Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) július-december • 53-96. szám

1898-11-10 / 90. szám

aert a forgalom kétségkívül a Csaba-bé­:ési utvonalat jelölte meg a megyei tak elsejének, csak a miniszteri igére­en múlott, hogy eddig is ki nem kö­ezete a vármegye. Azt mondja a békési uj«ág, hogy degen piacokat kell vonzania piacára, rre Békés különösen rá van szorulva. 5enki Békés városának azt a töiekvését lem kicsinyeiheti és meg nem tagadhatja. )e a vesze-gerlai-úttal ugyancsak nem og piacot vonzani. Békésnek termesze es forgalmi zónája a sárrét, egy Bókés­'észtői ut igen is reperálhatja ez ő köz­ekedési bajait s forgalmi fonákságait ; le a vesze-gerlai útnak rá nézve semmi jelentősége, hiszen egy más helyen ugy s mondja, hogy az esztendő kilencz hó­lapjában Békés Csabától ugy sem zár íató el, min t ő szeretné. Agresszív in ézkedésekkel mesterséges vonalozások­ial a forgalom irányát — fájdalom I — neg nem változtathatjuk. Ha azt a sze­•en«étlen összeköttetést megcsinálni tud­ják is, — csak az abszolút járhatlanság idejére tereljük a drága útra a forgalmat 3 az a mézes madzag, a mit a békésiek száján a gyulaiak szíveskednek elhuto­gatni, — éppenséggel élvezhetetlen lesz Mig tehát a vármegye semminemű érdeke nem kívánja, hogy a gerla-veszei ut Békés felé tovább fejlesztessék, ezzel szemben áll az, hogy micsoda komoly­ság illesse meg egy oly tekintélyes tes­tület határozatait, mely egyik pillanat­ban igy határoz, a munkát is meg kezdi, a másik pillanatban meg másként ? A kanaborai káposzta-gjaluló társulattól meg csak megjárja, hogy elhatározásait megmásítsa ; de egy municipiumtól, mi dőn már a munkálatok egy részen tul is van, — kapkodó határozatokat, a köznek világos kórára, nem szabad feltételez­nünk. Biiunk a törvényhatóság bölcses­ségében, hogy szemben a féltékenykedő konventikulumokkal előbbi elhatározását fenntartja. Mégegyet.A miniszter fölveszi ugyan az állami úthálózatba a csaba békési ut­vonalat, az az idők végeiglen fönn is tsrtja, — de kérdezzük egy olyan eldu­gott uttestet, minő a vesze gerlai-békési ut, mi érdekében állana állami uttá föl venni ? Könnyű pedig 8nnak tudtára jutni, hogy ha még a takarékosság pa­ripáján üiünk is, midőn építeni akarunk, a csaba-békési vonatozás olcsóbb, mert ha most többe is kerül az épités, ez bőven megtérül abbsn, hogy állami uttá válik s löntartcma nem Békésvármegyét illeti. A békés— esabai út. — Levél a szerkesztőhöz. — Békés, nov. 8. Midőn a megye elhatározta, hogy a millennium emlékére 1.200 000 frt köl­csön felvételével legforgalmasabb útjait kikövezteti, Békés községe a képviselő­testület egyhangúlag hozott határozatá­val azt kérelmezte a törvényhatósági bizottságtól, hogy Békés községét azzal rá-zeltesse a millenniumi programm ál­dásából, hogy a Békés és Csaba közsé­gek közötti megyei utat épitse ki, mert — hiába — Békésnek Csaba képezi leg közvetlenebb forgalmi pontját s e két nagy hely között ma is oly élénk a köz­lekedés, hogy azt minden időben bizto­hitani s Békésnek érdekeit, melyek Csa bához csatolják, ez által is előmozdítani, Békésnek első sorban érzett szükégét képezi. A törvényhatósági bizottság megha­jolva a község