Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1898-06-19 / 49. szám

XXV. évfolyam. B.-Csaba, 1898. Vasárnap, junius hó 19-én. 49 ik szám. BEEESME6TEI EOZLONT POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség : Appouyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház) a hova lap szellemi részét illető közlemények, küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer:" vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 60 kr. Egyes szám ara 8 Kr. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára flfogad bármely jőnevű fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Szétoszlás. Még csak néhány formális ülés lesz. A mezei hadak már is szétugrottak, lesni a vörös rozsdát, melyről egyre kellemetlenebb hirek érkeznek. A holt szezon és a nagy bizonytalanság meg kezdö'dik. Mi lesz Őszig s mi lesz őszszel? — mikor a képviselőház újra összejön s most már végleg meg kell oldani valahogyan a kvótát és a vámegyezséget. A Wekerle minisztérium maga kereste a „nehéz kérdést," mikor az államférfiak bátorságával fölvetette az egyházpolitikai reformokat, Báuffy miniszter pedig örökbe kapott egy nagy lebegő kérdést, a mely meg köti, a mely detail-munkára kényszeríti. Eltekintve attól, hogy Magyarország bőrére megy ez a rut játék, és nagy közgazdasági veszedelmei vannak abból, hogy erőn felőli hozzájárulást kiván tőlünk Ausztria, — nem jelentéktelen az a vesztéség, a mely ebbeu a megkötött provizoriumos, cukorprémiumos, fogyasztási adó kezelése tárgyábau hozott detail-törvényekben meriti ki a törvényhozás munkásságát. Két év óta a kátyubau ragadt kiegyezési törvények foltozásánál egyebet nem mivel a törvényhozás. Miatta, — mert az ellenzék siettetni akarta a közjogi harezot s mostauáhan a komoly törvényalkotásnak nem voltak ellenzői, — nem került szőnyegre azon törvényjavaslat, melyet az idő jól megérlelt, mellet mint arkanumot, mind szélesebb alapon kiváu a közvélemény : értjük a közigazgatás államosítását. Valutának a kátyubau rekedt kiegyezés miatt késik. Az igazságügyi tárca számos reformja, a teljes vonalon végigvitt szóbeliség miatta késnek. A socialis téren való törvényalkotásoknál a legszükségesebbekre szorítkoztak és a képviselőház lekötöttsége miatt a többiek letárgyalásáról szó sem is lehet. Képviselőházunk unalmait pedig szenyes röpiratok, az ezekből támadt izgalmak, cobolyprém, cserépedény, Polóuyi érzékenysége és más, végtére is egy-egy félnapra való szenzációmorzsák izgatják Mi ez a régi jó időkhöz, a mikor Ugrón mennydörgött és tényleg viadaloskodott Fejér váry val, Kossuthtal ; Asbóth koszorút vitt a Hentzy-szoborra ; mikor a Bodváu fából készült a vashid (utólag az Í3 kisült, hogy nem volt az olyan nagy kázus) mikor Pulszky Piombó-képek után szaladt ; mikor Linder Gyurka 5000 irtokért osztogatta a püspök süveget ; mikor . . . ehj ! ne gázoljunk a való és felfajt szeuzációkban és örüljünk, hogy politikai életünkben nincsenek többé rut botrányok, a képviselőház képes lenne hazájának liaszuos és szükséges törvényeket létrehozni, csak ezek az osztrákok valahogy összeölelkeznének a csehekkel. A politikában a jámbor óhajtás merő naivság. A remény : nem bázis. A várakozás: veszedelem. Az