Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1899-06-04 / 45. szám

Azt mondják . . . — Reflexiók, meg pletykák. — (r.) Azt mondják, hogy a demokratikus áramlat mind erősebben leszorítja a köznemest, a pusztuló gentryt, a pro doktiv társadalmi munka vonalán csak a tisztelettel említhető ós kivételt képező főúri sarjat. Azt mondják, hogy ebben az uj társadalmi berendezkedésben, melyben a prodektiv munka a nemes levél: a demokrata családok kötelességszerűen ós családi tradiczió szerint kiemelkedve állanak az emberi munkás ság pörölyéhez. Mily szerencse, hogy van egy két család, mely a friss demokratia lombozatának legszebb hajtása, melyre méltán büszkék lehetünk. Hogy valami csodás, antheusi erő van a polgári társadalomban, mely a közügy szolgálatát szent ,'tradicziókónt adja apáról-fiura. E reflexiók végig suhannak e sorok irója agyán, a midőn két eseményről hallMindkettő református papról szól. Egyik Hajnal Elek, a másik Csánky József. Az egyik az élet delelőjén, a másik kezdetén. Amaz már érlelt gyümölcsöt, emez móg csak reményt fakasztott. Amarról már irtunk, hogy működése helyén Karczagon, milyen bensőséges lelkes ünnepélyt rendeztek hivei ós mindazok, a kik közpályáját közelből tisztelik Csánky, a tiszafüredi tiszteletes, uj ember, most szentelték pappá. Hogy a maga pályakörében kiváló, tanúsítja, hogy nyolczvan uj lelkószlársa között az ujabb generáczióban, — őt bízta meg a püspök, Kiss Aron a fölavatás czeremóniájában, hogy templomiszónoklatot mondjon. Mert az ő próbabeszóde volt a legszebb. És mondják, hogy előadása elokvencziában, választékosságban és áhitatosságában, melegségében mintája volt a templomi szónoklatoknak. Ö a Csánky család legifjabb sarja, a többi Csánkyuk is mind tisztes pályakörben nagy ambicdóval ós képességgel végzik dolgaikat; kerül bennük a tudománynak európai hirü müvelője, a tanfelügyelet ólén ritka magyar érzéssel ós tapintattal szolgáló férfi'családban az orvos, az ügyvéd, ' hivatalnok a maga nemében ka tiszteletet követel nevének. Epp ugy a másik ünnepelt csa, Soha nagyobb tisztelettel nsm tekk n •• ír felé, mint ahhoz, ahol Hajnal Abél nyugossza örök álmait, gyerr^kei mind kivállanak nemcsak tud", kkai, jellemükkel, de szivükkel is. A protes tantizmus puritán nevelési elveinek látom fényes sikereit. A tiszta Alot,nek gyümö.'eséí. F <di lom a modernség nagy romboló áramlatai között megtudná a családi tűzhely tisztaságát óvni, ha a családapa nagy kötelességtudása, a családanya egyszerűsége, tisztes házias erényei dominálnának : mily kevés lenne a társadalmi dölyf, az üres fényűzés, a belső nyomorúság, a szégyenteli elzüllés, a rossz nevelésű gyermekek, a szédelgő kapkodás, az üres nagyra látás, a fenn az ernyő nincsen kas. Majd ha nem kivétel lesz egy-egy közpolgári családban, hogy a kötelességérzet, az istentől adott tehetség veritókes órvónyesitóse nyomán a csalód tagjai póldaadólag foglalják el helyeiket a munkás társadalomban — a mint a két előbbi példából kimutattuk, — akkor igen is a demokrácia fogja átvenni a vezető szerepet. Addig pedig a születési, móg inkább a vagyoni nexusoké a ha talom ós ebben a társadalomban átlag mégis néma képességnek, hanem a protekcziónak kell győzni. * Azt mondják, a protestantizmus pu ritán nevelési elvei adnak a hitélet ve zetőiben oly kiváló férfiakat szeretett hazánknak. Egy feladatait ismeiő és megbecsülő tábor, mely az igazság világos utján jár ós megveti, ami emberi hiúság, hogy a midőn nevelő feladatait végzi, nem maga ereszkedik le, hanem fölemel. Hogy a hivatását ismerő protestáns lelkész csak azért, hogy a népszerűség állhatatlan istennőjét szolgálja, nem feledkezik meg az igazság istenéről, De nem is szolgálja a népszerűséget, hanem azt megszerzi pé

