Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1899-04-09 / 29. szám

XXVI. évfolyam. B-Csaba, 1899. Vasárnap, április hó 9-én. 29 szám. BEKESH • • KÖZLÖNY POLíTlKAi es VEGYÉSTARTALMLT LAP. Szerkesztőség : Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház} a hova lap szellemi részét illető közlemények küldendők. / Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer; vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. Egye* szám á'a 3 kr. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk «zámára flfogad bármely jónevü fővárosi és külföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle b&i hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő .,Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 26 kr. Darányi beszéde. Azt mondotta Barta Ödön, mikor Darányi általános tetszést keltve befejezte csütörtöki budget-beszédjét (mintegy lekisebbiteni akarva a nagyjelentőségű szónoklatot), hogy az inkább beszámoló volt, mint programm. Ez az ellenzéki kritika a legnagyobb dicséret. Mert eddigi földmivelésügyi ministereink nem igen számolhattak be, csak Ígértek. Nagy miniszter az, a ki nem igér, hanem tényeivel beszámolni tud. Darányi pedig miniszterkedése eredményeit tárta elő, hogy megvilágítsa kitűzött föladatait. És az egész ország tapsol neki. Ha gazdasági egyletünk Kraft Viktor indit ványára már előbb nem irt volna föl bizalmat szavazva a miniszternek, hogy a borhamisítók ellen oly erélyesen föllépett, — most kellene tennie Milyen mértéke a férfi önérzetnek, midőn a miniszter igy beszél: „Alkotmányos politikusnál az első kérdés nem az, hogy meddig maradjon miniszter, hanem az, hogy mig minisz ter volt, milyen lelkiismeretesen tette kötelességét." Beszél azoknak a borhamisítóknak, a kik elég merészek voltak föltenni, hogy egy miniszter, midőn kellemetlenségeket gördítenek elébe és lehetetleniteni akarják, az uralomért föladja elveit. Mindenki éljenzett, mikor a kormány a borhamisítók továbbra való szigorú üldözését, mint következetes kormányzati elvet hirdette és éljenez neki az ország is. A földmivelésügyi miniszter beszédét nem szép szavak tették kiválóvá, hanem a konkrét tények, a valóságos eredmények és az életrevaló, okos tervek, amelyek benne foglaltatnak. A Békésmegyei Közlöny olvasóinak legtöbbje földmivelésből él. Nem szabad csodálkozni, ha a miniszter beszédének egyes tárcaira vonatkozó részeit, első sorban azokat, a melyek olvasóinkat érdeklik, szóváteszszük. De már most kell kiemelnünk e fényes beszéd egyik részét s azt érdeme szerint méltányolnunk kell Ez a rész: a munkáskérdés megoldására irányuló intézkedésekről szóló beszámoló és programm A beszámoló a múltban, eddig hozott intézkedések örvendetes sikeréről szólt. De nem szavakkal, hanem számadatokkal bizonyította ezt Da-, rányi, a munkásigazolványok statisz tikájával, a munkásviszonyokról szóló jelentésekkel Talán még örvendetesebb ennél a jövőre szóló programm: a miniszter felsorolt számos törvényjavaslatot, melyeket a legközelebbi napokban fog a Ház elé terjeszteni. Mindezek munkástörvények lesznek, melyek czélja a munkás anyagi és erkölcsi helyzetének javítása. A legfontosabb köztük a munkás biztosítás törvénye, melynek üdvös istenczióját néhány markáns vonással jelezte a miniszter : az állam hoz áldozatot, a gazda hoz áldozatot, de ennek fejében bizonyos autonómiát nyer a maga anyagi biztosítása körül. Minden helységben, ahova munkások járnak, aranybetükkel kellene felírni azokat a szavakat, melyeket Darányi az államnak a munkáshoz való viszonyáról mondott. Nem golyóval és szuronynyal akarja — úgymond — csillapítani a munkást, hanem ugy, hogy az állam versenyre kél az ágitátorokkal és jótetteivel, támogatásával megakadályozza, hogy csira keljen az agitátorok által hintett mételyből. Gazdák és munkások egyaránt sok örömet, sok tanulságot meríthetnek e beszédből, mert bizonyára ugyanolyan lelkes hatást fog kelteni országszerte, mint keltett a Házban. Azt az érzést merítjük belőle, hogy hálát kell adnunk a sorsnak, amiért ilyen tetterős államférfiut adott az országnak akkor, mikor épen a szocziálizmus veszélye támadt az ország legfontosabb érdekeire. Az gazdasági egylet vándorgyülése. Gazdasági egyletünk, mint már ismertettük hétfőn tartotta Orosházán vándorgyűlését, nagy sikert érve el, mely nek gazdasági egyletünkben mélyreható