ér zésü kir. tanfelügyelő Szabó leskát, a mai napnak ragyogó poétáját, benne a magyar irodalom remenyét köszönti és élteii. Beischradt Márton a ven dégekre mond tetszést keltő beszédet. Popovics Szilveszter szép beszéde a magyarul érző nemzetiségek jóvoltára szól. E'.után várakozast keltve állott fel Szabolcska. Az a kép, mely a tanfel ügyelő ajkáról imént elhangzott, mely őt, a törpét, Pelőfihez, a nagyho?, hason itotta, eszébe juttat egy dedós mesét A kitdedóvodában is ugy tanítják. „Az oroszlán is macska, Csakhogy kissé nagyobbocska!" Azért. Petőfihez való hasonlítás ne légyen. Ügyes fordulattal az ifjúságot élteti, mely ha egyszer jön a szó, hogy „mindnyájunknak olt kell lenni 1" ott lesz ts megfog tudni haini a hazaért S t e i n Mór szép beszédben az ifjúság neveben élteti Lukács György drt., az ifjúságnak vezérét a mi~ mugyótikben. Horváth János Bcdoky Zoaan drra emeli poharát, a ki a vármegye képviseleteken van jelen. Berónyi Arn in Jeszenszky Kírolyrs mond szép no.ierköszöntőt Kohn Davia a mai nap négy funkcionáriusát JeszenszkyKírolyt, a legmagyarabb érzésű prot ieikészt, TanDay Halmi Margit művésznőt, Kai 1 ós Ede szobiaszt es Somló kossorus Csabán a Nemzeti Siövetség, különösen támogattatva a hölgybizottsag részéről,— vette kezébe a kegyeletes, irodalmi ünnep rendezését. Az ünneplés színhelye a Szechenyi-kert volt, melynek árnyas fasorai ala több ezer számban gyűlt össze a közönség Testületileg vonultak föl a dalarda, a polgári- és iparos olvasó kör, a Nemzeti Szövetség hölgy bizottsága élén F e j ó r Bólánó és Friedmann Mórnó alelnökökkel Az ünnepélynek gyönyörű ós sokat ígérő programuija volt. A dalárda pompás összetanultsággal hazafias preludiumaval Mosonyi „Szentelt hantok" czimü szép művel bevezette hallgatóit az ünnepi hangulatba. Ea követte Beliczey Géza, a Nemzeti Szövetség társelnökének megnyitó beszéde. A beszed lelkes hódolat volt Petőfi költészete iránt, batasosan fejtegette a nap fordulatának a gyászát s azt a kötelesseget, mely a láng.-'zavu költővel szemben a magyar társadalomra hárui. Szónok beszédet igaz hóvbeJi lelkesedéssel adta elő s a midőn befejezte, lelkesen megéljeneztek ós szónoki sikerét sokan üdvözöltek. Majoros József, a Rudolf-gymnasium magyar irodalmának tanára sze retettel rajzolta meg a szabadság, szerelem költőjének tündöklő alakját. Kitűnő tárgyismerettel világo.-an konstruált egységes képet a költőről, emelkedett stylusával pedig ünnepi hangulatban tartotta hallgatóit Hogy a sikerült, szép beszédet zajos tapsok közben fejezte be a szónok, — kell-e mondanunk? Most L e s z i c h Endre állott fel a pódiumra s a Jókai „Apothezis"-ai szavalia el. A kitűnő előadó hatalma* hangja mintha imaként fordult volna az óg karpiija felé s lent megbobogtatta a sziveket. Sűrű, szűnni nem akaró éljenzesbe vegyült az utolsó szó, melylyel Leszich szavallatát befejezte. Ezután Kemény Miháiy, Csaba egykori társadalmának lelkes vezéralakja, vendégként közvetetlen visszaemlékező seket mondott a nagy költőről, kivel együtt járt iskolaba. Sok irodalom történeti ferdítést kellő világiiásba helyezett és Petőfiről sok uj adatot is közölt. Igy a többek között elbeszélte, hogy a kis aszódi gymnazistáknak, mint az éretlen gyermekkornak általán, naiv kedvtelése az antiszemitizmus volt. És ők, az aszódi kis diakok eratlen tréfaként egy, az aszódi utcakon vtgigmenő lakodalmi menetet megállították es botránkoztattak. De Petőfi az éretlen diákcsinyben nemcsak hogy belé nem elegyedett, hanem tártait letiltotta és letorkolta. Helyreigazította azt az adatot is, mely Pető aszódi szerelmére vonatkozik. Két éves kis leányka volt az a csöppség akkor, kivel Petőfi állítólag levelezett. Ez az állítás tehát tevtdes. A közönség erdeklődesselfogadta az emlékezéseket s végül a veteránt lelkes óljeneivel lüatette ki MajdUrszinyi Pál joghallgató szavalta el Petőfinek „Egy goodolat bant engemet" szomorú próféciáját s Bielek Dezső mondott nagysikerű záróbe szódét. Ritka szónoki erővel ós szabatossággal, az ünnepi érzésnek megtartasára hívta föl a közönségét, aztan bensőséggel, áhítattal, melynek szárnyaló, lelkes szavai al tgi irón zsámolyánál bizonynyal meghallgatásra találtak, — fordult a magyarok Istenéhez, hogy válságos időkre adjon isten újra Petőfit nemzetének. A dalarda éneke fejezte be a szépen sikerűit ünnepelyt. Az ünnepies alatt több ezer példányban Petőfi ot költeményét tartalmazó külön lapot osztatott ki a Nemieti Szövetség tars&dalmi szakosztálya.