1'' hitbeli élettel, kötelesség tudásplyaszeretetével. Az igaíi rkész hivatalos órája Isten napja fönragyog tás nem jár buddogvt Van-e móg az öreg, modern Euró pában bika-viadal ? Kéjeleg, dőzsöl e még a nép abban az idegsorvasztó szenzációban, mely a lélek kietlenségét és durvaságát jelenti. Azt mondják : nem. A római amfiteátrumok rabszolga tépő véres marcsangolásai nincsenek, az inkvizíció hajmeresztő borzalmai nem szenzációk többé. Az emberiség le'.ke szelid, a keresztény humanismus két évezredes csodás átalakító ereje megmentette lelkünket, hogy a kéjes látományokban gyönyörködni tudjon. Legalább : azt mondják. Ámde szives olvasóm, nézted volna csak meg kedden, mikor a két gonosztevő fölött törvényt ült a bölcs törvényszék ós az ítéletet kihirdette, menynyi ember sodródott együvé Tbemis istenasszony rozoga hodályába. A szenzáczió ingerelte sz idegeket ós a hol az undok szemérmetlenség tobzódott: ,ott még úri külsejü hölgyek is szorongtak. S az aijas hetaire e ezenzáczió-örvényébe jutott közönség előtt a vi ágnak legérdekesebb alakjává vált. Mi ez ? Undorodás a bűntől, erkölcsi tanulság, vagy az idegek beteges kíváncsisága ? Bármi, a kíváncsiságtól megsápadt közönség megtanít bennünket arra, hogy a keresztény humanismus erkölcsszeliditő befolyásának ni»" évtizedig teljesíts*"" vatás

í

4 gróf Wenckheim örökö-őknek a közkórház céljaira tett alapítványaikért köszönetet szavazott. A szegedi g-üdasági kiállításra gyűjt. Kiállitás rendezésóra a gazdasági egylet fölkóretett. Igaz Pál fellebbezésének helyt adtak s a reüdörorvosi ós állatorvosi állásra a képviselőtestület fog helyettesíteni. Békesmegye kórelmet intéz a föld mivelósügyi miniszterhez, hogy az iskola érdekében adjon módot, hogy az iskola vezetésébe egy bizottság által betekintést nyerjen és kívánalmait esetleg közölhesse. Itt Keller Imre és a vármegye főispánja szólaltak föl, hogy ez a ktvanalom, mint kérelem intéztessék, nehogy ez »z államosítás elodázásának akadalya lehessen. A bókósvármegyei ált; tanító egyesület kérelmére az „iskolai rend védelme targyában" szabályrendeletet alkotott. A szabalyzat azt céiozza, hogy a tanítást, szülők ne latogaihassak. Az Vs% os Erzsébet pótadóból be folyó ö szegnek mintegy 1200 frtot tevő maradványai egyenlően felosztva, a Budapesten emelendő Erzsébet fogadalmi templom czóljaira gr. Cziráky Jánosné részére, a Uabán létesítendő Erzsébet szeretetház czeljaira a Csabai nőegylet ós a gyulai Erzsébet ápoidi czóljaira Gyulavárosa részére megszavazta. A szarvasi járási mezőgazd. bízott ság felebbezése folytán az állatvi"küldöttség eljárási knlf nyozta. Ars*"

