Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1899-04-09 / 29. szám

asef, Ravasz Antal, Németh Antal, Német Pál, Horváth Mátyás, ifj Dérczy Péter és Huszty Istvánból álló bizottság külde tett ki. A bizottság elnöke Zsilinszky Endre dr. ajánlatára Székács István lett. Ezzel aztán a tanulságos közgyűlés véget ért. A közmivelődési egylet Orosházán. — Saját tudósítónktól. — A közmivelődési egyletünk szintén emelni akarván az orosházi kiállítási ünnepségeket, csütörtökön ritka sikerű felolvasó délutánt rendezett, melyre Lukáct György főispán eluök Oláh György alelnök, Kohn Dávid titkár, Domby Lajos, Kis István, Koncsek J. J s f, Haan Béla és Kincses István dr. (Vesztő) mentek át Gyulára, a hol Harsányi Sindor, a rendezőbizottságielnök fogadta a vendégeket. Délután öt órakor a polgári iskola tornatermét egészen megt öltötte az orosháziiutelligens közönség. Lukáci György dr. főispán általános figyelem mellett nyitotta meg a felolvasó közg> ülést, vázolván a közmivelődési egyesület feladatait. Az óljenzóssel fogadott elnöki meg nyitó után Domby Lajos lépe t a felolvasó asztalhoz és felolvasta „Gyopáros tündére" czimü szép népregéjét. A köl temóny Gyelu és Viktória szerelmet tárgyalja, a kiket a szülők konoksaga ki lagad ós szerelmükben nem egyesülhet nek, egyik szép strófája a következő : Ámde egyesülni napnak sötét éjjel Hiu ábránd, — mit a sziv sohasem ér el; Hogy éjről a csillag a bokorra szálljon, Olyan csoda még nem történt a világon ; — A kökörcsin szirma s magas cédrus lombja Élve nem kerülhet sohasem egy sorba. A két sziv tehát a halálban egyesül s a költemény igy magyarázza a Gyopáros eredetét: A Gyopáros helyén domborult a halmok Addig-addig áztak könnyükből a hantok A mig végre tó lett a Gyopáros-völgy ölén . . . A felolvasó, ki szép népregéjét nagy hatással szavalta, ezután egy vele analóg Szilágymegyei népregét olvasott Kősalyról, a hol Jaksy lovag nem eng di titkárának leányát elvenni ; ezt a népregét lokalizálta ő ügyesen a gyopároshoz, mely különösen a női hallgatóság sze móbe, különösen az érzelmes helyeknél, — nem egy esetben csalt ki könnyet. Ezután Koncsek J. József lépett a felolvasó asztalhoz és hosszabb tanulmányt olvasott föl az iparfejlő lésről, minden korszaknak iparát fejtegetve, kötötte le olvasói figyelmé'. Az egyes korszakok speciálisabb iparkészitményeit gyűjteményéből eredetben is bemutatta, melyeket aztán sorra nézegetett a közönség. A felolvasások végeztével Harsányi rendezőbizottsági elnök köszönte meg ugy az egyesület vezetőségének elhatározását, valamint a felolvasóknak ritka élvezetet szerző előadását. Lukács György dr. zárbeszédében szintén az előadóknak fejezte ki köszö netót. Este az Alföld szállodában barátsá gos estebéd volt. Az orosházi kiállítás Nítü hittük, hogy ilyen legyen. Ma guk az orosháziak is csalódtak. Csak Thók Endre mondotta boldog mosoly l.yal e sorok Írójának a megnyitás alkalmával. — En nem csalódtam. Mert ón tudtam, hogy az orosházi iparos mire képes(Persze, ha Thékje van, teszem hozzá ón). Csalódott a rendezőség is. Mert ime az első három napnak bevétele 100 fo rin tal haladta meg azon összeget, melyet a tul-realis kiállítási bizottság az egész kiállítás tartamára belépő-dijadban előirányzott. Szóval: a siker nagy. Minden irányban várakozáson felüli. Az anyagi siker előte is biztosítva volt, hogy deficit nem lesz. Pedig ez eddig valóságos non-sens volt. Kiállítás deficit nélkül. Ilyet nem ért még meg Chikagó sem. Orosháza eléri. La a kalapot — Székács István előt*, a ki mar az előle ges órt-kezleteken, meg a főbanketten (mellókbankett is lesz még elég) bölcsen alkalmazta a Montecuculi elvét, hogy a kiállításhoz is három dolog szükséges: péaz pénz és ismét pénz! De a dologra I A legháláditlanabb dologra, a mire az újságíró, a ki se nem burkolódzik a zsuri-tagság tekintélyt adó foga pretextá jába és hoz'.