Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1898-02-13 / 13. szám

képviselőtestület a közigazgatási panaszszal élni nem kivánt ós kimondotta, hogy az egyházi segélyt lélekarány szerint a fentebb részletezett összegben fogja a jövőben kiosztani. A közigazgatási bizottság felhívja Csaba városát, hogy a mennyiben az adóbefizetésénél a hivatali erőket nem szaporítják, az évnegyedek alkalmával pénzbeszedőket alkalmazzon. A tanács olyan előterjesztést tesz, hogy ne pénzbeszedők alkalmaztassanak, mert ez törvénybe ütközik s egyébként is ilyen állásra néhány napra megfelelő egyén nem akadna,hanem miután már a képviselőtestület gondosko dott az osztály tisztviselői szaporításáról, tegyen előterjesztést a képviselőtestület, hogy a rendeletnek foganatosítására a felsorolt indokok alapján nem vállalkozik. Elfogadtatott. Helyeslés mellett olvasták a közigaz gatósági bizottság rendeletét, mely tudomásul veszi Csaba községének azon merev határozatát, melylyel nem kívánja az orvosok fizetését javítani. Hosszabb eszmecserét, keltett a ta nács azon javaslata, hogy a város vegye meg a Szucsu féle portát a gazdasági kert közelében s a szegény nép részére ugyanazon áron, melyen megveszik, adják el, hogy igy a szegény népnek módot nyujtsunk lakházak vételére. A tanács intenczióit meleg elismeróssel méltatták K 1 i m e n t Gvörgy, Sz. Kovács Adám, K 1 i m e n t György ós S z a 1 a y József, mire a tanács megbízatott, hogy a tulajdonosokkal a vételre, lehetőleg egyezséggel, az árt is mérsó kelve a szerződóst kösse meg s mutassa be. Kedves kis epizód tárgyaltatott ez után. Ismeretes, hogy két év előtt K ov á c s L- Mihály ós társai ajánlatot nyújtottak be a városnak villannyalvaló közvilágítására. Ezt az ajánlatot hosszasabban tárgyalta a város, bizottságoknak adogatta ki, az ajánlat felől műszaki véleményt kértek a műegyetemtől, melyet nagy aparátussal Winkler Ferencz tanár adott meg. A professzor ezután csak várta várta a honoráriumot, de hiába I Mivel két év elmúlt s a Pázmándy Dini czikkecskéinek ezime : az „Aprópénz" nem érkezett meg. Erre azután a rektori hivatal maga keresi meg a várost, hogy a tudós tanárnak az építész és mérnök egy let tariffái szerint járó csekélyke 300 forintot megfizetni ne terheltessék. Szelíd elszörnyüködés sziszszenetei hangzottak föl. A balvidóki városatyák suttyomban igy pöntyögtek : — De már ennyi dij mellett érdemes műszaki véleményt mondani. Jamina Maratja, S ü d y István kép viselő pedig a széksorokban zúgott s mivel a napokban legkedvesebb olvasmánya Zola levele, igy szónokolt : Vádolom az elöljáróságot mulasz tással; vádolom a „pesti hatalmasságokat" drágasággal; vádolom a tanácsot, hogy nem alkudott. Erre aztán a tanácsra hevenyészett vádat Korosy László mosta le a tanácsról. A tanács nem mehet a maga feje után. Azt utasítani kell. Mikor tehát a műszaki vélemény kikérésére határozatot hozott a képviselőtestület, miért nem utasította a tanácsot, hogy alkudozzék a „tetemre hivott" pesti hatalmasságokkal. Rosenthal Ignácz ellenben, ha mulasztást lát, csak a képviselőtestület részéről látja. A honorárium régen esedékes. A ki rendel, fizessen, küldjük azonnal a kért összeget. Elküldeni határozták, csakhogy — nem szívesen. . . . Villany világításunkkal pedig ugy vagyunk, hogy még egy lángunk sincsen belőle ós már háromszáz forintunkban van. Szák Györgynek ós