Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1899-04-02 / 27. szám

eszmét meg is adta — nem lett volna T h ó k Endréje. Mondhatjuk : Orosházának dúsan kamatoz az a véletlen szerencse, hogy Thék Orosházán született. Ez a szakmájában országunkban első és ipartermékeivel világhírű iparos nemcsak iparűzésével, szívósságával, emelkedésével bámulatos, hanem azon nagy akaraterővel is, melylyel a közügyet és különösen inartársainak ügyét szolgálja. Áz eszmét megadta, azért anyagi áldozatot hozott ós állandóan szolgálta a sikert, országos érdeklődést támasztott fol; vele lett a kiállítás az ami; nélküle meg sem lett volna. Mint Thóknek minden dologhoz, ebben is a szerencse azért .olt vele, mert a kiállítás Lukács György dr. személyében védnököt nyert, Lukács György dr. két éve a mienk És neve programm. A munka ós kitartás programmja. Mit tett, mennyit fáradott, befolyásával a parcialis kiállítást mennyire öblösitette, orosházi pónzerőhöz nem nyúlva, hogyan szerezte meg a kiállítás anyagi tényezőit, — ezt ma mindannyian ludjuk. Ha felfakad az emberi szívben a hála, akkor a mai ünnepélyes bevonuláson méltán éljennel veszik ajkra az ő nsvót és az orosházi ipartestület méltán Írhatja történetébe külön lapon annak a nevét, ki ügyökben tett és fáradott A hírlapíró szemével tekintve a napok története elé, meglep az orosházi intelligenciának kiváló együttes lelkesedése. Ezek ólén áil Sz.fkács István, a zajtalan munka képviselője, a ki elnöki minőségében e napokban annyit fáradott. De mint az őzemre állított sereg, mint a harczba állított hadosstály, meglette mindenki, a mit tőle vártak. Együttes munkával, melyben mindenki kivette a részit, — vált cz a kiállítás azzá, a mi lett. Es az orosházi kiállítás megmutatja, mit várhatunk parcziális és helyi kiállításoktól. A példa szerint sokat. Nem esak azzal, hogy az ipar tömeges elhe lyezésével figyelmet kívánó tényezőnek lép előtérbe, hanem azonnal foglalkozást adott. Az orosházi példa igen figyelemre méltó olyan irányban, hogy a mit az iparosok itt kiállítanak, annak már előre gazdája van. Neveket nem ludunk. De tudjuk pl. azt, hogy egy orosházi cipész iparos száz pár cnp5t mu'at be. Ez a száz pár czipő előre megrendelésre készült, ha tehát erkö'csi motorai nem is lennének a kiálli'óra, anyagi eredmény a megrendeléssel el van érve. Eddig B kiállítás áldozatot kö7etelt a kiállítótól, mert költséges iparnemeket köve telt; az orosházi kiállítás csupán a napikeres-let számára dolgozik ós előre gazdát szerzett minden készítmény. Ebben van a kiállításnak jelentősege. Ezt kell megtanulnia a csabai, a gyulai, a szarvasi, a gyomai, a berónyi, aszeghalmi iparosoknak. Azért nagyob tömegben tekintik azt meg. Hiszen a kiállítás a szakemberre a legtanulságosabb. De a ki teheti, ne sajnálja az utat és áldozza föl a maga kényelmét. Legyünk együttórzők a rnás megyebeli köz ségek akciói iránt; igy bee ü'ikmeg annak idején a mienket is. Legyen sikere az orosházi jparkiállitásnak. Es példája ösztönözze a megye iparosait! A esabai és a szarvasi gyár. — Miniszteri leirat. — Szarvasi értekezlet. — A napokban emiitettük, hogy H eg e d ü s Sándor kereskedelemügyi miniszter leiratot intézett a vármegye törvényhatósága utján Csaba városához. A miniszter 6000 frt évi segélyt tiz éven át hajlandó a gyárvállalatnak