Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) január-június • 1-52. szám
1899-06-04 / 45. szám
XXVI. évfolyam. B.-Csaba, 1899. Vasárnap junius hó 4-én 45 szám. SÉEÉSH KÖZLÖNY POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség : Apponyi-utcza 891/ 4 sz. (Zsilinszky-féle ház) a hova lap szellemi részét illető közleményeit küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik lietenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre i - l oU kr Egye* szain ára 8 Kr. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármiko* lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/ 4 sz. (Zsilinszky-féle ház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendS »Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 26 kr. A megtámadott Csaba. Mint a hogy nyáron a derűs égen egy-egy nyári villám végig czikkázik, a mely azonban nagyobb veszedelemmel nem szokott rendszerint járni, — ugy időnként, kitetszőleg orosházi forrásból, a sajtóban támadó hangok érik Csabát, mert Trautmansdorf Ferdinánd gróf nagyobb birtokát a csabaiaknak adta el, nem ;"Vnak. Hogy a gyulai lap az orosházaiam... elsó' roto ennek a szilaj támau dölict.. hamra-szaladója, — azon senki sem csudálkozik a megyéban. Só't általá.íosan az okozott volna feltűnést, ha a gyulai lap Csabának a közre anynyira fontos akcióját elismerésével kisérte volna. Más tekintet alá esik azonban az a konkrét és most már egy külömben jelentéktelen fővárosi lapocskában megjelent vád, mintha Csaba rideg önzéssel járna el a földvételben és Orosháza alól a gyékényt kirántotta volna Hát hogyan is áll a dolog? A dolog ugy áll, hogy Trautmansdorf gróf kijelentette, hogy — gondoljuk ápril 25 ig — más vevővel szóba nem áll, csak vele. Eddig tehát az orosháziak szabad kezet nyertek a földvételre. Még ez időben Csaba város elöljárósága a gerendás) •földrészlet megvételére együttes eljárást aíánlott Orosházának, mely kérelme teljesen ualacz nélkül n: nradt. Csabának, a mely határozatát megcsonkitani nem engedheti, — akkor önáilólag kelletett föllépni. A tulajdonos nem tartotta magára tovább kötelezőnek, hogy Orosháza ajánla„BékésinegpiK^iOíi)láM|; Uti emlékeimből. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárczája — Fáradtan telepedtünk le a kávéház elé kitett thuják és leanderek között elhelyezett márványasztalok egyike mellé, hogy pihenés közben az aszfalttal boritott paratlan szép „I)eák-korzó"-n elrobogó uri fogatokban, no meg azokban a Noé idejéből származó rozoga omnibu szókban gyönyörködjünk, melyeknek egyikén többek köíött nem kevesebb, mint négy nagy tollaszsák takarta el az utasoktól a kilátást. De talán igazságtalan is vagyok, ha utóbbiakra nézve a „gyönyörködünk" kitételt ironikus értelemben alkalmazom, mert a sok szép között a kevésbé szépnek is meg van a maga hivatása s ez az, hogy a szépet szebbnek tüntesse fel Különben is, ha a legtökéletesebb fény nek : a napnak is foltjai vannak, miért ne lehetnének a korona gyöngyének: Fiúménak is ilyen apróbb foltjai? — Commarido sinyore 1 — mondja a pirczér, kezeiben — mint másutt a közkutakról a vizet hordó cselédek — egy-egy kancsót tartva, hogy csészéinket kedvünk ezerint világosabb vagy sötétebb kávéval megtöltse. Frakkjánál csak az ÍZ asztalkendő volt gyanúsabb tisztaságú, mely nsdiágssebéből csaknem a térdéig lelógott. Nem nagyon kommandiroztuk az ipszét, mert nekünk teljesen mindegy volt, akár a kávéban, akár a tejben kapunk több vizet a kiflink mellé. Más alkalommal tett utunkból már volt annyi tapasztalatunk, hogy mihelyt a Karsztot átlépjük s a kave hazája felé közelgünk, mindent találunk, csak épen jó kávét nem. Különben is a kávéházban nem tára várjon s igy Csabával kötötték meg a szerződést. Csaba tehát csak érdekeit védte meg és eljárása nyíltságával és egyenességével eltűri a legszigorúbb bírálatot. Egészen másként mutat Orosháza eljárása, mely a hozzáintézett kérelmet agyonhallgatta. Ez a kérdés első része. 