Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1899-03-25 / 25. szám

XVXÍ. évfolyam. B-Csaba, 1899. Szombat, márezius hó 25-én. 25 BEKESMEGY KÖZLÖNY POLI I i K. Aí es VEÖYESTARXALMÜ LAP. Szerkesztőség": Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház) a hova lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap ós csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. Egjíea szám á*a 8 Kr. Előfizethetni: heiyhen » kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára <l;'ogad bármely jónevű fővárosi ós külföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féleht hova a küldemények ós az előfizetési pénze küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetend „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 26 kr. Viezinálisok Nekünk békésmegyeieknek is vannak vérző sebeink a viezinálisok miatt. Ma az egész ország Hegedűs Sándor dicséretéből hangos, a ki igazán huszonötéves zsurnaliszta szemével látta meg, hol szőrit, mi fáj és mi lenne a teendő? De senkinek se beszélt talán oly közvetetlenül, mint hozzánk, békésmegyeiekhez. Azt mondotta többek között a miniszter: A viczinális vasutak alapításánál és építésénél nem éppen gazdaságosan és nem mindig a helyi érdekeltség érdekeinek megfelelőleg jártunk el. hogy a financzirozás éppen minden kritikán alul volt. Mert ne méltóztassék azt hinni, hogy csak a papirok fundácziója volt gyönge; az még akczeptábilis lett volna, hanem gyönge kezekben, úgyszólván minden szervezés, minden előrelátás nélkül vezettetett az ügy és ennek következtében e papirok nemcsak idebenn nyomják a piaezot, de azt lehet mondani, külföldön is igen rosz hírt szereztek nekünk. Továbbá azt lehet mondani, nem is mindig a valódi, helyi érdekeltségnek a kívánsága, a szükség érzete az. Sőt ne méltóztassanak azt se elfelejteni, hogy nagyon szép, de nem helyes dolog, ha a megyék nyakra főre lekötik a közmunkaalapot. De méltóztatnak tudni, ez idő szerint 32 millió erejéig van a közmunkaalap lekötve Hát akkor hová lesznek a közutak ? Miből fogjuk azokat építeni ? Igaz, hogy sok helyen a közutat igen előnyösen pótolja a viczinális vasút; dehogy mindenirányban pótolná azt, nem mondhatnók. " Ez bizony egészen hozzánk, nekünk békésmegyeieknek van intézve; különösen az idézett szavak eleje. Szörnyű drága a mi összes viczinális vasutunk. Míg kőutért eseng minden község, — a közúti adót adóssággal terheltük és foglaltuk le messze időre. És micsoda szerencsétlen közgazdasági politika! 400,000 frtot adtunk arra a czélra, hogy a forgalmat megyénkből kivonassuk. Az egész Sárrét nagy részben Debreczenbe, kis részben Nagyváradra van kiadva, az ő közigazgatási központjába Gyulára és kereskedelmi központjára Csabára sehogy sem gravitál ez a vidék. A békés-csanádi vasút éppen oly drágán épült, mint a tapolcsányi vasút, melynek alagutjai, hegyi töltései, egész sereg völgyeket kitöltő vashidjai vannak. Pedig Orosházától Mezőberényig olyan sík a föld, mint a lefektetett tányér alja. Ki nézi nálunk, mikor az enged ményes viczinális építő törzsrészvényt kinál, vagy subvenczíót kér, hogy mennyiért épül tulajdonképpen a viczinális ? A közvagyonból rendszerint annyit metszenek le, a mennyi futja és a legtöbbször akként történik, hogy az engedményes előre tájékozza magát, mennyire lehet még az érdekelt politikai és erkölcsi testületeket az útadóik alapján megszivattyuzni és a szerint fogalmazzzák meg a kérvényt. A vicináliák az üzleti vállalkozás aranyhegyei voltak; azért neveződnek azon képviselők, a kik konnexióikat vicinális-épitési engedélyekre váltották — nem egészen igazságtalanul — rebach-lovagoknak. Szerencsére Miklós Gyula bodrogvölgyi vasútja egy kissé segített, mert a fekqjy kifakadt és éppen Szarvas város képviselője, gróf C s á k y Albin az országos botrányt megszelídítette az első vicinális incompatibilitással, mely szigorítás nem is kor, hanem kórtünet már. De ez a megszorító törvény, melyet kedvesen kilehetett játszani a strohmanokkal, csak a farizeusok első kipaskolása volt. A vicinalisták ellen Hegedűs Sándor üzen