Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1899-04-02 / 27. szám

XXVI. évfolyam. B-Csaba, 1899. Vasárnap, április hó 2-án. 27. szám. BEKESMEGY KÖZLÖNY POIilTlívAJ es VEGYESTARTALMÜ LAP. Szerkesztőség : Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház) a ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. hova lap szellemi részét illető közlemények £fl5,

e® 8Zam ára 8 K

r* küldendők. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikoi lehet, évnegyeden belül is. Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetéseket lapunk ezároára -ifogad bármely jőnevű fővárosi és külföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-félehí hova a küldemények és az előfizetési pénze küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizeten^ „Nyllttéf-ben egy sor közlési dija 26 kr. Húsvét. Az Igazságot leszegezték; dárdás őrök álltak mellette. Az Igazság azonban kitört a koporsóból és eget kért. Ennek évfordulója van ma. A keresztény humanismus készítette elő a mai kor uralkodó eszméit: a szabadságot, egyenlőséget ós a testvériséget. Lerombolta a karsztrendszert és a nemzetek törvénykönyvébe iktatta az egyenlőséget De elég az ? Mikor látjuk, hogy bár a keresztyén humanismus tizennyolcz századot élt meg, — a demokráczia fázik és didereg Adoptált mostoha, mit tűrünk és megrudosunk. Mi nagy vígan, talán éppen csak vigan, ünnepeljük márczius 15-ét. Mi ez ? A föltámadásnak, vagy temetésnek ünnepe Azért ünnepelünk-e, mert még szeretjük a régi ideákat, mert még lelkesülünk értök, — vagy azért jövünk össze, hogy elsirassuk reményeinket, nagyapáink kárbaveszett nagy fáradságát ? A társadalmi osztály jobban szét van töredezve, mint egy részeire hullott cserép. Immár nemcsak parasztság, középosztály és arisztrokráczia létezik. Óh, nem három részre oszlott mé. a magyar egység, hanem többre. T .szen még egy-egy kis vá roskáb' .1, falucskában mennyiféle szakadá

r, különbözőség jelentkezik? Isten

f n, mennyi a pulyka, mennyi a p

r' /a és mennyi a szolga! Ha föltámadni akartak e napon a rut előítéletek, a hiúságnak, a lát szólagos műveltségnek, rázzátok le bilincseit, rozsdás békóit. Az egységes társadalom mily sokat, mily nagyot tehetne. Volna társadalmunk, a melyre büszkék lehetnénk. Akkor lenne igazán kamatozó a húsvét ünnepe, ha ünnepi hangulatai rávezetnék az embert, hogy az embernek tehetségei, képességei társadalmi életre vannak berendelve. Társadalmi életre, melyben mindenki külön munkálkodik. Külön külön a tökélesedést eszközölve. Mert ha látjuk, hogy mások nemes eszmékért lelkesülnek s érettük dolgoznak, magunk is erőt merítünk a küzdelemre. Ne engedjük azért, hogy nálunk is sziszeghessen az osztály-elkülönitő systema mérges kígyója. Ne engedjük soha. Ne mutassunk rá megvetőleg senkire; ez paraszt, amaz mesterember, ez tanító, az ügyvéd. Mert ma, fájdalom, a hány a foglalkozás, annyi a koszt Ne gyűlölködjünk. Szeressük egymást. Legyünk büszkék egymásra, mert emberek vagyunk. Döntsünk le közöttünk minden válaszfalat, hogy isteni szál mazásunkat kétségtelenné tegyük minden eszményi iránt való ellenállhatatlan ragaszkodásunk által. Hiszen minden velünk született hajlamaink, tulajdonaink olyanok, hogy csak gyámolító segély és kiegészítés által érvényelsülhetnek; — czéljaink