Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1899-06-18 / 49. szám

XXVI. évfolyam. B.-Csaba, 1899. Vasárnap junius hó 18-án 49. szám. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Szerkesztőség : Appouyi-utcza 891/< BZ. (Zsilinszky-féle ház) a hova lap szellemi részét illető közleményen küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Megjelenik hetenkiiit kétszer: vasárnap és csütörtökön ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 8 forint. — Negyed évre . . o'J kr Egye* azaot ára 8 kr. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetik bármikoi lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára tl ogad bármely jónevü fővárosi és külföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Appouyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. A tankönyv. — Egy komoly szó. az idején. — Valamely hires angol nemzetgazda azt találta egyszer mondani, hogy utakat akkor szoktak épiteni, utczákat akkor szokás kövezni, a mikor a követ szállítók szükségesnek tartják. Nemcsak Angliában, mifelénk is sok igazság van ebben a mondásban. De ráfordítható a tankönyv-politikára is. Az iskolás-könyveket is akkor szokták változtatni, a mikor vagy az irók, vagy a szállítók jónak látják a régi könyv helyébe ujat gyártani. A mikor megcsinálják a jobb könyvet, a melyből szerintünk, a gyermek többet tanulhat, mint a jóból. Jobb tankönyvet mindig lehet csinálni, csak másképp kell összeállítani, mint a régi. Tudomány nem sok kell hozzá, még ügyesség sem. Csak paedagogiai tekintetekre kell hivatkoznia s az uj könyvnek már, is meg van a maga jogossága. A paedagogia pedig szakasztott olyan, mint a statisztika. Mindent be lehet vele bizonyítani és mindennek az ellenkezőjét is. Az állóírást, a rézsútos irást, a könyv nélkül való magolást, a saját szóval való elmondást, a sok leczkét és a semmi leczkét, az egyíolytában való iskolázást és a megszakított padbanlebzselést. Olyan, mint a lürdőcsap, melyből, ha jobbra fordítják, íorró víz, ha balra csavarintják, hideg viz folyik. Az uj tankönyv szükségességére is rá lehet fordítani valamelyik irányban a paedagogiai csapot. Az uj tankönyv, a jobbik, a módosított nem sokáig uralkodik, nyakába hág a még jobb. Akárcsak az uj puskának a még ujabb. A fegyverek folytonos reformja s a vele járó tenger költekezés a muszka czárt is gondolkozóba ejtette. Az emberiség ki van szolgáltatva a fegyver-kovácsoknak. A sok adó egyébre se való, csak puska, ágyú, golyóbis és puskapor javítására. És összehivta a hágai békesokadalmat. Vájjon akad-e olyan hatalom, a mely békességre szorítja a tanköny vcsinálókat és a pedagógia javitgatóit PHiszen nekik is ki van szolgáltatva az emberiség. Az iskolásgyerekek szülei, a kik nehezen keresik a pénzt és folytonosan javított tankönyvekre költik. Uj kiadásokra és uj szerzőkre. Nem értik azt a dolgot, hogy mért változik a gramatika, j a számvetés, a geografia és a természetrajz mindig akkorát, hogy a tanitó egymaga nem figyelmeztetheti a diákot a változásokra. Mire való a tanitó és mire való a könyv? Hát az iskolásgyerek mire való? Ha a könyv sohase jó, mert a lövőre már jobb kerül helyébe, talán | tanitó is elégséges volna a tanításhoz. Akkor azután tudnók, hogy az iskolásgyerek nemcsak arra való, hogy az apja egyre csak uj könyvet vásároljon. Igenis el tudok képzelni olyan iskolát, a melyben a gyerek a tanítótól tanul, nem pedig könyvből. Még olyant is, a melyben egyáltalában nincs tankönyv. Az ilyen iskola talán jobb is annál, a melyben a tanitó csak a könyvnek eleven kiadása, a könyv pedig a tanitó nyomtatott formája. Elemi iskolákról van szó, a melyeknek tudáskörét nem érintik a tudomány uj vívmányai, a politikai geográfia uj alakulásai. A melyekben édes-keveset tanítanak s azt is oly rosszul tanítják, hogy az iskolásgyerek megsínyli a tulterheltetést Mi a csudának az ilyen iskolában a folytonos könyvreform? Miért kergetőzik benne a jó és a jobb könyv, a mikor nem a könyv az iskola alapja, hanem a tanitó ? Az uj középiskolában nem egy olyan professzort tudok, a kinek a tanítványai soha sem szorulnak az iskolás-könyvre. A mestertől tanulnak. de a mester tanítja is őket. A modern paedagogusok a középiskolában arra