Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) július-december • 53-96. szám

1898-09-04 / 71. szám

XXV. évfolyam. 8.-Csaba, 1898. Vasárnap, szeptember hó 4-én. 71. szám. BEKESME&YEI KÖZLÖNY POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőségi: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház) a hova lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak visiza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. Egyes szair. á a 8 Kr. Előfizethetni: helynsn a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Alfréd Capus szatirája. Álfred Capus egy párizsi újságíró. A mi uj magyarságunk szerint egyenesen igen jó hangzású magyar névre változtathatjuk: „Kapus Alfréd." De mi köze egy vidéki magyar lapnak Kapus úrhoz ? Majd ez az alábbiakban fog kitűnni. Kapus újságíró kollegánk hónapokkal előbb a Figaróban, mely a franczia szellemesség első terméke, ezt az igaz szatírát irta. JJ miniszteri titkár és B. miniszteri tanácsos beszélgetnek a párisi boullevardon : A. miniszteri titkár: Főnök ur. mit gondol, kivel van az igazság a Dreyfusügyben ? B. miniszteri tanácsos : Jámbor ember, ön az igazságot keresi ? Kedves uram, ebben a dologban már nincs igazság többé. A.: Nem értem. B.: Nem érti ? Ebben a dologban már anynyit hazudtak mindkét részről, hogy egy egész hegygyó tornyosultak a hazugságok. Az igazsag persze ott van valahol a hegy alatt, de most már az ördög ludja megkeresni. Elveszett, vége. Hogy ez a szatira mennyire igaz, hogy a Dreyfus ügyben mily csodálatos végletben elmélkednek, vélekednek és írnak az emberek, két kis szemelvényt hozunk magyar lapból, melynek elvégre, — hiszen nincs a napi események forgatagában és nagyobb tárgyilagossággal Ítélhetne — szabadna, lehetne több gyűlölködés, és kevesebb szeutimentalitmussal is imi. Az „Alkotmány" pl. elragadja tollát a következő ízléstelenségekre és éppen nem keresztényíes felfogásra: „Ez a gyalázatos komédia még mindig nem ért véget. A franczia köztársa-iáíji államforma tehetetlensége fényesebben soha ki nem tűnt, mint most, mikor ezt a zsidóhec;czet a napirendről levenni nem képes, most Piquart egy levele alapján htirtóztattak egy alezredest, mert Piquart azzal vádolja, hogy Dreyfus* ellen okiratot hamisított, melynek alapján aztán elítélték az ártatlan Dreyfmst. Nos hát, hi Pícquart-nak a szindikátus e kitarlotíjánaK i^aza van ós ha csakugyana Henry hamisítványának alopján Ítélték el azt a boldogtalan zsidót, akkor a francia vezérkar maga verte meg erkölcsileg Franciaországot. Ha azonban Picquart ezúttal is a szindikátus érdeké ben füllentett, akkor nincs eszköz, amelylyel ezt a hitványságot megtorolni er kölcsi kötelessége ne volna a francia kormánynak.^ Ezzel szemben a Budapesti Naplóból csak egy pár sor szemelvényt közölünk: „Mióta vajúdik a Dreyfus-ügy? . . Dreyfus megfogyott, összetört, életereje elsorvadt ésimeő gyengeségében nagyobb hatalom, mint hadseregek, országok ós nemzetek. Kikel kriptájából, átsuhan a tengeren ós félelmetes erővel kezdi meg támadását. Az árny az élők ellen 1 . . . Ődöngve jár-kel az utczákon, amig találkozik egy másikkal, akit szintén megérintett az arny ós amikor így ketten együtt vannak, felkacagnak, hogy butaság tz egész,Dreyfus az Ördög-szigeten van s fegyveres katonák őrzik. ..Tévednek 1 .. . Dreyfus többé