Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1899-03-02 / 18. szám

XXVI. évfolyam. B-Csaba, 1899. Csütörtök, márezius hó 1-én. 18. szám. BEIESMEGYEI EOZLONT POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőségi Megjelenik hetenkint kétszer; vasárnap és csütörtökön. Kiadóhivatal: Annnnvi-ntrra 891/ sz íZsilinazkv-féle házi a ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 60 kir. Apponyi-utcza 891/ 4 sz. (Zsilinszky-féleház Apponyi-utcza 091/4 sz. (Zsilinszky féle ház) a j szam á-a 8 Ur. hova a küldemények és az előfizetési pénzek hova lap szellemi részét illető közlemények [ küldendők, küldendők Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor ' lehet, évnegyeden belül is. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetenl Kéziratok nem adatnak vissza. ! Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jőnevű fővárosi ős külföldi hirdetési iroda. ; „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. A munka napjai, Még a legnagyobb jó akarattal sem lehet elmondani, hogy a legutóbbi országgyűlés valami nagy munkássá­got fejtett volna ki. De körülbelül szükség volt erre az időeldegálására. Körülbelül a törvényhozást is olyan aléltság fogta el, mint az embert, a ki valami nagyszabású dolgot nyélbe üt. Goethe Fausztja után apró szel­lemi-forgácsokat termelt; Madách nagy müve után évekre elhallgatott: a nagy szellemi muukák nagy szellemi ki­fáradási involválnak : az egyházpoli­tikai növények után csak politikai ta­tarozások voltak. És a mig az fizikai­lag igazolt, politikailag helyes volt. Mert kétségkívül a nagy alkotás de­kompouálta társadalmunkat. Nagy tö­megében a lelkészi kar harczot kez­dett ellene. Csak az kelletett volna még, hogy politikai izgató kérdések feszítsék az izgatottság húrját. Milyen viharkongresszust termelt volna ez a politikai sokat markolás. Jó volt pi­henni. csak az volt a szomorú, hogy obstruáltunk. Mindegy; de még ebben is volt haszon, mert a tisztelt hon­atyák jól kiveszekedték magukat, egy kissé meg is csömörlöttek a vesze­kedésben (nem is csoda) és most hoz­záakarnak fogni a munkához. No, de most már fogjanak is hozzá ! Midón e sorokat irjuk, Széli Kálmán az ország törvényhozásában elmondja a maga programmját. Még a héten megejtik az elnökválasztást, l a lehet elfogadják az iudemnitást, az ex-lex ezzel végképpen megszűnt, a pénzügy­minister rendeletet ad ki, hogy de most már fizessék az adót. Rövidesen napi­rendre kerülnek a költségvetés, a kú­riai bíráskodás, a kiegyezési javasla­tok, a házszabály-revízió. Széli fontos kijelentéseket fog tenni az állami köz­igazgatás törvényének életbeléptetése tekintetében, mely már tovább nem odázható. Mint távirati rovatunkban az olvasó megtalálja, élénken hang­súlyozta az intensiv kereskedelmi és gazdasági politikát, a közoktatásügy fejlesztését, pénzügyi téren pedig az államháztartásban az egyensúly fenn­tartását fogja hirdetni. Mindannyiunk örömével találkozik, hogy a kormány czéltudatos, magyar nemzeti politikát igér, melyben az állameszme folytonos megszilárdítását czélul tűzi. Kétségkívül hatalmas munka vár az országgyűlésre. Ha mindenkit el­fogna a muuka tisztelete és becsülete! Igen sok szóbeszédre ad alkalmat a megváltozott politikai helyzet. Mi­kor e sorokat olvassák : a nemzeti párt a „Sas"-ban gyűlésez. Vidékről is többen fölhivattak e nagy fordula­tot adó tanácskozásra. Arról vau