Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1899-05-25 / 42. szám

Óhajuk teljesü ésén a lehetőség határai között s-zivesen fog közreműködni. Most Csaba elöljárósága vonult be s Korossy László adott kifejezést az öröm nek, ragaszkodásnak ós a köszönetnek, mert az elöljáróság tudja legjobban, mit köszönhetnek ntki, mint a város képviselőjének s mint közoktatásügyi állam titkárnak. Zsilinszky Mihály kijelenti, hogy mindig szivének legérzékenyebb húrjait érintik, ha C-aba város érdekeinek elő mozdításáról és haladásáról van a szó. A mit Csabáért tett, az magasabb hazai .érdekből történt. Büszkén nevezi magát e város fiának, de még inkább büszke fog lenni arra, ha a város jelenleginél még nagyobb haladást tes*. Kéri az elölj író ágot, ne lankadjon tevékenységében, mert C3ak ugy fogja lehetővé tenni, hogy ő is működhessek a városnak jól felfogott érdekeiért Lelkes polgártársai mindenkor számithatnak támogatására. Utóisónak az iparom olvasó kör tagjai tisztelegtek s az államtitkár az üdvözlésre válaszolva, kiemelte, mily nagy jelentő sége van az önképzésnek az iparos osz tály értelmi erejének fejlesztésere. Az államtitkár a küldöttségek számos tagjával beszélgetve, szívélyesen Vett bucsut. A beszámoló. Vasárnap délutánra három és fel órára volt kitűzve a beszámoló. Az első terv szerint a vigadóban lett volna, de ezt A tervet el kelletelt ejteni, mert oly méretekben mutatkozott a vágy, meghallgatni a beszédet, hogy a közönség fele sem fórt volna el a vigadó termébe. Szó lesen gyűrűzött a városháza udvarán a tömeg, megszállották a városháza folyosóit, mely hatalmas erejét most bizonyította be, miután rajta egyhamar alig állott mégannyi ember. A kaputól jobbra drapériás emelvény volt készítve a szó noknsk, a ki midőn megjelent, tüntető és meleg ovácziók részese volt. Beszó dét pedig, —melyet megelőzött Ko ro s y László néhány szava, fölkérvén a város képviselőjét politikai beszámolója eltnon dására, — gyakorta szakitolta f

A'ho a helyeslés, lelkes tetszés, éljenzés, Különösen két helyen volt meleg tüntető éljenzés, midőn Széli Kálmán kiváló politikai egyéniségét méltatta a történetíró szabatos hangján ós midőn a nemzetipártnak a szabadelvüpártba való be lépésénél Apponyi nevét tisztelettel és méltánylattal említette. Miután a beszéd maga magit a mi hevenyészett hírlapírói munkánknál szebb en dicséri, adjuk azt SÍÓ SZERIÜL a következőkben : Tisztelt Polgártársaim 1 Nem azért siettem Önök kö'é, mintha azt hinném, hogy a haza sorsára döntő befoljást gyakorló politikai kérdései és a törvényhozó testület működése iránt nincsenek kellőleg tájékozva. Hiszen manapság a politikai lapok oly bőven, oly kimerítően (fájda'om néha irányzatosan) tárgyalják a poliúkui kér désekit, hogy azoknak szellemere, irányára, jelentőségére és haszno- vagy káros voltára mindenki kellő meggyőződést szerezhet magának. De megjelentem azért, mert a politikában a számító es mérlegelő esz mellett a szív érzelmeinek is megvan a maga jogosultsága ; es mert ón ugy vagyok meggyőződve, hogy az a viszony, mely közöttem, mint képviselő, és Önök, mint választók között fenáll, 6okkal szívélyesebb, sokkal bensőbb és melegebb, semhogy külső indokokat kellene keres nem a személyes érintkezés szükséges sógének igazolására. (Helyeslés, tetszés, éljenzés.) Őszintén szólva: ón lelki szükségét érezem annak, hogy csabai polgártársaimmal, a kik engem bizalmukkal megtiszteltek, minél gyakrabban találkozhassam. (Éljenzés). Ha az nem történik oly gyakran, amint én óhajtnám, annak egyedüli okát