engedékenység : érdekeiuk eljátszása. A készületleuség: megbélyegzésre, büntetésre méltó mulasztás. És legyünk nyugodtak A ki a kiegyezési javaslatok gerinczét kezében tartja, a kit tetszelegve emleget egy demokrataságábau öutelt fővárosi lap „szürke embernek" (pedig az ö demokrataságáuak ujongauia kelleue a nyárspolgári, hétköznapi, fellépésében egyszerű, de tényeiben férfiasan szótálló, merész, uem hatalmi czélokért, de igazi becsvágyó államférfiúi tevékenysége után feltüuő Lukács Lászlóért), hogy ez a szürke ember, ha egyáltalában valaki kitalál a politikai labyriuthusból, vau ereje az anynyiszor elejtett Ariadue fonalat fölvenni és kivezetni mindannyiunkat a magyar érdekek diadalával. Biztosra vehetjük, hogy ez a csöndes modorú, haugya-rnunkásságu szürke ember tudja mit tesz és ő biztos a maga dolga felől, csakhogy lakat van a száján : legyen bármilyen perfid (ide oda ez a kifejezés mégis polgárjogot nyer) onnét tulnau a harcz, egyet kizártnak kell tartanunk, hogy a magyar érdekeket elárulhatnák azok. kik ez érdekeknek ma őrállói. Erre készül most a parlamenti szünet alatt a kormány. Vezesse dűlőre az ügyet. Mert az ujabb provizóriumok hallatlanul megbéuitják a törvényhozást, neküuk pedig kiépitetleu nemzeti államunk sarkalatos törvényei kellenek, nem pedig törvényszirogatumok. Tanév végén. Csaba jun. 17. Az egész vonalon megkezdődtek az iskolák közvizsgálatai, még egy néhány nap s bezáródnak a tantermek ajtai, hogy a tanulók tiz hónapi munkálkodás után pihenni vonuljanak. Néhány napra még, mig a közvizsgálatok tartanak, az iskolában folyó benső munkára terelődik a figyelem, mely hivatva van feltüntetni azt a szinvonalat, melyen az iskolák állanak, továbbá azt az eredményt, melyet a növendékek és a tanítók munkásságukkal egy óv en át elértek. A magunk részéről meg vagyunk győződve s a már jó részt ismert adatok alapján örömmel tehetünk bizonyságot arról, hogy Békés megyében az utóbbi óv leforgása alatt is emelkedett az iskolák legnagyobb részének színvonala s ha a tanulók, a serdülő növend-kek kiképzése bizonyos tekintetekben a várakozásoknak még sam minden tekinteben megfelelő, ha imitt-amott hiányok és ferdesógek észlelhetők is, azoknak okai csak részben kereshetők az iskolákban, de sokkalta n-igyobb mérvben az iskolák falain kivül. Az itjuság kiképzése fölött ugyanis szemlót tartva, mig mindig nagyon sok fardísógre, sok vi$szássígra akadunk, melyeket kiirtani ugy látszik nagyon nehéz, mivel az iskolák maguk is egyoldalúságba estek s a nevelés határozott elhanyagolásával szolgálják a ta nitás érdekeit. A könnyelműség, a hányavetiség, a komoly gondolkozás teljes hiánya jellemzi különösen az iskolák mai nemzedékét* melynek jelenségei, hogy a komoly munkától, hivatásának ós kötelességének teljesítéséből, a tanulástól vonakodik, hogy azután, a későbbi években keservesen bánja meg mulasztásait s egy hosszú élet szenvedése legyen a büntetése rövid, de munkátlansága mellett is zajos ifjúságának. És mindez az elhibázott nevelésnek az oka, mely részint a szülők gondatlanságából, részint a beteges társadalom elnézéséből, főként pedig az iskola hatóságok, a tanárok ós tanitók elnézéséből származik, A szülői háznál nevezetesen