szó, hogy a nemzeti párt föloszlik és a legtöbbje, élén Apponyi Albert gróffal a szabadelvű pártbau foglal helyet. Dokus Ernő, a szabadelvű párt gaz­dája már bővíti is a szabadelvű klub­bot és Falk Miksa dr. magánlakását hozzá veszik a Dorottya-utczai elegáns klubhelyiségekhez, melynek tagjai ala­posan megszaporodnak, nem csak a nemzeti párt harmineznégy, de a dis­sideusek immár visszasorokozott hu­szonnyolcz tagjával is. A parlament tehát két és illetőleg bárom pártból fog állani. A nagy szabadelvű pártból, a függetlenségi pártból, melyek szinte egyesülnek ta­láu már és a kisded néppártból, mely három taggal újra szaporodik. Meg­fognak szaporodni a párton kívüliek, akiket a pártalakulások szárazra vet­nek, azok a duzzogok és csalódottak, akiknek a politikai fordulat kiejti a pecsenyét, vagy a kik ellenszenvessé tették magukat tűrhetetlen politikai szereplésükkel és a kiket a szabad elvüek között el nem képzelhetünk. H o c k Jánost, Ivánka Oszkárt el­képzelni, hogy Bánft'y Dezsővel ke­délyesen egy pártban támogassák a kormányt, szinte lehetetlenség. Lehe tetleu már csak az illetők nagy áll­hatlansága miatt is. Ezeket viszont a néppárt sem látja szívesen ; ők a po­litika Sisiphusai, akik a kopár mere vélyen hadd görgessék időtlen-időkig az áldatlan negáció nehéz kövét. Mit érdekel beiinüuket ma még a pártalakulás? Jobban szeretjük azt a politikai koloritot, mely a munkát szí­nezi meg és azzal biztat, liogy a par­lamentarismusba vetett hitüuket újra visszauyerjük. Erre volt mái 1 szükség ! Békésvármegye közgyűlése. Az év első rendes megyegyülése most hétfőn tartatott. A törvényhatósági tagok kegyeletes aktusra gyűltek egybe, a nagy Deák arcképe mellett volt fölállítva Bé késmegye nem régen elhunyt közéleti ferfiának, T erényi Lajosnak arcképe, a megye fehér-kék leple alatt. Két sor­ban ültek az arckép előtt a megboldo­gult férfiú családja, a kik tisztes figye­lem tárgyai voltak. AZ emlékbeszéd plasz­tikusan domborította ki a megboldogalt­nak ritka erényeit és közéleti munkássá­gát és méltán megérdemelte a gratulá­ciókat, melylyel elárasztották A beszédet lapunk más helyén találja meg az olvasó. Az arckép becsvágyó munkája a jeles portrait festőnek, S tett ka Gyulának. Szép ékessége lesz a köígyülési teremnek. Nagy figpelernmal hallgatták mint rendesen a főisp tai mígnyi'.ott ós párt­különbség nélkül (a mit ki kell emel­nünk) megéljenezték az uj kormíny üd* vözlésére vonatkozó javaslatot. A köz­gyűlés szokatlanul szapora volt, hogyne, hiszen méreg fogiit az obstrukciói és ex Lxas törvényhatósági átiratokat tárgy­talanná tették a politikai váltoxások. Lokális ügy mindössze egy keltett egy kis vitát: a beróayi patika. Da ez is olyan vita volt, mint egy nyári zápor. A békési nagytiszteletes indítványa szo­katlan hangulatot keltett, a mit egyálta Iában sajnálunk ós restellünk. Mert el végre a párbaj ellen a törvényhatóság­nak szavát fölemelni méltó is és okos is. Az, hogy a parlament tulhalmozott teen­dői miatt ne alkalmatlankodjunk, nem elfogadható indok. Hiszen a törvényho­zást ezzel a petícióval olyan nagy mér tókben nem háborgatjuk. Az egész egy elnöki előterjesztés, a kérvénynyel a tör­vényhozás hamar végez, kiadja az igaz­ságügyministernek. Maga az ügy sem vesztett, mert a párbaj ellen való orszá­gos törvényt nem Békésmegye törvény­hatóságának megkeresésére fogják meg­hozni. Mégis ha már föl van