az én helyhez és időhöz kötött nagymérvű elfoglalásomban kell keresni. Részt veszek mint képviselő a törvényhozás nagy munkájában, és vezetnem kell, mint államtitkárnak, tehát mint a kormány egyik szerény tagjának, a közigazgatás oly ágát, mely szeretett hazánk fenmaradásara, virágzására, kulturális fejlődésére és európai tekintélyének fentartására a legnagyobb befolyással bir. Működésem vezércsillagát a nagy Széchényi által felkarolt eszme képezi, mely e a szavakban nyer kifejezési: „Tegyük a népet gazdaggá, értelmessé és erkölcsössé! mert csak igy fogja meg állani a versenyt a többi nemzetek sorában /" A történelemből és a nemzetek életéből azt a meggyőződést merítettem én is, hogy minden nemzet versenyt fut, es hogy minden erőteljes népben meg van a haladási és terjeszkedési hajlam. Ha több ily bajlömu nép kerül össze, előáll a verseny, a létért való küzdelem, melyben a győzelmat csak a magasabb hultura, csak a nagyobb vagyoni ós értelmi erő, az ezzel járó tökéletesebb intózmó nyek bizto ithatják. Valahányszor egy-egy törvenyjavas:lat jön kezembe, mindig azt vizsgálom : követi-e nemzetünknek szellemi és anyagi erejét? biztositja-e jogos érdekeinket? elömozditja-e haladásunkat\ Az osztrák pártviszonyok és következményei. Fájdalom, az országgyűlés kebelében éppen akkor, mikor hazánk közgazdasági érdekeinek biztosításáról és előmozdításáról volt szó ; mikor az 1867 : XII. t. cz. alapján velünk szövetséges Ausztriával (1897. végén) a tiz év lejártavai meg Kellett volna ujitani a vám ós kereskedelmi szerződést; mikor újra meg kel leu volna határomi a közös költségek ho zájáiulási arányát, az úgynevezett kvótat,azországgyülóskebeláb. n mondom, oly sajnos események fordullak elő, melyek megzavarták a rendes tárgyalások menetét. Önök tudják, hogy Jlusztridbvn a legközelebb lefolyt ket óv aiatt, részint nyelvi és nemzetiségi szerencsétlen vis zonyok miatt, ró;zint a Magyarország gal kötött vám és kereskedelmi szerző des miatt, melyet Ausztria magára nézve karosnak mond, oly állapotok fejlődlek ki, melyek a Reichsratban hallatlan botrányokban nyilvánultak. Ezek miatt két minisztérium bukott meg és ő Felsége kénytelen volt a nyilt ülésben verekeüfsre vetemült osztrák képviselőket szótoszlatni Ennek a siralmas állapotnak végzetes hatása lett a magyar parlamentre is. Ugyanis a magyar kormánynak lehetetlen volt egy önmagával meghasonlott osztrák parlamenttel és annak kormányával megújítani a törvónyszabta vámszövetsógel es lehetetlenna valt a kvóianak megállapítása is. E .éri egyévi provizóriumhoí volt kénytelen nyúlni, melyet a fenforgó viszonyokra való te kintetből a magyar ellenzék is eifoga do:t. De Autzt tabin a provizóriumot sem leheteti megszavaztatni s igy a birodalom két fele közötti alkotmányos tárgyalás teljesen fennakadt. Az egy évi provizórium lejárván, uj provizóriumra volt szükség. A magyar kormány ily helyzetben, meljet a tőle nem függő külső körülmények idéztek elő, méltán számíthatott az elienzek tamogatásara, annyival is inkább, mert biztos kilátás volt arra, hogy a mi utan az ellenzék egy része regen töreked-t', t. i. az önálló vámterület, ereit gyümölcsként fog a magyar nemzet ölébe hullani. Azonban a kormány ez esetben rettenetesen c.