leghivatottabb érdekkép­viselőjének, a képviselőtestületnek ké­relme előtt, elejtette az utépitési prog­ramm megállapítására kiküldött bízott ság tervezetét, mely szerint a békés— gerla—gyulai ut javasoltatott kiépíttetni 8 elhatározta a Békés és Csaba közötti közvotlen útépítést. Örömmel fogadtuk mi, békésiek e határozatot 8 megérthető türelmetlenség gal vártuk a határozat végrehajtását. Az azonban sajnosan késett, mert közbejött az állami transversalis ut építése s va­lahogy felvetődött annak az eszméje, hogy jó volna a békés—csabai útnak ki­építését is a kormánytól kérni, hisz a 26.000 lakosú Békés és a 86.000 lakosú Csaba egymás közötti forgalma oly nagy, hogy e városok összeköttetése sokkal inkább bele illik a transversalis ut cél­zatába, mint Kondoros, |Öcsöd stb. egy­bekapcsolása. El is lett határozva, hogy a békés—csabai útnak az úthálózatba való felvétele kéressék a kormánytól s a kereskedelmi miniszter méltányolva ez ut forgalmát, kilátásba is helyezte az ut átvételet és állami kiépítését az esetre, ha a transversalis ut költségéből erre fedezet marad. A mi vitális érdekünk ez igépet foly tán a megye részéről igy kielégítetlen maradt. Végre lett hajtva időközben az egész 1"200.000 frtos programm, kiépült a remetei, a dobozi, a berényi ut, ott az összes indóházi utak, a'gyomai, k.-tarosai hid stb. csak mi vártuk, vártuk, hogy vagy az állam vagy a megye majd csak beváltja nálunk is ígéretét. Nem győztük azonban $z építést sürgetni. Petitíónk megfordult majdnem minden megyei közgyűlésen, sőt küldött­ségileg is jártunk a míriisternél, azonban csak szép biztatást, s halogatást nyer­tünk. Végre a folyó óv tavas ián döntőleg határozott a megye gyűlés, meg a mi­nister is, kimondották, hogy 1899-re ok­vetlen ki kell épülni a mi utunknak, a megye azonnal hozzá is fogott a végre­hajtáshoz, megcsináltatta az uj ut magas gátjait, s összes mü tárgyait, ugy hogy immár biztos reménynyel ós büszkeség­gel szemléltük ez alapépítményeket, mint őt De mivel alapjában becsületes és ko­moly asszony volt, a légyottot sürgető esdekléseket többnyire a szavakkal in­tézte el : — Ha önt tizenöt évvel ezelőtt meg­ismertem volna, most talán én is tudnám, hogy hol terem a boldogság . . . — És igy ? kérdezte Ács ur kíván­csian. — Igy a nélkül halok meg, hogy valaha megtudnám . . . Acs ur, akit tapasztalatai arra taní­tottak, hogy a boldogtalan asszonyok néha e távoli határidő előtt is hajlandók megismerni a boldogságot, nem igen mon­dott le az ostromról, s legutóbb, mint a föntebbi levélből látnivaló, a jó Isten Kossuth Lajos utcza házát szemelte ki a találkozás szinhelyeül. — Eljöttem, mondotta Nógrádné, mi­után az oltáriszentség előtt térdet hajtott. — Vártam, suttogta Ács ur. Ignácz atya ekkor csodaszép beszé­det mondott — az afrikai törzsfőnököket is sírásra fakasztotta a prédikáczióval — de a jó jezsiutának aligha volt sok,része abban, hogy a szőke Nógrádynó égő arc­czal hallgatta a nagyböjti szentboszédet. — Minden élő lénynek joga van ahhoz, hogy a boldogság felé törődjék Ehhez a féregnek is joga van, — ki ve­hetné rossz néven, hogy az eszes ember is a földi boldogságért viaskodik ? Aki a házasságban nem találta