társainak a portákat eladni névszerint megszavazták. Baj esi Gusztáv- első állatorvosnak 10, Pápay Ödön másod állatorvosnak 40 frt utazási költséget szavaztak meg, a mi>Tt az állatorvosi tanfolyamon részt vettek. Schwarcz Jónásnak nem engedték meg, hogy a zárórát a dohánybeváltás tartamára 2 óráig kiterjessze. Kaján Pál, az ovoda építője kérte, hogy adják vissza óvadékából a 160frtot, melyet az elöljáróság visszatartott, mivel az épülettel két hónapon tul lett készen A közgyűlés azonban a vinculum vissza fizetését megtagadta, mert a késedelem következtében az ovodi nem volt rendeltetésének átadható és a város kárt szenvedett. Végül az iparos ifjaknak és dalkörnek tersmdijakat utalványozott vissza a közgyűlés. S z a 1 a y József felvilágosítást óhajt kérni. Korosy László: Öjzszefügg az iménti tárgygyal. S z a 1 a y : Nem függ össze. Korosy: Ügyrendünk szerint ezt nem teheti. Minden képviselőnek joga van interpellálni ós indítványozni, de csak a közgyűlési reides tárgysorozat első pontjaként. Szalay felszólalása a jegyzőkönyvbe sem jöhet. Erre a közgyűlés tagjai kifelé indultak, de Szal a y bejelentette, hogy a Kossuth-kép megfestése érdekében akart szót emelni, különben legközelebb interpellálni fog. A mire Korosy mosolyogva ríportomultról! Hosszan nézi örömének kedves tanuját, 8 végre bizonyos bánattal rakja mellé a szekrénybe a gyönyörű legyezőt, gallért, keztyüt. Nyugodjatok ; majd elő kerültök megujulva, hisz tart még a farsang. S mintha egyet sem lépett volna tegnap óta, vigan, ruganyos léptekkel siet, inkább röpül a kis gazdasszony a konyha felé. Eszébe jutott, hogy szülői pihennek s valakinek csak kell a háztartás után nézni. A rózsaszín ruha büszkén pihen babérjain. Önhittséggel terjeszkedik a tágas szekrényben. Minden ránczocskája azt mormolja: — Én ugyancsak ruha vagyok ám 1 Mennyi sikert ós dicsőséget szereztem birtokosnőmnek. Az ifjak rajongtak érte : még az öregek is gyönyörködteK benne: Hja, hiába, sokat ér ám egy szép rózsaszínű ruha, ha a fővárosban készült. Kár, hogy annyira megtörtek, gyűrtek. — Van is mit dicsekedned — suttogja kissé éles hangon a rég csendesen pihenő kék ruha, melynek létezéséről s ottlétéről az ujoncz rózsaszínnek fogalma sem volt. — Kedves tulajdonosnőnk beléd burkolva sohasem tetszett volna annyira, ha én már jó előre oly kedves színben nem mutatom őt a világnak, hogy neked az altalam kezdett müvet csak folytatnod kellett. Megdöbbenéssel hallgatja a rózsaszínruha a szerény nefelejcsszin kifakadását, de magát & ruhák királynőjének érezve, hideg gőggel csak annyit mond : — Nem tudom ki vagy ? mi vagy ? e sötét szekrényben, ki oly fenhéjázón mersz egy bálkirálynő méltó öltözékéhez szólni, — de ha fakó kék vagy, ugy legjobb hallgatnod. Ne tedd ki magadat ügyetlen támadásaid által annak, hogy tüskéim, melyeket aranygomboslűk képviselnek, megbüntessenek vakmerőségedért. — Igazad lehet —mondja szerényebb hangon a kék ruha. Nékem fájt, hogy a dicsőséget, melyet eddig egyedül ón véltem jó úrnőmnek szerezni, más akarja tőlem elvitatni. Bocsáss meg. Éles voltam De csak látnád, mily kedvesen és hálá san szokott bájos tulajdonosnőm rám tekinteni I ígérte is, hogy hü marad hozzám ós újból felvesz alkalomadtán. — Balgák vagytok mindketten. Azt vélitek, hogy az én dicíőiégem elvehe titek ? — mondja maró vékony hangon egy suttogás s egy a kulcslyukon átható