oly magasak, hogy elérésökre az egyoldalú, az egyéni erő csak erőlködés, csak elégtelen törpeség. Azért tehát vonzódjunk egymáshoz, s e vonzalom nyugodjék valósággal a tökéletesség szeretetén és a hiánytól fogyatékosságtól való félelmünkön, mert az egyéniség teljes fényében' csak élő, munkás, nemes társaságban ragyog, sajátságos tehetségei alkalmazást és méltánylást csak abban nyerhetnek. Tegyünk tehát fogadást a szeretet ünnepén, hogy azt, a miért Krisztus feltámadott, megőrizzük örökké! Szeressük egymást. Ne elégedjünk meg azzal, hogy egy kissé jók is va gyünk, igazak is is vagyunk, hanem fölemelt fővel, mosolygó arczczal, tiszta szívvel törjünk, rohanjunk a tökéletességnek előttünk most még lidercfénye után! Reménynyel szivemben, húsvéti szent ünnep áldva köszöntelek! Te vagy a világrendszer legnagyobb titkának szimbolikus napja. Te vagy a feltámadásnak örökös, gyönyörű decretuma!És bár isteni vagy emberi erők fényes diadalmának emlékünnepe légy is, vigasztalódást, szent örömöket belőled merítünk. E nagy napon bizonyitá be Krisztus, hogy a szép a jó és igazság után való törekvés központja: a lélek halhatatlan. Mert, ha földi házigazdájával, a testtel való perlekedései közben néha-néha *el'-e.bukik is, meg nem semmisülhet, íme: a kishitű, rideganyagiaságelleni isteni vető! Üdvözítő ideák, isteni szeretet, újjászületésének magasztos ünnepe, nagy tettek méhe, szent húsvét áldva köszöntelek. As orosházi kiállítás. B.-Csaba, ápríl t. A délibábos róna áldott szép földjón, megyénk délnyugati virágzó empo riumára irányozódik az ország figyelme Orosházán holnap, húsvét első napján nyilik meg a helyi iparkiállitás, mel; eleinte kisméretűnek indult; de a vezeti embertk lelkesedéséből és az orosház ipar fejlődő ttsóge szerint is kiduzzadt ós mint nem elfogult szakemberek állítják, méltán meg fog lepni ma mindenkit nagy arányaival, a bemutatott iparczikkek versenyképessége ós szolidságával. Orosháza eddig egyrészt vezető társadalmának munkássága révén, másrészt népeinek elelmessége folytán megyénknek virágzó községe volt. Két óv előtt megünnepelte fönállásának 150 évét ; ma pedig igazán sok várakozások között indulnak meg napokra szóló ünnepélyességek, melyek a megyei társadalomnak miuden rétegét bizonnyal Orosházára fogják vonzani. Szivünk szerint köszöntjük ezt az iparkodó, folyton haladó megyei községet, a hol éppen az az osztály mutatja be szakértelmét, mely az egész megyében testületileg a legkevésbé érvényesül : az iparosság. Egész megyénkben ugy van, hogy az indusztriális termelésben az ipar nem tud lépést haladni, az iparosság szegényes helyzetben van, éppen azért a testületi érvényesülés csak vágyait képezi. Bizonynyal Orosházán is messze időre csak vágyak és sejtelemszerü szándékok, langyos törekvés ós közönyös Pató Páloskodás közben fult volna el egy ilyen mozgalom : ha — a ki az „BékésmegyeiKözlönytárcaja" Húsvéti hangulatokA „Békésmegyei Közlöny" számára irta: Békési Barna. A kőlap el van hengerítve, a sir üres. Sötét üregének lakója, az Udvözitő, feltámadott ! Együtt bolyongtunk vele a Passió kínkeserves utján; éreztük szenvedéseit, zugolódtunk megcsufoltatásán és megrendülve láttuk, a mint ketté hasadt a templom kárpitja. Vigasztaltuk a fájdalmas Anyát, a ki ott