vetve az indítvány ós bárki vetette föl is, — azt el kell fogadni. Ámbár ha elfogadják, akkor is az igazság szerint azt kelletett volna írnunk, hogy az indítványozó hosszú indokolása daczára elfogadták. Az em ber igazán nem hihet komolyan a Mik­lós muszka czár lefegyverzési akciójában, mikor olyan felvilágosodott és humánus municipium, mint Békésmegye törvény­hatósága még a párbaj ellen sem akar állást foglalni. Hja, ez nem korszerű in­dítvány I Más, ha valaki a simenthali „BékésmegyeiKözIőny"táí ,cáia. A esalád támasza. Irta: Burtóky Mariska. Az O zvald-leányok sugáralakja min­dig világotá batiszr, meg fi inel-ruhába volt bujtatva, a mint lastu, ringó lépés­ben tették meg síokott sé'ájukat s mo­tolygó, üde arezukat körül lebegő csip­kék is vidám taktusb >n libegtek s a ket leány egész, lénye a derült nyugalom meg testesüiese volt. Egy napon nagy sírás volt az O.-z valdfamiliában. Feri, a csalad büszkesége, már rekedtre beszélie lágy bari,on-hing­ját, az anyja vörö-re törülgette egyre könvező szemeit, Lujza halvany volt a kétségbeeséstől * Nma, a bűnös, szinte megsemmisült vétkének beismert súlya alatt. A virágos függőn) ős leányszoba min­den vira^ával, apró csecsebecséivel s óri­ási papirlegyezőivel szomorúbb volt, mintha a pompes funébres legszorgalma­sabb díszítője működött volna benne. Ninuska ott ült a diván-arokban, összeesve, epió kezei eltakarták könytől ázott édes kis arczát, haja mélyen c.-ün­gött le a hom okára s a keble magasra emelkedve, nem birta visszatartani a he­ves zokogást. A bátyja beszélt: — Igy ölsz meg engem, meg magad is, Lujzát is. Nem teszek egyebet, mint érteteu élek, éjet napot egybe vts;ek hogy ti nyugodtan élhessetek, hogy el­érjem czélomat veletek, hogy egy szolid házasság réveben lássam biztosiua jövő­töket De te gyilkos vagy, önző, rosz te remtés. Ha a szivembe mérgezett tőit mernettei vo na, nem lett \0/na oly ha­lálos, mint mikor ma Sebold hadnagy­gyal megláttalak. Mit tettel te gono.-z. hát igy neveltelek en ; hát erre jutottál..; A leány nem birt szóhoz jutni, csak csukló, görcsös zokogással felállt, a báty­ja felé ment, de ez, szinte színpadias poseval távol tartotta magától: — Menj ! Ez nem mentség. — Hogy be vo't a kaszinó bálon mutatva, hogy nem monthattad, ne jöjjön veled ;' mas kor mért nem jött, mikor Lujza is ott volt. Mert a szemed villantsa hívta, csalta s én nyomorult, nekem kellett végig szenvednem, hogy mindenki lássa, hogy Oszvald Ninat egy hadnagy kísérgeti . . . Az asszony már nagyon szenvedett s az összetört lelke birt legtöbb erővel ; c i'itotta a fiá 1. — Meggondolatlan gyerek, nem tud­ja, hogy rosz néven veszed, hisz nem oly megbocsáthatatínn vétek, légy könyö­rületes hozzá, megbánta, ugy e Nina, megbántad, mond. A karcsú lányalak odarogyott a ma ga.*, deli, -zéles vállú férfi elé; a zoko gása egy görcsös fuladássá merevedett, a mint ket kezével átfogta a férfi le­csiijgő kezét. Az üde arcz bársonya lá­zasan simult a nagy, gondosan ápolt kézhez. ílím vonta vissza, s a térdelő lány tocsánatjelnek vette Lelke egy issíonju tehertől szabadult meg, zokogni ke2dett s forró, bűnbánó kenyei odare­pültek a férfi kezére s ez nem ,,volt ké­pes a kezét visszavonni. Zsibbadtan bo csátotta le s ez a zsibadás átszállt a szi­vére, a lelkére, aztán színié undor szállta meg, a mint térdeit átkucsoíva, ott érez­te huga csendes pihegését, csillapuló zo­kogását