napsugár elárulja jelenletót egy sárgás ruhának, mely epésen rázza magát. — Ti semmik vgytok I A dicsőség egyedül az enyém. Midőn bájos ifjú úrnőm engem viselt, ki a legszebb fodrok ós betétekkel ékeskedem, ti még nem is léteztetek s a tánezosok raja csak ugy bolondult az általam oly előnyösen kiemelt üde leány után. Ti nem tudtok semmit. Ne is beszéljetek és ne bosszantsatok ? De ennyi beszédre a szekrény ne gyedik sarkában pompázó piros ruha haragjában épen szóban akart megpukkadni — midőn a szoba ajtaja nyilik s többen belépnek rajta. A ruhák hallgatóznak. Tányér, pohár, és étszerek halk csörgése neszelt. Az asztal meg volt terítve a rendes, kitakarított, ebédlőben, hol a már kipihent szülők kényelmesen elhelyezkedtek. Csinos, göndörhaju, fiatal ember társalgott velők. A ruhák aszekrónyróseken át nagy méltatlankodva látják, hogy szép urnőjök sötétszinü háziruhában, köténynyel lép be. Ctupán szeme ragyogot s kedves arcza rózsapirban égett. Ügyesen rendezte el a kész étkeket . . . — Pfuj I hogy lehet fiatal ember előtt ily rut öltözékben megjelenni, midőn mi itt a szekrényben várjuk, hogy közülünk valamelyik szolgáljon. És ez a rut kötény I Lám az ifjú is, a ki tegnap oly vig ós szellemes volt, most hirtelen elkomolyodott, el is hallgatott, kellemetlen meglepetésében. Pedig még az éjjel, hogy lelkesült tulajdonosnőmért 1 — mondja önhitten a rózsaruha. A fiatal ember tényleg hallgatott. Mintha valami fojtogatta volna. Egy kissé | köhécselt. Szólni akar, de nehezen sikerül, j Végre összeszedi magát ós a leány kezét megfogva, remegő hangon kérdi a szülőktől, hogy szabad e bársonyos kéz uj jára ^karikagyűrűt húzni ? És a megvetett kötény diadalmasko dé

k- Zelenkáné. zott: A mikor az elöljáróság azt fogja felelni, hogy Veres Gusztáv nagyban festi a képet. Erre a derült mozzanattal ért aztán véget a közgyűlés. A t.-komlósi iskolák bezárása. — Levél a szerkesztőhöz. — |Tót-KomlóS, február 12. T. Szerkesztő ur 1 Őszintén bevallom, hogy b. lapjának nem valami szorgalmas levelezője vagyok, m ntsen ki azonban azon körülmény, hogy hivatalos teendőim minden időmet teljesen igénybe veszik. Ebből azután önként következik az is. hogy ha mégis tollat veszek a ke zembe, annak fontos, igen fontos okának kell lennie. Ilyen fontos ok indított engem most is arra hogy tollamhoz nyúljak, ez ok pedig nem más, mint, a mi összes iskolánknak a bezáratása. Én ugy egyházi, mint világi felettes hatóságomnak intézkedését föltótlenül respektálom, mert mindenkor föltételezem azt, hogy e hatóság, minden hivatalos intézkedéseiben mindenkor a közjót tartja szem e őtt, akkor is, ha ez intézkedés esetleg egyeseknek nem is tetszik. De ha föltétlenül tisztelem is a felettes hatóság hivatalos intézkedését, azon az alapon, hogy a hatófág is emberekből áll ós az ember fogalmában benne van a tévedhetós fogalma is, azt hiszem jogom van az illető intézkedés felett véleményt is nyilvánítani. Miután pedig a mi iskoláink bezáratása nyilvá nos intézkedés, azt hiszem, nem köve tek el jogtalanságot, ha ez intézkedés felett nyilvánosság előtt mondom ki azon nézetemet, hogy jóhiszemüleg s jóaka ratulag bár, de most az egyszer nagyon túllőtt a hatóság a czélon. Mert a mi iskoláink azon az alapon lettek bezárva, hogy a mi községünkben a vörheny mint járvány olyan mérveket öltött, hogy az iskolákat okvetetlenül be kell zárni. Már