meg a sze­relmet, csuk jogával él, mikor a házas ságon kivül törekszik arra, hogy a sze relmeí föltalálja ... — Es a lelkiismeret? — A lelkiismeretet, szólott Acs ur, csak a leányiskolák harmadik b) osztá­lyának találta kiPestalozzi vagy Zsengery Samu. Nógrádynó fájdalmas szívvel tekintett a Szüzanya képe felé, s a mini ztráns gyerek e pillanatban megrázta a temp­lomi csöngetyüt. A kjs ezüstharang vígan csilingelt — meg valami $ szép szőke asszony háta mögött : két kávészin^abátos kis leány üde, virágfakasztó kaeíagása. Zsófi ós Margit hangosan elnevette magát és Zsófi bátran igy szólott : — Jó napot kis mamám 1 Nógrádynó megdöbbenve tekintett hátra, ahol két rózsásarczu siheder ült a cziiinderes urak és a bukétás asszonyok között; a Szüzanya mosolygott, őket látva — és vén, remegőkezü kűl.dusok megifjodva szemlélték őket. És a szép asszony kjssé haragosan kérdezte : — Hogy kerültök ide ? — Virágot ren,d$]tünk a táncpróbára mondotta Zsófi. — Megsürgettük az apa uj karos­székét, szólott Margit. — Es mivel éppen errefelé jöttünk . . . — Azt gondoltuk . . . — Hogy téged is hazaviszünk ma­gunkkal, kis mamám 1 Nógrádyné könyezve tekintett a le­ányokra, a Szüzanya pedig, feje körül tündöklő glóriával, mintha igy szólott volna nevetve a gyermekekhez: — Igy, igy cs-ik hazudjatok drágáim — minden hazugságért ezer áldás szálljon aranyszőke fejetekre . . . Odakün ragyogó napsugár csillogott a belváros háztetőin ós Zsófi ós Margit vidáman trécselve karoltak világszép ma­májukba. Es Nógródyné.az ő boldogtalan szivével, ugy érezte, hogy még sohasem lebegett fölötte tisztább harmónia, mint e tavaszi délután. Szomaházy István. sok év óta táplált reményünk beteljese­désének zálogait. Es ime m itörténik, midőn már csak ezért kerül e dolog a megyei közgyűlés elé, hogy a kérdés pénzügyi részét tisz­tázza, ós ebben hatarozzon midőn a mai vágyaink beteljesülését immár megvaló­sulni látjuk, megszólal a „Békés", s vé­delmünkre kél kimagyarázván, hogy ne­künk nem a békés-csabai ut kell. hanem a békés gerlai, ugyanazon hangon, az „Alföldi Híradó 1' is, hogy minket most a kérdés sok évi érlelése s megállapítása után észre térítsen. Es megindulnak bé­kés városunkban a korteskedések, a b? ké e-gerlaiutnak lehetetlen eszméje mellett. Ugyan ugyan, mi akar lenni a jogerős, a mar félig végrehajtott határozatnak az a rnsgakasztani akarása az utolsó pillanatban ? Tan csak nem az, hogy midőn ime régi vágyunk beteljesülése a küszöbön van, egy uj idétlen eszme felvetésével az ismét elodáztassék, s mi ismét várjunk, mig majd a két szék között a földön maradva, egyik utat sem nyerjük meg ? Ki kérte tel prókátornak azokat, kik minket levelekkel elirasztVií, minden áron jobban akarják tudnia mi érdekün­ket, mit mi magunk ? Hagyjanak nekünk békét Békés kö­zönsége megtudja bírálni a maga szük­ségét és javát, nem szorul avatatlan ide­gen prófétákra. Timeo Danaos et dona ferentes. Igen, mert nekünk csak a Csabával való közvetlen összeköttetés az igaz ér dekünk. E két nagy hely forgalma élénkíti kereskedelmünket, iparunkat, egészséges versenyt teremt, egybafüz bennünket Csaba rendkívüli vasúti forgalmával, biz­tosítja részünkre minden időben