á se nem iparos, se nem ért alaposabb itólet formulázásához,— vállalkozik. Amolyan impressioiüsta, mint az a lelkes orosházi polgár, (no, már lelkesedésben nem en gedjük magunkat túlszárnyalni) a kinek tiz kopekért minden tetszik, de mégis, a kinek hangú ata sz'rint tet-zik még ez, vagy amaz; — és mikor aU tapasztaljuk világfennállás ó a, hogy egy zsűri tag Íteletét sem ismerték el minden irányban igazságodnak, hogyan v »llalkoz;unk mi arra, hogy az iparosokat az ítéletünkkel kielégítjük ? de van még egy bibi Egy később az újságírók itelőszóke előtt állandó ugy neveze't „kollegánk" lejött a fővárosból és sorra ak ira punpolni az iparosokat, a kiknek többjét a?ok tehetsége szerint m^gnk irta s trczolni néhány forintért, a miért lspjában kidicsóri. Mi ezzel a jó úrral érdeme szerint az újságírók egyesületénél, a hova följelentettük, — eljárunk. De ebben a pillanatbm szinte feszélyez, hogy irván az orosházi iparosokról, a magunk hangulata szerint, a kalózkodás után bennünket, a vidéki hírlapírók hamupipőkéit egy sorba helyeznek ama föntisztelt „kollegával". No, de ezen át kell esni, — mondotta hazánk ez idő ezerinti legKiválóbb pszichologja és moralistája, a néhai operaházi intendáns. Az előljáró után tegjünk hát egy kis szemlét a kiállításon. * Gazdag ez a kiállítás mindenképpen. Háromszáznegyvenkét kiállító szerepel benne, csak egy idegen, a békési állami kosárfonó iskola. Tehát mind orosházi. Hogyan ól meg ez az orosházi negyedfélszáz iparos, pedig hihetőleg, sőt bizonyosan nem is minden iparos volt egyúttal kiállító is ? Es mégis 1 Orosházán agrár-socialÍ8mus van! Hiszen ott.az iparosoknak kellenék socialistákul fölcsapniok? No, hiszen van is eszökben! Van ott olyan iparos akárhány Orosházán, a kikhez mi tenta-fogyasztó, papír színtó-vető emberek valóságos Jóbok vagyunk. . . . Lám, ilyen az impressionista ! Leül friss benyomásaival az Íróasztalhoz ós mást beszól, miot Bodóné, mikor a bor árát kérik. Hát beszéljünk, f» miről kell. Arról, hogy melyik a legjelesebb iparkószitmény az orosházi kiállításon? Bocsánat, erről más helyen felel a zsűri, a megapellálhatlan bíráló bizottság. De okos emberek ezek az orosháziak! A zsűri tagságot átadták idegeneknek. Ezek elbírják — az ódiumot. * Nekem, — hogy a szuperén többes számmal fölhagyjak — szerfölött tetszik B 1 e y e r fény képász — élelmessége, a ki az orosházi kiállítás megnyitási ünnepélyét „lekapta" ós melegiben kiállította 0 t vagyok többek között ón, a ki lázasan jegyezek. És olyan hü a kép ho.j\ Lukács főispán ajkán mintha ezen mondat hangzanék : „Megnyitom a kiállítást." Ott van egy gyujtószemü csabai asszony is a gyönyörű képea ós az orosházi menyecskék, a kiket Szila y József dr., z -tgilis főrende/ő m gayitási távolon tul külj-bbeze t, irigyked/e mon dogatjak, nézvén a képet: — No, most m ir magunk is hisszük, hogy najyoa stréberek ezek a csabaiak! (E'.t tudjak