adni, mert arról győződött meg, hogy a Seidler ós Scheibel kemnitzi czég szakértelme, kemnitzi gyáruknak berendezése, a gyárban folyó serény munka, az ott uralkodó rend és az üzletvezetés körül tapasztalt pontosság révén teljesen alkalmas ós híva tott a kérdéses iparágat hazánkban meghonosítani. A miniszter a midőn ezen, a gyárra hízelgő véleményt koczkáztatja, mérvadónak tekinti Szterónyi Lajos iparfelügyelő személyes, a gyár megtekintése körüli tapasztalatait, de figyelemmel van Békósvármegye alispánjának állásfogla lására, ki elsőül vette föl, külföldi útjában megnézve as ipari telepet,- a gyárosokkal a tárgyalásokat. A czég ugyan évenként 7500 frt államsegélyt kér, de bizonynyal az államsegélynek évenként 6000 frtban való utalványozása nem fog akadályt képezni Ez alkalommal összegezzük a miniszter egyéb precizirozott föitételeit is : ha a czég kötelezi magát, hogy Csabán a technika jelen fejlettségének megfejelő legalább 100 mechanikai szövőszékre be rendezett szövő gyárat a megfelelő elő készítő gépekkel is felszerelve ugy fel épit, hogy a gyárban az épitkezes meg kezdésétől számított 18 hónap alatt legalább 50mechanikai szövő szeket üzembe helyez ós ugyanezen időre a festő, valamint a gőzerőre berendezett appre'.urat is felállítja, nemkülönben ezen telepen az első 50 szövő-székhez legalább száz-, a másik 50 szövő-szék üzeme mellett pedig az egész gyártelepen legalább 150 munkást foglalkoztat és az igy létesítendő gyári telepbe a czég legalább 200.000 frtot befektet. Ellenben megtagadja a czég azon kérelmét, hogy gépeit vámmentesen hozhassa be, hogy hivatalno kai és előmunkásai a magyar vasutakon való ide utazásra szabadjegyet nyerjenek és azon kikötést, hogy bizonyom ideig az állam hasonló üzemü más gyár alapítását állami támogatással nem fogja elősegíteni. Ez utóbbi leltétel megtaga dása, bár akadémikusnak látszik a kérdés, kétségessé teszi — jegyzi meg a vármegye hivatalos lapja a gyár felállitá sának egész létesülését. Mert valamely gyárnak, mely teljesen uj ipirágat honosít meg hazánkban, bizonynyal 5—6 évi monopolra van szüksége, mig üze nót, piaczát megteremti, gyakorlatlan munkásait kiképezi, a kezdet nehézségeit leküzdi, egyátalán mig versenyképesé lesz. E verseny nelkü i berendezkedheté-i bi'. tossága nélkül a vállalkozó nem fektetheti be tőkéjét egy vállalatba. A mily jóakarattal találkozott fazonban ez ügy állandóan a kereskedelmi minist,etium részéről, s a mily kiváló figytdembm és jóakaratban részesítette azt állásának elfoglalása uíán azonnal az uj kereskedelmi minister, Hegedűs Sándor is, remé'jük, hogy e nehézségek eloszlathatok le nde nek, s a gyár versenykópességenek kifejlődéséig fennállásának kívánt biztosi téka megteremtetik. Mig a csabai butor.-zöveígvár érdekében az előkészületek igy történnek Szarvason létesíteni tervbe vett gombgyár ügyében a tárgyalások megindultak. A vármegye alisptnja az ajáulatot tett Eichberg Adolf goldsteini gyá rossal most kedden Szarvasra u ázott a személyes tárgyalások folyamatba tété lére Amennyiben Íéíesül, a szarvasi lesz az első rendszeres gombgyár hazánkban, mely óriási gombszükségletó ezidőszarint legnagyobbrészt Ausztriából szerzi be, hol körülbelől 100 gombgyár működik s a gyár lótesülésére alapos ramóny van. Az alispán, az elnöklete alatt megtartott