Csaba élénk piaczát, jobban értekesithetővó te­szi gabonánkat, miből élünk s lehetővé teszi összes termelvónyeinknek a csabai fejlettebb piaczon minden időben való órtóke«itését. De ez előnyöket csakis a közvetlen összeköttetéssel érhetjük el. Ha Gerlá­nak kerülni kell, bizony inkább döczög a rossz uton a fuvar, vagy elmarad. Az élénk forgalomnak követelménye :a gyor rsaság, a kényelem, a közvetlenség, a nélkül az el nem képzelhető, a nélkül az nem fejlődhetik. — Es nem bo y félnénk attól, hogy C<aba el nyom ben­nünket, gyerekes felfogás az, — mint az az egész változtatásnak kezdeményezése — ellenkezőleg e két város összefügése kiegyenlíti a fejlettebb ipari és kereske­delmi, valamint a javarészt termelő város érdekeit, ipart és kereskedelmet fejleszt itt is, mert az uti forgalom ép ugy emeli a közgazdaságot, mint a vasúti, mely el nem nyomta sehol, hanem fejlesztette ép ugy a kereskedelmet, mint az ipart és a fuvar forgalmat. Volt elég ideje ós módja meggondolni e kérdés h° rd?rejét Békés községének, midőn ezzel óv/ől-óvre, mondhatni kép­viselőtestületi gyűlésről-gyűlésre foglal­kozva s ez ut kiépítését sürgette, nem aka­runk most SŐ eltérni mindenkori program műnktől, s nem képünk a jóakaratig taná­csokból. De köztekintetekből a Békés:—psa bai ut kikövezése mondandó ki. Hisz a kereskedelmi miniszter ur, mint a Bé késmegyei Közlönyben közölt leiratból olvastuk, ezen ós csak ezen utat állami útként, ingyen kővel, ingyen műszaki vezetései kiépíteni s aztán fentartani kö­telezte magát. Ez oly nagy ajándék a megye számára, hogy azt visszautasítani, ezt a végrehajtás momentumában sok esztendei sürgetés után yjsszamondani s a kedvezményt kétségessé tenni áz ál tal, hogy azt mág a transversalis úttal össze nem függő, tehát állami ut'á át sem vehető, útra kérjük, a köíuli alap szembontjából a legnagyobb könnyel­műség volna. Nem tehetjük ezt, nem, azért sem, mejft a legnagyobb közvetlenség is volna s a rtíost biztosnak kínálkozó út­építés elejtésével nem akarjak kitenni magunkat a tanácskozásoknak, tervezé­seknek s ismét a meddő, hosszú várako jásnak. Jól ismerjük mi a rendkívüli Magy érdekeket, melyek bennünket Csa bához füztiok, ti is akarunk tartani egy­ségesen ez érdekék urnáit « a hívatlan beavatkozás nálunk csak vissaafbisggst á „Békésmegyei Közlöny" táviratai Zárt ülések korszaka. Budapest, nov. 9. (Saját tud. táv.) Ma ismét zárt ülést tartott a képviselő ház, melyen újólag a Desseőffy ügyet tárgyalta a képviselőház. A parlament legkiválóbb tagjai szólaltak föl és pedig Apponyi Albert, Horánszky Nándor, Ti­sza István, Falk Miksa és Lukács László miniszter. Sima ós hü barátja is beleszó­lottak a konczertbe. Izgatott hangulat. Általános vélekedés : az elvadult parla­menti helyzet igy nem maradhat. Képviselők párbaja. Budapest, nov, 9. (Saját tud. táv.) Tegnap Gajáry személyében megtámadta gróf Károlyi Sándort, aki párbajra hivta ki. A párbaj megvolt pisztolyra. Károlyi lőtt először ellenfelére, a ki nem \ette igénybe lövési jogát, hanem Károlyitól bocsánatot kért. fceltett, nem zivart. Egy békési. Hogy e levél Írójának igaza V?n, mutatta a tegnapi békési értekezlet, me­lyen az összes békési