Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1899-03-25 / 25. szám

& ^' } deputatiókat, indító, de azért még min£g vajúdó közép dunai áthidalás, az lföldre, tehát a mi csabai kereskedelmükre is igen nagy horderővel "bír an ak mielőbbi létesítése. Köztudomásu dolog, hogy évek óta )ár mennyi mozgalom indíttatott meg nnek megvalósítása iránt, de ismeretes z is, hogy biztatásnál ós Ígérgetésnél gyébb sikert móg eddig egyik mozga)m aem ért el. Csak nem régiben is, az elmúlt őszzel több, leginkább érdekelt vármegye, ejtett ki roppant nagy agitatiot ax ügy •.ellett és egy Baján tartóit nagy érteezlet után id. Perczel Miklós, volt főapán vezetése alatt egy ujabb nagy nonstre deputatiot menesztett egy ter edelmes és kitűnően kidolgozott memoandummal a kereskedelmi minisztereié, n mint többi elődje is, kegyesen fogadta i küldöttséget, elismerte a hid nagy fon.osságát, de biztatásnál és Ígéretnél egye set nem adhatott. Most ismét aktualis lett ez az ügy, ímennyiben az akkor Baján megalakult aagy bizottság résen állva, felhasználta i jelenlegi kedvező alkalmat, a politikai bókét és kormány változást, újból felkereste fáradhatatlanságiról es tevékenységéről ismert uj kereskedelmi mintsz terünket, sietett különös figyelmébe és jóakaratába ajánlani ezt a nagyfontosságú, nem helyi, hanem országos érdekű ügyet. Most talán elérkezett az az idő, a midőn ez már az állandó pium desideri umok rangjára jutott baja-bátaszóki hid végre csakugyan megvalósuljon. De nekem nem volt czélom az ügy jelenlegi állását kifejteni ón magyarázni, hanem inkább arra rámutatni, i>,ennyiben érdekli, menynyire válnék javára az uj vasúti vonal a csabai kereskedelemnek. Magyarország közlekedésügyi szer vezetőnek és forgalmi politikájának az a nagy hiánya van meg, hogy a Duna még ma is a szó szoros értelmében véve elválaszt egymástól kót országrészt ós sok vármogyónek, a mely földrajzi fek vesénél fogva egymásra volna utalva, lehetetlenné teszi a gazdasági és kulturális érintkezést Ezen némileg Kegiteni volna hivatva a baja bátaszóki hid (de csakis ez, nem esetleg a lejebb fekvő gombosi), mely egyenes összeköttetésbe hozna minket ós ezzel egyült az egész Alföldet és Erdélyt a dunántuli vidékkel, továbbá Budzpest kikerülésével erre nyillanék meg a legegyenesebb és rövidebb kiviteli ut is Fium

j, tehát a tenger feló, azonkívül az Ausztriai tartományok és a Sweicz felé Csak egy tekintetet kell vetnünk a térképre és megláthatjuk, hogy e vasútvonalba torkolnak a Bánát, a Tisza és Maros közti területek és Erdély. Ezek termékei mind Baján át Sweicz és Fiume felé gravitálnának, ha ez a hid kiépülne. EddigSíezen vidékekről a szállítás leginkább Budapesten át történtek különösen — Lehetséges-e, — kérdó dr. Robertson, — hogy egy olyan jó ember, a minőnek az cn nagybátyjat ismertük, bátyja özvegyét és gyermekét ily nyomorúságban hagyta volna ? — En mitsem tudtam róla, — mondá Harold. — Előttem soha nem említette — Ez a levél, — mondá dr Robertson arra mutatva, melyet az öreg Brand irt, — valószínűleg keilőkép felvilágosít bennünket. Indítványozom, hogy bontsuk fel. — Nem szívesen egyezem bele ugyan, — viszonzá Prebie, — de ilyen esetben szükséges. Felbontotta a levelet és s olvasta belőle a következőket: — Szegény gyermekem, móg mielőtt e levelemet megkapná, segítve lesz önö kön, a mennyire pénzzel segíteni lehet. Levelét négy