-alódott 1 Az ellenzék nemcsak hogy nem támogatta, hanem látván, — hogy a béc-i Re.chsrálh ellenzéke rövid idő alatt obsrructió utján két miniszter elnököt (Bademt es Gautschot) buktatott meg — nasonió fegyverekhez nyúlt, ós a provizoriui törvényjavaslatnak keresztülvitelei teuyleg megakasztotta. Eíen eljárás ellen az ország közvéleményé, kü;önösen a földbirtokos osztály llast foglal van, országszerte gyüléítk lartattak es h-ingos tiltakozások ér kéziek az országgyűléshez. AZ ellenzék, jelesül a függetlenségi párt országos mozgalmat indított az önálló vámterület mellett, melyet ugy állított oda a választó közönség el , mint Magyarország összes gazdasági baj-.inak biztos orvosszerét, és az ország anyagi feivirágozasának egyedüli eszközét. En, tisztelt polgártársaim, nem tar tom magamat hivatottnak annak bebi zonyitására, hogy az önálló vámterü'ei nem egyéb üres jelszónál, — hiszen kimutatta azt már többször a magyar gaz dák szaktanácskozmánya. De mivel ezt a jelszót Önök is sokszor hallják, mivel a mi ellenzékünk legkedveltebb állításai közé tartozik az, hogy hazánk Ausztriának csak gyarmata, (az osztrák ellenzék éppen az ellenkezőjót állitja) ós hogy ebből a siralmas állapotból csak akkor fog kiszabadulni, ha Magyarország ön álló vámterületet fog képezni, ón ezúttal csak egy történeti tényt akarok becses figyelmükbe ajanlani, melyet eltagadni nem lehet. Ez pedig az, hogy a mult századközepétől a jelen századközepéig, vagyis 1849-ig ön-Uló vámterületuuk volt. Magyarorszag ós Ausztria között tényleg vámsorompók voltak felállítvaI Az osztrák árúk Magyarország ós a magyar termények Ausztriába csak beviteli vám mellett mehettek átl Mondhaou, hogy ennél nyomorúságosabb állapotot kepzelni nem lehet Kérdem ón, van e, a ki azt az allapotot visszakívánja, meljet az önálló vámterület előidézett I ? En mint gyermek, megláttam azokat a föld alatti buzavermeket, melyekben a csabai szorgalmas gazdanak búzája azéri rotIhadt mtg, mert nem tudta adni, el nem birta értékesíteni. Eit az állapotot ón nem kívánom vissza, hiszen igy is ezer baja van a gazdának az orosz és arne rikai termények versenyével, az állati betegségek ós káros férgek csapásaival. Az öt hónapi obstructió. De visszatérek a parlament legnevezetesebb eseményéhez, mely voltaképpen a kiegyezési kérdésből származott és mely előidézte a mai helyzetet. Nem fogom részletezni a körülményeket és okokat, melyek a második, öt hónapig tartó p rlimenti obstructiőt előidézlek . Nem fogom fejtegetni, mennyi része volt ebben b. Bánffy Dezső akkori miniszterelnöknek és mennyi az akkori ellenzék iránta táplált személyes gyűlöletének. Az e fogulatlan törtónetiró, aki távol a szenvedély és érdek harczaitól, majd tárgyilagosan fogja mérlegelhetni az okokat és czélzatokat, a törekvéseket és eredményeket, bizonnyára oly abnormis esemény gyanánt fogja azt feljegyezni, amely eddig páratlanul áll a parlamentek történelmében! Hogy a szabadelvű kormánypárt akkor vált tehetetlenné, mikor legerősebb nek látszott, — hogy b Bánffy Dezső miniszterei nök akkor bukott meg, mikor óriási több sóg tá nógatta ós a korona bizalmát is teljes mértékben birta, — hogy az ellenzék akkor fogott ki ellenfelein, mikor leggyengébb volt : mindez megfejihetlen problémaként fog állani azok előtt, a kik az alkotmányok alapelveivel komolyan foglalkoznak. Az előttünk fekvő tény az, hogy az ellenzék csak akkor ijedt meg önmagá tói, mikor győzni látszott s tettének következményeitől akkor riadt vissza, mikor latts, hogy fegyvere, mely eredetileg Bánffynak volt szegezve, a haza alkotmányát sértette meg. Ebben az ádáz harciban, mely elho ; mályostiotta a szemnek tiszta látásátmelyben az elnökség lemondása után az egymással küzdő felek azon elhatározással marczango'ták egymást, hogy vagy az egyik, vagy a másik pusztul el, szerencsére egyik párt