Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1898-06-19 / 49. szám

tteí, de azzal nem igen törődnek, a folytonos tanulás mellett szivük ^n marad, bogy lelkükben az erős ratnak és szilárd elhatározásnak még k a csirája sem fogamúk meg, a mi jkül pedig az élet mindennapi harczájn nem tudják megállani helyeiket, íanem elbuknak ós elesnek időnap előtt. A gyakorlati élet ezer meg ezer példája bizonyitja nevezetesen, hogy mai nspoág az isk' Iákból óriási számmal kerülnek ki a proletárok, kik n9mcsak hogy tisztességes megélhetésükről gondoskodni nem mdtak, de az élet rettenetes és nehéz harczában, erkölcsi alap és erő? akarat hiányában, a legtöbb esetben szó gyenletesen buknak el, vagy padig terhére és nyűgére, sőt akárhányszor veszélyére válnak magának a társadalomnak. Nem tagadjuk, mert nem is volna helyénvaló tagadni, hogy a tanári és tanitói pí'ya sok tekintetben nehéz és áldatlaa s munkakedvüknek lelohasztasáraigen sok körülmény van befolyással. A taniíói kar nemes ideálizmusát különösen nyomasztó anyagi vissonyuk töri meg leghamarább ós legsajnálatosabban. Hiszen mondanunk sem kell, mindenki tudja, hogy a kenyérszerző pályok közül a legmostohábban dotált épen a tanitói pálya, mert van akárhány konvencziós cseléd, kinek magasabb a bére, mint an nak a szegény tanyai tanítónak a fizetése. Pedig hát régi igazság az, hogy az hogy a milyen a fizetés, olyan a mui ka. EÍ a ki tudja mindezeket, aki tisztában van azzal, hogy az iskolai tanítás értékét egyedül a tanár, vagy tanító lelkesedése ós intelligenciája hitározza meg a legtöbb esetben, az nem zárkózhatik el mereven a fenti jelenségek előtt, hanem figyelemre méltatva azokat s az orvoslása módjait is lehetőleg keresni, kutatni fogja. Megyénk közönségének e tekintetben aligha lehet panasza a tanárok és tanítók intelligencziája ellen, mert tudomásunk szerint a tanítás elért eredménye csaknem minden iikolánál kielégítő, sőt a legtöbb helyen dicséretes. Hogy egykét iskola e tekintetben is sajnálatos kivételt képez, azt nem kívánjuk most ós ez alkalommal hangoztatni, mikor elismeréssel adózunk azon tanároknak ós tanítóknak, kik hivatásuknak élve, olyan eredményeket mutatnak fel növendékeikkel a tanév végén, melyek csak örömmel ós megelégedéssel töltik el a szülő ket ós általában a kulturkórdések iránt érdeklődő közönséget. sikat, mindig olyan pénzt adva, hogy vissza kelljen adni. Vó^re kisüti, hogy csakugyan kenő spiritus kéne, mer hát a dereka ftj a szomszédnak; de aot sem mulasztja el constatálni, hogy mindenbői kevesebbet kapott, mint a mű ikor. Uíolj ira csak m >gs'.abadulnak egymástól. — Tessék ebédelni 1 Szép szó . . a sok jövés menésbe megéhezik az ember. — No most legalább jól fog lakni . . . méreggel meg bosszúsággal. Alig kanalaz egyet-kettőt a levesből, szól a villanyos csengő, nyilik a patika ajtó, mert a patikát nem lehet egy pillanatra se elzárni a szenvedők elől, a tisztelt közönség egy része mindig délben kezd szenvedni. — Agygyon Isten 1 Dicsértessék az úr Jéz . . . — Mi kell ? — Hát biz ón egy reteczet hoztam v ó 1 n a. (Hogy miért v ó 1 n a, azt nem ludom.) Elkezd keresgélni. Kiszedi minden czók-mókját, a mandli zsebből ki a nadrág zsebbe, innen a lajbli zsebbe... Külső belső zsebét miud kiforgatja, de a