értekezleten, kifejtette azon tZdinponto ka', melyek őt a gyáriparnak megyénk ben való meghonosítására ösztönzik, ezek, most a téli munka nélküli népnek állandó foglalkoztatá a, az egyoldalú mezőgazdaságról az industrialis térre való fokozatos áttérés s megyénkben az oly iparágaknak meghonosítása, mel}ek hazankban még versanynélküliek s igy prosperálásuk fö tétleaül hasznot híjtó és biztosított, Ilyei a gombgyártás, mely aránylBg kevés tőke üzemével sok munkást foglalkoziat. A', értekezlet a gyáro-sil megállapította az alapítás feltételeit. Esek szerint a gyárot köteien magát egy oly gőzüzemü gyárnak beren dezéséra, mdy kezdetb-n 200, kóiőbb 350 munkást foglalkoztat, a község adja a szükséges telket, az összes építési anyagot s az államot 10 évig évi 4500 frt subventió adására kérik fel. A feltótelek akként megállapittatván, a képviselőtestület csütörtökön közgyüléóst tartott. A közgyűlésről a köve'kező tudósítást kapjuk : A képviselőtestület gyűlésén a ki küldött javaslattevő bizottság tprjesztette elő propozicióit. A javaslat ez volt: Ajánljon föl a község a gomb-gyár területéül két kat. hold földet és az építési anyagra 30 000 frtot. Ugyancsak a képviselőtestület kérje az államtól a tiz éven át megadandó 4500 frt évi segélyt. A képviselőtestület vita nélkül megszavazta a kikü'dött albizottság javaslatát. Vasárnap. Április elseje. — Tegnapi napról. Felőlem beszélhet a hagyomány, április elsejéről amit neki tetszik, a tapasztalt emberiség már ugy sem sokat ad a hagyományra, kivévén ha a kir. közjegyző hitelesiti és a biróság osz« trák-magyar értékben folyósítja. Én csak annyit tudok április elsejéről, hogy olympusi tudósítónk minden évben ugyugyanazon sürgönyt küldi ezen a napon a Békésmegyei Közlönynek ; Nagy botrány színhelye volt ma „Az istenek alkonyá"-hoz czimzett nagyvendéglő ivója. Klió urat, a világhírű történetészt, a m. t. akadémiának is levelező tagját, leitatta Boldogság ur, aki névnapját ünnepelte; Klió ur illuminál. állapotban a „Történelmi főköny".vet meghamisította s a História.cég rovására nagyobb vissza* éléseket követett el. Letartóztatását elrendelték, a szigorú vizsgálat folyamatban van. Magától értetődik, hogy ez az eset, kinos feltűnést kelt Olympusszerte. Mint késő éjjel telefonon jelentik, a vizs gálóbiróság eddig a következő hamis tételek nyomára jött A külügyminiszter most küldte szét a dekré* tumot, melyben Khina annektálására polgári őr« sereget szervez. A kínai osztrák gyarmat alkirá. já vá D r o p p a Gyula van kiszemelve. M a j a n a gyarmatügyi választások előkészítésére Orra« lecsűngbc utazott. A „S zinészek Lapja" kérdést intéz a szin» társulat tagjai között, hogy hol vaunak a legnagyobb balekuk ? A Halmay színtársulatnak némely női tagja halálmegvetéssel B.=Csabát jelenti ki ilyennek, Magyarország közgazdasági viszonyai örvendetesen föllendültek. Csák pénzügyigazgató rendeletet adott ki, hogy az állami adóvégrehajtók egy évi tartamra szabadságra küldetnek.. Saját különünk távirja, hogy Polónyi Géza és Eötvös Károly békelakomát ültek Ugrón megválasztatása következtében Pulszky Ágoston bejelentette a néppártba való belépését. Sima Ferencz átlépett a a szabadelvüpártba és kinevezték Csongrádmegye főispánjává. Tábori Lujza piros tojása. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárczája Vajh ki ő s hol vagyon hazája ? Kérdik önök s méltán tisztelt olvasóim. Megmondom. Tábori Lujza, a dombvári temetőőr leánya. Brr! . . . hiszen fél egyik-másik hölgyolvasóm, mintha kígyó csípte volna meg, a temetőőr szó láttára s hideg borzongás futott végig tagján. Pedig tisztelt hölgyeim, nincs okuk az idegességre. Ki ne tudná, hogy nemcsak a szalonokban és angol kertekben szö vik a regények szálait, hanem a viskókban, temetőkben is. Ne méltóztassanak tehát hinni, mintha ezt a regényes mesét én gondoltam volna ki; mert ezt az élet hullámzó tengere hozta felszínre. Én esak a rajzolója vagyok ezen regényes esetnek, mint a festő, midőn egy-egy részletet kikap a természet nagy világából és vászonra fest. Feltudom én azt fogni, hogy a temettőőr nem szalonképes, de így papíron bizony be lehet mutatni akármilyen nagyúri társaságnak. Külömben kérdem, mi kifogásolni valót találnak önök a temetőőr foglalkozásán ? Ugy hiszem, a tisztesség szempontjából nem találnak benne kivetni valót Jól tudom én azt, hogy önök azért fáznak, — ha ugyan fáznak — a temetőőrtől, mert a háta mögött oda képzelik azt a csontvázas kaszást, mely nem igen válogat a szép, vagy nem szép között. Vagy talán azt mondják önök, hogy a temetőőrök rendszerint kevésbé finom emberek. De nem minden alma egyforma, nem minden temetőőr egyforma. A temetőőr is lehet gyöngéd érzésű férj és szerető apa. S ilyen volt Tábori Pál, a dombvári temetőőr. A bálványozásig szerette nejét, szerette egyetlen leányát. S kivált ez utóbbiért kész volt utolsó fillérét is áldozni s éppen ezért gondos nevelésben részesítette S Lujza méltónak mutatta magát az apai nagy szeretetre és áldozatkészségre. Nagy készséget és előszeretetet mutatott a tudományok iránt s oly jeles előmenetelt tett | a tanulmányokban, hogy az egész város | figyelmét magára vonta. Kitűnően rajzolt, a női munkák kivitelében igazi mes| ter, az ének éz zenében virtuóz vala. Ezen szép, mondhatni rendkívüli tulajdonságaiért az egész város szerette s tisztelte. Aztán meg Tábori Lujza külső leg is előnyösen fejlődött, gyönyörű hajadonná lett. A dombváriak ugy tekintették, mint a temető tündérét. A dombvári temető nagyban is különbözött a többi ily nemű helyektől; inkább díszkertnek, mint temetőnek nézett az ki. Fasorok környezték az utakat, melyek keresztül kasul szelték a domb hátát, a hol a temető feküdt. Aztán meg gondja volt iá a városnak, hogy a mellette levő üres tért kellemes sétahelyé tegye. Nem csoda, ha ily gyönyörű helyen Lujza is jól érezte magát. Ott töltötte szabad idejének legnagyobb részét. Élet vidoran járt-kelt, magába sziva az üde, virágillattal telt levegőt, szemeit a kiesvidéken legeltetve. Gyönyörködve hallgatta az ott fészkelő madarak csevegését. Mert hiába ! a temetőben is van élet. Fák, virágok, madarak és emberek élnek ott és örvendenek az éle nek Egy gyöngéden szerető család fészke volt az! E temető is csak olyan föld mint a többi. A felületén virág, madár és ember él, mig a föld gyomrában az enyészet országa terül el Aztán meg ki tudja, vájjon ott, hol bölcsőnk ringott, nem volt e egykor szintén tömető vagy csatahely, a hol ezer meg ezer ember csontja pihen ? ! Sőt valószínű, hogy az a föld, melyet taposunk, őseink csontjával van összevegyülve. Sokan, igen sokan látogatták azt a pompás ligetet. Csak ugy hullámzott