11.700 holdas birtokért három milliót adván Csaba városa, azonnal irt a környező községeknek Orosháza, Csorvás, Szarvas, Tót-Komlós, Apáczának, hogy a határukba ékelt bir'-részeket megtarthatják. S mi lett ' "vétkezése, hogy Csorvás idáig ako ;. t Egyezte, megvette a maga hanyadab j. ^ert a ha300 írtért, vétele előnyuo, - „ f . tárban 400 frton alul földeké v e7™ nem lehet ós a megvett birtokres. J amannál semmivel sem rosszabb. De menjünk csak pragmatikus rendben. Mikor a birtok Csaba kezére jutott, intéző bizottsága alapos és lelkiismeretes számításokat tett A birtok értékre részeiben nagy különbségeket 1 mutat. És e miatt van aztán a félreértés.. Egységes árat megállapítani nem lehet. Mert a nagyszénási legelők értékben sokkal kisebbek, mint az orosházi bonumi földek. Olyan különbség, hogy pl. a bonumi földeket holdankint 450 írtra kelletett felcsapni, mert a birtokból 5700 holdon felül, tehát legnagyobb tagozat 230 írtra vpjü ért. .. .- és fi^is ez talál legnehezebben gazdát. Az intézőbizottságtól minden kapzsi önzés távol volt. A miből mindenki igen köny1 nyedén meggyőződést szerezhet. Tessék utánna számítani. Az az egy pár ezer forint, a mi marad, az kell a bérlők kártalanítására, miután nagybérlő is van olyan, a kinek bérlete tiz év múlva telik le. Soha méltatlanabbul még Csabát meg nem hurczolták, mint ez eset-, ben. Persze a felszínes vizsgálódás nak ig n könnyen kezeügyében van a vád, mintha itt kapzsi érdekek nyilvánulnának, a mikről pedig szó sincs. Minden erővel — gyulai laptársunknak ez a jelszava — ellene kell állani, hogy Csaba megvegye a Trautmansdorf-féle ingatlannak gerendási részét, mert hiszen a többit a környező községek veszik meg. Ezért fölveti, hogy a törvényhatóság ezt a terhes szerződóst jóvá nem hagyhatja. Elfeledi, hogy ha Orosháza k T'eszi meg a birtokot, a terhes szer jőüt! s- sz ázezer forint kivételével, a mivel körülbelül kevesebbet igért, szintén feh. nállan a e® elfeledi, hogy miután három magánvevő is jelentkezett, a kik a mil Iiót a birtokért már megajánlják, — aligha lehet olyan egykedvűen a 1 terhes szerződés jelszavát tollhegyre ku^ni. Mert a mi magánembernek nem ,?ok. a községi egyetem lakóinak parczellá^va és birtokszerzésül sem lehet olyat elfogadhatatlan ár, ha főleg azt meggondoljuk, hogy miután Orosháza a maga részéről ragaszkodott a 2,850.000 frtos árhoz, azt ő ugy sem vehette volna mev ós ebben az esetben magánkézre jüra birtok ebben a megyében, hol épen a nem mobil nagy birtokok közgazdasági bajait érezzük már is és foeiuk iövőben érezui, még fokozottabb mértékben akkor, a mikor a népszaporodás még inkább kifejleszti a földszerzés vágyát, melyet épen a stabil földbirtokok miatt kielégíteni nem lehet. Persze mindezen sokszor kifejtett és a Békés által is helyeselt agrártörekvések semmiekkó válnak, ha arról van szó. hogy egyet lehet ütni Csabán, mely az eddigi jelek szerint, igazán joggal senki által meggyanúsítható módon szolgálja a fontos közügyet. A Békés még oda tendál, hogy a föld vétel ügyét a jóváhagyás második fórumán, a vármegyén kell elejteni. Nem engedheti meg lelkiismerete, hogy Csaba elviselhetetlen terheket vegyen magára. Nem színezve ki a kérdést, mely az, hogy a Békés czimü lap áll be Csaba Őrangyalául, csak azt jegyezzük meg, hogy tévedés hinni, miként 11 700 holdat Csaba veszi meg. Azt megveszik, ha érdekeiket ismerik, Orosháza, Csorvás, Szarvas, Tótkomlós, Apácza és Csaba. Ez utóbbi a földvételben eddig