csak meg Gvulin 1) Tetszik nekem a Ttnk kollekció, A minthogy Thók személye is tetszik. Mint, minden tettében, ebben is van gyöngéd sóg ós poézis. Hangulat és rendszer. A mit az inasgyerekek szövetségével, a Nagy Lajos igazgató ós tan ír társai fáradozásával müveit, az egyszerüeu bámulatos. Tiióket ma Orosházán dcsérni. rostával merni a vizet E'.t a hiábavaló dolgot nem cselekszem hát. Jelentőségre persze legnagyobb a kiállítások között a seprű. Nem azért, mert ezek tisztogatják majd a szemetet, a mit az ilyen sokadalom fel szokott hord tni, hanem mert ipari termelésre és kereskedelmi forgalomra az orosházi seprű ma a legismertebb. Azon az uton van a TaffLr seprűje, hogy róla emlegetik majd Orosházit, mint Szegedet a paprikájáról, Debreczent a kolbászáról. A mint hogy Lovranóban, ez eldugott quarnerói faluban megismertem a mult héten a T a f f 1 e r gyár seprűjét. Sok van a ki állításon is belőle. S ügyesen gruppirozva. Azt hittem, hogy csak virágokból lehet kötni csokrot, papirosból vágni mintákat. leány szépségét, üdes 'gát tekének tekinti, amit „jó parthie" "hal kell értékesíteni. Hogy az ilyen leány csak hatvá nyozottabb igényekkel lép annak a fér fiúnak házába, akit nem szerelemből, de érdekből választott férjévé, — nagyon természetes. Sajnos, ehet szórványosan találni asszonyokat, akik előtt közömbös, honnan veszi férjük az ő kolibri kalap jaik árát, vagy akik, midőn a rengeteg számlák láttára panaszba tör ki, — kő pesek szivtelenül azt mondani: min k nősültél meg, ha nem tudsz egy aaszonyt eltartani". Ugy képzelem, lehet, hogy tévedek, hogy ilyen asszonyok férjeikből kerülnek ki a sikkasztók, az öngyilkosok, — mert képtelenség feltételezni is, hogy az a férfi, akinek a nő vódangyalává szegődik, — meg tudná tenni ezeketi Mondom csak képzelem ezt, — azt azonban már bizonyosan tudom, hogy a nőemanczipáczio bajnokai az ilyen nagyravágyó hölgyekből kerülnek ki, azt hi szik, hogy igényeket, vágyaikat majd kielégítik önmaguk, ha a férfiak kielégíteni nem tudják . . . De végre is hibásak a férfiak is, fogja önök közül mondani valaki, — sok az agglegény, — nem mehet minden leány férjhez, ezeknek már csakugyan önmaguknak kell megélhetésüket biztosítani. Elismerem szívesen, de ennek is a mi materiális korunk az oka. Hogy is merjen ma egy szegény, 5—600 frt fizetéssel biró tisztviselő megnősülni, mikor leendő felesége csak igényeit hozza a házhoz, — mert az ilyen szegény ördög gel az a leány, akinek van valamicskéje, — bizony nem igen áll szóba . . . Hejh ! szép volt, nagyon szép az az idő, mikor nyilt homlokkal, egyenes szivvel lépett a férfi a leány elé s azt mondta neki: „Nincs egyebem ölelő két karomnál, két munkás kezemnél, hozzám jösz-e ?" Es a mikor a leányt sem Taffler valóságos hímzést produkál az ember szeme elé a falon. Gyára ide oda öt esztendős. Munkadijakban eddig kifizetett 80 ezer forin'ot, 350,000 frt össze gen vett és dolgozott föl czirkot és a svájezi tavak partjain lévő villákat Taffler seprűivel söprik, mely mondás nem tréfa. Tessék utána nézni, ha nem hiszik. F.í eg a Balkán államokba szállít sokat Taff er, a hol a gyakran változó minisztériumokat ezekkel az orosházi produk'u nokkal seprüzik ki. Szerintem az elsőrendű kiállító Tóth Sándor lakatos. Neki is messze vidékei van neve. Jó mázsákat kes/.it, csak mar a mizsái szerénységemet ne 53 kilósnak jeleznék. Még a kiállítási bankét után se vittem nagyobb testi súlyra. (A szellemi suly tekintetében még ennyire se vittem, mondja Horváth Károly, a ki ma nagyban „szövetkezik" ) Spalek József nőszabó, Fock Zsigmond nem pályáznak aa ón dicséretemre. Egyenesen Parisba robognak ők ós olyan metáliát hoznak, a minek irásat maguk se fogják tudni elolvasni. Pedig az irás nem hazudik. Szűcs Anta