napi késéssel csak ma reggel kaptam meg. Azonnal sürgönyöztem Mr. Mortonnak, egyik legjobb barátomnak Corn-walban. Kétségkívül megmagyarázta már önnek, a mennyire lehet, ,ennek a szomorú dolognak a re jtólyét. Én az ön levelei közül egyet sem kaptam meg, nem tudtam önök merre vannak. Az a pénz, melyhez — mint ön hiszi — oly erősen ragaszkodom, egykor az öné lesz. Evek ke! ezelőt', mikor hiába ku'attam ön után, végrendeletemben önt tettem örö kösömmé. jíJq gyermektelen, magányos ember vagyok, jöjjenek el hozzám mind a ketten s elhagyatott házamat varázsolják át jelenlétökkel kellemes^ otthonná. Addig is éljen boldogul. Legszívélyesebb üdvözletemet küldöm mindkettőjüknek. Brand Holman. — Különös, — mondá dr. Bell, — lehetséges e, hogy az a boldogtalan leány értesült a végrendeletről s annak az embernek, ki oly sok jót óhajtott vele tenni, mérget küldött? mit gondol doktor? — Ez utóbbi kérdés dr. Robertsonhoz volt intézve, ki a levél felolvasása alatt a halott nyelvéről levette a postahelye télen, a mikor a hajózás szünetel, ez különben is a fővárost folyton dédelgető politik a következménye volt p^dig ez a centralistikus rendszer az ország egyéb részeinek tetemes veszteséget okozott, már. Mezőgazdasági szempontból tehát eminenter fontos kórdós vár itt megoldásra. Az O. M. G. E. is latba vetette minden befolyását az ügy sikeróért, sőt ha j jól tudom, a mi gazdasági egyletünk is ( állást foglalt már mellette és ez helyes is volt, mert világos, hogy mezőgazdasági termékeink sokkal rövidebb irány ban és majd 50 krral olcsóbb szállítási díj mellett lennének exportálhatók, de , elórhe'ő lenne móg az is, hogy Budapest- , tői függetlenül az egyes nagyobb vidéki \ gabonatermelő és kereskedő helyeken, mint pl. Csabán is nagy gabona piaezok 1 létesütnének, a hol az árak szabadon, függetlenül alakulnának, nem a budapesti piacz által diktálva, annak alá vetve. De van még egy másik socialis szempont is, amely fölötte kívánatossá tenné, hogy ez ügy végre megvalósuljon. Tud juk, hogy Baranya ós Tolna megyéknek egyes részeiben gazdag szónbányák vannak ; egyenes vasúti összeköttetés által uz egész Alföld olcsó szénhez juthatna, ezáltal megint könnyebben létesülhetnének különféle ipartelepek, a mi megint magával hozná azt az igenis figyelemre méltó körülményt, hogy munkásnépünk biztos téli keresetre tehetne szert. Tehát az ipar is lendületet fog venni a szegény nép pedig inkább jut kenyérhez. E vonal kiépítése nagyobb ós erre való városok közgazdasági fejlődésére pedig feltétlenül nagyban fog hatni, rendkívül elő fogja mozdítani. A főváros forgalma ma úgyis óriási, a vasutak centralizatioja ós a zóna behozatala óta, tehát fel kell hagyni most már azzal a politikával, a mely addig volt helyén, a mig egy szép, nagy, erős ós gazdag fővárost kaptunk, most már nem ártunk neki nagyon, ha az Alföld egy részének forgalmat másfelé tereljük, ideje, hogy már egyszer a vidék érdekei is támogathassanak. íme tehát, amennyire képes voltam egy rövid czikk keretében kimutatni, ez az országos ügy, amely már annyi re tortán átment, nagyon érdekel minket is, tehát nagyon üdvös lenne reánk is, ha a kedvező politikai helyzetet felhasz nálva, ismét napirendre kerülne Reméljük, hogy erólyóről ismert uj kereskedelmi miniszterünk kezebe veszi azügytt sőt meg is valósítja. Városunk csak nyerne vele, kereskedelmünk óriási lendületet