elsősorban és egyedül azért szerepel teljes kötelezettseg mellett az egész ügyletre, mert a tulajdonos igy kivánta. Minden részlet különben Csabának e hó 25-én tartandó közgyűlésen fog kidomborodni, addig is tárgyilagos Ítéletre, elfogulatlanságra kérjük mindazokat, a kik önzést látnak abban, a mi a közczél és a mi fölött mindenkinek örülni kellene, hogy a kis és középbirtokos osztály talpraáilítására komoly kísérlet történik. annjira a kávé ellenértékét fizetjük, mint inkább a szék koptatása s az újság olvasásáért járó uzsoradijat. — Nincs magyar lapjuk ? — kór dem a pinczértől, miután az asztalunkra tett lapok között mindenféle idegen lapot talaltunk, csak magyart nem. — Ik nit ferszte ungáris, ik gpreken italiénis. — Isten óltesgen 1 — gondoltam magamban, de nem mondottam ki. Minek is ? Még azt hihette volna, hogy valami rosszat mondok neki. Meghallotta beszédünket egy Szeged környékéről való s most itt alkalmazásban állott pinczér. — Mit parancsolnak ? — kérdezte illemtudóan. — Magyar lapot kérünk 1 Nagysokára elhozta a „Budapesti Hirlap"-ot. Alig kezdtünk az olvasásba, az átellenes emeletes ház egyik ablakából gyermeksirás hangzott át hozzánk, mely eleinte meg meg szakadt, később azonban mind rövidebb időközökben megnyúlt s mindég erősebb lett. Nagyon zavart minket ez a hang, ugy az olvasásban, mint a beszélgetésünkben. — Furcsa emberek lakhatnak odaát, abban a palotában, hogy azt a gyermeket ugy hagyják sirni. Es éppen a főútra szolgáló szobákban. — No ez csak egy taljántól telik ki, méltatlankodott a feleségem. Nálunk még a legutólsó czigány asszony is, ha gyermeke sir, megnézi, mi baja van s mindent elkövet, hogy leszenderitse ós elhallgattassa. Ugy látszott, mintha a gyermek egészen magára volna hagyatva, mert más emberi hang nem jött át abból a ház, ból, holott egy egész sor ablak állott j nyitva. Tárgya'tuk magunk közölt ezt az esetet. Micsoda lelketlen anya lehet az, a ki tehetetlen gyermekét egy szobiba bezárja, mialatt ő vig társaságban a Ter zattón mulat, vagy valahol a tenger par ton, vagy a babér-ligetben sétál. S irigyeltük a kávéháí közönségét ós a ház környékének lakosait áldott idegeikért, hogy ezt a sirást képesek meghallgatni, a nélkül, hogy megbotránkozásuknak csak egy szóval is kifejezést aduának ilyen idegeknél már csak a Karszt sziklai lehetnek edzettebbek. S a helyett, hogy a szép nyári alkonyt s mind azt, a mit ezen, a természettől annji szépséggel megáldott hely, az itt összpontosult élet mozgalmas képe a szemnek ós léleknek egyaránt nyújt, élveztük volna, minden figyelmünket a gyermeksirás kötötte le s szórakozás helyett felzaklatott idegeinkkel kellett küzdenünk. Mikor ez az állapot már tűrhetetlenné vált s indulni készültünk, magam hoz intim a magyar pinczért és a nyi1 tott ablakokra mutatva, kérdem : — Mondja csak, miféle vad ember' lakik abban a házban? — Kérem, ottan egy magyar gróf lakik 1 — Hát ninc-en annak annyi lelke, hogy gyermekét ne hagyja óra hosszat, olyan keservesen sirni? — Kérem, az nőtlen ember, annak nincsen gyermeke^ — Hát kié az a gyermek, a ki ott olyan szivszakgatóan sir? — Kórern, az nem gyermek I — Hát micsoda? Talán egy őrült? — Nem az. — egy papagály. •álára. Kohányi Róbert A uu. Hányszor mondta Vizno. _ nak az ő édes anyja : — Ugyan, fiam, nézd már egyszer a szemeddel is azt a lányt, ne csak a sziveddel. Hiszen a sziv nem lát, de még a szemedet is elhomályosítja, aztán avval a leborult szemeddel csak az arc át látod. Hát az bolondit. Piros is, nevetőd if. Azt gondolná sz ember, hogy arany a leike, az ragyog a képin. Ettől vakultál meg. De hál nézd meg a szemét, az mondja meg, kinek hijják belül. Hiszen ragyog az is ragyog, de hát mindenkinek.
