Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1898-02-13 / 13. szám

XXV. évfolyam. B.-Csaba, 1898. Vasárnap, február hó 13-án 13-ik szám. BEEGSHESTEI KOZLONT POLITIKAI es VEGYESTAR FALAIU LAP. Szerkesztőség : Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap es csütörtökön. Kiadóhivatal: Appouyi-utcza 891/. sz. (Zzsilinszky-féle ház) a ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féleház h, va lap szellemi részét illető közleménye* j "

am ara 8 k

r' hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor küldendők. ' lehet, évnegyeden belül is. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. A mi ügyünk a képviselőházban. A mi ügyüuk a földmivelés, Békésmegye ebből él, azért kétszeres figyelemmel kisérjük az országgyűlés tárgyalásait azon a napokon, a melyeken a magyar gazda ügyével foglal koznak. M )st erről folyik a szó a Sándor utczában s pénteken a földmivelési kormány nagy buzgalmu minisztere, Darányi Ignácz hosszabb beszédet mondott, melyben földeritette, hogy a földmivelésügyi kormáuy a magyar föld ér lekében széles körben tevékenykedett. Fejtegetéseinek fontossága mégis a socializmusról való, erről a mind jobban fölburjánzott kérdésről, mely a mi küszöbünkön oldalog és közéletünknek nem ritkáu zsarátnoka. A mi nekünk imponál, az mindenek fölött Darán vi nyugalma. Valóban ugy van. Mentül nvugtalanahb az ország egy nagy bajjal szemben, annál nagyobb szerencse, ha az ille tékes miniszter nyugodt- Az ő nyugalmának forrássából egy egész nemzet merit ilyenkor nyugalmat. A miniszter a legnagyobb nyugodtsággal állapította meg a baj orvoslásának kereteit. Sokan azt hiszik, hogy a socializmus mindenütt olyan, mint Szabolcsban, Szó sinos róla ! Szabolcsban nem socialismus van, hanem kommunismus, mely már az anarchiába csap itt-ott. A szabolcsiak nem szoczialisták, hanem földosztók. Elleuökben föl lehet lépni statáriummal. Sőt kell is! A socíalismusról mi és a kik itt Békésben régen figyelik a dolgokat, már régen elmondottuk, hogy azt nem a helyszínén, hanem a fővárosban szervezik, kotyvasszák, a kik ebből élnek. Van egy pár szájas me&terlegéuy és tanult ember, a kit do'.ogta lansággal vert meg végzet* és határtalan lelkiismeretlenséggel. Ezek az előcsahosok beállanak pénzért socialis üvöltésbe. írnak, utaznak, szónokolnak és izgatnak. Mindezt rendszeres napidíjakért. A belépő szocialista nem az elveiért számit, hanem azért, mert fizet. Várkonyi, a felgazdagodott parvenü szerepelni akar, Bokányi, a széktolvaj asztalos legény, népképviselő akar lenni és mindenekfölött olyan, a kit hizlalnak a közpénzből, hát ingerkedik, emlegeti e burzsoát és mellesleg jól érzi magát, mert a vezérkarban van, ahol jól lehet a csápot meg osztani. Egy osztalékra dolgozó szövetkezet, mely a jóhiszemű alföldi magyarokat koppasztja. Ugyan jó emberek minálunk, mikor nyilik föl már a szemetek ? EU a kormány módot tud arra nyerni, liQgy ezeket a központi elősdieket akalmas permetezéssel lepusztítja az alföldi munkásokról, akkor egyenesen meg van oldva a kérdés. Hanem ez nem fog oly könuyen menni. Pozitiv, a mire a kormány ígéretet tett, hogy a socialis sajtó nagy szabadossága, ez a lelkekkel mételyező kóranyag, nem Fabius Cunctator módjára