Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) július-december • 53-96. szám

1898-11-10 / 90. szám

XXV. évfolyam. B-.Csaba, 1898. Csütörtök, november hó 10-én. 90. szám. ZLONT POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőségi: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház) a hova lap szellemi részét illető közleményed küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer; vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 60 kr. Egyes szám á a 8 kr. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Izgatott órában. |g— Békésm. Közlöny" fővár, tudósitójátől. — Izgatott órában irom e sorokat. Valóságos osztrákházi állapotok. Csak még a padfedelek hiányoznak. A képviselőház ellenzéke kimerült már az obstrukczióban és most másodvirágzásban a Dezseöffy ügyet tartja fölsziuen. Ebből pedig mindennap lovagias ügyek keverednek. Segédek tartanak tárgyalást, párbajpisztolyokat készítenek elő. A „Magyarország" szerint a miniszterelnököt már körülveszik hívei, midőn kilép a képviselőházból és Rakovszky, a harczias néppárti azzal fenyegetőzik, hogy fölpofozza a kormányelnököt. Hisz ez rettenetes. Csakugyan igaza van Eötvös Károlynak, a ki a helyzetről azt mondja, hogy végletre hajtva, az alkotmányt veszélyezteti. Az obstrukczióról való vélekedése Eötvös Káralyuak ez : Az obstrukcziót, melynek nincs tartalma s mely pusztán személyi harcz, szintén nem támogathatjuk, mert se a hazának, se a függetlenségi pártnak nem áll érdekében arra törekedni, hogy a megbuktatott Bánffi-kormány után vagy épen olyan, vagy sokkal rosszabb kor mány jöjjön vagy épen olyan, vagy sokkal rosszabb javaslatokkal. Ez okból a függetlenségi párt igenis komoly, tartalmas, elszánt küídelemre határozta el magát az e czélból tartott pártórtekezleteken a Bánffy-kormány ellen, de az obstrukcziót el nem határozta. S emlékezzék meg majd a Szabadság (mert Eötvös a miskolci „Szabadság"-hoz intézi sorait) hogy minő nemes ós elszánt harczotfog majd a függetlenségi párt a Bánffy-kormány ellen folytatni mind az indemnitásnál, mind az úgynevezett kiegyezési javaslatoknál. Ott lesz majd a harczban minden tagja egész erélylyel S a czélt, a Bánffy-kormány bukását igy is elérjük. Az obstrukczió egymagában nagy és magasztos politikai czél nélkül egyáltalán nem helyeselhető. Az osztrák példa nekünk rossz példa. Az obstrukczió végletre hajtva, az alkotmányt veszélyezteti nálunk is, az osztrákoknál is. Az alkotmánytalan élet Ausztriában is, nálunk is mindig német volt s német lesz ezután is. Az osztrák tehát német fajának érdekeit nem koczleáztatja. Nálunk pedig csak az alkotmányos élet lehet magyar. Magyar fajunk érdeke pedig mindenek fölött való". A többség maga is eddigi csöndes magatartásával szakítani fog és nagyon szép lesz az, ha a képviselőházba boxerekkel, meg revolvcrekkal járuak, mint mikor Rohonczy tüzeskedett a folyosón s a képviselőket fölpofozták.; Szégyenkezve és megdöbbenve nézi a rút képeket mindenki s igy történik meg, hogy mig a „Budapesti Hírlapot" senki seji s okta meggyanúsítani titkos kormánypártisággal, mcst maga is végzetesnek itéli a játékot, amelynek nem látni meg, mi lesz a vége. O azt jövendöli, hogy Bánffy fog belőle győztesül kikerülni, mert vele vau mosc az igazság. Mi meg azt tartjuk, hogy a parlameutarismus fog kikerülni megtépetteu s csoda lesz, — ha be nem adja a kulcsot. Egy pár obstrukciós lovag terrorizmusa ez, mert az ország csöndes és csak megdöbbenését mutatja. Ismét útvita. — A gerla—vesze—békési útvonal. — Ismeretes dolog, hogy most szombaton rendkívüli közgyűlés lesz a vármegyén, melyen sürgős határozatot kell hoznia a c aba-békósi útvonal kikövezóse tárgyában. De jóllehet jogerős határozatok, megkezdett munkák, felülvizsgálatok köveikezteben a kérdés már túl is van haladva, meglepetésként fölvetik a vesze-gerla békési útszakasz kiípitósót. A „Békés" szerint azért, mert olcsóbb, mert ez aztán nem partikuláris érdek, mert igy egy holt vonal, a vesze-gerlai út erőszakosan vonatnék be a forgalmi zónába. Ezek laptársunk, a „Békés" szerint azon szempontok, amelyek, ismételjük, jóllehet a kérdés tul van haladva, követelik, hogy másítsuk meg elhatározásunkat Békés organuma, az „Alföldi Hiradó" majdnem azonos argumentumokkal tör lándzsát a vesze-gerlai összeköttetés érdekében, sőt azon része a czikknek, mely számadatokkal kívánja meg világítani a kórd'sí, oly egyforma a gyulai lapéoal, mintha egy stilizáló két munkája lenne. A vesze-gerlai összeköttetés kell Békésnek, illetőleg lapjának, mert: ha ezt az utvonalat építjük és nem a csaba-békési utvonalat, 3.55 kmt takarítunk meg, mivel már úgyis ki van épitve a vesze-gerlai ut. Saját helyi szempontjai pedig ezekben csúcsosodnak : „Békés városa különösen rá van utalva arra, hogy községeket vonzzon piacára Tegyük még ehhez, hogy a kérdés a hírlapi szóvátételnól meg nem áll, hanem a gyulai megyebizottsági tagok a békésiekkel értekezleteket tartanak ; a mozgalmat Gyuláról irányítják s mele gében ott vagyunk a mondva csinált érdek ellentéteknél. A helyzet ez: évek előtt kimondottuk, hogy Békést, Csabával kőuttal kötjük össze. Közbeesett az állami transversalis ut s az a miniszteri kecsegtető igéret, hogy ez utat, ha megtakarítás mutatkoznék, kiépiti a feleslegből. Erre természetesen az építést elodázzuk; de mikor tavaly a békési főszolgabíró Ínségről tesz járásában jelentést, hogy tavasztájt közmunkát kell adni, előkészítjük kövezésre a csaba-békési utvonalat. Senki Békésen sem az elvi, sem a folyamatba tett u<munkálatokért szavait föl nem emeli; ellenben mindenki örül Békésen, mert tagadhatatlan, ez az ut jobban kell Békésnek, mint Csabának, mert azok használják inkább ós többen. De mindezek ellenére meglepetésszerűen egyszerre előállnak a tizenkettedik órában a megye hü sáfárai a törvényha'ósági bizottságban s a takarékosság elvét ekként értelmezik : van már készen egy ut, a vesze-gerlai. Ez 50 ezer forintba került. Mivel már úgyis ki van épitve ez az ut, építsük ezt folytatólag; olcsóbb lesz az építés, mert megtakarítunk 50 ezer forintot, nem kellvén 1166 kmt.-t építeni, hanem csak 8118 kmt. Persze, hogy a terv a takarékosság szemüvegén tetszetős ós igen bölcsen is lenne, ha az útépítést csupán takarékosság szempontjai szerint kellene mérlegelni. De nem a szerint kell. Mert akkor egyál talában ejtsük el az építést. Akkor nem csak az ötven ezer forintot takarítjuk meg, hanem a 132 808 frtot is. Ha ellenben urai vagyunk a szavaknak, akkor útépítésnél a tengelyforgalom sla tisztikája a mérvadó. Csaba abban az esetben bele fog nyugodni, hogy az ut a békésiek kívánságai szerint épit,e3sók, ha kimutatják, hogy a vesze-gerlai uton olyan közlekedés bonyolittatik le, mit a csaba-bókósin. De hiába építik ki ezt az utvonalat, az óv háromnegyedrészében, mégis a kövezetlen volta daczára emezen lenne nagyobb a forgalom. Mert a munkásnak, az u'as embernek is pénz az idő s háromkilométert csupán azért kerülni, mert egy 50 ezert frtos utat is keli olykor használni, senki sem fog. Szóval : nem a forgalom van az utért, hanem az ut a forgalom érdekében. És J,Békésmegjeílözlöny''tárcája. A mama találkája. i. A májusi ájtatosságok hetében volt, egy csütörtök délután, Nógradynó misére ment a Ferenciek templomába — páter Ignác prédikált, a híres téritő — s a lányok, névszerint Zsófi ós Margit, egyedül maradtak otíhon a Lipótutcai lakásban. Zsófi, a ki e héten a konyhai inspekciót teljesítette, épp a habos-torta maradványait rakta el, — közben Benickynó Bajza Lenke egy regényet olvasta—Margit pedig félkézzel próbálgatta odabenn a Varázsgyürü gavotte-ját. A zongorázás azonban nirtelen félbeszakadt, s az ebédlő ajtajából egy kipirult leányfej tekingetett a kinyitott spájz felé. Margit volt, törökös kreton blúzban, konty ában azzal a finom gyöngyház fésűvel, melyet édes anyja véletlenül künn lelejtett. Margit, bki fölöttébb izgatottnak látszott, óvalosan átkiáltott Zsófihoz: — Pszt 1 — Mit akaríz ? szólott dscosan Zsófi, aki éppen tnnál a fejezetnél tartott, a melyben az olajbarna geolette kapitány a helvóny grófnőt megszökteti a kolos torból. — Pszt, ne lármázz, hanem jöjj ide. Olyat n utalok, hogy a szemed szád is eláll bele. Zsófi fgjdalmas tekintettel vett búcsút egy pillanatra a geolette parancsnokától, a spájzot sietve becsukta, s türelmetlenül követte titkolozó húgát a világos ebédlőbe. — Mit mutatsz ? kérdezte kíváncsian. Margit még egyszer meggyőződött a felől, hogy az ebédlő ajtaja gondosan be van c ukva, a mutató ujját rejtélyesen az ajkához érintette, aztán olyan hangon, a mely csak a nápolyi sbirrek közt szokásos, szólott az ámuló Zsófihoz: — Olvasd el gyorsan ezt a levelet 1 A török blúzból egy összegyűrt cédula került napvilágra és a cédulából Zsófi nagy szivdobogások közt olvasta ki a következő sorokat: —-Négy órakor okvetlen várom a Ferenciek temp'omában, a hol mise közben akadálytalanul beszélgethetünk Ugy-e nem váiat hiába? Kis ujjait egyenként százezerszer czóko'ja. — Nos ? kérdezte Margit sápadtan, mikor Zsófi a levelet végig olvasta. Zsófi asonban nem felelt a kérdésre, hanem égő arcával kíváncsian közelebb hajolt titokzatosan mosolygó testvéréhez. — Neked irták ? kérdezte kissé irigykedve. — Oh, még mit nem gondolsz 1 Az L. itt annyit jelent, hogy . Lajos. Reme lem, tudod, hogy micsoda Lajosról van szó ? — Talán Ács Lajosról ? — Persze, hogy róla. — És kinek irta Ács Lajos ezt a levelet? — Hát kinek irta volna ? Nem ne kem, sőt nem is neked, hanem az édes mamának . . . — Az édes mamának? ismételte az együgyű Zsófi megdöbbenve. — Természetes. A levelet itt találtam a toilette tükör fiókjában. Mama csavarta bele véletlenül a fodorító vasat, mikor délután a Ferenciekhez sietett... Ha az összefüggést ebből se érted, akkor sajnállak . . . — Csak nem gondolod, hogy . . . — Azt gondolom, hogy az édes mama találkára ment délután a ferenciek templomába . . . Zsófi megdöbbenve bámult egy da rabig a levélre, de aztán átszellemült arccal fordult a kipirult Margithoz. — Azt hiszed, hogy csakugyan a mamának irta? — Persze, hogy neki . . . Kinek írhatta volna másnak? Egyébként is régi dolog, hogy Acs ur a mamának udvarol. — Ez már igaz, szólott Zsófi pozitív meggyőződéssel. Egy darabig mind a ketten hallgattak, végre Margit gondolkodva igy szólott: — Érdekes levél, mi ? . . . — Meghiszem, mondta Zsófi, a nyelvével csettintve. —Egyébként, ha igazságosak akarunk lenni, beismerhetjük, hogy Ács urnák jó ízlése van. Kevés olyan szép asszonyt ismerek, mint a mama . . . — De vájjon tetszik-e ő is a mamának ? — Nem igen hiszem. Mi szép van Acs uron ? Apa százszor különb férfi, mint ő. Legalább ón, ha a mamának lennék,,nem sokat törődném a levélel. — Én sem, mondta Zsófi és lelkesedve megcsókolta a trumeun álló arczképót, mely Nógrády urat még vőlegény korából ábrázolta. A két leány ismételten elolvasta az Ács ur levelét ós Margitnak később különös ötlete támadt. — Mi lenne ha mi is elmennénk a misére ? — A ferenciek templomába ? — Persze. Szép szerivel megakadályoznék a mama találkáját. Zsófi becsöngette a szobalányt, de Mari, meghallván, hogy a kisasszonyok távozni készülnek, aggodalmasan C3Óvalta a szőke fejét. — Nagy baj lesz, mert a nagyságos asszony komolyan megharagszik. Zsófi kisasszonyt nem viszik el a táncpróbára, Margit kisasszonyt pedig előre is lemondhat a holnapi ebédlői. — Akkor ezennel bucsut veszek a táncpróbátó

1, szavalta a komolyabb Zsófi. — És én szívesen koplalok huszonnégy órát I folytatta a jóétvágyu Margit. II. Nógrádyné két felnőtt kisasszony édes mamája volt, de azért csak a jelen óv januárjában töltötte be harminchar madik életévét. Tizennyolcz éves korá ban ment ferjhez a komoly Nógrády Jánoshoz és husz éves korában már két rózsásarcu eleven babával játszogatott a hófehér téli délutánokon. Zsófi még alig mult tizennégy esztendős, Margit február el>jén ünnepelte tizenharmadik születése n >pját. Tizenhárom évvel ezelőtt a szeszélyes gólya mindörökre buc?ut vett a Nógrtdy háztól ós a fiatal asszony, aki nem iaen járt élénkebb társaságokba, jóformán azzal töltötte elóle'e virágkorát, hogy bútorait gondozta és kic-ike lányait tanítgatta a Pósa bácsi gyermekverseire. Igy történt, hogy harminckét éves korába szomorú gondolata támadt ; rájött hogy minden komolyabb tartalom nélkül töltötte el gyönyörű ifjúságát. Kellékes tárából mindössze csak néhány csekélységre volt tehát szükség: két rózsa, egy gyöngy virágbokréta, ket két kiló Kugler-cukor, három Bourget fejezet teljesen meggyőzte Nógrádynót arról, hogy Ács ur tökéletesen mégérti