nincsen az Ördög-szigeten. Az őrök csak egy roskadozó testei őriznek, de az nem Dreyfus Kérdi zzék c»ak mpg Franciaországban hogy hol van az Órdögsziget foglya és susogva fogják felelni • — Itt jár közöttünk . . . ítél és büntet." Nem ok nélkül állítottuk szembe ezt a két ellentétes hírlapi véleményt. Mert a mi itt nálunk kicsiben végbe megy, — az megy lázasau, legczélzatosabban pénzért, rutul és a legnagyobb simoniákkal Párisban. A Dreyfus ügy a köztársaság halálos ítélete. A köztársaság hívei azt hiszik, hogy ha a ^örujítás Dreyfus ártatlanságát kideríti, akkor a franczia hadsereg elejében oly szégyenletesen van kompromitálva, hogy a köztársasági kormányformának vége, „magasabb államérdekért" föláldozzák tehát azt a szerencsétlen embert, akit az Ordögszigeteu őriznek. A köztársaság a forradalom gyermeke és a forradalom még koronás fők legyilkolását is helyesnek vélte a nép jogaiért; azt mondják tehát : miért ne lehetne egy embernek szenvedui, hogy megmentsék a nemzetet? És az erkölcstelen elvek győzni fognak. Ennek következtében a láz tovább terjeng, enuek a láznak nagy betege Francziaország. Látni végveszedelmét, melylyel romlásba rohan, mikor az igazságot érvényesülni nem engedi. Erkölcsi tanulság pedig belőle az a nemzeteknek s egyes embernek: hogy a gonoszsággal elfödött igazság kikel még a sírjából és eltapos miudeukit, ha ellene áll, egyes embert és egész népet. Hogy ezt a francziák belátni nem tudják ! Talajjavító kísérletek— A békésmegyei sziken. — Cserháti Sándor gazdasági szakíró a „Kisérletügyi Közlemények" ben most teszi közé azon kisérletek eredmó nyet, melyet az ügy iránti szeretetből, majd fölkérésre megyénkben többen foly tattak a szikes talajok megjavitására. kisérletek folytak a magyar-óvári gazd akadémiai kisórleti telepén, Zsilinszky Endre dr., B o 1 z a József gróf, ifj. D ór t y Péter. Használ-e a gipszezés? Hazánkban az első gípszezósi kísérletet Inkey Béla mint az agrárgeologiai intézet vezetője kezdeményezte 1893. óv őszén, előbb Szegeden, később Kígyóson, ahol gróf Wenckheim Frigyes, Inkey Béla fetszólitására külön kisórleti telepet rendeztetett be. Maga Cserháti 1896 ban véleményét a gipszezésről, a melylyel a szikes talajokat javították, — a következőkben foglalta össze: „A gipszezéssel a szikes talajok hátrányos tulajdonságait tényleg meg lehet szüntetni. A legtöbb esetben azonban csak akkor, ha aránylag, nagy menyiségü gipsz hasz aáltatik fel, sőt az igen elszikesedett területeken, milyenek a szikes rétek és legelők, mégezan mennyiség se lesz elegendő. Azon körülmény, hogy aránylag csak nagy mennyiségű gipszszel érhető el siker, nagyon megfogja nehezeteni a szikes talajoknak ezen módon való 'kiterjedtebb mérvű megjavítását." A mult évben szerzett tapasztalatok alapján ezen — mondja Cserháti — oda módosítom, hogy egyáltalábaii nem hiszem, miszerint a mi viszonyaink között a gipszezés sikerre vezetne. A mult Ávben folytattuk a gipszezéai kísérleteket. Öizszesen nyolcz gazdagságba küldtünk 147 q gipszet és az eredmény mindenütt negatív volt, a gipszezésnek hatása egyáltalában nem volt, sőt azon ^szikes talajok, amelyek az előző évben a gipszezés folytán megjavultak újból teljesen elszikesedtek. Bolza József gróf véleménye. Gróf Bolza József tapasztalatait a következőkben foglalta össze : „A szikes