hadat. Mert egyenesen és leplezetlenül föltárja, — a mit különben mindenki tudott, — hogy a vicinálisokkal nem a közérdeket, hanem igen^ sokszor a magánérdeket szolgálták. Ezentúl nem lesz ugy. Vicinálisoknak útirányát nem egy-két nagyszavu ember magáncéljai szerint fogják vezetni; de a közszükség szolgálatában. Még addig is el kellett volna mennie a miniszternek, a mint arra ujabb időben szintén Békésmegye statuál példát, hogy vicinálisra ne magán- \ ember nyerjen koncessiót, hanem politikai és erkölcsi testület. Igy pl. a Vésztő—békési vicinális, melyben az épitési engedélyt Békésvármegye kapta, kivül áll minden gyanúnak, j hogy itt a közérdek leple alatt valaki gazdag sápokat vág majd zsebre. Az engedélyek kiadásánál a békésmegyei példát kellene követni. Fájdalom, a múltnak számos mulasztását, balul végzett intézkedéseit meg nem javíthatjuk, a kóti vasút sínpárjait fel nem szedhetjük, mely egy gazdag vidéket egyszerűen idegenné tesz ós megyei fejlődésünk munkájában minden szerepét elveszi, mert az mesterséges módon kitereltetvén, ennek üzleti és gazdasági forgalma szinte mondhatnók, csak adószempontból válik a közfejlődés érdekében beszámítható tényezővé. De vicinálisokra szükség van. A mit tanulhatunk a múltból és a mire rámutat beszédében a miniszter, — azt szívleljük meg. És e szerint: a vésztő—békési vicinális utolsó legyen a vicinális vasutak között, hanem egyedül a kőutak fejlesztésével törődjünk a jövőben. Mert igaza van a miniszternek, hogy sok helyen a vicinális előnyösen pótolja a kőutakat; de hogy minden irányban pótolhatná, azt nem mondhatjuk. A miniszter beszéde telve van szóvá tehető vezérczikk-anyaggal. És föl is használjuk. Most pedig csak annyit: Hegedűs Sándorra régen szüksége volt az országnak, a Duna-parti miniszteri palotában. A közép Duna áthidalása. — Levél a szerkesztőhöz. — Beliczey István, közéletünknek ez illusztris ferfia, akinek kiváló érzéke van az aktualis közgazdasági kérdések iránt, felemiitette, hogy az orosházi vándorgyűlésen jó lenne a közép Duna áthidalását szóvá tenni, themáról a következő érdekes czikket kapjuk: Bizonyára nem kevesen lesznek e lap olvasói közül, kiket gondolkodóba fog ejteni e czikk czime. Vájjon menynyiben van nekünk. Tiszántúli lakóknak ahhoz közünk, mit érdekel bennünket csabaiakat az, hogy hol építenek a tőlünk oly távoleső Dunán ujabb közúti hidat. Pédig bármily távol is van tőlünk ez a sok óv óta húzódozó, tengeri kígyóvá kinőtt, számtalan gyülekezetet összehozó „Békésme0eiKözlöny"íárcája. A postabélyeg. — Angol bünügyi rajz. — A Brand & Avery jól ismert czég Pincze utczai iroda helyisége előtt nagy tömeg verődött össze s szájról szájra járt a bir, hogy a czég főnöke hirtelen n egh« t. Egy fiu rohant ki rémült arczczal fiz irodából, egyenesen egy ur felé, ki véletlenül a ház előtt állott s pihegve kérdezte tőle: — Ugy-e bár, ön dr Bell ? Orvo sért kü'dtek. — Dr. Bell vagyok,- - feleli az öreg ur; — mi történt? — Mr. Brand holtan rogyott össze, mondá a fiu. — Ott voltam ép én is. A fiúnak az eset miatta rémületét ugy látszik felülmúlja büszkesége, hogy ő is jelen lehetett annak megtörténtekor. Önérzetünk emelkedni szokott, ha a gondviselés bizalmasává avat bennünket. Dr. Bell besietett az irodába. Egy rendőr azonnal elállotta az ajtót. Dr. Bellen és a fiún kívül csak néhány hivatalnok és Brand Haro'd, a meghalt ember unokaöcscse, ki neki az üzlet vezetésében segédkezett, voltak a szobában. Ez utóbbi a mellett a szék mellett állott, a melyen Brand Holman holtteste oly természates helyzetben ült, hogy alig tarthatta őt valaki halottn ik. Sürü szürke hajjal köritett. arcza semmi nyomát nem árulta el a fájdalomnak ; sőt ellenkezőleg nyugodt vidámság ömlött el rajta. Mintha megdicsőült volna. Ha neki ebben a pillanatban, mikor a lelke fö.di hü velyóből elköltözött,nyilatkoztatták volna ki a menynyei boldogságot, vonásai éppen ugy fejezhették volna csak ki lelki elragadfatasat. Dr. Bell a halott mellé sietett, de néhány pillanat múlva, mi alatt a szokásos vizsgálatot teljesítette, hátra lépett s a halottat nagy érdeklődéssel szemlélte. A csendet végre is Brand Harold törte meg, azt kérdezve, hogy van-e még reménység. — Semmi,—feleié az orvos, — meghalt. — Rettenetesen gyor.