venne ós egy bőtermés esetén egykori — sajnos, teljesen elveszett — kiviteli üzletünk újból felvirágoznék s hogy ez mennyire kívánatos lenne mindenképpen, ugy hiszem, azt fölösleges bővebben fejtegetni. B. 0. get B egy iv papirosra tette. Aztán gondosan megvizsgálta a testet. — Eddig csak azt constatálhatom, — feleié dr. Bell kérdésére, — hogy a postabélyegből valami illat árad — valami egészen szokat an — felettébb kellemes illat, A halott ajkai körül is érezhető. —Dr. Bflll és Prebie is meggyőződtek e felől. Valóban a legfinomabb, leggyöngédebb illat volt az. — Gelothenia, — kiáltá a detektív. — Egy német vegyész által, a ki jobban értett a vegytanhoz, mint a görög nyelvhez, feltalált méreg, A neve állítólag azt jelenti: „a halál öröme." * * * — Önnek igaza van, — mondá dr. Bell, —,én azonnal sejtettem. — En soha se halottam róla, — szólt dr. Robertson — MI az? — — Egy uj fajtaméreg, feleié Preb|e. A — Globe — mult csütörtöki számá ban le volt irva. A feltaláló vegyész állatokon tett kísérleteket vele. A kimúlást követő érzések oly anynyira kslle mesek, hogy még némít állatok vonásain is tisztán kivehető nyomot hagy háti a AZ orvos segédeinek egyik? öngyilkosságot követett el vele; ez alkalommal tudta meg a világ, hogy mily hatása van e méregnek az emberi sr.ervozetra. A bonczolás semmiféle biztos aymptomát nem talál, csakis a méreg illata s halott a feltűnő arckifejezése szolgáltatnak félre ismerhetetlen jeleket, „Csak nem azt akarja Ön ezzel mon dani, hogy egy ilyen veszedelmes méreg leírása a hírlapban benne foglaltatott, kiáltá dr. Robertson. — C-^ak a készítéséről szóltak, — viszonzá Prebie. DI oly körülményesen, hogy n is eltudtam készíteni — Hogyan, ön valóban készített ilyen mérget? (Végo köv) A világ folyása. Irta : Dr. Sinkovics György. A kietlen Libiai hegység rejtekeiben nem nagyon régen felfedeztek egy, még a pogányság kora óta ott létező sírt s abban találtak egy múmiát s annál egy papiros tekercset, a melyet a tudós angol H. Rider Haggard kibetűzött s abban a következő látványt találta feljegyezve :*) „Láttam az ősmultat. Láttam az agg Nílust sivatagokon hömpölyög/e keresz tűi, a tenger feló. Partján nem volt em ber, sem emberi jel, sem istennek temploma. Csupán sas madarak szállonglak Szihor vizének magányos tükre felett és szörnyeteg állatok merültek alá ós forgolódtak benne. A nap fenségesen bukott alá a Libiai sivatag mögött, pirosra festve a hullámokat. A hegyek magosra tornyosultak az ég felé. Da hegyen, si vatagon, folyamon, sehol emberi életnek nyoma sem volt. Es ekkor tudtam, hogy ugy látom a világot, a milyen az ember léte előtt volt ós borzalom szállt lelkembe ettől a Kiet'ensógtől. Újra látám Szihornak partjait s raj tuk vad képző teremtmények sokaságát, melyek inkább a majom természetére vallottak, semmint az emberi nemre. A vad madarak ijedten rebbentek fel, a mint tüzlángja csapott ki a nád kunyhókból, melyeket ellenséges kezek gyújtottak fel és fosztogattak. Raboltak, romboltak, gyilkoltak ; kisdedek agyvelejét kőbaltákkal loccsantva szét. Es bár szó nem mondá, tudtam, hogy most olyannak látom az embert, a milyen tiz.»zer-ezernyi évek előtt volt, mi kor elősüör járta be a földet. Ujr* Szihor partjait láttam, de most már szép városok virultak rajta, mindmegannyi virág, kapuikon ki- s be férfiak ós asszonyok jártak s megterhelt ál latok jöttek-mentek, messze