sem győzött a másik felett. Győzött egyedül a béke visszaszerzésében fáradozott hazafiaknak higgadtsága és hazaszeretete. Győzött maga az ország, mely a békét őszintén óhaj tolta, mert ösztönszerűleg érezte, hogy e nélkül sem bent az országban áldásos munkát végezni, sem kint a szomszéd nemzetek előtti tekintélyünket fentartani nem lehet. Talán nem is szükség mondanom, hogy az általánosan óhajtott béke meg szerzésében az érdem oroszlánrésze Széli Kálmánt, (Lelkei éljenzés.) a mai ministerelnökőt illeti, aki a szabadelvű párt nak kezdettől fogva hű ós munkás tagja, egyik vezérfia volt. Ez a férfiú ugy tűnt fel, mint a mithologiai Nepiun a habok feletl ; lecsendesítette a háborgó szenvedélyek vészes hullámait, ós bölcsessége előtt az összes pártok vezérei önkényt lerakták a fegyvert, — söt a szabadelvű párttal egy közjogi alapon álló nemzeti párt, nagynevű vezérévé

1, gr. Apponyi Alberttel együtt (Éljenzés 1) belépette szabadelvüpárt kebelébe. Ez oly neve zet68 esemeny, mely uj fordulatot jelent a magyar-parlament történetében ós m dy nek a ;béke helyreál tával csak jó következményei lehetnek. lisztéit Polgártársaim! Senki sem örvend őszintébben, mint én, a felett, hogy a politikai pártok áldatlan harcsának megszűntével a konoly pir'amanti munka ismét iehe őve vált. Mindig fájdilm ss s ívvel néztem azt a vad gyűlöl sóget, mely eltérő politikai nézet miatt a jó baratokat, sőt vérrokonokat is ellenségekké tette Bizonyos keserű szidalom fogó t el a követválasztásoknal, a mikor 'á'tam, hogy a politikához nem órlő, ann<ik sem Cíóljait, sem fogásait nem ösmerő tudatlan néptömegek kigyúl arczczal és gyilkos szemekkel törtek politikai ellenfeleikre, mikor csendes és szor galmis emberekből egyszerre demagógok lettet, a kik felizgattatván és félrevezettetvén, egyes kiváló személyek, jó hazafiak ellen dühöngtek ós a legaljasabb eszköztől sem riadtak vissza, ha ezáltal pártjuk győzelmét elérni remélték. Sok helyen oly mérveket öltött a korteskedes, az izgatás, a pressió, a vesz tegates, etetés, itatás, mely sem a törvénnyel, sem a tisztességgel, sem az igaz sággal nem volt összeegyeztethető. A legnjabb törvényalkotások. Ennek a tszomoru állapotnak akartak véget vetni azok a tiszteletre méltó férfiak, a kik Széli Kalman közbenjárása mellett h békét létrehozták és a kik egyhangúlag követelték a követválasztások tisztaságát ós a netán előfordulható viszszaelesek megszüntetését. Igy jött létre akuriai bíráskodásról szóló törvény, mely ellen, •— mint önök is tudják, — csakis a néppárt ós a főpap ság harczolt azért, mert benne van egy szakasz, mely megtiltja, hogy a lelkészek, felekezeti külömbsóg nélkül, a templomj szószéket és az úgynevezett egyházi kegyszereket politikai eszközökké alacsonyítsák le. Ez pedig oly tilalom, melyre az országnak szüksége van, mert voltak esetek, a hol a lelkész a keresztre eskette meg a népet, hogy vele fog szavazni, — ós megtagadta az egyházi szolgálatot is. A másik, ezzel szoros összefüggésben álló kérdés volt: a kepviselőaáz tanácskozási szabályainak revidiálása oly czélból, hogy azokkal büntetlenül senki vissza ne élhessen és hogy a tanácskozás szabadsága és tisztessége semmi körülmények között meg ne zavartassék. Minden pártok vezéreinek dicsőségére legyen mondva, hogy az igazság talan, törvénytelen ós erkölcstelen üzelmek ellen hazafias készséggel ós közös erővel szövetkeztek; mert mindnyáján meg voltak győződve arról, hogy „minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megvesz, Róma ledől s rabigába görnyed !