megyebizottsági tagok jtlen voltak s azt határozták, hogy nem cselekszenek a város érdekei ellen a gyulaiak kédveórt, hanem egyhangú­lag a csaba-békési ut kiépítését óhajtják s ily értelemben fognak szavazni. Az értekezleten Szathmáry Gábor ter­jesztette elő az ily értelmű indítványt s egyedül csak Konsiczky János volt az, ki a gerla-békósi utért lelkesült. A törvényhatósági tagválasz­tások. Sokkal nagyobb érdeklődéssel, mint máskor, ejtettek meg a megyében a tör­vényhatósági tagyválasztások. Különösen Csabán, Gyulán, Szarvason és Orosházán mutatkozott nagyobb ér­deklődés. A csöndes Csabán, a hol ed­dig fogni kelletett a szavazatokat, va lóságos választási képet mutatott hétfőn a városháza környéke. Fiakerek robog­tak be választókkal, kortesek mozogtak. Egy kis guarilla harcz volt, statisztikai­lag tabellázva a tizenöt helyre ötvennégy jelölttel, a mi azt bizonyítja, hogy itt semmi rendszer nem volt és a szavazók zöme tájékozatlan volt a jelöltek felől. Más városokban pártok, vagy körök je löléseket ejtenek, a minek aztán aláve tik magukat a választók, vagy uj név­sor mellett küzdenek, de tudatosan és szervezkedve. Csabán jóformán az ön­jelöltek keltettek egy kis ólénséget; leg ­kompaktahbnak mutatkqzott a második kerület, a h°l a régi névsor nagy löbb­séggej ós ki 8 et»b változtatással győzött, Jövőben talán főleg a V ido v s zky János nyugalmazotttak&rékpénztári igag­gató, C-aba társadalma egyik legrokon­szenvesebb tagjának mindenkinél saj nálatott keltő kimaradása a megyei köz törvényhatóságból, — arra fogja indítani a mérvadó köröket, hogy valamelyes szervezett mellett az e fajta meglepetése­ket lehetetlenné tegyek. A megye több! helyein éidekes vá­lasztási küzdelmi voltak. Ezekről a Jcö Vetkező tudósításaink szánkóinak 1}% B.-Csabán, Csabán négy kerületben, valamennyi a városházán, reggel kilencztől délután négyig, — folyt a szavazás. Áz első kerületben a választást Fábry Károly elnök vezette, szavaztak 56-an. A legtöbb szavazatot nyerte Ti­danai K. János 28, Maczák Adám 30, Pribojszky György 26. Á második kerületben már nagyobb volt az érdeklődés sdr. Zsilinszky Endré elntíknel 126-an szavaztak; ebböjl esett dr. Zsilinszky Endrére 80. dr. Fáy Samura 73, Haan Bélára 67. Zsiros V. Andrásra 47, Lepény Pálra 42 szavazat. Kisebbségben maradtak közül Südy Ist­ván 36, Sohár Kálmán 25, Gally Gyula 22, Verner László 21 szavazatot kapott. A harmadik kerületben Sohár Kálmán volt az elnök s 76-an szavaztak, ebből Hrabovszky Jánosra 48, Gortko Mátéja 4?, Sipiczjfy K. Jánosra 40 sza­vazat jutott, A negyedik kerületben 64 en sza vaztak és dr. Sailer Vilmos volt az elnök. Steller Árpád 44, Urszinyi János 42, ifj. Urszinyi János 39 szavazattal vá­lais^ttak meg. A választás iránti mozgalom Gyu­lán öltötte a legnagyobb arányokát s epős vplt a mérkőzés. Az első kerület­ben Gallaez 'János _J.j37, Szénásy József 147, Sal József 117 szavazattal valas*..­tattak meg. A második kerületben megválaszta­tott dr. Frankó László, Schmidt Józ:ef, Kukla István. III. kerü'etben Dombi Lajos, Schrő­der Kornél, K. Schriffert József. F.-Gyarmat. Fejér László, Bácsi Dani, Gacsan András, Kornis Gyula.

Next

/
Oldalképek
Tartalom