-an jött, — mondá a fiatal ember megborzongva. —Sejti ön, mi lehetett az oka ? — Okát tisztán látom, — mondá dr. Bell, — de nagyon nehéz lesz törvényes bizonyítását megtalálni. — Istenem, ön gvanusit. — Minden jel arra mutat. — Lehetetlen 1 — kialtá Brand Harold. — Ön téved. — Látta ön, hogy nagybátyja vala lamit evett \agv ivott volna, mielőtt meg halt? — Azt hiszem, hogy egy nohár vi zet ivott. Az iroda egyik szögletében állt jj vizhüiő. Dr. Bell odament 8 megszagolta a poharat, mely mellette állott. — Semmit sem veszek észre, — mondá. — A poharat minden esetre vizsgálat alá kellene venni. — Tessék itt hagyni, — mondá valamelyik hivatalnok; — gondoskodni fogok róla, hogy érintetlenül maradjon. A halottvizsgáló dr. Robertson szintén azonnal itt lesz. Értesítettem őt a történtekről. Itt lakik a közelben. Némi szünet támadt ; aztán Brand Harold dr. Bell kérésére elmondta nagybatyja halaianak körülményeit. Nagyon egyszerűk voliak azok. Egy óra óta lehetett az irodában s néhány levelet mondott tollba. Aztán maga irt egyett, Ez lepecsételve ott hevert iró álványán s Brand Margitnak Cornwalf New- York czimzéssel volt ellátva. Dr. Bell egy pillatást vetett rá. — Soha se hallottam róla, — felfelé Harold. E pillanatban megérkezett a halottkém. dr. Roberston s vele együtt Preb'e Horace, a detektív, a ki felszólí totta Brand Haroldot, hogy az öreg ur halálára vonatkozó részletesebb adatokat mondja el. — Épen Valtert hivta, — mondá Harold a fiúra mutatva, ki az orvost behívta. Azt parancsolta neki, hogy egy levelet vigyen el a postára. Hirtelen felemelkedett székéről s élettelenül rogyott össze. Nem kiáltott, csak egy sóhajtását hallottam, mely inkább elégedettséget, mi.it fájdalmat fejezett ki. Ez a rettenetes esemény csaknem elvette az eszemet. Így példának okáéért öntől még meg se kérdeztem, hogy kicsoda ós mi jogon hallgat ki. — Én detektív vagyok, — feleié Preble s ennek az ügynek a vizsgálatával vagyok megbízva. A mint látom, a levél még nincs felbe yegezve. — Azon csodálkozom, láttam a postabélyeget a kezében s emlékszem, hogy egy az iróállványon fekvő levélből vette ki. •— Ön figyelte őt? — Vártam mig készen lesz a levéllel, mert valamit akartam neki mondani. — Es ez volt a levél, melyből a postabélyeget kivette ? kérdezte Preble egy levelet véve fel az iróállványról Női kézírás volt, Brand Holmanhoz czimezve. — Igen az, teleié Harold — Itmeri a tartalmát? — Nem. — Talán elolvasnók. — Minek ? Micsoda összefüggése lehetne ennek a dologgal ? — Majd kitűnik. Ha nem tévedek, ez a levél jelentékeny szerepet játszik ebben a drámábán. Karjával átfonva a halott nyakát, kezével kíméletesen felnyitotta annak száját. — Nézzék ! kiáltá. A jelenlevők közelebb léptek s a halott ember nyelve hegyén egy Columbiai nagy postabélyeget láttak. — Megmérgezték 1 kiáltá Ia halottkém. Ez felderíti az ügyet. Ama levél irója a gyilkos. Kivette a levelet borítékából és olvasta : — Brand Holman ! — Miért nem felel ön leveleimre ? Már hármat is irtam 8 ön figyelmére se méltatja őket. Részemről [nem törődöm vele, de anyám — ki önnek bátyjához jó módot vitt a most koldus kenyérre jutott — éhen hal s gyógyszerek hiján elpusztul. Bármilyen vélekedése is volt önnek erről a házasságról, bizonyára nem engedi anyámat ilyen módon elveszni, mikor feleslegének oly csekély részével megmenthetné. itt megállt dr. Robertson. — A levél folytatását ugy látszik későbben irták, mondá, megmutatva azt a detektivnek. Az irás egészen megváltozik, gyors és ideges. Aztán folytatta az olvasást: — Kényszeríteni fogom önt, hogy végre válaszoljon. Egy bélyeget csatolok a válaszra. Elhiszi ön, hogy ez a postabélyeg nekem többe kerül, mint a menynyit megkeresni tudok ? Tudja, mit jelent ekkora nyomorúság } Szógyen önre nézve, hogy eddig késett a válasszal, ha csak azt irta volna is |meg, hogy semmit se várhatunk öntől. Brand Margit.