nyomai sem maradnak el. Zsilinszky Endre dr. elnöki megnyitójában a gazdák nehéz helyze téről mondott néhány figyelmet fölkeltő szót. EíUtán Debróczenyi Endre, a gyomai beszerző szövetkezet igazgatója tartott előadást a szövetkezetek előnyé ről, szervezetéről. Végül bemutatta a következő határozati javaslatot: Mondja ki a rendkívüli közgyűlés, hogy a szövetkezeti eszmét felkarolja s a szövetkezetek alakítását előmozdítja ; hogy a gazdák és a községi szövetkezetek ellátására és ámogatá-ára egy megyei gazdasági szövetkezetet felállít ; hogy ezek szervezésével egy központi bizottságot s az igazgató választmányt megbízza. Az előadást tanulságos eszmecsere követte Zsilinszky Endre dr. nam akar ;-emmi tulhajtást H szövetkezetekkel azért a szövetkezetek közül azokat választja, melyeket a mezőgazdáknak í'ölállitaniok kell ilyenekül a gépbeszerző és gabonaértékesítő szövetkezeteket véli felállithatónak. Székács István szintén a beszerzési szövetkezetek mellett tör lándzsát. Dércy Péter ellene van a szövetkezeti centralizációnak. Inkább a szövetke zetek a községekben egyenként szervez tessenek ós nem ugy, mint az előadói javaslat kontemplálja. Nyiry Bálint a központot az erőgyűjtés szempontjából helyesnek tartja. A határozati javaslat elfogadtatott. Ezután Zlinszky István titkár nagy figyelemmel ismertettea tájfajtalótenyószíés jelentőségét, hasznát ós végül tetszés mellett befejezve ^beszédét, a következő határozati javaslatot terjeszti elő: Mondja ki a rendkívüli kőzgyüló^, hogy tájfajta lótenyésztést ugy az egyes lótenyésztő gazdára nézve, valamint és különösen közgazdasági tekintetekből is, felette fontosnak és czélszerünek tartja, s ezeknél fogva a tájfajta lótenyésztésnek vármegyénk területén, minél tágasabb körben leendő elterjesztésére, hatáskörében minden lehetőt elkövet; mondja ki továbbra, hogy az orosházi lótenyésztő gazdák között mozgalmat indit azon czélból, hogy az itteni kiváló tenyészanyagnak okszerű javítása és igy értékesebbé tételére nézve, a tájfajta tenyésztés előmunkálatainak eszközlése végett Orosházán egy 11 tagu végrehajtó bizottságot alakit, mely bizottság a vármegyeilótenyósz bizottmánynyal egyet értve, a tájfajta lótenyésztés előnyeiről a lótenyésztéssel foglalkozó gazdákat meggyőzni igyekszik, s azokat ezen tenyésztésben leendő részvételre buzdítja, 8 a szükséges előmunkálatokat eszközli. V i d o v i c h József félti a gazdák függetlenségét ós a szabad elhatározást látja az intézménynyel korlátozva. S z ó k á c s István híve a gazda függetlenségének, de az intézmény éppen az egyéni jogok respektálásán alapszik. A Újfajta tenyésztésbe az megy, a ki akar. Elfogadja a javaslatot. Ifj. D ó r c z y Péter is ezt fejtegeti. Éppen a tájfajta tenyésztés az a szövetkezet, melybe a gazda a maga viszonyai szerint belép, ha akar. Erre Szókács József indítványára a határozati javaslat elfogadtatott s az orosházi tájfajta tenyésztés előkészítésére Ravasz József, Jankó György, Kertész, Horváth János, Kovács Antal, Vidovich JóJ1 mi A nő. Vitatkozának, — Egymás között a férfi s a leány : A nő jogán, mit óv s el nem tipor A felvilágosult, a büszke kor, Mely méltányolja a tudást, az észt Es nyiltan ostorozza a merészt — Ki kétségbe is vonná valaha, Hogy a világ nem a nő otthona, Hogy zajba versengésbe nem való. Vitatkozának, — Ragyog a lány szeme, az arcza tüz, És szép fején, a sima homlokon, Mint napsugár a hófehér havon, A tudás lángja ugy ég ugy vakit — Csillog, kápráztat, — de nem melegít, Felejti a férfi kivel beszél Szavával immár senkit nem kiméi Versenytársának tekinti csupán. ... És elmegy, elmegy. Futó sóhaj száll utána, — de őt, Vissza a lány nagyhiába várta. És e mesét el sem hinnék máma : Hogy talált egy bohókás teremtést, Annak adta oda szivét; eszét. Többre becsült egy kis szál virágot A gyémántnál, mit csillogni látott ; Igy, — és jól tette édes hölgyeim ! Prigl Olga. Harez. —- A aBékésmegyei Közlöny" eredeti tárczája — Irta: Prigl Olga. Kopogott valaki a nehézkes, rozzant kapuajtón, ós az öregek odabent egy másra neztek: Ugyan ki lehet ilyen későn . . . Kint, a zárat kezdték csattogtatni mind ingerültebben, valahonnan messziről vékony kutyaugatás hallst'zott s mig az egyik öreg, a férfi, kezében a kapukulcscsal végigballagott a folyosón, az asszony kíváncsian dugta ki fejét a vasalt fehír függönyök mögül. Gyönyörű