kesergett a kereszt alatt, a melyen drága fia függött és kiszenvedett. Barabás kiszabadítását követelte a nép, nem azért, ki az emberiségórt magát feláldozta. Keresztre feszíttetett a Megváltó, igy lön a nép kívánsága is keresztre feszítve, mert az igazság képviselőit a népek mindig csak akkor magasztalják, mikor előbb keresztre feszítették. A nép által élni méltatott Barabás azonban ma is alszik. Barabás végképpen elporladott, az ő létezése ugy elveszett, mint a kis patak elenyészik a pusztaságok végtelen fövényében. Hanem a halálra kívánt, a megyilkolt Megváltó él, valamint élnek tanításai, az ő isteni eszméi ; élnek mint valami hatalmas tenger, a melynek apálya soha sincsen ; melynek mélységében a hit árjában elmélyedő ember kincsekre lel, a melynek hullámai bizton emelik hajónkat, nem félhetvén a hajótöréstől, ki a hit oczeánjára szállott hajójával! Feltámadott a Megváltó és feltámadása örömre gerjeszti az emberiséget, reménynyel tölti el a sziveket, hogy a jelenkor divatos, hitetlen eszméire — melyet ránk erőszakolni akarnak, szükségünk nincs. Specziális faj vagyunk Európa germán, román és szláv népeinek hatalmas útjában. Egészen másként gondolkozunk, érezünk, más a hivatásunk, mint a többi népfajokéi. Azok nem küzdöttek annyit létükért azoknál nem olyan nagy az ^összetartás, mert jobbról-balról vannak vérbeli rokonaik, természetes szövetségeseik, támogatóik. Nekünk nincsen senkink az Isten s az ezer esztendős tradicziókon kivül. Mihelyt felforgatják belső békénket, közénk vetik az egyenetlenség üszket, kitör a pártviszály, a testvérharcz, mely ezer óv óta mindig legnagyobb ellensége vőlt az országnak. Higyjünk a feltámadásban ! * Mily kedves, mily szépen van az, hogy Krisztus Jézus feltámadásának emlékét tavaszszal ünnepelhetjük meg ! Illatozik már az ibolya s a Megváltóról regél, ki szerény volt, mint a hogy egyszerre szerények ós pompásak a nagy és nemes szivek is. Nyílnak a rózsák s az öröm színeivel üdvözlik őt, ki hervadhatatlan rózsákat hintett sziveinkbe. Dalol a madár s mig az embernek Isten szolgája hirdeti az örvendetes hirt ; a csalogány dala zeng felőle a természet templomában, melynek lámpái a nap fényes sugarai, oltára a terebély fasudar, ájtatos hive fü, fa, virág, hegyek, völgyek ós rengetek lakói, kik önkénytelenül dicsérik Isten jóságát, nagyságát . . . Milyen jó, hogy a Megváltónk feltámadásának ünnepét tavasszal üljük meg. Tegnap még a zord tél fagya nyűgözte lelkeinket, jégbilincsekbe verve terült előttünk a patakok és folyók kristálya, fü, fa, virág fölött fehér szemfödés feküdt, nem hangzott egyébb, mint a természet halottas szobájában bolygó szélvészek zokogó sirás . . . Itt van a feltámadás ünnepe s az ébredő, uj életre keltő természet pompázó allegóriájává, ékesen szóló tanujává vált az emberiség, a keresztény világ legnagyobb ünnepének. Tele vt,írnak költészettel, tele kedves gyeimeteg vonásokkal a keresztyén ünnepek. Kaiácscmykor öivendeznek a gyermekek, kiket az ő mosolygó gyermek-társuk meglepetéssel, ajándékokkal halmoz el. Húsvét a felnőttek ünnepe. Piros tojásokat ajándékoznak egymásnak a fiatalok, melyekre rá vannak karc-zolva az ifjúság ábrándos jelvényei, sokatmondó igéi, hétfőn reggel pedig, midőn a keresztény hivő elzengte zsolozsmáit, elrebegte