terjedő művelt mezőségek. S mialatt bámulva szemléltem mindezeket, lángfónyü mezbe öltözött dicső alak jött elő egy templom kapujából, mögötte zene hangjai szóiván. Föllépett elefántcsont trónusra, a mely egy folyammal szemben, egy köztéren volt felállítva. Es a mint a pap lement, imádságra szóllitá az összes sokaságot. jAzok pedig imádattal hajolva meg, egy szívvel leiekkel könyörögtek. Ei én megértettem, hogy ez a kép mutatja az istennek földön való uralmát, mely már régen volt, Menesz király ileje élőt*. Majd aztán ugyan azt a várost láttam, de más embereket, sóvárgással ós gonosz indulatokkal az arezukon — kik meggyülölték az erényes élet korlátjait ós bűnre vágyakoztak. Eljött az esi; a tündöklő alak fellépett a trónusra és imádságra szóllitá a népet, de senki sem hajtá fejét áhítatra Le vele, ki vele 1 kiálták, üssük agyon ós beszéljen más 1 Hatalmasan emelkedett fel a dicső alak s szelíd szemekkel pillantott alá a gonoszokra Nem tudjátok, hogy mit kívántok — kiállta.; de Ifgyan a ti akaratotok sze rint! mert ha meghalok, ismót csak ál talam fogjatok, sok viszontagság után megtalálni a jónak ösvényét. S mi alatt beszólt, rut, uadoritó alak, egy gonosz ugrott reá, káromkodott, s agyon ütötte, izről-izre szakgatta. D < az égből egy elfátyolozott alak szállt 1 , ködös szárnyakon ós jajongva szedtn össze a dicső alak széjjel tópedt marad ványait. Pillanatnyira fölibük hajolt, azután felemelte a kezét ós siránkozott. És mi alatt feirt, oldalából ím, fölfegyverzett harezos ugrott elő, kinek az arcza olyan volt, mint a nap istennek arcza dólideján. Ha almas kiáltással mint bosszúálló, ugrott a szörnyetegre s birokra kellvén és folyvást dulakodván szálltak fel az ég feló. Látás után láttam mást. Láttam hatalmasságokat és népeket, a kik külön fele ruházatot viseltek ós különféle nyelveken beszéltek. Láttam őket elvonulni, tova tűnni, millió számra, szeretve, gyű lölködve, harczolva, meghalva. Némáhi kük boldog volt, másoknak pedig szjnvedós volt az arezukra irva, de a leg többjén sem boldogságnak, sem a bánatnak pecsétje nem volt, hanem inkább a béketűrés \ És mi alatt egyik kor, a mások után tűnt le elvonulásukban, f-tnn a magasságú egekbea a bosszúálló folyvást ott lu-akodott a gonosszal. A győzelem serpenyője hol ide, hol oda billanván; de gvőites egyik sem lett. És én most megértettem, hogy a mit láttam, a jó es rosz hatalomnak egymással való küzsödése volt. *) Rider Haggard „Kleopátra, Egyptom aszszonya" czimü müvéből, fordította; Fáy J. Béla. Láttam, hogy az ember silánynak teremtetett, de az égiek megszánták ós leboc?átkoztak hozzá, hogy jóvá és boldoggá tegyék, — mert egy ez a kót dolog. De az ember visszatért a maga rosz útjára ós ekkor a jó szellem, kit mi Ozárisnak hivunk, de a kinek sok neve van, feláldozta magát annak a fajnak a rosszaságáért, a mely őtjtrónusától megfosztotta. Csend volt, mélységes csend 1 és fekete, mint a sötétség, a mely körül fogott. A sürü sötétség egyre sűrűbbé gomo'yodott, mig nem ugy tetszett, mintha beferkőznék a szivembe ós hangosan kialtana beane ; mert a teljes csendnek hangja van, a mely rettenetesebb, mint bármely kiáltó szónak a hangja. Egyedül voltam az istenséggel, egyedül azzal a hatalommal, a melyhez fo hászkodtam. Megdöbbentő zene hangjai törtek elő, a messze távolból. Mórtföldekről hallottam őket, a mint gyengén rezegtek