szép este volt, a fák ezüstszinben pompáztak s a csillogó fagyos hószilánkok mint gyémántpihék hulottak alá kerinsrő libegéssel — Flóra I — kiáltott fel az öreg ember, a hogy a kapu megnyiit é? hangja res;ketett a váratlan örömtől. Ügyetlen kezével a kulcsot szorongatta ós mig botorkált előre, a feleségét hivta egyre: — No nézd, Fióra jött meg, Istenem a Flóra . . . A másik öreg, a ki "miadig jobban feltalatta magát, már kint volt a folyosón. — Édes kicsi lányom, — ismételgette egyre, a hogy átkarolta H fiatal asszon} t, a prémes gallérjával együtt és szerette volna ölbe kapni, mint mikor gyerek volt mós. A vékony fia'al asszony reszketett a prémes bundája alatt és nem tudott szóhoz jutni, mintha a szájszólei összefagytak vo'na. Gépiesen engedte, hogy az öregek lekapcsolják a felöltőjét, lehúz zák hideg kis kezéről a keztyüt. A kis fekete sapkája ós a haja és az arcza is vértelen, fehér, miut a hó. — De édes Istenem, mi bajod ? — töprengett az öreg asszony. Leguggolt ós ölébe v tte a másik asszony apró lábait, a melyben vékony kis házi czipők voltak, kacz^r, máslis kis czipők. — Igy eljönni hátulról; — csóválta meg fejét az öreg asszony ós a kezével dörzsölte az apró lábakat. Mi lelt, Flóra ? Öjszevesztól az uraddal, elűzött, mi?. . . — Nem . . . — Jó Isten, beteg vagy ugy e ? — Nem . . . — Hát beszélj, ért benneteket valami? A fiatal asszony fáradtan simította végig fehér homlokát a hideg kezével. Végig simította kétszer, háromszor, a puha nedves haja odalapult a halántékaira és szemei alatt, a melyek lázasan csil lógtak, két sötét karika támadt. — Megcsalt, nyomorult volt, elvitték I — tört ki végre belőle és görcsös, fulladt zokogással odaborultaz öreg aszszony vállára. Könnyei annak az ölébe hullottak, a fakó kötényére. Két fáradt, öreg szempár mélyedt egymásba tétován, érthetetlenül, két fá radt, kétségbeesett tekintet, mely egyszerre vésztjóslóan lobbant föl az elhamvadt zsarátnok mögül. Ilyenek lehetnek az öreg galambok, mikor tépett szárny nyal látják'hazamenekülni a beezózgetett fiókájukat, a kit kegyetlen tréfával kergetett meg a hója, az ölyü. — Beszélj ! —- mondták csaknem egyszerre ós az öreg ember, a ki egy kicsit szívbajos volt, idegesen dobolt ujjaival az ócska, politúros asztalon. Es az asszony beszélt, beszélt, de kevés volt abban az értelem Inkább a lázas beteg deliriumához hasonlított az előadása. Zűrzavaros szók, kuszált mon datokból állott az egész hosszú, kétségbeesett pauzákkal, mialatt merőn nézett egy pontra, hogy aztán szinte kaczagó görcsöt kapjon, mikor újra élőiről kezdte ugyanazt. Vannak emberek, a kik a kétségbe esésben is erősek ludnak lenni ós ilyen volt a másik asszony, a szegény, meg ijedt öreg galamb. Pedig a válla is ősz i szébb görnyedt; érezte, hogy valami nagy bajnak kellett történni; vagy — teremtő Isten I Flóra vesztette el az eszét, a józan eszét . . . Hirtelen kihúzta az almáriom alsó fiókját s a biztos helyről kivett egy kis kurta üveget. Ott volt az hófehér, kicsipkózett szemfedól-darabka. pár szál megszáradt virág mellett. Fehér volt a virág is valamikor, egy kis fehérarczu, hideg fiúcska kezében, a kitől nem maradt egyebe, csak az a szemfedél-darab, az a megsárgult virág. Az öreg galamb akkor nagyon hasonlított a fiatal galambhoz, olyan lázas volt, úgy össze-vissza beszélt mindent. Most eszébe jutott az orvosság s csöppentett belőle a két ujjára — Igy, édes kicsi leányom, — mondta az öreg galamb és megdörzsölte a fiatal asszonv homlokát elől, a halantékait két oldalt s a csipke zubbonykája alatt a szive tájékát. Igy; elalszol, meggyógyulsz drágám. S mig a másik öreg reszketve, járatlan kézzel bontotta meg az ágyat ós tapogatta, hogy elég puhák-e a vánkosok, emez lehúzta az apró máslis czipőket, a csipkés zubbonykát, mint mikor régen, a kicsi ölbeli Flórát vetkőztette. Ugy vitték az ágyba is ketten, lábujjhegyen, nesztelen léntekkel ós lecsavarták az ernyős lámpát. De ők nem feküdtek le, hanem megfogták egymás kezét és sirtak csöndesen. Nem fakadtak ki, hanem csak ugy néha mondta hol sz egyik, hol a másik : ver, ver bennünket a jó Isten . . . A lámpából kifogyott az olaj s a láng küzködve lobbant föl utoljára. Kívülről a fogyó hold késői világa szűrő dött keresztül a vasalt fehér függönyökön s mig amazok sirtak, — az asszony álmodott. Ugy látta, eljött hozzá az ura. Mo-