s édi s ártatlan fejét, a mint rá hajtotta. Az asszony s a nagyobbik Jány is körű.fogtak ; ez odahajlott a valíára s az anya könyes szemmel simogatta a márvány, szép férfiarezot: — Te édes, te jó, te vagy a mi meg­váltónk . . . C-ak sóhaj, csöndes zokogás bugása hallatszott, mikor a férfi egyszerre fel­állt. A Eík engedtek, mar késő volt, ij( cí (ía is elmúlt. Idegesen, röviden búcsúzott, ezek meg hárman, mikor ma­gukra maradtak, összeborultak és sirtak tovább, csak lassan tudtak csillapodni. — Igaza vau — mondta az asszony — miodant értünk tesz, értünk él, ked­vére kell tennünk Nélküle mivé lennénk nappal a hivatalban dolgozik s még most este is feláldozza magát, az ifjúságát s értünk fárad, reánk gondol, ha csügged a nehéz küzdelemben, oh, te mi édes szerettünk, te, mi jó angyalunk . . . Sóhaj, szeretet szállt utána, ima szállt érte, három igaz sziv imája, tiszta ajk sóhaja. A Galamb-utcza egyik villaszerű lakásának kapujában ideges gyorsasággal fordult meg a zárban a kulcs ; a szőnye ges előcsarnokban, a mosolygó szobale­ány szónélkűl nyitott ajtót s a hatalmis szép ifjú után alig hullott le a kék se­lyem függöny, mikor kac?érkodó naiv­sággal ugrott fel a kandaló mellől egy fonnyadt alak s száraz arczán ódeskedő mosoly volt, sovány ujjaival negédesen fenyegetett a férfi felé. — Nos, maga rossz kis csacsim, hol késett ily soká ? . . . A férfi odaült az asszony lábaihoz, a gyűrűktől csillogó aszott kezét oda szorította márványszép srczához s az apró villogó szemekbe nézve, mondta; — Ugy-e nem haragszik ? . . . Mennyiben érdekli a nőket a politika ? Irta: Gyalokay Aranka. EV.rö kérdésre kér feleletet tőlem szerkesztő ur Nos, hát én megkérdez tem erről egy asszony barátnőmet, s ide­irom, a mit mondott: Erre szt lehet felelni, hogy általá­ban és részleteiben /gyaránt, különösen, ha ilyen mozgalmas időket élünk, mint most. Szeretnénk mindennap egy minisztert felfalni s ha csak egy kilépő képviselőről vagy a parlament elnapolásáról olvasunk, ugy csalódottan dobjuk félre a lapot. Es várjuk a másn ap reggelt, mely talán job­ban ki fog elégíteni. Pedig mily nehezen jutunk ehez &z élvezethez, hány embert kell kielegitenü'ik, hány csésze kávét kell kiosztanunk, mig végre a maguak kávéja mellett élvezhetjük a csemegét ! A négy újságot egymás fölé téve, átlapozom előbb mind, ós a melyikben legtöbb a ritkított betű és a ciceró, azt futom át legelőbb. — Hogy hízelegnek Szélinek 1 Mi lesz ebből? — Nacscsága kérem, hazajöttem a piaezró 1, da borjúhúst nem hoztam, mert nem futott rá pénz, — szakit félbe a sza­kácsné, kit most épen az ördögnek sze retnék adni. — Maga mindig ugy osztja be, hogy épen akkor háborgasson, mikor kávézom, pedig tudja, hogy ón osak forrón sza retem. — Öszszeszámol most a mcscsága? — Jöjjön hát ós végezzük hamir. — Egy pár csirke 65 krajcsár, ke­nyér 60 krajezár — — Az 1 frt 25 kr — Ah! itt van újra egy ciceró — — 2 czékla 10, tojás 38, . . . — az 1 frt 58, — Hegedűs excellen­ciás, helyes 1 — De a nacscsága nem jól számit totta . . . — Eh, hágjon békében, majd ké sőbb összeszámolunk, mert a kávém el­hűl. Tehát Bánffyt megbuktatták. DJZSŐ, a nagy Dezső nem dissidens Imádom ezt az embert. Az erő mindig imponál. De vájjon miért nem nősül ? Itt valami titoknak kell lappangini. Ha legközelebb Terkának írok Pestre, megbízom, für késze ezt ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom