Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) július-december • 53-96. szám

1898-09-04 / 71. szám

Éjszaka. Irta : Ifj. Kocsán János. I. Sötétség. A szél belekapaszkodik a fák lombtan ágsiba, hogy ha volna még raita egy elárvulat száraz levél, letépje. Dt nincs

; Ólmós eső zuhog, veri az ablakot, a hol van; a hol nincs, bevág a szobába kíméletlenül, hogy felázik tőle a fekete, agyagos talaj. Künn a város szélén van ilyen rozzant vityilló sok. Némelyiknek már te teje nincsen, leszakította egy vihar, de azért laknak benne, szegény rongyos emberek s nem félnek, hogy rájuk dönti egy ilyen zivataros éjszaka. Mitől is féljen az, a kinek a rongyos életén, meg a porontyain kivül egyebe nincsen. II. — Zsiga, Zsiga itt vagy ? — Itt, szivem, galambom. •— Ugy fáj, tép valami itt belül. — Meggyógyít a jó Isten. — Az az . . . — No ne sirj galambom. Sápadt, beeselt arcíu nő fekszik az ágyon. Dirib-darab ruhákkal van betak&iva állig, csak az arcza látszik, fonynyadt rácczos arcza, fénytelen szemei, melyek köré sötét karikákat festett a szenvedés. Nyöszörög és sir. A vén, esetlen czigány oda megy hozzá, csitítja, beczézi, szivének, galambjának mondja s olyan nevetésre késztő, mikor mint egy süldő szerelmes, simogatja, csókolgalja, könnyeivel öntözi a nő lecsüngő, kiaszott, barna kezét. A nő lehunyja szemeit egy perezre, tán alszik, a vén czigány meg a hogy ül ott összekuporodva a roskadozó széken, maga elé bámul révedező szemmel s mormol valamit szakalla kőzött, a miből csak az Isten neve hallik ki néha. Talán imádkozik, az is lehet, hogy csak ugy öntudatlanul emliti az I-ten nevét. Szegény ember, megszokja azt. Hogyha káromkodnék, az se volna csoda. Olykor attól is könnyebbül a lélek terhe. Az ő lelkén megvan a teher elég. A három iábu.JJ sánta asztalon egy hosszú, fehér papir hever ; a reczept az, mit két nappal ezelőtt irt a szegenyek orvosa. Azóta ott van s ki tudja, hogy még meddig fog ott heverni ? Aztán hus leves is kellene, jó, erős veres bor, meg fa, jó meleg szoba. De miből, miből? Hónapok alatt se keres annyit, a mennyi ezekre kéne. Olyan czudarul jó zan most a világ. Nem fáj most a szive, nincs bánata senkinek, a mit szomorú nótával, siró hegedű-szóval kelljen elaltatni, jól megy mindenkinek a dolga, csak a szegény czigány sora fordult roszra. Be' máskép volt régen. Volt mindig busuló legény elég, a kinek nóta kellett; csak ugy hullott a sok czifra bankó. Volt is becsülete a jó czigánynak. Azt se tudta merre menjen, annyi felé hivták. Volt tiszta ruhája s nem egy szép uri kisasszony ott felej tette a szemét a Zsiga primás sugár alakján, parázs szemében. De Zsiga nem vette észre csak azt az egyet, azt, azt a ki most itt fekszik összetörve, megvénülve, sápadt,fonnyadt arczal, beesett szemekkel, betegen, fázva, dideregve. A szép, fehér leány összeom'ott; puha, feher^keze megbarnult, reszkető; szerelmes tekintetével nem simogat többé ; csókos, piros ajkát láz fehérítette ki ; föl dig érő dus szőke haja, legfőbb ékessége hová lett, hová lett ? Hej vén Zsiga, vén Zsiga silány világ ez. A lelkében furdalja valami; nem érezte eddig. Most se tudja mi az, csak készítettem s ültetés után belocsoltattam. Dj mimhogy az ilyen palántálás igen hosszadalmas, sok munkát igénylő s ha esetleg eredményes lett volna ezen növény termelése, ilyen módon ugy sem lehetett volna nagy kiterjedésben mivelni, tehát— előre számítva — megkísértettem 20 tövet furó lyukába ültetni s a lyuk egész hézagát porhanyó földdal szórattam tele s vízzel jó beiszapoltam —ezeu egyszerű mód is bívált, mert mindkét ültetésmód után jó volté megeredés, után pótolni c-rnk néhány tövet kellett. Ké sőbben midőn a nyári forró napok ba köszöntek, tőbb tő kiveszett, — kisült — de már ezeket az idő előrehaladottsága miatt sem pótolhattam utána, de meg ekkor már szegényes növéséből kiláttam, hogy nem hozzánk való s igy a hézag nélküli terüle're nem volt szüsógem. Az e fajia gondos kísérletek mindig jobban ütnek be, mint a rendes gazda sági kezelés s mégis majdnem negatív eredmény lett. Majd igy fejezi be D é r c y szavait. Arra nézve, hogy az állatok sze retik-e ? csak kedvezőleg nyilatkozhatom, mert ugv a sz írvasmarha, mint a ló szívesen fogyasztotta az elébe tett mennyiséget, mindennek daczára kisér letem azzal a biztos tudattal fejeztem be, hogy ebben a növényben a szikes talaj számára nem találtuk meg a gyógyirt Majd Cserháti Sándor összegezi a véleményeket: Gróf Bolza Józef ur figyelmeztetet.', hogy azon a'erületen a metyen az atraplex semibaccatajmár nem diszlett, egy ott a szike* területen rendesen elő forduló, a nép által bodorfünek mondott növény igen jól díszlett. Ezen növényből néhány példányt M.-Óvárra hozva Mezey Gyula kollegám szives volt meghatározni s amennyire az a virág ós mag nélkül lehetséges volt, oda nyilatkozott, hogy az valószínűleg atriplex lapitifolia. Ezen növényt Kígyós ós Békés-Csaba közt az utak menténisnagymennyiségben láttam. A kísérlet végeredménye tehát az, hogy az atriplex semibacca-ától se a szikes talajok megjavítása — mint ezt annyira hitték,— sem annak takarmánytermő területenkint való kihasználására nem remélhető. * Ezek szerint a békésmegyei gazdasági eggletnek szik javi'ó kiserleteit más iranyba kell terelni. Vasárnap. — Vége a vakáeziónak. — Egy csabai, a kinek nem hagynak békét. — Az örök béke — Tetszik tudni ? — Átkok. — A Pista gyerek alapos kutatást rendez a padláson, kamarában. Osszekeresgéli a könyvbörzéről tavaly megmaradt könyveit és beáll azok közzé a nem dicstelen kollegák közzé, kik Lepage Lajost, meg a Corvinát szekálják. Mert évről.évie divatosabb lett a diákoktól „levetett" iskolai könyveket eladogatni Ha a tankönyv írók nem gondoskodnának ujabb kiadásokról, bezzeg a könyves boltok átalakulnának antikváriusoknak. De már csakugyan vége a vakációnak ! Vége bizony. Megérkeztek a Rudolf-gymnasium ifjú derék tanárai. Csupa o'yan kedves ember, a kiket lányos házaknál igen szívesen látnak. Lelkemre ! A fiatal emberek ágiója kezd leszállni, mióta ők itt vannak. És lelkemre ! ha még egyszer kellene a Rudolf-gymnasiumra adakozni, — a lányos apák — jobban megerőltetnék magukat. Ezt a hangulatot szólaltatta meg a Fiumében a kedves Pista bácsi. — Ha végignézek a kedves tanár urakon — úgymond azt kell mondanom, hogy nem is Rudolf-gymnasiumnak kelletett volna elnevezni ezt az iskolát. — Hát ? — Stefáni a-g ymnasiumnak. * A kinek pedig békét nem hagynak, az R i m1 e r Károly. Itt ringott közöttünk a bölcsője Csabán, itt csinálta gyermeki extravaganciáit, most még a nagy játékos mezőnyön : a politikában. Óh, azok a fránya újságírók ! Már meg mit akarnak ráfogni Nem kevesebbet, minthogy megakarta gyilkoltatni Bánfl'y Dezsőt. De ezt még Polonyi Géza se engedi Hogy pedig ez nem szófia beszéd, igaz, mert nyomtatva volt (Hogy is ne I) ezt írja pénteken a „Budapesti Napló" : „A liga főembere Rimler Károly, a császári és királyi külügyminisztérium volt titkára, az ismert pánszláv politikai ügynök, és valami Buschi nevü homályos exisztencia, aki régebben osztrák katonatiszt volt s Párisban mint gróf és nyugalmazott ezredes szerepel. A maffia Buschit bizta meg a gyilkosság végrehajtásával, aki körülbelül két héttel ezelőtt csakugyan el is tünt Párisból. Vele együtt eltűnt Rimler is. Párisi tudósítónk utána járt a dolognak s megtudta, hogy Rimler az elutazás előtt azt mondta háznépének, hogy Pozsonyba utazik s magával viszi egyik párisi barátját is." De hát mit vétett ezeknek az uraknak Rimler Károly ? * Hogy a tisztelt urak és úrnők észre ne vegyék, nem nevezzük meg az illetőt, csak azt az intim vonást áruljuk el felőle, hogy nagyon — szük czipőt szokott viselni. Nos hát a szük czipőjü úr a héten a Bayernél mulatott czigányzene mellett és ugy „fayerabend"-kor ment haza. Valahogy beödöng és vésztjosló hang üdvözli a felesége részéről : — No, te semmire kellő lump, hát hazajöttél, he ? . . . — Csak semmi veszekedés — mondja a szük czipőjü — nem tudod, hogy feljött az örök béke! * — Tetszik tudni, mikor szokták öntözni a vasututezát ? — Tetszik tudni, mikor lesz Csabán villamos világítás ? — Tetszik tudni, hogy a sárréti vasút megszerzi a karambolok elleni fékezőt ? — Tetszik tudni, miért maradt el a minap a füzesgyarmati felavatás ? — Tetszik tudni, hogy Majan Jánost a hercegprímás jogtanácsosának hívta ? — Tetszik tudni, mikor fognak a mezőberényi piaezon verekedni ? szabb időre. — tehát évekre — ki nem terjed, a mint régebben gipszezett területeim viselkedéséből meggyőződtem. A mult óv őszén a növénytermelési kísér leti állomás számára eszközölt kísérleten kivül még egy kisérletet végeztem s buza alá 25 q gipszet szórattam egy magyar holdra, kedvező hatást az évben nem észleltem. Az idei időjárás a ssikes földeknek egyáltalában igen kedvezett e vidéken, minek folytán a nem gipszezett részeken állott buza sem érett jókorábban, illetve sült meg. Augusztus hó második felében beállott száraz időjárásnál pedig a gipszezett részek csak ugy megkeményedtek, mintha gipszet nem is kaptak volna, ezen jelenségből tehát azt kell következtetnünk, hogy a sok csapadók folytán a szomszédos területről — vagy talán az altalajból is — ismét annyi sziksó gyűlt össze, hogy a gipsz hatása teljesen elenyészett." Zsilinszky Endre dr. .Dr. Zsilinszky Endre Békés-Csabán 1896-ban aránylag kedvező eredményt ért el a gipszezóssel, a mult évben az illető területek csak oly elszikesedettek voltak, Kiint a nem gipszezettek. Kigyósi kísérleti telep. Legfeltűnőbb volt az eredmény a kigyósi kísérleti telepen, az itt lévő 16—100 •°-esparczellán. Ezen parczellák közül a páratlan számúak 189B óta évente gipszeztettek ugy, hogy kat. holdjára számítva egy-egy parczella 65—72 q gipszett kapott ezen idő alatt, holott Hilgard szerint kat. holdaink 14.5 q gip szett adva, megjavítható a szikes talaj, erős gipszezósnek meg is volt egész