talajok gipszezését eddig szerzett tapasztalataim alapján feltétlenül ajanlani nem merem. Bizonyos körülmények kőit — leginkább száraz jellegű időjárásnál — a gipszezésnek kedvező hatása szembeszökő ugyan, de az hoszJ,BékésmegyeiKözIöny"tárcája. A esabai diákestélyról. — Az alumneumért. — , Ez intézménynyel az egyszerű alíöidi város nemes módon főzte le még Budapestet is. A kegyelet, ha ilyen tényben nyilatkozik meg, minden ember szivét megkapja. Micscda erőteljes társa dalmalehet annak a városnak, a mely hasonló intézményt önerejéből képes létesitenil Nem tudjuk, kik a vezérek az eszme keresztülvitelében, de akárkik is legyenek, büszkén 'tekinthetnek működésűkre," A% „Arad és Vidéké"-tel, A szomszéd sajtó ugyancsak kidictórt és nem — ok nélkül. Az a maroknyi társadalom, mely Csabán a közügyeket előbbre viszi, aránylag nagy feladatokat vállal és azokért messzemenő áldozalokat is képes hozni. Lám, most is szerdán este! Mily *zép találkozót tdiak egymásnak. És ölöm sugárzott mindenki arcán, látva már az elején a szép anyagi sikert, az alumntumistákra gondoltunk meganynjian. a kiknek ez az este is meghozta az ő betevő fala'ját. De meghozta várat lanul azt a szellemi élvezetet, melyet a diákestélytői senki sem várt Egy gyöngéd lelkű urnő genialitásából. meg az ügyért fáradhatatlan tuzgólkodó rendező munkája révén, olyan élvezetnek volt ró szese a közönség, a vidék is szépen képviselve, hogy ez már igazán a lúlmagasra csapott igényeket is messze túlszárnyalta. De kezdjük az elej^n. Urszinyi Bandi állott ki elsőül a színre ós min den elfogódás nélkül, bátran, érzéssel szavalta Pókainét, Gyu'ai ismert balladáját. Különösen gesztusai voltak olyanok, mintegy hivatott szónoknak, hangja, bátorsága és egész egyénisége azt következteti, hogy Isten segedelméből fog ő még nagyobb erővel szónokolni az alumneumért, majd egykor a — zöld asztalnál, mert a kis Bandika, mintegy Parnell tör utal. Szónok lesz, mégpedig a javából, akárki meglátja 1 Ismét a Rudolf gymna-ium egy második reményteljes növendéke, a ki büszkesége lesz a leljes főgymnasium első maiurancainak, L ö w y Ákos jött ki és olyan „'-ans gene" iri,iázati a zongorán, nai• i:ha eletében, mint cso.da gv r.nek vcaig koncertezte volna az Ö ós Uj-világot. Természetesen sok tapsot aratott. E u:án egy kedves baba-arcú kon certező lépett be, S z a 1 a y Liuka, a ki mint novícia ült cimbalmához, uaely6t oly bvatottan és érzéssel kezel és a szerdai siker után hisszük, máskor is lesz hozzá szerencsénk. Az eredeti magyar zeneszerszómán, a cimbalmon andalító szépen hangzottak azok a szomorú magyar dalok, melyeknek zenei tökélyét a kisasszony kiváló iskolázottsága szolgálta. Hatalmas tapsokra előzekenyen és kedvesen még szebb, ardalilóbb dalok rezegtek a húron. Szóval a szeida este óta az Apponyi u'czáüak is meg van a maga kis müvesziiőci>kéje. Az egész Apponyi utca büszke reá. De hát még aRudolf-gymuasium reményteljes növendékei. A negyedik számnak Kalocsa Róza német földről kölcsönzött, gerinctelen darabja ment a „Nyelvtan." Ez a darabocska a német ötletnélküliség klasszikus terméke. Hogy a közönség mégis jól mulatott rajta, ez B i e 1 e k Dazső tanár ér deme, a ki szegényes gyermek színpadi termékeink közül ez átlag legalkalmasab bat kiválasztva — igyekezett azt a jól összevágó előadással