bocsánatot kérek, de én nem tudom, hogy az ilyen ragályos betegség meddig szórvány és mikor válik járványnyá, azt s^m tudom, hogy az altalam mélyen tisztelt járási orvos ur, minő jelentést tett es ügyben a megyénél, de laikus e>-zem nel annyit mégis gondolok, hogy egy oly községben, amelyben közel 10 ezer la kos van s e 10 ezer lakos közül 40 nap alatt összesen 32 en halnak meg s ezek közül öt hal meg vörhenyben s az egyik jan. 5-én, a másik 6-án, a harmadik 31-én, a negyedik február 4-én s az ötödik 5-ón s ezek küzül is csupán egyetlen egy 6 éves és 6 hónapos, a többi négy pedig mind az iskola-köteles alul : akkor az még sem lehet oly veszedelmes járvány, hogy e miatt a tanügy véghetetlen ká rára mintegy 1300 iskolás gyermeket ki kellene íárni az iskolákból Az itt felhozottak pedig hiteles adatok, ugyanis atót komlósi ág. hitv. ev. egyház halotti anyakönyveiből vétettek s ezekről bárki s bármikor meg is győződhetik. Erre azt mondjak : most ugyan még nincsen baj, de lehet s igy a bajt ilyen gyökeres preservativummal kell meg előzni. Az inditó ok tiszteletre méltó s az elmélet szemüvegén at tekintve, indokolt s helyes is ; de minő értéke van ennek a gyakorlatban. Eddig az iskolás gyermekek, ha reggel 7 órakor iskolába mentek, ott voltak 11-ig, azután meg haza mentek ebédelni s ha éppan ráértek, egy kicsit tanulni is ; délután 1 órakor ismét az iskolában voltak egészen 4-ig s akkor azután egyenesen haza tértek, tehát a napnak legnagyobb részét biztos helyen s kellő felügyelet alatt töltötték, meglévén óva minden káros befolyástól. Most pedig, hogy iskolájuk be záratott, öten-hatan, nyolcan, tizen együt kóborognak az utczán vagy a piaczor reggeltől délig, déltől estig, ugy hogj őket csak az esteli harangozás veti hazs s kint az utczán vájjon mit keresnek ' Jobb erről nem irni. Ha pedig nem a; utczán kóborognak, akkor egyik pajtás tói a másikhoz mennek szórakozást keresni, mitsem törődve azzal, hogy aí utczaajtóra a veres-keresztes czédula k van ragasztva. A fentebb emiitett ezé! érdekében tehát az iskolákat bezáró rendelettel egyidejűleg azt is el kelleteti volna rendelni, hogy Komlóson 1446 házszám lóvén, a község minden utcza ajtóba egy szuronyos őrt állítson, mert az a hatalom, mely az iskolás gyermekeket otthon visszatartani képes legyen Ezek után ón nem tudom, mi ezólszerübb, az-e, hogy a gyermekek az isko Iában legyenek kellő felügyelet és gondozás alatt, avagy pedig kint az utczán kóborogva hűljenek meg s egyik háztól a másikhoz járkálva, a bajt ide-oda hurczolják ? Mindez pedig nem képzelt va lami, hanem való igaz. Ozólszerübb lett volna, csak azon házak gyermekeit til tani el az iskolától, a hol ragályos beteg van. Távolról sem akarom a rendeletet kibocsátó hatóság intézkedését birálni, mert az a beterjesztett jelentés alapján korrektül járt el, úgyszintén a jelentéstől, mely a tanitók által kimutatott mula-;z tások, illetve mulasztók száma szerint válhatott olyanná, szintén nem akarom a jóhiszeműséget s jó akaratot elvitatni. De viszont a tanítókat sem érheti vád, mert minő felhívásra terjesztettek ők be a mulasztók kimutatását ? Ilyen felhívásra : kimutatandók szám szerint az összes mulasztók a mulasztás okára való tekintet nélkül. Igy azután megtörtónt az is, hogy egy iskolában 9 mulasztó tüntettetett ki s ezek közül 8nak éppen semmi kedve nem volt betegnek lenni, hanem