akkor fog kontiskáltatni, mikor a vidéki szocialisták akár szórul-szóra betanulták a maszlagot, az eljárás jövőben gyorsítani fogják s censúra uélkííl viszik ki, hogy a lázitó sajtótermékeket még szétküldésük előtt bírói határozat alapján elkobozzák. Helyes! Jaj, de régen kelletett volna már. Aldassék érte a neve, a ki ezt az eszmét a minisztereknek ajánlotta. Nem radikális, nem jogfosztó intézkedés és mégis czélt érnek el vele. Nem statárium, nem ceusura. Nyomában nem fakad keserűség, legföljebb a sociálista lázítók ajkán, nem reakcíónárius lépés és mégis vezet. ^Okosau tette a miniszter, hogy intelmet ntézett a hivatását átérző sajtóhoz, hogy még tréfa alakjában sem foglalkozzék bántó módon e szenvedélyeket fölgyújtó kérdéssel és álhírek terjesztőívé ne váljék. Feladata a kérdés szanálásánál mindenkinek van, a kormánynak, ugy mint a gazdáknak, a kiktől humanitást és vele határozottságot vár mindeuki. Márezius elsején a miniszter ígérete szerint életbe lép az uj munkástörvény, ugyanekkor a munkás közvetítés intézménye. Nagy baj elé néz a dologszerető munkás, ha fel ül a vörös czéduláknak, a melyek azt kérik tőle^ hogy ne álljon munkába. Mert a vörös czédula sem neki, sem családjáuak nem fog kenyeret juttatni, ha majd az lesz szűkén. Olvassák csak el a mnnkástörvényt, nincsen abban o'yau veszedelem, a mit elhitettek munkás népünkkel. E törvény juttatja jogaihoz a munkást, de fog érvényt szerezni a szerződésnek, melyet ezideig nagyon egyoldalulag fogták föl a muukások, hogy az a gazdára kötelező csak. Az lesz az igazság, ha mindkettő, gazda és munkás teljesíteni fogja kötelességét, Csaba város közgyűlése. A városháza erkélyén nemzeti zász lót lengetett az idő előtt bekanyarodott böjti szél, jelezve, hogy a város atyái összegyülekeznek a városi közdolgok eligazítására. Nem volt valami nagy eligazítani való: a tárgysorozat legnagyobb része szó nélkül elfogadtatott, mindössze a Szucsu földek vételénél volt egy kis vita, közhelyesléssel találkozván a tanáss előterjesztése, hogy soczialis olaj-csöppként vegye meg a város a hét hold földet s ossza föl házhelyekre. Ugy erről, mint a mi még ezen felül történt, az alábbi tudósítás tájékoztat. Maczák L. György biró az ülést megnyitván, előterjesztetnek a szokásos havi jelentések, melyek tudomásul szolgáltak. A vármegye törvényhatóságnak határozatát mutatta be ezután Korosy László főjegyző. Ugyanis dr. F á y Samu városi képviselő megfelebbezte a költségvetésnek az egyházaknak megszavazott segélyt. Ennek a felebbezósnek helyet adtak abban a részében, hogy a község a legutóbbi népszámlálás adatok szerint vesse ki az egyházaknak adott segélyt ós ne a régi uzus nyomán, mely az igazságos adótól messze elúszott. Ugyancsak előterjeszti K o r o s y főjegyző, hogy a törvényhatóság határozatához képest az egyes hitfelekezetek között a népszámlálás adatainak megfelelőleg felosztottak az egyházaknak adott segélyt. Az uj kulcs szerint a következő : Az ág. ev. egjháznak . . . 1505.10 ü. róm. kath. egyháznak . . . 434.98 A kör. kel egyháznak . . . 26.85 Az izr. egyháznak 91.55 A törvényhatósági bizottság határozata ellen egyébként panaszt lehatna beadni a közigazgatási bírósághoz, de a „BékésmegyeiRözlönj'tárcála. Törvénylátók előtt. — A „Békéimegyei Közlöny" eredet} tárcsája. — . . , Itt állok már most, Tekintstes Uraim ! Tessek elitélni. Az a kötelességük. De előbb engedjék meg, hadd beszéljem ki magam én is, Nem hiszem, hogy a biróuramékne szánakoznának rajtam. Tudom, hogy a tekintetes urakban is van sziv, a mi épen ugy dobog, mint a paraszt legényé. Ej nem fognak megvetni engem azért, hogy nem bántam meg a tettemet. Mert nem furdal a lelkem szava érte. Ha tettem, jól tettem. Juhász legény voltam, kint nevekedtem a pusztában, a hol az illendőség szavai nem a legiontosabbak C?ak azért mondom ezt, hogy mégis több volt bennem, m'

nt a másikban, közönséges ember voltam, mint a többi N^m is vágytam semmire. A többi is volt fiatal em ber, nekik is volt szivük, az is vert va lakiért. Kiegyezkedtek, haza hozták az asszonyt. Miért lettem volna én külömb ná luknál ? Nekem is megmozdult a szivem én szeretetért kiabált. Nem sok tellett be, nekem is meg volt tz enyém. EJa tód-heted vasárnap be-bi kászolód am az istenházaba, hogy én i-t S'.óljak hozzá egy két keréssel. Olt ismertem meg az én angyalomat. Nem hisze'm, hogy a biró urakban ne volna szív. A tekintetes urak is voltak vslaha fiatalok és bizonyára nem voltak kőből. Azon nings mit tagadni. C-inos>, termetes leány volt a Bartos Böske. S>.ép \olt, mert szerettem. Ott láttam meg a templomban, a hogy ter delt a Boldogasszony előtt és sirt, e ófia a beszede, megtetszett. Nem vártam hat hétig, a jövő vasárnap megint ott voltam. Meginten szomorú, kisirt volt. Bámultam, csodáltam. Egyszer rámvetette a szemét. Olyan szúrós volt a nézése. Egy* szerre kitisztult. Köny jött bele a a fekete szem fénylett, ^éső.bb megint rám nézett. Ném ludtam magamról. Rövid szavú ember vagyok. Most csak azért beszélek ilyen hosszún, mert jól esik, ha beszélhetek róla Megszóliiottam a templom előtt. — Adjon Isten hugám | — Lesütötte a szemét, de megállott. A többiek, azt. hisaem, körülvették, de nem tudom, mert osak őt láttam. — Mt a bubánatod oka, hogy ugy megtelik a szemed. Mond meg, segíteni akarok rajtad. Hallgatott. — Ne szegyeid magad, hugám és engedj meg, hogy megszólítottalak. Mi tűrés, ériek veled Talán szeretlek, ugy mondd meg nekem a bajodat. piros volt. Nyilván a lányok zavar ták, Súgva felelt és a földre nézett. — Hagyjon engem, kegyelmed jobban teszi Azt hittem, lesz benne annyi érzés, hogy ha látja a bajomat, nem áll az utamba. Mit akar kegyelmed? — Mondtam, most már esküszöm* hogy megsegítlek Ha van bizalmad hoz zám, beszélj. Nézz rám, Ugy a hogy odabent —- Nem először láttam kegyelmedet. Velami ugy súgja itt bent, hogy mondjak el mindent. Kegyelmednek olyan be csülete3 az arcza Szegény lány vagyok, az apám szolga a tanitóéknál. Fiatal 6a van a tanítónak, valami térfélé, de min dig itihon van és ío,ntja a lanyokat. Rossz ember. Jöbbea akarnak erőltetni, Ő is Ugy kínoz. Megmondtam, hogy ha fel nem hagynak vele, elemésztem magam. Az édesek megijedtek s nem bántanak. De ő mindig a nyomomban van ós esküdözik, hogy megront. Féle^ t$le. Nagyon félek. Megvigasztaltam; M|ondtam neki hogy ón vigyázni l[o.gok rá. Megvallotta aai is, hogy mA? l'egen huz hozzám ós ha ugy l«b.et, az enyém is lesz. Elkísértem haza. Maga», erős »mber volt a tanító fia. 24—25 éves lehetett, a hogy én becsülöm Csúnya, undok, az álla tokát vetett, pedig nem is volt kövér, a bajusza csurgóra állott. De erő, ai lehetett benne. Mégis odaálltam elébe és azt mondtam : — Ha jót akar, ne járjon a Böske után. Mert Isten uram, leverem a fejét. Nevetett rám. Ugy nevetett, mint a farkas szokott a birkámra. A másik vasárnap megint találkoztam Böskóvel. Mondta, hogy egés& héten nem látta a fiut. Talán nem bántja többé. Nyugodtan indultam haza. Edes ór zós volt az, hogy biztosban tudhattam az egyetlemet. V'el® foglalkoztam és nem vettem észre, hogy valaki szalad utánam. Csak akkor láttam meg, a mikor odaért bozzám. Lihegett, alig értettem a szavát,

1 A Böske öcscse volt. I — Jöjjön, siessen kelmed, A Bös^e megfogta a tokás. Tudom, hogy h bjT-ő, urakban is van szív. Elgondolhatják mit éreztem. Rohafttam, mint a boloüd. Egy ma gá^yois ház kertjóba vezacett a fiu, átve tettem magam a kerítésen . . . Nem vagyok gyerek. De a sírás el fog, ha rágondolok. Hát van Isten, ha ilyen megtörténik ? Hogy a világ légár tatlanabb leánya oda Tegyen vetve egy undok haramija vér« s karmai közé ? . . . Qtt feküdt a leány a földön, félig halottan. Környül vér. Az ő vére. A vadállat nem törődött semmivel, senkivel. Az az eszeveszett rosszaság lebilincselte. Nem látott . . Most már értem, mért dühödik a bika, ha vórsaint lát. Nem. hiszem, hogy a biró urakban na volna sziv. Tudhatják, hogy nem vol tam eszemnél. Mit tettem, hogy tettem, nem tudom Csak az láttam, hogy o't fekszik előttem bezúzott koponyával, halottan . . . . . . Ennyi az egész. Tessék Ítélni Bűnös vagyok, de nem annyira, mint látszik. Nem hiszem, hogy a bíró urakban ne volna sziv . . . Most, ha meggondolom, mit tettem,, nyugodt vagyok. Ha meg nem ölöm, nem kapja meg a büntetését. Tudom, hogy a biró urakban is vansziv ; tudom, hogy nem tennének máskép, ha a leányuk olyan vészben volnav Ember az ember és érez. Tessék ítélni. Vagy tessék felakasztatni, ott megnyugszom, vagy elbocsájtani, hadd men jak világgá. A börtönben megőrülnék . . . . . Nem hiszem, hogy a biró urakban ne volna sziv . . . . . . Hiszen emberek Gyarmati László. A báliruhák elmélkedése. — Fargangi tárcza. — Szép tulajdonosnője édesgyengéden rakta a gyűrött, de azért még mindig csinos ruhát szekrényébe Rózsaszínűén mosolygott az feléje. Rózsaszín volt a mosoly, a gondolat, az érzés is, melylyel a kis lány egyes makacsabb fodrot szelíden lesimított, hogy jobban elférjen helyén. De nem : újra kiveszi, újra gyengéden körülnézi a kopott ruhát, mely még tegnap este a fővárosi szabómühely egy remeke, mint nagy üde rózsa vette körül ifjú tulajdonosnőjét, azt rózsává változtatva . . . vagy a lány a ruhát . . . vagy talán egymást egészítették ki. Erről a lány sem tudna beszámolni. De nem is gondol ő ilyenekre, csak arra, hogy mily boldogan lépett a kedves ruhában a fényes terembe, hol ügyes ifjak őt hirtelen tánezba kapva, nem ért rá többet a ruhára gondolni, De ugy rémlik, hogy gondol valamire, a mire hirtelen elpirul . . . Ma, midőn a kedves éj, melynek minden percbe megujul em lékében, — elmúlt, az üde ruhán ejtett nyomok oly élénken beszélnek a k elLapuuk mai számához egy iv melléklet van csatolva,