1, Insperger János, Keresztes Antal meg a többiek mind a kik bőriparban dolgoznak, egyenkint meg kellene dicsérnem. De különösen gratulálok az orosházi hö'gyeknek. No, kis lábuk van ha ezeket a megrendelt női czipőket föl tudják a lábukra hu-ogatni. A szűrszabók olyaa tu'ipáaos s ű röket mutatnak, hugy a sziámi király kellene csak id hadd látná. A aziámi hadsereg menten Baranyai Sindor. Baranyai József, Ivánvi György, Keresztes .Mózes, Szemenyei Lajos szűrében paradirozaa. A -zabók is kitettek magukért ! Hja, a szabó, még ha nem Schlésinger is, nem hagyja magat. Ham/.a Sándor Bús László, Zvada Mátyás, de a többiek is mint derék, kiváló iparosok. Zvaratkó Pali, a csabai ipartestület alelnöke az egész kiállítás tartama alatt őket ölelgette. Gémes Ferencz óriási kenyerei csa logatók, mint az uj asszony mosolya és dagadók, mint egy szerelmi költemény. Daubner Mihály hentest Sanyaró Vendel rögtön bérmaatyának hivná, ha nála az ő kiállítási dolgaiból telelakhatná magát. Fodor Lajos műfogászszal még az anyósomnak is szívesen csináltatnék fogat. Le a kalappal S ü 1 e Pál és fia, továbbá Süle Jenő előtt. Ők Orosháza első építő iparosai. Süle Pál rajzasztala eredeti talalinány. Meg ezt a ritka vilá gitásu fényes pavillont is ő cselekedte. Süle Jenőt szebben magasztalja a jury az én szavaimnál. Fsusit Mátyás bádogos szakmájában szintén első. ízlés, szolidság latszik minden munkáján. Kalocsay Ferenc eg 'sz csomó saját találmányával lep meg. Cirokseprügépje, szabályozható kályhája elsőrendű. A kovácsok között Kovács Lajos, Harsányi Mihály, Kertész Elek, Papp Bálint tárgyai tűnnek föl; itt van a kötélipar is képviselve ós mivel kötélen Hresztik le a koporsót, — a sirkő is. kérdezték, szép e, eszményi-e a vagyoni áliapotát mutató telekkönyv is? Összekerült két szegény, kezet fogtak egymással az oltár előtt és ez a kézfogás annyit jelentett, mint mikor a viharos, hosszú tengeri ut előtt a hajósok szőritják meg egymás kezét, jelezve, hogy a vészben és viharban kitartanak egymás mellett. Nem nézték, nem bánták ax ilyen házasok, hogy mit csinál körülöttük ez az örült, mindenféle tánezot járó világ, nekik elég volt a maguk kis világa. Örömeik meghatványozódtak azzal, hogy együtt örültek, fájdalmukat csökkentette, hogy együtt szenvedtek. Ne tessék kérem gondolni, hogy ilyen házasságok manapság legföllebb a holdban, de nem a földön létezhetnek. Nem azért ojt a teremtő az ember szivébe olyan hatalmas érzést, mint a szerelem, hogy az szótpattanjon rövid idő alatt, mint valami szép színes buborék — eltűnjenek, mint a puszták li dérezfénye ! Léteznek eszményi házasságok a földön is. Ismertem magam is egy szegény, szüleitől megvetett, az emberek által intő példakép emlegetett nőt. Tizenhat éves korában elbukott, az atyja vagyonos közjegyző volt, nem tűrte nevén a szégyent, elűzte magától; — de felemelte bukáséból az a férfi, a kinek bukását köszönhette Igaz, nem valami fényes állásba került szegényke, mert férje csak első éves orvosnövendék volt, a ki nagy nehezen