ott a nép egy-egy verőfényes tavaszi napon s Lujza is rendesen ott volt barátnőivel és ismerőseivel. S nem éppen valószínűtlen az hir, melyet susogtak az emberek, hogy az erősebb nemhez tartozó ifjúság éppen Lujza kedvóért látogatta oly tömegesen ezt a helyet! mert hát Lujza szépsége közbeszéd tárgya vala a város ban. jiippen legszebb korában volt ; ama korban, midőn a felserdült leány, mint egy gyönyörű rózsa bontja szét leveleit és ragyogtatja ártatlan volta hímporát. Igy teltek a napok egymás után; semmi különös intermezzo nem zavarta meg a mindennapi egyformaságot. Annál nagyobb feltűnést keltett a városban ama hir, hogy a szép tündér éppen akkor, midőn legszebben tündöklött, oltiint ekies paradicsomból, a meleg fészekből. Azt beszélték, mint olyankor szokás, hogy egy ifjú gróf szöktette meg; azonban a jobban értesültek tudták, hogy nem volt az szöktetés, mert, Lujza önként ment el és pedig nem egy ifjú, hanem öreg gróffal. A dolog így történt. Egy reggelen elegánsan öltözött it'ju kopogtatott be a dombovári temetőőr szerény házába s kisasszony után tudakozódott. Tábori Pál tudtára adta, hogy Lujza a kápolnába ment, hol éppen mise van. Jól van, felelt az ifjú, akkor én is oda megyekés megvárom, mig akisaszony kijön. Lujza az isteni tisztelet után hazafelé sietett; de ime 1 hirtelen egy előkelő ifjú lépett melléje ós engedelmet kért, hogy néhány szót válthasson vele — Különben ugyhiszem — szólt az ifjú — n^m szükséges magamat bemutatni ? Be lettem mutatva a kisasszonynak a gazdabálon. Elemén igazgatónó volt szives bemutatni. Talán emlékezik rám a kisasszony V ! — Hogyne 1 — felelt Lujza — tisztán emlékszem. S mi ügyben méltózta tik keresni, ha szabad tudnom? — Azon percztől kezdve, melybe-* a kisasszonyt megpillantottam — úgymond az ifjú, — egy gondolat nyugtalanított. — Talán csak nem valami rébusz megfejtésén öri az eszét? — vágott közbe Lujza. — Oh nem ! már megfejtettem. — Szabad tudnom mi legyen az ? — Ama percztől kezdve, mondom, a mint a kisasszonyt megláttam s bizonyos tipikus előkelőséget szemléltem arezvonásaiban, egy különös gondolat fészkelte be magát agyamba, hogy a kisasszony talán nem is ... s itt megakadt. — Talán nem hiszi gróf ur — mort Szentkuthy Aladár gróf volt az ifjú, — hogy ón az egyszerű sirőr leánya vagyok ? — Eltalálta. S nem csak, hogy gondolom, hanem biztosan is tudom. Bebizonyítsam ? — Ugyan ne tréfáljon gróf ur. — Ugy sem hinném el, ha be is bizonyítaná. — De kérem, most nincs ideje a tréfának ; komoly dologról van szó, mely kegyedet ép ugy érdekli, mint engem." — Tán csak nem akar szerelmet vallani ? Kaczagott fol Lujza. Ez volna még a szép tréfa ! —- Semmi tróta ; nagyon is komoly dolog az. Mondom kisasszony, előkelő arezvonásai és müveit modora első percztől kezdve meghódították szivemet, mely érzelmeket azonban mindez ideig titkoltam s ennek fontos okai voltak. — Talán mert a szegény sirőr leának szorelmot vallani méltósága alólinak tartotta ? Nemde eltaláltam ? — Éppenséggel nem találta el, kedves kisasszony ! Nem veszi talán rosz néven, ha ellent mondani merek ? — Oh kérem, tessék egész nyíltan szólani, az engem csöppet sem feszélyez. — En, úgymond a gróf felhevülten; b zonynyal bevallottam volna szerelmemet a sirőr leányának is ama perezben, a mint belészerettem; de tekintve azt.