hymnuszait a feltámadás nagy Ígéretének beteljesüléséért : víg zaj tölti be az utczábat, tereket, sikoltozás és kaczaj hangzik fel az udvarokban, és a kertek alatt, s van kelete a vizes csöbörnek, ha ugyan itt is nem a tulftnomitott városiasság mesterkélt illatszere szorította ki a kristálytiszta forrásból merített frisességet és üdeséget. Délután kivonul szabadba a buzgó nép s mivel Krisztus Urunk áldott lelke örömmel szemléli az ártatlan szivek örömét, mivel jólesik az ő^ derült verőfényes szellemének, hogy feltámadását vidáman ülik meg az emberek, a szól zene, hangzik a dal s ugyancsak lejtenek a párok. Oly szép, oly lélekemelő, oly ürömmel teljes a húsvét, a te feltámadásodnak ünnepe, Megvált Jézus Krisztus. Alleluja, alleluja, hangzik a templomokban. Feltámadunk, igy visszhangozák a szivek. Feltámadunk. Dicső magyar nemzetünk neked szabad leginkább, neked illik legerősebben hinned a feltámadás nagy igazságában. Haldokoltál számtalanszor és életben maradtál. Megöltek sokszor, ki is teritettek ezerszer, de te feltámadtál mindannyiszor. Bejöttél'a hazába, hol a kereszténység országát alapítottad meg rád támadott hajdan a pogány, ki kívülről tőrt rád, ármányt szőve ellened, nem hagyott békét multadnak, háborgatja jelened s kétessé teszi folyton-folyvást létezésed minden óráját, minden pillanatát s te, mégis betöltötted fennállásod egy ezer esztendejét! Pedig most is nagypénteket ülünk, hosszú végtelen nagypénteket. A világ ugy tűnik fel, mint egy gyászba borult templom, melyben nap-nap után elsiratunk egy egy megváltást. A nemzet tanácsában még a közel múltban is rideg beszédek hangzottak, csupán az oltár előtt találkozunk hittel, reménynyel és szeretettel. Ha ninGS, a ki künn, a világban e nagy igéket hangoztassa, ott áll a viax gyertyák fényétől megaranyozva a világ jóságos Megváltójának szelid arcza. Elénk beszéde van csukott ajkának. A távol jövőbe tekintenek zárt szemei. Homloka, mely milliók helyett viselt tövis koronát, milliók szivében van szeretettel bevésve. Mintha mondaná: „Szenvedtek és tűrtök, siránkoztok és kétségbeestek ! hisz az én szenvedésem nagyobb tietekénél. Csüggedtek, pedig én a halál torkában is a feltámadást reménylem" ! Oh zengjetek csak dicsdalokat s gondoljatok csak a nagypéntek kinos ünnepére ! Nagypéntek után húsvét, a feltámadás dicső napja következik. El kell jönnie a nagy ünnepnek, hisz ő ígérte meg. Bánatosan sir a passió éneke. Az Udvözitő sebes vállam hurczolja a nehéz keresztet. Felfeszittetik. És azután mi történik ? A passió siralmas énekét felváltja a hymnusz, a feltámadás dicsőítésétől visszhangzik az egész világ s az emberek könyeiket letörölve, vigasztalják egymást: Bizonyára feltámadott! Az uj ezredév hajnalán támadjanak fel bennünk is az Istenben hivő, a hazáért élni-halni tudó ős apáink. Támadjanak fel az önző kor romjain, a régmúltnak önzetlen korszakai s a századvég silány erkölcseit eltemetve, a feltámadott ősi Magyarország legyen az uj ezredév elejének magyar népe. Vezérelte a Megváltó honfoglaló apáinkat ; velünk maradt az uj hazában ezredéviglen, mert Pannónia minden kor az a országa volt és nem fog bennünket elhagyni, a ina feltámadott, az ezredéves pályán, ha mi nem hagyjuk el és a fenyegetett hitünkben mindenkor feltámadunk I