u JJ Az egész ország tapsolt Széli Kálmán programmbeszédóhez, melyben szabadelvű kormányzatának elveit fejteget vén, erősen hangsúlyozta, hogy a rendnek, a törvénynek ós igazságnak uralmat akarja biztosítani. Hogy mennyire fog ez neki sikerülni, azt a jövő fogja megmutatni. Annyi bizonyos, hogy egyedül sem ő maga — bármily tiszta tzivből óhajtja is — sem a minisztérium nem fogja megtehetni. Mindnyájunknak, egyeseknek es hatóságoknak segítségére kell eietnünk ; mert csak egyesült erővel lehet nagy czélokat e'órni — ós nagy eszméket megvalósítani. Mi lesz a kiegyezéssel \ Igaz, hogy békés haladasunknak még egy nagy akadalya van. A vám ós kereskedelmi szerződes, a bankra es a kvótára vonatkozó egyezség még ma sincs meg a birodalom két fele között, daczára annak, hogy az 1867: XII. t.-cz. világosan meghatározza az eljárás mód ját. De reméljük, hogy a kormányok bölcsességének végre ez is sikerülni fog Mert hiszen saját hazánk békéjének es fejlődésének veszélyeztetése nélkül nem lehetünk folytonys háboiuban a birodalom másik felével, melylyel törvényesen egy hatalmi egységgé vagyunk összekötve. Nemzetünknek legvitálisabb érdekei követelik, hogy Európa mostani szervezeteben Ausztria és Mag j arország egy közös hatalmi egységben maradjon. Ez az állapot bármily nehézségekkel jár, még ma jobban biztosítja a két állam békéjét, államrendjót, sőt még a magyar nemzet egyéniségét is, mint a független ségi párt által kívánt különválás. De ha ezt az érdekközösséget, melyen ma az Osztrák-magyar birodalom nagyhatalmi állása nyugszik, az ausztriai pártok bomlása megzavarja vagy éppen lehetetlenné teszi: akkor természetesen az önálló gazdasági rendelkezés önkényt fog bekövetkezni, ós mi kénytelenek le szünk az átalakulás nagy nehézségeivel megküzdeni. A politikai i rdek ós a jó zan okosság azonban azt követeli hogy Ausztriát akkor se tekintsük ellenségnek, hanem jó szomszédnak ; még pedig nemcsak azért, m trt közös fejedelmunk van, hanem különösen az rt, msrt Migyarország lakosságának ória i t >bb ége i'ö dmivelósből ól; es e:inek a többsógneü erdikeit koeztaztatui nem szabad, mivel enuek jóléte az orazag jólétét je enti ! Birmik^n fog eldűlni e kórdós, any nyi bizonyos, hogy nekünk készen keil al aaunk minden eshetőséggel. Cs&k a vak nem láljhogy Európa nagy nemzetei mily buzgalommal, mily tervszerű ön.udalossággal igyekekeznek saját intézményeiket tökéletesíteni, érde keiket biztosítani, szellemi és anyagi ere jöket gyaporitani. Némelyiknek már ki csíny Éurópa ós mas világrészeken kivan uj orszagokat hódítani. Nekünk még elég nagy a mi édes hazánk; nekünk még sokai kell rendeznünk itthon, mig a századok mulasztásait kipótolhatjuk és a magyar nemzeti államot kiépíthetjük és megszilárdíthatjuk. Ezen nagy mu lkában különösen ket veszedelem ől kell őrizkednünk : a tespedéstöl és a pártoiszálytöl ! A tespedes olyan, miut a mocsárrá lett álló viz, melyben minden élet kihal, — a pártviszály pedig olyau, miut a jég veressel járó vihar, mely a gazda termesót elpusztítja es még as erős ós egeszseges fakat is kicsavarja tövestül. A tespedő nemzetnek nincs velemeny, uinc* akarata, — minden iránt érzékeden. — A meghasonlott nemzetnek pedig sok és erős az akarata, mely az ellenkező ne zatüek iránt türelmetlenségben és gyü löletben nyilvánul. Mind a kettő akadá-