4' ál'""" ' uaiat. ^ozseg,-uuielóse ügyeben gyűlése. ket ós nem 1<" lenség ve«lágosi* nv a tá aókót^n. A t pap föl viA jó pap vezeli -angeliummal, mely. ^r háza ós nem a vörös -,Kel, melynek hajléka a >ór. Igenis, minden ember, a i. igazság él, keresztóny-eocialista lelkész is. De szavát az igaz emberi jogokért emeli föl, nem a jogtalanságért. A protestantizmus, mely a fel világosodás jegyében született, lüxhsVi-e hogy szolgája lelépve a hivatás mesgyéjóről, idegeneknek áldozzék? . . . Egyszóval : van e hát olyan protestáns lelkész, a kire a föntebbiek találnak ? Te hétfőn tartott közgyüa kinos incidensről, mely-JKVŐ és egyúttal szenvedő hőse liecskemóthy Ferencz bizottsági tag, — már irtunk,itt adjuk a többi ügyeket, melyek közül kiemelkedőbb alig van ós jobbára jóváhagyások vagy felebbezett ügyek teszik ki a százon felüli tárgyakat. Vita volt a füzesgyarmali írnok választásban, melyet meg is semmisítettek. Az alispáni jelentós kapcsán Schmidt Ivánnak 200 frtot szavazott a vármegye az uj pénztár ellenőri szabályzat beveze tése körül teljesített munkásságórt. Nagyküküllő közönségének a sertósvész elleni védekezés, — Szefernek a vasúti jegyek^ tárgyában kelt átiratai Vliúoüiü'cül eiÜlguitrS'w. Ugyancsak az alispáni jelentés kapcsau a földmivelósügyi ministernek a munkás sególyző alapnál tett 5000 frtos adományáért, továbbá gróf Wenckheim Frigyesnek és nejének W e n c k heim Crisztina grófnőnek, gróf A 1m á s 8 y Káimánnó, A 1 m á s a y Dénesnek, gróf Wenckheim Gfzának és I Ji vármegyei igazoló oálasztmany által bemutatott s az 1899. évre végérvényesen összeállított megyebizottsági ta gok névjegyzéke tudomásul vétetvén, hason czélból, 2 példányban a kir. belügyminiszter úrhoz felterjesztett. •Jl csoroási vámos indóházi kontra vonatkozólag felkóretik a kereskedelmi minister ur az eddigi vámdijtételeknek 1906. május 20-ig leendő meghosszabbításának engedélyezése iránt. JI szaroas-szt.-andrási ut mellett levő kubik-gődröknek Szareas község birtokába történt víszszabocsájtására vonatkozó alispáni határozat tudomásul vétetett. Úgyszintén tudomásul vétetett az alispán azon bejelentése, hogy az országos központi hitelszövetkezet részére, a jóváhagyott közgyűlési határozat alapján 20.000 frtot kiutalt. A gróf Károlyi-féle uradelam és wenckudiíii Ferencz és társai által létesítendő mezei vasutakhoz szükséges vármegyei uttestek, a vármegye érdekeinek megóvá.'át czélzó kikötések mellett áten gedtettek. A Füzes-Gyarmaton megtartott irnok-választás megsemmisisittetett. Ebben egy kis v^ta volt. Ugyanis az Írnokot a képviselőtestület jelölte és a közönség <tK .^alsz János ? JNezek. A sötétbe ? Abba. Tán fogad van valakire. Lehet. látha beletörik ? 4em a 1 'át akkor gyere ki. • íinek ? Ha legény vagy ! Eredj az utadra, Márton. Nem is hozzád jöttem. Nem is! — Mert a hol engem hinnak, ott téged küldenek. Vízhordó Jánosnak összeszorult az a csontos ökle. Pedig a hova azzal üt, koppan is, törik is. De Kószó Márton már messze járt, csak a nevetése hallatszott, ettől pedig jobban elborult Jánosnak a lelke. — Innét engem küldenek. . . . Nem igaz az I De hát Kószó Márton parazsat dobott a szivebe, a mely égette nagyon, nagyon. Ha az ott lobbot vet, elemészt valakit. Pedig ugyancsak éleszti Kószó Márton kaczagása. Ott cseng most is a fülében, ott piszkálja azt a parazsat a szive kellő közepében. Hiszen az a legény ugy játszik a leányok szivével, ugy hajlítja azokat, mintha viaszból volnának. Bolondulnak utána. Ha a bálban megszólal a muzsika aztán Kószó Márton a lányok felé tart fölemelt fejjel, villogó szemekkel, megmozdult a leánysereg minden szem feléje sugároz, mintha azt mondaná