a legtöbb esetben nemhogy gátat vetnének a gyermek rosúrányu kedvteteléseinek, hanem igen sokszor még szárnyakat adnak azoknak. A társadalom szintén szemet huny az ifjúság magaviseletének ferdesógei előtt, sőt van eset rá, hogy legyezgeti a kinövéseke, a láhaságokatsegészen rendén valóknak tartja azokat a dolgokat és azokat a cselekményeket, melyeket még egy felnőtt embernél is élesen elitélnie kellene. Az iskolai hatóságok pedig arra fektetik a fősúlyt, hogy az ifjúság fejótteletömjék mindenféle tudománynyal, BékésmegyeiKözlöiiy"tárcáia. A patikában, — A „Békésmegyei Közlöny* eredeti tárczája. — Csing-ling . .. líng . .. szól az úgynevezett „éjjeli harang" . . . Hogy miért harang, azt nem tudom. Ez mór csakugyan nagyzolás : a csöngetlyüvel harangozni. A tisztelt patyikus munkatárs ur megdörzsöli kinyitja a szemét, megnézi az óráját. — 4 óra Fohászkodik egyet, hogy akármelyik kiszolgált huszár őr mester is megirigyelhetné, kívánván mindenfele áldást a harangozó fejére, a ki szüntelenül harangozik, mig csak meg nem kérdik, hogy mi kell ? — Adjon Isten 1 . . . egészségére kívánom az éjjeli . . . — Mi kell? — Hát kérem mennénk kifele a tanyára. aztán nagyon rossz a vizünk odakünn, azt javasolta Nagy István uram, hogy „eszpellert" csepegtessünk bele.— Agyik vagy 5 krajezárir. Tudja galambom az ilyen külső ember kifárad, aztán neki meg a . . . — Itt van . . . Isten áldja meg I . . . Spekulál a patyikus ur, hogy lévén mosl 4 óra, még szunnyadhatna 1—2 órát. Igen am, de mások is mennek a tanyára, egyik í| másik is vesz valamit- Szóval az alvás-nak vége. Fel lehet kelni. Mikor aztán felöltözött s nyitva van a medicinák raktára akkor nem jön sz, ördög se. Annál jolb I Reggelizünk . . . Behozatja a kávéját, nagy kényelmesen neki ül, el is jut szerencsesen odáig, hogy a kiflit bele aprítja, aztán jönnek az ambulans betegek, hozzák a „reteczet." A ,reteczet". — Eh I mit nézze — hallgassa itt ez az ember, hogy iszom a kávét, megcsinálom először az orvosságát, azután nyugodtan eszem. Az lé' vén nálunk a szokás, hogy mind a négy orvos egyszerre hét órakor kezdi a nyavalyákban sinylődőket fogadni, igen természetes, hogy azok majdnem egyszerre jönnek orvosságért . . . Szervusz neked kávé 1 Egyszerre ott vannak négyen-öten. két-két szék egymás mellett. A nyomorúságban könnyen megy az ösmerkedó^. Az nem baj, hogy az egyik ványai, a másik meg endrődi. Kitűnő théma a diskurzusra a nyavalyák ismertetésének kölcsönös kicserélése. E'őször iszonyú fajdalmas hangon megereszt egy hej . . . hejt. A másik siet érdeklődni, a hangok kieresztője sorsának ós bajának mibenléte felől tudakozódván. É őször diskróten csak sugdosva, majd hangosabban, bgyik sem hallgatja végig a másiknak a mondókáját, hanem minél előbb igyekszik a maga nótájátjujni. Megy aztán olyan cassinozás hogy a tisztelt munkatárs urnák ugyancsak ott legyen az esze, hogy bolondot ne csináljon. — Éppen ugy van galambon az pn fiam is. Megpróbáltunk mi avval min dent (a minden alatt érts kétszer 3—3 krajpzórért valami gólya zsírt, vagy k i g y ó hájat. Ne hogy azt tessék hinni, hogy ezeket az állatokat a patyikus ur hizlalja s aztán a maga idején leöli. Nem I a tudomány és különösen a patyikus tudomány annyira előrehaladt, hogy ugy a gólyák, valamint a kígyók, nemkülönben a szúnyogok, saját zsírjuk és hájuk használata daczára, nyugodtan alhainak, mert mind ezt ma már úgynevezett művi uton produkálja a tudomány) voltunk már vele a bányában is — mond tovább az anyóka — valami kénes fürdő Nagyvárad mellett. Elhordtunk már a jó Isten tudja hány csapat (minden egyes orvosság egy csapat) orvosságot, de hát nincs semmi eredete, csak mindig elönti a s á r v i i. (Ezt már csakugyan nem tudom micsoda). Azután meg . . . Már itt közbe vág a másik tisztelt közönség, hogy aszongya: — Igaza van lelkem. Hát az ón uramnak meg leszakadt a hátpecsenyóje (na doktor urak, ezt tessék megfagygyuzni, miféle technicus terminus quadrál erre ?) . . . Kentük mi azt m i n d e n n e 1. (min den lásd fenn). Már kifogytunk az endródi patikából, ide jöttünk . . . Először csak használt a repül ő-zsir, de már erre is ráismert. Nem volna vége-hossza a diskurzusnak, ha a patyikus a legbeszédesebbet útnak nem indítja, mondván : — No Tóthnó, kész az orvosság I Erre felállnak négyen. — Hát melyik Tóthnó ? . . . Előbb egymásra néznek, aztán kettő leül, kettő meg állva marad, az egyik bizonyosan Szabónó, a másik Kovácsnó, Tóthnó meg ae, a ki leülepedetl. Végre el van intézve, csak még egy kérése van Tóthnó aszszonyomnak, hogy aszongya : — Nízze Szentlélek ur (gyógyszertár a „Szentlélekhez") lehetne itt kapni valami „Hasburgi prezentiát ?" (Augsburgi essentía.) Kilenczórára csakugyan hozzá jutna a kávéjához, de hát az már minden, csak nem kávé. No majd megissza a laborans. Az igy még jobban szereti. Hébe-hóba be-bevetődik valaki . . . Most jön egy vén asszony: Egy kosárból kiszed néhány üveget, egyet oda ad a patyikusnak s kezdi dictálni az ő csalhatatlan árkánumait. Agyik háromir B i k v i r t, (rövidített technicus terminus — Bikavér), háromir B a k v i r t (ha az előbbi következtetés helyes, akkor ez meg Bakavér volna, de nem az), aztán meg háromir A r k ö 1m ö s t, háromir Nádra cseppet, meg háromir sziverősitőt, meg háromir Jeruzsálemi fehér balzsamot — pirosat. Hiszen nagyon jó volna, ha igy sorjába gyorsan elmondaná, dehát ezeket egyenkint harapófogóval kell kihúzgálni az elgyengült szivü matronából. — Ebbe meg agygyik háromféle spirituszt. (Másik üveg.) — Miféle spirituszt ? — Hát bízón nem tudom csak azt mondták, hogy háromfélét tegyik tiz karajezárért. — Mire kell, inni vagy kenni ? — Igen, — Mit igen, kenik vagy isszák ? — Kenik tán, tudj' a feki . . . agygyik ÍVÓ8t. Még a többi flaskába is mindeféle kotyvalék, aztán jön a legunalmasabb része a dolognak, — a fizetés. Tudja nagyon jól, hogy mennyi az egész összeg, külön van téve a patikára való pénz, dehát ő ezt mind külön akarja kifizetni. —- Kibontja a kendőnek egyik csücskét, a világosság felé tartja, megnézi, forgatja, felét a földre potyogtatja. összeszedi, vissza teszi s ismét beköti: ez: nem ide való pénz, evvel lisztet vesz. — Kibontja a zsebkendő másik bugyellárissát, következik mint fennebb, ez meg mészárszékbe való, végre a harmadik csakugyan az. Mondom, ki van kerekítve a summa,, de először kifizeti egyiket, azután a máLapuük mai számához egy ir melléklet Tan csatolva.