törekszenek, hogy a könyv vagy egyáltalában ne kelljen a tanulóknak, vagy csak amolyan emlékeztető segitő-könyvük legyen. A mi a középiskolában lehetséges, a mely tömérdek pozitív adattal dolgozik, a népiskolában még inkább lehetséges. Ha a professzor tud tanitó jelenni, a tanitó ne akarjon professzor lenni, olyan, a ki csak elmagyarázza a könyv tartalmát. A tanítón múlik az uj iskola jósága nem a tankönyveken. A gyereknevelés drága dolog, de a szülők szivesen költik keserves pénzüket csemetéikre, azt azonban, hogy pazarolni is örömest pazarolnák, nem hiszem. Az a folytonos tanköny oés tanszerreform ilyen pazarlásra kényszeríti a szülőket. Ne bolondozzanak a pedadógusok a szegény emberek költségére. Csaba város közgyűlése. Rendkívül érdekes lefolyású volt a csütörtökön tartott közgyűlés. A bizottsági tagok ugyancsak beszélő kedvükbea voltak és olyan szenvedélyes volt néha a vita, mintha a tüzes Ugrón, az adomázó Eötvös, meg a rapid Gajáry tülekedtek volna össze. Az alantabb lévő tudósítás mind erről bővebben tájékoztat: Zsíros András biró megnyitván az ülést, előterjesztetnek a havi jelentések. Korosy László bemutatja az időközben beérkezett ügyeket. Ezeknél Szalay József, utalva a képviselőtestület határozatara, kéri, hogy a póttárgysorozat jövőben ülés előtt az asztalra kitétessék. Koroásy fölvilágosítja, hogy a most felvett ügyek, egy nappal előbb adattak be. Ezért maradt el a határozat végrehajtass. A szokásos havi jelentések tudomásul szolgáltak. A vármegye törvényhatósága elhatározta, hogy a Csabán létező megyei földmives iskolát az állam kezelésebe adja. A miniszter az iskolánál 8 ingye nes alapítványt létesít, melynél a kijelölést a varmegye jogának fönntartja. A képviselőtestület beleegyezik abba, hogy a üasználhatási jog telekkönyvileg bekebeieztessék. Szalay József külön hangsúlyozta, hogy a fölterület csak a földmives iskola céljaira adatik át, s ha az iskola megszűnik, nem csak a tulajdonjog, hanem a szolgalmi jog is megszűnik. A munkás segély alapok. A községi segélyalapok ügyét tár gyalta ezután a közgyűlés. Korosy Liszló ismertette a szabályrendeletet, meijet lapunkban a minap kö öltünk. Beliczey Rezső a szabályrendeletei egyoldaluaak találja, mert csak a munkásokról gondoskodik Azért előtte „Békésmegyei Kózlőnytárcája" Az ötös előnye. Irta és a külvárosi olvasókör estélyen felolvasta : Kiss Lujza E^y tiszteletreméltó öreg ur állított be a íuu.t hónap első faleben Somkuthy Elemér nvugalmazott tanár csendes ottt oaaba. Ünnepies fekete ruhája élénk elbntetbí o állott azzal a tarka babos, nyakkendővel, mely ízléses csokorba kötve, imsterileg tündökölt a fehér, erősen keményített gallér mellett. Fehér classó keztyübe öltöztetett ujjai között piroscsiku, sötétkék selyem kendőt rejtegetett, a u eiyiyel verejtékező homlokát szorgalma an törülgette. Pakfonszinü szakállárak Lngő szálai remegni látszottak a belső fe.indulástól. Dúlt vonásai drámát sejtelek. Somkuihy szemei tágra nyilottak ez itmeretlen vendég láttára s nyájas hangon mindjárt meg is kérdezte: — Mivel szolgaibatok? — Uram, monda a komor jövevény m nden előleges bemutatas ós bevezetés neíkül — ón apa vagyok. Ez egyszerű; de tiszteletet paranc oló kijelentés mely benyomást tett Somkuthy k^delyóre s a helyzethez méltó komolysággal karosszéket tolt alája. Az spa ptdig folytatá: — AZ az egyedüli pnnczipiumom hogy iehe.őieg euavoztassak tőlem mindent, a mi szomorú. Igen, apa vagyok, bar koromat ttkintve, már batran nagyapa is lehetnék. — Oh kerem, az még koián lenne, vigasztalta Somkuthy. — Tetszik tudni, kissé későn nősülte m, de az eg ne m lukaikodott kegy eivel, s init; ma mar hat vnuló leaDyarczot neveibetek sajatouinak. Somkuthy a csodálkozás diszkrét morájával gratulált a nagyapa külsejű apának. — Igen, h

d