a mult évig azon hatása, hogy a gipszezett parczelák talaja porhanyóbb lett s ha nem is termettek annyit, hogy a gip szezés kifizette volna magát, de a termésben a gipszezés hatása határozottan észlelhető volt. A mult évben azonban a nagy mennyiségű gipsznek hatása egyáltalában nem volt tapasztalható termés a kísérleti parczellákon egyáltalán nem volt, augnsztus hóban a gipszezett parczellák csak olyan kőkeménysógüek voltak, mint a nem gipszezettek. A többi kísérletek is hasonló eredményt szolgáltattak. A kisérlettevők a gipsz hatásának elmaradását, illetve a mar megjavult terülelek újból való elszikesedésót a sok téli, illetve tavaszi csapadéknak tulajdonítják, egyébnek az nem is tulajdonitható, A szikes területek az illető vidék legmélyebb pontjain fordulnak elő és h • sok a csapadék, annak egy része ide hu zódik s e területek annál inkább sok ideig maradnak viz alatt, mert a szik nem nyeli el a vizet, mikorra ezen területek felszáradtak, akár a felsőbb fekvésű helyekről, akár az altalajból beléjük került sziksó újból elszikesitette a már megjavult sziket, vagy a viz feloldotta s elmosta a gipsz egy részét, ugy, hogy a sziksóban gazdagabbá lett talajra hatást gyakorolhatott. A mult évi tapasztalatok alapján j határozottan elmondhatjuk azt, hogy ez idő szerint a szikes talajok gipszezésénes semmi ggakorlati értelme nincs, mert bár el nem vitázható, hogy a gipsz képes a szikes talajt megváltoztatni, de mert egyrészt a tapasztalat szerint sok gipsz kell a szikes talajok megjavításához, más részt pedig, amint erősebb idők járnak, a szikesedós ismét kiujul, a gipszezóst tehát meg kellene ismételni, ez által pedig a költség igen jelentékeny lenne, jóval nagyobb, semhogy a termés azt megtéríthetné. Kísérletek az ausztráliai sóbokorral. A szikes talajok megjavítására és hasznosítására két óv előtt az au ztráliai sóbokort (JJtriplex semibaccatát) kezdték ajánlani, melylyel Cilfiorniában Hilgard jelentései szerint igen kedvező eredményeket értek el s mely növényről a magkereskedők árjegyzékben a következő dicséret olvsható : A növény Ausztráliából ered, hol az aszályos évad alatt a takarmányoknak legfontosabb oszlopát képezi. Ebből azonban nem következik, hogy a jószág c*ak akkor eszi, ha más nincs, hanem épen ellenkezőleg ugy látszik, hogy jobban szereti, mint más takármányt. A beérkezett jelentésekből azon követketkeztetós vonható le, hogy az Atriplex semibaccatani.k a mi szikes talajainkon jövője nincs, az a hozzákötött, várakozásnak épen nem felelt meg. A legtöbb helyről csak azon értesítést nyertük, hogy az Atriplex nem sikerült, A kísérlet legnagyobb részét az állomás kiküldöttjei a nyár folyamán megtekintették és egybehangozólag azt jelentették, hogy az a tulajdonképeni sziken nem sikerült, silány, gyenge növésű volt. Kígyóson a kísérleti telepre lett elültetve, de ugy az előző években gipszezett, — de a mult évben újból elszikesedett, mint a nem gipszezett terüle teken nagyon silány volt. Augusztus hóban, midőn a telepet megszemléltem, az ültetés nagyon hiányos volt, a palánta nagyobb része kivesiett s ami megmaradt, alacsony növésű gyenge növény volt. Dérey Péter véleménye. Ifj. Dérey Péter (Kondoros) véleménye a következő: A folyó 1897. óv tavaszán atriplex semibaccatta magot kaptam oly ezóiból, hogy szikes földön ennek sikeres termelhetését kipróbáljam. Igazán kapva kaptam az alkalmon Bnnál is inkább, mert az előző évben a „Köztelek" hasábjain erről a növényről igen örvendetesdolgokat olvastam. Sajnos, hogy nálunk semmikép sem vált be. Az alföldi kötött szikre nem való, az ebből az egy kísérletből is kétségtelen medon kitűnt. Hogy az atriplex pilánták biztosabban megeredjenek, minden palántáknak porhanyos fekete földről kis fészkeket homályos körvonalaiban sejti, a mi a lelkében forrong. — Boldog lehetett volna, ha útjába nem állasz. Az maradt volna, a mi volt, virág, tiszta fehér, üde, a kit mindenki tisztel, szeret, imád. S ólt volna sokáig boldogan, vidám, rózsás arczu unokák közt. Nem vergődne most lázban, ron gyok között, halálos betegen, segítség, orvosság nélkül. Ez a teher C3ak nem akar leszakadni a szivéről. Orvosság, veres bor, fa, meleg szoba. Istenem, honnan vegye ezeket az, a kinek egy fillérje sincsen? Honnan., Leveszi a hegedűjét a szegről. Ócska, drág« jószág, még az apjáé volt. En Istenem talán ez .. . Miért dobog a szived ugy Zsiga, hát nem érzi meg azt az a letört, virág. Vén, bolond czigány, kinek kell már azanót*, a mit a te reszkető ujjaid csalnak ki abbói ? Z-iga, Zsiga miért habozol, miért? Bün ez. Lopva suhan ki a szobából, hogy ne lássa az asszony. Nem engedné bizony. Siet és nem hallgalja, hogy egy erőtlen asszonyi hang qgy hívja vissza, mintha örökre Vucsuzni akarna tőle : — Z'iga, Zsiga 1 . , . III. — Zsiga, Zsiga 1 . . . Nincs. Az asszony nagy nehezen felemeli fejét, körülnéz, aztán visszaesik szalmapárnáira. Nincs. Sóhajtva fordul be a fal fele. Még egy idei^ hallik lassú, nehéz lélekzete. Egyszer aztán csöndesebb, még csöndesebb lesz. utoljára nem hallik semmi. Csak künn tombol féktelenül a szél s az atyakon betóduló hideg áramlat ide oda himbálja az egy szál fagyugyertya kicsike lángját, IV. Sietve baktat. Egyszer-egyszer beletapos egy mély pocsolyába. Ki bánja azt, mikor tele minden zsebe. Nesztelenül nyit be. Alszik Csak aludjon szegény asszony. Milyen nagy öröme lesz ha felébred. Oda rak mindent az asztalra, hogy mindjárt meglácsa. Egy nagy hosszunyakn üveg: ebben erős életadó, piros bor van; a másik kicsi czifra nyakúban meg jó orvosság ; itt meg egy kis könnyű sütemény Es pénz, pénz. Kékszínű bankók, szép asszonyok képei mosolyognak le róluk. Kirakja sorba mindet. Látod, bolond Zsiga, régen kellett volna ezt tenned. Hogy nem is jutott az eszedbe. Körülnéz a szobában ; olyan csodálalatos csöndesség van itt. Persze megszokta a nyögés, sírás hangját; azért szokatlan. Elaludt az asszony, szegény. Hogy olyan csendes mostan. A ki alszik . . ej 1 . . . Zsiga, vén bolond, mi jut az eszedbe, mitől szorult ugy el a szived. Qda megy az ágyhoz, — Galambom 1 Aztán odaborul rá mindjárt, könnyei végig folynak az arczán. Körül tipeg a kis szobában, a homlokát belevágja a gerendába ; ott megáll neki borulva, és sir. Az ablakon betóduló szél felkap egy czifra bankót az asztalról s lecsapja a földre. — Vigyed, vigyed mindet. Mért nem jöttek előbb, a mig nem volt késő. Felkapja s kihajítja dühvel a szélbe mindent. A szél szárnyain vigan suhannak azok tova. Egy másik szélroham meg a pislogó fegygyugyertyát oltja el. S aztán teljes éjszaka lesz kint is, bent is.