mind:En gemet, Kóazó Márton I — Aztán akiválasztott hogy borul a válláia s ő pedig édeseket tudhat neki súgni, mert kigyulad a lány arcza és ugy tekint föl rá mintha oltár volna. Igy évődik Vízhordó János, nem is veszi észre, hogy az a bedobott parázs hogy sziporkázik a szivében. Aztán nagyon nevet: — Bolond vagy te, János, mi közöd neked azokhoz a lányokhoz? De csak nem csillapul le lelke háborgása, még azt sem tudja, hogy befelé indul, azt sem, hogy a szobában van, csak akkor ocsúdik fel, mikor az édes anyja szavát hallja: — Későn van már fiam, vetkőzni kell már, nem pedig öltözni. János most tekint szét. Csakugyan öltözik, móg pedig ünneplőbe. — Hova akarsz menni l — Tudja, édes anvám. — De ilyen későn. Hátha elküldenek? — üilküldenek ! Megtántorodott ettől a s

7o:ói Vízhordó János. Még az édes anyja is azt mondja ? — Hát Kószó Mártont elküldenék e, édes anyám ? — Nem jó oly sokáig a sötétbe nézni. — Mért ? — Mert könnyen kísértetet lát az ember. — Láttam. — Ugy e I — Beszéltem is vele. — Hát akkor mit akarsz még ? — Meg akarok bizonyosodni. — Gonosz lelkek szoktak kísérteni, nem jó azokkal kikölni, fiam. Vess ke resztet, aztán ereszd útjára. — Nem én, mert az ón utamba akadt. — Kerüld ki. — Letaposom — Maradj, fiam I — Nem lehe', szülém; va^y ón, vagy a kísértet. A jó öreg asszony imára kulcsolta két kezét. Hiszen az imádság legjobb a kiséitetek ellen. Vízhordó János pedig nagy léptekkel sietett azon az uton, a merre Kószó Márton haladt Mintha a kis házak most is viszhangoznák annak kaczagását. Vissza-visszanézett, nem jön e utánna, hogy kikaczagja újból. Hiszen csak jönne I Föl fölcsapott a parázs lángja a szi vében. Csak valakit bele hozhuna ebbe a lángba, mert különben magat égeti el. Aztán nagyot dobbant a szive, mikor egy kis zöld leveles ablak alá ért. — Elküldenek e hát? Elfojtott ló ekzettel hallgatódzott. Bent sölótsóg. Semmi nesz. Lassankint a kiengesztelődés békéje szállt a szivébe. Azután szemrehányást tett magának, majd szógyen szállta meg Még kételkedni mert! Im e, itthon van. Mi^ az ő szivébea a gyanakodás kígyója szisze?, mig lelkében a féltékenység vihara dul,.az nyugton alszik, talán épen ő róla sző" neki kópékét az á'om lündére. Hi Tudná, hogy ő itlhon van, hogy azért jött, hogy gyanúval kisérje nyomon azt a másik legényt, megérdem'i hogy elkergesse innét: » — De nem tudja meg. Egy világ terhe nyomta lelkét, mikor ide indult, miiyen könnyük mo-st léptei. Talán nem is lép tán szárnyai nőttek. Messziről jövő zene hangjai ütöttéki meg fülét. Vízhordó János fölsziszszent : — A bálban! — Hátha! Hiszen ha itthon nincs, akkor itt sötét van, akkor csend van. És ismét megnehezült a lelke. Ismét iobott ve'«tt a p irázs szivében ós égette kegyetlenül Újból hallotta a gunyo> ka czagást ós egész testób?n megrázkódott tőle. Megfordult ós gyors léptekkel sietett, nem: futott, a honnan a zene hangjai jönnek. Ugy sírt a hegedű I De miért is fakaszt az könnyet, miért támaszt mosoly? Miért tombol annak hangjainál, a ki előbb szelíd, mint a b .rány ós miért sir, a ki azt hitte majáról, hogy oroizlán ? Tán a szív húrjai szólinak, tán ettől derül fel od ibenn a menny, tán ettől tom bol odabent a vihar ós nem annak a száraz fanak a hangjától! Hát miért ne olvadna föl a szív a hangoknál ós ne az ölelő karok közt — a tánezban ? Es miért ne azon leány