a rokonságukban lakodalom lévén, oda kéredzkedtek s ott a lehető legjobb hangulatban, vigan rakták a mártogatást S igy volt az még más iskolák mulasztóival is, hogy nagy része más ok és nem betejség miatt maradt el az iskolától. Bár volt olyan iskola a hol a mulasztók legnagyobb része be tegsóg miatt maradt otíhoa. En abban a meggyőződésben vagyok, hogy a jelentésben rejlik a hiba. A túlságos buzgóság s jóakarat mellett még a fő és székvárosban is lehetne olyan jelentést tenni, melynek alapján a város felét vesztegzár alá venni s minden mi sodik embert naponként háromszor kar bollal leönteni kellene. Végül megjegyzem m >g azt is, hogy ha községünknek egyik másik részén, vagy megengedem az egész közséeben lehet is konstatálni a vörhenyt, de ez oly szelíd lefolyású, oly szelíd termé szetü, hogy a szülők csak örülhetnek, ha gyermekeik most mennek e bajon keresztül s nem majd akkor, h i netán sokkal rosszabb fordulatu lesz az. Mert ha nekem valami tengeren minden áron által kell eveznem, mint a hogy állítólag minden gyermeknek a himlőn vagy vörhenyen át kell esnie, akkor ón mur csak inkább akkor megyek át azon a tengeren, ha csendes, mint akkor, ha háborog, ha haragos, mert igy is ugyan oda v^sz hetek, de sokkal nagyobb a valószínűség. hogy baj nélkül érek a másik pirtra, mint akkor, hogyha a felzaklatott tenger minden perezben elnyeléssel fenyeget. Ezt bátorkodtam egyelőre megemlíteni ez ügyben, mely igy a mint itt van, a tanítás végtelen kárára van. Gajdács Pál. A közönség és a posta. — Szaporitassék a személyzet. — Csaba, febr 12. Csak most tárgyalták a kereskedelemügyi költségvetést és honatyáink, azt minden nehézség nélkül el is fogadtak. Á tárgyalás alkalmával szó volt a postáról is. Thaly Kálmán felemiitette a postai tisztviselők helyzetét. Dániel Ernő báró kereskedelemügyi miniízter válaszában a postai tisztviselőkről nagyon szépen nyilatkozottakkor, midőn nyiltun hangoztatta, hogy a tisztviselőket müködésökórt valóban minden elismerés megilleti. Hogy ezen nyiltan hangoztatott elismerés mennyire illeti meg a postai tisztviselőket azt legjobban igazolja a békéscsabai kir. postahivatal tisztviselői kara, mert postásaink valóban olyan terhes munkát végeznek, hogy a végzett munka úgyszólván az emberi erőt meghaladja. Az utalvány és postatakarék pénztári osztály annyira tul van halmozva teendőkkel, hogy a közönségnek gyakran óra számra kell várakoznia még utalványát feladhatja. A nyiltan hangoztatott ministeri elismerés mellé nagyon elférne a tisztviselők helyzetének könnyebbitése és joggal elvárhatná a közönség is, hogy jogos igényei minden tekintetben kielégitóst nyerjenek. Végre is annyi jövedelem mellett, mint a mennyit a posta hajt, azt hisszük nem szükséges a személyzettel annyira takarékoskodni, hogy a tisztviselők is agyon csigáztassanak és a közönség jogos igényei se nyerjenek kielégítést. A posta csak ugy jó, ha gyors és pontos, elvárjuk ezért a posta felettes hatóságától, hogy a közönség érdekében jzen bajon minél előbb segíteni fog. KÖZSÉGI ÜGYEK, — Békés közséfl képviselőtestülete f. hó 12-iki közgyűlésén a kövbtkező ügytket intézte el : A Békés és Csaba közti kőut építéséhez szükségeltető terméskőnek a békés-földvári vasúton, községi pótpéuz szállithatása nélkül baleegyezett. A gymnasium VIII. osztályúvá való létesítése tárgyában hozott képviselőtestületi hatá-