keresztül a homályon. Közelebb-közelebb érkeztek, egyre hangosabbá jváivá, mig nem ott suhantak el fölöttem, alattam, körülöttem, .surranó szárnyakon lebegve s engem megfélemlítve ós elbájolva. Majd váltakozó, rejtelmes, csodás alakok suhantak elibém s aztán megszóllak egy csengő hang: Oh te, ki voltál, vagy és leszel, te, ki bár sok néven neveztetel, móg is megnevezhetetlen vagy; mérője az időknek, őse a világoknak, ki semmiből születte!, teremtő, a ki nem teremtett, élő tündöklés, alak nélkül ; élő alak, test nélkül ; szolgálója a láthatatlannak és gyermeke a törvénynek ; tartója az igazság mértókócek és a sors pallosának; edénye az életnek, kitől minden élet ered s hozzá vissza tér; feljegyzője minden történt dolgoknak ; végrehajtója az Ítéletnek — im halld I Az egyptomi, ki a te akaratodból ide hivatott e földről, itt várakozik oltárod előtt, halló füllel, látó szemmel ós nyitott szivei. Halld ós szállj alá, óh te sok alakú, szállj alá lángban, szállj alá szellemben. Halld meg ós szállj alál A hang elhallgatott ós csend lőn. En pedig nem tudom milyen ösztönzésre felvetém szemeimet, melyeket addig kezemmel eltakartam s az oltár fölött egy kis fekete felhőt láttam lebegni, a melyből tüzes kígyó sikamlott ki ós azután ismót be. Láttam lángba öltözött szellemeket, mindannyian leborultak a márvány padozatra és hangosan imádkozták (az istenséget, — de hogy mit mondtak, azt nem értettem meg. A felhőből pedig édes ós halk hang szólt ki, mennyei csengéssel: Távozatok cselédeim és hagyjatok egyedül az ón szolgámmal, a kit ide hivattam. Szólt aztán hozzám : Oh ember, ne félj. En ugyan minden vagyok, minden élet az én szellemem és az egész természet az ón mezem; ón vagyok a csecsemő nevetése ; ón vagyok a leány szereime; ón vagyok az anya csókja, gyermeke és szolgája ,'vagyok a láthatatlannak, a ki Isten 1 a ki törvény ! a ki sors 1 . . . Ha zug a szél, ós zajong a tenger, az ón hangomat hallod, ha feltekintesz a csillagos égre, az ón orczámat látod, ha a tavasz virágot fakaszt, az az én mosolygásom — óh emberi En duzzadok ós emelkedem a tenger árjában; én kellek a napban; ón czikkázok a villámokban és dörgők a viharokban. Semmi sem elég nagy, hogy felséges voltomnak mértéke lehessen, semmi sem oly kicsiny, hogy nem lakozhatnám benne. Azért tehát, jól lehet, én nagy vagyok, te padig kicsiny — ne telj I Mert bennünket a közös élet köteléke fűz egybe, azé az életé, mely átjárja a napokat, csillagokat, a világűrt, a szellemeket ós az emberi leikekot; öss.efor rasztván az egész természetet ogy mindenséggó, mely folyvást váltakozván, mégis mindig ugyanaz marad. Tudd meg emberi hogy ón nem alkotom a jövőt, a jövő téged illet, nem engem ; mert az azonnal a törvénynek kifolyása, melyet a lathatatlan alkotott. DJ neked szabadsagodban van kedved szerint cselekedni és nyerni fogsz, vagy veszítesz, a ezerint a mint erőd, — sze lemt vagy anyagi erőd — ós szived tisztasága magával hozza. Tied a teher, tied lehet a dicsősij fagy a gyalázat is. Keveset törődöm ón az eredmónynyel, ón, ki nem vagyok más, csak végrehajtója annak, a mi m >g vagyon irvaI De legyen viga

;ztalásodra az, hogy a gyalázat és kínszenvedes nem lesz örökkétartó, mert bármily mélyre bukjál is ala az igaz útról — ha szivedet megbánás szállja meg, van egy ösvény — göröngyö

3, fajdalmas ösvény — a mely. bői újból feljuthatni a magasba! I" *