retecz csak nem kerül elő. Kezdődik az egész műtét elölről : kirakja kalapjába a pipáját, bicskáját, zacskót, madzag darabokat, dirib-darab papírokat, azt mind végig inventálja, mig ve^re kisül, hogy a reteczeket a bugyellárisba tette. Kivesz nagy parádéval két rec ptet s most kezdődik a parlamentirozás, olyan nyakatekert stilusban, hogy az ember ugy érzi magát, mintha folytonosancsiklandoznák, dehát nevetni nem lehet. — Tessék megnézni, v á g-e ez a régi retecz az ujjal? Mindek utánna csakugyan majdnem egyforma, a patyikus azt mondja, hogy vág! — Mer azir, hogy ezt a régi reczét a túri doctor irta, aztán aszonta, hogy | Egyházi adókulcs és az istentiszteletek nyelve. — A szarvasi egyházban. — Szarvasi tudósítónktól kapjuk a hírt, hogy az ottani ág. ev. egyház; mához egy hétre, junius 26-án a délelőtti istentisztelet végeztével újból generális gyülóU tart az egyházi adókulcs javaslat megállapítása érdekében. Szomorú jelenségnek nevezi tudósítónk azt a körűim ínyt, hogy az egykor oly virágzó egyház a híveknek ugy az istentiszteletek nyelvezetét, mint az egyházi adózást illető versengése, egyenetlenkedése miatt oly megrázkódtatásnak néz elé, a mely az egyház pusztulását vonhatja maga után. A presbyteriumnak általunk is többször ismertetett adókulcs javaslata a zsinati törvények intentiojának, az egyház szükségletének megfelelően van szervezve, de mert a személyndó kissé emeltetett, az egyház szegényebb sorsú hívei sokalják s amenynyiben a jobbmóduak az állami adó után kivetendő százalék által vélik magukat nagyon megterhelteknek, az egyház kiadásainak fedezését legnagyobb részben a szemólyadóból óhajtják eszközöltetni. Két ellentétes nézettel, de mert csupán a saját érdekeiket nézik s az egyház érdekei iránt pedig nagy közömbösséget tanúsítanak, egy c/.él felé törekednek, egyik a másikára szeretné tollni a terhet. Hiábavaló pedig minden okoskodás, nem lehet kívánni, hogy az ev. egyház szükségleteit más felekezetek hivei fedeziék Az egyház érdeke nagyon is a/.t páran csolja, hogy az adókulcs végre-valahára düllőre jusson, nehogy adósságcsinálással legyen kénytelen napról napra való fenmaradhatáeát eszközölni A szarvasi ág. hitv. ev. egyház pünkösd másodnapján tartott közgyűlésének az isteni tiszteletek sorendjét illetőleg hozott határozatát — mint bennünket értesítenek — az egyház hivek egy rísze nagyszámú egyháztagok nevében az esperessógnól megfeiebbezték, mert a hozott határozat nem megfe elő a czélnak s nem is vihető keresztül, a menynyiben állítólag a lelkészek nem kötelezhetők két beszédnek egymásutáni elmondásán s igy várakozni kellene addig, amig az uj templomnak két papja lenne. Külön ben ez alapon a kántorok sem kötelezhetők két isteni tiszteletet végig orgonálni, mert az egyházzal való szerződé sük ezt nem foglalja magiban. Kár, nagyon kár volt az 1894 julius 1-ón hozott határozat ellen agitálni s azt megváltoztatni. Hozzátörődött volna a nép s éppen az ő érdekében nagyon szépen fejlődő't volna a magyarosodás. A szarvasi ág. ev. újtemplom fel-zen telesének évfordulóját az egyház julius 3 án fogja megünnepelni. A presbyterium határozata értelmében ez ünnepély ezentúl minden óv julius első vasárnapján lesz megtartva. mindig csak ezt fojtogassuk, hát gyakoroltuk is, elvittünk vagy négy csapatot, drihít csak nem tudunk ártani vele. — Ilit ha ez az uj retecz is csak olyan, akkorán ezt nem válla1 o m, úgyis csak hasztalan. — Bravó Miskai ez kedves paraszt. Most jön a visszapakolódzás — tempó mint fent. - Végre elkészülvén, becsülettel parolázik s elmegy. Az ajtót természetesen nyitva hagyja, azt a tisztelt munkatárs ur becsukja, azután megy ebédelni ... A levest, hogy meg ne hűljön, melegre tették, avval most kedvére ösz szeégelheti a száját. — Szerencse, hogy megint érkezik egy szenvedő, addig legalább hül a leves. — No, mit adjak bátya ? — Hát, ha meg nem sérteném, arra kérném szeretettel, nézze meg ezt a lánczot : arany-ó ? Oh te mindenttudó patikárius, kikből néha még polgármesterek is lesznek ! vedd elő tudományod tárházából az aranymüvesi ösmeretedet s oszlasd el Kasza Tóth István uramnak az arany óraláncz iránti kételyeit, kisütvén neki, hogy az az arany óraláncz valóságos, hamisítatlan sárgaréz. Ebbe Tóth uram nem igen nyugszik bele, mert hát egy vándorló legénytől ő azt megvette, hogy arany — 45 krajczárért. — No hát mégis köszönöm a szívességit (pukkerli, parola.) — Adjon Isten . . . A leves még most is forró ugyan, hanem az nem baj, annál hidegebb a pecsenye. Majd odabenn a kellő hőmérséket megkapja, egyik lehűl, a másik meg melegszik. Megy ismét a patikába szórakozni. Hogy miképen szórakozik, ha kívánják, majd máskor leirom. (De sőt I Kérjük! A szerk.) Gönczy Lajos. Hegedűs Mihály f Most csütörtökön délután kisérték ki siri nyugalmára az élete delén, 47 éves korában elhalt Hegedűs Mihály hideg tetemeit. Évtizedek tűnnek el. mig az igazi részvet oly általánostágban és meg ható módon,nyilvánul, mint az ő kőporsója felett. És méltán. Mert ő férfi ós ember volt a szó legnemesebb értelmében. Az ő tiszta, szeplőtelen élete-folyása példaadásul és tanulságul szolgálhat arra, hogyan kell egy müveit — nemcsak a magán — hanem a közélet terén is sokféle irányban működő egyénnek élni, magát viselni és alkalmazni. Mint férj — hozzá méltó nejéhez,— a ki a házi és női díszt és ékességet nem a külsőkben, hanem a benső tisztaság, vallásosság, erkölcsiség, gyermeknevelés, hazafiság ós munkásság ápolásában keresi; — továbbá mint apa gyermekeihez mindég a leggyöngédebb érzelemmel s szeretettel hajolt és ragaszkodott, azok jövőjét szivén, lelkén hordozta, azokért élt, munkálkodott. Mint ember embertársai ós pedig gazdag és szegény iránt, jó ós rossz körülmények között, valódi emberbaráti előzékenységgel és jóindulattal viseltetett. fii mintha egyenesen magától az Í9teni tanítótól vette volna az intést: „A ki ti közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok" — ugy szolgált ő egye seknek, községeknek, egyházaknak, me gyének, társulatoknak, testületeknek és uradalmaknak, egész az önfeláldozásig, éjet-napot egygyé téve, hiven, igazán, lelkiismeretesen. Igy lett ő első az elsők között. Meg is találta hű munkásságának ó lelkiismeretességének jutalmát, meg földi életében, tiszta, nyugodt öntudatában ós a felé mindenfelől irányuló közbizodalom, tisztelet ós szeretet nyilvánulásában. Most pedig, midőn nincs többé, — minden józan gondolkozású ós elfogulat lan ember a veszteség és részvét könnyeivel szemében, eme szavakkal búcsúzik tőle: „Bizony, ez igaz ember volt!" Legyen áldott ós maradandó közöt tünk emlékezete ! Szentandrási István. * Hegedűs Mihály temetése osztatlan részvét mellett folyt )e, nemcsak a község, de az egész megyéből küldöttségek jelentek meg, a vármegyei törvényhatósági bizottságot és ügyészi kart Oláh György tb. főügyész, Drechsel báró, Hoffmann Mihály, Szabó Emil ülnök képviselték. a Hosszufoku árment. társulat elnöke Wenckheim Frigyes gróf képviselte a társulatot s egyben uradalmai kiváló jogtanác-nokát is könnyezve környezte, ott volt Wenckheim Dánés, a hosszufoku ármenlesitő társulat tisztikara ós küldöttsége, Szeghalom, Ladány, Vésztő községeinek küldöttsége, valamennyi mező berónyi egyesület, a község, az egyház küldöttsége. A gyászhiznál ifj. Jeszenszky Károly nagyhatású imát mondott, majd a menet az ev. temp'omba vonult, hol a felügyelő koporsóját ravatalra tették s Jeszenszky Károly magasan szárnyaló beszédben, a szív bensősógével parentálta el a halottat, felsorolva közpályájának csodálatos munkásságát ós sikereit. A beszéd sokhelyt bensősógével megindította hallgatói'. Majd a koporsót szakadó nyári záporban kisérték a temetőbe, hol Belencóresi József, az első kerületi egyházi felügyelő mondott szép megható beszédet. A ravatalt szebbnól-3zebb koszorúk borították. Ezek sorából, bánattól leroskadt nejének, gyermekeinek, édes any jának koszorúit emeljük ki, koszorút tet tek az elhunyt ravatalára Wenckheim Frigyes, Dénes grófok ós Antal gróf örökösei. Megele Béla. Gyula, Géza, Horváth János, Arató Katalin, a hosszufoku árment. társu'at és ennek tisztikara, Mezöberény község, egyház, takarékpénz tár, Jeszenszky Károly ifj., a Berthóthy család, Kollár János, Domoszlay László ós családja ós még számosan. Hogy Mezőberény mily sokat ves:tett az elhunytban, kitűnt abból, hogy halála hírére alig volt Berónyben testű let, egyesü'et, kör, mely gyáezzászlót nem tett volna ki, jelezvén a veszteségért mely Hegedűs halálával őt érte. Bizonnyal sokáig fogják még felidézni e munkás, becíü'etes ferfiu emlékét. Kis napló. — Bővitik az állomást, — Tisza Kálmán meg az öcsödiek. — A kir. tanfelügyelő olvasásmüvészete — Haviár és a pénzügyigazgató. — A bét elején nem volt ugy nekikeseredve az idő. Kisétáltam |5a vasutfelé, melynek végső akkordját már is élénkké teszik a közraktár körül folyó serény munkák. A peronon a juniusi nap leáldozó sugarai ceppedliztek. Rendkívül komoly ábrázattal fogad a Stáczi, ez a kedélyes jubileumos férfiú, a ki ma is olyan fiatal és ruganyos, hogy csak póteskü mellett hisszük neki, hogy immár huszonöt év óta állomásfőnök. — No, most már írhat róla. — Miről ? — Az állomásbővitésről. Szemem felvillog. Lám, lám, a „Békésmegyei Közlöny" szava sem volt kiáltó szó a pusztában. És kérdezem : — Hát bővítik ? — Akarja látni ? — Hát már lehet? — Persze 1 És O a u.c i g Nándor ur bevitt a másodosztályú váróterembe. 0 kérdezte : — No ? Én kérdeztem : — Nos ? — Nem látja? — Mit? — A bővítést. — Micsoda bővítést? — Hát azt, hogy a teremről négy évtized festékrétegét és vakolatát lehámozták s újra v ékonyán vakolták, hogy nagyobb legyen a váróterem befogadó képessége. — Kö»zönöm, — szóltam kesernyésen. . . . Később a Stáci is elismerte, hogy ez volt a hét legrosszabb vicce. * Az öcsödiek reformátusok. De az, még pedig a javából Tisza Kálmán is. Mindazonáltal lenne bár még oly nagy hitsorsos is, neki a legkevésbé tudják megbocsájtani, hogy szegre akasztotta elveit. Büntetlenül mameluk még nem hajtott át Öcsöd akáczsoros utczáin. Ma egy hete, mikor telefonon hirt kaptam, hogy Tisza Kálmánnak nagy ovácziót rendeztek az öcsödiek, az első kérdésein az volt: — Mit keres Tisza Kálmán nyolcz órakor (mert reggel nyolcz órakor ért oda) Öcsödön ? Aztán, mikor egész komolyan szólt a feltétlenül hitelt érdemlő forrás, az ellenzéki kesergés tört ki belőlem. — Minő satirája a sorsnak 1 Tisza Kálmán megölte az ellenzéki közszellemet s mire az intranszigens öcsödiek is, ezek a hős Kubátok, beadják a kulcsot. Inkább hittem valaha, hogy a Körös visszafelé folyik Kunszentmiklós felé, minthogy az öcsödiek tüntessenek Tisza mellett. Pedig tüntettek. Mikor meglátták (a Körösön jött) harsány éljenzésbe törtek ki, Z i h Károly a torkát stimmolta, de az éljenriadalomtól nem tudott szóhoz jutni. Lelkesedéssel, határtalan örömmel fogadta az öcsödi nép Tisza Kálmánt. Csakhogy nem az államférfiut. Hanem a Hármas-Köröst kipróbáló Tisza Kálmán nevü gőzhajót. * Hétfőn kedélyesen sincerizáltak a közigazgatási bizottsági tagok. Egy izben mosolyogva fordulnak Rezey Sylvius kir. tanfelügyelő felé, a ki Wlassics miniszterének egy intézményét olvasta föl s közben mosolyt keltően, zavarral jegyezte meg : — Nem tudom elolvasni 1 Hajnal István felpillantott jegyzeteiről ; L i s z y Viktor azúrkék szemében dévaj mosoly tánczolt, megjelent a nagy közgyűlési teremben S a 11 Sebestyén törvényhat. bizottsági tag, szelleme a negáció élő képviselőjéé. Azt susogta a szellem a fülembe; — Egy kir. tanfelügyelő, a ki nem tud olvasni. A kir. tanfelügyelő pedig ötölt-hatolt- Megpróbálta arra a három szláv szóra fegyelmezni a nyelvét, a melyeket mint tankönyveket a miniszter eltiltott, de csak nem ment. Nem tudta. Minden ujabb nekifohászkodásnál megbicsaklott a nyelve. Csák György segitette ki a zavarból. Dévajkodva fordul Haviár Dániel felé. — Küldjük el Szarvasra! Majd ott elolvassák. Hanem Haviár is visszarecscsent. — De mielőtt elküldenék, a kir. pénzügyigazgató az ilyen könyvekre vesse ki a nagy adót. Legyen bármilyen nagy, mi helybenhagyjuk 1 Adó 1 adó ! ez a pénzügyigazgató Achilles sarka És mikor Achilles sarkát meglőtte Páris, nem szólt semmit- A pénzügyigazgató se szólt. * Fülöpünk, van-e, ki őt Csabán nem ismeri ? tegnapelőtt a „Nádor"-ban alsóst játszott. Az alsós kaláber veszteségeit pedig táblán jegyzik és a játék végén szokták azt kiegyenlíteni. Feltűnt, hogy Fülöp a piramidalis hirsch-kontrákat angol flegmával ős észak-amerikai hidegvérrel viselte. S mikor a fizetést a játék végén kiszámították, fölállott és szemrehányóan nézett játékos társára, a kedélyes „Nádor" szállodásra, meg egy angolul tudó Csontos Szigfried könyvvezetőre : — No ez szép 1 Hát ti pénzre játsztok ? Képzelhetni, hogy a játékosok mily inge. ültén támadtak rá. — Fülöp 1 Csak semmi tréfa. Babra nem szoktunk játszani. Te ezt jól tudod. Micsoda rossz vicc akar ez lenni. — De nem vicc az, — mond Fülöp. — Én nem tudtam, hogy pénzbe megy a játék. Nem fizetek 1 S fejedelmi lépésekkel távozott. A kedélyes .Nádor", az angolul tudó játékos 4