t leányom van, kerek fél tuczat 1 őb Uram, ez nem csekélység, főleg ha azt is hozzávesszük, hogy a XIX században élünk, abban a korban, midőn eltekintve a százezrekre menő hozományt, még a tudományos reputácziót is sur getik. Pedig tessék elhinni, gyönyörű einyokI ügyesek, okosak, kedvesek,főkép a negyedik, Kunigunda. — Pompás neve van 1 konstatálta Somkuthy. — Tizenhét éves mult, igen mult (de hogy már három óv előtt, azt jónak Ittta elhallgatni a derék családapa) a a tanítónőképző 4. tanfolyamát látó gaija, (s hogy már azt is ket esztendő óta, az megint zárójelben maradt.) — Ah, ez nagyon dicsérelep, jegyzé meg a szóhoz jutni nem tudó tanár. — Igen, s éppen ez az én tragédiám. — Talán megbukott ? — Meg uram, meg, az énekből. Oiöst kapott. Es milyen ötöst. I — Lehetetlen! 3 miért? - Miért? Semmiért, mert moll ból — dúrba ment át. Uh én szegény boldogtalan leányom, kedves Kunigundám. AZ öreg halkan zokogott. Az igaz részvétnek a néma Ciönd volt hangos kifejezője. Mikor aztán a piros csikú, sötétkék selyem kendőből valahogyan kibontakozott az elkeseredett apa arcza, reszletesen előadta a tragikus őiós esetét — Leányának, mondá, abszolúte nincs semmi zenei hallasa s az énektanár midazonáltal ádáz dühbei énekre akarja oktatni. Kót teljes év óta szüntelen üldözi a legválogatotabb zenei szekatúrákkal, nevezetesen : c, d. e, f, g, 8, h, c, keresztek és „b" ék stb. Kunigunda reggeltől késő estig kisírt sze mekkel és tele torokkal skálázott, hol egyszerűen, hol kromatikusán, de mindig hamisan. Ez egy fel esztendeig tartott igy. A másik félév ben még iszo nyubb követelésekkel állott elő az énektanár. Kijelentette ugyanis, hogy miután a IV osztályban kevas növendek van Kunigundának is fel kell lépnie s az i-kolii matinéra be kell tanulnia azt a nem épan ismeretlen dalt: „Képeddel alszom el I . . . — No, ez hallatlan 1 — fejezte ki szörnyű megbotránkozását Somku'.hy. — Persze, hogy hallatlan, uram, ón is ezt mondtam — folytatá a kétségbe esett apa — P'dig nyugodt lélekkel mondhatom, nem kíméltem sem költsége', sem faradtságot. Egy egész tuc.at bazi énektanárt fogadtam fel melléje, de mindegyik megszökött egyenkint, miüor Kunigunda ahhoz a passzuhoz ért: „Kimondhatatlan az, mit érted szenvedek I ... Itt ugyanis rendszerint dúrba ment át a mollból, S kérem mi lett a finálé ? Diír, durr, ott hagytak, elmen tek. S mi több, ebből a csekélységből azok a makacs, önfejű muzsikusok kázust csináltak. És minő kázust? Azt hittem, kifogok rajtuk. Fel vittem leányomat Pestre, a legelső ének tanárnőkhöz. Oh uram, azóte csakugyan kimondhatatlan az, a mit érte szenvedek. Az ének-tanárnők kíméletlenül utasítót tak el szegény Kunigundámat. Legvégső elkeseredésemben már a zene-akademia operai osztályára is gondoltam, de ettől feleségem tartott vissza. S magam is meggondoltam, a dolgot Hátha operaénekesnőt csinálnak belőle ? Ez megdöbbentett. Hátha fölléptetik? Hatba kifütyülik? Oh uram, nem könnyű dolog apának lenni, legkevósbbé pedig azóta, mióta az ének köteles tantárgy a preparandiában. A felsőbb fórum eluta sitott minden apellátát, már most kihez forduljak? Somkúthy néma meghatottsággal hallgatta végig az apai keserv e szokatlan kifakadásat. — Uram — mondá kezeit tördelve az öreg — segítsen kérem egy ősz apa kimondhat itlan soenvedósein. Ha csak egy paranyát is erzi irántam a részvétnek, kérem, könyörgök, mondja meg, mit tegyek azzal az enekzsarnokkal ? Par perczig tartó kínos csajd következett. Itt feltétlenül kell segíteni valahogyan, nem annyira az öreg ur szenvedésen, miut íuüabb a szegeny kolléga szanaudó helyzetén, gondola magaban a nyugalmazott paedagogus. Majd hirtelen pompás eszme villant meg agyában. — Megvan — kiáitá örömmel Somkúthy — vigye el Kunigunda kisaszszonyt egy gegespeczialistához ? — Hát azok is tanítanak énekelni ? — Dehogy, hanem adasson magának egy bizonyítványt arról, hogy leanyának idült gégehuiu.ja van. — Vagy ugy 1 ? — Igen és ennek alapján a tiszti főorvos közbejöttével bizonyosan fölmentik az éneklés alul ? — Bizonyosan ? — Mint a halai. Az éneklésben natn az ónektanárok ós muzsikusok, hanem a gégeorvosok kompetensek —• Wagner Rikárd óta. — Bravó, megyek, sietek Hol van egy gégaorvos ? ujongott örömében a megvigasztalt apa. Ba sem várta a választ, hauem szótlan boldogsággal szorította meg nemeslelku tanácsadójanak kezét s rohant énekeire utc'.ahosszat víg polkatempóban, vegyesen mollban és dúrban : Képeddel alszom el 1 . . . * Egy hét múlva Somkuthy találkozott ezzel a bizonyos apával. Rögtön meg is kérdezte tőle : — Volt a gégeorvosnál? — Meghiszem azt ! — Adott bizonyítványt? — De még minőt 1 — Nos és meg van vele elégedve 1?