birt tanitgatással havonta 30 frtot összeszerezni ; — de ő megélt ebből is Budapesten férjével, kicsi gyermekével együtt. Es tisztelt hölgyeim ós uraim ennek a házaspárnak ón soha sem láttam egyebet a szemében megelégedésnél, boldogságnál. Mikor ugy elnéztem, hogy a vagyonos közjegyző elkényeztetett leánya tréfa, enyelgés közt varrja meg szegósolygósan, szép arczával és elegánsul, mint mindig. Fekete ruha volt rajta ós vérpiros rózsát tű ött a szive fölé. Megfogta a kezét s ő megborzadt annak a hidegségétől, de mosolyogni próbált, ha bárhogy érezte is, hogy megfagyasztja amannak az érintése. Mosolygott ós felelt: — Nem haragszom . . . — Tudsz mindent? — Tudok . . . — Elitélsz? — Nem . . . — ítélj el. Könnye'mü voltam, pazar voltam, nem tudtam szegény lenni. Majd hirtelen átcsapott: — De ugy-e, nem is mehetnék már emberek közzé soha, megvetnének ós megvetnél te is . . . — Sok volt ? —kérdezte a? asszony halkan. — Sok, — mondta a férfi, öt . . . És viaszsárga ujjaival leírta a takaróraj: ötszáz . . . S aztán a haját simította végig idegesen : Szerencsétlen napom volt mindig a szerda. Ez is szerdán történt Már csütörtökön helyre tettem volna . E« szerdán jött a felügyelő, mondom szerdán és gorombán szólt hozzám és elvit tek, hiába bizonykodtam : holnap meglesz minden . . . Szerdán volt . . . — Siesspn, — kiáltott ra egy hosszú sovány torzalak ós előre lépett a szoba homályos szögletéből, a hol az asszony eddig észre sem vette. Siessen, — ismé telte ós a férfi karjába öltötte száraz, csontkezót. Ez az élet, édes asszonyom, — fordult Flórához s mig czinikusan mosolygott, fagyasztó lehelletóvel egészen közel hajolt hozzá. Az élet harcs az ön kedves férje elbukott a harezban, — ennyi az egész. Rossz csillag alatt született, a fekete golyót húzta ki. Reggelre ugy ébredt a fiatal asszony, mintha megfagyott volna a szive, a lelke is. Csak járt kelt halottfeh ren és a két öreg szótlan simogatta az arc át, suttogott neki valamit beo ;ézgetve, hangosan beszólni sem mertek. Délben sürgönyt kaptak. Kurta vo't z egész; részvétlen, száraz : meghalt. Remegő kézzel égették el: Oh kíméljük meg a ssegóiy Flórát . . . Szótlan simultak össze, mert ők hár man igazán olyanok voltak, mint az ártatlan, tépett szárnyú galambok, a kiket megkergetett a héja, az ölyü, — a fekete sors Egy korszerű thémáról. Szabadon előadta Pávik József a csabai nőegy« let délutánján. (Vége.) De hát miért is emlitem én ezeket ? A nő hibája következtében elvesztett paradicsomot vi szaadta Isten az embernek a nőben. Zúghatott, tombolhatott oda künn a vihar, benn a családban a gondokkal küzdő férfi homlokon elsimultak a redők, elsimította azt egy szerető nő nyájas mosolya. Ei most elő áll a mi modern századunk, bevonja a nőt is az élet harczába, a nő ujjong/a üdvözli & tiltott gyümölcsöt, melynek élvezése ki fogja kergetni az embert a második paradicsomból. Mert hogy az élet nehéz küzdelme ben szereplő gyenge nő fizikailag elsatnyul, — gyermekei nevelését elhanyagolja, — a család bizalmas gyöngéd jellege msg.-zünik, talán mondanom se kell I De hit miért is van az a lázas érdeklődés, hogy ugy mondjam az a beteges epekedés a munka, szenvedések iránt. Talán eltalálom, ha azt jelenlegi társa dalmi viszonyainkban keresem A modern nő jó részt nem idealista többé. Talán nem követek el merészséget (legfólabb udvariatlanságot), ha állítom, hogy sok