rokonszenvessé ten ni. — Hát ez sikerült is. — A közreműködők egytől egyig jeleskedtek. Taub Ilonkát azok,kik a nagy színpadon rendeznek műkedvelő előadásokat, aranybetükkel vették jegyzökönyvükbe. Igazi szín padrn lermett tehetség, zöngő hanggal természetességgel és lámpaláz nélkül. Ez a műkedvelői sik^r háromsága. De az előadó művészet is ezen fordul. Mellette M i k 1 y a András, R e n n e r Márton, G é c s Lászp, J a c z i n a László mind igen jól alakítottak és természetesen beszéltek. Bielek tanár nem fo;>ja elkerülni, hogy a tél folyamán több színielőadást re rendezzen | Hmem eaután tollán, most sz^dd elő mindazon jehőket. a melyeket hosszú szolgálatod alatt elkoptattal, szedd elő igazság szerint A mi ezután történt a színpadon, az igazán az „Ezeregyéj" tündér-álma allegorikus élőkép ment, melynek tárgyát a magyarázó szöveg így irja le: A múzsák fényes kiséretétől körül véve Demeter istennő (aiumneum) buzakalásszal (élelemmel) ajándékozza meg, Paliasz Athene (iskola) pedig megáldja a tanulókat. Dehát ez a magyarázat mit sem mond. Trónuson ült Ceres (G a r t n e r Olga) az ő varázsos ifjú bájával, kezében kalászok és áldólag terjeszti ki ke zéit Pallas Athéné (Sehej Erzsike) a két diák felé, a kiket görög jelmezben ifj. Vidovszky János és ifj. Zsi 1 i n s z k y Endre személyesítettek. S szépen, az egésznek bájt, ragyogó szint adva ott állott a kilencz múzsa Dócsey Mariska, kőlappal jegyző stylussal, fönséggel és komolyan, a mint a történelem múzsájához il ik : pajzán, derűsen és ifjan Kuthy Erzsike, mint a szerelmi költészet múzsája: Erato, a pásztor versek múzsájának személyesitője Ke r ó n y i Erzsike volt, üde, elfelejhetetlen. Bájos volt Kalliopé személyesitője Rosenthal Mariska, az epikai múzsa komoly képében. Bertók Jólán mint tragoedia múzsája rendkívül üdén, édesen mosolygott ki a csoportból. K o m ár o m y Etelka szép szemei is előragyogtak, a mint az alázatosság jeléül (a vallásos költészetének múzsáját személyesítvén), lehijtja fejét. Mosolygó, pajzán, elragadó, Badics Gizike, a minő Thalia, a vígjáték múzsája Terpsíchoret, a tánc mu'sájit Fábry Margitka személyesítette s egyike vo't azoknak, a kiken ho-zszabb ideig megakadt a szem. Áchim Mariska a kilenczedik múzsa, kedve.-en egészítette ki a képet, mely sceneriájával méltán büszkesége D o n n e r Lajosné úrnőnek, a Ki ilyenek rendezésében valóban excellál. A közönség nem birt a szép' képpel betelni. Gyönyörködött, elvolt ragadtatva, meg volt hatva. Fölgördült a függöny egyszer, kétszer,háromszor, négyszer, a közönség még nézte, gyönyörködött volna benne. Pedig martiromság, hogy ezek a kedves ifjú Múzsák mozdulatlanul megálljanak ily hosszú ideig egy helyen. De megtették az elragadt közönségnek. Olyan ovációt meg csík nagy mü vésznők kapnak, minőt a két rendező D o n n e r Lajosné és Bielek Dezső. Mindkettőt nagy, tomboló.lelkesedésekkel hivtak a deszkákra, Bielek Dezső köszönte meg maga ós kedves munkatársa nevében ezt a spontán, nagyarányú tüntető rokonszenvet. Nem sokára a színpadot a zenészek foglalták el és oly pompásívigalom folyt reggelig, a milyen nem volt egyhamar. Az estély a tápintózetnek 150 frt körül eredményezett. Mindezeket summázva : a Rudolf főgymnasium diákestólye fényesen sikerült 1 —Ó. Lflimnk mai síimiihni «rv i» malUklut »«n »»

t'

lW

o